Fürdő- és kereskedelmi falu

/Yoshi, Tenshi, Natsu, Koichi\
(Elnézést a hatalmas késésért, de kevés szabadidő adatott meg az utóbbi időben, másfelől nehéz volt kibogozni a szálakat miután hirtelen belekerültünk a leves közepébe nah de folytassuk)
Lassan végigmértem pár embert, ahogy az már kiderült Konohai csapat tagjai voltak, illendő lett volna bemutatkozni, bár ezt szerintem az idősebbeknek kellene kezdeni és nem a magamfajtáknak, ám figyelmem hamar félreterelődött, amikor egy kedves fekete macska kezdett dörgölődni a lábamnak. Lassan kezdtem el lehajolni és szembe tűnt hogy a mancsainál és a hasán illetve a farka vége fehér, és ezt onnan állapítottam meg hogy hanyatt feküdt a lábamon.
- Jaj de aranyos... -mondtam szelíd hangon. A macska mintha tudta volna miről van szó feltápászkodott és a kezemnek is elkezdett udvarolni. Kicsit megsimogattam és kiderült felettébb iromba macskáról van szó, ám szemembe tűnt valami furcsa is. Ahogy a lábam között mászott észrevettem hogy a bal első lábára sántít kicsit. Le is guggoltam majd magamhoz vettem a cicát.
- Nyugodj meg nincs semmi baj, hadd nézzem... - végig fürkésztem a lábát, s közben a kis marha nyalogatta a kezem. Elsőre nem tűnt fel semmi érdekes, de mikor kicsit jobban megnéztem látszott, hogy valami szálkaszerűség ment két kis párnája közé... Először megfogtam a cicát, majd simogattam kicsit hogy megnyugodjon, de amikor megfogtam a szálkát valami eszméletlen rossz élményben volt részem... A kis dög telibe megharapta a karomat, még szerencse, hogy rajtam volt a felsőm... Nyomban felpattantam és macskával a kezemen hadonászva szaladtam egy kört Yoshi és Tenshi körül.
- ÁÁÁ megharapott... Natsu segíts!!! Miután Natsu háta mögé értem megálltam, láttam kiváltottam azt az eredményt amit vártam, a közönség elkezdett nevetni, "végre oldódik a hangulat" gondoltam magamban. Natsunak szólnom sem kellett tudta miért mentem hozzá, mind a ketten lassan leguggoltunk. Én fogtam a cicát biztonságosan, amíg ő megharcolt a szörnyű szálkával. Amikor már a macska sem vergődött és a szálka is kikerült a lábából, olyannyira hálás volt hogy állandóan csak mászott, kúszott, dorombolt és nyalt. Nyomban fel is kaptam a kezemben majd odasomfordáltam vele Yoshihoz és bemutattam neki.:
- Elnézést Yoshi san, de szeretném bemutatni az új társunkat... -ennél a résznél már nem nagyon bírtam elkezdtem kuncogni és majdnem telibe röhögtem Yoshi arcát, de nem tettem . (Jobb kezemmel rátámaszkodtam, bal kezemben pedig magamhoz ölelve a macskát fogtam)
- A...A...neve Szushi - ez még nem is lett volna annyira vicces, csak amikor kiejtettem a macska nevét Yoshit a macska telibe arcon nyalta, hát azon már nem bírtam tovább, kitörtem akár egy vulkán... Mondanom sem kell hogy Yoshi san nem éppen a legjobb arcát vágta a dolgokhoz, de miután letörölte a kedves kis nyálat az arcáról azzal a fanyar undorával, kicsit elmosolyodott, ez szívmelengető volt a számomra. Amíg én a hasam fogtam és be voltam görnyedve a macska elkezdte dagasztani a hátamat, majd egyszer véletlenül beleakadt a nyakamba. Ismét szörnyű felismerésben lett részem és hadonászva ordibálva futni kezdtem majd Natsunál nyöszörögve megálltam és kértem vegye le a macskát óvatosan. Még ez sem volt annyira kellemes hisz a sok rohangálástól meg ijedt a macska és jobban belém kapott, de barátom bevallása szerint nem látszottak meg a karmolások " annyira"... Hmm meglehetősen bosszantó dolog... Minden esetre gyorsan odacsúsztam Yoshihoz és halkan megkérdeztem tőle:
- Elnézést Yoshi san de nem lehetne valahova elmenni megismerkedni velük, mondjuk fürdőzni?
Kicsit átvillant az agyamon hogy mennyi új ember, biztos vagyok én benne, hát szó mi szó egyáltalán de nem xD , de amúgy is most antiszockódni akarok, vagy jó kapcsolatokat építeni. Hát annyi minden esetre biztos volt hogy bárkié ez a bájos macska az lemondhat róla, megmentettem az életét és amíg a faluban vagyok addig ő velem fog tartani Hát mikor ezt magamban kijelentettem és megsúgtam szerencsétlen macskának, nem csinált semmi egyebet, csak belekezdett egy ormótlanul nagy recsegésbe, na jó ne torzítsunk dorombolt. Szóval el lett döntve, ő is beleegyezett most már a csapatunk tagja Szushi a vérszegény macska... milyen találó név, majd fel hizlalom és gyönyörűen fénylő bundája lesz

//Kumogakure-team
Jelentem; Visszatértem! //

Hol is tartottam...

A Karom Országában: xP
Még mindig az út közepén álltunk és vártuk az indulást. Kisvártatva végre válaszolt nekünk Kurumu-chan. Azt mondta, hogy mehetünk bár szíve szerint ő még pihent volna egy kicsit és jól elbeszélgetett volna az új taggal, Harikoval. Most nem is Koichihez fordult oda Kurumu, hanem Yoshihoz, és most őt kérte meg, hogy cipelje. 'Nah, Koichi' - vetettem rá egy pillnatás - 'Ezt most megúsztad!' Ismerve a lány hirtelen-haragú természetét, jogos volt ez a megállapításom. És akkor végre elindulhattunk. Az út számomra nagyon lassan telt, de végül is csak megérkeztünk Takumi no Satoba.

Fürdő- és kereskedelmi falu:
Amint beértünk a faluba, azonnal "letámadtak" minket, majd végül egy nő lépet oda hozzánk, aki üdvözölt minket, majd néhány fontos dolgot mondott. 'Áhhh! Ennyi volt a küldetés első része.' - jelentettem ki, persze csak magamban - 'Kurumu-chant is "lepasszoltuk", mostmár jöhet a pihenés!'
Reménykedtem benne, hogy valami hasonló fog történni. Hát nagyjából az is következhetett volna, ha Yoshi nem botlott volna azonnal egy lányba. Pontosabban a lány rohant neki a csapatvezetőnknek, de ez most nem számít. A lényeg, hogy megálltunk. Meglepődtem a lány váratlan "fel"bukkanásán, de nem ez volt az igazán érdekes dolog ami történt velünk. Miután jobban szemügyre vettem a földön ülő lányt, megállapítottam, hogy Konohai. Ezt nem volt nehéz, mert a fejpántja könnyen elárulta. Azonban, mint várni lehetett nem volt egyedül. Még jónéhány csapattársa is közeledett felénk egy sikátorszerűségből. 'Chh. Konohaiak. Nem mintha problémám lenne Konohával, de most pont nem hiányoztak ide.' Miután Tenshi és Yoshi a már-már szokásos kis "csetepaté szerű párbeszédüket véghezvitték", szépen lassan bemutatkoztak a Konohaiak. Pontosabban csak egy ember árulta el a nevét, a többi csak állt - többnyire - és ha valamelyik meg is szólalt, én személyszeint nem tulajdonítottam nekik semmi jelentőséget. Eszem ágába nem jutott, hogy bemutatkozzak vagy valami, és miután Yoshi üdvözölte őket, így már tényleg nem maradt mondanivalóm számukra. Yoshi mintha felismerte volna az egyik tagot, de ez sem érdekelt különösképpen. Most nem voltam ismerkedős hangulatban. Ezután, vagy e közben jött Koichi a kis "magánszámával", aminek a főszereplője ő volt, és egy újdonsült kis állatka; egy macska. 'Honnan szedett össze egy kis "társat". Végignéztem, hogy mit szerencsétlenkedik a barátom, és olykor-olykor jókat röhögtem rajta. Még valami tüskét is kiszedtem a macska lábából, majd lekellet szedni Koichi hátáról a dühöngő macskát. Elég fárasztó volt még csak nézni is, hogy mit ügyetlenkedik bajtársam, de hát valaki így üti el az idejét, valaki meg úgy. Ez van. Miután véget ért ez az egész macskás ügy, még egyszer szemügyre vettem a másik csapatot. 'Nem lenne jó velük összetűzésbe keveredni. Pont itt. De mivel ők is a fegyver miatt jöttek, nyilvánvalóan ők is tudják, hogy mi lenne a következménye annak ha ránk támadnának. Az, hogy a fegyvert valószínűleg így egyik nemzet se kapná meg még hagyján, de így a két shinobi nemzet között a feszültség egyre csak nőne, ami nem vezetne semmi jóhoz. De miért is támadnának meg? Beszélek itt hülyeségeket. Már megint túlagyalom a dolgokat.' - ráztam meg a fejem, és vártam, hogy történjen valami.

[Konoha+Kumo-követségek]

Miután bemutatkoztam, alaposabban szemügyre vettem a társaságot: kettejük éppen beszélgetett-elég szúrós hangnemben- a harmadik pedig a háttérből nézte a fejleményeket, amolyan "hagyjatokbékén" kifejezéssel az arcán. Talán nekem is ezt kéne tennem- gondoltam. Ma már éppen eléggé előadtam a talpraesett kunoichi-t, valószínűleg túlságosan is. Nem ártana kicsit a háttérbe vonulni...
A sikátorra kínos csend telepedett. Jaj ne, a filmekben ilyenkor kezd el meglepetésszerűen támadni az ellenség- jutott eszembe, de elhessegettem a gondolatot. Semmi okuk nincsen rá. Észre vettem, hogy a többség tekintete Ai-ra szegeződik. Talán ismerik egymást? De nem merülhettem el jobban a témában, mert ekkor visításra lettem figyelmes. A kumo-csapat legkisebb tagja kiabálva kezdett rohangálni.
- Wáááá, megharapott...!!! Wáááá!!! - az egyik csapattársa felé futott, "Natsu, segíts!!"- kiáltozással. Tehát ő Natsu- gondoltam. Próbáltam megjegyezni a neveket, hátha még találkozunk. Közben tekintetem a kisfiún állapodott meg. Nagyjából 9-10 éves lehetett, és máris ninja...biztosan tehetséges, mindenesetre elég vicces figura. Csak két évvel fiatalabb nálam, de annyira kicsinek látszik...Az igaz, hogy aránylag magas vagyok (az igazat megvallva egyik akadémiai társam se nőtt akkorára, mint én, csak néhány fiú), és hozzám képest minden tízéves kicsi. De akkor is nehezen tudom elképzelni, hogy két évvel ezelőtt még én is ilyen kis idegesítő alak voltam. De hát ninja, szóval nem lehet olyan szeleburdi...meg egyébként is, mióta gyártok én előítéleteket?!
Közben fél füllel hallottam, hogy el kéne menni fürdőzni. Jó ötlet! - gondoltam, de csak azután jutott eszembe, hogy nem hoztam magammal fürdőruhát. Sőt, nem hoztam semmit...ajaj...De mindegy, majd beszerzem helyben. A régi fürdőruhám már kinyúlt, amúgy is kellene vennem egy újat, és most legalább nem fogja anya megszabni, hogy milyen legyen. És minden fürdőnél lehet ilyesmit kapni, egyetemben százféle úszógumival, játékokkal, és egy csomó mindennel, amiért két éve még nekem is csorgott volna a nyálam. A fürdőért még most is csorog...- persze csak jelképesen.
- Ai, ez e fürdős nem is olyan rossz ötlet. Szerintem nem árt összebarátkozni más nemzetek ninjáival, akár még szövetséget is köthetnénk, vagy valami...Szóval szerintem el kéne menni velük abba a gőzfürdőbe. - fordultam a csapatvezetőhöz. És ahogy Ai-t ismerem, pár szép férfi-felsőtest reményében biztosan bekapja a horgot.

/Mindkét Team/

Kezdek egyre jobban unatkozni. A sikátorra kezd egyre kínosabb csend ülni, ami az unalmamat még jobban növeli. Látom hogy az egyik kölyök talált egy macskát, amivel már játszani is kezd. Viszont ami ezután történik, kicsit feldobja a hangulatomat. Az állatka beleharapott a fiú kezébe, aki rohangálásba kezd.
- Szerencsétlen! - mordulok fel alig hallhatóan.
Ezután fészkelődök egy kicsit, mert kezd elzsibbadni az egyik karom. Szerencsére valaki már a fürdőzést tervezi. Ezt még Noriko is meghallotta és már Ai-nak is ajánlja.
- Menjünk már valahova, ne ácsorogjunk itt! Ha társalogni akartok van jobb hely is, mint egy sikátor!
Én már el is indulok, nem foglalkozok a többiekkel. Ha jönnek akkor kicsit lelassítok hogy beérjenek, de ha nem akkor elsietek. Viszont a fürdőbe nem megyek be. A fürdő előtt leülök a földre és várakozok a követre. Valakinek várnia is kell a követünket. Jól nézne ki ha még ő szedne minket össze az indulás előtt.

//Bocsi ez gyenge lett.//

Hát a levelesek sem túl beszédesek, de az egyik genin elkezdi magát produkálni, mondjuk pont a mi csapatunkból. Rohangál a macskával, mint valami félbolond. Kicsit lenézően nézek utána, ahogy rohangál fel és alá, letolom a napszemüvegem és végig nézek ismét a bandán mikor befejezik az értekezést.
- Hát akkor… azt hiszem én lelépek. – Egy rántás jobb kézből és egy cigi landol az ujjaim között. Igen, a speciális fajta, roppant humoros leszek tőle. De mielőtt rágyújtanék el is indulok mielőtt utánam ered a narancs tökfej és megint kiveri nekem a hisztit, hogy bántja a kis szemeit a füst. Pár méter után kicsapok egy gyújtót és előre hajolva meggyújtom a cigit. Kettőt szippant, rövid ideig lent tart, majd eregetve a füstöt haladok tova, hogy keressek egy helyet távol a csapatomtól vagyis főleg a jounintől. Már rég füstöltem egy jót.

Hát miután lerendeztem egy kis komédiát beláttam, hogy nem volt annyira jó ötlet, annyira le volt mindenki hangolva, na de ha így van és nem vicces figurák, akkor álljunk a dolgokhoz komolyan, nem mintha nagy nehézséget okozott volna nekem, amúgy sem vagyok valami vicces figura ezt Natsu is tudja...
Meghallottam ahogy a konohaiak ellopták a jó kis ötletem hát nem mást mint a "fürdőzést", nem mintha különösebben felkavart volna, de úgy látszik jó fülük van még a suttogáshoz is, akkor ez esetben egye fene...
- Elnézést az előbbi színészkedésemért, nem az én stílusom, csupán láttam nem vagytok valami jó hangulatban, gondoltam feldobom ezt a kis találkozást, de a fanyar arcotokról nem rí le, hogy tetszett volna, vagy megmozdult volna bennetek valami barátias dolog. - gyorsan átfutott a szemem a jelenlévőkön... Kicsit megbántott hogy Tenshi is lelépett, de amúgy sem társasági figura, majd visszajön, ha majd úgy érzi, úgy is tudja hol fog minket megtalálni. - Ami pedig az udvariatlanságot illeti, ha már magunktól nem megy a bemutatkozás, akkor besegítek egy kicsit. Az én nevem Fujikage Koichi, a nevemből is látszik nem veszek semmit sem félvállról elég súlyos név és ehhez tartom magam... - próbáltam figyelni a reakciókat de semmi különös, csupán kis boci szemeket láttam pislogni - A balomon Hiraga Natsu, aki pedig elment az Tenshi volt. Ne haragudjatok meg rá nem társasági személy, legalábbis én nem így vettem észre... Ez a nagyra való ember pedig a jobbomon Hamacho Yoshitaro. - vártam egy kicsit de különösebben nem vettem észre rajtuk semmit... A macska meg már teljesen bezsongott és oda vissza kolbászolt a kezemben.
- Nah ha már így megvagyunk, akkor illendő lenne bemutatkoznotok nemde? Hát igen kitört belőlem a régi jól megszokott kicsit hideg Koichi. Bár távol álljon tőlem, hogy bármilyen rossz szándékom is lett volna ezekkel a szavakkal élve, de én már csak ilyen vagyok és még gyorsan megszólaltam még mielőtt valaki reagálhatott volna...
- Ha megvagyunk ezzel akkor nyugodtan mehetnénk egyet fürdeni és jobban megismerni egymást... - ekkor felnéztem a hajam alól és elmosolyodtam. Ennyi furcsa embert egy rakáson, magam sem tudom mikor láttam ennyi feszült arcot, vagy csak pont én nézem őket annak? Akárhogy is jó lenne már túllesni ezen, bár ha jobban belegondolok nemrég még mielőtt elindultunk volna erre a hosszú útra teli voltam tűzzel és elszántsággal és pár ilyen személy meg teljesen lelomboznak... Kiábrándító ez a világ, mindig csak a viszálykodás, ahelyett hogy mosolyognának inkább mindig a nehezebb utat választják és ilyen arccal beleröhögnek a világ szürke mindennapjaiba... Nah de minden így van jól nem igaz, minden el van rendelve már a kezdetektől, bár az biztos, hogy én eldöntöttem nem leszek a sors játéka és mindig magam fogom eldönteni mi legyen a következő lépés... "A múlton változtatni nem lehet, a jövő pedig homályos, amin te tudsz változtatni az a jelen..."

//Kirigakurei Team//

Szinte fellélegeztem, amikor végre leszállt az este és a többiekkel együtt felszálltunk a hajóra. A ,,potyautasunknak" csak a keresztnevemet árultam el, de utána nem is foglalkoztam vele. Már ezzel is ízelítőt adhattam eléggé ,,megnyerő" személyiségemnek. Gyakorlatilag az egész utat a hajó fedélzetének oldalának dőlve töltöttem, ahogy néztem az alattam kavargó hullámokat. Ahogy ott bámultam lefele és szinte már unatkoztam, elgondolkoztam a jelenlegi helyzetünkön.
,,Eddig minden rendben volt. Se egy ellenséges ninja, se semmilyen akadályozó tényező. Valószínűleg hamarosan már ott leszünk a faluban, hogy Chiaya megkezdhesse a tárgyalásokat. Mondjuk már ideje lenne. Sosem szerettem eljárogatni Kiriből, a kontinensre meg pláne nem. Tudja a nyavalya előre, hány ninja vár arra, hogy kinyírjon, csak úgy, heccből. Jó lenne már megint a szigeten lenni, hogy véget érjen ez a kalamajka. Mert a jelek szerint... még csak most kezdődik a java... és ha Chiaya megnyeri a tárgyalást, akkor a hazafele vezető út kemény lesz. Ki tudja - néztem rá a kezemre -, talán a farkasoktól kell majd segítséget kérni a szállítást illetően."

Ilyen gondolatok keringtek a fejembe a sötét vizet bámulva. Órák teltek el ebben a helyzetben. Majd amikor levettem a tekintetemet a vízről, észrevettem a távolban egy gőzfelhőt. Eléggé nehezen lehetett kivenni így az éjszaka közepén. A felfedezés hatására kiegyenesedtem. Megérkeztünk. Az ott már a fegyverkészítők faluja. Végre. Kissé megmozgattam magam, mert ebben a nagy támaszkodásban kissé megmacskásodtam. Dolgom végeztével megkerestem a többieket. Hamar összegyűltünk, a sensei pedig felhívta rá a figyelmünket, hogy ne csináljuk a balhét. Mondjuk a figyelmeztetés felesleges volt. A Mizukage már megtette helyette. Így vártam az érkezést a faluba.

[Kumo + Konoha Team]

Reméltem, hogy nem fogunk annyira leégni a Konoha-i csapat előtt, de ha ezek itt vannak, nem lehetek semmi sem biztos. Először is jött Koichi, aki a fene tudja honnan, de szerzet egy macskát, majd az arcom elé tolta. Kérdően bámultam rá, mire az nyávogott egyet, majd megnyalta az orrom. Ahogy a srác kitört a nevetéstől, én csak sóhajtottam egyet, majd letöröltem a nyálat az orromról.
-Honnan szerezted ezt ezt a macskát?- vontam felelősségre, hisz egy kóbor macskában milliónyi baktérium él.
Ráadásul ne jönne jól, ha valaki még le is betegedne.
Viszont az örömmel vettem, hogy sokaknak kedve van fürödni egyet, így hát úgy gondoltam, ideje bemutatkoznom.
-Yoshitaro Hamacho vagyok!- mondtam kedvesen. -Aki szeretne fürödni, az akkor jöjjön!- tette még hozzá, majd elindultunk.
A csapatunk természetes, hogy elindul és csak reménykedem, hogy a Konoha-i küldöttség is követ minket egy fürdőhöz. Az utcákat járva hamarosan meg is találom a megfelelő gőzfürdőt. Megállok előtte, majd érdeklődve körbenézek és megpillantom a fürdő nevét.
-Kamo Gőzfürdő...- ízlelgettem a szót, majd mosolyogva megfordulunk. -Ide megyünk fürödni!- közöltem velük, majd oldalra húztam a függönyt és udvariasan vártam, hogy a többiek befáradjanak.

//Elnézést, kicsit gyenge lett ^^"//

Unottan sétálok vissza a fürdőig, majd leülök a lépcsőre. Kinyújtóztatom a lábaimat, majd bámulom a semmit. Azt észre sem vettem, hogy Shui nem ment be, hanem ő is leült. Kicsit meglepődök amikor megszólít.
- Nem azért vagyok itt hogy fürödjek. Amíg nincs vége a küldetésünknek, addig nem lazítok.
Ezután elfordulok és nem szólalok meg. Vajon a többiek mit csinálhatnak? Biztos nagyon jól érzik magukat.
Csak bámulok magam elé, közben folyamatosan jár az agyam. Próbálok visszaemlékezni arra, amikor még a követet vártuk. Egyszer éreztem valamit, ami talán Fea volt.
- Shui, szerinted igaz a mese Feáról? - fordulok vissza a lányhoz. - Remélem az a történet csak kitaláció, mert én éreztem az érintését. Még Konohában, amikor a követünket vártuk.
Ezután ösztönösen közelebb húzódok, de még így is tisztes távolság marad közöttünk. Nem akarom hogy kényelmetlenül érezze magát, illetve azt sem hogy kiabáljon velem. Túl sok volt már a heves viselkedéséből. Lehet hogy Noriko jobb beszélgetőtárs lenne? Elvileg ez most kiderül. Ha megint veszekedni akar, akkor itt hagyom! Nem fogom hallgatni az értelmetlen kiabálást.

//A Kirigakurei team-nek akik lusták írni, kivéve Kazuya! Illetve minden jelenlévő Jk-nak, különösen Yoshi-nak! //

A Kirigakure-i csapat Hana vezetésével végre valahára, bár elég hosszú úton, de biztonságban teljesítette a feladatát. Bár + egy fő csatlakozott hozzájuk, Yume, de ez sem okozott nagy gondot nekik. Éppen hogy beértettek a falúba, annak bejáratánál díszes őrség volt, akik minden egyes beérkező embert lecsekkoltak, illetve személyes holmikat is átkutatták. Ahogyan megláttak a csapatott csakhamar nagy zúgolódás támadt, ahogyan abban a pillanatban, hogy odaértetek az ellenőrzéshez, megjelent egy fekete Kimonot viselő nő, akinél egy rakat irat volt. Megigazította a szemüvegét, ahogyan odasietett hozzájuk.
Üdvözlöm Kirigakure küldöttségét! -köszöntötte a csapatott nagy formalitással, ahogyan azonnal közölt velük, néhány újabb szabályt. -Önök érkeztek utoljára, de mindezek mellett, szeretném önöket továbbra is arra kérni, hogy semmilyen atrocitás, illetve erőszakos cselekmény ne történjen Takumi no sato területén. A nagykövetek védelmét pedig immáron mi látjuk el...- jelent meg két nagydarab őr, akik ezután fognak a követre vigyázni- … önök pedig nem vehetnek részt a tárgyalásokon! Az elkerített területre tilos mindenfajta belépés, csakis engedéllyel, őrizet mellett beszélhetnek akármelyik falú követével. Remélem jól fogják magukat érezni és békés pihenést kívánok önöknek! -intett az öröknek, hogy kísérjék el kiskövetet, ahogyan a csapat, Hana vezetésével egyszerűen bemehettek, mindenfajta ellenőrzés nélkül.

Az út pedig csak egyenesen haladt, ahogyan Hana-ban furcsa érzése támadt. Nem is érzés, hanem a képessége miatt érzett jelenlét volt ez. Nem egy másik jutsetsut érzett, hanem mást! Egy nagyon is ismerős chakrát, ahogyan az utcán sétálva a három geninnel elmosolyodott. ~Szóval Kumogakure téged küldött?~ gondolta, ahogyan a geninek némán követték, ahogyan a Kirigakurei kunoichi a megadott irányba haladt. És csakhamar el is érte őket.
A legtöbb shinobi már belépett a fürdőbe, ahogyan nem volt szükség másra immáron Hana-nak, mind a két túladjon szemére! Egyből kiszúrta Yoshi-t, ahogyan az emlékek rázúdultak egy pillanatra, de a jelleme meg sem rezzent. Lassan közeledett a bejárathoz, egy szó nélkül, semmi észrevételt nem adva a genineknek, hogy hova is tartanak. Bár ez leeshetett nekik már akkor, mikor egyre közelebb értek a fürdőhöz, méghozzá időben,. Hiszen Yoshi még mindig a függönyt tartotta, melyet Hana ki is használt. Ahogyan elhaladt a fiú mellett, csak ránézett, ahogyan elmosolyodott, de nem szolt hozzá! Mint mindig, most sem akart kellemetlen helyzetbe hozni a fiút, főleg ennyivel szövetséges shinobi-val szemben .

Többen is felvetették a fürdőzés ötletét. Ki halkan, csendben, a maga nyugalmában, ki félhangosan, ki pedig nyíltan. Az egésznek az lett a vége, hogy elindult Yoshi egy fürdő felé, azaz elindultunk, mert ugye követni kéne a csapatunk vezetőjét... Útközben csatlakozott még egy személy hozzánk. A semmiből termett elő, az égből leugorva, pont Yoshi elé. Megelőzve bármilyen reagálást, kijelentette, hogy velünk tart a fürdőbe. 'Hát ez meg?' - kérdeztem magamtól - 'Kihallgat minket, és most meg velünk akar tartani? Chh!! Most minek ide még egy személy? Nem vagyunk még elegen? Ráadásul lehet, hogy ő... Nem. Dehogyis. Nem igaz, hogy nem tudom abbahagyni ezt a folytonos gyanakvást. Legközelebb majd a saját csapattársaimat fogom vádolni valamivel? Tisztára elment az eszem.' Mire befejeztem az újabb kis vitámat magammal, már meg is érkeztünk egy fürdőhöz. Láttam, hogy valamelyik Konohai már korábban itt volt. 'De hát ő az előbb még nem velünk volt a sikátornál? Lehetnék figyelmesebb is...' - állapítottam meg a hibámat. Yoshi illedelmesen megvárta, hogy a többiek bemenjenek. Mondjuk már aki bement, mert pár ember megakadt a bejáratnál, és úgy látszott, hogy nem is akarnak bemenni. Na, mindegy is, ha nem akarnak igazán kikapcsolódni az az ő bajuk, én biztos nem fogok beleszólni. Nem az én dolgom.
- Te ugye bejössz? - fordultam oda Koichihez és reméltem, hogy legalább ő csatlakozni fog hozzánk.
Közben újabb tagok érkeztek. 'Ha jól láttam akkor Kirigakuréből jöttek. Biztos ők is a fegyver miatt vannak itt, úgyhogy elvileg tőlük se kell majd tartanom.' - gondoltam, majd több figyelmet nem tulajdonítva nekik, kivártam a sorom és beléptem a fürdőbe.

- Chh, hát ha már így állunk... -mordultam fel - Akkor tartsátok meg a neveiteket magatoknak. Abban a pillanatban ahogy ezt kimondtam egy lány ugrott közénk. Őszintén szólva eléggé meglepett a dolog, de még is tetszett, volt valami megindító a lányban. Arcomon széles mosoly kerekedett, s már gondoltam, hogy velünk fog tartani.
Yoshi el is indult a fürdő felé a lány pedig követte. Ez már elég érdekes volt, szóval a csajszi megtalálta az ideális utazópartnerét. Persze még mielőtt elhaladtunk volna a Konohaiak előtt még volt bennem annyi az előző kitörésemből, hogy megint kitörjek egy kicsit:
- Remélem azért ha már nem vagytok mesélős kedvetekben, de fürdeni azért szoktatok... Gondolom. - egy röpke elhaladás mellettük szintű hatásszünet után folytattam - Gyertek velünk üdüljetek fel, beszélgessünk, ha mindig ilyen feszültek vagytok nem lesztek szimpatikusak senkinek, de csak javaslat. - azonnal megmutattam csillogó mosolyom és persze ki nem hagyhattam volna mellé a jó öreg "ez az" jelet, amikor kezem ökölben van és hüvelykujjam az ég felé mutat. Ezek után Natsu mellé léptem és azon gondolkodtam milyen fürdő felé vehetjük utunkat. Útközben szemügyre vettem a velünk tartó lányt, aki meglehetősen csinos volt, bár nem is volt valami beszédes, egész út alatt meg sem mukkant. Lassan elértünk a fürdőhöz, majd feltekintettem a névtáblára és teljesen leképedtem. Két kezemmel arcomat fogtam majd kifejezve "Oh Istenem mi ez" lassan lehúztam a képemről. "Kamo Gőzfürdő" állt a táblán. "Ide megyünk fürödni!" mondta Yoshi. Aztán Natsu kérdezett tőlem valamit, hogy "Te ugye bejössz"
- Hát persze... ~Micsoda?! Egy Közös fürdő ez most tényleg komoly, ugye csak viccel~ Hirtelen átfutott az agyamon, hogy az a csinos lány is velünk jött. ~Hmm... Ez érdekes lesz, gondoltam magamban és képzeletemben összedörzsöltem két kezem~ Akkor viszont mi van, ha nem is jön be... Ez az elképzelés hamar elillant, amikor átléptük a kaput és bementünk. Ezek után Yoshi udvariasan elhúzta a függönyt és várta hogy belépjünk. Hát őszintén megvallva elpirultam, mint egy alma, de amikor ránéztem Natsura és mosolygott, gyorsan eltűnt a pirospozsgás pofim. Nem láttam még lányt meztelenül és miután bementünk el is kezdtem vetkőzni az egyik sarokban, de nem mertem tekintetemmel végigmérni a lányt. Nem volt szívem hozzá, ilyenkor amikor törékenyek. Megszólalt az önérzetem, hát miért is ne pont most, de nem is a jobbik fajtából... ~ Nah, Koichi itt a lehetőség... Egy életben nem adatik meg, hogy olyan sűrűn, egy ilyen gyönyörű lányt láthass meztelenül. Főleg nem egy fürdőben.~ Hamar elnyomtam magamban, de a kíváncsiság győzedelmeskedett lovagiasságomon és egy pillanatra rátekintettem. Még épp a felsőjét vette le, de olyan hamvasnak és puhának tűnő bőre volt, hogy már magától a látványtól is el szégyelltem magam. Mit képzelek, mit művelek? Erőt vettem magamon és elkezdtem levetni a ruháim és akkor jutott eszembe, hogy szégyellős vagyok, amikor már talpig pucéran álltam a sarokban. Milyen ironikus, nyomban felkaptam a törölközőmet, aztán vártam, hogy mikor indulunk abba a jó meleg vízbe...

Csendben végignéztem, ahogy fogadnak minket, majd Chiayát elkísérik az őrök. A jelek szerint lesz egy kis szabadidőnk a tárgyalások lezájlásának erejéig... ami, ismerve a diplomácia nem pont rögmentes útját, valószínűleg nem is olyan kis időnek ígérkezett. Továbbmentünk, miután az őrök továbbengedtek minket. Hamarosan elhaladtunk egy fürdő mellett, ahová a sensei be is ment. Én a magam részéről megtorpantam a bejárathoz vezető lépcsőn, ahogy felnéztem a bejáratra. Nem azért, mert éppen a bemenetelt fontolgattam volna. Egészen más miatt. Észrevettem ugyanis valakit az ajtóban. Egy nálam jóval idősebb férfi volt. Ez még nem lett volna elegendő a figyelemfelkeltésre. Az, ami a figyelmemet megragadta, a homlokán volt. Kumoi. Ahhoz képest a sensei elég lazán elment mellette, na ez szép. Belevéstem az arcát a tudatomba, csak hogy tudjam, mely falukból kik érkeztek. Azután a tekintetem lejjebb terelődött. Két másik fiatal üldögélt a lépcsőkön. Ők meg konohaiak voltak, az én korosztályomból. Szép kis összejövetel, mondhatom. Valószínűleg feltűnt az illetőknek, hogy nézem őket, mert két percet biztos ott álldogáltam a lépcső aljában. De aztán az ő arcukat is memorizáltam, és azzal a lendulettel mentem tovább.

Eszem ágában sem volt fürödni menni. Sosem szerettem, meg valahogy én alapjáraton jobban szerettem a hidegebb dolgokat. Már a kontinesre lépéskor érezhetően más klíma volt erre, mint Kiriben. Szóval inkább másként akartam eltölteni az időmet... speciel azzal, hogy megismerkedek a faluval. Itt leszek egy darabig, nem árt tudni, mi merre van.

A fürdőzés gondolata egészen felvidított. A testem minden porcikája vágyott rá, hogy ázhasson egy kicsit, és mikor odaértünk, alig bírtam ki, hogy ne rohanjak be elsőnek. De egy tényező hátráltatott: ez egy közös fürdő, és én elég szégyenlős vagyok...és ráadásul a csapattársaim se jönnek be. Nélkülük pedig nem akarok fürdeni, mert a végén még összebeszélnek a hátam mögött...és nem is csodálkoznék, ha azt gondolnák, hogy egy perverz, csak az alkalomra váró ember vagyok, hogy mutogassam magam, hiszen gondolhatnák ezt, ha egyszer bemegyek egy ilyen fürdőbe. Ez úgy lett volna jó, ha fürdőruhával együtt mennék, de ruha nélkül nem vállalom. Legfeljebb akkor, ha Shui-ék is. A másik pedig, hogy ezek a fiúk nagyon idősek, és erősek hozzám képest, ha akarnának valamit, nem tudnék védekezni. Úgyhogy - akármilyen fájdalmas is - marad a lépcsőn üldögélés.
Odamentem két társamhoz, megvártam, amíg befejezik a mondandójuk, és leültem kettőjük közé. Komolyan, néha úgy érzem, mintha csak három szomszéd lennénk, és a kert két végéből próbálnánk beszélni egymással. Udvariasan, és közben minél távolságtartóbban. Na, ebbe én nem társulok!
Tehát beültem közéjük, és így már alig fél méter volt köztünk, így jobban hasonlítottunk csapattársakra, mint idegenekre.
- Egész jó hely ez a falu, nem? Képzeljétek, a nagymamám is ilyen helyen lakik... - körülnéztem, vajon mit reagálnak, de észhez kellett térnem, mert nem igazán tűnt úgy, hogy érdekli őket, hol lakik egy számukra teljesen ismeretlen, és bizonyára 100 éves néni...jól melléfogtam. És most itt az ideje, hogy valami normális dologról beszéljek, mondjuk...- amíg ezen töprengtem, kinyújtóztattam a lábaimat, és pótcselekvésként elkezdtem igazgatni a nyakamban lógó hitai-atét.
- Tényleg, nektek hogy ment az akadémia? Kijöttetek Iruka-senseijel? Én nem igazán...
Kérdőn néztem Shui-ra. Nem valószínű, hogy fog válaszolni, vagy ha igen, valami tömöret és velőset, amolyan "hagyj békén, te buta liba, semmi közöm hozzád" kategóriásat. Minden bizalmam Hiroto-ba helyeztem. Nagyon szeretnék legalább egy barátot szerezni, gyűlölöm ezt az állapotot. Pedig, ha megütném a szemében a szimpatikus szintet, akkor akár a fürdőbe is elcsábíthatnám...persze, fürdőruhával együtt.

Hamarosan megérkeztünk Takumi no satoba. Belépés előtt átvizsgáltak minket, majd egy nő jött elénk. Üdvözölte a csapatot, és tájékoztatást adott a továbbiakról. Örültem neki, hogy végre megérkeztünk, bár nem voltam sokkal nyugodtabb. Nagyon sok idegen ninja volt a faluban, ami egy kicsit zavart. A követet két nagydarab őr elkísérte, és ezzel mi teljesítettük is a feladatunkat. A követ védelmét átvették tőlünk, így mi a tárgyalások végéig pihenhettünk.
Miután a fekete kimonós nő jó pihenést kívánt, Hana megindult előre. Nem kötötte az orrunkra, hogy hová tartunk, de mind a hárman követtük. Hamarosan kiderült, hogy a Fürdő felé haladunk. Nem sok kedvem volt áztatni magam, emellett éhes is voltam. Megálltam a bejáratnál, és körbenéztem. A többiek sem mentek tovább, és úgy tűnt innentől szabadfoglalkozás lesz a program.
- Keresek valami éttermet. – mondtam a másik két geninnek, majd elindultam. Már rég nem ettem konzerveken kívül mást. Szóval már nagyon vágytam valami normális ételre. Emellett a falut is érdemes felfedezni. Teljesen fellelkesített az a tudat, hogy végre leülhetek, és ehetek valami finomat. Azután tuti felfedezem a falut is…