Re: Határvidék

**Kinshu** Kedd Júl. 09 2013, 09:05

Végig hallgatva az előttem szólókat egy picit elbizonytalanodtam, hogy én pontosan mit is keresek itt. Persze elég nehezen vettem fel a fonalat amit az idegennek tűnő shinobi elindított, majd egy kirigakurei vett fel és folytatott. A terv nem volt bonyolult viszont elég komoly emberveszteséggel kivitelezhető. Ez nem rossz ötlet, de túl sok az ember veszteség és fölöslegesen úgy sem akarunk senkit sem a halálba küldeni. Ez fogja elindítani az ellentéteket a mi oldalunkon, hogy vajon hősként vagy hülyeként fognak azokra tekinteni akik elvállalják... Minden bizonnyal hősként! Én is szeretem az országomat, de értelmetlenül egy ilyen terv miatt nem áldoznám fel a életem így megértem ha a kisebb csapat vezetők most rettegnek a jelen lévők közül!
- Nos én nem szeretnék itt nagyon bele rondítani a képbe, de nekem van egy jobb ötletem ennél az önfeláldozós tervnél. Sokkal kisebb ember veszteségre és taktikailag előnyösebb lépésekre gondoltam. Az én ötletem is a figyelem elterelésen alapulna, csak egy teljesen más módon. A fő sereget két részre választva közelítjük meg sunagakurét. Az egyik oldal a városfalat kezdi el ostromolni így elterelve a figyelmüket a fő célpontunktól a szurdoktól. Bár a kis kanyonban könnyű célpontot nyújtanánk, de a meglepetés ereje velünk lenne ezért minimális ellenféllel kéne számolnunk. Előre küldenénk doton specialista csapatokat akik földsáncokat emelve biztosítanának egy utat a bejutásra. Innentől kezdve ha már bejutottunk a faluba gyerek játék lenne elfoglalni a főbb taktikai célpontokat amikről már esett szó: nevezetesen az iskola, kórház, fegyver raktár ilyesmi. A kage palotát én is a végére hagynám amikor a hadsereg két része már egyesült a faluban. Nyilván ott tapasztalhatunk a legnagyobb ellenállást, mert ugye akkor már nem lesz mit veszteniük és annál a shinobinál nincs veszélyesebb mint akinek nincs veszteni valója! A fölösleges öngyilkosság így kizárva és csak azon veszteséggel kell számolni amit amúgy is elszenvedne a sereg! Köszönöm a szót!

// Elnézést a késésért, nyaraltam és jeleztem a megfelelő helyen is! //

**Tokuno Feng** Kedd Júl. 09 2013, 10:22

Meghallgatja a többieket, mjd az ellenpélda után ismét felszólal.
- Nem, senki sem szeretne fölösleges emberáldozatokat, de muszáj. A főbb stratégiai pontok elfoglalásának a célja a bennük lévő emberek megbénítása, és ezzel a falu megbénítása, ha elkezdjük a Hirako-san által említett falakat ostromolni a sereg egyik felével, ezeket a helyeket teljesen kiürítik, és nem marad semmi a helyén, csak üres házak, illetve a sereg másik része a kapunál, mit csinálnakott, sorban állnak a kegyelemdöfésért, nem férnek el. A terv, amit vázoltam pont ennek a cstának az elkerüléséről szólt, hogy csak egy bizonyos létszámú, talán két karavánji embert... - utal az elveszett shinobi tervére. - ...küldünk oda, akik nem végig, csak pillanatokig, percekig foglalják le az őröket, amíg a fontosabb csapatok besurrannak. Ez a lényeg, és igen, az öregek támadása is helyes opciónak tűnik, bénítsuk meg a bestia fejét, hogy ne tudjon gondolkodni, és ne tudja hol van, remek gondolat. - fejezi be, majd a társa felé fordul. - A bábos helyre én is bábhasználót, de biztos, hogy egy medikus ninját is küldenék, vigyáznunk kell a mérgekkel. A kapuhoz meg pusztító erejű elemeket, talán Katon, Raiton párosítást, hogy feltudják venni a versenyt mind a széllel, és a földdel. Talán egy-két föld specialistát védelem gyanánt a nagy hatótávolságú támadások ellen. Emellett nem szeretnék én se ellentéteket szítani a táborban egy öngyilkos elterelő akció indításával, így nyugodtan mondhatjuk ez az én felelősségem, illetve sajnos háborúban számokkal kell gondolkodnunk, és jobb elveszíteni 15-30 hőst, akik tudták mi vár rájuk, mint megtörni a falon, mint víz a sziklán, és hullani a sereg közepén, ami demoralizálja a csapatokat, látván, hogy nem jutnak előrébb. Én kitartok a tervem mellett, ne haragudj Iwagakure-i katona. - megszólítás? Egyszerű, hogy miért így, nem tudta a srác nevét, rangját, erejét, és helyzetét azon a bizonyos ranglétrán.

Sai Csüt. Júl. 18 2013, 23:59

Az eszmék cserélődtek, és egyelőre nem volt konszenzus, viszont igen szimpatikus terv látszott körvonalazódni a részletekből, kérdés, hogy a különböző nézőpontok sikeresen egymásra találnak-e egy összeolvasztott, a lehetőségekhez képest tökéletesre csiszolgatott terv során. DE hogy ezt elérjétek, beszélni kell, kommunikálni, és valahogy meggyőzni egymást és ezzel a körülöttetek levőket is, hogy a sereg képes legyen egységesen fellépni, s mindenki megérthesse a saját szerepének nagyságát. Ezért van szükségetek arra, hogy hamar összetegyétek a tervet, és felosszátok, ki merre.

//lehet több körváltás is, amennyit szükségesnek láttok, a végére jussatok el odáig - ahogy arra a postban is igyekeztem utalni - hogy megvan a kész haditerv, amely szerint támadtok, és jelezzétek azt is, melyikőtök melyik szerepkörben, melyik csapattal venne részt a harcban

Határidő: júl 27. //

**Daizo Tensei** Csüt. Júl. 25 2013, 01:19

Daizo, látva ezek az emberek kicsit sem oly vakmerőek, mint ahogy azt először gondolta, ám átgondolva, összegezve fejében mindazt, amit társai mondtak, úgy döntött, inkább csendben hallgatja a többieket.
Amint hallgatta a többieket, úgy tűnt, az elterelés mindenképp tervbe lett véve, csupán a megvalósítással lesznek gondok. A táborban lévők lassan, mintha kezdtek volna széthúzni, erőteljesebb hangnemben válaszolni a másiknak, kitartva saját elgondolásuk mellett. A fiú töprengett. Mit tehetnének? Mielőbb megoldást kell találnia, a végén még egymásnak esnek itt benn a sátorban.
~Szedjük össze. Van egy egyszerű, mégis szinte tökéletes védelemmel ellátott város. Egy szűk bejárat. Nagy távolságú támadások. Elterelés. Mindenképp gyorsan kell bejutni, nehogy értesíteni tudja a szövetségeseit. Így a kiéheztetés módszere kudarcba fulladt. A várost mindenképp hermetikusan kell elzárni a külvilágtól. Senki sem tudhatja, mi történik a várossal. A folyosón bejutni, egy ekkora hadsereggel szinte lehetetlen. Mégis be kell valahogy jutni. Nem maradt más hátra, mint a fal. Valamint nem szabad elfelejteni, hogy egy sivatag kellős közepére épült a város.~ ekkor a fiú körbenéz, majd ha senki sem szólal meg, Hiraku felé fordul.
- A várostól merre van a legközelebbi víztározó, vagy talán folyó, esetleg- ekkor egy pillanatra elakadt a szava - egy csatorna? A városnak kell, hogy lennie egy csatornarendszerének. Ha ott be tudnánk juttatni egy kisebb csapatot, onnan feltűnésmentesen tudnának behatolni, valamint, mivel egy sivatagi városról beszélünk, meglenne a Suiton eleműeknek szükséges víz is, ami szintén nem elhanyagolható. Hiroku-san, van bármiféle csatornarendszer, ami a városba vezet? - néz a fiúra, néha vet egy pillantást jegyzeteire. Tudja pontosan, hogy amit az imént javasolt, az cseppet sem a legésszerűbb megoldás, sőt, egyáltalán nem is biztos, hogy összejöhet, mégis meg kell próbálni. - Valamint, ha már mindenképp a meglepetés erejére építjük a támadást, máskülönben esélyünk sincs, akkor egyszerre kellene támadni mind a föld alól, mind a földről és a levegőből is. Egy gyors légitámadással összezavarhatnánk az ellenfelünket, egy nagyobb sereggel elzárhatnánk őket a külvilágtól, hiszen a folyosó nem csak nekünk okoz nehézséget. Ha sikerül beszorítani a város lakosságát, akkor a pánikba esés, az éhezés és a betegségek talán megteszik azt, amit kell. Ez azonban időigényes. Egy tömeges járványhoz pedig nem tudom, milyen szinten állhat az orvostudományunk. Képesek lennének e megfertőzni egy egész várost? A legegyszerűbb megoldás. Ez az egész város olyan, mint egy zsák. A lakosság pedig a zsákban lévő étel. Ez itt - mutatja a folyosót, miután elkelt ismét a helyéről - a zsák szája. Ha sikerülne akár egyetlen rohadt ételt is bedobnunk a zsákba és a megfelelő időben bezárni azt, akkor az a rohadt étel megfertőzi a többit. A tökéletes védelem okozhatná a vesztüket. - fejezi be ismét ötletét, nem tudta, miképp reagálhatnak rá társaik, az imént elmondott elmélete inkább csak spontán szerűen jött, minthogy egy jól átgondolt beszédet mondott volna. Csendben leült, majd várta, mit szólnak a többiek.

**Kamio Hiraku** Csüt. Júl. 25 2013, 15:51

Ahogy az várható volt, a kibontakozó terv több nézeteltérést eredményezett és a helyzetet több szempontból is át kellett rágni, hogy egységes és jól használható stratégia alakuljon ki végül. Az iwagakurei jouninnak úgy tűnt, nagyjából bejött az ötletem, de a sorokból más javaslatok is érkeztek, és némelyik használhatónak is tűnt.
- Nos, a falu folyamatosan gondokkal küzd, ha vízről van szó – feleltem az egyik shinobi kérdésére - Az elvezető rendszer se túl kiépített. Nem tudom, be lehet-e jutni valami csatornán, és hogy ha igen, hol, de a legközelebbi falun kívüli vízforrás erre található – mutattam a térképen, majd tovább hallgattam a felszólalót – A város kiéheztetése, megfertőzése nagyon időigényes. Lehetőleg egyetlen éjszaka alatt végeznünk kellene, különben szövetségesek érkeznek a védők oldalára, mi pedig utánpótlás nélkül maradunk két tűz között. Semmi nem maradna e szép seregből – mondtam enyhe gúnnyal. Emlékeztetnem kellett magam, hogy ezek az emberek ezúttal velem egy oldalon állnak, vagy legalábbis célpontunk közös. Ha valamiben tudok, már csak saját érdekemben is segítenem kell nekik.
- Lenne egy alternatív, valamivel zajosabb ötletem, amennyiben továbbra is szeretnénk szekeret küldeni a faluba, akár egy csatornás csapat mellett. Az az igazság, hogy kétlem, hogy képesek lennénk észrevétlenül bejuttatni elegendő embert ahhoz, hogy az akadémiát, a kórházat, a bábműhelyet és az idősek tavát is megtámadhassuk és sikeresen, ráadásul gyorsan el is intézzük. Nagyon rizikós, könnyen lebukhatunk már a kapunál és ha be is jutunk, nem biztos, hogy elegen leszünk. Én ehelyett azt javaslom, hogy adjunk ezeknek a helyszíneknek egy picivel több esélyt, cserébe viszont biztosítsuk a sereg bejutását ezen az átjárón, hiszen ez itt a fő szempont. Ha már bent vagyunk, a túlerőnk úgyis győzedelmeskedik. Természetesen a már említett célpontokkal kezdenénk és minél gyorsabban rohamoznánk meg őket.
Néhányan elgondolkodtak, mérlegelték, jobbnak hangzik-e ez az alternatíva az eddigieknél. Amikor úgy láttam arcukon, hogy valamennyire megemésztették, akkor folytattam.
- Egyetlen szekér, megrakva valamilyen élelemmel. Két fő. Az őrök a legkevésbé sem gyanakodnának. Miközben a szekér befelé halad, néhány robbanójegyzetet vagy más robbanóanyagot elszórunk róla. Álcázva természetesen, például valami mechanikával adagolva a szekér alján, homokot szórva rá vagy hasonló. Az egyik fő fel is lehet fegyverezve, nem ritka, hogy kereskedők felbérelnek valakit védelem gyanánt. Miután ők bejutottak, indulhat egy nagyobb csapat, amit persze kiszúrnak az őrök és a szurdokhoz gyülekeznek. Ekkor a két bejutott indítja a robbanást, vagy lehet időzíteni is. Az őrség megfogyatkozik, az érkező csapat könnyen elintézi a maradékot és bejut a faluba mielőtt még bárkit is mozgósítanának. Amennyiben a kapuhoz igyekeznek, egyrészt az említett célpontokat hagyják védtelenül, másrészt később a bejutottak visszatérhetnek oda és két tűz közé vonhatják a védőket. Ha a falu belsejében gyülekeznek, akkor viszont a szurdokon és a falakon a teljes hadsereg bejuthat. Kevésbé meglepetésszerű terv, de biztosítja a bejutást és nem igényel öngyilkos csapatokat. Emellett persze a sereg más része használhatja a feltételezett csatornákat, de ezt a felvetést egy kicsit bizonytalannak érzem.
Miután vázoltam a tervet, mellyel én elégedett voltam, vártam a reakciókat. Ha mást nem, ötletet adtam néhány további felszólalónak. Elsősorban az eddigiek alapján tapasztalt és magas rangú iwagakurei reakcióit figyeltem.

**Daizo Tensei** Pént. Júl. 26 2013, 03:07

//Csak hogy haladjunk kicsit, nekem megfelel Hiraku terve, a szekeres terrorcsapat, ha pedig van csatornarendszer kiépítve, amelyen keresztül bejuthat néhány ember, vállalnám a bejutást egy kis csapattal, ezt rád bízom, Sai.//

**Tokuno Feng** Pént. Júl. 26 2013, 14:45

Meghallgatja a két társát, akik újabb tervekkel állnak elő, és lehetőségekkel. Sajnos be kell látni, több ninja könyebben bukik le a védelmi sáncok mögött, elrejtőzve a Suna-i seregben, így szinte lehetetlen is tűnik, hogy bejussanak, illetve akciózzanak. A csatorna ötlete talán kicsit merész, hiszen a sivatagban vagyunk, de talán meg pont ilyen merész ötletek kellenek a sikerhez, viszont az utolsó opció tetszett a jounin-nak is, és szerencsére kizárja az elhalálozás akkora rátáját, mint az övé, ezt kell szem előtt tartani.
- Hiraku-san, ez egy szépen megkomponált akció, és látok benne fantáziát. Bár én nem élelmet raknék a szekérre, hanem vizet, valahogyan. Hordókba akár, hiszen a sivatagban vagyunk, nehezen jutnak hozzá, és háború van. Ha látják, hogy egy kereskedő azzal érkezik, maximum elítélik, hogy az életük árán gazdagodik meg, hiszen a víz létszükséglet, de nem akadályozzák meg, hiszen fontos számukra, kell nekik. A katona a jobbján, felfegyverezve tökéletes ütőkártya, mondhatni, hogy ilyen kincset a sivatagban meg kell védeni, kell ide a zsoldos. Majd kezdőthet a második fázis. Ha elfoglaljuk a kaput, nekik már nincs esélyük ebben a csatában, viszont a kapu nehéz menet lesz. Okos gondolat, hogy az erősségüket használjuk kis, és váltsuk át gyengességgé, nagyon tetszik, igaz, hogy egy helyen mehetünk be, de ők egy helyen jöhetnek ki. Így ha kisebb csapatok is mennek támadni a szekér után, a szűk folyosó miatt frontálisan ugyancsak kisebb csapatok fogadják, és a két bejutottnak csak az lenne a feladata, hogy a falon védekező egyéneket valahogy ártalmatlanítsa. Ha felrobbantjuk a szekeret is, akkor óriási porfelhő fog rájuk ott várni, és emellé még óriási káosz. Ha a víz kikerül a hordókból, lehet egy Kirigakure shinboi máris előnyt kovácsolhat az ő gyengeségükből, nekik kell a víz a túléléshez, és az öli meg őket végül. Vagy még jobb, a kiszabadult víztömegből ködöt csinálunk, így nem látják a saját kapujukat, és a ködön kersztül jutnak be haderőnk kíválóságai, akik megnyitják az utat az egész seregnek. A homok nincs hozzászokva a ködös időhöz, így valószínűleg egy szél technikával próbálják meg elmozdítani az elmozdíthatatlant, negem küldjetek a kereskedő zsoldosaként, ugyanis a második elemem a szél, és képes lehetek kontratámadásokra, és ha én alkalmazom a ködöt, akkor számomra tiszta lesz, ki hol tartózkodik, és képes lehetek a falon lévő emberek likvidálására, vagy lefoglalására addig, amíg a sereg, vagy legalább a csapat nagy része bejut. Emberfölényben megszerezhetjük a kaput, és ha a kapu megvan, bezárhatjuk őket a tökéletes védelmükbe, és megnyerjük emberfölény miatt a csatát. Hiraku-san tökéletesn ábrázolta a tervet, az övé az érdem, én csak megpróbáltam részletezni, esetleg bekerülni elvégzőnek. - miközben beszél, látja, hogy társának tetszett ugyanúgy az elveszett ninja terve, és legjobban az ő szaváan lehet bízni, hiszen ő az idevalósi, ő tudja, hogyan reagálnak a napi robotban az őrök egy kereskedőre, ő tudja, egyáltalán miként lépnek egy csata jelzésére, így itt most ő számíthat tökéletes tervezőnek. - Nos, szívesen vállalom a felfegyverzett zsoldos szerepét kis akciónkban, ha ebben állapodunk meg. Magam mellé kereskedőnek egy robbantásszakértőt választanék, aki képes megkezdni velem a lefoglalást.- vette a végén kicsit lazábbra a beszédet, bár aztán mérges is lett saját magára, hogy egy ilyen hivatalos eseményen, és egy ilyen létfontosságú megbeszélésen így nyílvánult meg, de hátha mások nem veszik ennyire komolyan, nem kért elnézést.

**Kinshu** Pént. Júl. 26 2013, 17:12

// Kinshuval én most inkább csönben maradnék mert Hiroku szépen összerakta ezt a tervet és konkrétan nincs mit hozzáfűznöm Feng ötlete is jó, hogy vízzel így most én Kinshuval kivárok és figyelem, hogy a főparancsnok mit szól maximum utána szólalok meg! Részemről a terv elfogadható! Mondhatni bólintok egyet! //

Sai Szomb. Aug. 03 2013, 00:16

Az eszmecserében, tervezgetésben hatásszünet áll be, mindenki arra vár, hogy az újabb tervhez szól-e valaki, vagy esetleg felvet-e valami egészen új tervet, megkavarva az ülepedni tűnő állóvizet egy újabb adag hullámmal, ami továbbgyűrűzhet. Valami ilyesmi történik, csak nem azért, hogy új ötlet töltse be a termet, hanem mert az egyik, eddig sátorfalnak, azaz a sátor végének tűnő sátorlap megmozdul, s bár szinte mindenki - kivéve aki tudott erről a kis különálló "szobácskáról" - a fegyveréhez nyúl, az izgalom végül felesleges, mert nem más jelenik meg csupán, mint maga a jelenlegi csapat főfőfő feje, maga a Tsuchikage, Onoki.
Az alacsony, köpcös, idős ember szemében elégedettség, még ha arckifejezése fel nem engedne egy pillanatra sem, olyan, akár egy kőbe vésett szobor, változatlan, mert képtelen a változásra - bár az előbbinél több esély lenne rá, az más kérdés, hogy mégsincs.
Megjelenése hatására ismét a csöndé lesz a főszerep, csak az ő metsző hangja igázza le eme fura "szörnyeteget".
- A terv nem illik Iwagakuréhez - állapítja meg szigorúan, és talán áran fel is sóhajtanak, hogy akkor mégis mi lesz, meddig tart majd a megbeszélés, ami ezek szerint eddig teljesen feleslegesen zajlott, mikor az öreg folytatja jobbkedélyű hangon - pont ezért tetszik.
Az elkövetkezendő fél óra azzal telt, hogy a csapatok vezetői megkapták az öregtől a szerepüknek megfelelő utasításokat, és azokat továbbították a megfelelő alakulatokhoz. A csatona dolgát az öreg annyira nem tartja fontosnak, de ha akad egy kisebb alakulatnyi jelentkező, megpróbálhatnak az egyik ismert külső vízforrás környékén körülnézve felderíteni, van-e ilyen csatorna, vagy más gyengepont, ahol be lehet jutni, mint valami hátsó ajtón.
Könnyű dolgotok azonban még így sem lesz, hiszen bár a falut természetes és mesterséges mód "hegyek" veszik körül, azon kívül sivatag terül el, azaz minden a lehető legtisztábban belátható a magaslati pontokról, ahol őrök figyelik a sivatag nyugtalanságát.
Így úy határozna, hogy a fősereg egy jelentősebb része a kiválóbb shinobikkal az éj leple alatt osonna a közelbe, lassan szivárogva, lehetőleg észrevétlenül, s hajnalban pirkadat után nem sokkal - mikor a falu java még békés álmát alussza - indul útjára a szekér.

//Nos, mivel teljesen pontosan nem írtátok le (tisztelet a kivételnek), hol is szeretnétek majd rostokolni, a mostani postotokban majd oda írjátok magatokat, ahol szeretnétek lenni Very Happy

Határidő, amit remélem, most tartani is fogok tudni ˇˇ'''' : aug. 8.

Jaj, buta, elfelejtettem, már Sunagakure védősáncaihoz írjatok majd ti is :3//

Jiraiya Kedd Aug. 27 2013, 11:40

// Hana & Kurono - Hane NJK lett, ha visszatér becsatlakozhat //

A négy férfi csak állt és nem szólt semmit egy jó hosszú ideig, végül a szerzetes ruhába öltözött, kopasz ninja szólalt meg bosszankodva, magában mormogva.
- Hogy juthattam el idáig, hogy egy ilyen istentelen technika hatása alá ke...
A férfi hirtelen megdermedt és szava elakadt. Hamarosan pedig egy gonosz vigyor ült ki az arcára.
- Üdvözöllek titeket. Hana Fujishima és Kurono! Örülök, hogy megtaláltalak titeket. Sajnálom, hogy nem lehetek itt teljesen, de éppen más dolgom akadt. Kabuto lennék, ha nem is tűnt volna fel. Aki előttetek áll, az Chiriku a Tűz Templomának egykori papja és a 12 Őrző egykori tagja. Rajta keresztül szólok hozzátok, vagy is pontosabban Kuronohoz.
Abban a pillanatban ahogy kimondta Kurono nevét, egy könnyed mozdulattal hátra ugrott, jó messzire tőletek. A három Otogakurei ninja pedig kézjeleket formált, majd tenyereiket lecsapták a földre az idézéshez. Éreztétek, hogy elkezd kifutni a lábatok alól a homok, így mindketten elugrottatok a dombról. Jól tettétek, ugyanis egy hatalmas méretű, barna kígyó emelkedett ki a földből, nyitott szájjal. Éppen csak elkerültétek a gyomrát, azonban nem nyugodhattok meg, mivel jött az újabb hullám. Hana alatt a talaj újra elkezdett megremegni és a homok kifutni a lába alól. Jól tudta, hogy egy újabb támadás, így felugrott, de nem számolt azzal, hogy az előtte megidézett barna kígyó is őt veszi célba és mint tudjuk, egy ninja a levegőben a legvédtelenebb. Már formálta volna a kézjeleket, de a kígyó bekapta, majd lenyelte. A kopasz férfi, aki állításai szerint Kabuto, megformálta a Tigris kézpecsétet és eltüntette azt a kígyót, amelyik bekapta Hanát és így sajnos nagyra becsült mestered is eltűnt. De ezzel még nincs vége, egy újabb kígyó jelent meg. Számítani lehetett rá, ugyanis három idézést hajtottak végre. A kígyók a te 20 méteres körzetedben tekeregtek. Testük hatalmas volt, nagyon hosszúak voltak, nagyjából egy méretűek. Testük vastagsága nagyjából 10-15 méter, hossza pedig annál is sokkalta több. Mindketten egy szabályos körben "álltak" be körülötted, hagyva egy nagy területet számodra. (Kb akkorát mint a Chuunin vizsga területei. Ugyanúgy képzeld el csak homokkal és a falak a kígyók testei) A kígyók fejei veled szemben ágaskodtak, rajtuk pedig a négy ninja foglalt helyet. A kopasz megmozdította a kezét és feléd mutatott, mire a másik három ninja, gyorsan mozogva elindult feléd. Nyomon tudtad követni a mozgásukat a gyorsaságuk ellenére is. Körbe álltak, tőled körülbelül egy olyan 8-9 méterre. A kopasz pedig megszólalt.
- Hana már megérkezett hozzám. Beszédem van vele, de ne aggódj, nem esik bántódása ha azt teszed amit mondok neked... Mit szólsz?
Tette fel a költői kérdést, majd várta a reakciód.

**Hazukage Kurono** Kedd Aug. 27 2013, 12:17

Az események haladtak előre, mit megtudták a Tűz templomának egykori vezetőjével Chirikuval van dolguk személyesen, de lelkileg maga Kabuto beszél. Kurono kicsit megdöbben, mikor pontosan őt keresik és nem inkább Hanát. Valahogy büszkének érezte magát, hogy egyszer előre valóbb ő, mint a mestere, de egyben ijesztő is volt a dolog. Három Otogakurei egyből támadásba lendült, és ahogy illik rögtön ninjutsuval kezdtek. ~Ezek sem szeretik az előjátékot.~ Fintorog egyet Kurono, és felugrik, mivel érezhetően mozog alattuk a homok. Hana valószínűleg érezte is a dolgot, mivel chakra érzékelő, és egy a kézpecséteket megfigyelve, amit az Otogakureiket végeztek könnyen felismerhető a Kouchiyose. Egymástól távolabb értek földet és Hana ismét ugrásra kényszerül, én meg ezek alapján vártam a harmadik kígyót, ami nem jött. Hanát viszont az első egészbe lenyelte, majd Kabuto eltüntette a kígyót. ~ Hogy a franc…~ Mérgelődik magában Kurono, mire felismerte, hogy ez a helyzet nem játék, így a hátán lévő Raiken pároshoz nyúlt. Amint a keze hozzáért a két ikerpengéhez, azok máris áramra kaptak, és csak úgy cikáztak körülöttük a nyalábok. A kígyók csa keringtek Kurono körül, de semmilyen támadó jellegű mozdulatot nem mutatta, még szándékot sem rá. Aztán az Otokgaureiek is gyorsan körbe állták. Tehát Kurono be lett zárva egy 20 négyzet méteres körben és 8-9 négyzetméterben körbefogták. Eléggé padhelyzetnek tűnik. Főleg, hogy a negyedik ninja azak Kabuto ereje jóval meghaladja az övét. -Hana már megérkezett hozzám. Beszédem van vele, de ne aggódj, nem esik bántódása ha azt teszed amit mondok neked... Mit szólsz? - Kurononak most döntenie kellet, hogy felveszi a versenyt, vagy elfogadja a padhelyzetet. ~ Ha most elfogadom, akkor könnyedén rájöhet, hogy érzelmi szálak fűznek Hanához, de ha meg nem akkor baja eshet nem csak neki, hanem nekem is.~ Gondolja végig a dolgokat, így fegyvereit a földbe szúrja, de éppen úgy, hogy egy könnyed mozdulattal, akár csak egyetlen újjal is hozzátudjon érni. Kurononak cinkos mosoly űl ki az arcára. – Mit akarsz? Mi már találkoztunk személyesen is. Nem volt szükség erre a bemutatóra. Legközelebb próbálj mást elkápráztatni és ne engem. Inazami nagyon jól tudja mi lapul a pikkelyed alatt. – Nézz fel a fiú Kabutóra. Kíváncsi mennyire informált Kabuto. Vajon tudja-e, hogy Kurono és Hana már nem Bishamon tag, annak ellenére, hogy a nyomkövető pecsét még Kuronon van.

Jiraiya Hétf. Szept. 23 2013, 21:46

A férfi csak bosszantóan kuncogott azon, amit mondtál neki, bár ez a kuncogás Chirikutól kissé komikusabb volt, mint az eredeti Kabutotól... Miután a fegyvereidet a földbe szúrtad, a három ninja leengedte a védelmét. Ezt abból vehetted észre, hogy izmaik elernyedtek és most már csak szimplán ott álltak maguknak, mint egy darab fa.
- Fenyegetőzéssel és nagyképűsködéssel aligha viheted sokra ezekben a körökben. Jelen helyzetedben ezt értheted szó szerint...
A férfi megengedett magának egy sunyi mosolyt, amikor mondata végén a kígyók felszisszentek, Ő pedig leugrott a homokba, majd lassú léptekkel megindult feléd.
- Izanami már régóta eltűnt a föld színéről. Remélhetőleg örökre. Az pedig, hogy már láttál engem és egykor nem volt veled problémám, az nem jelenti azt, hogy most sem lesz. A dolgok változnak, a barátokból ellenség lesz. Azt az is mutatja, hogy ily messzire vetődtél a faludtól. Nem kevés munkámba telt mire megtaláltalak titeket...
Ekkor elcsendesedett egy pillanatra, majd egyre közelebb lépett hozzád, végül már csak 4 méterre volt tőled.
- Mielőtt elmondanám, hogy mit akarok tőled, válaszolj nekem egy kérdésre... Kirigakure mennyire áll most közel a szívedhez?
A kérdés rendkívül egyszerű, de sokat mondó. Kabuto vajon mire készül veled? Mindenképpen tenned kell amit majd mond neked, mivel ha nem, akkor Hana valószínűleg halott lesz.

**Hazukage Kurono** Hétf. Szept. 30 2013, 17:17

Kurono nagyon jól észrevette a sunyi mosolyt az álcázott Kabuto arcán, és ez kissé ingerülté tette. Keze ökölbe szorult, alkarján az erek kidagadtak az izmok feszülésétől. A tehetetlenség sokszor felidegesíti Kuronot, és a főleg mikor padhelyzetben van. Hát ez pont ilyen. Az izmok elernyedtek, mikor Kabuto leugrott a kígyó fejéről. Tudta, hogy semmilyen jelét nem mutathatta ártó szándéknak, mivel akkor kígyó eledelként végezné, azt pedig nem akarja, főleg, hogy akkor semmi esélye sem maradna arra, hogy Hana megmeneküljön. A por felkavarodott Chiruku, azaz Kabuto, körül, mikor földet ért. A felkavarodott porral a szél könnyedén játszadozott. A lágy szellő Kurono felé fújta az érdes port. Durva és száraz, még is kellemes volt, ahogyan a szellő az arcát simogatta, és ez némi kép megnyugtatta. Kabuto filozófiája nem rengette meg Kuronot, értelmetlennek és túl tárgyilagosnak találta. Az emberi érzelmeket nem lehet tárgyként kezelni, azok pont olyanok mint a szél, változékony, vagy mint a villám, ami a viharral együtt hírtelen jön és sosem tudjuk hol csap le legközelebb. –Én magamhoz tartozom, és nem vagyok egy falu eszköze sem, és senki másé, ha csak hasznos nem származik belőle….- Szeme egyenesen Kabutoét pásztázza és mélyen a fekete kígyószerű szempárt leste, egy csepp félelmet sem mutatva. -…Ezt jobb, ha megjegyzed. - Tudja, hogy az erejük nem egy szinten áll, és a helyzet sem éppen neki kedvez, de nem mutathat félelmet, sem gyávaságot, vagy zavart. Kabuto egyből rátelepedne az érzéseire, és kihasználná gyengeségét. A Hanához fűzött szálak meg a pláne. Ha bárki is megtudná, mindkettejüket üldöznék Hanával, csak éppen ellenségeket cserélnének, mivel saját ellenfeleik ki használnák gyengeségüket. Kabuto kérdése annál inkább felizgatta, és akkor a fejébe vágott a múlt. A Bishamon bár legyen különálló szervezet Kirigakure fekete ügyeit intézte, és gyakorlatilag Kirigakure fennhatósága alá volt rendelve, sőt Kabuto Kuronot Kirigakurei shinobiként ismerte meg. –Nem áll sem távol, sem közel. Ott van ahol lennie kell. Egy a többi nagy nemzet között. – Kurono nem akar sokat megmutatni magából, így a politikailag legjobb választ próbálta adni, aztán Kabuto kezdjen vele, amit akar, úgy sem fog megnyílni előtte. Ha csak nem tárja fel a titkait és elmondja, hogy mit is akar valójában. Szeme eközben a négy kígyón jár, akik hatalmas falat képeznek körülötte. A sziszegésük, már már idegesítő, viszont családja egyik tagját sem meri megidézni, valamelyik sárkányt, mivel a kígyók így is helyzeti előnyben vannak, és könnyedén a sárkány után kaphatnak megtépve a szárny hártyát, és ezzel földre szögezve a teremtményt, és mindenki tudja, hogy egy földhöz kötött sárkány halálra van ítélve. Kurono ezt a fajt, még magánál is többre tartja. Ősi erejük felbecsülhetetlen, és nagyon jó barátai, sőt az egyetlen barátai az utóbbi időben, akikben feltétel nélkül megbízik. Miután a helyzetet változatlannak tekintette, szeme vissza tért Kabuto kígyó szemére, és azt pásztázza. Gyilkos és meleg, pont, mint egy igazi gyilkosé. Egy sokat élt gyilkosé, aki megtapasztalta az élet árny oldalát. Pont, mint Kurono. Ha egyiküket sem az erejük növelése hajtaná, vagy éppen a hatalom vágya, akkor valószínűleg jól meglenne Kabutóval. ~ De miért is ne? Mit tudunk róla?~ Eljutott a személyi elemzés idejére, mivel Kabuto talán eltöpreng a következő agyafúrt kérdésén. ~ Orochimaru tanítványa volt. Mestere folyton kísérletezett úgy jutsukat talált fel, és a genetikában is kutatott…~ Kurono becsvágya egyre inkább elhatalmasodik. ~Megvan az én feltételem…~ Gondolja magában, majd jelezve gondolat sora végét megemeli állát, kezét hátul össze kulcsolja, közel az övtáskájához, hogy támadás esetén gyorsan oda érjen a keze, ezzel jelezve magabiztosabb tartását, és hogy ő nem enged a negyvennyolcból .

Jiraiya Hétf. Okt. 14 2013, 17:19

Kabuto csak nézte a fiút és felmérte annak egész lényét. Testének minden porcikáját átfésülte azokkal a fekete szemekkel, amiben nem Chiriku, hanem Kabuto lelke tükröződött. Ez az alattomos kígyó, még Orochimarunál is rosszabb. Ez az a fajta féreg, aki szeret manipulálni és az emberek érzelmeit kihasználva előrébb jutni. Még akkor is, ha meg lenne az ereje arra, hogy eltiporjon valakit és eltüntesse a föld színéről. Ez felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán mennyire erős is valójában Kabuto. Az, hogy ismer néhány aljas technikát és sokat tud, nem azt jelenti, hogy rendelkezik akkora erővel mint Kurono, vagy Hana. Leget, hogy a chakrája nem is akkora, mint amekkorának hiszik az emberek. Lehet, hogy csak a gonoszság sugárzik belőle és igazából a tapasztalatának, valamint az éles eszének hála jutott el odáig ahol most tart. Ja és persze ne feledjük el, hogy az utat amit hajdani mestere megtett, azt neki már nem kellett, így jóval nagyobb előnnyel indulhatott ezen az úton, hogy megértse a Ninjutsu és a Chakra igazi útját. Mert ez az Ő igazi célja, hogy Ő maga mindent tudjon a Chakráról és a Ninjutsuról. Olyanná akar válni, mint a Hat Út Bölcse! Olyan akar lenni, mint Rikudou Sennin! Ezt azonban senki nem tudhatja, ha csak el nem mondja valakinek...
- Ohh biztosíthatlak, hogy elég hasznod származik majd a feladatodból. Sőt, akár kérhetsz tőlem valamit cserébe. Azonban, előbb hallgasd meg az ajánlatomat!
Szólított fel, majd várt egy pillanatot, hogy akarsz-e tenni valamit, majd folytatta.
- Szükségem van valamire... Egy dologra, amit Izanami birtokolt...
A férfi szavai komolyak voltak, de a férfi csak nézett és egy újabb sunyi mosolyt kerekített az arcára.
- Remélem felkeltettem az érdeklődésedet. Nos ahhoz, hogy annak a dolognak a birtokába jussak, meg kell előbb szereznem valamit. Egy kulcsot Izanami hagyatékához. Azonban ezt a "kulcsot" egy meglehetősen védett helyen őrzik, ahova számomra a bejutás, igencsak bajos lenne. Azonban Te képes lehetsz bejutni oda, ahol csak azok igazodhatnak ki, akik jól ismerik azt a helyet és annak minden rejtett csapdáját. Így hát Pontosítva: Csak Te lehetsz Képes bejutni oda azok közül a shinobik közül, akik a rendelkezésemre állhatnak. Persze Hana is ugyanúgy a hasznomra lenne ezen a téren, de Őt nem tudtam volna megfogni a túszul ejtéseddel, így csak Te maradtál. Van egy tipped, hogy mi lehet ez a hely?
Tette fel a kérdést. Persze nem várt rá nemleges választ, nagyon jól tudta, hogy ha Kurono nem tudja, hogy mi ez a hely, akkor nem fog neki válaszolni, így ha rövid időn belül nem érkezik válasz, akkor folytatja.

**Juurin Kensei** Hétf. Nov. 04 2013, 21:53

Múlnak a napok, de a férfi még mindig az előző viselkedésén gondolkodik, hogy lehetett ennyire gyerekes Tsuki előtt. Bevalja, hogy tényleg hasonlít Yun-ra a lány, de hogy ilyesmit váltson ki belőle, még a legmerészebb álmaiban se gondolta volna. Ő aki annyira a brutalításáról volt híres, mostanság ennyire elpuhuljon. Igaz, volt néhány tényező, ami ezt kiváltotta, mint például a szervezet feloszlása, a magány, ami vele járt, na meg maga Yun, akivel már nagyon régóta nem találkozott. Nem is kellett volna soha elvállniuk, rettentően hiányzik neki. Azóta ezt az érzést azzal akarja kompenzálni, hogy minden egyes lánnyal leáll flörtölni. Ám az a sok lány semmit se jelentet neki, egyszerűen egyikben se találta meg azt a kellő kisugárzást, amitől esetleg beléjük szerethetne. Tsuki viszont személyiségileg is nagyon hasonlít régi szerelmére... Ugyan az a makacs akaratos lány, igazi Tsundere, de hogy miért pont egy ilyenbe kellett beleszeretnie. Annyi gyönyörű, szép személyíségű lánnyal találkozott, mégis...
~ Tisztáznom kell ezt magamban. Mineo kapcsolata Tsuki-chan-al még mindig ködös, arról nem is beszélve, hogy most nagyon rosszul jönne, ha összevesznék egy régi csapattársammal. ~ mereng magában, ahogy a fákat bámulja, itt a határvidéken végre minden újra zöldes. Ezek a helyek a kedvencei, itt mindig megtalálta a nyugalmat, már körülbelül 7 éve így van. Igen, azon a napon, amikor a történész rábíízta a fiát, amikor azt a szegény embert temette a Juurin klán katakombáinál. Sose feledi el, hogy mennyit segítettek akkor neki. Sajnos azonban nem tudta megtartani az ígéretét, és elvesztette azt a fiút... Azok a rohadt Otogakurei ninják, ha gyorsabban odaér, minden másképp alakult volna, talán vissza is tért volna Konohába, talán soha nem lett volna belőle az, aki most. Ám a sors most egy új esetleges tanítványt küld neki, muszáj lesz Tsuki-t letesztelnie, és látnia kell, hogy valóban kibíná az ő vértizzadó tréningjeit.

**Shiruba Tsuki** Kedd Nov. 05 2013, 18:02

Jaiba Mineo írta:Furcsa volt, hisz számomra már megszokott volt a repülés. Én is mindig szoktam csodálni a tájat, de én annyiszor repültem már, hogy nem volt benne számomra semmi újdonság. Ellenben Tsukit még mindig elvarázsolta. Azért mennyire más a mostani repülésünk, mint a legelső. Tudom, nem nézhettem hátra, meg volt tiltva nekem. Most meg, mint testvérek repülünk, az egyik barátomhoz, hogy kitanítsa Tsukit. Közben megismerkedtem az apámmal, akit úgy 15-16 éve halottnak hittem. Izgalmas volt ez a pár nap.
Mielőtt felelnék Tsuki kérdésére, jó közel ölök hozzá, szinte a fülébe súgom.
- A Tea Országában? Hmm… Hogy is magyarázzam el. Degarashi kikötővárostól nem messze van egy kis falu az erdőben, mi pedig a falu határában lakunk, már szinte az erdőben, egy kis házikóban. De ha Minamo Jaibát keresed, a helyiek biztos tudni fogják, merre kell menned. Meg amúgy is, Kensei már ismeri a járást, úgyhogy biztosan nem fogtok eltévedni.

Már láttam is, az a férfi ott állt aki innen csak pici apró pontnak tűnt az én szememben. Apró mint egy hangya, szóval a madarak ezt érezhetik és gondolhatják. Fura, vagy számokra mind ez semmiség mert olyan természetesnek veszik az egészet? Pár napja ezt az egészt még lehetetlenek tartottam. Ember repülni, nekem egy testvér ugyan már kötözni való bolond. Elgurult a gyógyszere az biztos, vagy most szabadult az elme gyogyóból. Még sem együtt repülünk vér szerinti testvéremmel, hogy elkezdhessem végre azt. Vagy is végre éljek igazán még ha nem is teljesen úgy amire vágytam. Nekem így is meg felel tökéletesen. Még mi előtt leszállnánk a maszkot vissza húzom arcom elé és fel veszem a régi stílust. Arcom teljesen eltakarom csak szemeim villannak ki néha mikor ruhám csuklyája engedi.
- Testvérek vagyunk, biztosan meg talállak legyél bárhol. Most is meg találtuk egymást, pedig nem is tudtunk a másik létezéséről.
Mondom halkan szeretettel teli hangon, érződik még mindig én magam sem hiszem. Képes vagyok ilyenre? Én aki eddig rideg volt gyűlölt minden emberi lényt. Most képes szeretettől fűtött hanggal beszélgetni, de igaz is akivel ezt teszem a testvérem.
Mi után leszállunk el köszönök hátasunktól akinek hála ilyen hamar ide értünk.
- Kedves lény volt, a többi hozzá hasonló szerintem még kedveli is.
Ezzel már le is zártam a témát minden mást is. Immár nem csak arcom, hangom még a testtartásom is változott. Fel vette a régi álapotott. Most ha pillanatra látni is szemeim azok ismét élettelen porhüvely szemeinek tűnnek.
Az a férfi csak várt, biztosan nem miattam teszi az egészet. Egyszerű az ok Mineo régi ismerőse. Akar tőle valamit ezért közelébe kell férkőznie. A legkézenfekvőbb ha lekötelezi azáltal engem kitanít és vigyáz rám. Még azt sem tudja mire vállalkozott. Az biztos nem lesz kőnyű dolga, nem fogom hagyni kénye kedve szerint bánjon velem és a bátyámmal.

**Hazukage Kurono** Csüt. Nov. 07 2013, 14:03

Kurono nagyyon is jól értelmezte Kabuto beszédét, ami érdekes volt számára. ~Hmm... Amit csak akarok. ~ Gondolkodott el a fiu, és jól tudja, hogy Kabuto az a förtelmes fickó adhatja meg neki azt amire igazán vágyik. A tudást a ninjutsukról a chakráról és annak természetéről. Viszont Kabutoval ellentétben, ezt nem azért tenné, hogy hatalomhoz jusson, vagy az ereje akkora legyen, mint a Rikodu seniné, hanem, hogy megtudja védenj szeretteit, a tudással új eddigismeretlen utakat tárjon fől. Kabuto helyleírása egyértelműnek tűnik. - A Bishamon bázisa, ahova a pecsét nélkül lehetetlen bejutni.- Jegyzi meg válaszként, majd folytatja a saját kis játékát, és követeléseit. - Jól tudod, hogy Hana nem érdekel. Te többet tudsz nekem adni, mint bármelyik nő szeretete, vagy teste.- Itt tart egy kis hatás szünetet. Nem arról van szó, hogy Isteníti Kabutot, de jól tudja, hogy az afféle "tudósoknak " mint ez a kígyó jól esik ha elismerik a tudásukat. -Azt akarom, hogy taníts. Add át minden tudásodat cserébe Inazami hagyatékáért. Azt akatom, hogy légy a tanító mesterem.- Mondja el a követeléseit. Amíg Kabutó erre nem ad választ addig nem is halandó elindulni. Még a fenyegetetség ellenére sem, ami jelenleg körül veszi. Érdeklődő tekintettel várja a választ. Kíváncsi Kabutó eleget tesz-e a kérésének. Kurono sosem szeretett egyedűl tevékenykedni. Mindig szolgált valakit ,és most, hogy elragadták Hanát azt szolgálná, aki erősebb volt nála.

// Bocsi a terjedelemért. Telefonról tudtam csak írni.//

**Jaiba Mineo** Szomb. Nov. 09 2013, 23:37

Már régóta repültünk, úgyhogy ideje volt, hogy megérkezzünk. Ide, ahol el kell engednem a húgomat. Nem szívesen teszem, hisz csak alig ismerem. Most találkoztunk, és már is elválunk. Tudom, hogy így lesz jó, de akkor is kellemetlen érzés. De én nem vigyázhatok rá, Kensei viszont igen, és ez jelenleg mindennél fontosabb. Én nem tudom megadni neki azt a biztonságot, amit Kensei igen. Minamót is féltem, de a mi vidékünk talán biztonságosabb, és egy emberre vigyázni mégis csak könnyebb. Ráadásul Kensei tanárnak szerintem alkalmasabb, mint én, mert én nem lennék elég keménykezű. Már előre tudom, hogy rengeteget fogok aggódni Tsuki miatt.
- Remélem is, hogy rám találsz! – mondtam, majd megöleltem, és adtam neki egy puszit, még mielőtt a maszkot újra az arcára húzza. Már el is felejtettem, hogy mások előtt így viselkedik, így nem akartam később megzavarni ezekkel.
- Vigyázz magadra kérlek, és ha van egy kis időtök, látogassatok meg! – súgtam Tsuki fülébe, és még egyszer, utoljára megöleltem, jó hosszan.
Már távolról felismertem Kenseit, úgyhogy a közelében, valahol, ahol elég hely van, hogy Kisi elférjen, egy tisztáson akartam leszállni, de a közelben nem volt ideális hely, ezért továbbrepültünk, hátha találunk egy megfelelő helyet.

Jiraiya Hétf. Nov. 18 2013, 19:45

Kabuto csak nézett és várta a reakciód. Olyan dolgot kértél, amit a legkevésbé sem várt volna tőled, vagy is egy magadfajta ninjától. Látszólag nem váltott ki belőle semmilyen érzelmet, de legbelül, valahol máshol, igencsak izgatta a dolog.
- Nahát... Ezt a legkevésbé sem vártam volna tőled. Habár, ha jobban belegondolok, számítanom kellett volna erre. Nem kis dolgot kérsz, remélem tudod...
Ekkor elcsendesedett. A kígyók, amik eddig körbefogtak titeket, megmozdultak, majd két pukkanás kíséretében eltűntek, elég komoly port és füstöt hagyva maguk után. A három ninja viszont, még mindig körbevett téged.
- Ha sikerrel jársz, akkor beszélhetünk a dologról, de addig nem nyerheted el a bizalmam, amíg Izanami Hagyatéka a birtokomban nem lesz. Viszont, ha elhozod nekem, akkor nagy esélyed van arra, hogy elnyerd a tetszésem. Javarészt már kiforrott a tehetséged, de még rejlenek benned lehetőségek!
Ekkor egy kisebb, rövidke nyelv csúszott ki a pap ajkai közül, ami megnyalta annak szája szélét. Feltehetően Kabuto is ezt tette valahol, kevésbé diszkrétebb módon.
- Ha így elfogadod az ajánlatomat, akkor a három alárendeltem majd segít az utadon. Rajtuk keresztül Én is megfigyelhetem az eseményeket és akár szólhatok is hozzád. A Határidőd végtelen, Én ráérek. Ne kapkodd el és járj sikerrel! Ha nem tudod elvégezni a feladatod, vagy meghátrálsz, akkor nem csak a kérésedet nem teljesítem, hanem Hanát is megölöm. Csak a biztonság kedvéért mondtam el, hogy tisztában legyél vele. Viszlát... Kurono!
Ejtette ki nevedet a száján. A következő pillanatban pedig, a semmiből, egy koporsó emelkedett ki a földből Chiriku mögött, láncokkal magába zárva a testét, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt. Most pedig ott állsz a sivatag kellős közepén, három ninjával, akik szótlanul állnak körülötted. A feladatodat tudod, Kabuto pedig majd úgy is meg fog jelenni, így most rajtad áll, hogy miképpen cselekszel.

// Ha így nem fogadod el a feladatot, vagy vannak még feltételeid, akkor Chiriku még nem tűnik el //

**Hazukage Kurono** Kedd Dec. 03 2013, 15:18

A kígyók eltűnése port és kisebb szelet kavart fel, ami meglobogtatta Kurono köpenyét, kezét kissé szeme elé kellet emelnie, hogy a puha por ne kerüljön bele. ~Tehát elfogadja az ajánlatomat. Remek. ~ Nem szeret előre örülni, és most sem teszik, de ahogyan Kabuto ezek szerint lát lehetőséget Kuronoban, úgy Kurono is lát lehetőséget Kabutoban. Orochimaruról sokat hallott, és ez az ami erre a döntésre sarkalta. Ha ő is elindul azon az ösvényen, amit Orochimaru és Kabuto kitapostak, akkor neki sokkal könnyebb dolga lesz. Nem a hatalom érdekli, csupán a tudás vágy, és, hogy végre megtalálja önnmagát. Mindig szolgált valakit, mindig annak a formáját öltötte aki alá oda volt rendelve. Ezek mind-mind nyomott hagytak benne keveredett személyiség lett, de mindegyikben volt valami közös. A gonoszság, ami talán nem is annak mondható, hisz nincs olyan, hogy jó vagy gonosz az egész csak nézőpont kérdése. Ami inkább megmaradt benne a gyilkolás, a drasztikus döntések hozatala, és az, hogy a cél szentesíti az eszközt, és azt is megtanulta, hogy egy elveszett ninja csak egyedül dolgozik, akkor amikor csak teheti, és nem szereti ha mások figyelik. – Természetesen elfogadom az ajánlatodat. – Fejet hajt Kabuto előtt, de vissza gondolva már nem is tudja miért tette. Már a megszokás ereje lett, de legalább most tartozik valahova. Ő legalább is így érzi, és mindent megtesz, hogy ez így maradjon, mert eljön az ideje, mikor végre ő tanít másokat, mikor ő lesz minden idők legnagyobb ninjutsu mestere. Kabuto még figyelmezteti pár dologra, ami igazából már lényegtelen. A lényeg csak az, hogy három koloncot kapott a nyakára, amikhez éppen semmi kedve sincsen. ~Egy elveszett ninja, ha teheti egyedül dolgozik, és utálja ha figyelik…~ Fut át a régi tanítás az agyán. –Na srácok megmondom ti hol kezdtek. - Egy mosoly húzódik a szájára, amit éppen, hogy csak észre vehet a három szerencsétlen. Kurono egy rántással előhúzza a köpenyéből a Raikent, már fordulás közben és megpróbálja ketté szelni a hozzá legközelebb esőt, így rögtön a meglepetés erejével. Nem lehet nehéz kitalálni, hogy a penge a villám chakrára érzékeny, mivel körülötte a villám jellegzetes hangja hallatszik, az ezernyi madárcsicsergés. HA sikerült az első sorba végig megy a másik kettőn is. Az lején feltudták már mérni Hanával, hogy az velük könnyen elbánnak még egyedül is. Otogakureban, maximum jounin rangúak lehetnek, de még az is sok a chakra szintjükhöz képest. Ha sikerült mind hármat megölni, akkor vissza dugja a Raikent a helyére, és megforgatja a nyakát. ~Bemelegítésnek jó volt. Itt az ideje indulni.~ Jegyezné meg magában, és útnak indulna. Az út túl egyszerű lenne, ha sárkányháton menne, és túl feltűnő is. Inkább a gyalog utat választja. Előtte lekapja az egyik Otogakureiről a maszkot…~Ha már az enyémet úgy is elhagytam.~ …és az övére akasztja a köpenye alá. Kirigakureban szeretné kerülni a feltűnést lévén, hogy sokan ismerik és ott is van aki nagyon jól. Kaori, Inazami húga, akivel Kurono szívéjes kapcsolatot ápolt. Sokkalta többet érzett iránta, mint Hana iránt, és megígérte neki, hogy vissza tér még Kirigakurebe. ~Hát most megyek. ~ Húzódik mosolyra a szája. Nem gondolta volna, hogy pont így fog vissza térni, és hogy pont ilyen szándékkal, de itt az ideje, hogy Inazamit valaki megállítsa, és ebben segíteni fog Kabutonak.

Jiraiya Kedd Dec. 10 2013, 16:17

Gyorsan pörögnek az események. Ezt leginkább a három Otogakurei shinobi érzi, akik miután mesterük eltűnt, ugyanúgy álltak Kurono körül, mint azelőtt. Szótlanok voltak és üresek. Már pont mozdult volna meg a Kuronoval szemben álló, amikor valaki megelőzte és a gondolatmenetet, mint egy villámcsapás, úgy vágta ketté a fejében. Ezt most pedig lehet szó szerint is venni. A Villám chakrával átitatott penge, szikrázva és vibrálva, hangos sípolások közepette vágta ketté a férfit, majd rögtön után, kettő tétlenül álló társát is... Az elektromosság még haláluk után is rázta a testüket, így nem csoda, hogy csöppet mozgolódtak. Kurono pedig, miután leszámolt a három megfigyelőjével, akiknek úgy vélte, hogy semmi hasznukat nem veszi, megindult gyalog, azon az úton, amit csak Ő ismerhet.
Két óra telt el a Kabutoval való találkozása óta és nagy szerencséjére, elért egy újabb oázishoz, ami nem volt túlságosan messze a másiktól. Gyakori, hogy a sivatag egy adott vonzáskörzetű helyén több oázis is van, hiszen a földrajzi körülmények miatt alakulnak ki ezek a helyek. Persze előfordul, hogy mesterségesen vannak létrehozva, de ez teljesen természetes volt. Egy kisebb patakocska és egy tó volt, ami a fényét adta a helynek. Három pálmafa és egy nagyobb szikla is található volt. A szikla egyik repedéséből buggyant elő a víz. Nyilván a többi része az a föld alatt van. Kurono ivott egy kicsit, hiszen ezen a helyen a vízre van a legnagyobb szüksége... Azonban, miután szájáról letörölte a vizet, furcsa érzés kerítette hatalmába. Érzett valamit, amit már korábban is érzett. Pontosabban két órával ezelőtt. Azonnal tudta, hogy mi ez és megfordult, előrántva fegyverét. A három hang ninja állt előtte, akiket nemrégiben végzett ki. Lenéző tekintettel néztek Kurono elé. Semmi kétség sem volt, hogy Ők azok, a chakrájukról felismerte őket.
- Igazán udvariatlan viselkedést tanúsítottál az előbb...
- Ugyan eltelt néhány percbe mire helyrejött a testünk, hála a Villámodnak, de itt vagyunk.
- Tudod, minket azért küldtek, hogy a segítségedre legyünk, vagy végezzünk veled, ha úgy van. Minket nem tudsz megölni.
- Hallottál már arról, hogy egy lélek és annak teste feltámad? Tudod ez Kabuto hatalma...
Nevetett fel az egyik. Szinte lehetetlen megkülönböztetni, hogy kinézetre melyik-melyik, mivel mindegyik ugyanúgy néz ki.

// A postodat ide írd, viszont a postod végére írd meg, hogy merre vetted az irányt. Oda küldöm a következő postot. HA itt maradsz akkor tárgytalan //

**Hazukage Kurono** Kedd Dec. 10 2013, 17:45

Kurono alig, hogy ivott az oázisból az ismeretlen Otogakureiek megjelentek. Igaz két óra késéssel, de csoda, hogy beérték, hisz két óra már nagy előny.
-Chö. Nem mondták még, hogy idegesítőek vagytok.- Jegyezte meg Kurono annak a háromnak, de igazából mindegy is. Később úgy is rájön, hogyan teheti el őket lábalol vagy éppen nem.
-Na mindegy. Talán még hasznomra is lehettek.- Fordul el attól a háromtól, biztos benne, hogy egyenlőre nem támadják hátba, hisz Kabuto parancsol neki, bár lehet, hogy most Kurononak is szót fogadnak. ~Ha Kabuto hallgat, akkor valószínűleg kiváncsi a részletekre is.~
-A következő úti célunk Kirigakure.- Fordul vissza ahhoz a háromhoz, és előhúzza a kardját, majd felrajzol egy kört. –Ez itt Kirigakure. A mi utunk ide vezet. - Rajzol egy X-et Kirigakuretól Észak-nyugatra. – Itt kisebb hegyek találhatók, ahova egy szerpentinen keresztül lehet feljutni, amin csak egyesével lehet közlekedni. Nem tudom a Bishamon mennyire aktív. Nektek a hegy aljánál várakozva kell rám várnotok. Míg én bemegyek Kirigakureba.- Kirigakure befogadta Kuronot, majd később elveszett ninjává titulálták, azért, mert a Bishamonba helyezték. A Kirigakurei shinobik tisztában vannak ezzel a ténnyel, legalább is a jouninok és a chuninok. Azóta Kurono nem találkozott velük, és Inazami úgy sem számol be semmiről a Mizukagenak, csupán álcából teljesíti a kapott parancsokat. Kurono célja, hogy találkozzon Kaorival régi szerelmével, aki egyben Inazami húga vagy lánya, ez még számára is ködös, de ő segíthet megmondani, hogy hogyan néz ki a kulcs, és hogyan lehet megszerezni. Ha kell erőszakkal szedi ki belőle, bár azt nem szeretné, mivel még mindig sokat érez a nő iránt, aki mellesleg a Kirigakurei ANBU tagja. –Ha ott elintéztem a dolgomat, akkor én is megyek. Remélhetőleg a kígyóitok be tudnak fúródni a hegybe, és úgy feljutni a szirtre ahol a kapu van, mivel a szerpentin túl veszélyes lenne….- Itt tart egy kis szünetet, és remélhetőleg igenlő választ kap, vagy legalább egy biccentést. –Utána én kinyitom a kaput és behatolunk az alagutakba.- Áll fel és teszi el a kardját. – A többit, majd később mondom. – Az igazság az, hogy onnantól még Kurono sem tudja mit fog csinálni. Ez már a találkájától fog függeni.
-Kuchiyose no Jutsu!- Mondja ki a tehcnika nevét a megfelelő kézpecsétek után, és természetesen nem maradhat el az az egyetlen egy könnycsepp sem, ami a saját klánja idézéséhez szükséges, hisz idézéskor emlékeznek meg az elhunyt sárkányokról, akiket előszeretettel vadásztak. Az idézést követően jelenik meg Kanrou a kicsi, rózsaszín bébi sárkány, aki alig ér a térdéig. Kurono leguggol a kis sárkányhoz és megsimogatja azt. –Szeretném, ha Kirigakureba mennél, és szólnál Kaorinak, hogy a lakásomon találkozunk. Betartva az ígéretem vissza megyek, de mond neki, hogy azt szeretném, ha ő is betartaná az övét. – Még utoljára megsimogatja a kicsikét, aztán a sárkány egy pukkanás keretében eltűnik. Arca újra semmitmondóvá válik és oda fordul ahhoz a háromhoz. –Itt az ideje indulni.- Mondja, majd azzal ő előre indulva veszi az utat Kirigakureba. Remélhetőleg követni fogják, ha már annyira figyelni akarják. Az út hosszú lesz, mivel nem mehet sárkány háton a három kolonc miatt, és kicsit költségesebb az ingyennél, mivel valami hajósnak is fizetniük kell, hogy vigye el őket Kirigakureba.

//A kövi post szerintem mehet a Kirigakurei lakásomra//.

Jiraiya Szomb. Márc. 08 2014, 15:27

Mivel nem voltál az oldalon és nem tudtál válaszolni a kérdésekre, visszatértedig a kalandot befagyasztom.

**Hiyama Takeo** Pént. Jún. 27 2014, 16:41

// Pein //

Hősünk végighallgatta Batta mondanivalóját, majd úgy tett, ahogyan a vezető mondta. Azonnal útra is kelt megkeresni Sora senseit. Ám még mielőtt elindult volna egyenesen a Szél országába, előtte benézett egy fegyverüzletbe.
~ Rossz érzésem van. Nem árt ha bővítem a fegyverarzenálomat egy kicsit. ~ gondolta magában, majd mikor bemenet az üzletbe az eladótól kért, egy darab bo-t, egy kusarigama-t, két darab fuuma shurikent. Kifizette a 2500 ryo-t, majd a tekercsébe pecsételte az új fegyvereit. Ezután pedig egyenesen a Szél országa felé vette az irányt. Pár órányi menet után meg is érkezett a határvidékre. Onnan még tovább ment egyenesen a sivatag felé vette az irányt, miközben arra tartott megpillantott egy falut, ami még nem a sivatag területén volt megtalálható. Takeo tudta, hogy ez lesz az említett Futekigakure. A faluba óvatosan lopódzott be, hiszen tudta, hogy ellenséges területen tartózkodik. Nem szeretett volna találkozni a Víz szövetség nindzsáival, éppen ezért az egyik épület tetején húzódott meg. Egyenlőre nem csinált semmit, csak szépen csendben végigpásztázta az utcákat és más épületeket, hát ha lesz olyan szerencséje, hogy megpillantja a mesterét.
~ Nagyon "jó"! Ellenséges területen, egyedül, megkeresni Sora senseit. Miért kell neki hősködni-e egy másik országért?! Nagyon össze kell szednem magamat, mert tuti, hogy nem lesz egyszerű feladat megoldani ezt az ügyet. ~ töprengett el magában, miközben még mindig ott lapult, a ház tetején és folyamatosan figyelt.

// Az adatlapomon levonom a pénzösszeget. //

Pein Hétf. Jún. 30 2014, 15:02

//Ha nem hagytam ki semmit, akkor Sora sensei öccsét nem bíztad rá senkire (a bátyjával él, nincs más hozzátartozója). Ez nem lenne túl jó lépés, szóval ha nem én siklottam át valamin, akkor a következő posztban még leírhatod, hogy hogyan és miért hagytad otthon.//

Ügyesen felkészültél az útra, és végül nem okozott különösebb nehézséget a kis, határ menti falu megtalálása se. Futekigakure csendes hely volt, omladozott épületekkel, keskeny utcákkal. Amikor megérkezel, lakosok nemigen mászkálnak az utcákon, talán szinte sose merészkednek ki biztonságot adó otthonaikból. Nem is csoda, hiszen egy halomnyi ellenséges shinobi cirkulál fel s alá a falu szűk utcáin. Talán túl sok is egy ilyen kis településhez. Érthetetlenül sok. Sora sensei pedig sehol.
Sokáig nem maradhatsz az épület tetején, mert a képzettebb shinobik – főképp, ha van köztük szenzor – pár percen belül ki fognak szúrni. A lakóházakba bejutni, és kicselezni az "ellenséges" hadakat nem egyszerű feladat, de kivitelezhető. Joggal feltételezheted, hogy a kicsiny település lakói szolgálhatnak valamilyen plusz információval a senseiedről vagy legalább a családjáról és a lehetséges indítékairól, a falu jelenlegi helyzetéről. Persze talán a Víz szövetségének katonái is a segítségedre lehetnek, sose tudhatod. Minden csak leleményesség, kellő ravaszság és elszántság kérdése.

//Egy részletesebb tervet várok, amelyben leírod, hogyan jutnál információhoz. Mivel a Víz szövetségének nem vagy az ellensége, akár náluk is bepróbálkozhatsz. A lakóházakba bejutni nem könnyű feladat, de ez az út is járható. Mindkét lehetőség sikeressége attól függ, hogy a terved mennyire lesz részletes és leleményes, reális. Természetesen egy harmadik utat is kitalálhatsz, ha azt jobb alternatívának tartod.//

Ajánlott tartalom