Re: Határvidékek

**Aikaho Mitsuko** Szomb. Jún. 17 2023, 19:51

//Ahol a part szakad//
/Nagyon köszönöm a türelmet!/

Éreztem minden egyes izzadság cseppet, ahogy végig csorog az arcomon, a meleg levegőt, amint belélegzem, a mellkasom mozgását, a szívem minden dobbanását. Éreztem mindent. Azt hittem egy pillanatra alább hagyhat a koncentrációm, amikor éreztem a forró lángokat újra közeledni, megint használnom kellett a vízmenedék technikát. Utána tekintetem ide-oda járt, azt keresve, hogy honnan érkezik a következő támadás. De nem jött. Az ellenfelünk egyhelyben állt, erre válaszul én csak a védekező pozíciómat tartottam fenn, mert egy harc közben az ilyen nem megszokott. Ez mindig valami rossz előjele, hisz miért hagyná abba a támadást az, aki elkezdte, aki eddig meg akart minket ölni?
...
Röpke percekkel később a válasz megérkezett, a támadónkból egy klón lett, Shizu pedig eltűnt. Arcom sápadttá vált, én pedig tanácstalanná. Szinte kizártnak tartottam, hogy eddig ne Shizu lett volna velünk, vagy, hogy esetlegesen Shizu áruló lett volna, a kis gyermeki, naiv énem ebbe bele se akart gondolni. Nem tudtam elképzelni, hogy az, akiért előbb az életemet áldoztam volna, nem is a mi oldalunkon áll. Én már azonban nem vagyok gyerek, hanem egy kunoichi. Éppen ezért a racionális gondolatokat is előtérbe kell helyeznem, és megpróbálni minden eshetőségre számítani.
-Mindenképp tudnunk kell, hogy merre járnak, és hogyan teszik azt, hisz ha Shizu véletlenül egy kém volt, túlságosan is sok információval távozhatott, ha pedig bajban van, mindenképp meg kell mentenünk, én azonban idézni nem tudok sajnos- mondtam a többieknek, és mélyen legbelül csak reméltem, hogy nem lesz túl késő, hogy utána menjünk.
...
Fejemben ott cikázott végig, hogy egyrészt utána rohantam volna, hogy megmentsük, másrészt tisztában voltam vele, hogy a küldetés az küldetés, és a feladatot teljesíteni kell. A bent lévő 3 társunk is lehet, hogy életveszélyben van, és szükségük van ránk. Valamint ha egyből eszetlenül futunk utána könnyen lehet, hogy csapdába sétálunk, így a terep felmérése sem árt. Némán el kellett fogadnom, hogy most várnom kell, hogy nem lehet mindent egyszerre, hogy lehet megint kevés mindaz, amit tenni tudtam.
A gondolatok között egy egyre radikálisabb döntés kezdett megfogalmazódni bennem, mi lenne, ha mi is szétválnánk, és mondjuk én a megidézett ninjuukkal tartanék, de ezt egyelőre el kellett nyomnom, és megfelelő kompromisszumnak tartani a megoldást. Rui parancsait követve tehát elindultunk a járatok felé, miközben én szinte számoltam magamban a perceket, mert éreztem a súlyukat, tudtam, hogy minden egyes pillanat Shizu életét tekintve kritikus lehet. Egyetlen egy gondolat hozott némi nyugalmat lelkemben, ha meg akarta volna ölni, helyben megteszi azonnal, ha információt akar kiszedni belőle, akkor legalább van egy fél- 1 óránk, míg végez vele. Épp emiatt az idő múlásának észlelése elengedhetetlen volt számomra, éreznem kellett, hogy mikor muszáj utána indulnunk, ha élve akarjuk látni. Ezt azonban egyelőre nem osztottam meg a többiekkel, nem akartam nekik még egy dolgot adni, amin kattoghatnak, hisz lemertem fogadni, hogy most bennük is egy kisebb káosz lehet.

Ebisu Pént. Aug. 04 2023, 22:30

// Ahol a part szakad - Iwagakure - Finálé //

[Saisho Nindo]
Zeeko, a Sunagakure-i kém megacélozott lélekkel vetett ki magát az egyik földszinti ablakon majd robbanó jegyzetek áradatával lerohanta az épp rohamra indul ellenséges Shinobi-kat. Miután egy részükkel végzett, elkezdett a főkaputól teljesen ellentétes irányba szaladni, ezzel egy rést teremtve nektek - amit ki is használtatok. Bár Asuka kevésbé rejtette el magát, Ai egy vérbeli profi módjára tüntette el a vér szagát de még a külsejét is átalakította ahogy csak lehetett. Mindketten feltűnés nélkül rohantatok ki a házból és csatlakoztatok a menekülő civilekhez, kik jajveszékelve menekültek vagy az otthonaikba vagy egy védett helyre.

A főtér fele haladva láthatjátok, hogy a kisebb, rohanó csoportok egy nagy, pánikoló tömeggé alakultak, akik még a világ végéről is ordítanak félelmükben. Kicsit nehezen és jó párszor fellökve, de sikerül eljutni egy sikátorba, ahol megtaláljátok menekülésetek kulcsát: a büdös és mocskos csatorna járatot. A fedél kinyitásához sajnos mindketten kelletek, de egy hangos recsegés és a fedél lekerül. Mindketten belehuppantok és az utolsó - legyen az Ai vagy Asuka - megpróbálja legalább valameddig visszaemelni a fedelet. Nagyon kevés fényforrás van idelent és ha nem hoztatok magatokkal lámpát vagy nincs egy technika a tarsolyotokban amivel fényt lehet csinálni, úgy az út még inkább hosszabb és kellemetlenebb lesz, hisz cincogó patkányok és mindenféle uszadék dologba léptek be. Talán a szag sejtheti, hogy mi lehet...

~×××~

Hosszas út várt rátok és akinek a fülében volt Zeeko által kapott füles halhatta a zihálás, üvöltéseket, fájdalmas ordításokat, fémek és egyéb eszközök csattanását ám a föld alatt ezek csak sercegve jött át. Ha beszélni is akartok vele, semmi reakció nem érkezik: lehet az eszköz sérült vagy Zeeko koncentrál a küldetésére. Váratlanul valahonnan friss szellő mozgatja meg a poshadt, földalatti levegőt. Szellemileg (már ha mindketten bevettétek az energia tablettát, egyéb esetben a testetek is) kimerülve haladtok az áramlat felé, térdig a mocsokban és fényt láttok meg az alagút végén ...

[Niban Nindo]

A sejtelmes és annál baljósabb tekercset óvatosan pakolod el a többi dokumentummal, majd meghallod a mögötted lévő vasajtónak a kattanását, ahogy teljesen elnyel a sötétség. Nem kell sok idő mire kialakítasz egy épkézláb ötletet és elővéve a kovácstól kapott ritka fegyverek egyikét és bár nem tudsz nagy távolságot hátra menni, mivel a szoba alig pár négyzetméteres, jól megdobod a fémajtót. A fegyver úgy hatol be az anyagba, mint a forró kés a vajba. Egy halk sercegést hallasz, majd hirtelen az ajtóba egy majd egy méteres lyuk jelenik meg, ahogy az anyag szinte elporlad. Óvatosan kimászol rajta és még egyszer jól körbenézel, de a rohanó embereken kívül nem látsz senkit. Gyorsan Suzume asztalához sietsz és meglátod a befejezett dokumentumot, amiről csak egy becsét hiányzik, ám mivel történetesen ez már oda lett készítve, így azt komótosan megragadva szépen rányomod a papírra és kész is van a hivatalos engedélyed a bejáráshoz mint kereskedő.

~×××~

Az utcákat járod és a kis menekülő csoport akikhez csatlakoztál - legtöbbjük kereskedőnek néz ki - kezd egyre nagyobb tömeggé duzzadni ahogy a főkapuhoz értek. Nagy a tolongás és próbálják az embereket vagy kiterelni vagy bezárni a faluba, de kapuk záródni fognak. Egy hajszál híján múlott, de sikerült pár kereskedővel együtt kijutni és most a nagy pusztaság közepén álltok. A távolban hallani lehet a jajveszékeléseket, további robbanások is rázzák meg a települést. Úgy vélted, jobb csatlakozni egyelőre a többi kereskedőhöz és útnak indulni a főúton - legalábbis addig, amíg nem kerülsz egy kicsit távolabb Iwagakure no Sato-tól...

[Rippu Nindo]
A két farkas járt pár kört, megszimatolták a talajt, majd mikor jött a végleges utasítás, mintha csak egy nyílpuskából lőtték volna ki őket, úgy hasították a sziklás terepet. Némi aggodalommal tekintett a két idéző a Ninjuu-ikra, főleg belegondolva hogy milyen ellenség után iramodnak, de nekik most fontosabb feladatra kellet összpontosítani: menekülő utat készíteni a benti csapatnak.
Ez a feladat viszont könnyen ment figyelembe véve Shinobi képességeteket: használhattok robbanó jegyzeteket, szél penge technikákat, bármit ami komolyabb sérülést képes okozni, hisz a rácsok egy idő után megadják magukat s mivel a föld is remeg, rájöhettek hogy még tart az elterelés.

~×××~

Már-már lassan unalmassá válik a várakozás, mikor hirtelen csobbanások és nedves léptek zaja üti meg a fületeket. Mindannyian fedezékbe vonultok és pengét ragadva vagy technikát bekészítve várjátok, kik léphetnek ki a sötét járatból ...

... Ahonnan ~~8 pár vöröslő szem~~ a megtépázott Ai és Asuka sétál ki. A csapat egy része ezáltal újra egyesült!

Némi megkönnyebbülést nyújt hogy legalább két embert láthattok az eredeti behatoló csapattól, de az örömködést lassan megzavarja egy újabb rengés majd a fejhallgató elkezd újra sercegni.

[music]

-Remélem ... hhhh ... kijutottatok. Már nincs...hhh... sok időm nektek ... - lehet hallani Zeeko ziháló és fáradt légzését.
-Kapjátok el!-
Robbanás hangja hallatszódik a készülökén keresztül és nem sokra rá a föld körülöttetek is megremeg.
-Nem menekülhetsz már sehová, kéééém ... Körbevettük a házat! Add meg magad és a halálodat csak némi kínzás előzi meg! Hiihihiii!- egy őrült férfi hangja visszhangzik a készülékben.
-Majdnem mennyország ...♪♫ Nyugat Homokvég ...♪♫ Sziklás hegyek ...♪♫ Sans-folyó...♪♫- olyan a hangja közbe, mintha kúszik valami fele, majd megtámaszkodik.
-Ez...most listázod, mit látsz halálod előtt? Óhh, ne aggódj, nem fogsz azonnal meghalni! Életben tartunk még egy kicsit! Heeheehe-
-A homok idős itt ...♪♫ idősebb, mint a fák ...♪♫ fiatalabb mint a hegyek ...♪♫ óóh, az a meleg szellő...♪♫-
-Ez megkattant ... Na! Befelé emberek és kapjátok el!-
-Óh ország út ... ♪♫ Vigyél haza ... ♪♫ Ahová tartozom ... ♪♫ Nyugat Homokvég ... ♪♫ Hegymélyi anya ... -
-Ott van! Kapjátok el!-
-ÚRISTEN, ROBBANÓ JEGYZETEK VANNAK RAJTA!-
-KIFEL..!-
-Vigyél haza ... ♪♫ ... Óhh ország ú-

KABOOMMMRRRRRRRRRRRRRR~

... s a készülék ezek után csak statikus zajt képes kiadni. Zeeko, a Sunagakure-i Shinobi és mesterkém befejezte ezzel küldetését és nem hagyott magából vélhetőleg semmit nyomott. Az egyetlen, ami hátra maradt belőle az a füles és a fejpántja, ami némán lóg Asuka kezében.
Bármi is legyen a reakciótok, nincs sok időtök se gyászolni se könnyeket hullajtani, de ... végülis mind emberünk vagyunk a legszörnyűbb tettek után is.

Futnotok kell. A küldetés talán nincs teljesen veszve, ha még kijuttok élve a rejtett karaván táborig és talán össze tudjátok szedni Yori-t is, onnan csak egy fél-egy napnyi erőltet menet és eléritek a határvidék szélét...
Legtöbbötök rendelkezik már némi sérüléssel s ha nem fizikai, de lelkileg mindenki meg van gyengülve - talán Ai nem, aki a rideg Kunochi-t küllemét adja a legvégéig.

// Egy erőltetett, több órás futás fog következni, mindenki készüljön fel úgy, ahogy akar. Itt már nem feltétlenül fontos a lopakodás ha a falu látóhatárán kívül estek, de kérlek írjátok le hogy indultok útnak és miként teszitek meg ezt a hosszabb utat. //

~×××~

A Rejtett Karaván Megálló környékén meg kellett állnotok egy rövid időre, mivel nem meglepő módon egy csomó árus és kocsi hajtott el olyan gyorsan, hogy csak porzott az út. Az este már teljesen leszállt, de a kocsikon lévő lámpások vagy fáklyák fénye jól bevilágította őket. Az egyik ilyen lovas kocsin viszont észreveszitek a behatoló csapat utolsó kérdéses tagját, Yori-t, ahogy épp eszmecserét vált egy civillel. A csapatból ha valaki jelez neki könnyen észre veheti azt és némi búcsúzkodás során lehuppan, majd ő is csatlakozik hozzátok s látjátok hogy neki mindenféle karcolás nélkül sikerült megúszni az egészet.

~×××~

Biztonságban eléritek a tábort, ahol az ottmaradt csapattagok már szinte felkészülve várnak rátok. Mindannyian éhesek, mivel nem tudtak elegendő élelmet szerezni ezen a pusztaságon, de legalább a sérültek nagy része képes már a saját lábán megállni. Mindannyian örömmel veszik a visszatérteteket és kérdések rengetegjét zúdítják rátok de leginkább Rui-ra, mint például:

Sikerrel járt a küldetés?
Mit tudtunk meg?
Hol van Zeeko?
Mi a következő úticél?

// Megj.: Ezekre nem féltetlenül Rui-nak kell reagálni, hanem bárki más válaszolhat. //

Kis idő elteltével az egyik Shinobi akit őrnek állítotok be meghall egy állatnak a nyüszítését és egy szürkés-kékes bundájú farkas vél felfedezni nem sokkal távolabb a rejtett sziklától. Ha Rui-nak eljutt az információ, tisztában lesz vele, hogy ez az ő idézés. A Ninjuu elmondja hogy majdnem a hegységekig üldözték, mikor is robbanások rázták meg a környéket, a másik farkast telibe kapta egy ilyen, de úgy véli időben visszament a saját falvába. Ő viszont nem hagyhatta annyiban, így a sérülése ellenére futott hogy mihamarabb átadja az információt:

Egy furcsa, agyagból készült madáron repült egy szőke hajú férfi, az egyik szeme le volt takarva és fekete köpenybe volt - ő dobálta a bombákat mindenfele.
Az Uchiha közvetlenül egy járatba menekült és látta, hogy Shizu-t a vállán visszi, de a támadás miatt teljesen elvesztette a szagát, nem tudja már követni.
Továbbá hozzáteszi, hogy nem biztos benne hogy minden nyomát elrejtette, így lehet hogy már a nyomában vannak.

// Ezekkel az információkkal, a csapat többi aktív és nem aktív tagjaival számolva egy tervre van szükség, hogy miként fogjátok megtenni az újabb -ha erőltetett lépésben mozogtok - fél napnyi utat, melyet az este leple alatt is megtehetitek, amivel már a végkimerülés felé viszitek magatokat VAGY várhattok holnapig, de akkor lehet utolérnek titeket ... A döntés, mint korábban is, a csapatvezető vállát sújtja. Bármi kérdés, óhaj, sóhaj esetén keressetek meg nyugodtan DC-n vagy PM-ben! Egy utolsó postot várok mindenkitől, azután pedig megtörténik egy rövid lezárás és a jutalomosztás. Hajrá! //

. : : Határidő : : .

2023.08.18

**Yori** Szer. Aug. 16 2023, 01:08

// Ahol a part apad.... //

Nincs is annál édesebb érzés, mint amikor egy terv összejön. Kijutásom a széfből majdnem olyan zökkenőmentesen ment, mint ahogyan azt elterveztem és az írat is amire szükségem volt csak rám várt. Mondjuk a végső hitelességet jelentő pecsét még hiányzott róla, de szerencsére ez is kézközelben volt. Amint rányomtam a pecsétet már hiteles is volt a a dokumentum. Mondjuk ha már a kezemben volt az a pecsételő akkor gyorsan el is tettem, biztos ami biztos alapon, gondoltam jó lesz az még később. Eközben az utcán egyre csak fokozódott a pánik hangulat. Ezt kihasználva terveim szerint egy rakás kereskedőhöz csapódtam és közöttük próbáltam meg elhagyni a káoszba fulladó falut. ~ Remélem az öreg kovácsnak nem esik baja.~ Még így a tömegben sem volt egyszerű dolgom ugyanis éppen igyekeztek lezárni a falu kapuit. Tudtam jól, hogy most vagy soha így az előttem tömörülő tömeget egy kicsit megtolva, mondhatni átnyomtam magunkat a kijáraton, mert nekünk ott sokkal jobb lesz. Mondjuk jobb is volt, hiszen a kapun kívül már „viszonylag” biztonságban érezhettem magamat. Gyorsan körbe nézve láttam, hogy a többi kereskedő mind ismeri a járást a falun kívül, így jobbnak láttam csatlakozni hozzájuk. Úgy voltam vele, míg egy irányba utazunk addig ők a legtökéletesebb álcák nekem, így azzal a lendülettel felpattantam egy szekérre és is és elindultunk. Csak ezek után kezdtem el egy kicsit jobban elgondolkodni a dolgokon. Mi miatt siettem ennyire? Mitől féltem? Semmi gyanúsat nem tettem és már hivatalos papírjaim is voltak, szóval senki nem mondaná meg, hogy amúgy egy küldetésen lévő ninjaféleség lennék. Miután ezt levezettem magamnak önfeledten hátradőltem és beszélgetésbe elegyedtem a többiekkel. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jó fej társaság gyűlt össze. Ahányan voltunk annyi helyről fújt össze minket a szél és annyi meg annyi érdekes történetet mesélhettünk egymásnak. A kedvencem az a fűszerkereskedő volt aki mellettem ült. Az öreg idősebb lehetett, mint mi mindannyian, de ezzel az is járt, hogy az ő történetei voltak a legszórakoztatóbbak, hiszen vele már az is megtörtént (kétszer) ami velünk még soha. Rengeteget mesélt olyan vicces helyzetekről amikor összekeverte a fűszereket és konkrétan egy egész falut megfosatott, vagy halhattuk tőle azt is, amikor chillis kézzel ment el könnyíteni magán és utána napokig sírva vizelt.
Olyan jól éreztem magam, hogy észre sem vettem, hogy merre járunk és azt sem, hogy mennyi idő telt el. Ez az utazás egy élmény volt és azok közül is a legjobb fajta, egy kicsit feledtette velem mindazt amin eddig átmentem. Éppen egy komoly eszmefuttatásba voltam az egyik kereskedővel mikor a karavánunk mellett, mondjuk azt, ismerős arcokat pillantottam meg. Az egyikük, mintha felém intett volna. - Ne haragudj, de mennem kell. De szó, mi szó, hogyha egy oroszlán és egy cápa összecsapna, akkor a medve lenne a győztes. - fejeztem be a beszélgetést eddigi partneremmel akivel tényleg magasröptű eszmecserén voltam túl, és csatlakoztam eredeti társaimhoz akikkel a különválásunk óta most találkoztam először. Körbe néztem rajtuk és egy gyors fejszámolást követően megállapítottam, hogy valami nincs teljesen rendben, de nem az én tisztem ezt szóvá tenni. Legjobbjaink, vagy lehet éppen fordítva lehet, hogy elestek a csatában, de mi, vagyis leginkább ők ninják vagyunk így ezt vállaltuk, vagy vállalták, én csak egy kis senki vagyok, engem azért küldtek, hogy ezek ne ázzanak el, ha esetleg esni fog. Miután már együtt haladtunk a megbeszélt táborhely felé egy kicsit megkönnyebbültem, hogy ennek az egésznek már vége. Örömmel töltött el, hogy a tábor amit felépítettem még mindig szuperál. - Oh kicsikém, megjött apuci, ne aggódj mindjárt megyünk haza. - mondtam megsimogatva az acélrudakat és ponyvákat amiket még az indulásunkkor pecsételtem le, hogy a jelenlegi feladatukat ellássák. A táborban lévők kérdésekkel záporoztak minket, legalábbis őket, én igyekeztem a feladatomra koncentrálni és előkészülni ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban eltudjam majd tüntetni a tábor nyomait, ha indulnunk kell. Éppen a tekercseimet helyezgettem el, mikor egy csapzott farkas jelent meg. Hirtelen azt se tudtam, hogy mi van, bár nálam mostanában ez nem meglepő, ám láttam, hogy a vezetőnk nem ellenségként, sőt barátként kezeli. Gondoltam biztosan a ninjuu-ja. Így is lett, és sok számomra kevésbé, számukra fontos információval szolgált. A hallottak alapján számomra világossá vált, hogyha nem hagyjuk el még most este ezt a helyet akkor végünk. Sajnos nem voltam olyan helyzetben, hogy én hozzak döntést, persze azt megtehetném, hogy egyedül elindulok a megszerzett kis információimmal, de nem szerettem volna, hogy árulónak nézzenek, így inkább csak vártam, milyen döntésre jut a vezetőnk. Abban az esetben ha úgy dönt, hogy indulunk, a lehető leggyorsabban elzárom a tábort alkotó rudazatokat, ponyvákat, takarókat és indulásra készen állok. - A hős korszak már véget ért. A mi nevünket senki nem fogja legendákba foglalni, ha itt és most fűbe harapunk. - jegyzem meg a vezetőnknek, hogy ezzel is jelezzem az álláspontomat.

**Osumi Hiroto** Szer. Aug. 16 2023, 12:30

Hiroto lábának remegését a többiek megnyugtatását célzó határozott fellépéssel fojtotta el. Az aggódás, a bizonytalanság és a szégyenérzet hármasa ólmos súlyként telepedett a vállára, amitől felállni is alig tudott. Már a jelentkezés pillanatában tudta, hogy hibát követett el; bent jóval hasznosabb lett volna, de akkor még úgy gondolta, hogy szükség lehet valakire megvédeni a többieket; azonban minden eltelt perc újabb pofonnal jutalmazta ostobaságát. Nem tudhatta, hogy semmi nem történik az itt maradottakkal, mégsem tudta meggyőzni magát arról, hogy a helyes döntést hozta. Haját idegesen csavargatva mintha csak újabb hullámokat vetett volna a kétség tengerébe.

Így telt el szinte az egész idő. Tehetetlenségben őrlődve, megbánások közepette várta, hogy a többiek sértetlenül visszatérjenek. Hiú ábránd volt csupán. Már a messzeségben meglátva csapattársait kíváncsian felpattant és útközben mérte fel, mi történhetett. A konohaiakat elnézve őket érte a legtöbb baj, ám az is feltűnt neki, hogy Shizu hiányzik. Harcba keveredtek és egyiküket elfoghatták. Valakik könnyebben megúszták, mint mások és Hiroto csak arra tudott gondolni, hogy a kis kovácsban több rejlik, mint amennyit látni enged. Bűntudattal párosult érdeklődése ellenére nem tesz fel kérdéseket, csak a többieknek adott feleletekből próbálja kibogozni, mi történt.

- De emlékezni sem fog rájuk senki, ha végkimerülésben meghalnak. Én legalábbis egy ilyen hősről se hallottam - feleli ványadt mosollyal Yori tanácsára, aztán a hallottakat elemezve gondolkodóba esik. - Idehívhatok denevéreket -minél többet, annál jobb-, hogy őrizzék a veszélyesebb útvonalakat és figyelmeztessenek a veszélyre. Ennek persze csak akkor van értelme, ha legalább fél kilométer távolságra helyezzük el őket és mindenki képes gyorsan felkelni.

Ha Rui a beleegyezését adja, úgy a Kōnōri Seichū technikával magához vonzza a közelben lévő rajokat, azzal a paranccsal, hogy a távolabb eső fajtársaik után kutatva minél nagyobb seregben gyűljenek köré. Ezután a parancsnak megfelelően kiküldi őket, hogy ha meglátnak valakit közeledni a táborul felé, azonnal küldjék vissza az őket mentő üzenetet. Ebben az esetben ő vállalja a legkritikusabb első két órai őrséget, de a Kamu Nemurui no Jutsunak köszönhetően akár álmából felébresztve is képes lehet figyelmeztetni a többieket, de a biztonság kedvéért az utolsó hátul maradott denevér az éppen őrt álló egyén fölött körözve is adhat jelt. Ezután egyik szemét eltakarva megnézi mi a helyzet a takigakurei táborban a Sárkány Kémkedő Technikát használva.

- Úgy tűnik, a takigakurei tábor érintetlen - közli egy bátorító mosoly kíséretében, hogy a csapatvezető jobban érezze magát. Titokban azért néha újabb megfigyeléseket tart, hogy elkerülhesse a genjutsu veszélyét és ha bármi gyanúsat talál, azonnal figyelmezteti Ruit.

Később, mikor már a stressz és pánik okozta "vallatás" véget ér, magához hívja Ruit, a Muon Satsujin no Jutusval ügyelve arra már legalább három perce, hogy ne hallgathassák ki őket.

- Ha tévedünk és mégis elkapnak minket, hazajuttathatok egy üzenetet - nyújt át egy tekercset és némi tintát. - Ha jelentést akarsz tenni, megteheted. Nem kell aggódnod miattam; szövetséges vagyok.

//Használt technikák:

- Kōnōri Seichū // Denevér Irányítás

- Kamu Nemurui no Jutsu // Alvó Medve Morgása

- Tatsu Teichi no Jutsu // Sárkány Kémkedő Technika

- Muon Satsujin no Jutsu // Néma Gyilkolás Technikája//

**Doshiri Asuka** Csüt. Aug. 17 2023, 16:40

//Ahol a part szakad - Saisho Nindo//

Zeeko tökéletesen tereli el az ellenség figyelmét, így a másik kuniochival könnyedén távozunk az épületből. Ai eltünteti magáról a vérszagot, illetve új álcát vesz fel. Én ilyesmivel nem foglalkozom, felesleges óvatosságnak tartom. Odakint kitör a káosz, az emberek ide-oda szaladgálnak. Ez számunkra jó, mert könnyebb elvegyülni, ugyanakkor rossz is, mivel nem tudunk a magunk tempójában haladni.
Végül mégis elérünk a kijelölt helyre. A sikátor szerencsénkre üres. Intek Ai felé, hogy itt is van az út a csatornába. Mivel egyedül nem bírom felemelni a fedelet, ezért a másik kunoichi segítségére van szükségem. Még jó, hogy nem váltunk külön... Ketten pár pillanat alatt megvagyunk, így már ugorhatunk is le. Odalent nagyon sötét van, így nem tudunk elég gyorsan haladni. Viszont most már viszonylag biztonságban vagyunk... Nem tudom mennyi ideig kóborolunk, de egy idő után friss levegő csapja meg orrunkat, majd a távolban feltűnik egy fényforrás. Fáradtan folytatom az utat, miközben a kezembe veszek egy kunait. Hamarosan lehet, hogy szükség lesz rá...

A fénybe kiérve a csapattársainkba botlunk. Ők sem néznek ki túl jól. Amikor meglátom a honfitársam, azonnal oda sietek hozzá. Egy biccentést követően pedig jelentést teszek neki.
- Nem mondanám, hogy sikerrel jártunk - kezdek bele a mondandómba. - Megtaláltuk az informátort, aki túl sok konkrétumot nem tudott nekünk mondani. Talált néhány iratot, ami arra következtet, hogy a puccsot előkészítették. Egy Fukushu-nak nevezett illető levelezett valakivel. Amit még sikerült kideríteni, hogy az ANBU is benne volt az egészben. Ma tanácskozást tartanak, oda már nem tudtunk elmenni.
Ekkor kotorászni kezdek a zsebemben, majd amikor megérzem a hideg fémet, előveszem a sunagakurei fejpántot. Oda nyújtom a kunoichinak, majd közlöm a rossz hírt.
- Zeeko segített nekünk, hogy távozzunk. Mostanra már valósznűleg meghalt. Azt kérte, hogy adjam át neked az üzenetét: kémhez méltóan teljesített a Kazekage kérését!
Ezután megvárom, hogy van-e további kérdés. Ha nincs, akkor a háttérbe húzódok és megpróbálok pihenni egy kicsit.

Több órányi futás után érünk vissza a táborba. Most már újra együtt a csapat. A táborozóink sincsenek túl jó bőrben, hiszen nem tudtak elég élelemhez jutni. A sérültek viszont már sokkal jobban vannak, mindenki talpon van. Azonnal kérdezősködni kezdenek, de ha valaki nálam próbálna válaszokra találni, akkor egyszerűen lerázom, hogy most pihennem kell.
Sajnos nem henyélhetünk órákig, újra mozgásba lendülnek az események. Újabb információkat kapunk, ráadásul lehetséges, hogy hamarosan meg fognak támadni minket. Azonnal előveszem a tekercsem, majd megidézem belőle a bábomat, Ibarát.
- Hogyan tovább, főnök?! - kérdezem Rui-t.

**Koreko Rui** Pént. Aug. 18 2023, 00:18

[Ahol a part szakad]

Miután a két farkas az Uchiha és Shizu után eredt, Rui kiadta a parancsot az indulásra. Biztosítani kellett a járatot és bent lévő társaiknak a menekülési útvonalat. A jounin már tudta, ellenséges erőkkel nem kell számolniuk, amikor eltűnt csapattársuk után kutatott. A járatban előre ment, felkészülve mindenre. Hamarosan elérték a rácsot, ami elzárta a kivezető utat. A vörös hajú kunoichi chakrát irányított a kezébe, majd a Chakra no Mesu segítségével kezdte szétvágni a rácsokat. A Shizu elrablása, vagy eltűnése miatt érzett frusztrációját jól esett kitölteni a hideg fémrudakon. Még sosem alkalmazta így a jutsut, ezért eltartott némi ideig, mire megfelelő méretű lyukat vágtak a többieknek. Semmi sem lassíthatta a menekülést, éppen elég ideig maradtak Iwagakure közelében. A föld remegése emlékeztette a kunoichit, tart még az elterelés. Remélte, hamarosan felbukkannak társai és nem hiába várják őket az alagútban.
Eltelt némi idő, mire csobbanást hallottak. Senki sem tudhatta, mire számíthatnak, fedezéket kerestek. Akár egy újabb rajtaütés is lehetett, éppen ezért Rui biztosra ment. Komolyabb technika létrehozására nem volt elegendő hely, ezért keze a jobb combján lévő fegyvertartóhoz csúszott és kivett belőle egy kunait. A semminél több, ha támadás érkezne. Újabb ellenség helyett Asuka és Ai jelent meg a járatban. A jouninnak azonnal feltűnt, nem teljes a létszám, Zeeko hátramaradt.
*Ezek szerint neki köszönhetjük, hogy ennyi ideig kitartott az elterelés.* Semmit sem kérdezett a két kunoichitől, jól tudta, mi lenne a válasz.
- Gyorsan, minél előbb el kell tűnnünk innen! - adta ki a parancsot és terelte kifelé a többieket.
Mindenkit megviselt a küldetés, testileg és lelkileg is kimerült volt a csapat. A zöld szemű jounin tudta, milyen hosszú út vár rájuk és semmi sem garantálta a biztonságukat.
*Remélem Yori is kijutott élve. Ha jól sejtem, sokan inkább menekülőre fogják, velük könnyedén kijuthat. Most még valamennyire észrevétlennek kell maradnunk, de később muszáj lesz megkeresnünk. Inkább pozitívan próbálok gondolni rá.* Aggodalmát egyelőre megtartotta magának. Amint kijutottak az alagútból, Rui elkezdte keresni, merre felé induljanak, hogy eljussanak a táborba, amit korábban állítottak. Gyors körbekémlelés után rájött az irányra.
Még mielőtt elindulhattak volna, Asuka gyors jelentést tett neki. Figyelmesen hallgatta a chuunin mondanivalóját.
- Köszönöm, Asuka! - biccentett a lánynak. - Felderítő küldetés volt, egy részével legalább sikerrel jártatok - próbált némi lelket önteni a barna hajú kunoichibe.
Átvette Zeeko fejpántját, és elrakta. A testét ugyan nem tudták méltó nyugalomra helyezni, amint visszaértek Sunagakurébe, gondja lesz rá, hogy megtartsák a megemlékezést. Tekintetével Ai-t kereste, a korábbi viselkedéséből ítélve, ő jóval nehezebben közölt bármiféle információt. Egyelőre nem adta parancsba, hogy tegyen jelentést, viszont észben tartotta. Persze, ha Ai magától osztja meg az információkat, annak csak örül.
- A falu közelében még óvatosnak kell lennünk. Utána futásra váltunk, mert ez a terület valószínűleg nemsokára nyüzsögni fog földfalusi ninjáktól. Az elterelés csak egy darabig működik és most, hogy Zeeko... - nem fejezte be a mondatot.

Körbenézett és megindult a tábor felé, ahol a csapat hátramaradt része várt rájuk. Ezzel még csak az első akadályt győzték le az előttük álló temérdek közül. Egyelőre lassabban haladtak, Rui inkább a környezetre ügyelt, hiszen nem akart újabb meglepetésszerű támadást kifogni. Ezzel törekedett arra is, hogy némileg felkészüljenek a futásra, az erőltetett menetre, amit a táborig kellett fenntartaniuk.
- Jól van, a falu látótávolságon kívülre került, innentől gyorsítunk, futásra váltunk! - azzal chakrát koncentrált a lábába és megindult a poros tájon át. Nagyobb chakratartalékkal rendelkezett, mint a többiek, bár a harc során elég sok erős jutsut vetett be. Igyekezett a leglassabbhoz igazítani a tempót, de túlságosan nem lassíthattak le. Pihenésre nem volt idő, túlságosan nagy kockázatot jelentett volna, ha megállnak. Folyamatosan mozgásban maradtak, Rui erről gondoskodott.
Már majdnem megérkeztek a táborhoz, amikor kénytelenek voltak lelassítani. Rengeteg szekér hajtott keresztül az úton, ami egyáltalán nem lepte meg a vörös hajú jounint. Iwagakurét elhagyó kereskedőkbe botlottak. A civilek között ismerős arcot pillantott meg, Yori-t. Közelebb ment a karavánhoz és intett a csapat hiányzó tagjának. Legalább ő is túlélte és biztonságban kijutott a faluból. Rui némileg megkönnyebbült.

Hamarosan elérték a tábort, ahol a többieket hagyták. A sebesültek éhesek voltak, viszont annyira felépültek, hogy képesek voltak a saját lábukon járni. Sajnos a felderítő és behatoló csapat sem rendelkezett étellel, ezért ilyen szempontból elég rosszul állt a helyzet. Amint megérkeztek, kérdések tömkelegét zúdították rájuk. Rui kissé megrettent az óriási figyelemtől, amit szerencsére jól leplezett. Összehívott mindenkit és egy gyors eligazítást tartott.
- A küldetés félig sikerrel járt. A behatoló csapat információt szerzett, bár egy találkozóra nem tudtak elmenni, ahol még pontosabban kiderült volna, mit terveznek. Azonban így is hasznos, amit megtudtak, illetve megtudtunk. Sajnos a fenyegetés még súlyosabb, ahogy azt a Kagék gondolták - itt tartott egy kis szünetet. - Zeeko igaz shinobiként teljesítette a rá bízott parancsot, megvédte a csapatot... minden áron. Sajnos Shizu eltűnt, két Ninjuu követi az útját, de egyelőre még nem tértek vissza.
Szándékosan tartott vissza információkat, ami miatt gyűlölte magát. Csakhogy a korábban érzékelt ellenséges, sötét jelenlétet sem fedte fel a csapat előtt. Erről kizárólag Ai és ő tudott. Egyelőre még ellenséges terepen mozogtak, és Rui szerette volna sietősre venni az indulást. Az úti célt egyelőre nem határozta meg, bár már jól tudta, mi lesz a következő lépés. Nem sokkal később érkezett meg a táborba Hisoka. Leharcolt állapotban volt és egyedül érkezett. A másik farkas hogyléte ismeretlen volt számára, de bízott benne, a támadás alatt sikerült elmenekülnie. Tájékoztatta a jounint, elvesztette Shizu nyomát, viszont látott egy fekete köpenyes, szőke hajú férfit, aki bombákat dobált. Újabb aggodalomra adott okot, hogy valószínűleg hagyott némi nyomot, ami alapján követni tudták.
- Köszönöm Hisoka, elmehetsz!
Azzal a ninjuu egy pukkanás kíséretében eltűnt. Rui Kenjit kezdte el keresni.
- Ne aggódj, a társállatod biztosan visszatért a rejtekébe! - próbált lelket önteni a fiúba.
Felkereste Yori-t és Ai-t, mindkettejüket megkérdezte, mit tudtak meg Iwagakure falain belül. Remélte, hajlandóak megosztani az információkat, ha már ekkora veszélyre vállalkoztak.

Az indulás egyre sürgetőbbé vált. Yori kendőzetlenül mondta el véleményét, miszerint indulniuk kéne. Hiroto viszont másképp vélekedett a helyzetről és még azt is felajánlotta, a denevérek segítségével felderíti a környéket. Asuka csupán egyszerű kérdést intézett hozzá, ám az is mázsás súlyként nyomta a vörös hajú kunoichi vállát.
- Amilyen hamar csak tudunk, elindulunk! Yori - fordult a kovács felé, akit tulajdonképpen azért hoztak magukkal, hogy megfelelő tábort készítsen. - Tábort bontunk, ezt rád bízom. Utána irány vissza a Vízesés országa, az a tábor, ahonnan elindultunk.
Ezzel gyakorlatilag újabb embert próbáló feladat elé állította a csapatot. Korábban túlságosan nagy kockázatot vállalt, amikor harcba bocsátkozott egy erős ellenféllel. Kimerültek voltak, sokan harcolni sem tudtak volna. Hiroto újfent megkereste, ezúttal felajánlotta, hazajuttat egy üzenetet, arra az esetre, ha mégsem sikerülne élve kijutni a Föld országából.
- Rendben, megbízom benned - elvette a tekercset és a tintát. Félre vonult és amilyen gyorsan csak tudott, lejegyezte a legfontosabb információkat: az Uchihát, az ANBU segítségével előre megtervezett puccsot, a fekete köpenyes alakot, a fehér lényeket és az ismeretlen chakrát, amit a fennsík alatt érzékelt. Miután ezzel végzett, odaadta a tekercset Hiroto-nak.
- A denevérek jól jöhetnek, viszont nem éjszakai őrként, hanem felderítőként. Küldd el őket abba az irányba, ahonnét jöttünk. Hátulról számíthatunk támadásra, de jobb, ha tudjuk mi van előttünk. Illetve még oldalirányba is menjen egy kisebb csapat, fő a biztonság.

Az éj leple legalább elrejtette a csapatot, már csak abban reménykedett, a visszaút könnyebb lesz, még akkor is, ha a teljes kimerülést kockáztatta.

Spoiler:

**Naito Kenji** Pént. Aug. 18 2023, 22:58

// Ebisu – Ahol a part szakad //

Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy jobban jártam volna-e, ha a faluban maradtam volna segédkezni az építésben. Valószínűleg megmaradt volna az ujjam, nem kellett volna átélnem bizonyos dolgokat. Kezdve azzal, hogy a társam eltűnt. Még akkor is annak tekintettem, ha nem ismertem. Egy küldetésen vettünk részt, segítenem kellett rajta. Vagy legalábbis megpróbálni kideríteni, hogy mi történt vele. A legrosszabb, amit tehettem, hogy mindent kimondtam, ami az eszembe jutott. A csapatvezetőnk azonban úgy gondolta, hogy mégsem jártattam feleslegesen a szám. Jushi megidézése után, egy újabb farkas csatlakozott a társasághoz Rui jóvoltából. A saját Ninjuu-m ment ismerkedni, utána pedig mentek is elvégezni a kiadott parancsot. Bíztam abban, hogy nem a halálba küldtem a farkasokat. Nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha valami baj történne velük. Egy Uchiha után mentek, aki nem ma kezdte a shinobi szakmát. A Sharingan elől pedig nehéz volt rejtőzködniük… Utánuk kellett volna mennem… segíteni nekik, de Rui mintha megérezte volna és bíztató szavakat mondott. Csak bólintottam egyet. Hittem a sikerükben, ahogyan a miénkben is kellett. Követtem a többieket a járatba, hogy biztosítsuk az utat a menekülő csapattársainknak.

Egy cseppet sem hagyott nyugodni a kialakult helyzet. Három társunk az ellenség vonalai mögött voltak, egy társunkat elrabolták vagy alapból a másik oldalon állt. Kavarogtak bennem az érzelmek, a kérdések. A járatban, a csapatvezető példáját követtem és a Chakra no Mesu segítségével igyekeztem én is megszabadítani a járatot a rácsoktól. Sok chakrát elhasználtam már, kezdtem érezni a fáradtság jeleit is. Nem voltam hozzászokva az ilyesfajta küldetésekhez, ami hátrányt jelentett némileg. Ám jelentős tapasztalattal gazdagodtam és ha túl fogom élni ezt az egészet, talán hasznosíthatok is belőle valamit a későbbiekben. Amint a járat szabad volt, a falnak dőltem és megpróbáltam kifújni magam és elterelni a gondolataimat a két farkasról. Ebben segített az, hogy egy idő után csobbanások és léptek zaja hallatszódott. Egy kunait vettem a kezembe és fedezékbe vonultam. Nem tudhattuk, hogy kik jöttek. Ellenség vagy barát, készen kellett állnunk rá. Szerencsénkre az utóbbiak voltak, de csak két fő. Yorit és az öreget nem láttam. Aggódalom fogott el, ami a legrosszabbat sejtette velem. Kezem ökölbe szorult, remegtem a düh miatt. Két társunk is odalett… Az öreg legalábbis biztosan, ahogyan azt Asuka szavaiból és a hangokból kiszűrtem. Egy pillanatra hunytam csak le a szemem gyászolás miatt. Jelen pillanatban nem volt több időnk, amit erre fordíthattam. Később méltóan meggyászoljuk majd, ha kijutunk innen élve.

Rui kiadta a parancsot. A falu közelében még lopakodnunk kellett. Lélegzetem visszafojtva követtem a csapattársaim. Ha kellett elrejtőztem, ha kellett, akkor készenlétben volt a kunai védekezésre. Az elterelőnk meghalt, számolni kellett azzal, hogy utánunk fognak eredni néhányan. Tudták, hogy Zeeko kém volt. Támadóim helyében kerestetném azokat, akiknek információt juttatott ki. Inkább foglalkoztam azzal, hogy minél gyorsabban eltakarodjunk innen. Ahogy látótávolságon kívül került a falu, Rui újabb parancsa szakította meg a menetet. A járatban sikerült kicsit pihennem, most azt az energiát használtam fel arra, hogy minél gyorsabb tempót tudjak diktálni a futásban. Feszített tempó volt, de bírnom kellett. Shinobi voltam, ráadásul az ellenség területéről kellett mentenem magam. Mikor, ha nem most kellett mindent beleadnom a siker érdekében!? Csapatunk vezetője sem hagyott egyébként sem pihenésre alkalmat, meg is értettem.
Út közben karavánokba botlottunk, ahol Yorit is összeszedtük. Ő is sikerrel kijutott, ez jó jelt volt. Kettő embert veszítettünk csupán, akik közül Shizu még kérdőjeles volt.

A táborba érve jó volt látni a többieket. Megnyugtató volt, hogy ők legalább biztonságban voltak a körülményekhez képest. Kifújtam magam, amennyire csak időm engedte, utána pedig a sérülteket kezdtem el megvizsgálni. Szerettem volna még inkább meggyőződni arról, hogy jól voltak. Pihenni azonban itt sem volt túl sok lehetőségünk. Osumi és Yori érdekes eszmecserét folytatott arról, hogy maradni vagy indulni kellett volna, de ami jobban érdekelt, az a farkasnyüszítés volt. Azonnal felpattantam és Ruihoz siettem. Csupán az Ő Ninjuu-ja tért vissza és tett jelentést. Összeszorult a szívem és egy könnycsepp is végig gördült az arcomon. Jushi remélem jó volt, de nem tudtam semmit az állapotáról. Hívásomra minden bizonyára nem is reagált volna, pedig tudni akartam, hogy mi történt vele…
– Kérlek várj. Ennyivel tartozom neked Hisoka. –Ahogyan korábban Rui, most én sem engedtem el a farkast. Leguggoltam hozzá, óvatosan megsimítottam a fejét, utána pedig chakrát koncentráltam a kezembe. Tartoztam neki annyival, hogy a sérüléseit begyógyítsam. Utána engedtem csak útjára, s egyenesedtem fel.
– Köszönöm Taichō a szavakat. Bízok abban, hogy jól van és időben sikerült visszatérnie a falujába. Ha most indulunk, van nálam energiatabletta. Tudok adni azoknak, akiknek szükséges lehet. Egy utolsó meneküléshez jól jöhet a plusz energia, de csak akkor, ha engedélyezed. Jelen állapotunkban nem tudnánk felvenni a harcot az ellenséggel. Sok chakrát elhasználtunk az Uchiha ellen… ¬–Szükség lett volna a menekülőknek pihenésre, ezt nem vitattam. Magamon is éreztem a fáradtságot, de tudtam azt is, hogy kivel álltunk volna szemben, ha ránk találnak. Az sem volt kizárt, hogy nem egy Uchiha jön, hanem több és Hisoka jelentésében lévő másik alak se volt veszélytelen. Ha kellett valakinek energiatabletta és Rui engedte is, hogy adjak valakinek, ők kaptak is, ameddig a készlet tartott. Magamnak megtartottam egyet.

Az éj leple alatt talán könnyebben eljutunk majd a Vízesés országába. Út közben pedig igyekeztem minél több chakrát koncentrálni a lábaimba, hogy a lehető leggyorsabban tudjak haladni.

//Használt jutsu-k:
– Chakra no Mesu // Speciális chakra
– Shindan // Diagnózis
– Shousen Jutsu // Misztikus Kéz Technika (Gyorsgyógyítás)//

**Tsunomi Ai** Hétf. Aug. 21 2023, 11:45

Úgy tűnt feleslegesen aggódtam az észrevétel miatt aggódva. Úgy tűnt nagyobb pánik tört ki a ninja faluba, minthogy azt kezelni tudnák. Az őrjöngő tömegbe tehát nem volt túl nagy erőfeszítés elrejtőzni, még ha e nyomán gyakran kellett vigyáznom, nehogy halálra taposson engem a páni félelembe tomboló civiláradat. Asuka szerencsére nem volt annyira visszamaradott, hogy ne figyeljen az intelmeimre és zokszó nélkül egyetértett azzal, hogy mindkettőnk számára kedvezőbb a földalatti utakat egy kevésbé nyitott helyen megközelíteni.
Lefelé érve az én mozgásom Asukához képest nagy eséllyel, valamivel biztosabb volt, hisz lévén orgyilkos és behatoló szerepet játszottam egész shinobi létem során. Ritka eset volt az, amikor fényforrások luxusát engedhettem meg magamnak. Általában az éj leple alatt, vagy vaksötétben kellett tevékenykedni, mely valljuk be, nemfeltétlen volt mindig a legszerencsésebb helyzet és bár a harctéren a vaksötétbe is képes vagyok érzékelni az ellenfeleimet a szenzorságom segítségével, ez a készségem nem igazán működik jól a bonyolultabb terekben. Azonban pont ezen ismeretlen, még is ismerős környezetbe haladva kissé kezdett elfogni a nyugalom.
Végül megérkeztünk a cél felé, ahogy érzékelni kezdtem a többieket. Tudtam tehát merre kell haladni tovább, így mire elért minket a fény, már ismét a külső csapattal lehettünk. A külső csapat állapotából úgy tűnt, nem igazán volt békés várakozási időben részük, viszont nem igazán vizsgáltam át a csapatot, így nem igazán vettem észre, hogy valaki hiányzik a csoportból. Zeeko mindeközben a fülesbe érdeklődött utánunk, mire röviden és lényeg törően biztosítottam, hogy elhagytuk a falut, de nem hiszem, hogy jelen állapotában nagyon figyelt volna rám. Mindenesetre még azelőtt kikaptam a fülemből az eszközt, mielőtt a robbanás zaja megsértené a hallásomat. Az aktív rádiót kikapcsolva elrakom, lévén jelenleg már nem lesz rá szükségünk. Hogy megviselt volna a férfi elvesztése? Nemigazán. Csak egy újabb bábu volt a shinobik játéktábláján és semmilyen kapcsolat nem kötött a mesterkémhez. Hogy érzékelten voltam az áldozatával szemben? Talán. Hálás voltam az elterelésének, de ennyi.
Végül a csapat egyesült és visszaindultunk az ideiglenes tábor felé, ahol a többiek már vártak minket. Ismét együtt volt a csapat és a kezdeti nyugalmam, kábé csak ennyi ideig tartott. Ismét bosszantott a hatalmas létszám, amely a küldetés elején is zavart, és most ez az érzés ismét visszatért. Asuka informálta a Ruit előzőleg, aki pedig a többi csapatot látta el infókkal, így nem úgy tűnt, hogy komolyabban magyarázkodnom kell. Így tehát értékeltem a kis nyugalom pillanatnyi üdét, majd viszont ismét fel kellett állnunk.
Úgy tűnt a csapat megfogyatkozott egy taggal, kinek nevéhez, nem tudtam arcot társítani. Csupán csak az eredeti csapat embereinek az újra gondolásával tudtam rájönni, ki lehetett az a Shizu. Ez viszont csupán az ő problémája. Illetve a miénk, ha esetleg túl korán köpne és bevallaná a pozícióinkat. Így tehát egyetértek Rui állításával és mihamarabb nekiálltam, hogy eltűnjünk innen a fenébe. Végre talán legalább hazamehetek, Ködbe, hogy magam mögött tudhassam ezt az elcseszett küldetést… őszintén… már nagyon várom már.

**Aikaho Mitsuko** Szomb. Aug. 26 2023, 21:43

//Ahol a part szakad//
A menekülő utat könnyen biztosítottuk a bent lévők számára, először mikor itt jártunk az alapvető eszközeinkre úgy tekintettünk, mintha nem léteznének, hibáztam. Elfelejtettem, hogy a shinobi egyik fegyvere valójában az esze. Ezt követően csöndben vártam az alagútban, nem tudtunk senkiről semmit egy jó ideje, és én csak naivan reménykedtem, mert mást nem tehettem. Majd szinte a semmiből megjelentek ketten, kétes érzéseket keltett bennem a látványuk.
- És a többiek?- hagyta el ajkaim olyannyira halkan, hogy a rengéstől kérdésemet nem is lehetett hallani.

Majd újra találkoztam a halállal, aki oly sok féle módon köszönt már be az életembe, most egy hős, vagy éppen egy bolond ismeretlen shinobit ragadt el, Zeeko. A történtekkel nem igazán volt lehetőségem foglalkozni, futnom kellett. Valahol erőt adott a tudat, hogy valaki meghalt azért, hogy én futhassak. ~Nem értem.~ Egy két szavas mondat, ami elárult mindent valójában, ami bennem volt éppen, de azt sem láttam tisztán, hogy mit nem értek. ~Lehettem volna oly sok más, én mégis ezt választottam, egy olyan utat, ami olyannyira fáj, mindenkinek, és én ezen a fájdalmon nem tudok enyhíteni.~ A menekülés közben bevillant a kép egy árusról, még mielőtt a csapatunk egyik fele behatolt volna. Egy könyv, mely beleette magát az elmémbe, és mely valami ismeretlen módon megnyugvást adott. Amikor ott álltunk utunk alatt már sok mindent tapasztaltunk, de azt még egyikünk sem sejtette, hogy mi vár ránk, a két ismeretlen, aki miattam halt meg, a vörös hajú kunoichi, Zeeko, a sharinganos, most pedig mindez már a múltam a része.

Megérkeztünk lassan az első megállónkhoz, ahol megpillantottuk Yorit. Lelkem egy része megnyugodott. Nem álltunk meg azonban túl sok időre, hisz továbbra sem voltunk biztonságos terepen. A tábort biztonságban elértük, senkinek nem lett volna szüksége még több harcra, vagy veszteségre. A további döntéshozatalban, hogy mit tegyünk nem igazán volt beleszólásom. Egy részem Shizu után ment volna, de ebben nem nekem volt tisztem dönteni, hisz ki tudja mibe sétálnánk bele, mi vár ránk ott, ahonnan az a bizonyos Uchiha érkezett. Egy dolog viszont biztos volt, akivel találkoztunk, akikhez tartozik, lángoló világunkat porrá égetik.

Haladtunk a Vízesés országába, és én már egyre jobban csak arról álmodtam, hogy végre biztonságba magamhoz térhetek, és feldolgozhatom mindazt ami történt, és megérthetem, hogy nekem merre kell a következő lépést megtennem az élet útján.

Ebisu Kedd Szept. 19 2023, 02:00

. : : Ahol a part szakad ... ~ Iwagakure szál : : .

ZÁRÓ POST

A rejtett, karavánok által használt kis megálló kezdett egyre zajosabb lenni, ahogy mindenki készülődött az indulásra. Az este hangjai, mint a ciripelő tücskök, pár éjjel vadász madár visítása és a hívős szél vette át az uralmat a pusztán. Senki sincs a közeletekben - vagy legalábbis a jelenlegi őrszemeitek eddig nem vettek észre semmit. Hosszú éjszakának néztek elébe, ezt már előre sejtettétek...

A behatoló csapat megosztotta végül a több hátramaradt Shinobival az összeszedett információt, amitől azok akarva sem tudtak volna lemosni arcukról az aggódás jeleit. Amíg Osumi és Rui külön elmentek beszélgetni és jelentést megírni az egyik tekercsbe, addig Yori vezetésével mindenki elkezdte a táborhely leépítését, hogy minél hamarább útra kész legyetek. A Shinobi-k itt-ott, de próbáltak maguk között is beszélgetni, bár volt pár egyén akik inkább csendbe tették a dolgukat és figyeltek.

Talán csak egy órát vett igénybe a kimenekítő útra való felkészítés, melybe a nyomaitok viszonylagos eltüntetése is volt - hisz tudjátok, hogy minél később találnak hátra maradt szagmintát, annál több időt nyertek. A terv kész volt, akiknek tudtatok adtatok energia tablettát hogy bírják az utat, majd a denevérek ki lettek küldve a mögöttetek lévő területre, akik mondhatni hátszélként tapadtak rátok és figyeltek minden rezdülésre. Mivel tudtátok, hogy a föld alá menni valószínűleg öngyilkos megoldás lett volna így a fennsíkon haladtatok tovább amennyire lábatok bírta. Az éj ... nagyon ... hosszú volt...

~×××~

Túléltétek az estét, de nagyon rossz állapotban voltatok pirkadatra. Az élelem és víz bőségének hiánya miatt lassan mindenki a határait feszegette, bár ezt inkább a Genineken volt érzékelhető, akik először jártak ilyen hosszú és rögös terepúton. Az sem segített a helyzeten hogy a nap megjelenésével a pusztaságban a hőmérséklet is nagyom hamar megnövekedett és csak úgy ömlött rólatok a víz. Egy ideig nem is volt baj, majd hirtelen az egyik oldalról egy darab denevér szállt Hiroto vállára, jelezte neki hogy délről vélhetőleg észrevették őket és egy 10 fős csapat útnak indult felétek. Mire elmondta ezt az információt a Shinobi-nak, a másik vállára is érkezett egy újabb denevér: északról is mozgást látott, illetve érzékelte mozgást a földben is. Végezetül egy utolsó denevér szállt a menekülő csapat közepébe és egy jó időbe telt mire megtalálta Hirotot, mivel nem volt képes egyenest repülni, a lény megsérült. Utolsó leheletével elmondta, hogy valami nagy madáron egy férfi ül és tüzes robbanásokat dobált mindenhová.
A nyomotokban vannak ... és körbe akarnak keríteni titeket, még mielőtt egyáltalán a határhoz érnének.

A Chakra-tok már így is a határát járta, leginkább a fiataloknak és akik talán először tesznek ilyen hosszú utat. Érezhető volt, hogy a poros út csak úgy marja a tüdejüket és néha látható volt hogy az ájulás közelében voltak. De futottatok, ahogy bírtatok...

~×××~

Az utolsó egy óra volt a legszörnyűbb, miközben a nap már delelt a végtelen kék égen. Ahogy a dél és északi hegyvonulatok elkezdtek kicsit lejjebb ívelni, jól láthatók voltak a fekete pontok, akik majdnem hogy nagyobb gyorsasággal rohantak felétek, mint hogy ti nektek a lábatok bírna - szinte biztos hogy ők teli gyomorral indultak a vadászatotokra. Ahogy egyre inkább közeledtek felétek és a köztetek lévő kilométerek is egyre jobban csökkentek, úgy váltak léthatóvá mögöttetek a mindenféle távolsági technikák: villámok, tűzlabdák, kő és szikla darabok száza repültek felétek. Mögöttetek egy nagy, sápadt madár jelent meg, mintha fel lenne puffadva és apró szárnyas lényeke küldött felétek, melyek igen nagy területen robbantak fel - erősebbek voltak mint egy robbanó cetli.
Szerencsére ezek elől némi védelmet biztosított a fennsíknak azon része, ahol a széttört szikla oszlopok között ért titeket egy váratlan támadás s most azok maradványai között szlalomozva rohantatok, ahogy testetek bírta.

"Csak semmi hősködés." szaladt át Rui agyán a Kazekage parancsa.

~×××~

Már alig vagytok pár száz méterre, szinte már látható a zöldellő domb oldal, ahonnan pár napja elindult ez a küldetés. A csapat vezetője, Rui egy pillanatra hátranéz. Lelassítva látja, ahogy mindenki megfeszítve rohan... kivéve két ember. Látható volt, hogy a Tsunomi Ai és Aikaho Mitsuko szinte egyszerre botlanak el a földre és rengeteg port felverve csak kiterültek a talajon. Az egyik sérült Konoha-i Shinobi, Kenta Koizumo és Shikoku Naoki, aki veletek érkezett Sunagakure no Sato-ból próbált rajtuk azonnal segíteni. Mindketten a vállukra próbáltak rakni a két Kunoichi-t, de látható volt hogy ők is összerogynak, mind a fáradtság mind a sérülések miatt. Nem bírták ők sem tovább. Ahogy senki...
Csak egy pillanatra használtad a szenzori technikádat és rögtön érzékelted hogy egy-egy ellenség megközelített titeket - de a föld alól! A semmiből a célotok közé egy legalább 30 méter magas és több méter széles sziklafal emelkedett. A légzésedet próbáltad kiegyenlíteni ahogy megállásra kényszerültetek. A távolból az erősítés perceken belül megérkezik, de még ezelőtt elért titeket a végzet: a magasban egy nagy ívet repült a fehér, puffasztott madár, ami most így közelről mintha agyagból lett volna - rajta pedig lovasa, aki egy hosszú, szőkehajú rendelkezett, rajta pedig az Akatsuki-nak a köpenye. Kezét a magasba dobta, amiből megszámlálhatatlan sok repülő madár raj zuhant felétek.
Szinte leállt mindenki számára az idő. Ez lenne ... hát a vég? Vajon milyen gondolatok kavarodhatnak most mindenkinkben? Mi az az utolsó gondolat, ami elszáll emberi tudatok legmélyén? Család? Barátok? Társ? A haláltól való félelem? A bukás gondolata? Megszégyenülés?

Bármi is legyen ez a gondolat, csak egy pillanatra maradt bennetek...

>>katt<<

Határvidékek - Page 10 Main-qimg-c50e5a273de4a878c9928aa127b3bf7e

A semmiből ~~Flementh~~ vízből álló sárkányok hada repesztette át a mögöttetek lévő falat és egyenest a robbanó, illetve egyéb felétek repülő technikák felé vetették magukat s így szinte teljesen elnyelték azokat. A frissítő víz zuhatagként mosta le rólatok a rátok tapadt port és egyéb mocskot, ahogy lélegzet visszafojtva néztétek az események alakulását. A vízrobbanás következtében a hátul maradt Shinobi-kat szinte teljesen az összeomló falak felé sodorta, így az ottani Shinobi-k gyorsan tudtak segíteni a földre került társakon. Meglepődve néztetek körbe és láthattátok, ahogy a Doton technika által létrejött akadályon vagy ötven Vízesésbeli Shinobi állt, mindegyikük fegyverrel a kezében - ha nem épp a vízsárkányokat irányították.

Határvidékek - Page 10 F4060-16568508451140-1920

(A kép csak illusztráció)

Az ellenség megtorpant és csak hezitálva néztek maguk elé vagy éppen a levegőben köröző ellenfél felé. Mivel úgy érződött egy pillanatra, hogy az ellenség újra támadni akarna, a falu vezetője egy hangos üvöltéssel jelzést adott a katonáinak, akik erre szinte válasszerűen újabb kézpecsétekbe kezdtek, amitől a sok sárkányfej szinte egybeolvadt egy nagy, már-már hidrához hasonlatos lénnyé. Az Akatsuki-s láthatóan húzta a száját, majd egy rövid ívet kanyarodva elmenekült és vele együtt a többi Föld Shinobi is vagy a föld alá vagy két lábon menekült el a határvidékről.

A küldetést sikeresen túléltétek.

~×××~

Epilógus I.

Miután mindenkit visszavittek a táborba és ellátták a sérülteket, szinte azonnal tovább kellett haladnotok egy másik táborba, ami kicsivel bentebb volt a Vízesés Országába, hisz tartottak tőle hogy rajtaütést tervezhet még az ellenség. Miután sikerült mindenkit talpra állítani, hogy legalább egy beszámolót kicsikarhassanak belőletek a Vízesés Falu vezetőjének illetve az ott megjelent küldötteknek, némi probléma adódott. Hosszas ideig várakozni kellett s mivel Rui általában a Sunagakure-i csapatával mozgott mint most is és neki kellett elsősorban tájkoztatást adni a történtekről az egybegyülteknek, így ők hallották meg először a színpad mögötti dühös beszélgetést.
-Ez hogy történhetett?!-
-Nagyon sajnálom uram, próbálunk utána járni! Mindenki riadóztattunk és a nyomára bukkanunk.
-Ez nem elég! Nem azt mondták hogy ellenőriztek mindenkit?! Hogy tudta elhagyni a tábort ha a szenzorok mindenkit figyelnek?-
-Nem tudjuk pontosan...- s érződik hogy a személy nagyon összemegy szégyenében.
-Melyikük volt egyáltalán?-
-Egy Füst országbéli...-
-Keressék meg azonnal!-

Epilógus II.

A nap újfent lenyugvóra tér és az utolsó sugarakat csak az estét beköszöntő lágy szellő kíséri. A távolban a Föld Országának a hegyvonulatai láthatóak amely a horizont egyik végétől a másikig tart. Ezen a gyönyörű sziklás lelátón szinte az egész be lehet látni ha egy olyan gyönyörű este közeledik, mint ez. Hamarosan hallani lehet a közeledő lépteket, ahogy valakinek a lába alatt csak úgy serceg a finom por. A domb tetején egy sima, fekete csuhás fickó várakozik, aki mellett egy nagy, sárkányhoz hasonlatos anyaglény pihen. Ezen a fenevadnak kinéző dolgon egy másik alak pihen és csak a távolban mereng, míg a harmadik, érkező személy oda nem ér hozzájuk.
-Sokáig tartott, hmm!- morogja a szárnyas lény lovasa.
-Nem vagyok annyira fürge, mint az igazi.- lép elő az árnyékből az érkező személy, kinek külseje teljességgel hasonlít Kureiji Hanaro-ra.
-Lényegtelen.- szól közbe az eddig csendben lévő rejtélyes alak. -Mit derítettek ki?- s lassan felé fordítja a fejét.
-Túl sokat.- s a Füst Országbéli Shinobi arca hirtelen el kezd leolvadni, majd a ruházata és a teste szinte egy masszává állt össze, mintha az is csak egy álca lenne.

Határvidékek - Page 10 A9429-16588352881519

Az így kapott személy - ha mondható egyáltalán annak - egész teste sápattá válik, szemei valami élettelen sárga árnyalatát veszi fel és haja tüskés, zöld formában marad meg.
-Akkor nem várakozhatunk. Ideje szólni a többieknek.-

// Nagyon szépen köszönöm mindenkinek hogy kitartottatok eddig!
Az a baj hogy a post írása közben már nagy fáradt vagyok így nem leszek képes úgy őszintén és részletesen leírni a dolgokat per user, viszont szeretném mindenképp lezárni - így a személyes értékelés később érkezik.

Elsős sorban nagy taps jár a következő négy játékosnak, akik egy postot sem kihagyva kimaxoltak ezt a Fórumkalandot, íme jutalmatok:

Koreko Rui: +80 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; kiváló vezető képességeid most bizonyítottad, így Sunagakure tanácsa ezennel Jounin Hancho rangra léptett, mellyel már komoly befolyásod lehet a falu ügyeire.

Doshiro Asuka: +80 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; kiváló csapatmunkádra és tehetséges technika használatodra a Sunagakure-i tanács ezennel Jounin-ná léptetett elő.

Yori: +80 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; A megmaradt porlasztó fegyverek; 100.000 Ryo a táborépítés és az általad adott információkért; megszerzett kereskedői papír Iwagakure no Sato-hoz; A Vízesésben Rejtőző Falu tanácsa felfigyelt Shinobi és kovács képességeidre, így köszönetkep és remélem a jövőbeli közös munkákat egy eléggé kis kovácsműhelyet ajándékoztak neked Takigakure-ban.

Tsunomi Ai: +80 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; kémbeli képességeidre felfigyelt a falu vezetése, így azonnal a többi kémmester közé akarnak téged felfejleszteni. Rajtad áll, hogy elfogadod, viszont a hivatalos válaszadásig rengeteg rejtett információhoz juthatsz hozzá (pl. falvak védelmére, személyek hollétéről, stb.) - a mindenkori mesélő határozza meg, hogy ez meddig terjedhet.

A következő játékosok némi kimaradással, de legalább az 50%-t teljesítették a Fórumkaland alatt, köszönöm szépen remek és páratlan játékukat:

Osumi Hiroto: +45 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles;
Aikaho Mitsuko: +70 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; a küldetés teljesítése miatt ezennel ~~gyász~~Chunnin-á avat a falu vezetőssége
Naito Kenji: +70 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; a küldetés teljesítése miatt ezennel Chunnin-á avat a falu vezetőssége
Nashimaru Shizu: +50 ChSz és TJP; 1 db szabadon választható technika, ami a szintednek megfelelő és nem engedélyköteles; BÜNTETÉS: a karakterednek ez még nem a vég - bár ez rajtad áll. Jelenleg az Uchiha-k foglya vagy és ki tudja mit terveznek veled... Ha újra belekezdesz a játékba, először a fogságból kell elmenekülnöd amit majd a mindenkori mesélő fogja eldönteni, hogyan leszel képes erre.

A többiek pedig sajnos 50% teljesítettség alatt vannak, de így is köszönöm a részvételt és a remek postok:

Shikoku Naoki: +30 ChSz és TJP, 1 db maximum C szintű technika
Kenta Koizumo: +25 ChSz és TJP
Misage: +30 ChSz és TJP, 1 db maximum C szintű technika
Kureiji Hanaro: +30 ChSz és TJP, 1 db maximum C szintű technika
Nashimaru Junohara: +20 ChSz és TJP
Hasegawa Zauki: +20 ChSz és TJP

Még egyszer utoljára köszönöm hogy felszáltak az Ebisu vonat utolsó útjára, remélem nem volt túl zötykölődő az út és élvezhető volt mindenki számára.
Áldás s békesség mindenkinek!
Gundan is Love
Gundan is Life

Peace out gyíkok, én leléptem What a Face

//

**Yori** Szer. Szept. 20 2023, 21:41

//Ahol a ~~szívem~~part szakad... búcsú //

Van isten… vagy legalábbis egy felső hatalom ami a józan ész kikövezett útjára terelte a csapatunk vezetőjét, így az azonnali távozást választottuk. Szinte hihetetlennek éreztem a sok meggondolatlanság után, hogy sikerült hatni a lányra, de nincs mit tenni. A józan ész és az épp érvek mellettem és a „menekülés” mellett szóltak. Nem volt mit tenni amilyen gyorsan tudtam összeszedtem minden elemet amiből a tábor épült. Közben láttam, hogy a többiek is készülődnek. Jobban végig nézve rajtuk valami csodára lenne szükségünk, hogy egy darabban hazaérjünk. A csoda kis energia tabletták formájában érkezett. Személy szerint nekem nem volt rá szükségem, így jeleztem, hogy inkább adjuk azoknak akik rászorulnak. A többiek nem is sejtették, hogy én valójában milyen „megpróbáltatásokon” is mentem át, már ha ezeket próbának lehet nevezni. Végülis csak egy rutin munka egy kard elkészítése, meg egy kis menekülés a káosz közepén. Ahogy elnéztem a többieket mindenki sebesült volt, vagy legalábbis erősen kimerült, szóval a kis tabletták jobb helyre kerültek. Még indulás előtt láttam, hogy valaki denevéreket használt. ~ Micsoda ötlet… mondjuk az én sólymaim itt most nem nagyon tudnának segíteni, de az ötlet az király… ~ gondoltam, majd a csoporttal együtt elindultam én is.

A tempó amit diktáltak az élen eléggé feszített volt, de nagy valószínűséggel a nyomunkban nálunk jóval fittebb és kipihentebb ellenségek loholtak, így nem panaszkodtam a rohanásért. Futottunk, ahogyan sajgó fájó végtagjaink bírták. Az már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy nem mehetünk azon az úton amin idefele jöttünk, hiszen azt épphogy túléltük, így lényegében a nyílt terepen haladtunk. Szerencsére ránk sötétedett, ám ez most sovány vigasz volt. Én kevésbé voltam megviselt állapotban, mint a napok óta szinte éhező társaim, vagy éppen azok akik az életükért harcoltak, de hajnalhasadtával már én is éreztem, hogy nem vagyok fiatal. Jobban belegondolva, ha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor is jelenlévők közül idősnek számítanék. Végig néztem a többieken és láttam, hogy az ifjú titánoknak ez az egész már megterhelő. Lehet, hogy nem fizikálisan, bár emberfeletti a teljesítményünk, sokkal inkább lelkileg helyez mázsás súlyt a csapatra ez az egész. Időközben szépen sorban jelentek meg a denevérek. Éreztem, hogy nem jó hírrel érkeztek vissza, és ez a kellemetlen érzés sajnos beigazolódott, mikor az utolsó bőregér megtépázva tért vissza. Nem tartom magam jó megfigyelőnek, de a távolból még nekem is feltűnt, hogy az üldözőink nem csak jönnek, hanem már itt is vannak. Hatalmas bajban vagyunk, és ami a legrosszabb teljesen ki vagyunk merülve. Az még hagyján, hogy a fiatalok a végét járják, sérültjeink is vannak, jómagamat pedig nem tartom egy jó harcosnak, ha nagyon kell inkább a védekezésben jeleskedek, de már ahhoz sincs elég erőm, és mire is mennék az Iwagakurei ninják ellen a föld technikáimmal?

Hirtelen a semmiből egy dagadt szárnyas húzott át felettünk akit egy szőke kis ficsúr „ült” meg. A srácon egy fekete köpeny volt vörös felhővel. ~ Stílusérzék az nincs azt látom.~ gondoltam magamban, hiszen számomra semmit sem jelentet ez az öltözet, de láttam, hogy sokan ismerős motívumokat féltek felfedezni. Persze ez az én szégyenem, de egy egyszerű kovácsnak nem kell napra késznek lennie a ninja trendekből, kivéve ha nem fegyverekről van szó, bár abban is inkább újító lennék, nem pedig egy huszadrangú kiskereskedő.

A szőke kis srác után apró madárszerű anyagok hullottak az égből amik nem sokkal ezután elkezdtek felrobbani. ~ Én ezt már komolyan nem hiszem el… itt tényleg folyamatos szőnyegbombázások vannak? ~ akadtam ki magamban, szerintem teljesen jogosan, hiszen alig pár napja ugyanilyen szituációban voltunk és azt is éppen megúsztuk. De, hogy most mi lesz? Teljes kétségbe esésemben a tábor építőelemeit tartalmazó tekercsekhez nyúltam és azzal próbáltam volna minimális védelmet biztosítani, de sajnos nem volt már ennyi erőm. Ekkor láttam, hogy többen már járni is alig bírnak. Az idő szinte megfagyott. Hát itt a vég. Semmi megbánás nem volt bennem. Sőt sokkal inkább megkönnyebbültem, hogy legalább újra a családommal lehetek. Ezen érzéssel a szívemben csak annyit kiáltottam: - OSUMI!!! Nehogy felrobbanj! - majd vártam, hogy a milliónyi pusztító támadás egyike elvegye szánalmas kis életemet és végre megpihenhessek.

. . .

~ Most komolyan olyan nagy kérés lett volna, hogy hagytok méltóságteljesen meghalni?! ~ gondoltam, mikor megláttam a felmentő sereget akik, mint általában a felmentő seregek úgy bármi máskor, azért jöttek, hogy felmentsenek minket.

Az események váratlan fordulatot vettek és úgy tűnt túléltük. A következő néhány óra a fáradság és kimerülés homályába veszett. A következő tiszta pillanatom már a biztonságot jelentő táborban volt, ahol annak rendje módja szerint megtettem a jelentésem és leadtam a térképeket amiket útközben készítettem, illetve beszámoltam a „vörös szemű” démonokról is. Meglepődve tapasztaltam, hogy tisztességesen kifizettek, sőt még egy takaros kis kovácsműhelyt is nekem adtam a közeli Takigakure faluban. Úgy tűnik az életem nem várt irányba halad tovább.

A végén még újra ninja leszek?

Heh, kizárt, én csak egy egyszerű kovács vagyok.

// Itt is köszönöm ezt az élményt. A választott technikám pedig a következő:
Doton: Gōremu no Jutsu // Föld elem: Gólem Technika

A technikával a használó képes a száján keresztül "kilehelni" egy szikla gólemet(akár a környező talajból is létrehozható, nem fontos okádni Határvidékek - Page 10 Icon_smile

). A gólem nagyon erős közelharcban, ráadásul elég nehéz összetörni. Nagyon hasznos, ha meglepetésből akarunk lecsapni valakire, de kiváló védelmet nyújt robbanások és különböző technikák ellen.

Chakraszint: 350
Besorolás: B
Használói: Akatsuchi //

**Doshiri Asuka** Szomb. Szept. 30 2023, 09:47

Ahol a part szakad - Zárás

Élve kijutottunk... Elég nehéz elhinni, de mégis sikerült. Újra együtt vagyunk a csapattal, hogy még egy utolsót meneteljünk. Már csak egy kicsit kell kibírni és újra Sunagakure falai között lehetek. Robbanások közepette haladunk, de szerencsére védve vagyunk, nem esik bajunk. Menet közben két társunk is össze esik. Ketten azonnal a segítségére sietnek, de ekkor újra helyzet van... Egy hatalmas földfal elállja az utunkat, ráadásul kiderül hogy az ellenség egyre közelebb van. Már éppen a kezembe veszem a bábom tekercsét, amikor újabb váratlan fordulat történik. Vízesésből felmentő sereg érkezett, akik láttán a támadóink visszavonulót fújnak.
- Most már minden rendben lesz... - suttogom magam elé kimerülten.

Az erősítés kíséretében érünk el egy új táborhelyet. Mindenkit sérülését ellátják, kapunk enni, inni és egy nagyon kevés pihenés is belefér. Azonban hamar újra útra kelünk, hogy egy újabb táborban töltsünk némi időt. Egy kicsit nem bánom, hogy nem én vezettem a küldetést. Most nem lenne erőm még a megbeszélésekhez is. Leginkább napokig csak aludnék, nem mennék sehova... Ehhez viszont először haza kell érni. Szóval útra fel, irány Sunagakure!

//Köszönöm a játékot, már várom a következőt! Smile

//

A választott technikám:

Fuuton: Shinkūgyoku // Szél elem: Vákuum Labda

A szükséges kézjelek után a ninja mély lélegzetet vesz, aztán több tucat szélgolyót fúj ki az ellenfele felé, melyek képesek komoly darabokat kiszakítani az áldozatból.

Chakraszint: 400
Besorolás: A
Használója: Danzo

**Koreko Rui** Vas. Nov. 05 2023, 21:49

[Ahol a part szakad: Iwagakure szál - búcsú]

//Előre is elnézést, amiért nem lesz túl hosszú, de mindenképpen szerettem volna záró posztot írni!//

Az éjszaka gyorsan tábort bontott a csapat és rögtön, mindenféle pihenés nélkül útnak indult a határ felé. Rui tudta nagyon jól, mit vár el a többiektől, de pont a veszély miatt érezte úgy, meg kell tennie. Minden késlekedés csak növelte annak az esélyét, hogy beérik őket. Egy újabb harcot pedig talán még ő sem élt volna túl. A kietlen tájon a lehető legcsendesebben vonultak végig. Bárki felvetette a föld alá húzódást, a vörös hajú kunoichi azonnal leintette. Még mindig érezte a lehengerlő és veszélyes chakratömeg utóhatásait. Sok mindent átélt már, de az egyenesen megrémítette. Hiroto denevérei egyelőre nem tértek vissza és a jounin a legrosszabbtól tartott. Az éjszaka mintha végtelen hosszúra nyúlt volna, a sötétség ugyan adott némi fedezéket, ám a határ még messze volt.

A felkelő Nap sugarai igencsak rettenetes látványt tártak a zöld szemű homokfalusi ninja elé. Este kevésbé látszott, mennyire szétzilálódott a csapat. Mindenki a menekülésre koncentrált, egyelőre a geninek is kitartottak.
*Szükség lenne némi pihenésre, de nem állhatunk meg.* Futott át Rui agyán a gondolat. Aztán visszaérkeztek a denevérek, de elég rossz állapotban, amit semmi jót nem sejtetett. Az egyikük megkereste Hirotot és beszámolt a helyzetről.
*Ez sokkal rosszabb, mint gondoltam.* Hangosan ki sem merte mondani, ő volt a vezető, tartania kellett a lelket mindenkiben - bármennyire is nehéznek tűnt. Csapatok eredetek utánuk, ráadásul egy fekete köpenyes alak vörös felhő mintával vezette őket, aki elég veszélyes ellenfélnek nézett ki. A denevér szerint robbanásokkal támadt.
*Fekete köpeny, vörös felhő... a konohai beszámolókból ismerős. Várjunk csak!? Az Akatsuki egyik tagja lesz.* Ezt az információt újfent megtartotta magának. Ha eddig még valamennyire reménykedtek a küldetés sikeres végrehajtásában, az esélyük a túlélésre majdnem nullára csökkent.
Ennyi ember ellen még kipihent állapotban sem tudták volna felvenni a versenyt, ráadásul erősítésnek egy Akatsuki tag tartott velük.
- Gyerünk tovább, senki ne álljon meg! - adta ki Rui a parancsot, hátha valakinek eszébe jutott volna pihenő időt kérni.
Még mindig volt némi előnyük, ezt meg akarta tartani. Főleg a geninek kerültek ájulás közeli állapotba, ami miatt azt kívánta, bárcsak lenne valami technikája, amivel rögtön a Vízesés országának határánál találhatnák magukat. Helyette azonban maradt a futás. A por és a meleg kevésbé zavarta, a Szél országában már hozzászokott a nehezebb körülményekhez. Ahogy körülnézett, látta néhány csapattagot mennyire kikezdett a Föld országának kegyetlen időjárása.

Hirtelen, szinte a semmiből egy madár húzott el az égen, rajta a köpenyes alakkal. A levegőben sokkal gyorsabban tette meg az utat, nem csoda, hogy ilyen hamar utolérte őket. Iwagakure haderejének támadásai szintén láthatóvá váltak, villámok és tűzgömbök sokasága tűnt fel a látóhatáron. Rui már kiadta volna a parancsot a megállásra, de ekkor eszébe jutottak Gaara szavai.
*Csak semmi hősködés. Értem, akkor marad a menekülés.* Kezével jelezte, irány a sziklásabb terület, ami a küldetés kezdetén is jó szolgálatot tett, amikor a robbanó madarak ellen kellett fedezéket keresniük.
- Maradjatok a sziklák védelmében és közben folyamatosan haladjatok előre! - újabb parancs érkezett tőle.
Ai és Mitsuko futás közben megbotlott és nagy port kavart fel. Koizumo és Naoki igyekezett a segítségükre sietni, csakhogy a földfalusiak egyre közelebb értek. A vörös hajú kunoichi már készült volna valami ellentámadásra, amikor zajra lett figyelmes. Ismerte ezt, hiszen többször alkalmazta a technikát az Uchiha ellen. Elvágták a menekülési útvonalat, hátulról és oldalról ellenséges shinobik közeledtek, elölről pedig egy óriási földfal állta útjukat.
*Akkor sem adom meg magam harc nélkül!* Zöld szemében az elhatározás lángja villant. *Megvédem a csapatomat, akár az életem árán is!* Már támadásba lendült volna, amikor a földfal tetején Takigakure haderejét vette észre. Óriási vízsárkányok emelkedtek, amik elmosták az ellenséget, ezzel megmentve a behatoló csapatot. Az Akatsuki tag támadásra készült és a földfalusiak sem adták könnyen magukat. A vízsárkányok egybe olvadtak, újabb és még nagyobb csapást mérve az ellenségre. Végül visszavonulót fújtak, így a csapat életben maradt.
A jounin alig hitte el, hogy az utolsó pillanatban mégis megmenekültek. Bár biztosította az információk eljutását Hiroto segítségével, személyesen is jelentést tudott tenni, először a takigakurei vezetésnek.

Visszaérve a táborba, némi nyugtalanságot vélt felfedezni az ottaniak körében. Asukával és Naokival az oldalán mozgott, sajnos Zeeko már nem tért vissza velük. A beszélgetést ugyan halknak szánták, mégis megütötte a fülét. Az egyik ember eltűnt, Kemurigakuréból érkezett ninját kerestek, és Ruinak egyből eszébe jutott az egyik csapattag.
*Elég sok mindent kiderítettünk, de sajnos van egy olyan érzésem, ez kölcsönös. Bárki is mozgatja a háttérben a szálakat, valószínűleg tudja, milyen információkat szereztünk.* Homlokát ráncolta és orrnyergét masszírozta, mintha ettől eltűnnének a rossz gondolatai.
*Még vár rám a jelentés. Egy valamit gyűlölök csak jobban az elveszett ninjákból álló szervezeteknél, ez pedig a politikai megbeszélés.*
Hátrahagyta két falubéli társát és elindult a vezetők sátrába, ahol beszámolt mindenről, amit kiderítettek a küldetésen.

És Sunagakurében várt rá még egy kör, bár attól kevésbé félt.

//Köszönöm a játékot, élvezetes volt!
A választott technikám a következő:

Tamashiraka // Lélekrablás
Hatás: Látás, Hallás, Tapintás, Érzelmek, Emlékek

Egy igen alattomos technika, amely képes az áldozat elméjét összezavarni hamis képekkel, a társaitól hallott hamis szavakkal, valótlan támadásokkal és beültetett, kisebb jelentőségű emlékekkel, amik talán meg sem történtek. A technika lényege a bizalmatlanság és a kétely felébresztése az áldozatban apróbb trükkökkel - amelyeket a használó kreatívan használhat fel. A használó hamis érzelmi ingereket is gerjeszthet ellenfelében, bár ezek nagyon gyenge érzetek, a kétely és bizalmatlanság kiegészítéseként viszont nagyon is hasznos, nem beszélve a hamis, apróbb emlékekről. Ha a hatás sikeres, az áldozat nem fog senkiben bízni, mindenkit ellenségnek fog látni. Igen jól használható csapatok összezavarásánál időnyerés céljából. A zavart áldozat a legjobb barátaira is képes lesz rátámadni, és legfőbb feladataként tartja ellenfeleinek kiiktatását.

Megjegyzés: A Genjutsu az elmére, gondolatokra, érzésekre és a test érzékelésére is fejt ki hatást, viszont az első három mód rendkívül korlátozott, és leginkább az érzékelés útján (Hallás, Látás, Tapintás) fejtenek ki hatást.
Chakraszint: 700
Besorolás: S//

Ajánlott tartalom