Re: Ninja-akadémia

**Shiren** 5/30/2012, 4:14 pm

// Képzésecske //

Egy újabb átlagos nap Konohagakuréban. Habár ez a nap, kicsit eseménydúsabbnak ígérkezik mint a többi. Állítólag Mirubi, kapott egy levelet amiben az áll, hogy meg kell jelennie a Ninja Akadémián. Valamilyen képzésen kell részt vennie. Ez valami továbbképzés lehet? Jobb genin lesz tőle? Erősebb? Vagy talán a gondolkodásmódját és a logikáját fejlesztik? Nem tudja. Annyit tud az egészről, hogy a faluból több genin is ott lesz. Vajon találkozik a társaival? Kitorival vagy esetleg Take-channak? Ezt sem tudja.
A szokásos, saját maga választott ruhadarabjait vette fel. Nem ám itt divattanácsadók meg mindenféle bemelegedett egyén aggatta rá a gönceit. A szokásos szürke, kapucnis pulcsiját vette fel. Alá nem igazán vett semmit, mivel meleg volt. Tikkasztó hőség. Nadrágnak a piros, sárkánymintás nadrágját öltötte magára. Még szerencse, hogy egy kicsit megbuherálta és nyáron rövidnadrágként funkcionált. Lábbelinek pedig a tradicionális ninjaszandált vette fel. Egy valami viszont hiányzott a kollekcióból. Pontosabban két valami. Az egyiket már eleve elszokta hanyagolni és az a fejpántja. Csak a küldetéseken veszi fel, így most nem akarta. Különben is, akkor is csak ott fityeg az oldalán. A fontosabbik dolog pedig, Ifu volt. A macska már megint nincs meg. Nem volt mit tenni, nélküle kellett elindulnia az élet rögös útján, egyenesen a sosem szívlelt Akadémiára. Mindig is utálta azt a helyet. Egyedül a mögötte elterülő kis erdőt szerette. Ott felszabadultan tudott gondolkodni és lazítani. Csendes és szép környék volt, amit olykor teljesen elcsúfított a rikoltozó gyerekek zaja.
Menet közben végig izgult, hogy mit is kell neki csinálnia. Persze ez nem látszódott meg rajta. Miért nem? Mert nem mutatta ki. Mesterien rejtette el az ilyen, számára hátrányos érzelmeket. Egyedül a szerelmet és a szenvedélyt nem sikerült neki soha. És persze a szégyent, ami az ember testi funkcióinak beindulásával, szinte kivédhetetlen és leplezhetetlen érzelem. Ifu útközben megkerült. Egy kukából mászott ki éppen. Egy kidobott csontdarab volt a szájában. A kis butus még öklendezni is kezdett. Pedig kap rendesen étket. Minek kell neki minden vackot összeszedni? A fiú meg sem próbálkozott felvenni a macskát, hiszen már megszokta, hogy csak akkor marad az ölébe, hogy ha Ő is akarja. De végre megérkeztek mind a ketten a célállomásra.

**Sakaki Toua** 5/30/2012, 5:15 pm

/ Képzés /

Ez is egy remek napnak indult. Délig alvás, utána egy kis edzés, evés, végül több órán keresztül bámulni ki a fejből. Legalábbis ez volt a terv. Ehelyett már reggel kilenc körül szóltak, hogy be kéne ugrani a nagyfőnök irodájába. Tiszta élvezet volt az egész. Hosszas és szép lassú készülődést követően végül megjelent ott hol meg kellett jelennie. Toua remélte hogy csak azért zavarták meg a mai programját, mert kap egy buksi simogatást és pár ezer ryout. De nem. Valami nagyokos ki találta, hogy pont neki, egy egynapos képzésen kell részt vennie. Milyen képzés, miért kell neki mennie, nos ezekre nem kapott választ. Viszont a legjobb hír még hátra volt. Egészen Konoháig el kell kutyagolni, mert itt aztán nem lehet ezt megszervezni. A srác soha nem volt dühös senkire és bár most sem érzett indulatot azért rondán nézni még tudott. Nem volt hát mit tenni, mint elindulni. Szépen haza ballagott, magához vett egy-két fegyvert meg némi pénzt, hogy azért éhen mégse halljon és nekivágott az útnak. Eljutni a Tűz országáig gyerekjáték volt utána viszont már... Azonban mint tudjuk, élnek még kedves emberek a földön, így a sok segítőkész paraszt bácsi és néni készséggel útba igazították. Szerencséje, hogy nem egy távoli kontinensre küldték, különben nem érkezett meg volna időben, sőt arról nem is beszélve, hogy a másnap volt kitűzve időpontnak. Hiába, a rendszer olyan tökéletes, hogy mindig időben szólnak. Végül aztán, mivel nem egy elveszett gyerek, elérte a hatalmas impozáns kapukat. Álmatag hangján megkérdezte az őröktől merre található az akadémia, illetve tud e valaki egy olcsó szobát. A két jómadár csak nézett, mert vagy nem tudtak a képzésről, vagy elfeledkeztek róla. Mindenesetre a kívánt objektumokról rendes információt biztosítottak. Ideje volt bepótolni a szunyát, hogy másnap frissen és üdén nézzen a feladat elé. És bár az utóbbi cél nem sikerült, azért kissé kómásan és nyúzott maszkos fejjel betoppant az akadémiára.

**Hazame Karou** 5/31/2012, 4:20 pm

[Képzés]

Elszánt buzgómócsing módjára már korán reggel edzés közben talált rám a nap fénye. Fegyver használat tökéletesítés és még ehhez hasonló ínyencségek. Mondhatni minden remeknek látszott - kivéve a fagyos reggeli szellőt...
Egy sólyom szerű madár zavarta meg ténykedésemet. A lábára levelet erősített valaki és mivel közvetlenül elém szállt le az állat(ka), ezért feltételezésem helytállónak véltem, azzal kapcsolatban, hogy a levél az enyém. Gyorsan leoldottam az apró papírdarabot a madárról - ami rögtön el is reppent - és kiváncsi tekintetemmel valósággal faltam a sorokat.
Közös kiképzés? Konohában? HOLNAP???
Mondanom sem kell a kis levelet elhagyva száguldottam hazáig, hogy még véletlenül se késsek el erről a - kétségkivül - kiérdemelt eseményről. Otthon bepakoltam némi kaját, elköszöntem Katsu-chantól és spuri. Még időben meg kell érkeznem.
Az idő végtelen lassúsággal telt, ahogy a Tűz Országának vidékét róttam. Néha-néha itt-ott egy kis útbaigazítás és a napom sikeresen el is telt a kutyagolással, de sebaj. Úgy is felfoghatjuk, hogy ez egy próba volt számomra, amolyan edző túra. Biztos vagyok benne, hogy azért engem választottak a csapatból, mert én egyértelműen nagyobb tűrőképességgel rendelkezem és nagyobb jövő elé nézek, mint a csapattársam. Ezt az is bizonyítja, hogy azokat a bizonyos versenyeket - amikről mellékesen csak én tudok - nagyrészt én nyertem meg. Az már teljesen lényegtelen tény, hogy mindet én találtam ki és Touának fogalma sincs ezekről, mert a lényegen ez nem változtat...
Konohagekure no satoba bejutni nem nehéz dolog. A szokásos ellenőrzés után én is bejutottam. Ám ami ott fogadott... Ez a falu hatalmas!!!
Az este felét azzal töltöttem, hogy szájtátva az utvákon sétálgattam, de mivel egy idő után a lábam kezdte volna bedobni a törölközőt, ezért sietve valami szállás után néztem és rövid alvás után pontosan megérkeztem az Akadémia épületébe...

// Miru-chan, ha úgy nézzük, akkor a csapattársaid végül is ott vannak, csak másik karakterekkel xD //

**Hara Akahito** 6/1/2012, 7:41 pm

[Képzés/Sai/Nawanuke no jutsu]

Nagyon szorgosan telt a reggelem régen voltak ilyenek bár most még csak az informátorra vártam Otafuku Gaiban mikkor egyik reggel a kávémat iszogattam egy furcsa alak jött oda mellém és meg lökött, általában nem vagyok az a kötekedős fajta, de a kávém éppen a ruhámra ment gondoltam meg beszélem a tuskóval a dolgot … Amint meg lökött elindult kifelé egy fura ballon kabátos kb 180cm magas 40 éves alak, szóval éppen kifelé tartott én pedig elkezdtem követni őt, a fickó elég gyorsan halad szóval rendesen kellet szednem a lábamat. Egy sikátorba fordult be amikkor meg fogtam a vállát.
-Hé te tuskó (ordítom neki)
-Nem kell így ordibálnia Akahito, a Hokagétól fontos képzésre küldi megát amelynek köszönhetően jobban tudja majd teljesíteni a küldetést (mondta suttogva)
-Értem (mondtam most már én is suttogva bár kissé gyanakodva)
A tag nekem adott egy tekercset amelyen a Hokage pecsétje volt innen tudtam hogy nem hazudik a tag. Azonnali vissza hívásra szólítottak fel, én így tettem és elindultam Konohába.
// Bocsi a gyenge hsz-ért csak most nincs túl sok időm a vizsgák miatt, majd később jobban bele tudok húzni //

Sai 6/2/2012, 1:15 am

[Képzés]

//Sajnos máris kizárással kell kezdenem a határidőről való lecsúszás miatt, így Arekkusu Orokana és Hiroyasu Karu most erről a tanulási lehetőségről lemarad, pedig direkt vártam éjfélig. Sad

//

Mindenki a maga kis "kalandját" megélve jutott a falu ninjáit képző intézményig, amely többségüknek ismerős lehetett, a vendégek viszont jobbára maximum szóbeszédekből hallhattak róla, ha hallottak egyáltalán, bár tény, maximum nagyságában és elrendezésében különbözhet más hasonló intézmények termeitől. Na meg esetleg méreteiben. S mint tudjuk, ezek nem tartoznak a lényegesebb dolgok közé, a terem mindenhol terem.
Mivel az épületben most is viszonylag sokan mozogtak, így hamar eljuthatott mindenki a kijelölt teremig kisebb útbaigazítás után, így már benn gyülekezhetett a környék apraja-nagyja. Bár igazából csak azok, akiket a képzésre küldtek és méltóztattak is megjelenni. Volt, aki csendesen kémlelte a többieket, vagy még erre is lustának mutatkozva csak maga elé meredt, gondolatban talán sok ezer kilométerrel messzebb járva, s voltak, akik csoportokba verődve beszélgettek. Természetesen a helyiek előnyben voltak, de azért a vendégek között is akadtak egy helyről érkezők, akiknek már csak emiatt is akadhatott közös témájuk.
Végül az ajtó kinyílt, s egy kellemes külsejű kunoichi lépett be rajta, megtörve a természetesen képződő zsivajt.
- Üdvözlök mindenkit első alkalommal megrendezett képzésünkön, amely a tanulás mellett az ismerkedést, és az országaink közötti jó külkapcsolatok és együttműködés fenntartását is feladatának tartja. A nevem Megumi Kyoko, én leszek az, aki végigvezet benneteket e jutsu megtanulásának rögösnek talán nem mondható útján. Mint minden jutsut, ezt is érdemes, egyszerűsége ellenére is, elméleti alapozással bevezetni, így úgy határoztam, az első feladatotok az lesz, hogy keressetek információkat három, általatok kiválasztott csomózási módszerről, amelyekből képezzétek ki magatokat, érdemes megnézni, hogyan készül el a csomó, mire szolgál, illetve, ami a legfontosabb talán, egyszerűen, a két kezünkkel hogy bonthatjuk ki azt. Hogy az információt honnan szerzitek, hogy együttműködtök-e egymással vagy sem, rajtatok múlik. Amennyiben senkinek nincs kérdése, úgy indulhattok!

//Nos, a feladat a következő, ide a reagba leírjátok, hol néztek utána, milyen csomókról írjatok, azaz részletezzétek, honnan szereztétek az információt, magáról a három kiválasztott csomóról pedig küldjetek nekem egy pü-t, hogy milyen részletesen dolgozzátok ki az adott csomókról a tudnivalókat, azt rátok bízom

Határidő 06.08., a következő poszt ideje: 06.09 (mert előre láthatólag úgy lesz időm ^^')//

**Shiren** 6/6/2012, 3:57 pm

// Képzés //

A feladat egyértelmű és világos. Megint loholhat a faluban. Ifu és Mirubi lassan indultak útnak. Mindenhol soka voltak, így ráértek. Ifu, Mirubi vállán ült és szemlélte az embereket. Nem akart láb alatt lenni, nehogy felrúgják, rálépjenek. A tömeg zajában, remekül lehetett gondolkodni. Bár sokan azt mondják, hogy a féktelen, zavaros zajoknál, mint a vízesés vagy a tömeg zaja, nem lehet koncentrálni. De gondolkodni remekül lehet.
~ Honnan a fenéből találjak Én három csomózási módszert? És még ismerjem is a kioldását és a többi dolgot. Miért nem lehet egyszerűen gyakorolni? És egyáltalán milyen technika az, ahova csomóknak az ismerete kell? ~
Szerencsére, nagy mázlija volt a fiúnak és a macskájának. De ez, csak akkor jutott Mirubi eszébe, amikor már kiértek a tömegből. Mivel sokszor járt kiskorában a nagyapjával horgászni, ezért azt a bizonyos Horgász csomót ismeri. Persze ez igen általános kötési módszer. Mindig a halakt tartalmazó zsákot kötötték meg ezzel a csomóval. Így bármely irányból húzza a hal súlya, nem fog szétbomlani a kötés. Tehát egy csomó ki is van pipálva. De mi a helyzet a másik kettővel? Talán körbe kellene nézni a faluban, hátha talál valakit, aki meg tud neki tanítani néhány dolgot a csomókötés művészetéről. Ifu most már Mirubi mellett ment. Vagy is csak akkor, ha akart. Amúgy pedig a háztetőkön, bokrok mélyén. Nem szerette, ha valakihez oda van láncolva. Minden macska ilyen, de Ifun különösen érződött ez. Még az ölbe sem lehetett felvenni, de éppen ez adta az élőlény varázsát. Mirubi is ilyen. Azt csinál, amit akar és akkor, amikor akar. De a céljai érdekében még azt is megcsinálja, amit nem akar, ha azzal egy erőteljesebben inspiráló célját támogatja. Hát eme tudás megszerzése is egy erőteljes cél érdekében történik, mivel ha minden igaz, akkor egy jutsut fog megtanulni. Ahogy így gondolkodott és a tudatalattijába táplálta, hogy neki meg kell csinálnia, amit az a csinos hölgyike rábízott, egy lovas szekér közeledett felé. A szekéren rengeteg, eléggé tetszetős csomó volt. De leginkább ugyan olyanok, mint a halász csomó. De volt ott más is. Mirubi leállította a szekeret úgy, hogy mellé férkőzött. Mivel nem ment valami gyorsan, így tudott beszélni a fennlévőkkel. Mirubi nagy megdöbbenésére, a szekeret irányító férfi az az öreg, szenilis vénember volt, aki megtanította neki azt a hajas technikát. Ugyan olyan kopasz volt még most is, és ugyan úgy szivarozott. Lehetett látni az öregen is, hogy igencsak meglepődött, hiszen azt hitte, hogy soha többé nem fogja látni a fiút. De nem így lett.
- Őhh jó napot öregúr!
- Öreg az sok agysejted, ami úszkál az agyacskádban az az öreg! Mindjárt szétrobbanok, az erőtől annyira fiatal vagyok.
Persze ez cseppet sem volt igaz. Ez az öreg, kopasz vénember cseppet sem volt erőtől duzzadó vagy akárcsak fitt. Sokkal inkább bolond és szórakozott. Furcsamód működtek az agytekervényei az biztos.
- No?! Mi kéne’ kölök? Nem érek rá! Egy fontos szállítmányt viszek a Hokagénak. Szigorúan titkos.
Súgta oda Mirubinak, aki egy pillantást vetett a szekér hátulján lévő dolgokra. Csupa vacak és használhatatlan holmi. Székek, amiknek nincs meg az egyik lába és sok más ilyesmi. Az öreg biztosan nem mondott igazat.
- Haga! A segítségére van szükségem! Annak a csomónak a megkötésére vagyok kíváncsi. – Mutatott Mirubi az egyik kantáron lévő csomóra, ami nem sok célt szolgált.
A kopasz Haga kérdően vonta fel a szemöldökét majd, mint akiben felvillant a világosság szikrája, ráharapott a szivarjára.
- Semmi baj kölök! Az én apám is dilinós vót’! Ezt nem kell szégyeni’.
- Haga! Nem vagyok őrült! Egy technikához kell gyűjtenem információkat a csomókkal kapcsolatban és azonnal mutassa meg, hogy az a csomó hogyan működik és hogy mi a neve!
A szenilis vénember megértette, hogy mit is kell tennie. Persze, kérette magát egy ideig, de aztán segített. A csomó neve A Duplahurkos Csomó! Érdekes neve van azt meg kell hagyni. Az öregember megmutatta Mirubinak, hogy hogyan is kell megkötni és, hogy hogyan kell kioldozni. Ezt viszont nagyon nehéz, így próbálkozni kellett sokat. De fél óra alatt sikerült betanulni ezt a felettébb nehéz, és idegesítő művészetet. Innentől fogva gyerekjáték volt rávenni az öreget, hogy mutasson még egy csomót. AZ pedig a Négyszögletű Csomó volt. Még a kopasz Haga is élvezte. Olyan volt, mint egy nagy gyerek. Sok idős van, aki ugyan így élvezi ezeket a dolgokat, hogy taníthatnak valakit valamire.
Mirubi a frissen szerzett tudásával, visszaindult az Akadémiára. Az elméletet már tudta, és a csomók megkötését is, most már csak gyakorolnia kell. Szerzett is egy kötelet az öregtől, így odafele menet, végig gyakorolt. Ifut pedig követte.

**Hara Akahito** 6/8/2012, 5:14 pm

[Képzés/Sai/Nawanuke no jutsu]

Az utasítás tartalma szerint vissza kell térnem a ninja akadémiára, hmmm…. Régen voltam már ott s talán egy két szép emlék vissza is fog térni, de mindegy xy előadót jelölték ki találkozási pontnak, nem ismertem az előadótermet, ám amikkor a helyszínre érkeztem csak sok fura embert kellet követni és már máris ott voltam. Sokan voltunk és a terem is nagy volt voltak, akik cimboráikkal kezdtek el beszélgetni, én az ablakhoz mentem és kinyitottam azt szép volt az idő, és jól eset, hogy beárad egy kis friss levegő. Több mint 10 perc telt el mikkor az utolsó tag után, egy rendkívül csinos lány jött be a terembe, és figyelmet kért. Kezd érdekes lenni, gondoltam én ám amikkor elkezdet beszélni ismét unalmas lett az egész.
-Bla blabbb blalbalabbbbalaaaaaaa A nevem Megumi Kyoko blabla balabla három blalblabal csomó működése ….
Mi micsoda három csomó … Nem tudok én semmit ilyenekről ez necces les de semmi baj, ismét a fel kell keresnem a könyv tárat. Miután a csinos lányka elengedet minket, amit egy kissé sajnáltam a könyvtár felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón és nem igazán törzsvendégként fogadtak, sőt egy vékony szemüveges lány egyből leordított:
- Csendesebben (ordította)
Ha azt akarja, hogy csend legyen akkor mindek ordít nah mindegy … most az egyszer kedves leszek.
-Kedves nincsen könyvük csomókról és hurkokról ??? (mondtam neki elragadóan, és széles mosollyal)
-Igen leghátsó sor „H” betű, a könyv címe Hurokkötési módszerek színesben, gyerekeknek. (mondta elpirulva)
Színesben gyereknek ennél jobb nem is lehetnek így tuti megértem, egy gyors köszönöm után rohantam a könyvhöz. Akárhogy nézegettem a dolgokat nem értettem meg semmit ááááááááá……….. ez nekem idegen mindegy … Sértődésemben úgy gondoltam hogy egy jó korsó barna bizony jól esne, és a gondolkodásban és segít.
-Majd még lehet, hogy visszajövök !(mondtam miközben kiviharzottam)
Az elképzelésem zseniális volt amint a számhoz emeltem a korsót rá jöttem hogy talán valami tengerész tudhat valami csomót.
-Nincs itt egy tengerész ??? (ordítottam kérdésemet)
A kocsma vendégei bizony furcsán néztek rám, míg egy nagydarab kigyúrt újatlan pólós szét tétovát borostás, kopasz alak fellát és így szolt:
-De cica fiú én az vagyok minyá’ megyek !!! (mondta furcsa hangon miközben felvette szőke parókáját)
-Szóval mi kell ??? (kérdezte ismét azon a furcsa hangon, mitán mellém ült)
-Nos hát őőőőő izééé ismersz hurok kötési módszereket ???
-Hát persze hogy cicuka, minyá’ megmutatom, hogy melyik fajtával szoktam kimenteni a butuskákat, mert tudod én életmentő vagyok a hajón. (mondta miközben egyre közelebb simult hozzám)
A fickó/csaj elég bizarr volt, és a megnyugtató érzés hogy meg ismerek egy hurkot elmúlt amint elkezdte nekem tanítani a tengerész mentőhurkot (eredeti neve Angol mentőhurok). Alig vártam hogy befejezze mert elégé vicces látványt írtunk le mi ott ketten a kocsma közepén, de hát a cél szentesíti az eszköz ugye bár … Amint meg voltunk viharzottam ki.
-Köszönöm a segítségét most jutott eszembe, hogy a barátnőmmel van randim bocsi mennem kell …
-Ha esetleg szakítanátok, itt megtalálsz cica fiú …
Ezzel is megvolnék, és egy törzshelyemet is elfelejthetem, de ez még csak egy volt a három közül. Amint haladtam előre egy építkezést láttam ahol egy csigával húztak fel-le egy dobozt, és akkor jött a tudás szikrája, hogy bizony ott is csomó van. Oda mentem hozzájuk és nagyon szépen megkértem őket a helyzetem elmagyarázása után, hogy tanítsák meg nekem ezt a hurkot, mivel ez nem jött be így ígértem nekik egy üveg piát, ennek köszönhetően megszeretem a bulin csomó kötésének módszerét. Nagyon örültem, hogy most már kettőt is ismertem, de mi lesz a harmadikkal. Ahogy gondolkoztam, hogy mi legyen arra jöttem rá, hogy megkérem az egyik „diákot” hogy segítsen nekem. Elindultam az akadémia felé, amikkor megláttam az egyik fura idősebb szerzetet egyből tudtam, hogy shinobi, ám ahogy közelítettem hozzám-eszembe jutott, hogy lehet, hogy riválisként tekint rám. Ennek így nincs, értelem nem fogok találkozni megint álmaim nőjével, héééé tudok nyakkendőt kötni hisz abban is csomó van szerintem ez is ér, hiszen már sokszor kötöttek ki vele ágyhoz a lányok ……

**Hakkyou Katsumi** 6/9/2012, 7:01 pm

//Képzés/Sai/Nawanuke no jutsu//

* Jó volt kicsit üldögélni a padban egy ismerősnek tűnő teremben: a 27-ben. A Kunoichi üzenetét én csak kicsivel később kaptam meg. Mégsem sikerült időben megkapnom, de a helyi ANBU gondoskodott, hogy a nő velem is közölje itt létem céljának megvalósulási programját. Ezzel egy kis lehetőségem lett, hogy négyszemközt beszéljek vele az elhangzott feltétel miatt egy kis...tippről.
Ugyan nem kaptam választ, csak valami fursa mondókát, melyet felnőtt fejjel nem tudtam megoldani, de gyerekes elmével a követhetetlennél követhetetlen következtetésekkel egy könyvhöz jutottam az egyik padból.
Lapozgattam egyre sűrűbben míg meg nem találtam néhány feljegyzést a csomókról!

Az első a „Csat csomó” (Jansik csomó):
Bonyolultnak tűnik a képen, viszont meglepetésemre nagyon is egyszerű, és erős. Ráadásul azt is írják, hogy biztonságos, szóval ebből nagyon nehéz lenne kiszabadulni.
Lássuk csak mi a lépés...

„- Áthúzzuk kétszer a kötelet együtt a karokon,
- átvesszük a szabad véget a hosszú szár mögé,
- áthúzzuk a szabad szárat mindkét hurkon,
- majd ezt a műveletet kétszer megismételjük,
- végül összehúzzuk a hurkokat és megszorítjuk a csomót.”

Ahogy nézem tökéletes egy karra, mindkettőre. Emellett ha megkötözzük a másikat, pórázszerűen is vezethetjük. Szerintem elég gyakori ez a kötözési módszer. Nagyon előnyös, de nehéz szétbontani. Azt olvasom, hogy a „terhelés után nehezen lehet kioldani”. Ebből szabadulni nagyon nehéz chakra nélkül, eddig „ő” tökéletes. Ichi!!!

Melyik legyen a Ni?
„gyors gassza”, valami ilyesmit olvastam.
Azt hiszem egy hagyományost választok. Ez tökéletes!

„Az egyik leggyakrabban használt csomó.
Bármilyen területen használhatjuk,ahol egyszerű, rögzített csomóra van szükségünk, például túrázás, kempingezés, horgászás alkalmával, de akár a háztartásban is hasznos lehet.
A nagyon nagy terhelésnek kitett csomó nem tekinthető biztonságosnak. 50%-kal csökkentheti a kötél teherbíró képességét .

Megkötése a következõképpen történik:
- A kötél rövidebb szárával hurkot (szemet) készítünk úgy, hogy a hosszabb szár alul maradjon. A rövidebb véggel majd akkora ívet hajtunk, amekkorára szükségünk lesz és a véget alulról felfele átvezetjük a szemen.
- A rövid véget a hosszabb szár körül tovább vezetjük, majd visszadugjuk a szembe.
- A csomót megszorítjuk úgy, hogy a hosszabb szárat és az ívet ellentétesen húzzuk.”

Ha belegondolok, hogy ezt megcsinálnám a kötél másik végével, akkor olyan lenne, mint egy... bilincs. Ez tetszik!

Na mi legyen a harmadik??? Nem találtam semmi értelmeset!
Sokat filóztam, az ablakokból kinézve, s ahogy mászkáltam, véletlenül belerúgtama tanári asztalba, aminek a hátsórészéből eléggé furcsa magazin esett ki. Ránézésre is eléggé zavarba hozó, főleg a nő identitások kötelekkel megspékelve. A kötelek láttán hajlandó voltam átnézni!
A fejem teljesen elvörösödött! Már eldobni készültem az újságot, amikor két oldalán egy kötözési módszert találtam: Szorító csomó *

- Ááhh San!!!

* Csak ennyi hallatszott ki tőlem, majd tanulmányozni kezdtem.

Később gondoltam bele, hogy hogyan és mikor fogom ezt megmutatni Kyoko-channak? Teljesen elszégyelltem magam! Most mi lesz? *

//A harmadikat csak 18 éven felettiek nézhetik meg!!!!!! ...Nem találtam mást... ^^"""//

Sai 6/10/2012, 10:15 am

[Képzés]
//Karou - nem tudom, miért, de ide nem írt, viszont csomókat küldött kidolgozva, így neki még engedem, hogy folytassa (mivel egy másik helyszínen meg egy játékos rossz helyre kezdett, így sztm korrekt, ha ez is belefér félreértés címen), viszont ismét búcsúznunk kell még egy résztvevőtől, Sakaki Touától, mert ő sehol nem jelentkezett Sad

A késésért pedig elnézést, de tegnap éjszaka, a nagy vihar folyamán elmászott az áram, és ha nincs áram, hiába van laptop, internet nincs ._. Megvárni hajnali kettőkor pedig már nem volt erőm, mikor jön vissza ^^'//

Az ismeretek beszerzésével ugyan elment némi idő, és beköszöntött a délután, mire visszaértetek az akadémiára, ennek ellenére sikeresen zárult, így jogosan érezhette magát mindenki elégedettnek. A sensei felírta mindenki neve mellé a választott csomóit, majd kis silabizálás után kettes csoportokba osztott benneteket, amelyek cserélődnek majd egy idő után, ugyanis a feladat a következő, amelyet a zöld szemű kunoichi ad elő:
- A következő feladatotok, hogy bemutassátok a másikon; megtanítva őt is; hogyan működnek a választott csomóitok. Remélem, mindannyian belátjátok csomótípusokkal való bensőségesebb viszony kialakítása után, hogy egyáltalán nem hátrány, ha az ember elméletben és tapasztalatban is kipallérozza magát a tárgyban, hogy melyik csomóval hogyan kell bánnia, ráadásul ezzel két legyet is üthettek egy csapásra, mert a szabadulás mellett hatékonyabban ejthetitek majd foglyul potenciális célpontjaitokat is, megnehezítve az ő szökésük.
Hogy hasznosnak, vagy időpocsékolásnak ítélitek-e meg, érezhető mód nem a fő kérdés, az elvárás az, hogy szó nélkül teljesítsétek, elvégre már ninják vagytok, bár még csak genin rangúak, de a lényeg ugyanaz marad: a ninja mindig végrehajtja felettesei parancsait, így nektek is ideje nekifogni a gyakorlásnak.

//Ezzel a gyakorlással múljon el a délután, és holnap érkezzetek vissza az akadémiára. A posztotokban egymás által ismert csomókon kívül felhasználhatjátok NJK-k részvételével a többiek által gyűjtött csomókat is, amelyeket itt találtok meg (elvileg látszódnia kell majd a dokumentumnak, ha mégsem, sikoltsatok, mert elszúrtam a beállítást). Határidő: 06.15. Post érkezése legkésőbb tőlem: 06.16. éjjele (valahogy, ahogy most, bár remélem, kevesebb viharral és áramszünettel a posztolás közepén ._.)//

**Hazame Karou** 6/11/2012, 4:16 pm

// Képzés //

// Mégegyszer gomen Sai-sama, legközelebb nem felejtem elküldeni -_-' Very Happy

És ahogy ígértem hozzácsaptam a következőt is! //

A megfelelő terembe, gyakorlatilag a tömeg mutatta az utat és az a – valószínűleg – Chunnin egyén, akit megkérdeztem, hogy merre lesz ez a képzés. Mire beértem, már egészen sokan tolongtak a teremben. Főképp konohaiak, bár szerintem ez nem meglepő. Amint beléptem, abban a pillanatban elkezdtem keresgélni hátha van másik falumbéli, de sajnálatos módon a szerencsém most elhagyott vagy pedig tényleg nincs másik kemuri shinobi, ami azt jelentené, hogy Én lennék az erre a feladatra tökéletes egyén. Hát ideje is volt, hogy felfedezzék a képességeimet…
Egy nő lépett be a terembe és hosszabb monológba kezdett:
- Üdvözlök mindenkit első alkalommal megrendezett képzésünkön, amely a tanulás mellett az ismerkedést, és az országaink közötti jó külkapcsolatok és együttműködés fenntartását is feladatának tartja. A nevem Megumi Kyoko, én leszek az, aki végigvezet benneteket e jutsu megtanulásának rögösnek talán nem mondható útján. Mint minden jutsut, ezt is érdemes, egyszerűsége ellenére is, elméleti alapozással bevezetni, így úgy határoztam, az első feladatotok az lesz, hogy keressetek információkat három, általatok kiválasztott csomózási módszerről, amelyekből képezzétek ki magatokat, érdemes megnézni, hogyan készül el a csomó, mire szolgál, illetve, ami a legfontosabb talán, egyszerűen, a két kezünkkel hogy bonthatjuk ki azt. Hogy az információt honnan szerzitek, hogy együttműködtök-e egymással vagy sem, rajtatok múlik. Amennyiben senkinek nincs kérdése, úgy indulhattok!
Elméleti alapozás? De én gyakorlatit akarok!!! Miért mindig az elmélet? Abban sosem voltam a legjobb, persze azért mert gyakorlatban mindig minden nagyobb kihívás és én ilyen kisebb problémákkal, mint az elmélet nem tudok foglalkozni, mert az túl egyszerű lenne. Biztos emiatt!
De hát mit van mit tenni, ezt bizony most elméletben kell előkészítenem Kyoko-sensei parancsára. Erről jut eszembe: Megumi sensei kicsit hasonlít Katsu-chanra, csak idősebb.
Hol is lehetne elméleti tudást szerezni? Nézzük csak, talán a könyvtárban… Nem az nem jó, mert unalmas egy hely, akkor talán… Igen! Konoha körül vannak erdők, így bizonyosan vannak errefelé vadászkunyhók is, márpedig, ha valakik, akkor a vadászok értenek a csomózáshoz.
A gondolatból tett lett és a falu főkapujához érve kikérdeztem az őröket – akik mellesleg nem a legbarátságosabb egyének -, hogy merre találhatnék egy szakavatott vadászt. Ők – miután meggyőződtek róla, hogy nincsenek rossz szándékaim – elmagyarázták, hogy az erdő nyugati szélén szokott dolgozni az öreg Maturi, aki igencsak tapasztalt ember minden téren.
Hosszú bolyongás után megtaláltam az erdőszéli kunyhót, amiből öreg férfi hang szűrődött ki. Énekszerű lehet, de dallam nem lévén, nem mondom biztosra. Kopogás után válaszra nem várva beléptem az ajtón és hirtelen köszönés után a tárgyra tértem:
- Maturi-san. Nekem azt mondták maga igen tapasztalt ember és arra szeretném önt megkérni, hogy mutasson nekem három csomózási fajtát! Ez az edzésemhez kellene…
Mélabúsan rám nézett, haja minden bizonnyal már évek óta fehéres. Szemét kellemes derű tölti el, s amint végigmér, vígan válaszol is:
- Szerénység nélkül mondhatom, hogy tapasztalt vagyok! De Te nem vagy valami illembajnok fiam. Itt nálunk szokás bemutatkozni, de látom sietsz. Éppenséggel mutathatok neked három csomót, viszont cserébe, amikor legközelebb erre jársz, hozz nekem egyet Ichiraku híres rámenéből.
Minden teketóriázás nélkül rábólintottam, pedig fogalmam sincs milyen az a „Ichiraku ramen”. De sebaj, majd megtalálom, ahol ilyet kapni.
Először a KIKÖTŐ NYOLCAST mutatta meg. Ez a formájáról kapta a nevét. Általában hajóknál vagy más, nagy fontosságú helyeken használják. Öt-hat próbálkozás kellett csupán ahhoz, hogy elsajátítsam.
A Második a Bulin, vagy – ahogy az öreg Maturi mondta – csathurok. Ez már jóval bonyolultabb, mint az előző, de ez sem túl ördöngős dolog. Néhány próbálkozás után ezt is sikerült, úgy ahogy megjegyeznem.
A harmadik a TAKÁCS csomó. Ehhez két párhuzamos kötél kell. Mind közül talán ez a legkönnyebb.
Gyakoroltam még egy kis ideig a csomókat, de bizton állíthatom sikerült elsajátítanom mindet. Könnyebben mintha könyvből néztem volna, elvégre volt aki megmutassa.
Elköszöntem és visszanyargaltam az akadémiába. A senseinek el kellett mondani a választott csomók nevét , amit természetesen majdnem elfelejtettem, mert ugyebár ez is elméleti anyag, de azért sikeresen kinyögtem azokat a neveket.
Mire mindenki visszaért és elmondta a megtanult csomók neveit Kyoko senseinek, addigra már bőven délutánra járt az idő.
- A következő feladatotok, hogy bemutassátok a másikon; megtanítva őt is; hogyan működnek a választott csomóitok. Remélem, mindannyian belátjátok csomótípusokkal való bensőségesebb viszony kialakítása után, hogy egyáltalán nem hátrány, ha az ember elméletben és tapasztalatban is kipallérozza magát a tárgyban, hogy melyik csomóval hogyan kell bánnia, ráadásul ezzel két legyet is üthettek egy csapásra, mert a szabadulás mellett hatékonyabban ejthetitek majd foglyul potenciális célpontjaitokat is, megnehezítve az ő szökésük.
A sensei szavai kissé lesújtottak. Tömören mondva: még több elmélet. Amaterasu-omikami nevére mondom, ez életem vége!
Nem sokáig tétlenkedtem. A mellém osztott társ megosztotta velem tapasztalatait, én pedig kipróbáltam azokat a gyakorlatban is. Ez fordítva is megtörtént.
A párcseréknél elsődleges szempontként, valószínűleg az nézték, hogy mindenki olyan társat kapjon, aki által ismert csomók különbözőek, mint az eddig elsajátítottak. Az idő szó, mi szó gyorsan telt és habár elég sok kikötő csomót, bulint és más általam is ismert hurkot láttam az egyes társaktól, azért sikerült olyan ismeretekre is szert tennem, amikről eddig azt sem tudtam, hogy léteznek. Mindegyik tapasztalatátadást, megpróbáltam a gyakorlatba átvinni – hogy meg bírjam jegyezni.

**Shiren** 6/15/2012, 10:22 am

// Képzés //

Mirubi már teljesen rákészült, hogy megcsillogtathatja tudását és mindenkinél jobb eredményeket érhet el. De nem így lett. Párokra lettek bontva, és így kellett megosztani egymással a megszerzett tudást. Mirubi gyorsan kerített magának egy társat. Persze ez nem volt olyan könnyű. Mind mindig, most is lenyúlták a legjobb lányokat. Így végül, egy magas, vékony, szőke fiúnál kellett maradnia. Bemutatkoztak, majd Mirubi szó nélkül elkezdte bemutatni a csomókat, az öreg Haga-tól kapott bőrdarabbal. Először az általa már jól ismert, horgászcsomóval kezdte.
- Annyi az egész művelet, hogy készítesz egy hurkot, lehetőleg ne túl szorosra és nem kell meghúzni, csak éppen egy laza kis hurok legyen. A következő lépés, hogy a kötél szabadon hagyott végét, átdugod a hurkon. Ez után, két ölelkező kígyó jött létre. - Mutatott a csomóra - A két ölelkező kígyó között kell átfűzni az imént átdugott hurkot, és jó erősen megszorítani. És ezzel kész is a nagyszerű Horgászcsomó.
Mirubi szétbontotta az általa elkészített csomót, majd figyelt a társára, aki a Vadász csomót mutatta meg neki. Vékony volt a hangja, és mintha kicsit erőtlen is lett volna.
- Ez a Vadász csomó, egy rendkívül egyszerű, de hasznos csomózási fajta. Két kötelet lehet vele összekötni úgy, hogy azokat bárhogy húzzuk, ne lehessen szétszedni. Négy irányban lesznek a kötélnek szabadon hagyott részei, ezzel akár egy vaddisznót is le lehet teríteni. Az egész lényege, hogy egy ilyen perec szerű csomót köss. - Mutatta - Ha ez megvan, akkor átfűzöd rajta a másik kötelet és abból is egy perec alakú csomót formálsz. Ha ez megvan, akkor csak jó erősen meghúzod.
Ekkor meghúzta a köteleket, amik gyönyörűen nem akadtak össze. Mirubi mosolygott, majd megpróbálta Ő is. Neki sem sikerült még másodszorra sem, így nem foglalkozott vele. Majd ha eljön az ideje, akkor tudni fogja, hogy mit is kell csinálni. Ezt követően megosztotta a vékony fiúval a többi csomóról szerzett tudását is. A fiú is megmutatta neki a maradék két csomót, de egyiket sem sikerült úgy bemutatnia, hogy az sikerüljön. De Mirubi elraktározta a fejében a dolgokat, és azt az elméletet szűrte le az egészből, hogy minden csomó arra megy, hogy széthúzni ne lehessen. Tehát ha egyszer megkötözik, akkor nem szabad erőlködnie, mert akkor a csomó még szorosabb lesz.

Sai 6/17/2012, 2:32 am

//Ejj, megint lemorzsolódtatok Sad

//

A nap további része is a csomók és az ujjaitok körül forogtak, s még nem sokat tudtatok meg magáról a jutsuról, de mivel későre járt, hát mindenki hazatért pihenni. Másnap a megszokott terembe vackoltátok magatokat, s mire összegyűltetek, megjelent senseietek is.
- Szép jó reggelt! - köszöntött mindenkit, majd bele is kezdett. - Ma már magával a jutsuval fogunk foglalkozni, így röviden ismertetném: a kötélbe, amellyel megkötöttek, chakrát vezetve manipulálhatjuk úgy a csomó környékét, mintha az ujjainkkal feszítenénk, épp csak itt a csomó belsejére vagyunk hatással, nem pedig a külsejére, a lényeg viszont ugyanaz, addig kell feszegetni a chakrával a csomót, míg az engedni fog legalább annyira, hogy kiszabadíthassuk belőle kezünk, lábunk, egyebünk, kinek mi tetszik. Mivel már fejben ismeritek a csomókat, könnyebben fogtok ráérezni arra, hogyan kell kicsomózni azt, chakrával úgy, hogy nem látjátok, milyen a csomó eredetileg, csak a tapasztalataitok alapján fogjátok azt magatok elé képzelni.
Ezek után mindenkit megkötözött valamilyen mód, a csomót hátra kötve, hogy ne lássátok. Ha valaki kiszabadul, hazamehet, a jutsu lényegét ezzel ugyanis elsajátítja, s tökéletesíteni már egyénileg is lehet.

//Az utolsó postra nincs határidő, amikorra elkészültök, akkorra készültök el, ha észreveszem a reagot, elolvasom, és egyénileg döntöm el, elfogadom-e Itt már vegyítsétek a gyakorlásba a csomókat, vessetek fel a chakrairányítással kapcsolatban problémákat, agyaljatok, érzékeltessétek az idő múlását, majd az utolsó próbálkozásotokat hagyjátok nyitva, sikerült-e vagy sem - ez majd rajtam múlik, hogy elfogadom-e a tanulást, vagy még kérek apróságokat, így érdemes kidolgozni a reagot. A reag minimumleütésszáma: 2500 leütés - nagyjából egy sűrűn teleírt oldal Times New Roman betűtípussal és 12-es betűmérettel számolva//

**Shiren** 6/17/2012, 1:26 pm

// képzés //

Érdekes. Nagyon érdekes az elmélet. De tudjátok mi a még érdekesebb? A gyakorlat! Mirubi egész idő alatt erre várt. Most végre megmutathatja, hogy mire is képes. Úgy gondolta, hogy minden bizonnyal másodpercek alatt ki fog szabadulni. Az általa ismert technikák, mind a chakrairányításon alapszanak. Persze ez minden technikával így van. A kis tanárlány megkötözte nagyon is jól. Négyszögletű csomóval kötötte meg Mirubi lábát és elvágta a kötél azon végét, ami még egyben van. Miután ez megtörtént, két olyan véget kapott ami egymástól független, így megtudta kötözni Mirubi csuklóit is. Most már össze van kötve a keze a lábával. Elég kényelmetlen volt. De ennyi még nem elég! Négyszer körbetekerte egy vastagabb kötéllel, amit Vadász csomóval kötött meg. Persze ezeket a csomózási dolgokat, Mirubi nem tudta, így fogalma sem volt róla, hogy hogyan oldozza el magát. Legelőször még mosolygott, de miután a nőszemély elment, már magára maradt. Vagy is körbevették az ugyan olyan esetlen diákok, mint Ő maga is. Szerencséjére sikerült megtartania a rá oly jellemző hidegvérét, így nem kezdte feszegetni a csomót. Habár kötve hiszem, hogy ennél lehet szorosabb. Becsukta a szemét, majd ellazította magát, ezzel is könnyítve a chakra irányítását.
~ Tehát a technika lényege, a chakrakontroll. Mit is tanultam én erről? Chakrával lehet módosítani a tárgyak alakját és anyagát. Lényegébe, a Shikyaku no Jutsuval // Négy Láb Technikával is ugyan ezt csinálom, csak ott az izmaimon, a fogaimon, és a karmaimon. A Hari Jizouis ugyan ez. Könnyebb lesz, mint hittem! ~
Persze! Ezeket a jutsukat nehezebb volt elsajátítani, viszont ez nem azt jelenti, hogy egy ilyen egyszerűnek mondott technikát könnyebb. A lényege ugyan az, de a gyakorlatban teljesen más. Mirubi elkezdte koncentrálni a chakráját. Először a lába felé, majd amikor ez megvolt, akkor próbálta úgy irányítani, hogy az a csomó felé irányuljon. De a kis dinkának, az nem jutott eszébe, hogy esetleg ki kellene áramoltatnia a chakrát a testén kívülre, merthogy belülről nem fogja meglazítani a kötelet, az egyszer biztos. Eltel pár perc, mire felfogta, hogy mit is kellene csinálni. Ezt teszi a gyakorlat. Az általa ismert technikák, csak a testén belül idéznek elő változásokat. Ekkor eszébe jutott valami. Még régen, az Akadémián tanultak egy technikát, aminek a neve Kakuremi no jutsu // A láthatatlanság köpenye.
~ Hát persze! Annak a jutsunak a lényege, hogy egy tárgy kinézetét ideiglenesen megváltoztassa chakrával. Megvan! Ha egy tárgyban akarunk változásokat előidézni, akkor a chakránkat ki kell áramoltatni a tenketsu pontjainkon. Vagy is ki kell terjeszteni azt a környezetünkre. Ha ez megvan, akkor a csomó felé kell irányítani és az állagán, vagy is az anyagi minőségén kell változtatni. Háhh! Nem is voltak olyan haszontalanok azok az unalmas évek! És az a kis bukdácsolás még plusz tudást is hozott. ~
Mirubi, a megvilágosodása után, úgy cselekedett, ahogy elgondolta. Koncentrálni kezdett. Habár, ez kézjelek nélkül bajos dolog, de sikerült úgy irányítania az általa oly jól ismert chakráját, hogy az a lábánál lévő tenketsukon, egyenesen a csomók felé vegye az irányt. Érezte a környezetében lévők energiáit. Ekkor még jobb ötlete támadt. Niyo-sensei szadista, de okos tanításait követte. Azok közül is, a chakraérzékelés és a meditáció technikáját.
~ A kis Púderpamacs szerint, ha meditálunk, akkor érzékelni tudjuk a chakrát, ha nagyon odafigyelünk. Különösen az, aki affinitást mutat a chakra érzékelés iránt. Tehát szenzor. Ha most a chakrával átitatott csomóba továbbra is chakrát koncentrálok és elkezdek meditálni, akkor érezhetem a chakra által a csomó alakját és kinézetét. Hogy Én mekkora elme vagyok! ~
Hát ezúttal nem mondott hülyeséget, de mi van, ha nem érzékeli? Akkor mit csinál? Hát fogja a kis elemi chakráját és a tárgyba vezetve, szétroncsolja. Bár lenne ennyi esze. De szerencséjére, sikerült neki a kigondolt művelet. Becsukta a szemét ismételten, majd lazított. Hagyta, hogy a kötelek tartsák a testét. Feszültek és dörzsöltek, de nem érdekelte. Ő csak hagyta, hagy tegyék, amihez kedvük van. Ifu min-eközben, szorgalmasan nyalogatta a szőrét, tisztogatva a bundáját, ügyet sem vetve gazdája szenvedéseinek. Mirubi teljesen ellazult. Érezte az összes jelenlévő embert. Voltak itt egészen romlott és gonosz élőlények is. Olyan volt a chakrájuk, mint ha valaki fojtogatná a fiút, így gyorsan le akarta tudni ezt az egészet. De nem rendelkezik elég tapasztalattal ehhez a művelethez, amit kigondolt, így fel kellett, hogy adja. Nem volt mit tenni, láttátlanban kellett cselekednie. Nem kellett cifrázni a dolgokat. Ismételten kiterjesztette a chakráját, majd az ismereteire hagyatkozva, lazította a kötést. Módosítania kellett a kötél tulajdonságain. Chakraelmélet Alapok. Ezeket tanították nekik nap, mint nap. Már a fülükön folyt ki az egész.
Érezte, a kötél alakját a chakraérzékelés nélkül is. Miután már teljesen uralma alá vonta a kötelet, elkezdte feszegetni. Egyre jobban és jobban, míg a kötél gumiszerűen nem kezdett nyúlni. De ennyi még nem volt elég. A többi kötélen is meg kellett ugyan ezt csinálni. Így hát, koncentrálta a chakráját a testén lévő összes kötélbe. Összesen csak két kötéldarab volt, de azok jó hosszúak. Már nagyon fáradt volt és fájt mindene. Zsibbadtak a karjai és a lábai. A gerince is feszült, így úgy döntött, hogy pihen egy kicsit. Nézte a többieket, akik küszködnek. Talán vannak, akik már végeztek is? Nem lehet tudni. Mirubi megelégelte a tétlenkedést, és egy utolsó erőfeszítést kísérelt meg. Vagy is meg is valósította azt az erőfeszítést, csak hát nem biztos, hogy eredménnyel is jár. Mikor már úgy érezte, hogy a kötelek kellően rugalmasak, minden erejét összeszedve, megtörten, sajgó csuklókkal, megpróbálta szétfeszíteni a köteleket…

// A chakra alapokon kívül, saját gondolatokat is belevittem. Remélem nem hülyeségek Very Happy

//

Sai 6/18/2012, 10:19 pm

//Sosem baj, ha az ember próbálkozik és használja a fejében levő szervét arra, mire való Razz

xD//
Mirubi mindent beleadott, s fáradozásai végül eredménnyel zárultak, körülbelül negyedikként szabadult meg kötelékeitől. Az ideiglenes sensei-e gratulált neki, s útjára engedte azzal a gondos figyelmeztetéssel, hogy azért nem árt még mélyíteni a tudást, hogy mire szükség kerül rá - bár inkább ne adja az ég - rutinosan legyen képes azt használni.

//Mirubi: számodra a képzés befejeződött, ne felejtsd majd a bővítményedbe belefűzni ezt a kis kitérőt, mert anélkül nem érvényes a jutsutanulás. ^^ További jó játékot!//

**Inazuma Kuraudo** 10/15/2012, 9:57 pm

//tanulás Gai senseitől//

Inazuma éppen megérkezik az akadémia elé ahogy az edző mondta neki. Már nagyon izgatott az új jutsu miatt. De menjünk vissza egy pár nappal, hogy megtudjuk miért jelentkezett Inazuma.
-Miért nem tudsz egy erősebb jutsut sem?- szólt Inazuma apja Inazumának.
-De apa nehéz jutsut tanulni és csak most fejeztem be az akadémiát!- Mondta Inazuma.
-De hát egy ninjának tudni kell rendesen harcolni ninjutsuval!!-
-Apa nem fognak harcos küldetésre küldeni.-
-Nem fogom elviselni, hogy a gyerekem védtelen.-
Ekkor Inazuma kiment a szobából egyenesen az utcára dühösen. Jutsuképzést keresve talál egyet de az taijutsu volt amit az apja utált de legalább visszavághatott. Jelentkezett és megfogadta, hogy nem kési le ezért már 9:40-kor ottvolt a többiekre várva.

**Ashina Hitomi** 10/31/2012, 9:29 pm

- Képzés lesz ? - kérdeztem a nővéremtől az ebédlőben ülve egy szabad délelőttömön.
- Igen ! - válaszolt vidáman Hatsuna. - Most jöttem a Raikagétől, ő mondta, hogy meghírdettek egy képzést Konohagakurében. Ja, és a jutsu a Dainamikku Entorii. Na, mit szólsz, nem akarsz készt venni rajta ?
- Hát... nem is tudom... nincs valami nagy kedvem hozzá, inkább maradnék itthon.
- Itthon ? - kapcsolodott be a beszélgetésbe anyám is. - Oh, csak azt ne. Itt csak láb alatt vagy.
- Micsoda ? Én ? Dehogyis, mikor voltam én láb alatt ?
- Például tegnap, amikor eltörted a bögrédet.
- De az véletlen volt !
- Igen, azért, mert unatkoztál, és játszottál a bögréddel.
- Na jó, rendben, ígémem, majd elmegyek rá. És, mikor kezdődik ?
- Hát ez az: holnap tízkor. - válaszolta a nővérem.
Negyed óra múlva már ott álltam indulásra készen a kapuban, a ninja felszerelésemmel az oldalamon. ~Még szerencse, hogy a Tűz országa nincs olyan messze, gyalog megyek majd a Kikötővárosig, és onnan hajóval a Tűz országába. Onnan pedig ismét gyalog elérem majd Konohagakurét.~
- Jó utat, kislányom ! - köszönt el anyám.
- Köszönöm ! - intettem neki.
Másnap reggel már valóban ott voltam Konohagakurében. ~Az szerencsére zökkenőmentes volt, ha jobban belegondolok, elég sokat késtem volna, ha mondjuk a hajó viharba keveredik. És a falu kapuján is átengedtek, amikor megmutattam a kumogakurei fejpántom, és megemlítettem a képzést. Elég rendesek voltak, hogy még útbaigazítást is adtak az akadémiához.~ Emlékeztem vissza, miután pár perc múlva ott álltam az akadémia előtt.

Kakuzu (Inaktív) 11/2/2012, 5:40 pm

Mindenki, akit csak egy kicsit is érdekelt az új tudás megszerzésének lehetősége eljött a képzésre bár jelen esetben talán főként a konohai népség volt többségben lévén ők azok, akik többet kacsintgatnak a taijutsu felé, mint más nemzetek.
Közeledett a tíz óra mely normális esetben egy teljesen átlagos időpont lett volna ám nem nektek. Jelen esetben a képzés kezdetét jelentette, és amikor az óra nagymutatója a helyére vánszorgott, halálos pontossággal, némi füst kíséretében egy nő jelent meg a kis csoport előtt.

Ninja-akadémia - Page 4 101631_www.kepfeltoltes.hu_

- Yahooo, Shinomiya Shoukou vagyok!
Mutatkozik be a kissé hiperaktív nő, miközben egyesek a szívroham széléről igyekeznek visszamászni, annyira elmélyültek társukkal való csevegésben. Ám egy kis füst és pukkanás nem magyaráz meg ilyen reakciót, ellenben a felerősített hanggal, ami csak úgy spontán a semmiből, vagy jelen esetben e nőszemély hangszálai, na meg egyéb szerveinek köszönhetően generálódott. Nem mellesleg Konoha nagy része fültanúja lehetett ezen bemutatkozásnak így mégis csak érthetőbb, hogy egyeseket miért is tört ki a frász.
- Még egyszer üdvözölném az összegyűlt lelkes tanulni vágyókat. Nyugodtan hívhattok Shinomiya-sensei-nek vagy akár Shinomiya-sensei-nek is. Mindenkitől precizitást és pontosságot várok el amíg együtt dolgozunk, aki nem így tesz az megfogja tudni mi történik vele ha ellent mond. Van kérdés?
Mindezt angyali mosollyal és csipetnyi gyilkos aurával megfűszerezve adta elő. Így akik nem voltak érzéketlenek vagy leves helyett agy volt a fejükben, hamar rájöttek, itt bizony nem viccel a drága oktató.
- Mielőtt belefognánk a képzésbe, elmagyarázom miről is lesz szó. A Dainamikku Entorii nevezetű technika két lépésre osztható. Az első lépés során valamilyen dobófegyvert használva megzavarjuk a célpontot, aki ha követi a papírformát arra fog reagálni, így nekünk lehetőségünk van egy gyors támadás kivitelezésére, mely történet lábbal, esetleg ököllel, de az előbbivel később sokkalta jobban megkínozhatjuk a szerencsétlen shinobit.
Monológja közepette arcán ismét megjelent az ördögi mosoly, miközben szandálja sarkával lelkesen lyukat vájt a földbe, ezzel prezentálva, hogy mit meg nem lehet tenni egyesekkel, főleg ha egy férfiról van szó.
- Aki képes volt felfogni a mondanivalómat kérem, kövessen az épület mögötti erdőbe, mindenki más haza mehet.
Azzal meg se várva, hogy egyesek miként reagálnak, megkerülve az akadémiát, elindult az erdő felé.

// A következő postotokat kérném, "Az akadémia mögötti kis erdőség nevezetű" topicba. //

**Kenshiro Karu** 11/4/2012, 10:13 pm

Miután visszatértem a faluba a vizsga végeztével szárnyra kapott a hír a faluban, hogy szomszédos nagyobb nemzetek képzéseket indítanak ugyanis a háború a nyakunkon van és a vezetők nem szeretnék, hogy shinobijaikat teljesen védtelenül érjen akár egy merénylet akár egy támadás a falu ellen. Hiszen háborús időben a legkisebb genintől kezdve a falu vezetőjéig mindenki egy emberként felel a saját rejtőzp falujáért ahogy én Kusagakuréért.
A képzés amit én kinéztem magamnak konohában volt aminek személy szerint még örültem is mert nem voltam még tűz országának rejtekében. A forrásom szerint a ninja akadémián kellene majd érdeklődnöm ha megérkeztem a faluba így tehát elindultam konohába.
Az úton semmi érdekes nem történt és viszonylag hamar oda is értem Konohagakure no satoba. A falu mérete és látványosságai természetesen lenyűgöztek mint anno Kumogakuréban. Ám most nem volt időm nézelődni mert már így is elkéstem egy nappal az edzésről. Remélem még elvállalják az edzésemet és fordítanak vissza így a célegyenesben. El is indultam az akadémia felé majd amikor odaértem az első chuunin vagy annál nagyobb szintű szembejövő konohai shinobitól megérdeklődöm merre találom a képzést... Ha nem találok senkit aki információval tudna szolgálni akkor esetleg megérdeklődöm az akadémián vagy a talán fölkeresem a hokage rezidenciáját és ott kérek segítséget hátha esetleg valaki segít. Bár jobban örülnék neki ha az első opció érvényesülne. A szokásos piros kabátom alatt most azért ott virít a chuunin taktikai mellény és kusagakure fejpántja is a vállamon van tehát remélem nem toloncolnak ki az infók helyett!

// Elnézést a kis késésért! Ezentúl igyekszem tartani a lépést veletek!//

**Ayami Remiyu** 2/2/2013, 7:28 pm

Jött a levél még tegnap, hogy mai nap jelenjek meg itt és most ezen a helyen. Mázli, hogy nem korán reggel kellett jönnöm. Volt még időm meg etetni a kis kóborló kedvenceimet. Közben találkoztam azzal a furcsa fiúval is. Beszélgetünk egy keveset, de tényleg csak pár szót váltottunk. Pár perc alatt ide is értem s meg álltam kint a bejáratnál. Hátam a falnak vetettem s jobb kezemet szemeim fölé téve felnéztem az égre. Vajon miért kéretek ide? Elégé rejtélyes ez az egész dolog. Talán valami új küldetés lenne mi háttérben lapul meg? Kezem ajkaimhoz emelem oh hát igaz is. Régen volt már az, hogy falum szolgálatában feladatot teljesítettem volna.
- Nyan Nyan Nyan Nyan Ni Hao Nyan Goujasu Derishasu Dekaruchaa....
El üssem az időt míg itt várakozok az alábbi kis dalocska első sorát dúdolgattam magamban. Figyeltem ahogy bogarak vad táncot járnak s néha egy levél lehull egy közeli fáról. Milyen nyugodt is itt minden míg a falu egy bizonyos pontján folytonos a felfordulás, ez pedig az edzőterep. Ott mindig dúlnak a párbajok, vagy mások erejüket fitogtatják esetleg tudásuk csiszolják. Mindenki más is a faluban többnyire azon van legkedveltebb hobbiját, vagy más egyéb tevékenységet lehető legmagasabb szinten űzőn. Van ki abban éli ki hajlamait, hogy egész nap énekelget, vagy festeget. Ohh istenem és milyen csodás dalok is születnek na persze azok a képek! Csak most gondolok bele miközben lehulló leveleket s bogarak táncát figyelem vajon az idézhető állatoknak is vannak hasonló kedvelt tevékenységük? Legközelebb ez biztosan megfogom kérdezni.

Darui 2/4/2013, 11:58 am

Az idő igencsak kellemes volt annak ellenére, hogy évszak szerint a tél vége felé járunk. A nap szinte tündöklően ragyogott az égen, ahogyan sugaraival megmelegítette a földet és az emberek szívét egyaránt, hisz milyen kellemes is zord tél utána egy kis meleg fényáradat. A nap zavartalanul sütött, egyetlen kósza felhő sem akadályozta munkája elvégzésében sokak örömére. Nem volt ez másképp az akadémián sem ahol a tanárok többsége kihasználta a nap adta lehetőségeket és diákjaikat kivitték a szabadba, ahol különböző gyakorlatokat hajtottak végre. Remiyunak talán az lehetett a legfeltűnőbb és egyben legnosztalgikusabb, amikor a diákok futás közben egyszerre kiáltozták önbizalom gerjesztő gyanánt a "fussál ~ fussál" szavakat, pont úgy ahogyan a cserkészek szoktak énekelni egy-egy túra során.
- Szép emlékek nem igaz?! Óhh~ mit meg nem adnék ha újra gondtalan diák lehetnék... A jó idő nem csak a Remiyut, tanárokat s diákjaikat csalták ki a szabadba hanem egy különleges személyt is, ki egyenesen a várakozó lény felé sétált, miközben a tanulókat figyelte arcán lágy mosollyal. Ez a személy egy viszonylag magas, szőke hölgyemény aki történetesen nem más mint az ötödik, és jelenleg is hatalmon lévő Hokage>>katt<<. A nő lassan melléd sétált, majd megállva ölbe tette kezeit, ahogyan szemeivel továbbra is a tanulókat nézte.
- Köszönöm, hogy idefáradtál a levelemre. Igazából azért hívtalak ide, mert kíváncsi vagyok, hogy miképp ment alakult az edzésed Jiraiya-sannal töltött időd alatt. Igaz, beszámolt nekem, de saját szememmel szerettem volna látni az eredményt Remiyu-chan. Mosolygott, majd a kezét a válladra tette. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a Hokage vajon miért is kíváncsi az edzésedre és arra, hogy mit is tanultál, azok után, hogy megkapta a Sannintól a jelentést. Lehet, hogy egy komoly küldetés, vagy ügy állhat a háttérben, bár ez egyenlőre pusztán csak találgatás lenne.

**Ayami Remiyu** 2/4/2013, 8:56 pm

Ohhh akadémiai évek... szinte nemrég kerültem ki és még is milyen távolinak tűnik. Lehet soha nem voltam az a típus aki többiekkel falkába verődve szaladgált. Inkább távolabbról csendben figyeltem a többieket s nagy játékokat. Természetesen a kötelező fizikai erőnlét javítását célzó órákon rész vettem ahogyan azt illet. Mindig is valami oknál fogva féltem tartottam a fiúktól, de még a lányoktól is. Jó volt látni, hogy talán a tél végét jelző első sugarak nem csak környezetet de emberek búskomor kedvét is eltörli.
- Öhm szóval izé... Henge jutsu és kész. Szóval, hogy is mondjam.... látszat legalább megvan.
Csak válaszom után néztem fel arra ki most érkezett. Végig mértem, de első másodpercben tudtam ki az. Sőt talán már hangjából, de gondolataim túlságosan is lekötötték figyelmem. Szemeim elkerekednek, s faltól azonnal eltávolodva hajlongani kezdek.
- Üdvözlöm Tsunade-sama!
Hangom remegős egy tipikus félénk lányé, ki még talán egy fiú közeledésétől is megretten. Valóban ez a teljes igazság? Ta
- Öhm természetesen örömmel jöttem és jönnék bármikor. Öhm..edzés?
Kérdeztem furcsán és tétován, de még is honnan tu...ah értem az a vén perverz mindent elmesélt. Milyen részletesen tette vajon? Arol is tudót volna a vén perverz, ami a békák közt történt?
- Öhm hát izé szóval én...
Két kezem mutató ujját folytonosan egymásnak nyomkodom zavaromban.
- Hát akkor most mutassam meg amit tudok?
Kérdeztem s teljesen elpirultam amint Tsunade sama kezét vállamra tette. Hirtelen a világ nagyon kicsi lett és mintha megállt volna egy szívdobbanásnyi időre. Majd szemeimben zavartságot gyanakvás váltja fel, s kislányos zavarom teljesen felváltja valami más szépen apránként.

Darui 2/7/2013, 2:24 pm

Remiyu úgy hebegett, habogott, mintha magával a messiással találkozott volna, amire az emberek többsége egész életükben készülnek, ám ez más volt, pusztán a Hokage járta a falut eme kellemes időn, még csak nem is volt szándékában messiás cselekedeteket tenni. Az egyetlen dolog amivel törődött, az a jó idő, na meg a mellette álló lány volt, ezért is szegezte neki a kérdéseket az edzésével kapcsolatban, hisz ismerte Jiraiyat, nagyon is ismerte. Tudta, hogyha az ő kezei alá egy lány kerül, az nem ússza meg kellemetlen helyzetek nélkül.
- Persze, miért is ne. Szívesen megnézném, hogy mire jutottál, de elsősorban az érdekelt, hogy mit művelt veled az a vén kecske!
Látszott rajta, hogy igencsak máshol járnak a gondolatai, ám nem szebb helyen, sokkal inkább Jiraiyára gondol és az ő szokásaira. Mindez kivehető volt az arckifejezéséből, hisz hol egy ér duzzad ki, hol pedig a szemöldökeit ráncolgatta, de ami talán a legfeltűnőbb volt az, hogy a kezét ökölbe szorítva.
Sajnálatos módon mielőtt még belefoghattál volna akármibe is, hogy megmutasd milyen fejlődéseken mentél keresztül, az egyik akadémiai tanuló kiszúrta a Hokaget, majd elkiáltotta magát. Ennek hatására szinte az összes poronty rohanni kezdet a nő felé, s hirtelen akkora tömeg lett már egy talpalatnyi hely sem maradt szegény Remiyu számára ahhoz, hogy végrehajtsa a kage kérését.
- Tsunade-sama! Tsunade-sama! Tsunade-sama! Tsunade-sama! Ugrálták körbe a gyerekek, akiket a felügyelő tanárok nem győztek terelgetni és csitítgatni. A Hokage, vezetőkhöz méltóan megfogta a hozzá legközelebb álló tanuló fejét, majd leguggolt hozzá, hogy egyenesen a szemeibe nézhessen. - Mindég hallgassatok a tanáraitokra és gyakoroljatok keményen... tekintetét ekkor egy pillanatra Ayamira szegezte, majd felállt és folytatta a gyerekeknek szánt mondatát -...gyakoroljatok keményen, hogy majd olyan shinobik lehessetek, mint a mellettetek álló Kunoichi- mutatott ekkor Remiyu-ra -hogy megvédhessétek a szeretteiteket és az egész falut! De most hess, folytassátok az edzéseteket! Mondta a nő mire a sok kis tanonc szemében tűz gyúlt és hatalmas lelkesedéssel fordultak vissza az akadémiai terepre.
- Na szóval hol is tartottunk?! Kérdezte kissé zavarodottan, ahogyan egy mangacsepp futott végig a feje felett.

**Ayami Remiyu** 2/7/2013, 5:10 pm

- Öhm hát szóval...
Kezdek elpirulni a kérdés hallatán. Nos igen amit művelt az tényleg zavarba ejtő volt és nagyon kínos. Folyton csak azok a perverz gondolatok és kijelentések forogtak a fejében. Állandóan csak... már tudom világ össze meztele női teste sem lenne elég neki. Folyton csak kukkolt ahányszor lehajoltam és állandóan a a tekintet. Csak lehajoltam, egy mozdulat után a szemei szinte le vetkőztetek. Lányos zavaromban cipőm orrával a földet bökdösöm.
- Hát szóval folyton csak..
Még mi előtt folytattam volna apró lábak zaja, sok kicsi hang vidám kiáltása. Gondolatban pedig felsikoltottam Víííííííííííííí. zenget fejemben miközben a falhoz szorultam s egy senbont sem lehetett volna le ejteni annyi hely nem maradt. Rengeteg akadémiai tanuló van aki nagyon fiatal még talán csak első éveit kezdte meg. Milyen kitörő boldogság van arcukon, szemükben szín tiszta szeretet ragyog. Miközben kórusban kántálják Tsunade-sama. Leguggolt az egyik ifjonchoz és fejét simogatta míg szavait az egész apró sereghez intézte. Milyen igaz is mit mondott. A kemény munka mindig meghozza az eredményét. lehet nem most, vagy egy hét múlva, de a jövőben igen is beérik a gyümölcs. Majd hirtelen rám mutatott és engem használt fel példának. Amire semmi szükség nem volt, nem kellett volna tényleg. Vannak nálam sokkal nagyszerűbb emberek a faluban. Erősebbek és olyanok kik nincsenek tele annyi hibával mint én. A pirulásnak vannak fokozatai és végső stádiuma én most a végsőben voltam. Szólni sem mertem, csak lesütöttem a szemeimet. Nem vagyok én hozzászokva, hogy valaki elismerjen. Fölég nem ahhoz, hogy ezt egy elismert személy tegye aki történetesen a Hokage a legendás Saninok egyike.
- Hát szóval.... a perverz folyton úgy tekintet rám. Pontosan mint akit szemeivel akar levetkőztetni és ezt meg is próbálta. Trükközőt és incselkedett, hogy a békák szeretik a meztelen nőket. Egy két éltű élőlényt miért érdekelne az emberi test? Sokkal inkább szeretik a kukacokat, lárvákat s legyeket. A csokit az egyik még csokimat is meg ette. Nagy főnök pedig egy nagy lárvát akart tőlem kérni.
Levegőt vettem és folytattam a kis beszámolót. Észre sem vettem, hogy az egész átcsapott egy lelkes élménybeszámolásba. Tényleg mintha egy rokonomnak vagy barátomnak mesélném az egészet. Teljesen kibontakozva, megy nyílva afelé kinek a történteket ecsetelem.
- Kyuukyuu segített akkor amikor minden béka ott hagyott. Nagyon kedves volt elmondta a nagyfőnök hol van. Aki pedig azt mondta kel neki egy kukac. Csak azt nem mondta, hogy azok a kukacok ház méretűek. Én olyan kicsi vagyok a kukac meg olyan nagy. Aztán mivel sok volt a nagy ház méretű gigakukac ezért üres kézzel tértem vissza. Gamabuntát még is meg győzte a beszélgetésünk és engedélyezte, hogy megidézem őt magát vagy a csatlósait.
Mire beszámolom végére értem arcomon széles mosoly uralkodott, mintha kicsit megváltoztam volna. Milyen csodákra is képes az ha van egy személy kiben bízhatunk és kitárhatjuk neki lelkünk.

Darui 2/11/2013, 12:47 pm

A gyerekek szépen lassan eloszlottak, ahogyan Tsunade szépen hallgatta végig a beszámolódat. Ayami eleinte kicsit feszült volt a Hokage jelenléte miatt, ám ezt a feszültséget hamar elhesegette és olyan könnyedén beszélt az edzéséről, mintha csak egy barátjának számolt volna be, bár igazándiból Tsunade is pontosan ezt akarta. Az említett nő fején, amikor meghallotta Jiraiya aljas tetteit és húzásait, egy aprócska ér jelent meg mely egyre nagyobbra és nagyobbra nőtte ki magát.
- A békák jobban szeretik a meztelen nőket?! Komolyan ezt merte mondani! Na várj csak...! Mondta, ahogyan arcára egy széles, ámde ördögi vigyor ült ki. - Gyere Remiyu-chan, mutatok neked valamit! Indult meg lassan előre, ahogyan ujjával mutatta, hogy kövesd őt. Közel tíz perc séta után elértetek egy füves területre az akadémia mögött, melyet senki sem használt igazán, karbantartva sem volt, ami abból is látszódott, hogy a fű már-már a bokátok fölött csiklandozta a lábatok.
- Úgy hallottam, hogy a békák idézése mellett jártas vagy a magas fokú chakrakontrollálásban. Ha minden igaz, te is tudod használni az általam kifejlesztett Gouwan // Erős Kar technikát. Arra kérnélek meg, hogy ezt mutasd be nekem itt, mert ha tényleg igazak az értesüléseim és ténylegesen remek chakrakontrollal rendelkezel, megtaníthatok neked egy olyan egyedi jutsut amivel távol tarthatod magadtól az olyan embereket mint amilyen Jiraiya is. Arcára ismét ördögi vigyor ült ki, majd folytatta a mesélést.
- Nem változott egy cseppet sem... annak idején is pontosan ilyen volt, molesztálta a lányokat, kukkolta őket. Megesett egyszer, hogy éppen egy fürdőben voltam, amikor észrevettem, hogy a válaszfal tetejére felállva leskelődött a lányok után. Szinte azonnal mellé ugrottam, majd egy olyat levertem neki, hogy egy pillanatra megállt a szíve. Persze mondanom sem kell, az enyém is majdnem megállt az ijedtségtől. A lényeg az, hogy nem szabad elnézni neki az ilyet, meg kell mutatni neki, hogy ki hordja a nadrágot és éppen ezért fogom megtanítani neked az egyik technikámat, persze miután meggyőződtem arról, hogy tudod használni a Gouwant. Kezei ökölbe szorítva voltak végig a visszaemlékezése alatt, majd enyhén megrázta a fejét, hogy Ayamira és az ő technikájának elemzésére koncentrálhasson.

**Ayami Remiyu** 2/11/2013, 8:51 pm

- Öhm hát igen, és ezt még bizonygatta is.
Erre hevesen bólogatok még mindig a fal mellé húzódva várva, hogy a gyerek seregtől végkép fel tudjunk lélegezni. Most, hogy már ketten voltunk én és hokage kicsit meg könnyebbültem. A nagy tömeg az a rengeteg szempár, féltem mi lesz ha kérdezni fognak tőlem? Mit válaszolok és hogyan reagálok? Talán elfutok vagy kővé dermedve állok mint egy szobor? Most felnézek tétován a példaképemre látom az ördögi mosolyát. Uram isten itt meg mi folyik, valami rosszat csináltam ugye nem JAJ NEKEM! Némán követem egy szó nélkül és folyamatosan jár az agyam, vajon mit akarhat nekem mutatni? Valami szépet vagy igen biztos valami szépet mi mást is mutatna. Terep ahova érünk nem épp valami nagy szám. Elhanyagolt kis terület magas a fű néhány helyen elvadult bokrok és ennyi. Nem túl nagy szám, de meg van a maga szépsége.
- Öhm szóval... hát igen persze. Nem hinném, hogy ez olyan nagy dolog lenne. biztos nagyon sokan vannak akik ezt sokkal jobban csinálják. Igazából csak ki akartam próbálni, hogy hol van az a bizonyos határ. Szóval én nem akartam engedélye nélkül ezt Hokage sama megtanulni. én szóval... csak...
Látszik talán még nap is eltakarja magát annyira süt rólam, hogy félre értettem a helyzetet. Én azt hiszem ezzel rosszat tettem. Már mint, hogy Hokage kitalált technikáját engedélye nélkül próbáltam meg megtanulni. Végül is előrébb léptem eltávolodva Tsunadétol s ezzel együtt kicsit nagyobb lett a tér. Akkor hogy is volt, chakrád koncentráld karodba, izmaidba sejtjeidbe. Legtöbb és legkoncentráltabb az öklödben legyen. Így is cselekedtem ahogyan azt elméletben végig futtattam pici fejemben. Még valami enged szabadjára azt, ne tétováz és cselekedj.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHH
Nagy kiáltás kíséretében a földre csapok öklömmel, miben ott forrong chakrám, hogy ütésem igazán pusztító legyen.

Szinte meg sem várva a vég eredményt mit a be mutatott technika produkál fordultam meg és néztem Hokagéra.
- Szóval ő mindig is ilyen volt? Soha senki nem tudta ezt kiverni vagy is ki nevelni belőle? Még is milyen jutsu az, hogy az ilyen perverzeket távol tartja?
Szemeimben kíváncsiság tüze fel lobbant. Kezdtem egyre jobban lelkesedni a titokzatos technika iránt. Mit ha szabad ezt gondolnom mesterem fog tanítani. Tannitt tehát a tanárom, vagy is a mesterem.

Ajánlott tartalom