Fürdő- és kereskedelmi falu

// Kicsit rendezem az előző részek tartalmát...//

~Már azt se tudom, hogy a csapatom vagy egyáltalán a rövid távú terveinket~ Zavar kicsit a homály, miközben az ingemet felrántom a jobb vállamra is, hogy ott feszüljön a cucc ahol optimális. A következő képnél már számban a vicces cigi és a másikból érkezik a gyújtó, amíg takarok a szabaddá vált kézzel. Teszem mind ezt példás nyugalommal, az kapuja előtt a fürdőnek. Forgalmas ez a város, olyan igazán zavaróan és minthogy fogalmam nincs arról, hogy merre és persze, hogy miként csak megállok a levegőn és kíváncsian nézelődök a csapatom után kutatva üveges tekintettemmel és unott arckifejezéssel, bízva abban, hogy az egyik geni n csak lerohan, majd a kezdők lelkesedésével és hamar magával ránt történetem fonala, vissza az ismeretlenbe, a jövőbe, annak kusza folyamába. Alig várom. Tényleg...

//Semmi baj, Shui chan! Majd legfeljebb pótolod//

Kicsit meglepetten indulok el Shui-val. Azt hiszem tudom most már mivel kerülhetnék közelebb hozzá. Utána még Noriko-val kell összebarátkozni és akkor kész az igazi csapat.
Tehát Shui-val megyek és ott vagyok vele, csak hogy megsimogathassa a kutyát. Azonban hirtelen maga elé lök. Nem értem mi van vele. Eddig olyan bátor volt, most pedig meg kell védeni. Jó úriemberhez méltón a lány elé állok és a testemmel védem, nehogy baja essen.
- Remélem jó lesz így! - szólalok meg kicsit halkan.
Ekkor azonban a lány már nem volt mögöttem. Észre sem vettem, hogy került elém. Csak arra lettem figyelmes, hogy hirtelen már a kutyát simogatja.
Mivel Shui jól el van, így foglalkozhatok a sráccal, aki éppen az idézéshez készülődik. Szerencsére lassan, megfontoltan csinálja, így nagyon könnyen megjegyzem a mozdulatait. Később még akár a hasznomra is válhat. Hirtelen egy hatalmas pukkanás és füst szál fel. Amint eloszlik, meglátom a hatalmas állatot. Igazság szerint, elég rendesen berezelek. Még a végén vacsorának néz minket.
Azonnal közelebb lépek Shui-hoz és újra elé állok, nehogy baja essen. Viszont tudom, ha ez a túlméretezett házőrző nekünk esik, akkor nem sokat érek a védelmemmel.

Urufu

A fekete farkas kezdett fáradni. Gyakorlatilag körberohanta már vagy százszor falut, ahogy kereste Suna csapatát. Módfelett unatkozott már, hogy időről időre ugyan azt a képet látta. Bezzeg az otthona. Ott gyakorlatilag nincs olyan, hogy kiismerhetetlen hely. Mindig talál valami újdonságot. De itt... pár perc alatt sikerült kiismernie. Mindenesetre most örült először annak, hogy nem olyan, mint a bátyja. Rakurai ugyan veszettül gyors volt, de a kitartásán volt még mit csiszolni. Huga éppen az ellenkezője: alig lehet lelőni gyakorlatilag. Így bírta ki ilyen sokáig a körözést. De aztán inkább megállt pihenni, ahogy beugrott az egyik sikátorba. Éppen azon volt, hogy kifújja magát, amikor az orra érdekes szaggal találkozott. Dohányfüsttel. Mondjuk ez nem volt újdonság, több száz dohányzó embert látott már itt. Kíváncsisága mégis erősebbnek bizonyult, ahogy a füst irányába nézett... és akkor meglátta őket. Két fiatalt, akik nem messze álltak a sikátor nyílásától és egymással beszélgettek. Az egyiknek cigi lógott a szájából... és mindkettőjük fején fejpántot látott elhelyezkedni. Azonnal beugrott neki, amit Kazuya mondott még Rakurai-nak:
,,Az egyikőjük dohányzott, elég rendszeresen"
A nőstény elvigyorodott. Na vajon Rakurai mit fog hozzá szólni, ha pont ő találja meg azt a csapatot, amit ő keres? Eljátszott a gondolattal, ahogy megindult a két ninja felé, nem is foglalkozva vele, hogy rajtuk kívül mások is vannak az utcán.
- Kumoiak vagytok? - kérdezte őket, ahogy hallótávolságba ért. - Mert akkor jó, hogy végre kibújtatok a földből.

// A kumoi "DJ" visszatért, szóval újra pörög a lemez! Minden felhőfalusit szeretném felhívni, hogy legyen aktívabb, ugyanis eléggé lemaradtunk =.= Leccgóóó! //

Yoshi és Chee beszélgetése igazán hosszúra nyúlt. Már az össze szép csillag fenn ragyogott a sötét égen, ráadásul egy száll felhő sem volt, ami eltakarhatta ezt a gyönyörű lepelt, mely letakarta a területet. Miután jól kibeszélgették magukat, a gepárd elköszönt társától, majd egy pukkanással semmivé foszlott. A férfi alsó fele eléggé elgémberedett, így mikor felállt kellemetlen élményben volt része. Mint aki most kelt fel, nyújtózott egy hatalmasat és indult is a nyüzsgő városba. Bár jó ideje csak kívülről figyelte a települést, de az azóta sem veszített fényeiből és folyton mozgó embereiből. Eredeti célja a szálló volt, ahová a srácokat irányította és alig pár perc múlva meg is érkezett, de mikor megkérdezte a recepcióst, hogy megérkeztek-e már, a nő nemként megrázta a fejét. Dühösen csikorgatni kezdtem a fogamat és a távolba emelkedő gőzpamacsok felé szegeztem tekintetemet.
~Hogy-hogy még nem jöttek el a fürdőből?!~ morogta magában, majd határozott léptekkel elindult.
A tömeg eléggé lelassította és Chakra-t sem akart pazarolni, hogy a tetőkön ugráljon, mint egy szöcske, így csak tűrte, hogy a fél város átmászik a lábain.
Hála az égnek, nem volt annyira messze a gőzfürdő s már be is akart rontani, hogy a három srácot kirángassa onnan, mikor a bejáratnál megpillantotta őket. De nem voltak egyedül, egy farkas volt még velük. Látni lehetett rajta, hogy egy idézet állat, így óvatosan ki-be mozgatta a ruha ujjából a Kunai-t, hogy ha kell, egy szemvillanás alatt előkapja. A beszélgetés fél füllel hallotta, de így is értette, hogy őket, Felhő Falusiakat kereste. Rögvest a fiúk elé állt és kihúzta magát.
-Milyen üzenetet hoztál?- nézet rá szúrós tekintettel.
Honét tudta, hogy üzenetet hozott? Egy idegentől idézett magányos farkas jelenlegi helyzetben biztos, hogy csak üzenetet hozhatott. Valahol a lelke mélyén mégis nyugtalanság kezdett kibontakozni...

Épp csak elkezdtem lassan engedni a füstöt, enyhén csücsörítve figyeltem ahogy gomolyog. Mikor befarolt mellém az egyik genin nagyban szövegelve. Amíg végig mondta még egyet szívtam és közben kicsit hunyorogva néztem rá. Látszik ám, hogy koncentrálok az információkra, majd mikor befejezi hirtelen kapok a kulcsért.
- Nosza akkor tekerjünk a puha ágyakhoz. - Jogosan gondolom éppen, hogy de egy wellness ez a mostani küldetés. De mire megfordulok a Hiraga gyerek valami állattal vakerál vagy én flashelek... de annyira azért már nem üt be nekem a cucc... vagy kitudja talán a gőztől, meg a kitágult pólusok és a... tudományos blabla helyett szemre hányóan megfordulok a geninemre, hogy mit tökölne a farkassal vagy kutyával vagy tudom is én melyik macska féléhez tartozik hirtelen az állat. Úgy se érdekel senkit. De közben a határ kedvéért erőteljesen fújom ki a füstöt amikor a vezetőnk mellettem dzsanázik az állathoz és ő is fele kezd trécselni. Lehamuzok kicsit a cigiből, kicsit szokatlanul, fej magasságban tartva, majd morcosan teszem vissza a számba, hogy vissza lépdeljek párat a csapatomhoz. Beállok a genin és a jounin közé. De először az állatot nézem meg, majd felváltva a két csapat tagom. Egy rövid váll rántás után várom a fejleményeket. Közben ha a sárga fejű megint a cigimért kapna megpróbálok kihajolni és közben kivenni a számból, hogy messzebbre tartsam el.

Urufu

A farkaskölyök felnézett a felé magasodókra. Nagyjából mindegyiknek a sípcsontjáig ért, de ez egyáltalán nem zavarta. Megszokta már, hogy gyakorlatilag mindenki magasabb nála a klánban... kivéve persze a kisöccsét, akit előszeretettel helybenhagy ezt kihasználva néhanapján. A ninják a következő pillanatban kérdések garmadáit zúdították rá. Hirtelen azt se tudta, hogy melyikükre nézzen. Egy izzadtságcsepp jelent meg a homlokán, ahogy sóhajtott egyet.
- Miért mindig nekem kell ezt csinálnom? - kérdezte, inkább csak magától, ahogy arca megkomolyodott. - Az én nevem Urufu, a Kiri-ből származó Seimitsu Kazuya küldött, hogy megkeresselek titeket... jobban mondva nem is titeket, de ha már egyszer itt voltatok a szemem előtt... na mindegy, a lényeg: a főnök megtudta, hogy az a némber, a sensei-e, egy eléggé nagy gonoszságra készül. El akarja lopni a fegyvert saját magának, méghozzá úgy, hogy titeket állít be bűnbaknak. Állítólag felbérelt egy bűnözőt, akinek Kumo ninjájának kellene kiadnia magát és ellopni azt a... bicskát. Lényegtelen. De ezzel igazából azt is el akarja érni, hogy Kumot rossz hírbe hozzák, ezzel pedig elmérgesítsék a viszonyt az országaitok között. Meg valami háború lehetőséget is emlegetett - Urufu tanácstalan arcot vág. - Ne haragudjatok, de csak ennyire emlékszem abból, amit a főnök mondott nekem. Remélem értettétek a lényeget... de ha gondoljátok, akkor oda tudlak vinni titeket hozzá, hogy személyesen mondja el nektek - néz rátok reménykedve.
Főleg abban reménykedik, hogy nem fogja ez a három komolytalanul venni őt.

//Bocs a várakozásért =.= Ha jól vettem észre, egy nap csúszás van a többi csapat között, tehát most jön egy kis alvás és reggel irány a csata //

Yoshi egészen mást várt a farkas üzenetétől: talán Hana rá fog küldeni 10 profi bérgyilkost, akik egy érintéssel megölik; vagy rárobbantja a házat, amiben épp pihen, sőt még arra is gondolt, hogy egyszerűen, mikor a férfi nem várja, letámadja és kész. Ám álmában sem hitte volna, hogy ilyen aljasságra képes lenne. Bemocskolni egy nemzetet, csak azért, hogy nagyobb hatalma legyen. Mégis, valahol legbelül, a lelke mélyén, egy apró lángocska lobogott a sötétben. A szerelem lángja, amely még a teljes sötétségben is ott világít, utat mutat neki.
Hirtelen újra a valóságban volt, nem pedig a képzeletbeli világában repkedett. Látta, hogy a két srác és a farkas is csak az ő reakcióját várják. Egy pillanatig némán tartotta kezét a szája elé, mintha tüsszenteni akarna, majd sóhajtott egyet.
-Nem tudom, ki ez a srác és hogy miért árul el egy ilyen információt...- kezdett bele, majd előre lépett. -...De köszönöm neki és neked.- hajolt meg illedelmesen, majd sarkon fordult és indult is.
-Natsu! Tenshi! Gyertek...Úgy tűnik holnap érdekes napunk lesz...- mondta nekik semmitmondó hangnemben s indult is tovább.
Nem gondolkozott többet ezen. Tudta, hogy Hana holnap fogja csak ellopni a kardot, mert...mert az ösztönei ezt súgták. Teljes csendben, zsebre tett kezekkel sétált a szállás felé. Még mikor beértek is csak a földet nézte, egészen addig, amíg a szobába nem értek. Mikor mindenki bejött a szobába, felkapcsolta a villanyt, majd megkereste a saját ágyát. Gyorsan ledobta a fölsőjét, csak az ujjatlan és rácsos ninjapólót hagyta magán, majd át sétált a fiúkhoz.
-Srácok, mindenkinél legyen ma este egy Kunai készenlétben...Mert lehet, nem érjük meg a reggelt.- vázolta fel a legrosszabb eshetőséget, majd elmosolyodott. -De nyugalom, én itt vagyok és az életem árán is megvédelek titeket. Jó éjt!- tette még hozzá, majd fáradtan lefeküdt a puha ágyra.
Túlságosan sok minden történt a mai nap. Annyi érzés kavarodott most a fejében, hogy elképzelni is nehéz, nem hogy még átélni ezeket. Szemeit lehunyta és az este hátralévő részét félig pihenve, félig pedig őrködve töltötte. Várta a reggelt, mely elhozza neki a tisztító első napsugarakat.


//Kösz, hogy újra itt vagy! Tessék tovább menni a többiekkel, és hamarosan csatlakozni a városi csetepatéhoz!//