Ninja-akadémia

Az alkohol eddig is mindig érdekes dolgokat váltott ki belőlem, de most valamiért sokkal hamarabb vette el az eszem a tervezettnél. Annyira abszurdnak tűnt a dolog, hogy valaki valahogy egy lánnyi alkoholból térdig érőt csináljon, hogy agyam a végén gyorsan leállt, nehogy véletlenül kárt tehessek magamban. Ez a leállás úgy jelentkezett, hogy egyszerűen elterültem az itókában, és hagytam, hogy történjen valami. Történt is, még néhány nagy korty lement gyomromba ezzel tökéletesen kiverve a biztosítékot nálam, de szemeim valamiért még így is képesek voltak felfogni, hogy bizony valamit sikerült kifelejtenem a számításból. Tény, hogy sosem voltam tehetséges, ha kalkulálásról, vagy számolásról volt szó, de a számoknak nincs közük ahhoz, amit a plafonon láttam: szellőzőnyílásokat. Tökéletes, ott fogunk kimenekülni. 
Diadalittasan felpattantam, legalábbis azt hittem, hogy én pattantam fel, és csak másodjára vettem észre Kyoya fejét kikandikálni cicijeim közül így arra jöttem rá, és a keze a kezemben is erre engedett következtetni, hogy ő húzott fel. A fiú annyira megörült, és meglepődött, hogy két kézre fogta a kebleket, nehogy véletlenül leszakadjon róluk. Felnyüszítettem, saját magamhoz mérten nem karakterisztikusan, de szerencsére megmenekültem attól, hogy pironkodó kislányként azt mondjam, hogy légy óvatos velem senpai, ez az első alkalmam; Ichinose, tudja a manó, miért, lerántotta rólam a felindult Kyoyát, és lendületesen arcon legyintette. Erősen. Erre talán magához tért, majd egymásba kapaszkodtunk, és mindkettő fiú keresett magának egy közelebbi cicit, azt megfogta, hogy az az övé, engem persze kihagytak a dolog megvitatásából, majd egymásra sziszegtek, mint kettő párzani készülő macska, akik a nőstényen vesznek össze. Örvendetes. 
Nem bántam, hogy simogattak, izgalmas volt, érzékenyek voltak melleim, ettől alsótestem is azzá vált, én meg kíváncsian vártam a végkimenetelt, ki fogja legyőzni a másikat, majd teszi magáévá a nőstényt, de hamar fejbe vágott a tény, hogy talán most nem ennek kellene lennie a fő dolognak. Kénytelen voltam mindkét fiú fejét megfogni, és belevágni a padba, amin támaszkodtunk, hogy leszakítsam őket magamról. 
- Elég legyen. Majd fogdostok, ha kijutunk. Odafent..... nyissuk ki. - Mutattam fel a szellőzőkre, és már másztam is fel, hogy kiszedjem, vagy rosszabb esetben kiüssem a nyílászárókat helyükről, és mi menekülni tudhassunk.

Végiggondoltam a lehetőséget, és kettő igazán hasznos ötlet volt fejemben, amit fel is vetettem a két úriembernek, hátha ők is megértik, remélhetőleg egy pöppet gyorsabban, mint én. 
- Na figyeljetek, figyeljetek. Kezeitek így tegyétek... - Mutattam nekik, hogyan, összefűzött ujjakkal, tenyeremet mutatva nekik. - Belelépek, és ti felemeltek, jó? Kiütöm a szellőzőt, felhúzlak, és lelépünk, fürdünk egyet, és senki sem fogja tudni, hogy itt jártunk, rendben? Rendben? - Az első, és utolsó dolgokat indokolatlanul is megismételgettem, de csak miheztartás végett. A két fiú bugyután nézett rám, majd kebleimre, majd ismét rám. 
- És mi lesz, ha nem húzol ki minket? - Kérdezte gyanakodva Kyoya. - Aztán ránk fogod az egészet, majd világgá szaladsz egy gazdag kereskedővel? Mi lesz akkor velünk? - Ichinose hülyébben nem is nézhetett volna barátjára. Én sem. De aggodalmát félig meddig osztottam, hisz mégiscsak gazdag kereskedőről volt szó, remélhetőleg egy jókora férfiassággal... miért ne? 
- Figyelj, társaim vagytok, barátok vagyunk, össze is fogdostatok, szerintem ennél több nem kell ahhoz, hogy biztosan tudjam mondani, nincs mitől félni. Kiértünk, újra megfogdoshatsz. De csak kicsit. - Ajánlottam pironkodva, ami nem jelentett sokat, hisz így is paradicsom piros arcom volt. Kyoyának a fogdosás lehetősége elégnek bizonyult, mint bizonyíték, és Ichinose segítségével lendületesen felemeltek.... annyira, hogy jól bevágtam fejem a plafonba, és megszédültem alaposan... ami ismételten nem mondott semmit, hisz már eddig is nagyon szédelegtem. Egyetlen szerencse az volt, hogy valójában nem a plafont, hanem a szellőzőt találtam el, ami szépen kifordult a helyéről, bele a piarengetegbe. Megkapaszkodtam, és felhúztam magam. A két fiú fenekemet nyomva, markolászva toltak feljebb, ameddig elértek. Tipikus.
A probléma ott kezdődött, hogy nem tudtam megfordulni a szellőzőben, nem az én méretemre tervezték, és bár elfértem az egyenes úton, megfordulni nem volt esélyem. Kicsit leblokkoltam, mikor erre rájöttem, de aztán gyorsan használtam is nemlétező eszem, és kimatekoztam, hogy nem kell megfordulni, egyszerűen visszacsúszok, át a lyukon a szellőző másik irányába, és onnan le tudok nyúlni... remélhetőleg elé fogják tudni érni. 
Ha nem tudták volna, akkor beütött volna a másik terv, ami annyit jelentett volna, hogy megvárjuk, míg annyira felemelkedik az ital, hogy felemelje őket is, és akkor könnyedén ki tudnám húzni őket, illetve ők maguk is fel tudnának mászni. De alapvetően az nagyon sokáig tartana és ki tudja, hogy tudnak e ezek a tohonyák úszni, miközben a világ is úszik velük.

Talán a szokásosnál kicsit tényleg feltűnőbb mint szokott lenni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy most érkezett vissza a genin csapattól, a másik pedig, hogy egy másfél méteres, kampós végű, kígyót ábrázoló botot hurcol a szokásos hátán lévő Majmon kívül. Igyekszik minél gyorsabban a helyére kerülni és ott beolvadni a tömegbe ismét. Persze ez sosem sikerül. Nabeto már megint kiszúrja és megszólítja. Ginoo ahogy szokott rá se néz csak lehajtott fejjel válaszol.
-Egy genin csapattal edzettem.
Úgy tudja nem ő azt egyetlen és ez nem titok. A kis személyes megbízása egy ANBU tiszttől az már titok és arról nem beszélhet.

Ginoo válaszolt és egy új infót kap Nabeto-tól. Ő azt hitte több genin is ki lett választva. Nem is nagyon érti akkor ő sem, hogy miért egyedül volt a genin csapattal. Ezért csak megrándítja a vállát. Nabeto pedig olyat tesz amit eddig még sosem. Rátámad Ginoo-ra. A bábos múltkor is észrevette, hogy Nabeto furcsa, de ezt nem várta tőle. Természetesen azt nem hagyhatja, hogy megüsse, de ő van rossz helyzetben. Ginoo ül míg Nabeto áll. Megpróbálja Kígyót használva félrelökni a felé lendülő kezet majd gyorsan ellökni magától Nabetot, hogy meglegyen köztük a kellő távolság. Ginoo arcán félelem és meglepettség keveréke van. Nem is érti, hogy miért került ebbe a helyzetbe.  Ha sikerül amit akart akkor azt csak annak tudja, be, hogy Nabeto is gyenge a taijutsuban mint ő.

Ginoo-nak sikerült védekeznie és ellökni magától Nabeto-t. Az arcán a meglepettsége látszik neki is. Ez a helyzet meg is akad. Ginoo nem is tudja mit kéne csinálnia. Szerencsére a helyzet megoldódik magától is. Egy tanárnő érkezik és határozottan mindenkit lecsendesít. Ginoo is maga mellé teszi a botját és maga elé veszi a kezét. A tekintetét pedig a tanárnőre elemeli. Érzi magán az osztálytársak tekintetét és ez idegesíti őt. Nagyon zavarja.

Ginoo a tanárnőt nézte. Már csak azért sem mert félrenézni mert érezte magán a tekinteteket és ha látja is, hogy bámulják akkor teljesen zavarba jön. Így nem láthatta ahogy Nabeto rá sem néz. A tanárnő kérésére kicsit zavarban és ettől remegő kézzel, de előkereste az említett könyvét és figyelt. Még gondolkodni sem nagyon tudott mert annyira össze volt zavarodva.

//Igen. Megköszönném ha most el lenne magyarázva érthetőbben a genjutsu. Most megpróbáltam megérteni, de biztos vagyok benne, hogy hasznosabb lesz.//

A könyvből kellett először olvasni. Ginoo-nak az első pár mondatot többször is el kellett olvasnia, hogy fel is fogja őket, de aztán már lenyugodott annyira, hogy tudjon koncentrálni. A tanárnő magyarázatára feszülten figyel. Érti miről van szó viszont elképzelnie elég nehéz. Csak ábrándos képzelgései vannak arról, hogy az S szintű technikák mégis milyen erősek lehetnek. A feltett kérdésre természetesen hangosan nem válaszol hisz akkor megint mindenki őrá nézne és ismét zavarba jönne. Viszont tudni véli.
~Azt jelöli, hogy mennyire képes irányítani a chakráját az illető. Milyen bonyolult technikákat képes használni. Vannak akik alapból tehetségesek az ilyesmiben, de fejleszthető is.~

Ginoo úgy általánosságban jól eltudta gondolni a helyes választ. de azért pár dolgot kihagyott. A kenjutsu amiről ezek után beszélt a tanárnő sokkal érdekesebbnek tűnt Ginoo számára hisz ő is valami ilyesmit csinál. Egy eszközt használ fel a harcban. Gondol itt Majomra mint báb és Kígyóra mint fegyver, de sajnos tanárnő áttér a genjutsura. Ez őt sosem érdekelte mégis így ahogy a tanárnő elmondja érdekesnek hangzik. Az utolsó kérdés Ginoo számára nehezebb mint az előző volt. Nem is teljesen érti.
~Mi a genjutsu? Ez olyan illúzió meg az érzékelés becsapása? Például lehet az érzéseket manipulálni? Például, hogy érzéketlen valakinek a keze vagy pont, hogy fáj mintha égne? De valójában nem is történik semmi és ezért mondta tanárnő, hogy nem kézzelfogható?~

A tanárnő válaszát Ginoo értelmes tekintettel figyelte. Felfogta a dolgot és el is raktározta magában a mondottakat. A tábla letörlését és a kérdést mikor felfogta akkor elgondolkozott.
~Az írás magától törlődött le és nem a tanárnő törölte le. Vagyis nem látható, de attól még ott van.~

A többiek hangosan is tippelgetnek, de a válasz nem. Ginoo úgy véli, hogy akkor ez csak egy beugratós kérdés volt aminek jól bedőltek. Viszont a magyarázat meglepi. Mégis volt genjutsu,de azt hogyan? Az eltűnő tanárnő és az előkerülő tanárnő meglepi Ginoo-t és megérti a genjutsu lényegét. Az ellenfél átverése. Hasonló a bábhasználathoz, de ő inkább meglepi. Átverni nehéz. A genjutsuval viszont bármit el lehet hitetni másokkal és azt is el lehet érni, hogy kételkedjen a biztosban is ha genjutsu használóval áll szemben. Viszont, hogy lehet ellene védekezni akkor? Hogyan lehet megtudni, hogy valaki genjutsu alatt van? Ezek a kérdések merülnek fel Ginoo-ban, de kicsöngetnek és az osztály kimegy. Egyedül hárman maradnak a teremben. Ginoo számára ez is túl sok viszont felmerül benne egy kicsit paranoiás kérdés.
~Ez most nem genjutsu?~
A biztonság kedvéért megcsípi magát úgy, hogy ne vegyék észre. Ha fáj mint ahogy kell akkor megnyugszik és maga elé bambul. Nem néz a másik kettő teremben lévőre. Az órán elhangzottakon gondolkozik és várja a következőt.

Nem történt semmi. Viszont ez nem jelentheti azt, hogy ez csak egy genjutsu volna. Viszont felmerül a kérdés, hogy akkor a másik lány miért nem megy ki. Ginoo azért nem mert ő nem szokott. A kérdésre Ginoo megrezzent. Válaszolt volna valamit, hogy ő nem szokott vagy ilyesmi mikor is hangzott a következő kérdés. Arra is csak bólintott és halkan válaszolt.
-Igen.

A kérdés kicsit sérti Ginoo önbecsülését, de ez nem látszik rajta. Csak megrázza a fejét. Majd mivel felfogja, hogy ez félreérthető hozzáteszi.
-Nem menekült vagyok. Konohai.
A következő kérdésre pedig csak bólint. Nem épp a legbőbeszédűbb beszélgetőpartner.

Ginoo az elmúlt hetekben nagyon sokat készült a vizsgára és sok segítséget is kapott. Szüksége is volt ezekre hisz tudja jól, hogy nindzsának lenni nem épp a legkönnyebb hivatás és mégis az szeretne lenni. Küldetéseket vállalni és segíteni az embereknek, mint mikor együtt dolgozott a genincsapattal. Az jó lenne és azok az emlékek erőt is adtak neki, hogy testileg és lelkileg is úgy megdolgoztassa magát, ahogy még soha.
Elsősorban leginkább testileg dolgozott meg. Az új bábjának a használata ügyességet követel meg tőle mind a taijutsu használatában mind pedig a chakrakontroll használatában. Az apja szinte az elmúlt egy hét során megszokta, hogy mikor reggel elmegy dolgozni és mikor este hazaér a fia ugyan úgy az udvaron gyakorol a Kígyóval vagy Majommal. Kicsit természetesen féltette is a fiát, de látta a szemében az elszántságot, ami még az anyjára volt jellemző és bízott is benne. Ismerte a fia képességeit és tudta jól, hogy okos fiú. Csak túlzásokba ne essen. Ahogy tudta támogatta is Ginoo-t. Az elmúlt héten mindig a lehető legfinomabb és legtáplálóbb ételeket készítette a fiának. Pontosan ezért volt, hogy korábban is felkelt, mint kéne neki. Ezt a kedvességet Ginoo is észrevette és hálás is volt az apjának. Ez is erőt adott neki a felkészüléshez. Ha pedig már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, mert teljesen elfáradt testileg akkor elővette az órai jegyzeteit és könyveit, hogy azokat tanulja. A sok elmélet tanulása könnyebben ment neki, mint a testi edzés, de ez mindig is így volt nem kell ezen meglepődni. Az esze mindig is nagyobb fegyvere volt neki. Így hát sokat feküdt még az ágyán és olvasott. Közben pedig nassolt valamit, hogy könnyebben menjen. Ha pedig már így is a sok olvasás után a betűk kezdtek összefolyni és Ginoo folyton elrévedt, akkor kiment a friss levegőre és egy kis testmozgással visszazökkentette magát. De egyik reggel az jutott eszébe, hogy mi lesz, ha a bábjaival valami probléma lesz az erdőben? Természetesen, ha csak kisebb a baj, akkor visz eszközöket és meg tudja javítani, de ha nem akkor tényleg nagy baj van. Pontosan ezért az aznapi reggeli edzése után a műhelyébe ment és megvizsgálta a bábjait milyen problémák adódhatnak velük. Végül is az ördög a részletekben rejtőzik. Miután átnézte a bábokat és kicsit korrigálta őket ahol kellett újra ment edzeni és utána magához véve a bábokat a színházba látogatott el. Most is a szokásos fejetlenség volt ott. Már kicsit ismerős is volt ott, úgyhogy az útja egyből Hakusen bácsihoz vezetett. Az öreg épp ebédelt. Ginoo-t meglátva egyáltalán nem zavartatta magát, sőt hellyel és ennivalóval is kínálta a fiút, aki pedig mivel jóban van az öreggel és tényleg meg is éhezett a nap folyamán elfogadta azt. Szóval egy jó ebéd közben megbeszélték a helyzetet. Hakusen bácsi figyelmesen meghallgatta Ginoo-t és egyet is értett. Mivel pedig sokáig vándorolt és akkor komoly problémákkal került szemben a bábok karbantartásával tudott is adni pár hasznos tippet Ginoo-nak. Viszont sokkal fontosabb volt, hogy saját maga is felvetett a fiúnak egy problémát azzal kapcsolatban, hogy az egyik bábját át kéne kicsit alakítania gy új előadásra. Ezek után erről volt szó és az evést befejezve meg is nézték előbb Hakusen bácsi bábját majd Ginoo bábjait. Hakusen bácsi problémájára Ginoo egy kis dobozszerűséget javasolt a báb szíve helyére. A beszélgetés végére ebből lett egy kis zacskó a báb szíve helyén folyadékkal feltöltve. Ezt az ötletet Ginoo el is raktározta magában, hogy a jövőben hátha szüksége lesz rá egy saját bábbal kapcsolatban. Nem ennek a megoldásnak a megtanulásáért volt ez a közös öteletelés fontos, hanem azért mert egy kis ideig Ginoo gondolatait sikerült elterelni a közeledő vizsgáról és ez az igazi pihenés. Ugyanis Ginoo egész nap tanult. Hol taijutsu mozdulatokat, hol chakrakontrollt, hol chakra elméletet és közben nem pihent. Ugyanis lefekvéskor is ez ment a fejében. Hakusen bácsi pedig egy kicsit elterelte a gondolatait és ezért az öregtől távozva Ginoo őszintén kicsit meg volt könnyebbülve.
A vizsga előtt három nappal Ginoo még elment Suzunabe sensei-el a szokásos erdőjáró útjukra. Mióta egyszer eltévedt és a tanárnővel találkozott az erdőben, aki épp gyógynövényeket szedett az óta mindig eljön vele. Azért is, mert itt tényleg sokat tud tanulni méghozzá olyasmiket, amiket az órák során nem mondanak el és azért is, mert a tanárnő nagyon kedves hozzá. A tanárnő pedig mindig hívja is Ginoo-t és látszólag az sem nagyon zavarja, hogy leginkább csak ő szokott beszélni és Ginoo inkább hallgat. Ugyanis látja rajta, hogy figyelmesen hallgat és szoktak is egy kicsit beszélni, ha nem is sokat. Most pedig meg is sikerült a bábmesternek lepnie a tanárnőt, mert magától szólalt meg. Mégpedig a vizsgáról kérdezett a szokásos bizonytalan, halk, tutyi-mutyi módján. A tanárnő pedig el is látta egy csomó hasznos tippel a felkészülésről, beszélt a saját tapasztalatairól is és megkérdezte, hogy egyébként, hogy viseli Ginoo a vizsgára való felkészülést. Méghozzá mindezt egy levegőre. Ginoo pedig a saját nyugodt megfontoltságával közölte, hogy jól.  A tanárnő egy darabig méregette Ginoo-t majd hirtelen odébb ugrott és a földre vetült. Egy pillanatra Ginoo megijedt, de aztán kiderült, hogy a tanárnő csak egy hasznos füvet talált, amit aztán el is mondott Ginoo-nak, hogy mi a neve, mire jó és miről lehet felismerni. Nagyjából ezzel le is zárult a vizsgáról való beszélgetés azoknak a kivételével, hogy a tanárnő még elmondta a véleményét mi szerint abból még nehézségei származhatnak a bábmesternek, hogy egyedül gyakorolt. Jobb lett volna egy partnerrel. Mielőtt a faluba visszaérve szétváltak volna a tanárnő még azt is javasolta Ginoo-nak, hogy a vizsga előtti napot a pihenésre szánja. Ugyanis úgy egy kicsit rendeződnek a dolgok a fejében és a vizsga napján. Meg is ígértette ezt Ginoo-val majd elváltak. Haza érve Ginoo egy kicsit járkált ok nélkül az üres lakásban majd azt megunva gyakorolt Majommal és tanult. Másnap is egész nap edzett és elméletet tanult.
A vizsga előtti nap pedig bár korán kelt, de megígérte a tanárnőnek, hogy nem a vizsgával lesz elfoglalva, hanem pihen. Viszont ez nem is olyan egyszerű. Miután megreggelizett három órán át csak keringett a házban. Nem tudta mit csináljon. Végül úgy döntött, hogy elmegy a színházba Hakusen bácsihoz. Ott is volt pár órát. Hallgatta a verselőt titokban, beszélgetett az öreggel, nézte, ahogy a többiek gyakorolnak még kártyázni is meghívták és le is ült közéjük, de vesztett. Nem szórakozott kimondottan, úgyhogy inkább elbúcsúzott és járkált kicsit a városban. Bement Ichiraku Ramen Bárjába. Ebédelt. Majd járkált még egy kicsit. Végül annál az építkezésnél kötött ki ahol az apja is dolgozott jelenleg. Elment hát beszélgetni a kollégákkal és segített amennyit tudott. Márpedig tudott segíteni. A nap végén bár nem érezte úgy, hogy sikerült volna kikapcsolódnia és pihennie, de azt igen, hogy hasznos volt. Sikerült egy kicsit meghálálnia az apjának azt, amit egész héten tett érte. Az pedig teljesen megérte számára, hogy hazafelé menet beszélgethetett az apjával.
Elérkezett a vizsga napja. Ginoo korán kelt. Gyorsan ellenőrizte a bábjait, majd mivel még mindig túl korai elindulni feszülten várt otthon. Enni csak egy keveset evett. A gyomra kicsit kavargott. Ideges volt és mindenfélén járt a feje.
~Vajon Iwakawa sensei ott lesz? Biztos hisz ő mindig ott van. A genjutsut vajon kérdezik majd? Átnéztem én eléggé? Mi lesz ha taijutsuban Ichizoki ellen kerülök?~

Nem épp a legnyugodtabb állapotban van. Régóta készül már erre és eljött a nagy nap. Még belegondolni is szörnyű. Mikor úgy érzi itt az idő akkor el is indul az akadémiára. Olyan mintha csak álmodna, és egy helyben állna, miközben a dolgok elsuhannak mellette. Közben pedig csak halad baktat az akadémia felé.