Ninja-akadémia

//egy új történet//

-Na végre megjött a levél! De sokat vacakoltak ezzel is... Na lássuk, mi áll benne. - Tain ezekkel a szavakkal vette magához a nemrég érkezett levelet, ami a várva-várt beosztást tartalmazza, hogy melyik jounin alá és mely frissen végzett geninek mellé kerül továbbtanulni. Estefelé járt az idő, már a hold is előbújt, hogy átvegye a naptól az égboltot. A madarak még nem tértek nyugovóra, vidáman csiviteltek Tain ablaka alatt, amit a fiú igazából nem is idegesítőnek, hanem olyan természetesen nyugtatónak tartott. A levegő tiszta volt, az eső sem esett, így semmi nem volt, ami Tain nyugalmát megzavarhatta volna, így az arca most is, mint általában, ugyan azt az unott ábrázatot mutatta, ami már szinte jellegzetessége a barátai körében. 
A fiú szokatlanul nagy érdeklődéssel bontotta ki az egyszerű borítékot, vette ki a levelet, majd szokatlanul nagy odafigyeléssel olvasta végig azt a pár sort, amit papírra vetettek. Tömören annyi állt benne, hogy legyen másnap reggel nyolckor az Akadémia udvarán, hogy találkozhasson a többi beosztottal és a csapatot vezető jouninnal. Viszont a nevek nem voltak sehol... Tain megrántotta a vállát és az érdeklődés apró jelei eltűntek az arcáról, ami visszaállt a megszokott formájába. Mire ez a titkolózás? Biztos meglepetésnek tartogatják, hogy milyen idegesítő vagy fura csapattársaim vagy jouninom lesz... Ilyen és hasonló gondolatokkal hajtotta Tain a levelet, majd a borítékkal együtt az asztalra rakta, hogy könnyen megtalálja, ha véletlenül elfelejti azt a rengeteg információt, amit a levél magában hordozott. Mivel már semmi más dolga nem volt, és későre járt az idő, úgy döntött, hogy ha már másnap korán kell kelni, akkor nem álmosan induljon a találkozóra. Elvégezte a szokásos elengedhetetlen esteli rutinját, majd lefeküdt aludni. Álmait idegesítő tanárok és fura, vagy éppen köcsög társak kísértették.
Reggel olyan hét körül kelt, gyorsan összeszedte magát, lement a reggeli rutin, majd felöltözött és elindult volna a találkozóra. Már az ajtóban volt, de eszébe jutott az ajándék ninja-to-ja az apjától, így kissé vidámabban fordult vissza, hogy előkapja és felcsatolhassa. Hátha az új tanár úgy dönt, hogy be kell mutatnuk a harci tudásunkat, gondolta Tain, majd elindult a találkozóra. Még egy kicsit korán volt, túl gyorsan odaért volna, így egy kerülőt rögtönzött, ami a falu kissé szebb részére vitte. Egy ideig sétálgatott a házak között, majd rájött, hogy lassan kifut az időből, így elindult az Akadémia felé és az út hátralevő részét futva tette meg. Mindeközben magában végig azon könyörgött, hogy valami normálisabb csapatot kapjon, hátha meghallgatja valami ismert vagy ismeretlen isten.
Mikor odaért az Akadémiához még nem látta semerre a csapatát, túl korán érkezett, így magában átkozódott egy sort, hogy minek kell sietnie, ezt érdemli ha kapkodik és azon gondolkozott, hogy ez a kezdődő idegesség jelei-e. Még egyszer körülnézett, majd elindult a legközelebbi pad felé, leült rá és kényelmesen elhelyezkedett. És várt.

// Egy új történet//

Nagy dolog egy az akadémián frissen Geninné pörkölt shinobi életében, amikor megérkezik a levél hogy végre elkezdheti új, hivatalos életét. Megismerheti csapattársait, akikkel a következő években küldetésre mehet, rivalizálhat, barátságot köthet és megoszthatja élete fontosabb pillanatait. Nem kevésbé lényegtelen a Jounin, a sensei kiléte sem hiszen ő lesz a kis Genin kapitánya, mentora és talán kicsit a második apja vagy anyja is. Tain mindenféle elvárásokkal és reménnyel érkezett meg ezen a hűvös de napos reggelen az akadémiára de ami következni fog talán nem készült fel lelkileg teljesen. Már vagy húsz perce várakozott a teljesen kihalt udvaron, mikor egy krákogó, köhögő hang ütötte meg a fülét.
-Hé, te kölyök! Gyere már el idáig! Öreg vagyok én hogy odáig elkoslassak.- A hang tulajdonosa egy hatvan év körüli, szakadt ruhákba burkolózott férfi volt, aki hosszú koszos ősz haját tincsben hordta és ugyanilyen tulajdonságú szakállal is rendelkezett. Igazából nem keltett szívderítő látványt egyáltalán, főleg hogy botjára támaszkodva közlekedett. Az öreg Jouninon csak egy valami vol tökéletes, fejpántja, amit nyakában hordott. Az pont olyan újnak és fényesnek tűnt, mint amit te nemrég kaptál meg az akadémiáról.
-Na mi van? Csak nem a Hokagét vártad mint új mestered ugye? Hát neked be kell érned az öreg Zabu-val! No gyere már ide és mutatkozz be nekem. Sajnos a hallásom már nem régi de a szemem még mindig éles kölyök!- Utalt arra hogy egyből meglátta a reakciódat és mos már a botjával intett hogy valóban illene közelebb menned hozzá és bemutatkoznod neki. Nem erre számítottál de hát ki mondta hogy minden új történet úgy kezdődik ahogy megálmodtuk?

// Egy új térténet //

Tain, ott a padon üldögélve teljesen elbóbiskolt, de hirtelen megszólalt az a bizonyos krákogó hang. Félig csukott szemei hirtelen kipattantak, majd félálmosan a hang forrását kezdték keresni. Amint megtalálta az alacsony, szakadt ruhájú korosodó férfit, aki enyhén előregörnyedten állt az Akadémia udvarának másik oldalán lévő bejáratában, a szemei egyből rátapadtak és az egyébként unott feje egyből keserűséggel kevert csalódottság képét vette föl. Ez csak egy pillanatig tartott, mert megzabolázta feltörő érzelmeit, amiket átjárt a mélységes szívás érzete. Gyorsan visszavarázsolta az arcára ugyanazt az unott kifejezést, amiből már nagyon sokat láthatott a környezete az évek során. Feltápászkodott és az öreg felé indult, magában azt a gondolatot morzsolgatva: Na, ez is jól kezdődik... Úgy tűnik, hogy most nem volt szerencsém... Ez szívás, bár még meglehet, hogy csak félreértés történt és nem is ő lesz a jouninom... Hogyan tudna minket tanítani, ha még mozogni is alig bír? Azt mondta, hogy nem bír még az udvar másik végéig sem eltántorogni, miért jounin még egyáltalán? Miközben magában könyörgött, hogy inkább valaki más legyen, aki normálisabban néz ki, hogy legalább a látszata legyen meg a jó tanárnak szép lassan odaért az öregember elé. Mielőtt megszólította volna ismét körbenézett, de továbbra se látta a többi beosztottat, ami enyhén szólva bosszantotta.
- Jó reggelt kívánok, csak nem el tetszett tévedni? Hogy kerül ilyen korán az Akadémia udvarára? - kezdte Tain némi csipkelődős hangnemmel. Már látta, hogy az öreg szólásra nyitná a száját, de még mielőtt valószínűleg lehordhatta volna a fiút, az arra gondolt, hogy attól még, hogy már kezd elgyengülni a teste, még kiváló tanár lehet, valószínűleg nem véletlenül maradt jounin, így inkább ad neki egy esélyt, mielőtt leírná, majd folytatta a beszédét.
- Elnézést kérek, nem akartam goromba lenni, de gondolom maga lesz a jounin aki tanítani fog engem és két társam, így gondoltam, hogy én szeretnék az első lenni, aki megtréfálja magát... Még egyszer elnézést kérek, mester. - folytatta Tain, az előző pár elmorzsolt gondolattól már inkább tisztelettel a hangjában, ami megillet egy idősödő, valószínűleg harcedzett és nagytapasztalatú jounint. Tain viszont nem hagyta abba, már folyt is a szájából a következő adag szó.
- Az én nevem Diori Tain, az egyik frissen végzett genin. Nem értem, hogy miért csak én vagyok itt egyedül, hol vannak a csapattársaim? - kérdezte Tain, majd ismét szétnézett, de mivel ismét nem látott senki mást, az öreghez fordult, majd végre becsukta a száját és várta új mestere válaszát.

// Egy új történet//

Az öreg Zabu lassan körbejárt téged és szemügyre vett, mint aki éppen az eladásra kínált jószágot méregeti. Pillantásai közt felfedezni véltél csalódást, undort, érdeklődést de egy kis örömöt is egyszerre, így végképp nem tudtad mit gondolj és ami talán fontosabb hogy ő mit gondol rólad. 
-Hm.. Tiszteletlen egy kölyök vagy és elég satnya is fiacskám! Rád fér egy kis edzés!- Mondta rekedtes hangján, majd egy villámgyors mozdulattal a botját feléd lendítette és az kilökte a lábaidat a helyéről. Ez nagy esést eredményezett volna, de a Jounin korát meghazudtolva, mielőtt fejed földet ért volna, elkapta a ruhádat, így megálltál a föld felett pár milliméterre, tehetetlenül. Ha nem hinnél a szemednek, azt gondolnád hogy nem egy öreg koszos kiégett shinobi csinálta ezt hanem egy ereje teljében lévő magas rangú harcos.
-No, nem kell megijedni annyira! Csinálj szépen száz fekvőtámaszt amíg én elmesélem neked miért vagyunk mi kettecskén!- Mondta hahotázva majd elengedett és szabályosan várta hogy elkezd a feladatot, addig egy szó sem hagyta el a száját. Más választásod nem volt, belekezdtél a gyakorlatba, mire Zabu helyeslően megvakarta a szakállát és beszélni kezdett.
-Kemény időket élünk, az országunk sok nemes embert és harcost vesztett el a háború során. A legjobbak most harcolnak nem tanítanak, vagy itt edzenek. Ha nem lennék ilyen öreg, te meg nem lennél egy robbanó jegyzet töltelék hasznosságú zöldfülű, most mi is a fronton lennénk! A lényeg hogy, kevesebb a tanár, kevesebb a diák így úgy hozta a sors meg a felső vezetés, hogy az öreg Zabu fog téged tanítani.- Itt hatásszünetet tartott majd rád nézett.- Csapattársak nélkül! Hogy ez változni fog e az a jövő zenéje, mi pedig a jelenben vagyunk. Ja és még valami! Még nem vagy teljesen Genin. Nekem kell felmérnem hogy megérdemled e a rangodat. Készen áll a feladatra vagy inkább visszamész önként az akadémiára? Van még választási lehetőséged fiam!- 
Fejezte be nevetve és várta a reakcióidat, no meg azt hogy befejezd végre a fekvőtámaszokat.

// Egy új történet //

64...65...66... Kezdek lassan fáradni... 83... 84... 85... Rendesen megszívtam... 96... 97... 98... Már alig bírom! 100!! Amint Tain elérte a száz fekvőtámaszt összerogyott és pihent egy pár pillanatot a földön, majd összeszedte magát és bár a  karja sajgott a megerőltetéstől, de feltápászkodott. Miközben a gyakorlatot csinálta nem igazán tudott figyelni az öregre, de amint felállt elkezdett benne tudatosulni az elhangzott magyarázat. Egyedül? És még csak genin sem vagyok? Nemár... E gondolatok cikáztak a fiú agyában, miközben enyhén csalódottan és félve tekintett az új mesterére. Bakker, micsoda szívás... Ma sem érte meg felkelni az ágyból...
- Elnézést a tiszteletlenségért... Mester, nem fog többet előfordulni. - mondta Tain enyhén lihegve, miközben kiegyenesedve az öreg elé állt. - Vissza az akadémiára...? Hát... Ha már eljöttem idáig... Nem szeretném most feladni... Úgyhogy... Készen állok a következő feladatra... Mester! - folytatta a fiú, próbált tiszteletteljes hangot megütni és alázatos arckifejezést vágni, de a lihegés miatt nem tudta, hogy ez hogyan is nézett ki valójában. Mindenesetre hátrált egy lépést majd próbálta magát tettrekésznek beállítani, ami tőle nem volt túl megszokott.

// Egy új történet//

Az öreg Zabu kissé unottan nézte végig ahogy szenvedsz ezzel az egyszerű feladattal de azért végig rajtad tartotta  a szemét és simogatta hosszú koszos fehér szakállát, mint aki életében először visel ilyet, pedig már biztos legalább egy évtizede növesztette. Aztán ahogy talpra álltál és próbáltad magad olyan színben feltüntetni, mint aki készen áll bármilyen kihívásra és feladatra a Jounin elmosolyodott. Azt nem tudtad eldönteni hogy pusztán nosztalgiát ébresztettél benne vagy éppen ügyetlen igyekezetedet tréfának fogta fel, azonban sok időd nem is volt ezen tanakodni, mert belekezdett egy bővebb magyarázatba arról, hogy miről is fog szólni a próbatétel.
-Ahhoz hogy igazi shinobi légy, úgy kell viselkedned, edzened, gondolkoznod. A napod minden perce arról fog szólni hogy a kódexünk szerint élj, ezért én is megfigyelem a napod minden percét, majd a végén eldöntöm hogy megfeleltél e.- Magyarázta, miközben lassan, már-már megjátszott öreges mozdulatokkal leült a földre és intett hogy te is foglalj helyet vele szemben.
-Tudnom kell ki vagy, mik a céljaid. Honnan jöttél és szerinted hová tartasz, ha érted amit mondok kölyök. Ez a tudás elengedhetetlen, szóval mesélj nekem magadról. És mielőtt megkérdeznéd hogy ez is része e tesztnek.. Nos azt döntsd el te magad!- Magyarázta, majd megejtett egy hamiskás mosolyt és várta hogy belekezdj a válaszokba. A Jounin fura fazon volt, korát mindenben szinte meghazudtolta és gyakran viccelődött de most úgy tűnt komolyan várja a válaszaidat és nem szeretne csalódni az igazságban.

// Egy új történet  -  Elnézést a sok kihagyásért, sok volt az elfoglaltság és rendesen el kellett gondolkoznom a válaszon  //

Ahogy Tain az edzéstől még mindig sajgó karral lehuppant a földre már a válaszokon is kezdet gondolkodni, mivel tudta, hogy a vizsga már el is kezdődött és nem volt kedve visszakullogni az akadémiára. Törte a fejét, majd úgy döntött, hogy egyszerűen elkezd mesélni magáról, úgy általában.
- Nos... Egy kisnemesi családból származom, tehát könnyű gyerekkorom volt, a szüleim és a testvérem is jól bántak velem, tehát nem lehet okom a panaszra, minden az ölembe hullott. Csak sajnos elég nehéz engem motiválni, amit én sem szeretek magamban és szerintem egyben legnagyobb hibám is. Ebből következik, hogy gyakran elég lustán és nemtörődömön állok hozzá a dolgokhoz, bár erről már egy jó ideje próbálok leszokni... csak nem egyszerű megváltoztatni magunkat, ugye? - nézett fel az elmélyült gondolkodásból Tain a tarkóját vakarva zavarában, mivel nem szokott magáról mesélni senkinek. De eldöntötte, hogy a tanárával őszinte lesz, még akkor is, ha csak rövid életű lesz a kapcsolatuk.
- Szerintem egy gyenge és béna kisgyerekből egy magát már megvédeni képes shinobivá szeretnék válni, mivel amit legjobban utálok az a hatalom más emberek ellen való használata. Nem szeretem, hogy kiszolgáltatott vagyok, ezért szeretnék erősebbé válni. Ha pedig az én gondolatmenetemet vesszük, akkor Konoha egyet jelent a hatalommal, mivel rengeteg ember gyűlik össze a zászlaja alatt, ezeket az embereket pedig megvédi ez a hatalom, tehát, ha úgy vesszük, jóra használja, amit én támogatni szeretnék, akár harcolni is érte. Összességében megvédem a falut, ezzel együtt pedig a társaimat és magamat is. - szavalta Tain a szózatát. Piciny szikra gyúlt a szemében, ahogy beleélte magát az előbb elhangzott mondatokba és tényleg elszánta, hogy ő ezt szeretné tenni.

// Egy új történet //

Az öreg Jounin türelmesen hallgatta végig a történeted és bölcsen bólogatott néha közben. Ugyan nem tudtad eldönteni hogy érdeklődése komoly e vagy csak próbált udvarias lenni de ez nem is igazán számított jelen pillanatban. Mikor befejezted, villámgyorsan felpattant eddigi ülő pozíciójából, ezzel ismét meghazudtolta korát, és pálcájával feléd bökött, úgy hogy a fegyvernek is beillő eszköz alig pár centire állt meg az arcodtól.
-Abban igazad van hogy a hatalom elrontja az embert, magam is tapasztaltam ezt. Viszont te nem a hatalmat szolgálod, hanem a faluban élő embereket. Őket véded meg a támadások ellen, az ő munkájukat segíted és értük teljesíted a küldetéseket is. Minden shinobinak ez a feladata itt, a Geninektől kezdve, a Hokagéig.- Magyarázta bőszen, majd meglepődésedet látva, elhúzta a pálcáját az arcodtól végre, egy kínos mosoly kíséretében.
-Néha elfeledkezem arról hogy milyen gyors vagyok valójában... Hehe.. Bocsásd ezt meg az öreg Zabunak fiam! No de, tesztelnem kell téged, mint mondtam! Kelj fel és kezdjük az erőpróbát!-
Rögtön felpattantál te is és készen álltál a lehetetlenre is, legyen az harc, akadály vagy fejtörő, amikor egy hatalmasat korgott a Jounin gyomra.
-Hoppá! Kihagytam a reggelit. Lehet csak utána kéne belekezdenünk. Tudsz valami jó helyet ahol kajálhatunk? A vendégem vagy de azért ne szokd meg! - Szólt a különös meghívás és egyben ígéret.