Kumogakure Utcái
+27
Kenshiro Karu
Hasegawa Zauki
Terumi Mei
Miuri Hitomi
Matuke Hariko
Ayanokoji Takashi
Orochimaru (Inaktív)
Kyrena
Hinata
Hatake Kakashi(Inaktív)
Részeges Teng Leng
Sai
Danzou
Tomoshika Asuko
Aburame Shino
Kurotsuki Emi
Yotsuki Kagerou
Sasaki Haru
Nireiko Kai
Shirogane Shiro
Hazukage Kurono
Shioshu Mash
Nosaru Kyoya
Hoshigaki Kisame
Ashina Hitomi
Ruru
Namikaze Minato(Inaktív)
31 posters
6 / 9 oldal
6 / 9 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Re: Kumogakure Utcái
// Leng //
Az ingyen alkohol rendesen megalapozta a jókedvedet bár ezen a kocsma többi vendége nem osztozott. A csapos hirtelen lebukott a pult alá és keresni kezdett valamit, leginkább egy fedezéket és egy bunkósbotot önvédelemből, míg a vendégek nagy része vagy a mosdóba vagy ki az utcára menekült, csupán pár bolond kíváncsiskodó maradt a helyén. Mulatozásodban későn tűnt fel neked hogy a négy zsoldos Samurai gazember, kivont karddal közeledik feléd de viselkedésed habozásra késztette őket pár másodpercig. -Ez egy részeg kis hülye! Egyedül is elintézem ember!- Mondta a legnagyobb, kopasz testőr és előrelépett a csoportból. -Na mond el egy utolsó imát te patkány. A címedet még elmondhatod hogy kinek postázzuk a rusnya fejedet. -Incselkedett a Samurai röhögve, majd pár másodperc múlva egy gyors vágást intézett a fejed felé. Eközben Kakaru a Yakuza főnök mellett, falnak támaszkodva várta a fejleményeket rezzenéstelen arccal. Nem úgy tűnt, mint aki a segítségedre fog sietni vagy bármennyire is aggódna a tanítványa testi épségéért.
Az ingyen alkohol rendesen megalapozta a jókedvedet bár ezen a kocsma többi vendége nem osztozott. A csapos hirtelen lebukott a pult alá és keresni kezdett valamit, leginkább egy fedezéket és egy bunkósbotot önvédelemből, míg a vendégek nagy része vagy a mosdóba vagy ki az utcára menekült, csupán pár bolond kíváncsiskodó maradt a helyén. Mulatozásodban későn tűnt fel neked hogy a négy zsoldos Samurai gazember, kivont karddal közeledik feléd de viselkedésed habozásra késztette őket pár másodpercig. -Ez egy részeg kis hülye! Egyedül is elintézem ember!- Mondta a legnagyobb, kopasz testőr és előrelépett a csoportból. -Na mond el egy utolsó imát te patkány. A címedet még elmondhatod hogy kinek postázzuk a rusnya fejedet. -Incselkedett a Samurai röhögve, majd pár másodperc múlva egy gyors vágást intézett a fejed felé. Eközben Kakaru a Yakuza főnök mellett, falnak támaszkodva várta a fejleményeket rezzenéstelen arccal. Nem úgy tűnt, mint aki a segítségedre fog sietni vagy bármennyire is aggódna a tanítványa testi épségéért.
Hatake Kakashi(Inaktív)- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm
Re: Kumogakure Utcái
- Hmmm... - esik gondolkodóba a fiú is. - Mindenképp valami olyasmi kellene, ami bohókásabb, mégis komoly társadalmi üzenete is van. Ami felhívná rájuk a figyelmet. Hah... Na majd elgondolkodom rajta, tedd meg te is, hátha eszedbe jut valami. Kicsit előbb lángoltam fel, minthogy konkrét tervem lenne - nevetgél zavartan a hajába túrva a fiú. - Előadóhelynek meg a legjobb vagy a főtér lenne, vagy mondjuk az akadémia. Ott lehetne szerintem ilyen előadást tartani. Viszont én nem vagyok túlzottan jó viszonyban sem a kagéval, sem az igazgatóval, sem úgy körülbelül onnan senkivel... Szerinted tudnál támogatót találni? Mert addig nem áltatnám a gyerekeket se, amíg nincs biztos hely... Na meg kellenének jelmezek, bizonyára élveznék, de én meg a varrás... bár talán találunk az anyukák között is segítséget, én csak a barkácsoláshoz értek valamelyest.
Ahogy a fiú tervezget messzibe révedő tekintettel, megérezheted, hogy voltaképp nem lehet túl jó viszonyban a falu lakóival, ezért is kellenél te, aki képviselnéd őhelyette, a falu szemében tisztán az egész kezdeményezést.
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kumogakure Utcái
Bólogattam, ahogy szavai árvízként lepték el elmémet. Bár megmosolyogtam, hogy ilyen zavart, mivel tényleg nem volt konkrét terve, csak hirtelen felindulás volt az egész. Ennek ellenére én is mélyen elmélkedtem azon, hogy milyen társadalmi jellegű darabot lehetne előadni, de nem voltam egy Andersen. Az ilyenek mindig akkor jutnak eszembe, ha sétálgatok az utcán. Meg se szólaltam, hagytam Higét érvényesülni, ugyanis nem akartam a szavába vágni, valamint figyeltem minden szavára, hogy mit akar belőle kihozni. Felnevettem, amikor kijelentette, hogy ő meg a varrás két külön fogalom, bár egyébként sem tudnám őt elképzelni tűvel a kezében, annál inkább azt, hogy egy egész díszletet kalapál össze.
- Nyugalom, ne légy ennyire magad alatt. Mostanság úgyis unatkozom, s ha kell, akár a falu összes lakójával beszélek. Persze első dolgom a kage lesz. Aztán pedig, ha még nincs fogyóban a fizikai erőm, akár én is varrhatok és segítek neked a barkácsolásban. Ha pedig időközben összedől egy oszlop a kezünk által, az még nem a világ vége - vigyorgok, miközben játékosan megnyomom Hige orrát. Legyen akárhogy is, ezzel mindenképpen sikert kell elérnünk. Nem is értem, hogy eddig a kage hogy nem értesült erről a távol eső kis rejtekről.
- Nyugalom, ne légy ennyire magad alatt. Mostanság úgyis unatkozom, s ha kell, akár a falu összes lakójával beszélek. Persze első dolgom a kage lesz. Aztán pedig, ha még nincs fogyóban a fizikai erőm, akár én is varrhatok és segítek neked a barkácsolásban. Ha pedig időközben összedől egy oszlop a kezünk által, az még nem a világ vége - vigyorgok, miközben játékosan megnyomom Hige orrát. Legyen akárhogy is, ezzel mindenképpen sikert kell elérnünk. Nem is értem, hogy eddig a kage hogy nem értesült erről a távol eső kis rejtekről.
Sasaki Haru- Halott Karakter
- Elosztható Taijutsu Pontok : 21
Tartózkodási hely : Kumogakure
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254
Re: Kumogakure Utcái
//Kakashi//
Lengnek csupán későn tűnik fel, hogy mindenki fedezékbe vonul, vagy kisiet a kocsmából. Zavartan kémlel körbe, majd megvakarja kobakját.
- Razzia van, vagy mi a fene? Még nincs vége a bulinak...he? - nézett fel hirtelen a vele incselkedő kopasz testőrre, kinek szavai igazán bántóak voltak az ifjú részeges számára.
- Most miért kell elrontani a bulit? - kérdezte sértődött arckifejezéssel, aminek következtében már lendült is a férfi pengéje, egyenesen megcélozva a fiút.
Ha a vágás fentről lefelé indul, Leng egyszerűen hátrébb tolja magát a székkel együtt, s ha elég gyors, rálép a kard életlen oldalára, majd felpattan ülőhelyéről. Megpróbálja átkarolni a férfi nyakát páncélos karjával és nevetve nyom egy barackot a fejére.
Ha ez nem sikerül, mert túl képzett az ellenfele, vagy csupán elszámítja magát, hátrébb tántorodik, de italát elveszi a pultról és úgy néz farkas szemet ellenfelével.
Ha a vágás oldalról érkezik, lábával eltolja magát a pulttól, majd a székkel együtt hátraesik és úgy próbál meg felkelni a földről.
- Kössünk fogadást. Ha én nyerek, enyém a kardod, ha te nyersz, ami lehetetlen, akkor az egyik leányzót te viheted haza. - mutatott a yakuza egyik oldalán ülő szépségre mutatva.
Lengnek csupán későn tűnik fel, hogy mindenki fedezékbe vonul, vagy kisiet a kocsmából. Zavartan kémlel körbe, majd megvakarja kobakját.
- Razzia van, vagy mi a fene? Még nincs vége a bulinak...he? - nézett fel hirtelen a vele incselkedő kopasz testőrre, kinek szavai igazán bántóak voltak az ifjú részeges számára.
- Most miért kell elrontani a bulit? - kérdezte sértődött arckifejezéssel, aminek következtében már lendült is a férfi pengéje, egyenesen megcélozva a fiút.
Ha a vágás fentről lefelé indul, Leng egyszerűen hátrébb tolja magát a székkel együtt, s ha elég gyors, rálép a kard életlen oldalára, majd felpattan ülőhelyéről. Megpróbálja átkarolni a férfi nyakát páncélos karjával és nevetve nyom egy barackot a fejére.
Ha ez nem sikerül, mert túl képzett az ellenfele, vagy csupán elszámítja magát, hátrébb tántorodik, de italát elveszi a pultról és úgy néz farkas szemet ellenfelével.
Ha a vágás oldalról érkezik, lábával eltolja magát a pulttól, majd a székkel együtt hátraesik és úgy próbál meg felkelni a földről.
- Kössünk fogadást. Ha én nyerek, enyém a kardod, ha te nyersz, ami lehetetlen, akkor az egyik leányzót te viheted haza. - mutatott a yakuza egyik oldalán ülő szépségre mutatva.
Részeges Teng Leng- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 11
Tartózkodási hely : Ahol inni lehet...
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Kumogakure Utcái
// Leng //
Ellenfeled elég képzettnek látszott bizony már ami a kardforgatást illeti és a mozdultaiban is látszott hogy nem egy gyakorló harcra hívott téged hanem a fejedet akarja méghozzá gyorsan. Mindenesetre az első rohamot sikeresen elkerülted és még a piádat sem löttyintetted ki. Ez kicsit felhergelte a mészárost de azért végighallgatta az ajánlatodat. -Fogadás? A Főnök nőihez még én sem érhetek te barom! Ha nyersz akkor kegyes halálod lesz, ha nem akkor pedig feldarabollak és odadoblak a kutyáknak! Ez az ajánlatom te kis patkány!- Mondta dühösen majd nagyobb sebességre kapcsolva indított feléd egy villámgyors vágást, ami elől sikeresen kitértél. Ezután ezt megint megismételte a zsoldos hasonló eredménnyel.
-Hiába térsz ki, ha egyszer eltalállak neked annyi! - Volt némi igazság a szavaiban, a kérdés már csak az volt, hogy ha így folytatod mikor haragítod magadra annyira hogy erősítést hívjon, amiből nem volt hiány az ivóban. Töprengeni ezen nem volt időd mert a folyamatos rohamokat sorra kell kerülgetned.
Ellenfeled elég képzettnek látszott bizony már ami a kardforgatást illeti és a mozdultaiban is látszott hogy nem egy gyakorló harcra hívott téged hanem a fejedet akarja méghozzá gyorsan. Mindenesetre az első rohamot sikeresen elkerülted és még a piádat sem löttyintetted ki. Ez kicsit felhergelte a mészárost de azért végighallgatta az ajánlatodat. -Fogadás? A Főnök nőihez még én sem érhetek te barom! Ha nyersz akkor kegyes halálod lesz, ha nem akkor pedig feldarabollak és odadoblak a kutyáknak! Ez az ajánlatom te kis patkány!- Mondta dühösen majd nagyobb sebességre kapcsolva indított feléd egy villámgyors vágást, ami elől sikeresen kitértél. Ezután ezt megint megismételte a zsoldos hasonló eredménnyel.
-Hiába térsz ki, ha egyszer eltalállak neked annyi! - Volt némi igazság a szavaiban, a kérdés már csak az volt, hogy ha így folytatod mikor haragítod magadra annyira hogy erősítést hívjon, amiből nem volt hiány az ivóban. Töprengeni ezen nem volt időd mert a folyamatos rohamokat sorra kell kerülgetned.
Hatake Kakashi(Inaktív)- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm
Re: Kumogakure Utcái
[Haru]
A fiú ismét megfogta a kezeid, és széles mosollyal nézett rád. - Köszönöm! Annyira köszönöm! - s látszott rajta, hogy izgalma tovább fokozódik. S a nap kevéske maradékát tervezgetéssel töltöttétek, honnan lehetne mit beszerezni, hogyan kellene megoldani a dolgokat, és legfőképp, hogy inkább könnyedebb, viccesebb legyen a darab, vagy inkább a drámaibb, mély mondanivalókat tartalmazó, de úgy döntöttetek, a gyerekeknek jobban fog állni, ha cukik és viccesek, mint ha nagyon drámainak igyekeznek látszani, de az embernek csak az jut róluk az eszébe, hogy ahh, olyan édesek.
A másnap viszont komoly feladatokat tartogatott a számodra. Meg kell szerezned a Kage engedélyét, utána kell járnod, hol tarthatnátok meg az előadást, és hogy szerezhetnétek meg a helyet, s talán az sem árt, ha már most közvéleménykutatás félébe kezdesz, kinek a segítségére is számíthattok, vagy hogy ki menne el egy ilyen jótékonysági darabra.
//Rád bízom, milyen sorrendben fogsz hozzá a dolgokhoz, ha a kageval akarsz előbb beszélni, a Raikage irodájába írj, ha mással akarsz kezdeni, akkor pedig maradjunk itt, az utcákon //
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kumogakure Utcái
//Kakashi//
Lengnek sikerül az elkerülő manőver, sőt folyamatosan védi a támadásokat, ráadásul úgy, hogy nem készül fel rájuk. Valószínűleg a testőr nem ismeri a részeges Taijutsu mibenlétét, vagy csak túl ideges ahhoz, hogy gondolkodjon, nem számít végül is, mert Teng sem teszi ugyanezt, igaz ő más dolog miatt.
~ He? Főnök? ~ gondolta magában a fiú, mikor ellenfele ismét támadásba lendült. Mivel egyre gyorsabbak a vágások, és kevés a területe, egyszerűen hanyatt esve próbálja meg kikerülni a támadást, de hogy a testőr se érezze magát védettnek, a széket amin ült egy mozdulattal a lába elé próbálja rúgni, így egyszerre próbálja meg kikerülni a csapást és hozzá ellentámadásba is lendül.
Ha a férfi nem elég gyors, hogy kikerülje, valószínűleg megbotlik benne és az egyensúlya miatt Leng felé kezd el dőlni.
A részeges pedig teli talppal mellkason rúgja, aminek következtében az ellenkező irányba fog repülni, társai felé.
Ha a férfi még nem annyira mérges, hogy ez a kis trükk kibabráljon vele, vagyis átlépi a felé rúgott széket, valószínűleg ismét támadni fog a hanyatt eső Lengre, ez esetben hátra bukfenccel próbálja meg hárítani a csapást.
Ha sikerül a terve, feltápászkodik és ellenfeleire néz majd felemelve kezeit feléjük int.
- Fogadjunk, hogy nem találjátok ki a következő mozdulatom, mert még én sem tudom. - neveti el magát Teng, majd csak meghúzza az asztalon lévő italt, mit az imént otthagyott.
Lengnek sikerül az elkerülő manőver, sőt folyamatosan védi a támadásokat, ráadásul úgy, hogy nem készül fel rájuk. Valószínűleg a testőr nem ismeri a részeges Taijutsu mibenlétét, vagy csak túl ideges ahhoz, hogy gondolkodjon, nem számít végül is, mert Teng sem teszi ugyanezt, igaz ő más dolog miatt.
~ He? Főnök? ~ gondolta magában a fiú, mikor ellenfele ismét támadásba lendült. Mivel egyre gyorsabbak a vágások, és kevés a területe, egyszerűen hanyatt esve próbálja meg kikerülni a támadást, de hogy a testőr se érezze magát védettnek, a széket amin ült egy mozdulattal a lába elé próbálja rúgni, így egyszerre próbálja meg kikerülni a csapást és hozzá ellentámadásba is lendül.
Ha a férfi nem elég gyors, hogy kikerülje, valószínűleg megbotlik benne és az egyensúlya miatt Leng felé kezd el dőlni.
A részeges pedig teli talppal mellkason rúgja, aminek következtében az ellenkező irányba fog repülni, társai felé.
Ha a férfi még nem annyira mérges, hogy ez a kis trükk kibabráljon vele, vagyis átlépi a felé rúgott széket, valószínűleg ismét támadni fog a hanyatt eső Lengre, ez esetben hátra bukfenccel próbálja meg hárítani a csapást.
Ha sikerül a terve, feltápászkodik és ellenfeleire néz majd felemelve kezeit feléjük int.
- Fogadjunk, hogy nem találjátok ki a következő mozdulatom, mert még én sem tudom. - neveti el magát Teng, majd csak meghúzza az asztalon lévő italt, mit az imént otthagyott.
Részeges Teng Leng- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 11
Tartózkodási hely : Ahol inni lehet...
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Kumogakure Utcái
A férfit kellő képen felidegesítette a manőverezésed és nem számított az ellentámadásodra. Ennek eredményeképpen megbotlott, és mellkasa találkozott a talpaddal, végállomása a padló volt pont a társai előtt, akik meglepetten figyelték az ájult partnerüket és harci moráljuk is egyből a béka segge alá merült. Ezen a hencegésed sem segített, Kakaru sensei a sarokban megengedett magának egy mosolyt, viszont a Yakuza főnök ezt a szemtelenséget már nem tűrhette és próbálta feltüzelni az embereit. -Ebből elég! 100000 Ryo-t kaptok minden egyes levágott végtagja után! Duplát az aki a fejét hozza elém!- Üvöltötte dühösen, mire a zsoldosoknak visszatért az életkedvük és négyen is feléd vettették magukat. Ketten a szokásos Katana vágásokkal próbáltak a sarokba üldözni, míg a másik kettő hárébb helyezkedve várta a sorát. Az egyik egy nagydarab volt egy bárdal a kezében, a másik pedig egy alacsony két tőrrel felszerelkezve. A hangulat a tetőfokára hágott, csak a piád fogyott el az asztalról.
Hatake Kakashi(Inaktív)- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm
Re: Kumogakure Utcái
A terv sikerrel járt, ami Tenget még jobban túlzott önbizalomra készteti, már nem mintha eddig híján lett volna tőle, de a főnök idegessége még nagyobb kedvre deríti. A felajánlásra azonban értetlenül szétnéz, majd megörül neki.
- Száz ezer? Kinek kell levágni a végtagjait? - kérdi izgalommal telve, de mikor négy nehézfiú indul meg felé, leesik neki a dolog, bizony ő az, akit fel akarnak aprítani.
- Jaaaaaa, hogy az enyémet... - mutat magára viccesen, de már cselekednie kell, ha nem akarja több darabban végezni, s mivel két kardos fickó több, mint egy, már amennyire össze tudja őket számolni, komolyabban veszi a harcot.
Ezért elemel a pultról egy üres poharat, majd a baloldali férfi felé hajítja, ami még, ha nem is találja telibe a férfi arcát, mindenképp elhajol, ami meggátolja azt, hogy egyszerre támadjanak.
Megpróbál egy mögötte lévő asztalra fenékkel felpattanni, majd ismét rábízza magát a gravitációra és hátrapördül, remélve, hogy ezzel ismét elkerül egy csapást.
Ha sikeres az érkezés, felkapja az asztalt, az élére állítja és az ellenfél felé kezdi el tolni azt. Nem tolja sokáig, ugyanis, ha a kardos pasasok leleményesek, átszúrhatnak a bútordarabon, vagy átszúrhatnak felette, így mivel az előbb is bejött ez a mozdulat, Leng elengedi az asztalt és telitalpas rúgással segíti azt tovább, remélve, hogy legalább az egyensúlyukat elveszítik a testőrök.
Ha sikerül a meredek akció, ismét felpattan, majd a pulthoz sétál.
- Csapos, még egy kört! Kezdenek idegesíteni ezek a pojácák... - mondja, majd ha hallja, hogy ismét közelednek felé, felkészül a csapásokra.
Azonban, ha nem sikerül a terve, az asztalnál próbálja kikerülni mindkettejük csapását, mely a poharas akciót követően remélhetőleg nem egyszerre történik, így közben oda-oda tud szúrogatni bal és jobb öklével.
- Száz ezer? Kinek kell levágni a végtagjait? - kérdi izgalommal telve, de mikor négy nehézfiú indul meg felé, leesik neki a dolog, bizony ő az, akit fel akarnak aprítani.
- Jaaaaaa, hogy az enyémet... - mutat magára viccesen, de már cselekednie kell, ha nem akarja több darabban végezni, s mivel két kardos fickó több, mint egy, már amennyire össze tudja őket számolni, komolyabban veszi a harcot.
Ezért elemel a pultról egy üres poharat, majd a baloldali férfi felé hajítja, ami még, ha nem is találja telibe a férfi arcát, mindenképp elhajol, ami meggátolja azt, hogy egyszerre támadjanak.
Megpróbál egy mögötte lévő asztalra fenékkel felpattanni, majd ismét rábízza magát a gravitációra és hátrapördül, remélve, hogy ezzel ismét elkerül egy csapást.
Ha sikeres az érkezés, felkapja az asztalt, az élére állítja és az ellenfél felé kezdi el tolni azt. Nem tolja sokáig, ugyanis, ha a kardos pasasok leleményesek, átszúrhatnak a bútordarabon, vagy átszúrhatnak felette, így mivel az előbb is bejött ez a mozdulat, Leng elengedi az asztalt és telitalpas rúgással segíti azt tovább, remélve, hogy legalább az egyensúlyukat elveszítik a testőrök.
Ha sikerül a meredek akció, ismét felpattan, majd a pulthoz sétál.
- Csapos, még egy kört! Kezdenek idegesíteni ezek a pojácák... - mondja, majd ha hallja, hogy ismét közelednek felé, felkészül a csapásokra.
Azonban, ha nem sikerül a terve, az asztalnál próbálja kikerülni mindkettejük csapását, mely a poharas akciót követően remélhetőleg nem egyszerre történik, így közben oda-oda tud szúrogatni bal és jobb öklével.
Részeges Teng Leng- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 11
Tartózkodási hely : Ahol inni lehet...
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Kumogakure Utcái
Az akciód elég kockázatosnak bizonyult már szinte a hülyeség határát súrolta de a pohárdobálás meglepte az egyik ellenfeled és elvesztette a koncentrációját. Ez pont elég volt hogy sikerrel hajtsd végre az asztalra pattanást és az azt követő asztal rugdosást. A pohárdobálásod szenvedő alanya reagálni sem tudott és csuklott össze az ütközéstől, míg a másik megpróbálta átugrani a bútort de lába beakadt és egyenesen rád esett. Mindketten a földön végeztétek, csak az ő feje egy nagy koppanással találkozott a talajjal. Az eszméletlen zsoldost próbáltad levakarni magadról de egy mély hang szólalt meg mögötted.
-Majd én segítek kölyök!- Már örültél a hogy nem hagytak cserben téged és vége a küzdelemnek de csak az utolsó előtti nagy darab harcos volt az, aki ledobta rólad eszméletlen kolegáját majd felkapott téged és nemes egyszerűséggel behajított a pult mögé. Józanul ez az érkezés biztos fájt volna, így azonban alig érezted meg azt a pár nem túl mély vágást, amit szereztél. És a pia is a közelben volt, bár időd nem sok maradt a nagy darab következő rohama elött, amit a fejszéjével indított feléd.
-Majd én segítek kölyök!- Már örültél a hogy nem hagytak cserben téged és vége a küzdelemnek de csak az utolsó előtti nagy darab harcos volt az, aki ledobta rólad eszméletlen kolegáját majd felkapott téged és nemes egyszerűséggel behajított a pult mögé. Józanul ez az érkezés biztos fájt volna, így azonban alig érezted meg azt a pár nem túl mély vágást, amit szereztél. És a pia is a közelben volt, bár időd nem sok maradt a nagy darab következő rohama elött, amit a fejszéjével indított feléd.
Hatake Kakashi(Inaktív)- Mesélő
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Pénz&Sárm
Re: Kumogakure Utcái
A terv ismét bevált, de ez nem csoda, bolondnak bolond a szerencséje, ám ő mégis úgy érzi, tudásának köszönheti előnyét. Ám most hiba csúszik a gépezetbe, ellenfele ráesik, s bár ez még nem lenne akkora probléma, ha nem lenne neki még ellenfele. Arra nem emlékszik mennyi testőrrel küzd, de azt kisilabizálja, hogy még maradt ellenfél.
- Haver...hikk...először vigyél el randizni. - mondja az eszméletlen fickónak, mikor hallja a segítséget ajánló férfi hangját.
- Ó, milyen kedves...köszönööööööm. - kiáltja, miközben hangos csörömpölések jelzik, hogy talajt ért a pult mögött. Több üveg eltörik, poharak és italok, ezek szét is vagdossák felsőtestét, főleg hogy nem fedi azt semmi. Felocsúdik és látja, hogy nincs egyedül, a pultos vele szemben fekszik, Teng vigyorogva köszönti.
- Üdvözlöm. - bólint, majd megragad egy letört nyakú üveget és el kezdi engedni magába az italt. Viszont nincs mese, egy fejszés testőrrel van dolga, felpattan, s már érkezik a csapás.
- Új fogadás, a hikk...vesztes állja a költségeket. - mondta, majd megpróbált lehajolni a hatalmas csapás elől, amit ellenfele indított ellene. Könnyebb helyzetben van, hiszen az előző harcosok kardokkal küzdöttek, melyek könnyebben forognak a kézben, fejszével lomhább támadásokat lehet végezni, ám azonban most Teng nem bízza a véletlenre, megissza az egész üveg tartalmát, hogy agya teljesen átadja magát a részeges taijutsu erejének. Innentől kezdve nincs gondolkodás, nincs tervezés, az ital csinál helyette mindent.
- Nadzzsson dzúúúnyány el...izéé...fogsz ezsni...hikk... - magyarázta, miközben szemeivel úgy pislogott, mintha belement volna valami. Akaratlanul is botladozni kezdett, elesett, rátehénkedett a pultra, majd lecsúszott. Szánalmas látványt nyújthat ez egy külső szemlélőnek, mégis ebben rejlik a részeges öklösök ereje, hiszen ezek az elesések és kiszámíthatatlan mozdulatok az ellenfél támadási elleni védekezést szolgálják, az más dolog, hogy Teng ellenfele mennyire céloz jól és megfelelő időben ahhoz, hogy az "esdekelő" fiút eltalálja.
Ha nem sebezték meg az ifjút, egy csapást követően egyenesen ellenfele nyakába ugrik, ezzel megakadályozva, hogy használni tudja fejszéjét, majd ha sikerül a terve perverzen elmosolyodik.
- Teng zstíluzs: áramsszünet. - kiált Teng, majd mutató és középső ujjával megpróbálja megbökni ellenfele szemeit, majd egyszerűen hagyja, hogy ismét leessen a földre. Ha ellenfele kitér a nyakba ugrás elől, tovább esdekel, épp terve nincs, hiszen elérte részeges taijutsujának határait.
- Haver...hikk...először vigyél el randizni. - mondja az eszméletlen fickónak, mikor hallja a segítséget ajánló férfi hangját.
- Ó, milyen kedves...köszönööööööm. - kiáltja, miközben hangos csörömpölések jelzik, hogy talajt ért a pult mögött. Több üveg eltörik, poharak és italok, ezek szét is vagdossák felsőtestét, főleg hogy nem fedi azt semmi. Felocsúdik és látja, hogy nincs egyedül, a pultos vele szemben fekszik, Teng vigyorogva köszönti.
- Üdvözlöm. - bólint, majd megragad egy letört nyakú üveget és el kezdi engedni magába az italt. Viszont nincs mese, egy fejszés testőrrel van dolga, felpattan, s már érkezik a csapás.
- Új fogadás, a hikk...vesztes állja a költségeket. - mondta, majd megpróbált lehajolni a hatalmas csapás elől, amit ellenfele indított ellene. Könnyebb helyzetben van, hiszen az előző harcosok kardokkal küzdöttek, melyek könnyebben forognak a kézben, fejszével lomhább támadásokat lehet végezni, ám azonban most Teng nem bízza a véletlenre, megissza az egész üveg tartalmát, hogy agya teljesen átadja magát a részeges taijutsu erejének. Innentől kezdve nincs gondolkodás, nincs tervezés, az ital csinál helyette mindent.
- Nadzzsson dzúúúnyány el...izéé...fogsz ezsni...hikk... - magyarázta, miközben szemeivel úgy pislogott, mintha belement volna valami. Akaratlanul is botladozni kezdett, elesett, rátehénkedett a pultra, majd lecsúszott. Szánalmas látványt nyújthat ez egy külső szemlélőnek, mégis ebben rejlik a részeges öklösök ereje, hiszen ezek az elesések és kiszámíthatatlan mozdulatok az ellenfél támadási elleni védekezést szolgálják, az más dolog, hogy Teng ellenfele mennyire céloz jól és megfelelő időben ahhoz, hogy az "esdekelő" fiút eltalálja.
Ha nem sebezték meg az ifjút, egy csapást követően egyenesen ellenfele nyakába ugrik, ezzel megakadályozva, hogy használni tudja fejszéjét, majd ha sikerül a terve perverzen elmosolyodik.
- Teng zstíluzs: áramsszünet. - kiált Teng, majd mutató és középső ujjával megpróbálja megbökni ellenfele szemeit, majd egyszerűen hagyja, hogy ismét leessen a földre. Ha ellenfele kitér a nyakba ugrás elől, tovább esdekel, épp terve nincs, hiszen elérte részeges taijutsujának határait.
Részeges Teng Leng- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 11
Tartózkodási hely : Ahol inni lehet...
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Kumogakure Utcái
* Utcákat róva / majd a nagy meglepetés *
- Az ne érdekeljen, hogy hova megyünk Jössz és kész csak ez számít, majd meg oldjuk a dolgokat.
Végig rángatlak az utcákon ami talán más ismerős lehet. Egyetlen egyszer már jártál erre, még régen amikor ismeretséged még friss volt mestereddel. Talán már tudod is hova is mentek és mi a rejtélyes úti célotok. Most egy lépcsőn tessékelnek felfelé, hol már szintén jártál.
- Hééé meg jöttünk ám!
Oda bentről szintén mester vagy is az én hangom válaszolt.
- Oké, kész van minden.
Kyrena felé fordulok és egy fekete kendőt húzok elő. A lánynak nyújtom mosolyogva és kezem az ajtó kilincsére teszem.
- Mi előtt belépnénk ezt kösd fel. Utána a fürdő szobába vezetlek, ahol tudsz tisztálkodni és át öltözni. Nyugi utólagos engedelmeddel az egyik klonom elhozott tőled pár ruhát. Tudod muszáj volt mert ha elmondom ez nem lenne most olyan.
Amint a kendő fent van és nem tud leskelődni a lány ki nyitom az ajtót, majd egyenesen a fürdőbe vezetem. Ahol természetesen minden megvan ami egy nő fürdőjébe kell.
- Oda kint meg várlak, de amikor kilépsz kérlek csukot szemel tedd. Csak akkor nyisd ki amikor szolok, ígérem meg éri.
Hangom csordultig volt izgalommal, és látszott valamit nagyon szeretnék elmondani, de még vissza tudom tartani.
- Az ne érdekeljen, hogy hova megyünk Jössz és kész csak ez számít, majd meg oldjuk a dolgokat.
Végig rángatlak az utcákon ami talán más ismerős lehet. Egyetlen egyszer már jártál erre, még régen amikor ismeretséged még friss volt mestereddel. Talán már tudod is hova is mentek és mi a rejtélyes úti célotok. Most egy lépcsőn tessékelnek felfelé, hol már szintén jártál.
- Hééé meg jöttünk ám!
Oda bentről szintén mester vagy is az én hangom válaszolt.
- Oké, kész van minden.
Kyrena felé fordulok és egy fekete kendőt húzok elő. A lánynak nyújtom mosolyogva és kezem az ajtó kilincsére teszem.
- Mi előtt belépnénk ezt kösd fel. Utána a fürdő szobába vezetlek, ahol tudsz tisztálkodni és át öltözni. Nyugi utólagos engedelmeddel az egyik klonom elhozott tőled pár ruhát. Tudod muszáj volt mert ha elmondom ez nem lenne most olyan.
Amint a kendő fent van és nem tud leskelődni a lány ki nyitom az ajtót, majd egyenesen a fürdőbe vezetem. Ahol természetesen minden megvan ami egy nő fürdőjébe kell.
- Oda kint meg várlak, de amikor kilépsz kérlek csukot szemel tedd. Csak akkor nyisd ki amikor szolok, ígérem meg éri.
Hangom csordultig volt izgalommal, és látszott valamit nagyon szeretnék elmondani, de még vissza tudom tartani.
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
Nincs választásom, ezt határozottan jelezte. Ezt viszont sosem szerettem. Kiskoromban sem, de egy dolog miatt, mostanság még kevésbé. Az pedig, hogy csak húz maga után, akaratom ellenére, még rosszabb. Kénytelen vagyok menni. Hiába ellenkeznék, ő úgyis erősebb. Ismerős, túlontúl ismerős ez az egész. Szemeim olykor összeszorítom. Nem hiszem, hogy ő ártani akarna, mégis, szívem veszettül kalapál, a levegőt hamarosan már zihálva kapkodom és teljes mértékben eluralkodik rajtam a kétségbeesés. Egyetlen eseménysor jelenik meg lelki szemeim előtt. Egy nálam alig fiatalabb lány, aki az erdőben játszik. Aztán megjelenik ő. Egy alak, ki barátságos mosollyal közeledett és semmi gyanús nem volt benne. Kék tekintete tiszta volt, legalábbis gyermeki szemmel annak tűnt. Arca kissé szögletes, állán borosta húzódott végig. Haja kissé csapzott volt, de ez jellemzőnek mondható a vele megegyező korú férfiakra. Úgy tűnt, mintha akkor ébredt volna. Még ásított is egy nagyot. Aztán valahogy, némi idő elteltével, teljesen beférkőzött a kislány bizalmába. Megtudta nevét, azt, hogy hova valósi és még el is ment vele sétálni. Idővel azonban az egy fickóból több lett, a lány pedig egyenesen egy csapdába sétált gondtalanul. Ezek után pokoli időszak várt rá, melynek végén tényleg azt hitte, hogy oda is került… A pokolból pedig egyedül, egymaga jutott ki. Fázva, szakadtan, véresen, kék-zöld foltokkal tarkítva, halálfélelemmel és mérhetetlen szomorúsággal lelkében és tekintetében egyaránt. Ugyanakkor előkerült még egy érzés, melyet addig még csak távolról sem ismert. A bosszúvágy… Valamilyen szinten, az hajtja őt a mai napig.
Nem akarom ezt még egyszer látni, átélni és érezni. Most már úgy érzem, hogy sikerült kikecmeregnem abból az állapotból és tudok élni a mélyen elzárt fájdalommal. Nem akarok belőle még egy adagot. Az emlékképek özönében nem is figyelem, hogy merre haladunk. Rinn is feszült kissé, bizonyára érzi, hogy valami rosszra gondolok. Végül egy lépcsőn lettem feltuszkolva. A terep hirtelen változására már én is felfigyeltem és észrevettem, hogy hol is járunk. Eléggé ismerős környék, bár még csak egyszer jártam itt. Az viszont, hogy Katsumi nem megy be azonnal saját lakásának ajtaján és előre szól, majd ő maga válaszol, kissé furcsa. Sőt, mi több, nagyon furcsa. Nem is tudom hova tenni. Szemeim elkerekednek a döbbenettől. Ez csak tovább fokozódik, mikor felém nyújtja a fekete kendőt, melyet a szememre kellene kötnöm. Remegő kezekkel nyúlok az anyagért. Próbálok ismét normálisan lélegezni és szívverésem is próbálom tompítani. Legalább annyira, hogy gondolataim helyén ne a mellkasomból induló dobszólót halljam. Az ismerős környék kissé megnyugtat. Az is, hogy végre megálltunk. Az viszont nyugtalanít még mindig, hogy most be kellene kötnöm a szemem.
Ujjaim végighúzom a kezembe vett kendőn. Puha, cseppet sem durva anyagból készült, sűrű szövéssel. Biztos, hogy semmit nem lehetne mögüle látni. Ez nem az a játék, amikor egy sállal bekötik az ember szemét, úgy, hogy azon át lehet látni és úgy kell elkapni a többieket. Minden esetre, bíznom kell mesteremben. Erről is szólt ez a nap nem? Megbíztam benne, ezért tudtam elmondani azokat a dolgokat. Azért nyíltam meg neki, még ha csak kicsit is. A rossz emlékek bármikor előjöhetnek. Ez viszont biztos, hogy nem az a helyzet.
- De a ruháim… Hogy mi??? – kérdezek vissza meglepetten.
Tehát erre is felkészült. De vajon az a klón mit hozott el? És… Ha belegondolok, hogy a ruháim közt turkált… Arcom hirtelen teljesen elvörösödik. Ebben a pillanatban nem a múlttól félek, hanem a jövőtől. Attól, hogy miféle ruhát találtak nekem. Mihamarabb meg kell tudnom, hogy mi vár rám. Lassan bekötöm hát szemeim és gondjaira bízom magam. Hagyom, hagy vezessen a fürdőig. Legalábbis azt mondta, hogy oda vezet. Ott a kendőt leveszem. Szétnézek, de ekkor már tanárom nincs bent. Csak szavai hangoznak fejemben. Izgatott szavai, melyek szintén megrémítenek. Valamire készül. Ebben biztos vagyok. Abban viszont nem, hogy meg akarom tudni, hogy mi az. Minden esetre, azonnal a nekem szánt ruhák felé szedem lépteim, hogy megtudjam, hogy mik is vannak ott. Mikor meglátom, meg is nyugszom, meg nem is. Sejthettem volna, hogy nem az edzésre és küldetésekre szánt öltözeteim közül kerül majd ki egy kompozíció. Ennek ellenére megnyugodhatok, mert találhattak volna rosszabbat is. Gyorsan megmosakszom, s most már sokkal tisztábban, magamra veszem „lopott” holmiim. Egyik egy kétrétegű alkotás, melynek alja egy barna topp, felső rétege pedig egy bő, krémszínű anyagból készült, vállakat szabadon hagyó, félhosszú ujjú felső. Alulra pedig egy hozzá passzoló, sötétebb barna nadrág kerül és természetesen a szandál. Ha viszont már így kényszerülök öltözni, hajam össze is kötöm. Egyébként is sokat nőtt az elmúlt időkben. Sokkal kényelmesebb és kevésbé meleg, ha fel van kötve.
Most, hogy elkészültem, megindulok az ajtó felé. Megállok előtte, kezem kinyújtom, de félúton a kilincs felé megállok. Karom visszahullik testem mellé és önkéntelenül is hátrálok egy lépést. Félek. Ismételten félek. Ennek most semmi köze az út közben előtörő emlékekhez, vagy a kendőhöz. Sokkal inkább Katsumi izgatott hangjához és utolsó szavaihoz. „ígérem meg éri” Ezen szavak gondolatára is végigfut a hideg a hátamon. Nem szeretem a meglepetéseket, ő pedig nem tudom, hogy mire készül és miért, de az biztos, hogy tervez valamit. Különben nem lopta volna el a ruháim és nem rángatott volna el ide olyan sietősen. Az ajtóhoz nem vagyok képes visszamenni. Inkább visszahátrálok a fürdőalkalmatosság mellé és leülök. Mi lenne, ha azt tetetném, hogy alszok? Akkor biztos nem kellene kimennem. Egyébként sem lenne nehéz tetetni. Szemeim be is csukom. Gondolatban azt ismételgetem, hogy el kell aludnom, sikerrel azonban nem járok. Ennek ellenére sem kelek fel. Csak maradok ott, talán nem fog bejönni és kirángatni innen. Ugye nem?
Nem akarom ezt még egyszer látni, átélni és érezni. Most már úgy érzem, hogy sikerült kikecmeregnem abból az állapotból és tudok élni a mélyen elzárt fájdalommal. Nem akarok belőle még egy adagot. Az emlékképek özönében nem is figyelem, hogy merre haladunk. Rinn is feszült kissé, bizonyára érzi, hogy valami rosszra gondolok. Végül egy lépcsőn lettem feltuszkolva. A terep hirtelen változására már én is felfigyeltem és észrevettem, hogy hol is járunk. Eléggé ismerős környék, bár még csak egyszer jártam itt. Az viszont, hogy Katsumi nem megy be azonnal saját lakásának ajtaján és előre szól, majd ő maga válaszol, kissé furcsa. Sőt, mi több, nagyon furcsa. Nem is tudom hova tenni. Szemeim elkerekednek a döbbenettől. Ez csak tovább fokozódik, mikor felém nyújtja a fekete kendőt, melyet a szememre kellene kötnöm. Remegő kezekkel nyúlok az anyagért. Próbálok ismét normálisan lélegezni és szívverésem is próbálom tompítani. Legalább annyira, hogy gondolataim helyén ne a mellkasomból induló dobszólót halljam. Az ismerős környék kissé megnyugtat. Az is, hogy végre megálltunk. Az viszont nyugtalanít még mindig, hogy most be kellene kötnöm a szemem.
Ujjaim végighúzom a kezembe vett kendőn. Puha, cseppet sem durva anyagból készült, sűrű szövéssel. Biztos, hogy semmit nem lehetne mögüle látni. Ez nem az a játék, amikor egy sállal bekötik az ember szemét, úgy, hogy azon át lehet látni és úgy kell elkapni a többieket. Minden esetre, bíznom kell mesteremben. Erről is szólt ez a nap nem? Megbíztam benne, ezért tudtam elmondani azokat a dolgokat. Azért nyíltam meg neki, még ha csak kicsit is. A rossz emlékek bármikor előjöhetnek. Ez viszont biztos, hogy nem az a helyzet.
- De a ruháim… Hogy mi??? – kérdezek vissza meglepetten.
Tehát erre is felkészült. De vajon az a klón mit hozott el? És… Ha belegondolok, hogy a ruháim közt turkált… Arcom hirtelen teljesen elvörösödik. Ebben a pillanatban nem a múlttól félek, hanem a jövőtől. Attól, hogy miféle ruhát találtak nekem. Mihamarabb meg kell tudnom, hogy mi vár rám. Lassan bekötöm hát szemeim és gondjaira bízom magam. Hagyom, hagy vezessen a fürdőig. Legalábbis azt mondta, hogy oda vezet. Ott a kendőt leveszem. Szétnézek, de ekkor már tanárom nincs bent. Csak szavai hangoznak fejemben. Izgatott szavai, melyek szintén megrémítenek. Valamire készül. Ebben biztos vagyok. Abban viszont nem, hogy meg akarom tudni, hogy mi az. Minden esetre, azonnal a nekem szánt ruhák felé szedem lépteim, hogy megtudjam, hogy mik is vannak ott. Mikor meglátom, meg is nyugszom, meg nem is. Sejthettem volna, hogy nem az edzésre és küldetésekre szánt öltözeteim közül kerül majd ki egy kompozíció. Ennek ellenére megnyugodhatok, mert találhattak volna rosszabbat is. Gyorsan megmosakszom, s most már sokkal tisztábban, magamra veszem „lopott” holmiim. Egyik egy kétrétegű alkotás, melynek alja egy barna topp, felső rétege pedig egy bő, krémszínű anyagból készült, vállakat szabadon hagyó, félhosszú ujjú felső. Alulra pedig egy hozzá passzoló, sötétebb barna nadrág kerül és természetesen a szandál. Ha viszont már így kényszerülök öltözni, hajam össze is kötöm. Egyébként is sokat nőtt az elmúlt időkben. Sokkal kényelmesebb és kevésbé meleg, ha fel van kötve.
Most, hogy elkészültem, megindulok az ajtó felé. Megállok előtte, kezem kinyújtom, de félúton a kilincs felé megállok. Karom visszahullik testem mellé és önkéntelenül is hátrálok egy lépést. Félek. Ismételten félek. Ennek most semmi köze az út közben előtörő emlékekhez, vagy a kendőhöz. Sokkal inkább Katsumi izgatott hangjához és utolsó szavaihoz. „ígérem meg éri” Ezen szavak gondolatára is végigfut a hideg a hátamon. Nem szeretem a meglepetéseket, ő pedig nem tudom, hogy mire készül és miért, de az biztos, hogy tervez valamit. Különben nem lopta volna el a ruháim és nem rángatott volna el ide olyan sietősen. Az ajtóhoz nem vagyok képes visszamenni. Inkább visszahátrálok a fürdőalkalmatosság mellé és leülök. Mi lenne, ha azt tetetném, hogy alszok? Akkor biztos nem kellene kimennem. Egyébként sem lenne nehéz tetetni. Szemeim be is csukom. Gondolatban azt ismételgetem, hogy el kell aludnom, sikerrel azonban nem járok. Ennek ellenére sem kelek fel. Csak maradok ott, talán nem fog bejönni és kirángatni innen. Ugye nem?
Re: Kumogakure Utcái
** Meg lepetés party **
- Bocs, hogy csak úgy bementem hozzád.
Állok meg jó pár perc múlva az ajtó mellet hátam a falnak támasztva. Szegény lehet teljesen ki ütötte magát, vagy ennyire haragszik? Nem tudom én csak jót akartam. Egy nehéz napot kellemesen lezárni. Egy kis jót egy olyan pozitív emléket, dolgot ami biztos jól esne neki. Ki nyitom az ajtót, de csukot szemekkel lépek be a szobába. Csak álok és nem szolok semmit, nem tudom a lány szimplán alszik, vagy sem. Azt sem tudom ruhában van e egyáltalán.
- Nem tudom, hogy alszol tehát bocsánat. Csak egy meglepetést akartam neked. Ha nem rángatlak magammal akkor lehet soha nem jöttél volna. Ezért gondoltam, hogy talán így sokkal jobb lesz. Tudod, meg tudtam nemsokára születésnapod lesz. Még is mire való egy barát ha nem arra, hogy meg ünnepelje a barátja születésnapját. Meg lepje valami kellemes dologgal. Szóval, tudod én.. én csak jót akartam.
Kezemben lévő kis dobozkát előre nyújtom. A doboz barna csomagolásba van bugyolálva. Tetején egy borítékkal rajta Kyrena nevével. Amint a dobozt elveszi a lány meg fordulok és ki sétálok. Mivel szemeim már nyitva vannak könnyen megtehetem. Még mi előtt kilépnék...
- Ha szükséged van rám oda kint leszek. Ohh és még valami.... úgy tudom a levelet és a dobozt Yuu küldte neked Konohábol.
Hangom mindvégig bűnbánó volt, és kicsit szomorkás. Az ajtót be csuktam magam mögött és hallani lehetett ahogy nagyot sóhajtva lehuppanok az egyik bőr fotelba.
** Levél tartalma és a doboz tartalma Azumi Yuueri bővítményében szerepel **
- Bocs, hogy csak úgy bementem hozzád.
Állok meg jó pár perc múlva az ajtó mellet hátam a falnak támasztva. Szegény lehet teljesen ki ütötte magát, vagy ennyire haragszik? Nem tudom én csak jót akartam. Egy nehéz napot kellemesen lezárni. Egy kis jót egy olyan pozitív emléket, dolgot ami biztos jól esne neki. Ki nyitom az ajtót, de csukot szemekkel lépek be a szobába. Csak álok és nem szolok semmit, nem tudom a lány szimplán alszik, vagy sem. Azt sem tudom ruhában van e egyáltalán.
- Nem tudom, hogy alszol tehát bocsánat. Csak egy meglepetést akartam neked. Ha nem rángatlak magammal akkor lehet soha nem jöttél volna. Ezért gondoltam, hogy talán így sokkal jobb lesz. Tudod, meg tudtam nemsokára születésnapod lesz. Még is mire való egy barát ha nem arra, hogy meg ünnepelje a barátja születésnapját. Meg lepje valami kellemes dologgal. Szóval, tudod én.. én csak jót akartam.
Kezemben lévő kis dobozkát előre nyújtom. A doboz barna csomagolásba van bugyolálva. Tetején egy borítékkal rajta Kyrena nevével. Amint a dobozt elveszi a lány meg fordulok és ki sétálok. Mivel szemeim már nyitva vannak könnyen megtehetem. Még mi előtt kilépnék...
- Ha szükséged van rám oda kint leszek. Ohh és még valami.... úgy tudom a levelet és a dobozt Yuu küldte neked Konohábol.
Hangom mindvégig bűnbánó volt, és kicsit szomorkás. Az ajtót be csuktam magam mögött és hallani lehetett ahogy nagyot sóhajtva lehuppanok az egyik bőr fotelba.
** Levél tartalma és a doboz tartalma Azumi Yuueri bővítményében szerepel **
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
Néhány percem van még arra, hogy csendben megnyugodjak. Utána azonban egy már jól ismert hang az, mi megtöri az olyannyira kényelmes némaságot. Nem tudok rá haragudni. Csak azért, mert bement az én jelentéktelen lakásomba, semmi értelme nem lenne. Talán csak szégyenkeznem, de valahol az sem izgat most. Nem tudok rá haragudni, mert hosszú idő óta ő az első, aki törődött velem és elfogadott úgy, ahogy vagyok. Vagyis… Az első ember, merthogy Rinn megelőzte ezekben. Ennek ellenére nem megyek ki, csak tovább gondolkozok. Lassan ezek után felállok, ekkor azonban nyílik az ajtó. Ő belép rajta. Csukott szemmel, kissé talán ügyetlenül, de most cseppet sem oly vidáman, mint ahogy én azt megszokhattam, szivárványszín hajjal mutatkozó senseiemtől. Végig őt figyeltem és arra vártam, hogy legalább egy kicsit elmosolyogja magát. Erre azonban hiába vágytam. Csak a szomorúságot láttam szemeiben és valamiféle megbánást. Még szavaiból is ez sütött. Születésnap? Mikor, hol, kinek? Vagyis… Milyen nap is van ma? Még azt sem tudom… Némi gondolkodásra van szükségem, hogy rájöjjek. Arra is rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Hamarosan… Nem ma, de hamarosan, merthogy holnap. Vagy lehet, hogy mégiscsak ma van?
Legszívesebben sírtam volna és kértem volna, hogy ne legyen ennyire szomorú, de már késő… Az álom összetört, és rá kellett jönnöm, hogy én tettem tönkre, még ha akaratom ellenére is. Nem is tudtam, hogy mit kellene mondanom. Egyszerűen fogtam magam, közelebb léptem hozzá egy lépéssel, majd kinyújtottam kezeim. Szívem szerint legalább suttogva, de mondtam volna egy „bocsánatot”. Erre azonban nem került sor. Még tátogásra sem futotta. Az én tekintetembe is bűnbánás költözött, lelkembe pedig a vágy, hogy bocsánatot leljek. A dobozt elveszem. Ügyelek rá, hogy a boríték ne essen le róla. Mikor meghallom, hogy kitől jött, tekintetem elszakítom a csomagról és elkerekedett szemekkel nézek tanáromra. Mégis mikor és hogyan? Azumi vajon jól van?
Mikor csukódik az ajtó, csak akkor lépek tanárom irányába. A kijárat azonban hirtelen bezárul előttem. Engem ismételten elönt a kétségbeesés, ma már sokadszor. Mindig másért, de mindig szinte ugyanaz az érzés áraszt el. Ezen is úrrá kellene lennem, mihamarabb, mert a kétségbeesés csak hibákat szül, semmi mást. Talán ezért van az, hogy most is egyik hibát követem el a másik után. A nagy sóhajt hallva torkom elszorul. Szemeim könnyezni kezdenek, ezért gyorsan leteszem a dobozt és törölgetni kezdem őket. Nem szabad sírnom, most nem. Még a végén eláztatom a csomagot. És ha sírok, akkor mit fog Katsumi gondolni odakint? Ki kellene mennem hozzá, méghozzá most. A csomagot kint is kinyithatom nem? Vele… Vele együtt.
A dobozt ismét felkapom, lépek egyet az ajtó felé, kinyújtom a kezem, de nem vagyok rá képes. Nem tudok kimenni. Nem hiszem, hogy képes lennék ünnepelni a születésnapomat. Még a barátommal sem… Vagy mégis? Jobb ötlet híján, fogom magam és visszatelepszem korábbi helyemre. A dobozt ölembe helyezem, a levelet kezembe veszem, széthajtom a lapot és lassan olvasni kezdem…
„Szia Kyrena!
Amikor ezt a levelet olvasod remélem otthon vagy és nem útközben adták a kezedbe a dobozt. Talán még Katsumi is ott van üdvözöld a nevemben kérlek. Szeretem volna ott leni amikor megkapod, és nagyon sajnálom a dolgot. Honnapokkal ezelőtt mi még nem is ismertük egymást volt egy kisebb üzleti ügy amivel egy Konohait megbíztam. Kárpótlásul, legközelebbi találkozásunkkor elmondom mi volt az és meg is mutatom. Ezért kellett itt maradnom és nem tarthattam veled vissza úton.
Kérlek ne agodj, miattam jól vagyok. Ami azt illeti majd kicsattanok a konohaiak nagyon értik a dolgukat ha vendéglátásról van szó. Remélem jó hasznát veszed majd a születésnapi ajándéknak. Ne haragudj, hogy nem mondtam el. Tudok róla, vagy is csak annyit tudtam hamarosan születésnapod lesz. Most búcsúznom kell, sajnos rengeteg dolgom van még. Bár inkább szívem szerint most ott lenék és veled ünnepelnék.
Sok szeretettel egy barát, egy testvér: Azumi Yuurei.”
A levelet időbe telik elolvasnom. Az egyre vastagodó könnyrétegen lassan már nem látok át. Hiába dörzsölöm szemeim, nem akarnak eltűnni a makacs falak. Pedig én nem akarok sírni. A legutóbbi születésnapom nem állt másból, csak könnyekből. Miért kell a mostaninak is ilyennek lennie? Hamarosan pedig, ahogy szemeim lecsukódnak, a könnycseppek patakként indulnak meg arcomon. Le, egyenesen államig, onnan pedig zuhanva érkeznek a kezemben szorongatott papírra. Mégis… Hogy tudnám megünnepelni? Hogy lehetnék rá képes? Könnyeimet lassan eltüntetem. Kezem a dobozra téved, de még nem nyitom ki. Felkelek, megmosom az arcom néhányszor, megtörlöm, aztán a dobozzal és a levéllel együtt kimegyek a helyiségből. Megnézem, hogy mesterem hol ücsörög, aztán leülök vele szembe a földre, és magam elé helyezem a dobozt.
- Kérlek… Kérlek, ne haragudj, sensei! Én… Nem akartalak megbántani… - kezdek bele, elég gyatra mondandómba.
- Megtennéd… Megtennéd, hogy velem együtt nézed meg, hogy mit küldött Yuu? Ő… Igen, és… üdvözöl téged – hebegem, majd kissé félve és tartva a reakciótól, felnézek az előttem lévő nőre.
Legszívesebben sírtam volna és kértem volna, hogy ne legyen ennyire szomorú, de már késő… Az álom összetört, és rá kellett jönnöm, hogy én tettem tönkre, még ha akaratom ellenére is. Nem is tudtam, hogy mit kellene mondanom. Egyszerűen fogtam magam, közelebb léptem hozzá egy lépéssel, majd kinyújtottam kezeim. Szívem szerint legalább suttogva, de mondtam volna egy „bocsánatot”. Erre azonban nem került sor. Még tátogásra sem futotta. Az én tekintetembe is bűnbánás költözött, lelkembe pedig a vágy, hogy bocsánatot leljek. A dobozt elveszem. Ügyelek rá, hogy a boríték ne essen le róla. Mikor meghallom, hogy kitől jött, tekintetem elszakítom a csomagról és elkerekedett szemekkel nézek tanáromra. Mégis mikor és hogyan? Azumi vajon jól van?
Mikor csukódik az ajtó, csak akkor lépek tanárom irányába. A kijárat azonban hirtelen bezárul előttem. Engem ismételten elönt a kétségbeesés, ma már sokadszor. Mindig másért, de mindig szinte ugyanaz az érzés áraszt el. Ezen is úrrá kellene lennem, mihamarabb, mert a kétségbeesés csak hibákat szül, semmi mást. Talán ezért van az, hogy most is egyik hibát követem el a másik után. A nagy sóhajt hallva torkom elszorul. Szemeim könnyezni kezdenek, ezért gyorsan leteszem a dobozt és törölgetni kezdem őket. Nem szabad sírnom, most nem. Még a végén eláztatom a csomagot. És ha sírok, akkor mit fog Katsumi gondolni odakint? Ki kellene mennem hozzá, méghozzá most. A csomagot kint is kinyithatom nem? Vele… Vele együtt.
A dobozt ismét felkapom, lépek egyet az ajtó felé, kinyújtom a kezem, de nem vagyok rá képes. Nem tudok kimenni. Nem hiszem, hogy képes lennék ünnepelni a születésnapomat. Még a barátommal sem… Vagy mégis? Jobb ötlet híján, fogom magam és visszatelepszem korábbi helyemre. A dobozt ölembe helyezem, a levelet kezembe veszem, széthajtom a lapot és lassan olvasni kezdem…
„Szia Kyrena!
Amikor ezt a levelet olvasod remélem otthon vagy és nem útközben adták a kezedbe a dobozt. Talán még Katsumi is ott van üdvözöld a nevemben kérlek. Szeretem volna ott leni amikor megkapod, és nagyon sajnálom a dolgot. Honnapokkal ezelőtt mi még nem is ismertük egymást volt egy kisebb üzleti ügy amivel egy Konohait megbíztam. Kárpótlásul, legközelebbi találkozásunkkor elmondom mi volt az és meg is mutatom. Ezért kellett itt maradnom és nem tarthattam veled vissza úton.
Kérlek ne agodj, miattam jól vagyok. Ami azt illeti majd kicsattanok a konohaiak nagyon értik a dolgukat ha vendéglátásról van szó. Remélem jó hasznát veszed majd a születésnapi ajándéknak. Ne haragudj, hogy nem mondtam el. Tudok róla, vagy is csak annyit tudtam hamarosan születésnapod lesz. Most búcsúznom kell, sajnos rengeteg dolgom van még. Bár inkább szívem szerint most ott lenék és veled ünnepelnék.
Sok szeretettel egy barát, egy testvér: Azumi Yuurei.”
A levelet időbe telik elolvasnom. Az egyre vastagodó könnyrétegen lassan már nem látok át. Hiába dörzsölöm szemeim, nem akarnak eltűnni a makacs falak. Pedig én nem akarok sírni. A legutóbbi születésnapom nem állt másból, csak könnyekből. Miért kell a mostaninak is ilyennek lennie? Hamarosan pedig, ahogy szemeim lecsukódnak, a könnycseppek patakként indulnak meg arcomon. Le, egyenesen államig, onnan pedig zuhanva érkeznek a kezemben szorongatott papírra. Mégis… Hogy tudnám megünnepelni? Hogy lehetnék rá képes? Könnyeimet lassan eltüntetem. Kezem a dobozra téved, de még nem nyitom ki. Felkelek, megmosom az arcom néhányszor, megtörlöm, aztán a dobozzal és a levéllel együtt kimegyek a helyiségből. Megnézem, hogy mesterem hol ücsörög, aztán leülök vele szembe a földre, és magam elé helyezem a dobozt.
- Kérlek… Kérlek, ne haragudj, sensei! Én… Nem akartalak megbántani… - kezdek bele, elég gyatra mondandómba.
- Megtennéd… Megtennéd, hogy velem együtt nézed meg, hogy mit küldött Yuu? Ő… Igen, és… üdvözöl téged – hebegem, majd kissé félve és tartva a reakciótól, felnézek az előttem lévő nőre.
Re: Kumogakure Utcái
Nyugodtan ülök és falon egy képet figyelek elmerülten teljesen belefeledkezve a tájképbe. Pontosabban festménybe amin hegyek voltak havas hegy csúcsok ködbe burkolva. Talán csak a testem tekintetem felejtettem ott, de gondolataim teljesen máshol járnak. Ez az ami tölem teljesen szokatlan. A lila söt szívárványos hajú percinges nő elhallgat. Kicsit szomorkásan kicsit érzelem mentesen mered előre. Mint egy márványból faragott szobor. Mikor a lány le ült a földre elém és meg szólalt tekintetem elkapom a képről. Mintha meg riadnék kicsit összerezzenve nézekrá. Közben mosolygok és meg borzolom a haját. A fotelt félre lököm és le ülök vele szembe a földre.
- Semmi baj Kyrena tudom, hogy nem volt szándékos. Nem kell magyarázkodnod, semmi szükség rá. Az én ajándékom a meglepetés szülinap, és a torta a hűtőben.
Kezeim a szám elé kapom és tekintetem riadt. látszik elkotyogtam valamit amit nem kellett volna. Valóban a szoba, az egész lakás díszes és ki cicomázot. Amilyenek lenije kell egy meglepetés partynál, néhány helyen lufik lógnak menyezetröl és virágok a vázákban. Vázákban amik legutobb még nem voltak itt.
- Hát a te ajándékod, ha velem akarod meg nézni annak én csak örülök. Én is üdvözlöm, biztos egy fürdőben áztatja magát késő estétöl hajnalig.
Közlöm mosolyogva és a nagy mosolygást egy hatalmas inkább álmos hang szakítja félbe. Kyrena hátamögöt váratlanul szolal meg Ren.
-NYAAAAARRRRR
- Semmi baj Kyrena tudom, hogy nem volt szándékos. Nem kell magyarázkodnod, semmi szükség rá. Az én ajándékom a meglepetés szülinap, és a torta a hűtőben.
Kezeim a szám elé kapom és tekintetem riadt. látszik elkotyogtam valamit amit nem kellett volna. Valóban a szoba, az egész lakás díszes és ki cicomázot. Amilyenek lenije kell egy meglepetés partynál, néhány helyen lufik lógnak menyezetröl és virágok a vázákban. Vázákban amik legutobb még nem voltak itt.
- Hát a te ajándékod, ha velem akarod meg nézni annak én csak örülök. Én is üdvözlöm, biztos egy fürdőben áztatja magát késő estétöl hajnalig.
Közlöm mosolyogva és a nagy mosolygást egy hatalmas inkább álmos hang szakítja félbe. Kyrena hátamögöt váratlanul szolal meg Ren.
-NYAAAAARRRRR
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
Mintha kissé megijedt volna. Lehet, hogy nem számított rá, hogy kijövök? Könnyen előfordulhat. Mikor jöttem kifelé és őt néztem… Mintha valahol máshol lett volna éppen. Egy komor kőszoborként meredt egyetlen irányba. Nem mozdult, mintha még levegőt sem vett volna, csak létezett. Ott volt, de mégsem. Nem is tudom, hogy tudnám leírni azt a látványt. Magasztos volt, örökkévalónak tűnt, de valahogy szomorúnak is, mi egyáltalán tetszett és nem is illett hozzá. Talán éppen ezért, örülök is, hogy kijöttem. Na meg azért, mert a pillanatnyi rémület után, ismét láthattam jól megszokott mosolyát. A hajam azért békén hagyhatta volna… Ennek ellenére, halvány mosollyal arcomon nyúlok az összekuszált tincsekhez, hogy rendbe szedjem azokat. Szerencsére nem kell magyarázkodnom. Nagy megkönnyebbülés. Bár neki talán könnyebb lenne elmondanom az okát, mint bárki másnak. Ki tudja, talán el is mondom neki… Lehet, hogy ez is egyszer csak ki fog törni belőlem, mint a másik dolog a kiképzőterepen. Nem tudom… De nem akarom még jobban tönkre tenni ezt az estét. Miatta nem, hiszen ő gondolt rám. Ő és Yuu… És szavakba sem tudom önteni, hogy ez mennyire jól esik most nekem. Nem az ajándék, vagyis az is, de főleg a szándék és a tudat, hogy vannak olyan emberek a világban, akiket barátnak nevezhetek, vagy… testvérnek. Még akkor is, ha nem vér szerint az.
A torta említésére felkapom fejem. Nem hittem volna, hogy még ilyesmit is rejteget. Most, hogy kint vagyok és így elszólta magát, körbenézek. Mindenhol lufik, meg különböző díszek csüngnek. Még néhány váza is helyet kapott a dekorációk soraiban, virágokkal megtöltve. Elég érdekes kompozíció, és máskor bosszantana ez a felhajtás, biztosan, de most nem. Most valamiért jól esik körbe nézni, megszemlélni az apró tárgyakat, melyek a lakás új külsejét biztosítják. Nem sokáig, abban biztos vagyok, de ma igen. És ezt mind miattam tette. Torkom kissé elszorul. Nem tudom, hogy mit mondhatnék.
Az üdvözletet átadtam. Könnyebben ment, mint hittem. Az ezt követő reakció viszont, iménti idegességemből kirángatva, halk nevetésre késztetett. Okát is el tudom mondani és meg is tudom mutatni, ha kell. Talán kissé most már oldódni fog a kezdeti feszültség is. De hogy merülhetett fel bennem olyasmi, hogy Katsumi ártana nekem? Emiatt kissé bűntudatom is van.
- Ami… Ami azt illeti… Megírta a levelében, hogy a konohaiak… tudják a dolguk, ha vendéglátásról van szó. Tehát valószínűleg igazad van, sensei… - adok még gyorsan magyarázatot iménti jókedvemre.
A jókedv hamar elszáll, én pedig villámgyorsan felpattanok ültemből, amint meghallom az álmos köszöntést, vagy mi a fenét. Gőzöm sincs, hogy mi akart lenni. Minden esetre, engem igencsak megijesztett. Mikor meglátom, hogy ki volt mögöttem, egy nyugodt sóhaj hagyja el torkom.
- Rég láttalak… Ren… - motyogom.
Helyemre visszaülök, veszek néhány lassabb levegőt, aztán tekintetem a dobozra, majd mesteremre emelem. Annyira nem is rossz ez az egész. Még vicces is, bár iménti riadalmam hatására igencsak zavarba jöttem. Nem is tudok sokáig tanárom szemébe nézni. Nadrágom anyagát idegesen kezdem el gyűrögetni, majd ismét következik egy sóhaj és kezem a doboz felé nyújtom. Akkor, nincs más hátra, mint megnézni, hogy mit rejt a csomagolás. A bontást nem sürgetem. Óvatosan kezdek hozzá, elvégre ki tudja, hogy mi van benne. Mikor végzek vele, közelebb húzom magamhoz a dobozt. Lélegzetem visszafojtom egy pillanatra, mígnem megpillantom, hogy mit is tartalmaz a küldemény. Az ajándék igencsak meglep, méghozzá pozitívan. Attól tartottam, hogy valami kiugrik majd belőle, vagy nem is tudom. A legyezőt kezembe veszem. Egy ideig forgatom, majd kinyitom, de nem látok rajta semmi érdekeset. Egyszerű, világos színű. Mikor jobban megnézem, rá kell jönnöm, hogy nem a jó felét nézem. Megfordítom és olvasni kezdem a rá írt szöveget.
- A vadászok észre sem veszik a sötétség mélyén ólálkodó bestia szemeit és agyarait. Ma a vadászokból válik űzőt vad...
Ismerős szavak. Hallottam már néhányszor őket. Számomra azonban van még egy jelentése ezen mondatoknak. Egy jövőképet vetít elém, mely terveim közt szerepel. Én még élek… A korábbi áldozat pedig ha eljön az idő, vissza fog vágni. Akkor pedig nem lesz kegyelem, ahogy másoknak sem volt. Az ajándék egy részemet mutatja elém. Egy célt, s most, hogy látom, ismét megerősödik elhatározásom. Tudom, hogy idő kell, de ahogy ez a legyező át állja az idő próbáját, nekem is ki kell bírnom és türelemmel kell várnom az időt, mi egyszer biztosan el fog jönni.
- Ezek a szavak… Gondolom számodra is ismerősek… - fordítom a szöveget ismét mesterem felé, merthogy eredetileg is arra mutattak, amíg én a rossz oldalt vizsgáltam.
A torta említésére felkapom fejem. Nem hittem volna, hogy még ilyesmit is rejteget. Most, hogy kint vagyok és így elszólta magát, körbenézek. Mindenhol lufik, meg különböző díszek csüngnek. Még néhány váza is helyet kapott a dekorációk soraiban, virágokkal megtöltve. Elég érdekes kompozíció, és máskor bosszantana ez a felhajtás, biztosan, de most nem. Most valamiért jól esik körbe nézni, megszemlélni az apró tárgyakat, melyek a lakás új külsejét biztosítják. Nem sokáig, abban biztos vagyok, de ma igen. És ezt mind miattam tette. Torkom kissé elszorul. Nem tudom, hogy mit mondhatnék.
Az üdvözletet átadtam. Könnyebben ment, mint hittem. Az ezt követő reakció viszont, iménti idegességemből kirángatva, halk nevetésre késztetett. Okát is el tudom mondani és meg is tudom mutatni, ha kell. Talán kissé most már oldódni fog a kezdeti feszültség is. De hogy merülhetett fel bennem olyasmi, hogy Katsumi ártana nekem? Emiatt kissé bűntudatom is van.
- Ami… Ami azt illeti… Megírta a levelében, hogy a konohaiak… tudják a dolguk, ha vendéglátásról van szó. Tehát valószínűleg igazad van, sensei… - adok még gyorsan magyarázatot iménti jókedvemre.
A jókedv hamar elszáll, én pedig villámgyorsan felpattanok ültemből, amint meghallom az álmos köszöntést, vagy mi a fenét. Gőzöm sincs, hogy mi akart lenni. Minden esetre, engem igencsak megijesztett. Mikor meglátom, hogy ki volt mögöttem, egy nyugodt sóhaj hagyja el torkom.
- Rég láttalak… Ren… - motyogom.
Helyemre visszaülök, veszek néhány lassabb levegőt, aztán tekintetem a dobozra, majd mesteremre emelem. Annyira nem is rossz ez az egész. Még vicces is, bár iménti riadalmam hatására igencsak zavarba jöttem. Nem is tudok sokáig tanárom szemébe nézni. Nadrágom anyagát idegesen kezdem el gyűrögetni, majd ismét következik egy sóhaj és kezem a doboz felé nyújtom. Akkor, nincs más hátra, mint megnézni, hogy mit rejt a csomagolás. A bontást nem sürgetem. Óvatosan kezdek hozzá, elvégre ki tudja, hogy mi van benne. Mikor végzek vele, közelebb húzom magamhoz a dobozt. Lélegzetem visszafojtom egy pillanatra, mígnem megpillantom, hogy mit is tartalmaz a küldemény. Az ajándék igencsak meglep, méghozzá pozitívan. Attól tartottam, hogy valami kiugrik majd belőle, vagy nem is tudom. A legyezőt kezembe veszem. Egy ideig forgatom, majd kinyitom, de nem látok rajta semmi érdekeset. Egyszerű, világos színű. Mikor jobban megnézem, rá kell jönnöm, hogy nem a jó felét nézem. Megfordítom és olvasni kezdem a rá írt szöveget.
- A vadászok észre sem veszik a sötétség mélyén ólálkodó bestia szemeit és agyarait. Ma a vadászokból válik űzőt vad...
Ismerős szavak. Hallottam már néhányszor őket. Számomra azonban van még egy jelentése ezen mondatoknak. Egy jövőképet vetít elém, mely terveim közt szerepel. Én még élek… A korábbi áldozat pedig ha eljön az idő, vissza fog vágni. Akkor pedig nem lesz kegyelem, ahogy másoknak sem volt. Az ajándék egy részemet mutatja elém. Egy célt, s most, hogy látom, ismét megerősödik elhatározásom. Tudom, hogy idő kell, de ahogy ez a legyező át állja az idő próbáját, nekem is ki kell bírnom és türelemmel kell várnom az időt, mi egyszer biztosan el fog jönni.
- Ezek a szavak… Gondolom számodra is ismerősek… - fordítom a szöveget ismét mesterem felé, merthogy eredetileg is arra mutattak, amíg én a rossz oldalt vizsgáltam.
Re: Kumogakure Utcái
Csak mosolyogtam amikor Ren meg jelent és álmosan üdvözölt mindenkit. Majd tálkájához sétálva lefetyelt egy kis vizet, miközben elsétált Kyrena mellett nagyon is szorosan. Vagy is oda dörgölte magát, de hátsó felével lököt a lányon egyet.
- Ő is rég látott és örül is neked ahogy látom. Ne lepődj meg ha rád veti magát csak játszik, szóval ne ijedj meg.
jelzem előre az esetleges helyzetet ami be következhet. Ehelyett a nagy macska fogja magát és letelepszik a sarokban és dorombolva szunyál tovább.
- Igen ismerős, tudod nagyon régen találkoztam ezzel én is. Egy történet vagy egy vers részlete, ami egy vadról szolt egy bestiárol.
Mondom miközben a legyezőt figyelem.
- Ismét eltalálta mi is lehet a szíved vágya ha jól gondolom.
Felálltam és konyhába sétálva hűtött ki nyitottam. Tortát elővettem és az asztalra helyeztem, majd meg gyújtottam a gyertyákat. Közben Rin is kapot egy szelet nyers húsit. A torta nagyon is érdekelte, de neki egy kis hús jobbat tesz. Egy kést az asztalra teszek és néhány tányért. A tortát egy cukrász készítette, igazi művészi alkotás. Bár nem fog meg menekülni attól ne legyen felszeletelve.
Amint Kyrena feláll a macska felemeli fejét és hegyezi füleit. Következő pillanatban a lány lábainak dörgölve kígyózik közte vagy is lábai közt. Kígyózik ha a lány engedi neki. Ha nem akkor csak lábának dörgöli magát és követi oda ahova megy.
- Ő is rég látott és örül is neked ahogy látom. Ne lepődj meg ha rád veti magát csak játszik, szóval ne ijedj meg.
jelzem előre az esetleges helyzetet ami be következhet. Ehelyett a nagy macska fogja magát és letelepszik a sarokban és dorombolva szunyál tovább.
- Igen ismerős, tudod nagyon régen találkoztam ezzel én is. Egy történet vagy egy vers részlete, ami egy vadról szolt egy bestiárol.
Mondom miközben a legyezőt figyelem.
- Ismét eltalálta mi is lehet a szíved vágya ha jól gondolom.
Felálltam és konyhába sétálva hűtött ki nyitottam. Tortát elővettem és az asztalra helyeztem, majd meg gyújtottam a gyertyákat. Közben Rin is kapot egy szelet nyers húsit. A torta nagyon is érdekelte, de neki egy kis hús jobbat tesz. Egy kést az asztalra teszek és néhány tányért. A tortát egy cukrász készítette, igazi művészi alkotás. Bár nem fog meg menekülni attól ne legyen felszeletelve.
Amint Kyrena feláll a macska felemeli fejét és hegyezi füleit. Következő pillanatban a lány lábainak dörgölve kígyózik közte vagy is lábai közt. Kígyózik ha a lány engedi neki. Ha nem akkor csak lábának dörgöli magát és követi oda ahova megy.
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
- Rám… veti magát? – kérdem kissé meglepetten és nem kevésbé megrémülve.
Még hogy ne ijedjek meg, ha egy ekkora bestia rám veti magát? Miféle játék lehet az? Remélem nem a karmait akarná élezni… Vagyis… Nem, inkább csak ne akarjon velem játszani. Olyan érzésem lenne, mintha én lennék az egér, akit kergetni kell. Ezen gondolatmenetet követve nyelek is egy nagyot. Nem lehet jó egérnek lenni. Sok haszna lehet annak, hogy apró és sok helyen átfér, nem is beszélve a gyorsaságáról, de mégiscsak egy kis és gyenge teremtményről beszélünk. Röviden, ha lehet, inkább nem próbálnám ki azt a játékot.
Az oly sokat jelentő mondatok eredetéről nem tudtam meg sok mindent. Az biztos, hogy Katsumi azonban tud róla valamit. Talán a történetet is hallhatom majd, már ha hajlandó elmesélni és persze tudja is, hogy mi az pontosan. Kijelentésére felkapom fejem. Tekintetemmel követem járását, majd felkelek, hogy ne kelljen kitekernem a nyakam, hogy nyomon követhessem.
- A szívem… vágyát…? Én… Azt hiszem, ő jobban ismer engem, mint én őt. De… Már te is tudod, nemde… sensei? – kérdem kissé megkomolyodva.
Igazából eddig sem engedtem fel túlzottan, de az utóbbi néhány perc sokat segített „fejlődésemben”. Állapotomból a nekem támadó Ren zökkentett ki hirtelen. Alig bírtam megtartani egyensúlyom, mikor oldalát hozzádörgölte lábamhoz. Azt hittem, hogy visszafeküdt. Tanácstalanul nézek mesteremre, ki közben bundás társamat eteti, kinek a hús éppoly jól esik, mint amennyire csábítja a torta. A torta, ami… Bámulatosan szép és… hatalmas. Legalábbis az én szemeimmel mérten, tényleg az.
- Sensei, ez… ezt… igazán nem kellett volna, én… ugye… ugye nem kell most megenni mindet? - teszem fel a nap kérdését.
Na jó, természetesen nem ez volt az, de más nem jutott eszembe. A szívembe költöző érzést nem tudnám leírni szavakkal. Megható, kellemes, ugyanakkor fájó érzés. Olyannyira kettős, hogy ha elkezdeném fejtegetni, hogy mit is takar pontosan a bennem rejlő kavalkád, valószínűleg nem jutnék a végére az őrület előtt. Szemeim bekönnyeznek, ezért gyorsan pislogok néhányat lehajtott fejjel. Aztán igyekszem összeszedni magam és megindulok az asztal felé. Pontosabban Katsumi felé, hogy elé állva is megköszönjem, amit tesz, de Ren igencsak akadályoz mozgásomban. Nem tudom, miért teszi. Ennyire örülne nekem? Nem hiszem… Szerintem inkább igyekszik felborítani, vagy nem is tudom… De mégis hogyan lehetne leállítani? Hallgatna egyáltalán rám, ha megkérném, hogy hagyja abba? Egy próbát azért megérne. Erre azonban későn jövök rá. Már az asztal mellett járok, mikor egyensúlyom végül felmondja a szolgálatot. Én halkan felsikkantok, és már dőlök is egyenesen a bútor és a rajta lévő torta felé, az ellentétes irányba kapálódzva.
Még hogy ne ijedjek meg, ha egy ekkora bestia rám veti magát? Miféle játék lehet az? Remélem nem a karmait akarná élezni… Vagyis… Nem, inkább csak ne akarjon velem játszani. Olyan érzésem lenne, mintha én lennék az egér, akit kergetni kell. Ezen gondolatmenetet követve nyelek is egy nagyot. Nem lehet jó egérnek lenni. Sok haszna lehet annak, hogy apró és sok helyen átfér, nem is beszélve a gyorsaságáról, de mégiscsak egy kis és gyenge teremtményről beszélünk. Röviden, ha lehet, inkább nem próbálnám ki azt a játékot.
Az oly sokat jelentő mondatok eredetéről nem tudtam meg sok mindent. Az biztos, hogy Katsumi azonban tud róla valamit. Talán a történetet is hallhatom majd, már ha hajlandó elmesélni és persze tudja is, hogy mi az pontosan. Kijelentésére felkapom fejem. Tekintetemmel követem járását, majd felkelek, hogy ne kelljen kitekernem a nyakam, hogy nyomon követhessem.
- A szívem… vágyát…? Én… Azt hiszem, ő jobban ismer engem, mint én őt. De… Már te is tudod, nemde… sensei? – kérdem kissé megkomolyodva.
Igazából eddig sem engedtem fel túlzottan, de az utóbbi néhány perc sokat segített „fejlődésemben”. Állapotomból a nekem támadó Ren zökkentett ki hirtelen. Alig bírtam megtartani egyensúlyom, mikor oldalát hozzádörgölte lábamhoz. Azt hittem, hogy visszafeküdt. Tanácstalanul nézek mesteremre, ki közben bundás társamat eteti, kinek a hús éppoly jól esik, mint amennyire csábítja a torta. A torta, ami… Bámulatosan szép és… hatalmas. Legalábbis az én szemeimmel mérten, tényleg az.
- Sensei, ez… ezt… igazán nem kellett volna, én… ugye… ugye nem kell most megenni mindet? - teszem fel a nap kérdését.
Na jó, természetesen nem ez volt az, de más nem jutott eszembe. A szívembe költöző érzést nem tudnám leírni szavakkal. Megható, kellemes, ugyanakkor fájó érzés. Olyannyira kettős, hogy ha elkezdeném fejtegetni, hogy mit is takar pontosan a bennem rejlő kavalkád, valószínűleg nem jutnék a végére az őrület előtt. Szemeim bekönnyeznek, ezért gyorsan pislogok néhányat lehajtott fejjel. Aztán igyekszem összeszedni magam és megindulok az asztal felé. Pontosabban Katsumi felé, hogy elé állva is megköszönjem, amit tesz, de Ren igencsak akadályoz mozgásomban. Nem tudom, miért teszi. Ennyire örülne nekem? Nem hiszem… Szerintem inkább igyekszik felborítani, vagy nem is tudom… De mégis hogyan lehetne leállítani? Hallgatna egyáltalán rám, ha megkérném, hogy hagyja abba? Egy próbát azért megérne. Erre azonban későn jövök rá. Már az asztal mellett járok, mikor egyensúlyom végül felmondja a szolgálatot. Én halkan felsikkantok, és már dőlök is egyenesen a bútor és a rajta lévő torta felé, az ellentétes irányba kapálódzva.
Re: Kumogakure Utcái
Még mi előtt meg ütnéd magad meg foglak. Talán véletlen túl erősen húzlak hátra így hátaddal nekem ütközöl és meg nyomod azt ami neked is van de a férfiaknak nincs.
- Ren fékezd magad! A hízelgésnek is van határa, lehet örülsz kicsit vegyél vissza.
Kicsit le pirítom a cicát aki halkan szomorú nyaúúú vall el oldalog lefetyelni egy kis vizet. Bolond egy macska néha teljesen közömbös már szinte gonosz. Máskor megbolondul és rájön valami szeretet roham amit túlzásba visz rendszeresen.
- Tudod néha rájön egy szeretet roham és nem bírja fékezni magát. Ha ezt műveli veled akkor biztos kedvel máskülönben beléd karmolna, vagy harapna.
Ohhh igen hol is tartottunk kifejezéssel arcomon két lapos tányérkát és villákat majd egy nagy kést veszek elő. A kést Kyrena kezébe nyomom, neki kell most szeletelnie.
- Nem kell megenni az összeset. Haza is viheted, hiszen tiéd a torta azt csinálsz vele amit akarsz.
Csak mosolygok közben Ren is kap egy húsit a hűtőből. Végén képes lenne megsértődni ha nem rágcsálhatna ős is.
- Ren fékezd magad! A hízelgésnek is van határa, lehet örülsz kicsit vegyél vissza.
Kicsit le pirítom a cicát aki halkan szomorú nyaúúú vall el oldalog lefetyelni egy kis vizet. Bolond egy macska néha teljesen közömbös már szinte gonosz. Máskor megbolondul és rájön valami szeretet roham amit túlzásba visz rendszeresen.
- Tudod néha rájön egy szeretet roham és nem bírja fékezni magát. Ha ezt műveli veled akkor biztos kedvel máskülönben beléd karmolna, vagy harapna.
Ohhh igen hol is tartottunk kifejezéssel arcomon két lapos tányérkát és villákat majd egy nagy kést veszek elő. A kést Kyrena kezébe nyomom, neki kell most szeletelnie.
- Nem kell megenni az összeset. Haza is viheted, hiszen tiéd a torta azt csinálsz vele amit akarsz.
Csak mosolygok közben Ren is kap egy húsit a hűtőből. Végén képes lenne megsértődni ha nem rágcsálhatna ős is.
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
Szemeim becsukom és félve várom, hogy mikor fogok landolni, mikor két kar megragad. A becsapódás elmarad, helyette azonban egy még zavarbaejtőbb szituációba kerülök. Arcomra vörös pír ül ki, amint megérzem, hogy hátam mihez is szorul hozzá. Talán nem is lenne ez olyan rossz érzés, ha nem ilyesmin járna az eszem. Elvégre mesterem most megvédett néhány kék folttól. Vagy csak a tortát féltette? Minden esetre, szavaim elakadnak. Dermedten állok, elvörösödött arccal, miközben csak magam elé figyelek. A macska nem tűnik túl boldognak a korholás után. Ezt valahol meg is értem. Legbelül kezdek bűntudatot érezni, amiért miattam történik vele mindez. Elvégre ő nem akart rosszat, ugye?
- É-én... Ö-örülök, hogy nem akar megkarmolni... vagy... harapni... - motyogom zavartan.
Időbe telik, míg ráveszem magam, hogy megforduljak. Ehhez viszont számos, önmagamban lefolytatott győzködésre van szükségem. Na meg persze dühöngő mondatokra is, melyek a szokásommá vált elvörösödés ellen szólnak. Hiába azonban mindez, mit már számtalanszor megtettem, nem tudok megválni tőle. A kés hirtelen kezembe kerül. Egy ideig csak bámulok az eszközre, melynek határozott célja van most. A kis tájékoztató után csak bólintok. Nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell mindet megenni. Őszintén szólva, biztos, hogy nem lennék rá képes, akármennyire is éhes vagyok most. Az viszont lehet, hogy Katsumi képes lenne rá. Vagyis... Nem, azt sem hiszem. A kést remegve emelem a torta fölé, majd élét tetejére illesztem. Nyelek egyet, tovább küszködve zavarom ellen, aztán megejtem az első vágást.
Remegő kezem ellenére egészen jól sikerült. A kést ezek után visszahelyezem tetejére, majd sikeresen leválasztom az első szeletet. Itt azonban megállok.
- S-sensei... Én... köszönök mindent! Az elmúlt néhány évet nézve... Ez... Ez a legjobb... szülinapom - mondom zavartan.
- S-sajnálom, ha... ennek ellenére hálátlannak tűnök, de... én... azt hiszem, megijedtem... az előző két születésnapomon csak sírni tudtam... ez most... annyira más... - mesélem a tortára meredve.
Amint feleszmélek, hogy mit tettem, azonnal elvörösödök. Nem hittem volna, hogy erre képes leszek. Igazából nem akartam ezt elmondani. Egyszerűen csak kiejtettem a gondolataimban megfogalmazott szavakat. Lehet, hogy ez is a fáradtság jele? Talán túlságosan kimerült vagyok. Nem, biztos is, hogy az vagyok. Vagyis... Áh, nem értem! Ahelyett, hogy rá néznék mondandóm befejezése után, a tortával foglalatoskodom tovább. Az első szeletet kiemelem, majd az egyik tányérra helyezem, majd ugyanezt teszem a következővel. Néhány szeletet még levágok, hátha akar valamelyikünk repetázni, aztán csak állok, a kést az asztalra helyezve, vöröslő arccal.
- É-én... Ö-örülök, hogy nem akar megkarmolni... vagy... harapni... - motyogom zavartan.
Időbe telik, míg ráveszem magam, hogy megforduljak. Ehhez viszont számos, önmagamban lefolytatott győzködésre van szükségem. Na meg persze dühöngő mondatokra is, melyek a szokásommá vált elvörösödés ellen szólnak. Hiába azonban mindez, mit már számtalanszor megtettem, nem tudok megválni tőle. A kés hirtelen kezembe kerül. Egy ideig csak bámulok az eszközre, melynek határozott célja van most. A kis tájékoztató után csak bólintok. Nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell mindet megenni. Őszintén szólva, biztos, hogy nem lennék rá képes, akármennyire is éhes vagyok most. Az viszont lehet, hogy Katsumi képes lenne rá. Vagyis... Nem, azt sem hiszem. A kést remegve emelem a torta fölé, majd élét tetejére illesztem. Nyelek egyet, tovább küszködve zavarom ellen, aztán megejtem az első vágást.
Remegő kezem ellenére egészen jól sikerült. A kést ezek után visszahelyezem tetejére, majd sikeresen leválasztom az első szeletet. Itt azonban megállok.
- S-sensei... Én... köszönök mindent! Az elmúlt néhány évet nézve... Ez... Ez a legjobb... szülinapom - mondom zavartan.
- S-sajnálom, ha... ennek ellenére hálátlannak tűnök, de... én... azt hiszem, megijedtem... az előző két születésnapomon csak sírni tudtam... ez most... annyira más... - mesélem a tortára meredve.
Amint feleszmélek, hogy mit tettem, azonnal elvörösödök. Nem hittem volna, hogy erre képes leszek. Igazából nem akartam ezt elmondani. Egyszerűen csak kiejtettem a gondolataimban megfogalmazott szavakat. Lehet, hogy ez is a fáradtság jele? Talán túlságosan kimerült vagyok. Nem, biztos is, hogy az vagyok. Vagyis... Áh, nem értem! Ahelyett, hogy rá néznék mondandóm befejezése után, a tortával foglalatoskodom tovább. Az első szeletet kiemelem, majd az egyik tányérra helyezem, majd ugyanezt teszem a következővel. Néhány szeletet még levágok, hátha akar valamelyikünk repetázni, aztán csak állok, a kést az asztalra helyezve, vöröslő arccal.
Re: Kumogakure Utcái
- Ugyan csak így mutatja ki szeretetét. Néha egy kicsit elsöprő tud lenni.
Mondom mosolyogva és elő veszek két poharat. Meg persze az üdítőt hűtőből, mert inni is kell valamit. Rostos ital, mert kell valami vitamin is a sok édesség mellé.
- Nem kell semmit sem köszönöd. A mestered vagyok, tehát kötelességem gondoskodni rólad. Tanítani, edzeni és még más dolgok. Ami nagyon fontos. A barátod is vagyok és a barátok gondoskodnak egymásról. Kedveskednek egymásnak ott vannak mikor szükség van rájuk.
Kyrena mellé sétálok és meg ölelem. Olyan pillanat ez ami meg követeli ezt a dolgot. Egy baráti ölelést, egy olyan dolgot amit olyan ki még nem élt át ilyet nem érthet.
- Shhh ígérem, hogy megpróbálom a következőt még jobbá tenni.
Majd elengedem és tortát villát veszek kezembe. Az első falat, be hunyom szemem és lassan ízlelgetem. Teljesen bele pirulok az ízek kavalkádjába. A torta egyszerűen isteni hümmögve teszem le a tányért és kortyolok egy kis üdítőt.
- Oh igen majdnem elfelejtettem. Amint sikeröl a jutsut megtanulnod, elhagyjuk a falut és elviszlek magammal egy kis utazásra. A fagy országába fogunk menni és vissza. Semmi komoly csak egy kis edzés és tanulás.
Szolok mosolyogva és meg eszem a maradék tortát ami tányéromon volt.
Mondom mosolyogva és elő veszek két poharat. Meg persze az üdítőt hűtőből, mert inni is kell valamit. Rostos ital, mert kell valami vitamin is a sok édesség mellé.
- Nem kell semmit sem köszönöd. A mestered vagyok, tehát kötelességem gondoskodni rólad. Tanítani, edzeni és még más dolgok. Ami nagyon fontos. A barátod is vagyok és a barátok gondoskodnak egymásról. Kedveskednek egymásnak ott vannak mikor szükség van rájuk.
Kyrena mellé sétálok és meg ölelem. Olyan pillanat ez ami meg követeli ezt a dolgot. Egy baráti ölelést, egy olyan dolgot amit olyan ki még nem élt át ilyet nem érthet.
- Shhh ígérem, hogy megpróbálom a következőt még jobbá tenni.
Majd elengedem és tortát villát veszek kezembe. Az első falat, be hunyom szemem és lassan ízlelgetem. Teljesen bele pirulok az ízek kavalkádjába. A torta egyszerűen isteni hümmögve teszem le a tányért és kortyolok egy kis üdítőt.
- Oh igen majdnem elfelejtettem. Amint sikeröl a jutsut megtanulnod, elhagyjuk a falut és elviszlek magammal egy kis utazásra. A fagy országába fogunk menni és vissza. Semmi komoly csak egy kis edzés és tanulás.
Szolok mosolyogva és meg eszem a maradék tortát ami tányéromon volt.
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
Néha kicsit elsöprő? Talán inkább az a gond, hogy nemigen van tisztában saját erejével a négylábú. Ezzel viszont semmi gond. Elvégre Rinnel is előfordul. Néha túl gyakran is. Azt viszont már megtanultam némiképp kezelni. Ezt viszont nem. Még nem... Ezért is ennyire zavarbaejtő. A mostani dolgokat nem tudom hogy kezeljem. Azt, hogy nem csak azt látom, hogy egy ököl száll felém. Hogy nem csak a kötél vágását érzem bőrömön. Azt, hogy nem ütnek, nem fáj, hanem jól esik és szeretném még tapasztalni... "A mestered vagyok, tehát kötelességem gondoskodni rólad." Tehát mindezt kötelességből teszi? Azért, mert úgy érzi, tenni kell? Nem, az nem lehet! Ha így lenne, biztos nem mondta volna ki. Egy lépést hátrálok zavartan és ijedten. Tekintetemben vegyes érzelmek száguldanak fel-alá, nem tudva eldönteni, hogy melyiket kellene hagyni érvényesülni.
A kés az asztalon pihen, én pedig egy nem várt ölelést kapok. Arcom ismét felölti iménti, sötétebb vörös árnyalatát és úgy is marad. Kezeim reflexszerűen kapaszkodnak Katsumi ruhájába, ezzel is jelezve, hogy most igencsak szükségem volt erre. Igen, tényleg szükségem volt rá, nem is kicsit. Csak állok ott, majd mikor érzem, hogy megmozdul, eleresztem. Szemeim kissé könnyesek. Éppen ezért örülök annak, hogy az első falatot csukott szemekkel ízlelgeti. Addig van időm óvatosan megtörölni szemeimet, majd magamhoz venni a másik tányért és villát. Az első falatot lassan illesztem számba. Egy ideig csak ízlelem, bármiféle rágás nélkül. Már el is felejtettem, hogy milyen a torták íze. Az igazi finomságoké, melyek sokszor csak arra várnak az üzletekben, azért kiáltanak, hogy megegyék őket. Én viszont mostanság nem jutottam hozzá. A számomra ismert, mégis ismeretlen íz teljesen megdöbbent. A teljes elvörösödés helyett, most csak halvány, finom pír jelenik meg arcomon. A falat lenyelése után szám résnyire tárul, majd észhez kapva folytatom az evést. Közben Rinn is megérkezik mellém és kérlelő szemekkel néz fel rám. Ezt viszont nem szabad.
- Az ilyesmi csak megárt neked, emlékszel? - korholom.
Persze, biztos, hogy emlékszik rá, hiszen múltkor, mikor elhappolta előlem a süteményt, napokig rosszul volt utána és fájt a hasa. Éppen ezért, jobb, ha ebből nem kap.
- S-sensei... Komolyan mondod? - kérdezek vissza izgatottan, amint meghallom a jó hírt.
A tányért gyorsan leteszem és meglepett, ugyanakkor izgatott szemekkel nézek rá.
- Tényleg elmegyünk, ha megtanultam? De akkor... Akkor mit ácsorgunk itt? Siessünk vissza, ígérem, gyorsan megtanulom! - hadarom.
Hangomból kihallani, hogy mennyire örülök ennek az egésznek. Remélem tényleg komolyan gondolta és nem csak a bolondját akarja járatni velem. Hirtelen minden fáradtságom mintha semmivé vált volna. Nem érzek belőle semmit, csak a tenniakarás tombol bennem. A tudat, hogy ezek után valami új vár rám, ráadásul most Katsumival mehetek. Vele, nem mással. Nem küldetésre, hanem tanulni és új ismereteket szerezni.
A kés az asztalon pihen, én pedig egy nem várt ölelést kapok. Arcom ismét felölti iménti, sötétebb vörös árnyalatát és úgy is marad. Kezeim reflexszerűen kapaszkodnak Katsumi ruhájába, ezzel is jelezve, hogy most igencsak szükségem volt erre. Igen, tényleg szükségem volt rá, nem is kicsit. Csak állok ott, majd mikor érzem, hogy megmozdul, eleresztem. Szemeim kissé könnyesek. Éppen ezért örülök annak, hogy az első falatot csukott szemekkel ízlelgeti. Addig van időm óvatosan megtörölni szemeimet, majd magamhoz venni a másik tányért és villát. Az első falatot lassan illesztem számba. Egy ideig csak ízlelem, bármiféle rágás nélkül. Már el is felejtettem, hogy milyen a torták íze. Az igazi finomságoké, melyek sokszor csak arra várnak az üzletekben, azért kiáltanak, hogy megegyék őket. Én viszont mostanság nem jutottam hozzá. A számomra ismert, mégis ismeretlen íz teljesen megdöbbent. A teljes elvörösödés helyett, most csak halvány, finom pír jelenik meg arcomon. A falat lenyelése után szám résnyire tárul, majd észhez kapva folytatom az evést. Közben Rinn is megérkezik mellém és kérlelő szemekkel néz fel rám. Ezt viszont nem szabad.
- Az ilyesmi csak megárt neked, emlékszel? - korholom.
Persze, biztos, hogy emlékszik rá, hiszen múltkor, mikor elhappolta előlem a süteményt, napokig rosszul volt utána és fájt a hasa. Éppen ezért, jobb, ha ebből nem kap.
- S-sensei... Komolyan mondod? - kérdezek vissza izgatottan, amint meghallom a jó hírt.
A tányért gyorsan leteszem és meglepett, ugyanakkor izgatott szemekkel nézek rá.
- Tényleg elmegyünk, ha megtanultam? De akkor... Akkor mit ácsorgunk itt? Siessünk vissza, ígérem, gyorsan megtanulom! - hadarom.
Hangomból kihallani, hogy mennyire örülök ennek az egésznek. Remélem tényleg komolyan gondolta és nem csak a bolondját akarja járatni velem. Hirtelen minden fáradtságom mintha semmivé vált volna. Nem érzek belőle semmit, csak a tenniakarás tombol bennem. A tudat, hogy ezek után valami új vár rám, ráadásul most Katsumival mehetek. Vele, nem mással. Nem küldetésre, hanem tanulni és új ismereteket szerezni.
Re: Kumogakure Utcái
- Hé hát tudtommal még sose csaptalak be. Amúgy is meg ígértem nem? Szóval jó mesterhez és baráthoz illően nem vonhatom vissza amit mondtam.
Még meg ittam az üdítő maradékát és tányérom mosogatóba helyeztem. Hűtőből pedig előkerült egy kis hal szelet. Pontosabban két szelet hal mert két négylábú tekint vágyakozva süteményre.
- Gyertek nektek is van valami finom.
Egy szerűen a földre helyezem a két szeletet és mosolyogva figyelem ahogy eltűnik a hús. Kyrena szavaira kapom fel a fejem. Oh milyen élénk lett hirtelen, az edzés tanulás szavak milyen mágikus erővel bírnak. Nézem a lányt és csodálkozok, a jelemme a kirohanása. Mint a legutóbb. Néha nagy meglepetést okoz, de már igazán számíthatnék ezekre a dolgokra.
- Jah igen miért nem az egyszerű. Születés napod van, lehet most frissnek érzed magad. Viszont meddig? Jegyezd meg jól ha túlsók chakrát használsz el a végén belehalsz. Mikor már egy csepp sincs testedben, de tovább hajszolod magad. Mindent felemésztve a tested belehal megerőltetés be.
Össze csapom a két tenyerem és folytatom.
- Tehát ma pihenünk és kiélvezzük az ami itt van. Holnap befejezzük a tanulást, tudod örülnék neki ha kicsit jobban vigyáznál magadra.
Nagyot sóhajtok, de mosolygok majd meg iszok még egy pohárka italt.
- Akkor, holnap kora reggel találkozunk ugyan ott ahol ma. Jah igen, ha akarod maradj nyugodtan itt. Véletlen se gondolj olyan butaságra nem látlak szívesen. Bármikor jössz szívesen látlak, mindig szeretek veled lenni ezt jegyezd meg.
Még meg ittam az üdítő maradékát és tányérom mosogatóba helyeztem. Hűtőből pedig előkerült egy kis hal szelet. Pontosabban két szelet hal mert két négylábú tekint vágyakozva süteményre.
- Gyertek nektek is van valami finom.
Egy szerűen a földre helyezem a két szeletet és mosolyogva figyelem ahogy eltűnik a hús. Kyrena szavaira kapom fel a fejem. Oh milyen élénk lett hirtelen, az edzés tanulás szavak milyen mágikus erővel bírnak. Nézem a lányt és csodálkozok, a jelemme a kirohanása. Mint a legutóbb. Néha nagy meglepetést okoz, de már igazán számíthatnék ezekre a dolgokra.
- Jah igen miért nem az egyszerű. Születés napod van, lehet most frissnek érzed magad. Viszont meddig? Jegyezd meg jól ha túlsók chakrát használsz el a végén belehalsz. Mikor már egy csepp sincs testedben, de tovább hajszolod magad. Mindent felemésztve a tested belehal megerőltetés be.
Össze csapom a két tenyerem és folytatom.
- Tehát ma pihenünk és kiélvezzük az ami itt van. Holnap befejezzük a tanulást, tudod örülnék neki ha kicsit jobban vigyáznál magadra.
Nagyot sóhajtok, de mosolygok majd meg iszok még egy pohárka italt.
- Akkor, holnap kora reggel találkozunk ugyan ott ahol ma. Jah igen, ha akarod maradj nyugodtan itt. Véletlen se gondolj olyan butaságra nem látlak szívesen. Bármikor jössz szívesen látlak, mindig szeretek veled lenni ezt jegyezd meg.
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kumogakure Utcái
- Ami azt illeti, egy szóval sem mondtad, hogy ígéred... - motyogom fejemet vakarva, majd hirtelen észbe kapok ismét.
- Vagyis... - kezdek bele zavartan.
Na ebből hogy vágjam ki magam? Lényegében igazat mondtam végülis, tényleg nem mondta, hogy ígéri, vagy ilyesmi, csak mondta, hogy megyünk. Ez viszont akkor sem jött ki túl jól, mely arcomon is megmutatkozik, vörös szín formájában. Mellesleg... mégis mi volt ez az iménti lerohanás? Én nem szoktam így viselkedni, vagy mégis? Jaj ne, mi van, ha már volt ilyen korábban is? Vagy mi van, ha a jövőben nem tudom megállni, hogy ismét ki ne törjön belőlem ez a... valami?
- S-sensei... s-sajnálom, én... Igyekezni fogok... Vagyis... Igyekszem majd... vigyázni magamra - kezdek bele többszörösen eme egyszerű, nekem mégis bonyolultnak tűnő mondatba.
Azt hiszem, most már rám is rámfér egy kis pohár gyümölcslé. Kissé bátortalanul öntök magamnak, majd iszom meg poharam tartalmát. Rinn úgy tűnik jót falatozott a húsokból. Na igen, az sokkalta hasznosabb számára, mint az édesség. Ezt bizonyára ő is tudja. És jobban is szereti szerintem. Pláne az utóbbi mellékhatását figyelembe véve.
- Ha holnap reggel gyorsan megtanulom, akkor még holnap útra kelünk? - kérdem ismét izgatottabban.
- Mármint... Nem mintha sietnék, csak... Ő... B-bocsánat... Azt hiszem... megint felpörögtem... - mondom ezek után zavartan.
- Ő, ne... ne zavartasd magad, sensei... egyébként is, akkor... össze kell csomagolnom... És... egyébként sem akarok... lábatlankodni. Akkor... Holnap találkozunk. K-köszönöm a tortát! Ha... ha nem bánod, itt hagynám... Félek, hogy Rinn letámad, amint kilépünk az ajtón... Ha viszont sok édességet eszik... szóval... attól nagyon beteg lesz - magyarázom érveim.
Az biztos, hogy így történne. Ő még kevésbé figyel magára, mint én edzés közben, ha a hasáról és finom falatokról van szó. Arcom továbbra is vörös, de ő már biztos megszokta. Cuccaim gyorsan összekapkodom, aztán már megyek is az ajtóhoz, de aztán megfordulok.
- S-sensei... tényleg... köszönök mindent! - hálálkodok, gyorsan, illedelmesen meghajolok, aztán már teszem is kezem a kilincsre, hogy távozzak.
- Rinn, gyere! Akkor... Jó éjt!
- Vagyis... - kezdek bele zavartan.
Na ebből hogy vágjam ki magam? Lényegében igazat mondtam végülis, tényleg nem mondta, hogy ígéri, vagy ilyesmi, csak mondta, hogy megyünk. Ez viszont akkor sem jött ki túl jól, mely arcomon is megmutatkozik, vörös szín formájában. Mellesleg... mégis mi volt ez az iménti lerohanás? Én nem szoktam így viselkedni, vagy mégis? Jaj ne, mi van, ha már volt ilyen korábban is? Vagy mi van, ha a jövőben nem tudom megállni, hogy ismét ki ne törjön belőlem ez a... valami?
- S-sensei... s-sajnálom, én... Igyekezni fogok... Vagyis... Igyekszem majd... vigyázni magamra - kezdek bele többszörösen eme egyszerű, nekem mégis bonyolultnak tűnő mondatba.
Azt hiszem, most már rám is rámfér egy kis pohár gyümölcslé. Kissé bátortalanul öntök magamnak, majd iszom meg poharam tartalmát. Rinn úgy tűnik jót falatozott a húsokból. Na igen, az sokkalta hasznosabb számára, mint az édesség. Ezt bizonyára ő is tudja. És jobban is szereti szerintem. Pláne az utóbbi mellékhatását figyelembe véve.
- Ha holnap reggel gyorsan megtanulom, akkor még holnap útra kelünk? - kérdem ismét izgatottabban.
- Mármint... Nem mintha sietnék, csak... Ő... B-bocsánat... Azt hiszem... megint felpörögtem... - mondom ezek után zavartan.
- Ő, ne... ne zavartasd magad, sensei... egyébként is, akkor... össze kell csomagolnom... És... egyébként sem akarok... lábatlankodni. Akkor... Holnap találkozunk. K-köszönöm a tortát! Ha... ha nem bánod, itt hagynám... Félek, hogy Rinn letámad, amint kilépünk az ajtón... Ha viszont sok édességet eszik... szóval... attól nagyon beteg lesz - magyarázom érveim.
Az biztos, hogy így történne. Ő még kevésbé figyel magára, mint én edzés közben, ha a hasáról és finom falatokról van szó. Arcom továbbra is vörös, de ő már biztos megszokta. Cuccaim gyorsan összekapkodom, aztán már megyek is az ajtóhoz, de aztán megfordulok.
- S-sensei... tényleg... köszönök mindent! - hálálkodok, gyorsan, illedelmesen meghajolok, aztán már teszem is kezem a kilincsre, hogy távozzak.
- Rinn, gyere! Akkor... Jó éjt!
6 / 9 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9
Similar topics
» Kumogakure Kapuja
» Kumogakure lakóházai
» Sunagakure utcái
» Kumogakure Erdeje
» Kumogakure közkönyvtára
» Kumogakure lakóházai
» Sunagakure utcái
» Kumogakure Erdeje
» Kumogakure közkönyvtára
6 / 9 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.