Kumogakure Utcái

/Szóval, megint késtem, +5 Ch!/


Dai sűrűn pislogva néz rád, mert nem tudja eldönteni, hogy mi az a rossz, amit tett ebben a pillanatban. Valószínűleg nem veszi észre magát, hogy alapvetően az már egy zavaró tényező, ha csak itt tartózkodik és jelen van a beszélgetésben. Amikor rátekintesz, Hideki is ránéz ferde szemekkel, mert tudja, hogy pontosan mire gondolsz. Dai védekezően felemeli két kezét és ehhez megfelelő arcot társít, hogy ő ugyan nem lesz útban, ne gondoljanak róla ilyen lehetetleneket. Persze visszagondolva a közös és egyéni küldetésekre, nem volt még olyan pillanat, hogy ne ügyetlenkedett el volna valamit, de abból sikerült mindig jól kijönniük. Ez persze a csapattól is függ. A sensei nem tudta eldönteni ebben a helyzetben, hogy ami rátok vár, az mennyire lehet vészjósló, ha egy ilyen szedett-vetett csapat állt össze, és még nem is igazán ismeritek egymást, nem tudtok csapatban dolgozni.
De arra gondol, hogy nyilván sokkal jobban összekovácsolja az embereket egy közös küldetés, és a veszély. Hagyja, hogy sodorjon titeket az ár, s csak az utolsó pillanatban lép közbe.
- Ideje indulni! - a sensei összecsapja a kezét, s jelez, hogy kövessétek, ha eddig még nem tettétek meg.
- A falu vezetősége számít ránk, így valószínűleg már előkészítették a szállásunkat. Annyit mondhatok, hogy nem lesz egyszerű a feladatunk, még ha csak ennyit is hallotok, hogy "rablóbanda". Ugyan nem sokat mond ez a szó, s hallatán nem remegtek meg, hiszen mit tud ártani egy egyszerű rablóbanda négy felkészült shinobinak, nemde? Azonban meg kell tanulnunk, hogy sose becsüljük alá az ellenséget - amíg beszél, még lassan sétál, bevárva, hogy felvegyétek vele a tempót, majd elrugaszkodik a földtől, hogy egy gyorsabb iramot diktáljon, hogy időben megérkezzetek az említett faluba.
Hideki végig csendben maradt, Daisukén viszont azt vetted észre, hogy amikor csak tudott és nem az útra figyelt, akkor téged bámult. Ha pedig ránéztél, egyáltalán nem vette a fáradságot arra, hogy elfordítsa a tekintetét, hanem rád vigyorgott, mint egy vén perverz egy ártatlan kislányra. Szerencsére nem tartozik ezekhez a körökhöz, de ennek látványára kiráz a hideg és érzed, ahogy egy csiklandozó érzés futkos végig a gerinced vonalán. Nem, egyáltalán nem jó érzés. Ennél már csak az a rosszabb, amikor valaki úgy bámulja a hátad, hogy úgy érzed, mintha elevenen meg akarnának nyúzni.
- Sensei, miért gondolja úgy, hogy nem egy egyszerű rablóbandáról van szó? - teszi fel végül menet közben a kérdését Hideki.
- Hallottam mende mondákat, de erről majd a falu vezetősége többet mesél, hiszen ők vannak most nyakig a szarban - többet nem is mondott, csakis akkor, ha az út alatt kérdezitek őt.

/ http://narutohun.niceboard.org/t821-eszaki-falvak - Következő reagot ide kérem! Már megírhatod azt, hogy megérkeztek éjszakára, s hogy a falu legnagyobb épületébe indultok, ahol várnak titeket. Bármi egyébbel kiegészítheted./

A rémálom szerű jelenés teljesen kitakarította a lelkedet és sajnos nem a jó értelemben. Kevésszer tapasztaltál még életedben ilyen intenzív álmot, sőt mintha emlékeznél a történtekre. Olyan az egész mintha álmodban álmodtál volna, még normális magyarázattal sem tudsz szolgálni magadnak. Valaki közeledett a bejárat felé akár csak "álmodban". Tudtad magadtól, hogy most nem lenne ajánlatos a közeledben tartózkodni. Gondolataidban üvöltöttél akár egy bebörtönzött fenevad. Elképzelhetős, hogy ezt a fenevadat engedték szabadjára? Kumogakure valahogy beférkőzött a tudatodba és tisztára mosták azt, hogy belőled egy érzéketlen gyilkológépet csináljanak? Akkor vajon ki lehet az akiben megbízhatsz. Yakura a múltad egy része? Még az egész olyan zavaros és össze vissza volt. Később ezt lehet át kéne gondolnod mielőtt ismét bármilyen küldetésre indulnál Kumogakure színeiben.
- Zauki san annyira zavartnak látszol történt valami? - Kérdezte kedvesen a tulaj és fölemelte a levelet amelyet kiejtettél a kezedből, majd kinyitotta és a kezedbe nyomta. 
A levélben ez állt:


Hasegawa Zauki, tekintettel gyors és eredményes fejlődésére szeretnénk megkérni, hogy a mai nap folyamán jelenjen meg a 3. kiképzőterepen és találkozzon Ayama Akino chuuninnal aki személyesen vállalta az ön képzését. Amennyiben nem megfelelő önnek az időpont kérjük keresse fel a Kage palotát további egyeztetés céljából. Amint végzett a felkészüléssel egy újabb küldetésre szeretnénk önt küldeni!


Az utolsó mondat egy kissé nyugtalanított. Bár a fejlődés lehetőségét sosem vetetted meg, de abban nem lehetsz biztos, hogy Kumogakure mit akar veled. Egy dolog, hogy manipulálnak téged, de az, hogy olyan szinteken is megteszik, hogy az életedbe is beleszólnak, nem csak a szolgálatod kell nekik de a lelked is?! Egy dolog biztos. Amint visszaértél a képzésről egy kicsit utána kell nézned a múltadnak. Akár igaz volt az álmod akár nem, most már hajt a kíváncsiság is, hogy felfedezd a múltadat és kiderítsd azokat a titkokat amelyeket kumogakure visszatart tőled. A múltadat és annak részleteit azonban jogodban áll ismerni és család ide vagy oda, egy olyan ember akinek még az identitása sem tiszta vajon jogosan nevezi magát embernek? 
A tulajdonos még gyorsan elköszönt aztán inkább jónak látta ha lelép. Talán jól is döntött. "Álmodban" egy szörnyeteg voltál és ki tudja, hogy vajon képes lennél-e erre a "való életben" is. A szaktudásod megvan hozzá... A szörnyeteget nem szabad még elengedned, előbb válaszokat kell kapnod a legégetőbb kérdésekre. Ayama Akino, lehet, hogy személyében akár egy kumogakurei szövetségesre is szert tehetsz?

// A kalandot átmenetileg fagyasztom és a megbeszéltek szerint Hattori Aratának adom át egy villám tanulás idejére! A jutalmat javaslatot a kaland végeztével fogom megírni majd. A novemberi inaktivitásomért késésemért pedig egy +10 chakrát szeretnék kérni Zaukinak. //

Ellenőrizve, felírva! ~ Obito

/Uchiha Kagami/

Szerencsére a ramenes fickó elég elkeseredett volt szóval sikerült egy kicsit több pénzt kicsikarnom, ami azt illeti nem is keveset plusz, így már háromezer ryo és egy ebéd volt a jutalom a kis fusi kém melóért Persze kicsit megsajnáltam az emberünket, hiszen elégé kilehet, ha képes volt ezer ryoval megemelni a béremet, de hát sajnálattal nem lehet fizetni a boltban, ha jól tudom.

- Ez már mindjárt jobban hangzik, örömmel vállalom a melót, csak árulja, el kit keressek, és már indulok is.

Mondtam neki széles vigyorral a képemen, mire ő hátra sétált valószínűleg a raktárba vagy valami hasonló helyre és egy fényképpel a kezében tért vissza, a képen egy vörös hajú nő volt látható, aki ugyan már nem volt fiatal még mindig elégé csinos volt. Őt kellet követnem és kideríteni, hogy csinál-e valami olyat, ami nem tetszene az urának szóval semmi extra. Az aggódó férj azt mondta holnap délben menjek vissza hozzá, mert addig nem lesz itthon, szóval egy napom volt a feladat elvégzésre. Nem akartam elfecsérelni az időt, szóval gyorsan elköszöntem és már indultam is kémkedni.

Vagyis tulajdonképpen csak elindultam a vakvilágba, mert voltam annyira ostoba, hogy elfelejtsem megkérdezni merre, találom a hűtlen asszonyt. Jobb ötlet híján elkezdtem fel alá mászkálni a faluban, de nem jártam túl nagy sikerrel, mert csak azt tudtam meg, hogy a vörös haj nem is olyan ritka, mint amennyire eddig hittem, vagy legalábbis elég sokkal találkoztam. Csakhogy egyik se a képen látható nő volt.

Már úgy voltam vele, hogy az egészet a fenébe, végül is nem egy hivatalos küldetésről volt szó, csak keresnem kell, egy másik helyet ahol ehetek és elfelejthetem a dolgot.

Azonban végre egyszer szerencsém volt, megláttam még egy vörös hajú nőt messze volt ahoz ,hogy biztosra mondjam,de elégé hasonlított  arra, akit kerestem épp befordult az egyik sarkon,szóval sietnem kellett ,ha meg akartam bizonyosodni a dologról.

Nem kellet sok idő még utolértem a vörös hajú nőt és így már semmi kétségem nem maradt, ő volt a ramenes felesége Keiko. A nő már megvolt ezután már csak azt kellett megtudnom kivel csalja a férjét már, ha egyáltalán megteszi.

Tehát folytattam az asszony követését, megint szerencsém volt, mert nem tettünk meg hosszú utat és egy férfi csatlakozott a célpontomhoz.

Ezzel a szerencsém ki is fújt ugyanis, nem egy egyszerű pék vagy hasonló volt az illető, hanem egy shinobi ráadásul chuunin, legalábbis a ruhájából erre következtettem. Biztos lehettem benne, hogy ha feldühítem, könnyedén elintézhet engem.

Még ha le tudnám győzni, akkor se lenne szerencsés harcba bonyolódni egy shinobival a saját falumból.
Az lett volna a legegyszerűbb, ha fogom magamat és hazamegyek, nem ez lett volna az első dolog, amit feladok, sőt már ezt a küldetést is fel akartam adni. Amúgy is nem ismertem a fickót, lehet valami nagy háborús hős volt, lehet kijárt neki egy kis szórakozás két csata között, még akkor is, ha egy házas nővel akarja elütni az időt.
De annak is meg volt az esélye, hogy a fickó egy igazi szemétláda. Többet akartam megtudni, mielőtt döntök, ezért azt tettem, amit eddig is követtem őket.

Nem volt könnyű dolgom velük, folyamatosan változtatták az irányt, mintha le akarnának rázni, vagy csak paranoiás volt a shinobi barátunk fogalmam se volt, de próbáltam még óvatosabb lenni.
Sikeresen elkerültem a lebukást, legalábbis nem volt okom az ellenkezőjére gondolni, mert a sok séta után végre megálltak. Egy egyszerű kétszintes ház volt a végállomás, gyorsan be is mentek és magukra zárták az ajtót és elhúzták a függönyöket.

Fogalmam se volt mi tévő legyek, ennyi információ nem volt elég és kintről nem is tudtam meg többet. Két lehetőségem volt vagy megvárom, míg végeznek vagy megpróbálok bejutni és körülnézni. Az első lehetőséget hamar elvetettem, valószínűleg ugyanúgy sétáltak volna ki a házból akkor is, ha sakkoznak és akkor is, ha együtt hálnak. Sőt ha az utóbbi történik, akkor valószínű ki sem mozdulnak a házból reggelig, szóval be kellett jutnom valahogy a házba. 
Nem volt tapasztalatom a betörésben. Az esélyeimet pedig rontotta a shinobi szerető, hiszen valószínű percek alatt kettévágott volna bármilyen behatolót, különösen, ha móka időben zavarják. Úgy döntöttem egyszerűen csak bekopogtatok, nem, mint egy kumogakurei genin, hanem valaki más képében.

A közelben láttam egy koldust gondoltam felveszem az ő alakját a Henge no jutsu segítségével és egyszerűen csak bekopogok és kérek egy kis alamizsnát, aztán ha ajtót nyitnak, körülnézek a házban az ajtóból hátha így megtudom mi a helyzet…

Mint mondtam jobb ötlet híján felvettem az egyik közeli koldus alakját és így próbáltam meg bejutni a házba vagy legalábbis benézni egy kicsit. Tehát bekopogtam és vártam, néhány másodperc telhetett csak el a chuunin kinyitotta az ajtót, de csak épphogy, szóval nem láttam semmi lényegeset vagy érdekeset. Ráadásul a shinobi ismerte is a koldust, akinek az alakját felvettem, valószínűleg kérte már tőle cigit a múltban és nem akart többet adni, szóval gyorsan elzavarta a koldust, vagyis engem.

A tervem elbukott, bezárta az ajtót anélkül, hogy bármit megtudtam volna. Fogalmam sem volt mit tehetnék, azon gondolkodtam újra megpróbálkozok ugyanezzel a trükkel persze valaki más alakjában.

Talán egy vonzó nő alakjában vagy a férj képében esetleg egy jounin vagy akár maga a Raikage alakjában. Ezen agyaltam abban a pár pillanat, ami az ajtó bezárása és az újbóli kinyitása között történt.

Merthogy a csalfa nő szeretője miután bezárta az ajtót rögtön ki is nyitotta, ami még nem is lett volna baj, de nem csak szellőztetni akart, azért nyitotta ki, hogy berántson az ajtón. Miután ezt megtette még jól meg is kötözött és ebben a nagy káoszban még a technikám is feloldódott.
Szóval elég nagy bajban voltam, de legyünk pozitívak legalább bejutottam a házba. Eléggé féltem ahhoz, hogy nagy nyomozóként felmérjem a terepet, csak egy teljesen átlagos lakást láttam persze Keiko is ott volt a ramenes felesége, egy kis asztalkánál ült és sakét iszogatott.
 Ő elég nyugodtnak tűnt a szeretőjével ellentétben. Aki rám parancsolt, hogy mondjam, el mit csinálok. Plusz azt is mondta, hogy ez volt a legrosszabb álca, amit választhattam. Ötletem sincs miért, úgy tűnt bevette, talán csináltam valamit, ami lebuktatott, esetleg meglátta az igazit? Tulajdonképpen mindegy volt, nem tudtam volna visszatekerni az időt lebuktam és kész.

Inkább ezen a problémán kellett gondolkodnom ugyanis a shinobi kezdte elveszíteni a türelmét. Közben a nő is beleszólt a dolgokba.
Ő még mindig sokkal nyugodtabb volt tulajdonképpen ő volt a jó rendőr ebben a szituációban.

- Biztosan a férjem küldte. Így van, fiú? Az én drága, folyamatosan csak az üzlettel törődő férjem küldött utánam. Mennyit ajánlott neked? - Tette fel a kérdést Keiko.

Elég fura volt a helyzet vagy legalábbis nem így képzeltem el a feleséget, akit épp rajta kapnak a szeretőjével, mert, hogy ez történt már biztos voltam benne. Szóval az eredeti küldetésemet teljesítetem, a ramenes fickónak igaza volt már csak át kellett adnom neki az információt és átvenni a jutalmat. Csak azt nem tudtam, hogy ezt mégis miként tudnám kivitelezni.

Ott feküdtem a padlón megkötözve egy eléggé ideges chuunin társaságában. A kötelekkel még boldogultam volna, ismertem egy technikát a Nawanuke no Jutsu-t, ezzel képes voltam meglazítani a csomókat a chakrám segítségével, de nem tartottam valószínűnek, hogy ennyivel megúszom a dolgot. Hiába szabadultam volna ki a kötésből a ninja valószínű két pillanat alatt újra megkötözött volna vagy rosszabb.
Az első ötlet az igazság elmondása volt, végül is a nő már így is tudott mindent, lehet még fizetett is volna a hallgatásomért, de mi van, ha inkább valami biztosabb módszerrel akarnak elhallgatatni
Ha nem is ők ölnek meg talán a férfi el tudja intézni, hogy kiküldjek a frontra valami öngyilkos küldetésre. Megpróbáltam kidumálni magamat, pedig sose voltam jó az ilyesmiben.
-          
-Férje? Sajnálom, de nem tudom, miről beszél asszonyom, én a sensei  után jöttem, már sokat hallottam a képességeiről. Amikor megláttam az utcán gondoltam követtem őt és ráveszem, hogy eddzen engem, ezért is próbáltam átverni a Henge no jutsu-val ,meg akartam mutatni mit tudok , igazság szerint ez a technika a legnagyobb erősségem.-
Mondtam nekik teljesen ártatlan képpel, remélve, hogy ez a két ember minimum agy halott és elhiszik ezt a hülyeséget..