Ninja-akadémia

A terv bevált. Ginoo akár még örülne is ha nem kellett volna így megszenvednie az egészet. Végül mindenki összegyűlt az akadémián. Ott Ginoo jobban megfigyeli az osztálytársait. Ők is elég silányul néznek ki. Sőt van aki silányabbul mint ő. Még egy kartörés is történt. Bizony Suzunabe sensei-nek lesz ma sok dolga. Ez fordul meg Ginoo fejében. A három genin közül pedig kettőtől sikerült elvenni a fejpántot. Meg is lehet hisz Ginoo-éknak is csak a szerencsén múlott a siker. Talán meg lesz velük elégedve Iwakawa sensei is. Iruka sensei mondandójából Ginoo ki is szűri, hogy talán csak véletlenül de mintha róluk lenne szó. És aztán hallja is a nevüket és külön Nabeto-ét aki e miatt biztos megint dühös lesz. Ginoo épp elkezdene ezen idegeskedni magában mikor is értékelést kap. Méghozzá remek értékelést. Rajta kívül csak Ichizoki kapott ilyet. Bár az nem lepi meg Ginoo-t. Az a srác tényleg nagyon tehetséges taijutsu használó. Gyorsaságra és erőre szokott építeni úgyhogy ez a feladat nagyon jól jött neki. És ha ez még nem lenne elég jó holnap nem kell bejönni. Ez a szünet kellett is Ginoo-nak hiszen most már sejti mit kell fejlesztenie magában. És nagyon zavarja, hogy az egyik ötlete azért nem jött össze mert nem sikerült létrehoznia a kívánt technikát.

//A következő posztot a Nyolcas Kiképzőterephez kérem! A másfél óra alatt bármit csinálhatsz, de a chakrád megfigyelését, felfedezését mindenképp próbáld meg!//

// Ginoo Yukizaki //

Egy újabb nap Konohagakure no Satou Ninja Akadémiáján. A diákok fáradtan, vidáman, vagy szomorúan sétálnak az ülőhelyeik felé, kissé változatos az érzelmi felhozatal, mert mindenki más hangulatban kelt. A Padok szokás szerint tiszták, az asztalok ragyognak. A terem enyhén még félárnyékos, mert a nap csak a horizonton bukkant még fel. A szokásos zsivaj, kacagás és suttogások mindenfelől.
Ekkor nyílik az ajtó és Umino Iruka határozott léptekkel lép be rajta. Sebhelye most is jól látszódik, fejpántját megigazítja a kezével, majd a tanári állványhoz lép.
- Diákok! A Mai napon ellátogat hozzánk maga a Hokage-sama!
A bejelentés meglepő, váratlan. A gyerekek sutyorogni kezdenek, egyesek örülnek, másokat pedig nem érdekel a dolog, legalábbis megpróbálnak úgy tenni.
Azért ez egy nagyon-nagyon érdekes esemény, elvégre mióta a Harmadik Hokage meghalt, az ilyen látogatások rendkivül ritkák. Vajon Danzou miért jön ide? Mit akarhat? Mi a célja ezzel? Egyszerű látogatás lesz ez, vagy pedig valami más? Számtalan felsorolt és felsorolatlan kérdés, amelyek foglalkoztathatják Yukizakit és a többi diákot. De ifjú bábmesterünkre hogyan hat ez a bejelentés?

Ginoo fáradtan ébredt. Nehezen tudott elaludni. Mostanában ez van. A teste lefárad de, az agya nem. E miatt sokáig fenn van és reggel fáradtan kel. Most is így ül a padjában és néz ki a fejéből. Hallgatja a körülötte lévő beszélgetéseket. Egyszer csak a terem ajtaja kinyílik És Iruka sensei lép be rajta.
~Még mindig nincs Iwakawa sensei? De láttuk, hogy ott volt az év végi vizsgán. Ez furcsa.~
Még inkább meglepődik azon amit mond. A hokage látogatása nem épp egy mindennapi esemény és ezt Ginoo is tudja. Egyből el is kezd töprengeni, hogy vajon mi okból jöhet el hozzájuk. Ahogy próbálja felidézni mit is tud róla nem jut eszébe semmi. Csak az, hogy néz ki és, hogy ő a hokage. A hírre ki is ment a szeméből a fáradtság.
~Tanítani fog? Beszélni fog valamiről? Talán a tűz akaratáról vagy a háborúról? Lehet, hogy a háború szóba fog jönni, hisz ehhez én például nem nagyon tudom, hogy viszonyuljak. Vagy a Bábhasználók palotájáról fog beszélni?~

// Bocsi a késésért!!! //

A hírre nem csak Yukizaki kapta fel a fejét, hanem még sokan mások is. Kettő, szinte már végtelennek tetsző pillanatra néma csend lett. Mintha a föld is megállt volna. Majd, akár csak az illúzió, eltűnt ez a kettő, röpke pillanat. Ekkor mintha a tenger morajlott volna föl, mindenfelől zsivaj támadt. Súgdolózások, meglepett felkiáltások. A hang betölti az egész termet, mégsem árad mindenkiből. Yukizaki és a Nara némán ül. És figyelnek. Talán maguk sem tudják pontosan, hogy mire, vagy egyszerűen csak merednek maguk elé meglepetésükben, de sokkalta nyugodtabbnak tűnnek, mint a többiek.
Ez így megy egy darabig, talán a legfurább az egészben, hogy Iruka meg sem pisszen, nem inti csendre a diáksereget. Talán magában mosolyog, bár ez az arcán nem látszik meg. A tanári pódiumon állva, a kis asztalra támyaszkodik és az ablakon néz kifelé. Mintha teljesen máshol lenne, fejben...
Ez az állapot nem tart sokáig. Az ajtó félrecsapódik. Iruka egyből vigyázzba vágja magát, a diákok elcsendesednek. Őszülő haja nem látszódik teljes egészében, mert fejének egy részét és szinte teljes jobb oldlalát fásli takarja. A bot hangosan koppan a a kezében, miközben rátámaszkodik. Nem tűnik túlzottan veszélyes alaknak, s nem is a Hokage egyenruhájában van. Viszont a tekintete, mely körbe fut a termen... félelmetes! Néhány hosszú másodpercre megállapodik Yukizakin.
Danzou, a hokage belépése után a némaság tovább uralkodik. Nyomában egy alak sétál, ANBU maszkkal, fekete köpenyben. Olyan, mint egy árnyék. Mit akarhat itt, miért jött?

A bejelentésre az osztály felbódul. Ginoo ahogy szokásához híven szét néz a teremben a sok hangoskodó között meglátja Nara-t. Ő is csak csendben ül a helyén. Ezt a helyzetet pedig Iruka sensei elviseli.
~Iwkawa sensei ezt nem tűrné el. Lecsillapítana minket. Bár ő másképp is mondta volna ezt el. Már előre felkészített volna a dologra.~
És az ajtó hirtelen kinyílik. Iruka sensei kihúzza magát és az osztály néma csendbe burkolózik. A hokagét látva Ginoo-n valami furcsa borzongás fut végig. Iwakawa sensei-nek jobb kiállása van viszont a hokage tekintetében van valami amitől Ginoo-nak az jut eszébe, hogy ő már biztos ölt embert. És ez a pillantás sokáig meg is állapodik őrajta. Majd tovább megy.
~Az ANBU ruhás az biztos testőr. De mégis miféle veszély fenyegetheti a hokagét az akadémián amihez egy ANBU-ra szükség van.~

Az idegesség szinte kézzel fogható. A hokage végül megszólal. Bár amit mond az nem újdonság mégis ebben a helyzetben nagy hatása van. Aztán fojtatja a beszédet. Ginoo teljesen ledöbben.
~Mindenütt veszély van? Mi leszünk az utánpótlás? Most kell dönteni? És mégis miről? Ölnöm kell? Mit csináljak? Ha fel állok akkor... azt nem tehetem. Az teljesen ki van zárva. Hol van Iwakawa sensei? Ő el szokta mondani mi történik. Ő nem titkolózik.~
Az idegesség látszik is Ginoo-n. Az osztályt és Iruka sensei-t nézi, hogy most mégis mi történik.

Ginoo idegesen nézi az osztályt, de senki sem áll fel. Így Ginoo sem fog. A Hokage azt mondja, hogy elégedett, de Ginoo ezt nem látja rajta. A hokage egész megjelenése nem túl bizalomgerjesztő. Az ANBU egy tekercset húz elő és idéz meg zöld ruhákat. Ginoo nem nagyon érti ezt az egész helyzetet. Ezek után egyesével hívják ki őket. Mindenki kap egy zöld köpenyt a nevével. Miután megkapták aztán a Hokage felvilágosítja őket, hogy mi az, de ezt is csak homályosan és pontatlanul.
~Mit jelent az, hogy oltalmazni? Ez nem a geninek feladata? Csak ennyi?~
Ginoo zavartan néz szét az osztályban, hogy most mégis mi történt. Iruka sensei nem ad túl sok segítséget.

// Az eddigiekre 8 chakra jutalmat adok. //

Ennyi volt a Hokage látogatása? Ezt harangozta be Iruka ennyire? Iruka... az Ő arca is értetlen kissé, enyhén talán még szomorú is. Egész idő alatt alig nézett a Hokagéra, inkább az osztályt vizslatták aggodalmas szemei. Most, hogy mindenki a gyönyörű, új zöld köpenyében pompázik érdekesen fest az osztály. Talán mosolyt tudna fakasztani egy olyan tanárból, aki nem látta az előbbieket, de Iruka nem mosolyodik el. Talán csak nézi, de nem látja az osztályt, ahogy mindenki a szép és tiszta egyenruhájában ücsörög. A Harmadik idejében valószínűleg még Umino Iruka szívét is öröm töltötte volna el ettől a látványtól... De Sarutobi Hiruzen halott, Tsunade-hime kómában van. Danzou pedig hideg, számító... és... céljai ismeretlenek. Mint ahogy Ő maga is az. Talán Yukizaki éppen ugyanazon gondolkozik, mint amin Iruka gondolkozhat. Mégis mit jelent ez az egész? Danzou csak úgy a semmiért nem jött volna el ide, de akkor mégis, mit akarhatott pontosan.
Yukizakiban felrémlik a fáslis arc, a rezzenéstelen pillantás melynek mélyén veszélyes, rémisztő inteligencia csillan. Ki is az a Danzou valójában? Ő a hokage, persze... De ennél többet tud róla valaki?
Iruka úgy tűnik magához tér, kiegyenesedik és fejét az ablak felé fordítja.
- Gyakorlatozni megyünk. Most! Jól figyeljetek arra, amit mondani fogok. A Hokage bár elrejtőzve, de figyelni fog titeket az edzés alatt. Nyújtsátok a legjobbat, ami tőletek telik. Új szabályok léphetnek érvénybe, ezért folyamatos megfigyelés alatt lesztek, hogy mindenki a neki megfelelő képzést kapja. A Hokage-sama parancsa, hogy újfajta szisztémát követünk az oktatás során. Keményebbek lesznek az edzések, sűrűbbek és nehezebbek a próbák. Mert eddig túl sok tehetség kallódott el.
Iruka keze ökölbe szorul a beszéd alatt, hangjából érződik - noha próbálja rejteni - hogy nem ért egyet azzal, amit mond. Talán betanult szöveg lenne?


Amint az osztály megérkezik az edzőterekre Iruka azonnal több csoportba osztja az embereket. A tanár egész úton furcsán sétált, mintha vívódna magában. Miért? 
Több egyszerű, és néhány nehezebb feladatot kap mindenki. Ichizoki, Katsuo és Sanada társaságában kell elvégeznie ifjú bábmesterünknek a feladatokat. Az első feladat a kunai használat, több apró céltáblát kell pontosan eltalálni, illetve Kunaiial kell blokkolni a repülő kunaiokat. A Második feladat ugyanez, csak shurikenekkel. A Harmadik, hogy egy ember hajigálja a többiek felé (!) a shurikeneket és kunaiokat, miközben a többieknek ötven méterről el kell jutniuk hozzá. Ilyen edzés eddig még nem volt és rendkivül veszélyes. A Negyedik feladat pedig, hogy párokat alkotnak a csoport tagok. Mindenki csak az egyik kezét használhatja, amiben egy kunainak kell lennie. Három találatot kell bevinni az ellenfélnek. Ehhez Iruka fa fegyvereket oszt ki, de még így sem veszélytelen!




// Következő poszt ide: http://narutohun.niceboard.org/t37p90-akademiai-edzoterek 
Írd le, Yukizaki miképpen értékeli és teljesíti a próbákat. Az utolsó feladat két körös, tehát két ellenféllel kell harcolnod. //

Siettem, ahogy csak tudtam, de kiderült, hogy igazán aludhattam volna még egy pár órát, bár ez csak később lett nyilvánvaló számomra. Mi is történt? Nos, mesterünk eljátszotta ugyanazt, amit mindenkinek a mestere előbb vagy utóbb el fog játszani: a várakozó játékot. Nagyon egyszerű volt a recept: odahívja szerencsétlen tanulókat valami korai időpontban, majd eltűnik, és sosem látjuk viszont. Fantasztikus. 
Mikor odaértem láttam, hogy a két társam már ott van, de senseiem se közel se távol. Ichinose miután alaposan megnézett magának engem elárulta, hogy mesterünk bizony harapós kedvében volt, és azt a nagyon bonyolult feladatot adta ki nekünk, hogy várjuk meg őt.... ott. Mármint ahol álltunk. Tényleg nem volt nagy ördöngösség.
Kyoya szerint biztos valami nagy dologra készültünk, és azért edzett minket agyba főbe, bár az edzések csak a csapatmunkát, illetve az erőnlétet helyezték előre, és mindezt ugyan én nem ítéltem el, de, ha legalább valami különleges jutsut tanultunk volna, akkor talán megértettem volna, hogy tényleg valami nagy dologra készülünk. De így.... főleg, hogy szép lassan telt az idő... egy óra....két óra....
A napfény kellemes volt, és ugyan néha felcsendült néhány szó közöttünk, ennek mindenki türelmetlenül toporgott; feszültek voltunk, felálltunk, leültünk, nézelődtünk, unatkoztunk, idegeskedtünk. Meglepő volt látni, hogy mennyire nem rám koncentrálnak az utóbbi időben a fiúk, habár Ichinose ritkán hagyja ki a lehetőséget, hogy ne próbáljon meg randira hívni, de eddig kevés sikerrel járt szerencsétlen. Most is mindenre figyeltek, csak rám nem, és ennek külön hálás voltam. Nem keresték a felesleges feszültséget.

Ragacsos voltam teljes testemen, és ez nem a kellemes ragacs volt, amit egy kiadós edzés után érez az ember. Nem, ez a szenvedésnek a ragacsa, és bűze volt. Mindhárman összeroskadva néztünk a fejünkből ki, teljesen leépült agyunk a napon és a várakozásban, de mit lehetett tenni? Pontosan, egy nagy büdös semmit, várni lehetett, hogy hátha Fujimoto sensei előbukkan a semmiből, és elkalauzol minket egy kellemes fürdőbe, ahol ki tudjuk heverni a várakozás fáradalmait. Örvendetes. 
Viszont váratlan dolog történt, éles sikoly hallatszott az akadémia épületéből, amire mindhárman felpattantunk. Több okból is volt ez meglepő, de legfőképp azért volt ez furcsa, mert már senki sem volt elvileg az akadémiában, maximum néhány tanár, de igazából ilyenkorra szerintem már ők is elmentek jobb dolgukra. 
- Lehet, hogy bajban van, különben nem sikított volna senki, ráadásul ilyen hangosan. Azonnal menjünk, és nézzük meg, hogy mi történt. - Mondtam felvillanyozva a másik kettőnek, akik eleinte szkeptikusan álltak a dologhoz, de aztán átterjedt rájuk is a lelkesedésem. Neki indultunk hát, futva rontottunk be ajtóstul az épületbe, miközben én hangosan kiabáltam. 
- Merre vagy? Hol vagy? Ki sikított? - Reménykedtem benne, hogy nem csak ezen az egy sikításon kell majd elindulnunk, és a sikoly tulajdonosa elő fog kerülni még időben, hogy ki tudjon igazítani minket, vagy esetleg még sikoltozik, könnyebb azonosítás érdekében. 

(Pénteken este elmegyek és vasárnap estig leszek el, még pénteken belefér egy kör, ha sietsz  Köszi, és bocsi a hiányzást)

A füledre hagyatkozol és milyen jól teszed. Berontatok a főbejáraton, és csak egy pillanatra kell megtorpannotok, hogy a második emeletre kalauzoljon a fájdalmas sikoltás. Lábaitokat úgy szeditek mint még soha, és a szintet elérve bár válaszkiáltást is megengedtek magatoknak. A folyosón tucatnyi ajtó van, és a lépcső majd középen található. A bal oldalról jön az újabb sikoly, ezzel felezve az esélyeket.
Nem sokat teketóriáztok, a folyosón minden terembe benéztek. Az első hatban nem is találtok semmi érdekeset, azonban a hetedikben egy hosszú hajú, vékony kissé kopottas ruhában lévő lánykát láttok meg. A lán nem fordul felétek, csak áll a terem közepén, és kifele néz az ablakon. Amint mindannyian az ajtóban találjátok magatokat, a lány megszólal. Hangja elkeseredett, mint aki embertelen szenvedéseken ment át. Talán nem fedezte még fel itt léteteket, csak a sokk hatására motyog maga elé.
- Itt vagyok. Segítsen valaki nekem. Egyedül nem tudok, megbirkózni vele. Kicsi vagy, éhes vagyok, fáradt vagyok, én csak egy tanuló vagyok mit tehetnék egyedül? - A hangja többször is elcsuklik. Mozgása kissé egyenetlen, ahogy áll egy helyben, néha megremegnek lábai. Mintha utolsó erejével tartaná talpon magát.

Nagy nehezen sikerült megtalálni az áldozatot, bár az elkövetőt nem. A sokadik terem feltépése után ráakadtunk a tépett egérre, aki látszólag önmagában is motyogott néhány segélykérő üzenetet, mert nem igazán vélt észrevenni minket. Remegett teljes testében, odaugrottam hozzá gyorsan, és pont sikerült elkapni, mielőtt a földön végezte volna. Arcán láttam, hogy akármi is volt az, ami a megpróbáltatásait okozta, eléggé csúnyán elbánt vele. 
- Ne aggódj, itt vagyunk, segítünk rajtad. Mondd el, mi történt kérlek, és akkor utánamegyünk annak a szemétnek és a földbe csavarjuk. - Szavaimmal nyugtatni próbáltam, de a vége kicsit erősre sikeredett, bár ez csak valós érzelmeimet tükrözte. Nem szerettem, ha valaki a kisebbeket bántotta, főleg, ha lányok voltak a szenvedők. - Nézzetek körül, ki az ablakon, hátha észrevesztek valamit. - Szólok oda közben a két fiúnak is, hogy ne csak álljanak és bámuljanak.

Szerencsétlenség netovábbja. Bár meglehetősén gyorsan történtek a dolgok, annyit sikerült leszűrni az egészből, hogy alaposan benne vagyunk a pácban, de, ha másban nem is, a vízben biztosan. Sietni kellett, mielőtt nagyobb bajunk eshetett volna, és csak később lehetett azon dühöngeni, hogy ki akart minket ügyesen csőbe húzni. Odatocsogtam gyorsan az ajtóhoz, miközben kiabálva instruáltam Kyoyát, hogy nyugodjon meg, és törje be az ablakot, mert, ha az ajtót nem sikerül letörnöm, akkor legalább a megfulladás ellen kellene valami csinálni, mielőtt megérkezne a felmentés, illetve a törött ablakon még meg is lehet kísérelni egy látványos szökést.
Vállaimmal nekiveselkedtem, hogy kitoljam az ajtót, majd néhányszor erősebben neki is lendültem, lábamat is felemeltem berúgás végett, talpam hangosan döngött az ajtón. Ha mást nem is, de legalább annyit talán elértünk, hogy felfigyeljenek a zajongásra.

Már a szagot először megérezvén tudtam, hogy ez nem más, mint saké. Aromájából következtetve ráadásul még a csapnivaló minőségű is volt, és egyáltalán nem bírtam felfogni, hogy ez most miért is történt, miféle technika az, amitől alkoholt lehet fakasztani egy lányból. Fejem kicsit megszédült a töménységtől, de még talpon voltam. Az ajtó, és látszólag az ablak sem akart kinyílni, legalábbis Ichinose ütései nyomán. Meg kellett próbálnom a saját erőmet, így nekifutottam, és ugrásból belevágtam lábam az ablakba. Ennek eredményeképp egy csontropogtató hullám vágott végig testemen, és meg belezuhantam az ital tengerbe. Jó pár korty le is ment torkomon, túl sok egyszerre. Köhögni kezdtem, és azonnal fejembe ugrott a dolog. Homályosan kezdtem látni, fejemet hiába ráztam, és törtem, semmi okos ötlet nem akart belekúszni. 
De tényleg, mi a fenét lehetett volna most csinálni? Nem nyílik semmi, lassan nyakig ér a saké, bár mondjuk ülök, és térdemet fogdosom, de ezt nem fogjuk tudni sokáig fenntartani. Felálltam egy asztalra támaszkodva, és próbáltam még néhány értelmes gondolatot kisajtolni egyre részegedő, és jobb kedvű agyamból. 
- Nem tudom..... itt fogunk mind megdögleni, úgyhogy hajrá, legalább fulladjunk bele ebbe a szarba, addig sem kell sokáig szenvedni. - Morogtam az egyetlen értelmes megoldást, amihez sikerült eljutnom.