Fürdő- és kereskedelmi falu

[ a kis szobába toppanék... ]

Kinyílt az ajtó, és mögötte ott rejtőzött szerény szobánk. Hát, meg kell hagyni, tényleg elég szerény, sőt, nagyon, de jelen pillanatban semmi nem érdekel, csak az ágyam. Szerencsére, az legalább tiszta.
Mély sóhajtással vetettem le magamat a takarók közé. Pár másodpercig néztem a plafont, aztán fölültem.
- Akarsz másodszor fürdeni? - kérdeztem Hiroto-tól, remélve, hogy nemet mond. Tiszta kosz vagyok. Megizzasztott a nap, abba belekeveredett a homok, fúj, ha anya látna...- de erre a gondolatra elvörösödtem. Hogy lehetek ilyen, ninja vagyok, nem lehetek válogatós! Egy shinobi elégedjen meg a legrosszabb körülményekkel is, és ne legyen tisztaságmániás. Egyáltalán, mióta vagyok én tisztaságmániás? És válogatós? Áh, biztos csak a fáradtság teszi...
Miután Hiroto válaszolt, gondolkodok egy ideig, mit kéne mondanom. Pár másodperc után elmosolyodok.
- Ha Shui nem akar meghívni minket, hozzánk eljöhettek tévézni...- mondom, és rámosolygok a fiúra. Ezután újra hátradőlök.- veszek kukoricát, helyben kipattogtatjuk, kiveszünk egy filmet, és elleszünk. Csak az a baj, hogy zárlatos a mikro...- ekkor lelki szemeim előtt feltűnt egy kép, melyen egy kukoricás zsák éppen kipattog egy katon-jutsuban...jó ég, nekem tényleg ki kell pihennem magam...bár...
- Ez nem is rossz ötlet!- ültem fel, és amint rájöttem, hogy valóban kimondtam, a számra szorítottam a kezem.- Semmi, semmi...- de akkor is, ez nagyon vicces lenne. Csak az a baj, hogy Anyunak nincs tűz eleme, Apu sosincs otthon, én pedig még nem tudom, mi az elemem. Hátha Hiroto vagy Shui birtokolja a tüzet... ez jó kérdés, vajon mi az elemük?
- Neked mi az elemed?- kérdeztem Hiroto-tól, miközben kipakoltam az övtáskám.

Hana csípős megjegyzése ellőt, a fiú szavai egyáltalán nem érték el a kunoichit. Azon szavai, mellyel jobb belátásra akarta sarkalni a lányt, nemmást, mind halk kuncogást hoztak csak ki a Kirigakure-iből, ahogyan lassan szúrós tekintettű fiúra nézett.
- Egy korszak mindenkiben véget ér Yoshi! - nézett a fiú szemeibe – Én már felhagytam azzal a reménnyel, hogy boldog lehetek veled, vagy akárkivel! Túl sok minden történt ahhoz hogy egyszerűen békében tudjak élni. Minden shinobi-nak más az útja és mindenkinek magának meg kell megtalálnia a saját útját. Én akkor jöttem rá a sajátomra, mikor hittem hogy meghaltál! És akkor először láttam minden tisztán, előítéletek nélkül, minden csak fekete és fehér volt és hihetetlenül boldog voltam!- mosolyodott el- Igen! Ahhoz, hogy újra átéljem azt az érzést, neked megkel halnod! - hajtotta a mellkasodra a fejét- Minden okkal történik ebben életben és meglehet, hogy a mi történetünket már születésünkor megírták!

Yoshi kérdése azonban elégé meglepte. Immáron, mintha fordult volna a kocka és Hana nézett szúrós tekintettel a fiúra, mivel akkor először nem tudta azt, mit is akar csinálni.
- Mit? -kérdezte a fiútól, ahogyan az feltette neki azt a kérdést, ami teljesen meglepte. Hana nem számított arra, hogy Yoshi a démonnal is akar majd beszélni, de nem is ez, hanem inkább az zavarta, hogy mit akarhat tőle kérdezni. ~Mégis mit tervezel?~ kérdezte magától kissé ingerülten, ahogyan valaki hangosan felnevetett, hangosan és kísértetiesen, de ezt csakis a kunocihi hallotta a lelke legmélyéről jövő démoni kacajt. ~ Enged csak meg Hana-chan! Nyugi, nem fogom kibelezni, csak elcsevegek vele, kíváncsi vagyok mit is akarhat tőlem!~. Kérlelte a démon Hana-t, aki eközben a férfi arcát nézte, ahogyan halványan elmosolyodott. ~Most nem!~
- Nem! -válaszolta a férfinak-Nem adhatok most neki esélyt arra, hogy eluralkodjon felettem! Se a hely, sem az idő nem alkalmas erre!- jelentette ki, ezzel pedig tudtad, hogy csakis azért nem most akar megölni,. mert őneki is kell a kard, miért mindenki itt van és ezért képes félretenni még ezt is- De ne aggódj, amikor legközelebb találkozunk, biztos lesz esélyed arra, hogy megkérdezd tőle azt amit akartál, persze ha nem szed darabokra! - simogatta meg a férfi mellkasát az egyik újával. - Nos elengedsz, végre vagy itt akarod tölteni velem az egész estét?- kérdezte kacér mosollyal az arcán!

Szerencsére nem volt senkinek sem ellenvetése az ötletem ellen, de ha tudnák, hogy milyen megoldás jutott még az eszembe, biztos azt választják. Azonban én nem szólok a másik ötletemről. Genzo sensei-el gyakran csináltuk azt, hogy ha egy városba érkezett valamilyen fontosabb személy, akkor úgy mutatkoztunk be mint annak a testőrei. Ezután már szinte mindennel megkínáltak minket. Igaz, volt olyan hogy kiderült a turpisság és elég durván megkergettek minket, de sebaj.
Enyhén mosolyogva haladok a lányok után. Szerencsére az eszükbe sem jutott az, hogy a követek testőreinek biztosítanak szállást. Ha meg nem, akkor Konoha fizeti az ellátásunkat. Mindegy, így legalább egy szobában fogok aludni két elbűvölő lánnyal.
Shui automatikusan kikéri a szobákat, majd fel is megyünk. Természetesen nem adja át senkinek sem a lehetőséget hogy elsőnek fürödjön, kijelenti hogy most az övé. Így hát kettesben maradok Noriko-val. Mit is csinálhatnánk most?
Ekkor Noriko szól, hogy mehetünk nála is tévézni. Ohh, milyen csodás ajánlat! Még szép hogy megyünk. Eljöhetnek majd hozzám is párszor, de sajnos én egyedül élek. Éppen ezért nem épp a legtisztább az otthonom. Viszont bogarak, rágcsálók nincsenek, úgyhogy ha kitakarítok, akkor ott is mulatozhatunk. Hirtelen mond valamit Noriko, amit nem teljesen értek. Az biztos, hogy valamit kitalált, ami egy jó ötlet.
- Akkor már nálam is lehetne valami! - jelentem ki. - Egyedül élek, ezért kupi van, de ha jöttök kitakarítok.
Ezután áttérünk az elemekre. Először nem értem hogy miről beszél. Az előbb még a tévézés volt a téma, most meg ez.
- Az az igazság, hogy nem tudom. Addig még sajnos nem jutottam el, hogy bárki is kiderítse ezt. Én meg nem tudom hogy kell. Te tudod hogy mi az elemed, vagy azt hogy hogyan lehetne megtudni?

//Akkor Shui váltjuk egymást a hiányzásban Szombaton szinte tuti hogy nem leszek egész nap, vasárnap pedig estefelé leszek fent. Akkor viszont beindulok gőzerővel. Így most elszórakozok Noriko-val, utána pedig ti fogtok egymással(azért ne legyetek túl rosszak, nem akarok kimaradni a jóból// ).//

Sajnos nem tudtam meg, mi Hiroto eleme, de azt tudom, hogyan lehet kideríteni.
- Azt hiszem, chakra-érzékeny papír kell hozzá... Mintha azt hallottam volna otthon...- a kipattogtatós ötletet egyelőre nem említem meg, most nincs hozzá hangulatom. Így viszont marad az a verzió, hogy ülünk némán, mint a tejbetök, és nem szólunk semmit. Persze, hogy is szólhatnánk, mikor némák vagyunk? Mindegy, túl fáradt vagyok már ehhez...
Álmosan néztem az ablaküvegnek ütköző molypillét, aki elszántan küzdött, hogy a fény felé jusson. Erről eszembe jutott egy régi emlék, és rögtön elmosolyodtam.
- Képzeld, egyszer elmentünk nyaralni, és a szálloda teraszát egy üvegfal választotta el a nappalitól. Abba volt vágva az ajtó is, de nem vettük észre, és azt hiszem, mindenki beverte a fejét...- felkuncogtam, mert beugrott a jelenet, ahogy Apa valami láthatatlan dolognak ütközik...- hehe, jó volt az a nyaralás...- ábrándos szemmel néztem magam elé.
- És te, lefogadom, hogy nagyon sok helyen jártatok a sensei-jeddel, mesélj valamit!
Na, ez egy jó kérdés, tökéletes arra, hogy beindítsuk a sztorizgatást!
Ez egészen felvillanyozott, szinte kipattant a szemem. Biztosan sok érdekes dolgot látott, és ezekről a történetekről nekem is biztosan eszembe jut egy újabb történet, és jó sokáig beszélgethetünk...
kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, és Hiroto-ra néztem.

Érdeklődve hallgatom Noriko válaszát, közben leülök én is az ágyra. Nem tudom, hogy mi lehet az a papír, de érdekelne mi is lehet az.
- Tehát kell egy olyan papír, hogy kiderítsük. - jegyzem meg.
Ezután elmeséli egy régi nyaralós sztoriját. Halkan felnevetek, ahogy elképzelem, amint Noriko neki sétál az üvegnek. Biztos nagyon vicces lehetett. A kérdésére azonban az arcomra fagyott a mosoly. Pár pillanatig csak bámultam magam elé, majd végül megszólaltam.
- Ami azt illeti, voltam néhány helyen, de a nevüket nem tudom. Az viszont biztos, hogy az ország területén csatangoltunk. Később egy kunoichi is tanított, de a nevelésem nagy részéért Genzo sama a felelős. Sok dolog ragadt rám róla. Most viszont mesélek egy vicces történetet én is. Tehát állandóan utaztunk. Ha kifogytunk a pénzből, a sensei elment valahova és szinte már gazdagon tért vissza. Először azt hittem, hogy lopni jár, de nem. Valamilyen emberekre vadászott és értük kapta a pénzt. Véletlenül mindig egy olyan helyen kötöttünk ki, ahol körözött személyek voltak. Viszont nem mindig volt pénzünk, ezért gyakran eljátszottuk azt, hogy egy nagyon fontos személy testőrei vagyunk, aki épp a városban van. Erről általában tudtak emberek. Mi meg fogtuk és kértünk egy szobát, majd minden költséget az állítólagos megbízónkra hárítottuk. Elég jól ment a sorunk így, de egyszer lebujtunk. Na akkor nagyon megkergettek minket. Ha ott elkapnak, biztos nem lehetnék itt két nagyon szép lány társaságában. Azt hiszem ez a legviccesebb sztorim, amit elmondhatok. Inkább az edzéssel és a kiképzésemmel múlattuk az időt. Viszont lenne egy kérdésem nekem is, ha már felhoztad az elemeket. Te mire szeretnél specializálódni később? Mire szeretnél nagyon rágyúrni?
A kérdésem után kicsit hátra dőlök az ágyon. Így a kezeimre támaszkodok. Nagyon érdekelne, hogy mégis mit szeretne tanulni később. Én azt már eldöntöttem, hogy a Taijutsu lesz a legfőbb dolog, de mellé szeretnék még néhány kiegészítő jellegű technikát is.

//Pénteken napközben még leszek(remélhetőleg), szombaton viszont szinte 100% hogy nem, majd csak vasárnap este, vagy délután.//

Figyelmesen hallgattam Hiroto-t, és mikor a történet csattanójához ért, elnevettem magam. Ez tényleg nagy poén! El tudom képzelni, ahogy a gazdag főurak ott toporzékolnak, mikor megkapják a számlát. Vajon hány alkalmazottat rúgtak ki az efféle heccek miatt?- a történetnek ez a része már nem olyan vicces, de megtörtént, kár bánkódni rajta. És úgy hallottam, ők is bűnhődtek, mikor majdnem elkapták őket.
A következő mondatra elpirulok, és lesütöm a szemem. "Két nagyon szép lány", ezt most vehetem bóknak? Szerencsére nem kell rá mondanom semmit, mert jön egy újabb kérdés.
- Hogy mire szeretnék specializálódni? Hát...igazából még nem gondolkodtam rajta túl sokat... de inkább a ninjutsu-m szeretném erősíteni, mondjuk ez az elememtől is függ. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lehet az, szinte biztos vagyok, hogy tűz lesz... a családban elég sok a tűz elemű ninja. Szóval a ninjutsu fontos, de a taijutsu is. Szeretnék egy közepes szintet elérni azon a téren is, vagy ha lehet, jobbat. A genjutsu nem igazán foglalkoztat, de talán majd egyszer tanulok egyet. Igazából szeretném kicsit egyedivé tenni a technikákat, van egy katanám, és azon gondolkodom, hogy ha a kardforgatást és a jutsu-kat ötvözném, abból elég erős technikák sülhetnének ki...- össze-vissza beszélek, tudom, de most nem tudom szavakba önteni a gondolataimat. Remélem, azért nagyjából megértette... Érdekelne, hogy neki mi a célja, de az az igazság, hogy nincs kedvem harci dolgokról beszélni.
- Ahj, meddig fürdik már Shui?- kérdezem egy fáradt sóhajtás kíséretében.
Az álmosság kezdi legyűrni a kapcsolatépítést, én pedig nem tehetek mást, megadom magam. A párna a fejem alatt kezd egyre puhább lenni, a szemhéjam pedig egyre nehezebb...belesüppedek az ágyba, és lehunyom a szemem. Lehet, hogy Hiroto mond még valamit, akkor természetesen válaszolok, és megpróbálok éber lenni, de ha csendben marad, valószínűleg elalszom...

Teljesen meglep Noriko, hogy milyen izgatottan tudja mesélni azt, mire szeretne specializálódni. Érdekesnek tartom. Ha jól veszem ki a szavaiból, egyszerre szeretne távolsági harcot és közelharcot is tanulni. Szép párosítás.
- Értem. - válaszolok neki. - Akkor biztos te is tűz elemű vagy.
Ezután Shui fürdése nyugtalankodik. Ekkor azonnal támad egy ötletem. Mi lenne, ha megnézném, bent van-e még?
- Bekopogok és megkérdezem mit csinál még. - válaszolok a lánynak majd felállok.
Az ajtóhoz sétálok és hallgatózni kezdek.Valamilyen hangokat lehet hallani. Biztos bent van még akkor. Inkább nem is kopogok csak visszasétálok az ágyhoz.
- Még bent van. Ha jól hallom dúdolt valamit, de nem vagyok ebben biztos. - látom, hogy nagyon fáradt már Noriko. - Nem akarsz majd lefürdeni alvás előtt? Szerintem jót tesz az embernek egy frissítő fürdő lefekvés előtt. Ha gondolod, szívesen megmosom a hátadat.
Ezen elvigyorodok. Természetesen csak viccnek szántam, remélem ettől kicsit felélénkül.
- Utána te is megmoshatnád majd az enyémet! Na, mit szólsz, áll az alku?
Egyre jobban vigyorgok, szinte már fáj. Most már biztos, hogy tudja, csak viccről van szó. Ezután elég durván ledobom magam az ágyra, amitől remélhetőleg sikerül kivernem az álmot a szeméből.

//Ma már nem fogok tudni válaszolni, majd csak holnap este.//

Nyugalommal tölt el a gondolat, hogy Shui még bent van. Komolyan, mégis hová mehetett volna az éjszaka közepén? Nem értem, mért kellett ellenőrizni... talán Hiroto se tud magával mit kezdeni.
- Nem akarsz majd lefürdeni alvás előtt? - dehogynem, de mégis hogy csináljam, mikor a fürdő foglalt?! - Szerintem jót tesz az embernek egy frissítő fürdő lefekvés előtt. - szerintem is, de ha csak rajtam múlik, anélkül is elalszom. Ráadásul alvás előtt mért kell felfrissülni? Pont az alvás lényege, hogy felfrissüljünk. Mindegy... Túl fáradt vagyok már a vitatkozáshoz. -Ha gondolod, szívesen megmosom a hátadat.- a szememből kipattant minden fáradtság. Egy pillanatra megbotránkozva nézek a fiúra. Mégis hogy lehet ilyen perverz?! Nem árt vigyázni...- ekkor esik le a poén, megint csak viccelt. Keserűen elmosolyodok, de úgy tűnik, ez neki még nem elég. Folytatja a viccelődést, én pedig bemutatok egy olyan fáradt nevetés-félét. Beadom a derekam, engem ma már úgyse hagynak pihenni...
Viszont valahogy vissza kéne vágni. De mivel? Hirtelen nem jut eszembe semmi normális, ezért csak odaszólok:
- Szeretnéd, mi? - nagy nehezen feltápászkodok, és jobb híján én is az ajtóhot lépek, mely mögött feltehetően Shui áll és dörzsölgeti a kezeit tusfürdővel.
- Shui, hagysz nekünk is melegvizet, vagy mennyünk a sunyiba? - kiáltok be, de ez a megfogalmazás nem igazán illik a barátkozós hangnemhez, ezért gyorsan stílust váltok, azaz kérőre fogom.
- Lééégyszi gyere ki, hulla fáradt vagyok!- várok pár percet, és mikor megbizonyosodok róla hogy ez nem jött be, azon kezdek gondolkodni, mivel lehetne kiugrasztani a nyulat a bokorból. Azaz jelen esetben inkább Shui-t a kádból. Milyen szellemes... de tényleg, most már ki kéne jönnie.
- Fuhh, csak az öcsém tud ennyi ideig fürdeni...-jegyzem meg egy sóhajtás kíséretében. Kinyitom az ablakot, és kikönyökölök a párkányra. Milyen békés ez a falu...Remélem ilyen is marad. Nem lenne meglepő, ha pár nap múlva harcok törnének ki. Ha az egyik ország megszerzi ezt a fegyvert, lehet, hogy vérszemet kapnak, és túszul ejtik a más országok ninjáit váltságdíj reményében. Vagy idő előtt megpróbálják ellopni a bizonyos "fegyvert", hátha egyébként nem nekik adnák oda. Az is előfordulhat, hogy a "győztes" országot megtámadják a "vesztes" nemzetek. De még az is megtörténhet, hogy bár a falu valóban gyártott egy hatalmas erejű fegyvert, önző céllal meg akarják tartani, a gyanú elkerülése végett pedig csináltak egy másik, szintén erős, de közel sem olyan jó eszközt, és most azt akarják odaadni valakinek. Gyanús nekem ez az egész...
De talán csak én vagyok ilyen borúlátó, és csak azért, mert fáradt vagyok. Hiroto-nak hagynia kellett volna aludni...De most már mindegy, megvárom, amíg Shui lesz szíves átadni a fürdőt, és utána lefekszem. Talán már holnap harcba keveredünk, nem árt kipihenni magunkat. Nem valószínű, hogy ez lesz, de jobb félni, mint megijedni. egy shinobi készüljön fel minden lehetőségre.

Fohászkodásom nem talált süket fülekre, és hamarosan elérhetővé vált a fürdő. Csak egy kicsapódó hangot hallottam, meg Shui morgását, és mire megfordultam, már be is zuhant az ágyba.
- Öhm...köszi.- motyogtam, miközben elindultam a fürdőszoba felé. Amint beértem, kulcsra zártam az ajtót, és szemügyre vettem a helységet. Nem egy puccparádé, de azért megteszi. Lássuk, van-e törülköző...igen, szerencsére.
A lehető leggyorsabban vetkőztem le, és igyekeztem hamar megfürödni. Általában én is szerettem sokáig áztatni magam, de most valamiféle empátiát éreztem Hiroto-val kapcsolatban, és ez arra kényszerített, hogy siessek. Az egyetlen probléma az, hogy nem tudom, miben aludjak. A ruhám tiszta kosz, mást meg nem hoztam magammal. Fürdőköpenyben nem lehet aludni, ahogy törölközőben sem, ruha nélkül pedig nem fogok lefeküdni. Tehát marad a nappali ruhám... Csak tudnám, hogy akkor minek fürödtem meg. Úgyis megint koszos leszek...
Gyorsan fölöltöztem, kiszedtem a fülbevalóm, satöbbi, és elhagytam a helységet. Akkor jutott eszembe, hogy a fejpántomat otthagytam. Gyorsan visszaszaladtam, aztán Shui-éhoz hasonló mozdulattal bevágtam magam az ágyba.
Az egyetlen probléma az volt, hogy megsültem. Ilyen időben egyébként sem jó a hosszú nadrág, de ha ez még meleg takaróval is társul...áh, én ezt nem bírom ki!
Gyorsan levetettem a bizonyos ruhadarabot, és a párnám alá rejtettem, nehogy Hiroto meglássa, amint kijött. Ha meg tudja, hogy nincs rajtam nadrág, biztos egy napig bombáz majd a perverz vicceivel...
Kiszaladtam lekapcsolni a villanyt, aztán jó éjszakát kívántam Shui-nak. Forgolódtam pár percig, és mikor megtaláltam a megfelelő pózt (hason, mint mindig), elmerültem a gondolatokban. Hiroto biztosan sötétben is megtalálja az ágyát, ezért ha nem baj, inkább nem vártam meg a villanyoltással, mert hullafáradt vagyok, világosban pedig nem tudok rendesen aludni... bár ilyen állapotban lehet, hogy még ez sem zavarna.
A szoba körvonalai egyre homályosabbak lettek, én pedig egyre könnyűbb. Shui eltűnt, a helyében pedig ott termett Fea, aztán Anyu, aki meghívta őt teázni... én meg Hiroto-vá változtam, és beledobtam a pólóm a teáscsészébe...De jött Shui, és jól kupán vágott, aztán meg nyuszivá változott, és megtámadt, mert kardfogai nőttek...aztán hirtelen eltűnt az egész, és a helyét valami olyasmi vette át, mintha egy vattacukor belsejében lennék...pedig nem is szeretem a vattacukrot...de a vattacukor pár perc múlva megfagy, és pedig kiesek belőle, és zuhanni kezdek valamilyen narancssárga mélység felé....

Hamarosan Noriko is az ajtóhoz megy és szól Shui-nak hogy végezzen. Erre pár perc múlva a szőke lány kijön pirospozsgás arccal. Nagyon szép! Ahogy kijön, azonnal beveti magát az ágyba. Még ránk förmed, majd pihenni tér. Viszont még nem akarom hogy elaludjon!
- Jól áll neked ez a kipirult arc! - helyezkedek el kicsit közelebb hozzá az ágyon. - Akkor majd benne lennél egy közös tévézésben? Ha nem akarod hogy nálatok legyen akkor Noriko is felajánlotta, illetve nálam is lehetne valamilyen buli. Csak így hármasban. - ezután kicsit elhallgatok, mivel nem gondoltam át, hogy mit is mondok. - Ne érts félre, nem perverzkedni akarok! Azért mondtam hogy csak így hármasban, mert említetted hogy még nincsenek barátaid.
Ezután leszállok az ágyról, mivel azt mondtam hogy majd a földön alszok. Először keresek valamit, ami majd a párnát helyettesíti. Ahogy szétnézek a szobában nem látok semmit, ezért leveszem a felsőmet és összegömbölyítem. Párnának tökéletes lesz. Azonban takaróm még nincs. Azt hiszem egy fürdőköpeny tökéletes lesz erre a célra.
- Shui, milyen érzés az, hogy bogarak vesznek körül? Úgy értem, hogy érzed azt, amikor előmásznak, vagy csinálnak rajtad valami? Nagyon érdekelne ez a dolog. Sehogy sem fér az agyamba. Esetleg találkozhatnék valamelyik klántársaddal, aki elmagyarázza nekem ezeket a dolgokat?
Valóban nagyon érdekelne, mégis mit éreznek az Aburame klán tagjai nap közben, amikor a bogarakat nem használják semmit. Olyankor csak aludnának, vagy mi? Ezt ki kell derítenem.


Hamarosan megérkezik Noriko is, így én jövök a fürdésben. Nagyon gyorsan ledobom magamról a ruhát és alaposan megfürdök. Mivel én vagyok az utolsó, elég sokáig áztatom magam. A fürdés után megtörölközök és a megfogom a ruháimat a kezembe. Egy fürdőköpenyt a vállamra dobok, majd egy szál alsóban kisétálok a többiekhez.
Sötét van, villanyt lekapcsolták. Azonban szerencsére a hold elég fényt ad, így elég jól látok. Oda sétálok az ágyhoz és betakarom először Noriko-t, majd Shui-t is. Olyan jó, hogy ilyen rendes társaim vannak. Korábban sokkal utálatosabb emberkékkel volt dolgom.
Végül az "ágyamhoz" megyek és lefekszek én is. Magamra terítem a fürdőköpenyt, majd elalszok én is...

//Megvárom Shui-t, utolsónak ébredek//

Napsugaras reggelre ébredtem. Kinyújtóztattam a tagjaimat, és már éppen jóreggelt akartam kívánni, mikor észre vettem, hogy a többiek még alszanak. Hiroto-ra néztem: a földön feküdt félmeztelenül, pólóját a feje alá szorítva. Fura ez a gyerek... itt van mellette egy kényelmes ágy, és inkább a hideg földet választja, meg a tuti megfázást. Mit mártírkodik itt?! Oké, hogy ne legyünk nagyon elkényeztetettek, de ez azért túlzás...
Lehúztam a takarót az ágyáról, és ráterítettem, abban a hiú reményben, hogy még megmenthetem a náthától. De nem sok az esélye, biztosan föl fog fázni, de hát nem én tehetek róla...
Bevetettem az ágyam. Á, senki ne gondolja, hogy én amolyan rendszerető típus vagyok, iszonyú trehány tudok lenni, ha nem lenne Anya, már fel sem ismerném a szobámat, és tiszta ruhám se lenne. De azért az első napokban inkább a jobb oldalamat mutatom, nehogy elmenjen tőlem a kedvük. Legalábbis ne rögtön az elején.
Gyorsan megmosakodtam, rendbe szedtem magam, és fogkefe hiányában alaposan kiöblítettem a szám. Ezután azon kezdtem gondolkodni, hogy hogy lehetne egyszerűen, gyorsan, és lehetőleg minél olcsóbban reggelihez jutni. Lehet, hogy úgy kéne, csinálni, ahogy Hiroto-ék tették annak idején, de ahhoz már késő. Bár, talán még meg lehetne menteni a helyzetet...és még hazudnom se kell hozzá!
Sietve felöltöztem, és leszaladtam a recepcióhoz. Most egy nő volt ott, és ez magabiztosságot keltett bennem. A nők megértőbbek, és jobban bevesznek bizonyos dolgokat.
- Elnézést - kezdtem, elővéve a legangyalibb mosolyomat - mi konohai ninják vagyunk, és erre a bizonyos tárgyalásra kísértünk el egy követet. Azt hallottam, a falu bizonyos dolgokat biztosít az itt tartózkodóknak, mint például az élelemellátás... és azt szeretném kérdezni, hogy ezeket a szolgáltatásokat ugye itt is igénybe vehetjük? - kislányos vigyort vágtam, de nagyon úgy tűnt, a hölgy agyáig kb. a mondandóm fele ért el. Értetlenül nézett rám, aztán bólogatni kezdett, láthatóan el akarta hitetni velem, hogy érti, amit mondok, és hogy igen, így van. Szemmel láthatóan semmi ilyesmit nem hallott, de tudta, hogy ha megtagadja a kérésemet, és utólag kiderül, hogy tévedett, és nem teljesítette a látogatók kívánságát, abból hatalmas botrány lesz. Viszont ha teljesíti az óhajomat, abból nem jön ki olyan rosszul...
Nagyon tapasztalatlan volt, és ebből húztam hasznot. Engem nem vonhatnak felelősségre, én tényleg csak hallottam ezt azt, csak egy kislány vagyok, aki nem is olyan buta, amilyennek tetteti magát...
- Rendben, köszönöm, akkor kérhetnénk 3 főre fejenként két-két adag pirítóst teával? Nagyon szépen köszönjük! - és már siettem is vissza. Azért nem örülnék, ha kiderülne a kis csínyem, úgyhogy jobb időben eltűnni...
Szegény nő, elég könnyű volt befolyásolni...Na nem baj. Ezért biztosan nem rúgják ki.
Visszaérve lehuppantam az ágyra, és elhatároztam, hogy megvárom, amíg a többiek felkelnek. Ez nem is volt olyan könnyű feladat, mert közben rettenetesen unatkoztam. Kinéztem az ablakon, és meglepődve láttam, hogy a nap még kifejezetten alacsonyan van. Kiszámoltam, hogy körülbelül 8-9 lehet. Ilyen korán felkelni, ez furcsa! Sokkal tovább szoktam aludni. Csodálkoztam is, hogy vannak még nálam is nagyobb hétalvók, mikor felkeltem...
A biztonság kedvéért mindig hordok magamnál egy ceruzát, meg egy pár lapot, hogy ha alkalom adódik, rajzolhassak egy kicsit. Szinte kényszert érzek rá, ez a kedvenc elfoglaltságom, és nem is űzöm rosszul. Tulajdonképpen elég jó rajzolok. De csak ceruzával. A festéshez nem értek.
Tehát elővettem a "mentőcsomagot", és nekifogtam. A csapatot kezdtem el rajzolni.
Jól halad, mire felébrednek, kész is lesz...

Épp csak bemártottam hab testema fürdőben, pár mártózás a közepén, majd ki is jöttem. Még törcsiben ültem mikor az egyik csajszi visszajött . Épp egy cigit fogasztottam el kényelmesen, hanyatt fekve egy padon. Igazán kellemes volt. Illetve annyira mégse, ehhez a párás levegőhöz a cigi, de valahogy az érzés volt mégis olyan… ellazító. Már-már olyan könnyűnek éreztem magam, mintha csak a levegőn feküdnék vagy inkább egy bárányfelhőn. De ez most mind annyira nem is lényeges a csajszi beviharzik és én oldalra fordítom a fejem a padon, így kicsit idétlenül festek ahogy az arcom kilapul rajta. Nem aggódom miatta, látom mire készül, illetve sejtem, hogy a zaj zavarja. Én is halottam, de mit túrjak bele mások örömébe, még ha az a rettentő furfangos csapatvezetőm is. Gyorsban felülök, addig is a cigi a számban marad. A lány felé fordulok a padon, amin egyből el is dekkelem a cigit, hogy aztán a fülem mögé tegyem. A lány épp fenn akad az ajtónál, amikor én meghozom helyette a döntést és azt szépen behajtom előtte. Aztután be is támaszkodom a lánnyal szemben az ajt mellé és kicsit talán lealacsonyító a mosolyom amit felé intézek. Mivel arra hajaz mikor a felnőtt szeme elé egy aranyos kis tizenéves gyerek keveredik.
- Jéé, a titokzatos kis lány… - Kicsit kajánabbra kanyarodik az arcom. De ez után csak bevárom a hatást. Kíváncsi vagyok mit reagál. Ha jól rémlik nem mutatkozott be. Nem mintha én megtettem volna.

// Még mindig nem az án stílusom regényeket írni, remélem azért még a lényeg levonható//

Shui egy "majd meglátom" válasszal lerendezte a kérdésemet. Olyan jó lenne, ha együtt lenne a csapat és szórakoznánk egy kicsit. Viszont az nem tetszett, amikor azt mondta, örüljek neki hogy nem tudom milyen. Kicsit legörbítettem a számat majd mentem fürödni.

Egy nagyon jó éjszaka áll mögöttem. A fürdés után még pár percig elmerengtem Shui-n, majd elaludtam. Álmomban rengeteg érdekes dolog történt velem. Ha ezek kiderülnének, szerintem kapnék pár pofont.
Hajnalban arra ébredtem, hogy a nyál végig folyt az arcomon. Kómásan letöröltem magamról a nyálamat, majd kimentem a wc-re. Szerencsére nem keltettem fel senkit. Ezután visszafeküdtem és álmodoztam tovább.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki bejött a szobába. Nem nyitottam ki a szememet, csak lustálkodtam tovább. A hangokból nem tudtam megítélni, ki lehetett az. Épp az oldalamra akartam fordulni, amikor egy sikoly megijesztett. Azonnal talpra ugrottam és elővettem egy kunai-t.
- Mi történt? - kérdezem, kicsit megrémülve.
Ezután körülnézek. Noriko mintha rajzolt volna, Shui pedig eltűnt. Az ágyban mintha lenne néhány bogár, de semmilyen veszélyes dolgot nem látok. A fegyvert vissza teszem a helyére és megvizsgálom a szobát.
- Mi történt, hol van Shui? - a kérdéseket egyenesen Noriko-nak szegeztem, hátha ő tud valamit.
Ahogy nézem az ágyat, kezd körvonalazódni bennem néhány dolog. Lehet, hogy megijesztették a bogarak. Biztos nagyon rossz lehet arra ébredni, hogy van valami az ágyban, aminek nem lenne ott a helye.
Végül oda sétok Shui ágyához és megvizsgálom a bogarakat.
- Ezek meg mik? Ilyen bogarakat még nem láttam. Shui vajon meg tudná mondani?


//Ez gyenge lett, bocsi//

Hana komoly arckifejezéssel nézett a fiúra. Az, hogy őt kinevette, kicsit feldühítette, ahogyan egyre jobban eluralkodott rajta az az érzés, hogy mégsem várja a terve szerint a megfelelő időt és inkább most azonnal végez a fiúval, vagyis inkább megpróbál vele végezni, ki tudja, hogy egy komoly harcban ki lenne a győztes kettőjük közül. Na majd kiderül.
~Kíváncsiskodok, ez a chakra ismerős, csak nem az a lány az öltözőből: Elég kiváncsiak vagyunk igaz! az lenne a legjobb, ha elmondanád, hogy mit is tudsz ...~ érezte meg a kis leselkedő Otogakure-i kunoichit, ahogyan még Yoshi arcán is meglátta azt, hogy észrevette őt. De ahogyan utána Yoshi az újabb lehetőségekről beszélt és amit mondott, nemmás mind mosoly csajt a lány arcára, ahogyan a férfi is őt nézte és a tekintetük újra összetalálkozott. Elengedte a lányt, majd a kezét a fejére tapasztva, mintha egy kislány lenne, megkérte arra, ami az imént a Kirigakure-i kunoichi kért tőle-
- Ne hazudj! -mondta a kunoichi- Te is tudod, hogy képes vagyok a chakra érzékelésére, így pedig arra is, hogy tudjam mikor hazudsz! -szája széles és gúnyos mosolyra húzódott- A testedet és a mozdulataid irányítani tudod, de a chakrádat nem, ha hazudsz, az hatással van a chakrád áramlására is. Apró kis különbség ugyan, de egy ilyen helyzetben könnyedén megtudom állapítani, hogy az amit az előbb mondtál, nemmás mind hazugság! - közölte veled nyíltan- Azt mondod, hogy megfogsz ölni, hogy elfelejtesz és új életet kezdesz, de ez nem igaz! A szavaid mögött nem az igazság van Yoshi-kun! Mást becsaphatsz vele, akár saját magadat is, de engem nem! - nézett téged, ahogyan kiléptél a fürdőből és elindultál kifelé. Majd ahogyan Hana meghallotta a szavaidat, ő is kikecmeregett a forrásból és maga köré csavarva a törülközött közeledett a neki háttal álló Kumogakure-i shinobi felé.
Kezét felemelte, ahogyan nyitott tenyérrel csapott a férfi tarkójára, ahogyan az hatalmasat csattant, mely visszhangot verve hatalmasat szólt.
- Menj inkább tovább! -kiáltott rá Hana- Ne leskelődj, te már így is elég perverz vagy, ezt majd én elintézem! -parancsolt rá, ahogyan ő is a lányra és a mellette lévő fiúra nézett és elmosolyodott.

Az időzítés mondhatni tökéletes volt, amint elkészültem, egy sikoltás jelezte, hogy felébredt Shui.Ez természetesen Hiroto-t is felkeltette. Kb. ugyanazt reagálta, mint ami én tegnap este, csak kevesebb realitással. Ezen elmosolyodtam. Ezután nekem ugrott, hogy hova lett Shui.
- Egy másodperccel ezelőtt rohant be a fürdőszobába.- feleltem, és a hangomon érezni lehetett, hogy nem igazán érdekel, mit történt. Felmutattam a rajzott, és vigyorogva szinte Hiroto arcába nyomtam. Elég jól sikerült, remélem neki is tetszeni fog. Hárman vagyunk rajta, mind mosolygunk, még Shui is. A háttérben fák, madarak, persze szolíd kontrasztot alkotva.
Hagytam neki egy kis időt, hogy elemezze, amit lát, közben Shui hűlt helyére néztem. Semmi különöset nem láttam, ami így kiboríthatta volna. Nem baj, valószínűleg soha nem fogom megérteni a gondolatmenetét...
Ahogy jobban megnéztem, bogarakat vettem észre a lepedőn. Nem volt túl sok, és nem is túl nagyok, apró kis páncélos teremtmények. Nem minden rovart szeretek, jobban szólva a legtöbbtől irtózom, de ezek szimpatikusnak tűntek...már amennyire lehet szimpatizálni egy bogárral.
Odaléptem, és az egyiket, ami kicsit nagyobb volt a többinél, az ujjamra vettem. Tűnődve néztem, és ekkor az a képtelen ötletem támadt, hogy Shui talán tőlük ilyedt meg. Lehetséges, hogy egy olyan ember, akinek az egész testét kívül-belül ellepik a bogarak, féljen tőlük? Biztosan megszokják őket, de akkor is... lehet, hogy ténylg így van...
A fürdőszoba ajtajához léptem, és rátapasztottam a fülem. Bentről hüppögés tompa zaja hallatszott.
-...Sír?- kérdeztem magamtól. Valahogy egyre biztosabb lettem az állításomban, és Shui most mintha sokkal közelebb került volna hozzám. Sajnáltam.
Nem gondolkodhattam tovább, mert kopogtattak, és egy női hang hallatszott, azt mondta, meghozta a reggelit. Átvettem a nagy tálat pirítossal megrakva, és vidáman nyugtáztam, hogy teát is kaptunk. Miután megköszöntem, egy intő mozdulatot tettem Hiroto felé. Egyértelmű célzás volt arra, hogy csukja be az ajtót mert tele van a kezem. Miután ez megtörtént, bekiáltottam Shui-nak, hogy ha akar reggelizni, most jöjjön, mert nem fogunk neki hagyni. Ezután kérdő tekintettel fordultam Hiroto-hoz.
- Szereted? Azt hiszem, bevált a trükk, amit tegnap meséltél...