Re: Határvidékek

Uchiha Madara Kedd Okt. 15 2013, 17:04

A vaddisznó, ahogy sejtetted, nem látott át a terveden, így nagy rohammal futott neki a fának, fejével megremegtetve a törzset, leveleket szórva le az ágairól. Ebben a pillanatban ugrottál a hátára, majd a két fegyverrel a kezedben egy, pontosabban két jól irányzott szúrással megölted azt. A disznó teste megremegett, felvisított, majd hirtelen minden elnémult, a szél végigfújt a fák között. Az anyadisznó még egy utolsót fújt, majd végleg elpusztult.
Lemászhattál az állat hátáról, a zsákmánnyal a kezedben pedig visszatértél a vadászhoz, aki tátott szájjal figyelte az eseményeket.
- Még sohasem láttam, hogy valaki ilyen fiatalon nekitámadna szinte puszta kézzel egy ekkora állatnak. Jól vagy, nem sérültél meg? - segített felmászni a lesre.
- Szerintem mára elég ennyi izgalom, gyere kölyök, sütünk egy finom vacsorát.

Lemásztatok a lesről, a disznót pedig egy húzóeszköz segítségével a kis faházhoz vittétek, egymásnak segítve. A vadász még kinn feldarabolta a malacot, lenyúzva róla a bőrét, és az egyéb értékes részeitől, majd mikor már csak a hús maradt, ropogó tűzön megsütötte. Egy jókora combrészt nyújtott feléd, mosolyogva.
- Tessék, a tied az első falat.
Miután megvacsoráztatok, a vadász úgy dönt, aludni megy, megmutatta előtte neked a szobát, ahol aludhatsz, majd lefeküdt aludni a sajátjában. Úgy tűnik, kiérdemelted a bizalmát, békésen aludhatsz egy kényelmes ágyban, átvészelve az éjjelt.

Másnap ha felkeltek, két lehetőséged van:

A vadásszal maradsz, betértek a városba, hogy eladja a szőrmét, esetleg vásárolhatsz ismét, egy fél napot a városban tölthetsz.
Továbbállsz, a magad útját járod, ebben az esetben egy magas hegy felé veszed az irányt.

Természetesen az este is rajtad múlik, ott hagyhatod a vadászt egy szó nélkül, vagy te is begyűjtheted első trófeád darabját.
A kaland ezen része véget ért, jutalmad + 8 chakra

**Kazuma Tensei** Hétf. Okt. 21 2013, 14:48

A vaddisznó meghalt, ő megölte, vívódása után csak a vadász dícséretét, és kérdését hallotta.
- Nem, semmi bajom. - lemászott a tetemről, majd segített a férfinek visszavinni a házhoz. Végig szótlan volt, ám felfogta az élet körforgását. Tudja, hogy amit cselekedett az rossz, ám az életben maradás és a természet követlete ezt tőle, hiszen a tápláléklánc, a természetes hierarchija ezt követeli tőle, hogy öljön. Hiszen egy állat öl, hogy egyen, majd őt is megölik táplálészerzés céljából, és a végén az állat az ember gyomrába kerül, akit meg társai gyilkolnak erőfitoktatás és bűnözés céljából. Ezért mondják, hogy az ember a leggonoszabb teremtmény, mert nem azért öl, hogy éljen, hanem azért él, hogy öljön. Szörnyű igazság, amit csak most fogott fel a fiatal genin, tudja, hogy még sokmindent kell tanulnia a világról, de már ez is megtette, és ő is megtette az első lépést célja eléréséhez. Az ételt megették, és a helyet is elfogadta estére, de reggel elváltak az útjai az idős férfitól.
- Köszönöm a kedvességét, hogy ott aludhattam a házban, lekötelezett, de tovább kell mennem, még sehol sem tartok, nagy út vár rám. - mosolygott, és integetve elköszönt vendéglátójától. Ahogy ment tovább az erdőben azon gondolkodott, hogy milyen kalandot sodor elé az út legközelebb. Esetleg banditákat, szerelmet, vagy bajba jutott hölgyeket. Kazu a hős megbírkózik mindennel és midnekivel. Ahogy sétált egy nagy hegy kezdett kirajzolódni a szeme elé, ami baljós jeleket vont felé. Tudta, ha elkezdi megmászni még ezen a napon nem lesz képes befejezni, is minél magasabban van, annál erősebb a szél. Kezdő sátorállító technikáját pillanatok alatt elpusztíthatja, így döntésre jutott, nem megy fel rá, mert megfázik és meghal, helyette megkerüli, ha nem lát rá esélyt, akkor a maradék két irány egyikébe, területileg az alacsonyabbik felé veszi az útját. Nem megy vissza a faluba, előre megy, de nem a hegy felé, a legjobb lenne, ha lenne egy út ami esetleg egy völgyön keresztül valahogy kerülésre szolgálna, még ha több nappal többet is kell utaznia, hiszen szeretne minél többet látni a világból, de még meghalni azt nem....

Uchiha Madara Csüt. Okt. 24 2013, 17:23

Miután felkeltél, úgy érezted, a kellőnél több időt töltöttél a vadász házában, így hát nincs más hátra mint előre, folytatod utadat. A vadász még egy apró búcsúajándékot nyújtott át, egy kis zacskó formájában, tartalma csörgött.
- Hogy ne keljen ismét kalandoznod az éjszakákért. - mosolygott, majd becsukta mögötted az ajtót.

Utad egy nagyobb hegy felé irányult, ám a lába felé közeledve úgy érezted, inkább megkerülöd, mint átjutsz rajta. A hegy mellett indulsz hát neki az újabb útnak, egy kitaposott, apó kaviccsal kiszórt úton találod magad, amely tökéletes vezet téged a továbbiakban. A csendet halk zaj töri meg, mintha víz csordogálna a távolban.
Néhány perces meg is látod a hang forrását. Egy nagyobb sodrású, széles folyó csobog előtted, átjutni, gyalogosan igen csak kockázatos, az egyetlen átvezető pedig egy fából készült híd lenne, ha nem hiányozna néhány léce a közepéből.
Ha körbenézel, más átjárót nem találsz, így marad a gyalogos átkelés, vagy akár a híd megjavítása. Mivel egy erdő szélén sétálsz, faanyagot bőven találsz, valamint kis kutatás után erős gyökereket, indákat is találsz, amelyek kötözőanyagként is szolgálhatnak. Célszerű megfontolni, mihez kezdesz az alapanyagokkal, a sodrás túl erős az átkeléshez, azonban remek lehet egyéb eszközökre, mint például kisebb csónakok, tutajok szállításához.

Ismét csak választanod kell, alapanyag van elég, így akár egy lazább részletét ki tudod javítani a hídnak, esetleg a folyón haladnál tovább? rajtad áll.
Amennyiben a híd megjavítását választod, írd le, miként szereled össze a híd két végét, utad pedig folytatódhat a kavicsos úton, ami hamar kivezet téged az országból.
Amennyiben vízi utazásban töröd a fejed, a tutaj elkészítésének módját szeretném olvasni, a folyó sodrásával pedig eljutsz egy kisebb faluig. A falu néhány kisebb, nádtetős faépületből, és egy vízimalomból áll.

A zacskóban 2000 Ryo-t találsz.

**Kazuma Tensei** Vas. Nov. 03 2013, 04:41

Útja egy folyóhoz vezetett, melynek sodrása könnyedén elvihette volna "Föld országa-körtúrára", tehát esélytelennek minősítette az átúszás lehetőségét, így két esélye marad, vagy megjavít egy hídat, vagy más utat néz magának. Elég triviális opció lehetett volna a hajó, pontosabban tutaj építés is, de ez eszébe sem jutott a kis vándornak. Megvizsgálta a javítandó építményt, és látta, hogy régi tipusú fahídról van szó, melynek alapja két hosszabb gerenda megfelelő távolságban egymástól, azok között a lécek segítik az átjutást, melyek mindkét oldalon a gerendáthoz vannak erősítve, míg a híd maga két oldalt a parton lent, és vízszintesen van a földhöz erősítve. Ki kell bírnia a genint, mármint ha képes arra, hogy egy-két lécet kipótoljon, szegény csodálatosság, már megviselt állapotban van. Az építőjének még arra is volt ideje, hogy két oldalt támasztót építsen a könnyed átjutás segítése képp, Kazu csak csodálni tudta. Néhány lécet kellett kipótolnia, úgy sázmolta öt elég lesz ahhoz, hogy megerősítvén azokat, könnyedén átugorjon a túlpartra, csak találnia kellett olyan fát, ami kis barkácsolás után beleillik az alapba. Szögnek senbonokat fog használni, így elővette a zöld tekercsét, és megidézte belőle a 10 db tűt, majd a sátrat levette válláról, és behelyezte a megüresedett helyre. Könnyebb lesz így túráznia, nincs annyi felszerelés rajta, mint egy szamáron, van esélye talán lélegezni is a sok fuldoklás közepette, amivel eddig idevergődött. A parton rengeteg fát lát, már csak a megfelelő eszköz kellett, amivel kifaraghatja a megfelelő formát. Mivel más nem volt, így egy kunai-al próbál a nagyobb husángokból egyenes deszkát eszkábácsolni, szép egyenes húzásokkal megtisztítva a kéregtől és a nem kívánatos részekről. Mikor elkészül beilleszti az alap gerendák közé, és leméri, mennyit kell levágni belőle. Mivel lecsiszolta a fát, és a vastagságából is veszített, így ezt könnyebb lett törni, így a fát, ha kell belőle vágni egy kivágott fa törzsére helyezi rá, úgy, hogy a törzs maradékon legyen a kellő méret, és lelógjon róla nem kívánatos rész. Egy laza mozdulattal tapos rá szegély fára, és imádkozik, hogy jól törjön, nem lesz mérnöki pontosággú a híd, de a lécek tartani fognak addig, pont addig, amíg kell nekik. A fát berakta a neki szánt helyre, majd felugrott a levegőbe, és a két senbont a kívánt helyre dobta, teljes erejéből, hogy minél tovább menjen bele, majd egy husánggal beütögette a fába, mivel már a feszesség miatt, ami a dobás és beleállás következtében létrejött, nem kellett tartani a "szöget", megtalálta a saját menetét. Ugyanezt a műveletet elismételte ötször, és így kiépített öt lécet, amive vagy pótolta a hiányt, vagy elszenvedhetővé tette, egy ugrás erejéig. A léc vastag, hogy elbírja a súlyát, és elég közel van a másik oldalhoz, hogy át tudjon ugrani. A hátizsákját felveszi, majd neki fut, és elrugaszkodik, ha sikerült, akkor tovább áll, ha nem, akkor megpróbál úszni...

Uchiha Madara Szer. Nov. 06 2013, 13:24

Sokaknak egy akadály jelenti az út végét. Sokan megtorpannak, és inkább visszafordulnának, mint hogy szembenézzenek a kihívással és átvergődjék magukat. Ezek az emberek hamar elbuknak az élet minden terén.
Azonban vannak született zsenik, akiknek a vérükben van a túlélés. A Tensei klán bátor ifja is ezen emberek közé tartozik, tárt karokkal várva az új dolgokat.
Az összeeszkábált létesítmény tökéletesen illet a híd hiányzó részébe, így könnyűszerrel átjutott az akadályon. A híd remegett, recsegett, de össze nem dőlt. Kiállta a próbát.
Ifjú kalandorként folytatva utadat egy kisebb domb tetejére mászol, hogy lásd, milyen út áll még előtted. A távolban láthatod, ahogy a sziklás talaj barna színét kezdi felváltani a zöld aljnövényzet, valamint a fák is sűrűsödnek. Látótávolságra van tőled a Föld országának határa.

Előtted áll a lehetőség, hogy elhagyd az országot, legálisan átlépve a határt. Azonban vigyáznod kell, a háború minden országot elért, a hangulata nem kíméli az országokat, csoportok kezdenek létrejönni.
A döntés ismét rajtad áll: Amennyiben előre felé haladsz, fél napos útra megérkezel A Vízesés határához, ahol egy kis fogadót találsz, szállással, élelemmel. A postod ide írd.

Esetleg Kelet felé fordulsz, és úgyszintén félnapnyi járásra elérheted a Fű országának határvidékét.
Merre indulsz tovább, ifjú vándor?

A szép postért jutalmul felírhatsz + 4 chakra-t.

**Tairjuko Rikuno** Csüt. Feb. 19 2015, 19:40

Madara

Úgy gondoltam, hogy mind a védekezés és mind a támadásba, bele fog törni a bicskája, és végre sikerrel fogok járni. Egy igen erős, és határozott fellépéssel tértem ki a több tucatnyi kard, elől, majd egy füstbomba segítségével, próbáltam egy gyorsvisszatámadást viszonozni, egy kis trükkösséggel. A férfi nagyon meglepődött, de elsőnek is a füst zavarta meg, aztán meg hát jött a kis csavar, amivel képes voltam őt a homokkal elkapni.
A rab csodálkozva figyelte az eseményeket, és mintha, 180-fokba megváltozott volna a jelleme, a fegyvert letette és újból szóba eredt, immáron már egy békésebb, nyugodtam hangnembe.
-       Látom képes vagy a Homokot irányítani. Igen ritka a te képességed. Különös. Kezdem érteni, hogy az Igazgató miért volt ilyen erős...mert olyan speciális személyek körül volt, mint te magad. Azonban ne várd, hogy én utána menjek...az az ember elvett mindenem, az erőm, a jövőm, mindenem. Börtönbe zárt, és lepecsételte az erőm. Most, hogy nincs, feloldódott a pecsét, így újra képes vagyok használni azt, ami az enyém, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy bosszút állhassak. Elmegyek, messze a Föld országának határára. Elbújok a sziklák és hegyek között, ott, ahol senki nem talál rám.
Visszatérek a hazámba. Ha gondolod, csatlakozhatsz, de én nem foglak követni téged az "uradig", a saját utamat járom.
Ahogy a férfi beszélt, úgy engedtem szépen el a homokszorításából, míg végül teljesen meg nem szüntettem.
-       Jól látod a helyzeted, valóban nem hétköznapi a képességem, és a Nagyúr valóban olyan magas, és színvonalas edzéseket hajt velem végre, amitől a fejlődés könnyebb, azonban fájdalmasabb is.
- Nem foglak megölni. Méltó ellenfél voltál, és szabadon engedlek, azonban lenne számodra egy kis ajánlatom. Pontosan jól tudom, hogy merre akarsz menni, hisz én is a hegyekből jöttem, ott nőttem fel.
Azonban ha gyalog akarsz odajutni, akkor készülj, hogy az út az legalább nyolc napra van innen, és az sem biztos, hogy odajutsz élve. A háború miatt a határokat most sokkal jobban figyelik, és a pecséted alapján úgyse tudnál sokáig eljutni. Én segítek neked, eljutni a hegyekbe három nap alatt, egy különös képesség segítségével, de ígérd meg nekem, ha megérkezzünk, megtanítod nekem azt a technikát, amivel az őröket ejtetted rabul.
Amennyiben azonnal elfogadja az ajánlatom, elpusztítom a tekercset, létrehozok két darab homokfelhőt, és hárman (kutató, rab és én) elindulunk a föld országába. A tekercs elpusztításával megszűntek a lézer kapuk, így mind a hatvan rab útnak eredt az országba, ezzel nagy pusztítást hagyva maguk után.

Az út háromnapnyira volt innen, de nagy szerencsére a fű országával határos szomszédok, így csak egy határon kellet átkelnünk. Ezzel a különös technika segítségével, sok időt meg tudunk spórolni, de mivel a chakrát folyamatosan fenn kell tartanom, így nem hagyakozhatunk végig erre a technikára.
Szükséges a pihenés is, akár egy kis sétára, illetve a táplálkozás. Mivel az kutató állapota még mindig nem volt az igazi, többször is megkellet állnunk. Ilyenkor általában szundítottunk egy keveset, ettünk valamicskét, illetve a magammal hozott kötszerekkel újra és újra átkötöztem a sebeit. Pár óra elteltével egész jól kijöttünk egymással, és annak ellenére, hogy mind a hárman teljesen más célokkal utazunk, nem mentünk egymás agyára, és nem is volt semmi féle nézeteltérés. Gondolom ők is belátták, hogy itt csak ez az egy út, ami járható.
Az orvos nagyon kiszolgáltatott helyzetbe van a sérülése miatt, illetve a rab sem tudna sokáig egyedül ballagni, hisz a hatóság könnyedén foglyul ejthetik és ismételten négy fal között kell élnie.
Annak ellenére, hogy megpróbáltunk minél gyorsabban elérni a célunkat, Iwakagure hegyeit, az első nap végére nem tudtuk elérni még a két ország közötti határt sem. Amint kezdett lemenni a nap, ismételten földre szálltunk. Az erdő melletti tisztáson állítottunk fel kicsinyke táborunkat, minek a közepén tűzet gyújtva fogyasztottuk el megmaradt élelmünket, egy kevés helyi gyümölccsel, és bogyókkal kiegészítve.
Mind a hárman korán álomra hajtottuk a fejünket, hisz jól tudtuk, kemény nap várat majd magára.

Másnap korán keltünk, és amit összepakoltunk máris útnak indultunk. Igazából nem volt semmi konkrét tervünk. Az erdős területeket, illetve a magasabb dombokat választottuk utazás szempontjából.
Úgy terveztem, hogy nap végére már elhagyom az országot, és végre Iwakagurébe leszünk.
Igazából semmi különös dolog nem történt velünk az út alatt. Ezen a napon, csak úgy, mint előtte, szintén megálltunk pár órányi pihenésre. Szerencsére a kutató állapota javulóba volt, de még így is ráfért a kezelés.
Amint megérkeztünk a határ közelébe, egy kis kerülőt kellet tennünk, félve attól, hogy a háború miatt nagyobb az őrszemle a határmentén. Azonban mivel a katonák nagy része a frontokon harcol, így kevesebb embert tudtak kiállítani, őrködni, így körülbelül háromnegyed órányi kerülővel, már a Föld országába találtuk magunkat.
Mind a hármunkon érezhető volt az a nyugodtság, ami egyértelműen arra utalt, hogy az út nehezén már túl vagyunk. Talán a rabon látszott a legjobban az a szabadságérzett, amiről eddig beszélt. Már sokkal nyugodtabb volt és kiegyensúlyozottabb. Talán el sem tudja hinni, hogy vége van. Nem kell többet Hozukijo falain belül élnie, és végre azt csinálhatja, amit szeretne.
Nap végére ismételten letáboroztunk egy üres, kihalt bányában. Ott tüzet rakva ettünk valami kevés vacsorát, majd mind a hárman újból álomba merültünk.

Végül bekövetkezett a harmadik nap. Teljesen úgy számolom, hogy akár nap közepére már a hegyeknél fogunk járni. Iwakagure védelme sokkalta erősebb és magasabb színvonalú, mint eddig volt, így immáron mi is sokkal de sokkal figyelmesebben közlekedtünk. Egyáltalán nem siettünk, és nem is keltettünk semmiféle feltűnést. Óvatosak voltunk és figyelmesek. Mivel a kutató állapota nagyot javult az elmúlt időben, így egyszerre nagyobb távokat is meg tudtunk tenni, anélkül, hogy megpihennénk.
Már nem voltunk messze a céltól, és ahogy egyre közebb értünk, Régi emlékek jelentek meg, a szerzetestemplomról, a volt mestereimről, Lee-ről a legjobb barátomról, és persze még sok másról.
Rengeteget tanultam ott, és tényleg nagyon jó közösség volt. Azonban pár év leforgása alatt ezt is ott kellett hagynom. De vajon most mi lehet velük?
Most már tényleg nem vagyunk messze a céltól. Már itt vagyunk a hegyekben, most már csak az a kérdés, hogy meddig menjünk.
Körülbelül még fél óra utazás során megálltam, majd hátrafordultam a többiek felé.

-       Na, úgy érzem, hogy megérkeztünk. Látjátok azt a barlangot, nem messze- mutattam az ujjammal-, talán oda letáborozhatnánk, és végre nekieshetnénk a tanulásnak.

Uchiha Madara Kedd Márc. 03 2015, 00:57

Utad ugyan hosszú volt, mégis, ötletednek köszönhetően hamar elhagytátok a Vérbörtönt, majd megindultatok a határ felé. A távolban már láttátok a hatalmas hegyeket, mely Iwagakure hegyláncrendszereinek elejét jelezték.
- Hamarosan megérkezünk - jelentette ki a férfi, kinek mellkasán ott volt az inaktív pecsét.
A határon számolnotok kellett a határőrökkel, ezért kerülve léptétek át a határt, folyamatosan figyelve a hátatokat, összpontosítva a célra.
Sikeresen átjutottatok a hegyek közé, egy barátságosabb barlangot találva megtelepedtetek.
A mélyedésben egy kisebb alagút vezet a hegy belsejébe. Egy ember, ha lehajtja a fejét, akkor át is fér rajta, az út hosszúnak tűnik és sötétnek. A ki csapat bevonult a mélyedésbe, majd tüzet rakott. Fáradtak voltatok kissé, de sikerült átlépnetek a határt és némileg bevonulni egy jobbnak mondható menedékhelyre.
Megnyilvánulásodra a férfi ugyan húzta a száját, de aztán beadta a derekát.
- Nem tetszik a beszéded, fiú. Nem tetszik a hozzáállásod. Mégis...megállod a helyed a világban. Erőd pedig valóban érdekes és ritka. Megtanítalak hát a technikára.
A férfi kihúzta magát, majd előre tette kezeit, mély levegőt vett.
- A technika alapja megvan már benned. A kígyókat a chakraddal kell megformázni, azonban... - ekkor viszont váratlan esemény történt.
Egy halk kattanás jelezte a berepülő kunai érkezését, melynek a végén egy robbanójegyzet gyulladt meg. A robbanás hátralök mindhármótokat, bele a falba. A füstből egy férfi ugrott elő, kézpecséteket formált, ekkor jobb kézfeje körül villámok jelentek meg, egyfajta kesztyűként vette körbe a kezet, mely egyből a kígyós férfit vette célba.
A férfi reagálni sem tudott az eseményekre, így telibe találta a tenyér, melytől sokkos állapotba került a földre. talán eszméletét vesztette, talán meghalt.
Ekkor a támadó drótokat kiengedve kötözte meg a fekvő testet, eközben egy újabb, iwagakurei fejpántot viselő személy jelent meg, ki a kutatóra rontott, karddal a kezében. A kutató szinte azonnal meghajolt, megadva magát.
Itt az idő, hogy eldöntsd, megmented a két férfit, vagy esetleg a saját bőrödet mented, és bevonulsz a hegy belsejébe.
Ha ott maradsz, akkor először a villámkezű férfi fordul feléd, majd nem sokkal később a másik is csatlakozik, miután megkötözte ellenfelét, a fegyvertelen kutatót.
Ha viszont menekülni próbálsz, akkor talán a sötét alagút nagy segítség lehet, habár ki tudja, merre vezet. Döntened kell, de gyorsan, a két támadó fürge, erős, és céltudatos.

**Tairjuko Rikuno** Pént. Márc. 06 2015, 15:40

Az út, amely olyan hosszúnak ígérkezett, nem is tűnt annyira sok időnek. Annak ellenére, hogy a kutató állapota nem volt még az igazi, és sűrűn meg kellett állnunk pihenni, enni, inni, valamint lekezelni a kutató sebeit körülbelül három nap leforgása alatt meg is érkeztünk Iwagakure határához.
Szerencsére nem történt semmi érdekes vagy megrázó dolog velünk. Azonban, hogy ez így is maradjon kénytelenek voltunk egy kis kerülőt tenni ahhoz, hogy biztonságban tudjuk folytatni utunkat.
A határt sikeresen elhagyva nagyjából még egy órát utaztunk mire végre megérkeztünk a hegyekbe, ahova a rab akar letelepedni. A barlangba volt egy kis nyílás, ami tovább vezetett minket a barlang szájába.
Itt jól össze kelet magát húznia az embernek, hogy átférjen, de amint átjutottunk egy kis tűzrakással próbáltuk kiheverni ennek a három napnak a fáradalmait.
Eleinte nagy volt a csönd, nem is szóltunk egymáshoz, azonban hamarosan a férfi meg szólalt:
- Nem tetszik a beszéded, fiú. Nem tetszik a hozzáállásod. Mégis...megállod a helyed a világban. Erőd pedig valóban érdekes és ritka. Megtanítalak hát a technikára.
Bár szavai nem igazán érdekeltek, hisz amíg nem ismer, addig ne állítson rólam semmit. Mivel megmentettem az életét, és egyáltalán nem végeztem vele, vegye úgy, mint valami apró kis szívesség, amit nekem tehet.
Talán nem leszünk valami jóba, és úgy is amint megtanulom ezt a fránya technikát, már hagyom is itt ezt a kócerájt és megyek végre Itanashihoz.
Majd folytatta: - A technika alapja megvan már benned. A kígyókat a chakraddal kell megformázni, azonban...
Ekkor viszont valami váratlan dolog következet be.
Egy halk kattanás jelezte a berepülő kunai érkezését, melynek a végén egy robbanójegyzet gyulladt meg.
A robbanás hátralök mind hármunkat, bele a falba. A füstből egy férfi ugrott elő, kézpecséteket formált, ekkor jobb kézfeje körül villámok jelentek meg, egyfajta kesztyűként vette körbe a kezet, mely egyből a kígyós férfit vette célba. A férfi sokkos állapotba került és eszméletlenül feküdt a földön.
Ekkor a támadó drótokat kiengedve kötözte meg a fekvő testet, eközben egy újabb, iwagakurei fejpántot viselő személy jelent meg, ki a kutatóra rontott, karddal a kezében. A kutató szinte azonnal meghajolt, megadva magát.
- A rohadt életbe!- gondoltam magamba, most mi tévő legyek? Nem tudom, mennyi esélyem lenne a két támadóval szembe. Valószínűleg a rab komába esett, az is lehet, hogy nem is fogom tudni már megmenteni. Így őt kizárhatjuk. De ott van a kutató is aki információval szolgál Itanashi megtalálásához.
Nem sok időm van így muszáj lesz döntenem. Úgy érzem, hogy ez az a pillanat, hogy elszakadjunk egymástól egy kis időre. Nagy valószínűséggel nem fogom tudni megmenteni őket, így kénytelen leszek mind a néggyel végezni egy időben. Ez a barlang igen szűk és a bejárata sem valami masszív, talán ezt a helyzetet ki tudom használni és még akár valakit meg is tudok menteni.
Gyorsan és pontosan kell reagálnom, és csak egyetlen támadással, ha ezt kitudom használni, akkor nyert ügyem van.
A terv a következő lenne: A cseresznye virág vihar technika segítségével, kunai-okat dobok a két ellenfél közelébe miből apró jegyzetek hullnak ki, ezt követően eldobok két robbanójegyzettel ellátott kunait, amit szintén aktiválok, így egy hatalmas robbanást idézek elő. Mivel én túl akarom élni a technikát a föld alatt rejtőzködő technikával átmegyek a barlang túlsó oldalára.
A robbanás következtében valószínűleg le fogom magam után zárni az utat, és a barlang szája be lesz omolva maga mögött hagyva azt a négy shinobit. A robbanás után még egy kicsit várok a barlang másik oldalán, ha esetleg valami szokatlan közbe jönne, ami rám veszélyes akkor egyértelműen menekülök.

Uchiha Madara Hétf. Márc. 09 2015, 12:35

A hirtelen jövő támadás meglepett mindenkit, az ellenfél valószínűleg korábban kiszúrhatott titeket. A támadókra azonban mégis gyorsan reagáltál, és megannyi robbanójegyzetet indítottál a barlang másik végébe. A jegyzetek óriási mértékben pusztították le a hegy oldalát, eltüntetve a sziklafal egy részét, valamint a rabot, a kutatót, aki az egyetlen személy volt, aki tudta Itanashi tartózkodását, és talán az üldözőiteket is. Egy szűk barlangba lyukadtál ki, valahol a barlang mélyén. Sötét volt, teljes sötétség, és jelen pillanatban azt sem tudod, melyik irányba van észak.
A kutató halála talán célszerű volt, hisz olyan információk birtokában volt, mely fenyegetést jelenthetett volna rád is és mesteredre nézve is. Most azonban újabb döntések előtt állsz. Pontosabban egy fontos döntés előtt.
Mi tévő leszel most?
Be kell látnod, a barlang belsejében nem maradhatsz, hisz a sötétség oly mértékben korlátoz téged a mozgásban, valamint a hegy belsejében lévő barlangok igen veszélyesek lehetnek. Ki kell jutnod a hegyből, majd ha ez sikerült, el kell döntened, milyen irányba indulsz el. Bármerre is mész, körültekintőnek kell lenned, figyelemmel kell folyamatosan kísérned a környezeted, és hallanod kell minden apró rezzenést. Akik rád támadtak, célratörőek voltak, tudták, hogy pihentek, így valószínű, hogy régóta megfigyelés alatt voltatok.
Amennyiben kijutsz a hegyből, több irányba indulhatsz.
Kisebb falvak után kutatsz, ahol talán vehetsz élelmet és vizet, esetleg fegyverboltot is találsz, ám fokozott ellenőrzés alatt áll az egész határ, így lehet, hogy nem lesz kifizetendő egy faluban való felbukkanás. Ha elindulsz, hogy felkutass egy falut, a postod ide írd.
Felkeresed a helyet, ahonnan utad kezdetét vette. A templom, ahol felnőttél, mielőtt elindultál volna otthonodból, talán még mindig ott áll, az ismerős arcok, a tanítók talán még most is ott vannak. Ha a templom felkutatására indulsz, akkor a postod ide kerüljön.

**Tensei Zento** Csüt. Dec. 20 2018, 13:32

// Aokaze Atsushi//

Amint Amai a hátára veszi a táskáját és kijelenti, hogy a két gyerkőc megindulhat a küldetésre, Zento izgalma is alább hagy, de szemét nem tudja levenni a mellette sétáló lányról. A kellemes, csendes sétát nem sokkal később a kapu őrök tartják fel. „Hova hova fiatalok? „ Kérdezi az egyik kapuőrt, de Amai hamar lerendezi őket a megbízó levéllel. Zento csak csendben a háttérből figyeli a dolgokat, persze köszönni azért még tudott a kapuőröknek. „Sziasztok sok sikert a küldetéshez” köszönnek el a kapuőrök.
- Sayounara! – Köszön el az ifjú Tsuchikage Reménysége, már ha tartja még becenevét a faluban a balesete óta. Miután Amai elrakta a megbízólevelet a táskájába folytatták is útjukat, meghitten kettesben. Zento félszemmel mindig a lányt figyelte.
- Amai…- Szólította meg a lányt, kissé dadogva.
– Hogy lettél ilyen fiatalon már csapatvezető? – Kérdezi kicsit szomorúan. Alig idősebb a lány nála, de Zento még mindig nem tudott feljebb lépni a ranglétrán bármennyire is szeretne. ~ A kudarcom miatt még többet kell bizonyítanom. ~ Jegyzi meg Zento magában miközben a válaszra vár. Reméli az út kellemes beszélgetésben folytatódik tovább, hisz Amai tudja az utat és innentől kezdve nincs mitől tartani.
Az erdőt kikerülve a kétszemélyes csapat hamarost egy kis faluhoz ér, ami előtt még megpihennek felfrissülés céljából.
– Ahh remélem hamar oda érünk. Szeretnék végre bizonyítani Onoki-Samának és Yagami-samának. – Mosolyodik el Zento. Mindkét embert tiszteli és felnézz rájuk. Legfőképpen az öreg Tsuchikagéra. Ő egy olyan személy aki nem csak klánokat, de az egész falut kézben tartja és mindenkit megvéd. Legendás Shinobi és Zento példaképe.
– Neked van példaképed? – Kérdezi a lánytól, és már nincs akkora zavarban, mint a nap elején. A falu után az út szétágazik és Amai is megtorpan. ~ Nem tudja az utat….~ Jegyzi meg Zento magában, de Amai sem rest rögtön egy arra járó bácsihoz ugrik és megkérdezi tőle.
~ Annyira kedves és ártatlan lélek. ~ Zento egyre inkább kedveli a lányt, bár érzelmeit még mindig nem tudja hova tenni.
~ Ha haza érek megkérdezem anyát, hogy miért van az, hogy ha Amai mellett vagyok mindig gyorsabban ver a szívem. ~ Zsörtölődik Zento. Nem szereti az ismeretlen érzéseket, de maga az érzés kellemes és meleg. Most kivételesen Zento is Amaival tart.
- Konnichiwa! – Köszön illedelmesen Zento és Amai mögött állva, a teste magától mozdulva megfogja a lány derekát és úgy kukucskál ki a lány felett és kicsit jobbra hajolva mosolyogva. Egy hihetetlenül kellemes érzés fogja el az érintéstől. Először ért hozzá, és érzi meg a ruha alatt lapuló karcsú derakat, melyet kicsit közelebb is húz magához, miközben ő akarva akaratlanul is hozzá simul a lányhoz. Keze néha érezhetően megremeg, de nem a félelemtől hanem magától az izgalomtól. Szíve ismét hevesebben kezdett verni. Miután megkapták az útbaigazítást és elköszöntek Zento elengedi a lányt, amint az elakar indulni, vagy képen nem vágja Zentot az érintés miatt, de ha Amai megfordul akkor egy kedvesen a szemébe néző és mosolygós fiút láthat, aki még bele is pirul a lány nézésébe miközben fogja őt. Tehát Zento ameddig csak lehet élvezi a pillanatot, de amit a lány megmozdul elengedi.

**Aokaze Atsushi** Vas. Dec. 30 2018, 22:47

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

A falut elhagyva hamar beszélgetést kezdeményezel a magad félős módján. De ahogy belekezdesz, mintha megjönne a bátorságod és a kezdetleges dadogást folyékony beszéd váltja fel.
- A Chuuninná való ki nevezésem leginkább a szerencsémnek köszönhető. Mivel fiatalként lettem kunoichi egy megcsonkult csapatba tettek. Akik nálam természetesen jóval képzettebbek voltak. Így egyszer kaptunk egy ehhez hasonló küldetést. A damiyou palotájába kellett kísérnünk egy főnemest. Természetesen harcba keveredtünk és a csapat minden tagja az az akkori teljesítményéért megkapta a chuunin rangot. De ez a háború közben volt szóval valószínűleg még ez is közre játszott.
Később egy rövid pihenő keretében valami érdekeset jegyzel meg.
- Szerintem ezzel a küldetéssel meg tudod mutatni nekik, hogy még nincs vége! - Majd megválaszolja pár perccel később feltett kérdésed. - Persze, Etsuko sensei a csapatom vezetője. Határozott erős jellem és végtelenül kedves. Ha felnövök, szeretnék olyan lenni, mint ő. Neked ki a példaképed? Bár az előbb hallottak alapján gondolom a Tsuchikage az.
A hosszúra nyúló utatok, ami még koránt sem ért véget végül egy faluba vitt titeket. Ahol noha a lány is értetlenül áll az útelágazás előtt. Hamar összekapja magát és már megy is útbaigazítást kérni. Veled ellentétben, mert te továbbra is megszeppenve viselkedsz emberi pajzsként használva a lányt.

Amai kissé zavarodottan, enyhén pirult arccal fordul vissza feléd, miközben te elengeded derekát. Valószínűleg ő sem érti miért tetted, amit tettél. Sóhajt egyet, majd visszafordul elpirult arcod láttán. kivételesen nem viszonozza mosolyod. Vajon mit gondolhat. Talán azért sóhajtott, mert félénkséged láttán megbánta korábbi szavait, amit arról mondott, hogy képes leszel bizonyítani? Vagy már megunt, hogy folyton csak belepirulsz, ha tekintetetek találkozik? Még akkor is, ha legtöbbször ő is így van vele.
Másfél óra séta után meglátjátok a földesúr házát, és a birtokot körbevevő falat. Az úton haladva annak kapujához juttok. Noha a ház nem túl nagy magasabb rangú nemesek otthonához képest, még így is sokkal nagyobb, mint akármelyik klán épület Iwagakurében.
Délután 5 óra körül lehet, mire eléritek a kaput. Ahol két őr teljesíti éppen szolgálatát.
- Állj, kik vagytok?! - Kérdi az egyik miközben naginatáik élét felétek irányítják.
- Jó napot! Tensei Amai és Zento. Iwagakurei ninják, egy küldetés miatt jöttünk.
- Róluk beszélt Ebisu úr! - Mondja a másik, a társának. - Láthatnánk a megbízólevelet vagy valami hasonló papírt, ami igazol titeket?
- Természetesen! - Feleli a lány, majd táskájából előveszi a kért dokumentumot. És átnyújtja azt a közelebbi őrnek. Gyorsan átfutja a lényeges részeket, majd elégedetten bólint.
- Minden rendben. Bocsánat a gyanakvásért, csak későbbre vártunk. Ám amíg a küldetés többi résztvevője nem érkezik, meg sajnos nem engedhetünk be. Ez Ebisu úr parancsa.
Az őr szavai hallatán kénytelenek vagytok a birtokon kívül várakozni. És mivel nem tudjátok a szamurájok mikor érkeznek meg nem is mehettek el szétnézni. Már ha van hozzá kedvetek és erőtök a több órás gyaloglás után. Így csak pár méterrel odébb ideiglenesen letelepedtek a fal tövébe. Hogy miért van erre szükség, természetesen, hogy véletlenül se lássa meg a földesúr, hogy külön érkeztek. Ki tudja, lehet gyanút fogna.
- Ha már lett egy kis szabad szabad időnk nem fejtenéd ki miért a Ōnoki-sama a példaképed?
Ez az első alkalom, hogy ő kérdez rólad valamit. Vajon miért most? Talán felkeltetted az érdeklődését, vagy csak nem akar csendben unatkozni miközben várakozik.

**Tensei Zento** Csüt. Jan. 03 2019, 15:47

//Aokaze Atsushi - Földbe Gyökerezve//

A beszélgetésbe Amai is partner volt és rögvest el is mondta, hogy hogyan vált Chunniná és, hogy ki az ő példaképe. Zento példaképét egyáltalán nem volt nehéz kitalálni, így Amai visszakérdezésére csak helyeslően bólint és hümmög egyet. Az érintésre Amai is elpirult, de Zento mosolyát nem viszonozta. ~ Annyira félős vagyok vele szembe. Határozottabbnak kell lennem. ~ De ugyan hogyan. Soha nem érzett még így egy lány iránt sem, sőt nem is volt még hasonló helyzetben sem. Másfélóra séta után elérkeznem célpontjukhoz. A nap már még viszonylag magasan áll, de már rég elhagyta csúcspontját. ~ 5 óra körül járhat. ~ Jegyzi meg magában hősünk.
-Állj kik vagytok? – Hangzik el az éles kérdés, miközben az őrök fegyverei rájuk szegeződnek.
~ Csak semmi pánik. ~ Nyugtatja magát Zento, bár nagy szükség nincs rá, mivel Amai a csapat vezetőjeként egyből lerendezi a két őrt, a megbízólevelet felmutatva. ~ Ez könnyen ment. ~ Zento követi Amait a fal tövébe, ahol ideiglenesen tábort vernek, elbújva a kíváncsi földesúr szemei elől. Miután helyet foglaltak, érdekes módon, Amai kérdez Zentótol. Erre egy pillanatra a kis Tensei bele is pirul, de csupán egy pillanatra. ~ Nem lehetek zavarba folyton. Elég legyen ebből Zento. ~ Próbál némi határozottságot sugározni, és bátorságot meríteni. ~ Mint ha Amireivel beszélgetnél. ~ Gondol itt régi csapattárásra.
- Ha már van egy kis szabadidőnk nem fejtenéd ki miért Onoki-sama a példaképed? – Teszi fel a kérdést Amai.
~ Vajon csak unatkozik, vagy tényleg érdekli? ~ Kérdezem magamtól, de nincs időm megválaszolni magamnak, mivel a széplány kérdésére kell előbb, abból talán kiderül az én kérdésemre is a válasz.
- Nem sok olyan ember van, mint ő…. – Eszébe jutnak az emlékek és kifejtése közben az előtte lévő gyepet tépegeti, miközben azt bámulja és nem a lányt. Látszik rajta, hogy most pont lelke mélyére nyúlt a lány.
- Tudod akár csak Nagato neve, az én nevem sem véletlen van áthúzva a sírkövemen. – Felnéz Amai-ra.
- Bár biztos hallottad a történetet, de elmesélem részleteibe, hisz te kérted, hogy fejtsem ki miért Onoki-sama a példaképem… - Mosolyog Amaira, bár arcán látszik ez ténylegesen lelke egyik mélypontja.
- Mikor csecsemő voltam, sok vita volt Iwagakure és a Tensei klán között, ezért a Onoki-sama titokban elcserélte a születési adataimat egy Yukigakurei árvagyerekére, csupán a nevemet tartotta meg… - Zento a mosoly után visszatér a fűtépegetéshez.
- Úgy nőtem fel, hogy nem tudtam ki vagyok, vagy is nem annak hittem magam aki. Hozzá teszem nem volt rossz gyerekkorom. A nevelő szüleimmel ugyan úgy tartom a kapcsolatot. Na jó ennyire nem megyek a részletekbe…- Hősünk zavarban van, de ezt a zavart nem Amai okozza, hanem maga a téma, hisz sose beszélt róla nyíltan senkinek. – Egyszer álmot láttam a Tensei’gan-ról, és kutakodni kezdtem a fekete szem után. Valahol mindig éreztem, hogy valami nincs rendben körülöttem. Így elmentem a kórházba és kiderítettem az igazságot, majd Onoki-samához vágtam…. – Hősünk felnézz az égre.
- Akkor azt mondta azért tette, hogy Iwagakure legerősebb vérvonalképessége ne kerüljön ki a faluból, ha a klán elárulná Iwagakurét… - Vissza néz a földre. – ….Csak ennyit mondott, de beleláttam a szemébe éreztem a gondolatait, és a szavak súlyát. Nem az erő miatt tette, hanem azért hozott ilyen drasztikus döntést, hogy ne csak egy klánt, hanem egy egész falut megvédjen. Nem csak engem vagy téged, nem csak a Tensei klánt, hanem a falu minden egyes lakóját…- Zento Amaira néz és elmosolyodik.
- Ezért ő a példaképen, és én is olyan shinobi szeretnék lenni mint ő és ezért szeretnék én lenni a következő Tsuchikage. Szeretném megvédeni azokat akiket szeretek. A klánomat, a nevelő szüleimet, a barátaimat…. – Valahogy miközben mondja, nem pirul el attól, hogy mélyen Amai szemébe nézz.
-… és téged most már kiemeltem. – Mosolyodik el. Részben talán egy gyerek szerelmi vallomást is hallhattunk, bár ne essünk túlzásokban, de Zento most igen is jelzett érzelmeire. Ismeri a szokásokat és Zentonak nem lenne ellenére, ha ez Amaival történne meg. Pár másodperc után elveszi a tekintetét és a távolba néz, ahol felfedezni vél valami szépet.
-Ahh nézd csak…- Mondja Amainak és feláll leporolva magát, majd egy kicsit távolabb leszakít egy szép rózsaszín mezei virágot.
- Szerintem ez téged illet, hisz a kapunál mondtam milyen gyönyörű vagy. Ez a virág pont illik hozzád. – Adja át a virágot mosolyogva, majd ha Amai elvette vissza ül mellé a földre.

**Aokaze Atsushi** Csüt. Jan. 10 2019, 19:06

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

Ahogy egymás mellett ültök, a falnak dőlve a lány figyel téged, ahogy azt egy társalgásban illik. Am neked érzelmeid miatt továbbra sem sikerül. Amitől ugyan nem láthatod, de a lány tekintetéből szomorúság tükröződik. Mivel ő sem érti cselekedeteid okát. És mivel már benne vagy a történetedben mikor ráveszed magad, hogy te is ránézz. Már nem csak szomorúságot figyelhetsz a lány arcán hanem enyhe zavarodottságot is. Természetesen mindkettő az elbeszélésed miatt van. Ami számodra talán érthető, de egy alig több mint 10 évesnek információ hiányában alig ha. Mikor pedig kiemeled, hogy őt is meg szeretnéd védeni nem szándékosan. De egy kicsit felkacag, a szomorú történet ellenére is.
- Engem megvédeni? Előbb kerülj rangban fölém. Aztán meglátjuk.
A lány nem akart megbántani, cselekedeteivel. De még ő sem nőtt fel igazán. Nem tudja hogy egyes tettek, amik ha nem is bántásból csinál mások számára igen is mély nyomot hagyhat. Ő csak szimplán viccesnek találta, hogy egy fiatalabb és rangban alacsonyabb szeretné megvédeni.

Ahogy átnyújtod neki a virágot, megköszöni, majd elveszi tőled. Lassan arcához emeli és megszagolja. Elmosolyodik, majd hajába tűzi a kapott növényt.
- Az már világossá vált számomra, hogy miért Ōnoki-sama a példaképed. De a történetedben sok minden mást nem értek. Miért kellett elcserélni az adataidat egy Yukigakureivel, és milyen nevelő szülők. És miért lenne egy sírod a temetőben, ha itt ülsz mellettem? Amit egyébként még nem láttam.
A lány további érdeklődése talán válasz, lehet arra a kérdésedre, hogy tényleg érdekled e.

**Tensei Zento** Pént. Jan. 11 2019, 15:45

// Aokaze Atsushi – Földbe gyökerezve //

A történet viszonylag gyorsan elmesélésre került, viszont Amai látszólag a történet több pontját nem értette.
- Igen is megfoglak tudni védeni. Majd megmutatom neked. – Nyújtja ki gyerekesen a nyelvét is egy kicsit, de utána elmosolyodik. Nem akarja megbántani a lányt. A lány értetlenkedése, és beszólása kiragadta Zentot a szomorú hangulatából.
~ Nem szabad szomorkodnom. Ami történt megtörtént. Menni kell. Anya azt mondta. ~ Gondolja Zento, miközben leszakítja a meglátott virágot. Miután átadja a lánynak, az a hajába tűzi.
~ Tetszik neki. ~ Mosolyodik el, miközben megjegyzi magának következtetését. Zento vissza ül a lány mellé és ismételten hátát a falnak támasztja.
- Az már világossá vált számomra, hogy miért Ōnoki-sama a példaképed. De a történetedben sok minden mást nem értek. Miért kellett elcserélni az adataidat egy Yukigakureivel, és milyen nevelő szülők. És miért lenne egy sírod a temetőben, ha itt ülsz mellettem? Amit egyébként még nem láttam. – Kérdezi Amai, és ezek neki eszébe sem jutottak. ~ Neki nem meséltek otthon semmit. ~ Jegyzem meg magamban, közben a fejemet is a falnak támasztom, és kissé elfordítva azt Amait nézem.
- Nem tudom, hogy elmondhatom e neked, de ha nem az sem érdekel. – Mosolyodik el.
~ Azt hittem a klánon belül mindenki tud azért valamit. ~ Jegyzi meg gondolataiban, aztán folytatja.
- Háát ez lehet rosszul hangzik Onooki-samáról, de nekem azt mondta azért tette, hogy a falu legerősebb fegyvere, a mi dojutsunk megmaradjon a faluba. – Amai valószínűleg most is értetlenkedik.
- Mielőtt még megkérdeznéd, azért, mert félt, hogy a klánunk elárulja a falut. Biztos valami régi história. Én se tudom miért tenne ilyet Jagi-sama. – Jagi a klán vezetője és egyben Zento apjának Tarijoku Tensei idősebb testvére.
- A nevelő szülőket ugorjuk át. Most már csak az számít, hogy itt vagyok. – Mondja mosolyogva. Felesleges lenne szegény kislányt olyan témába belerántani, amihez amúgy sem lenne kedve.
- Tudod van az a nagy szikla a klántemetőbe, ahova minden elhunyt Tensei nevét belevésik. Oda voltam én is bevésve, de én már képzeld láttam. Az át van húzva. – Mondja mosolyogva. Sokkal vidámabb Amai értetlenkedésétől, mint azt el lehetne képzelni.
- Na de én eleget meséltem magamról. Mi a te történeted? Tettél chunin vizsgát, vagy előléptettek? – Teszi fel most ő a kérdéseket a lánynak. Őt még alig ismeri, és talán meglehet az első barátja a klánon belül, vagy inkább ilyen barát és „x”-edik unokatestvér egyben. Természetesen, ha Amai azt mondja, hogy előléptették akkor Zento kapásból rákérdezne, hogy a lány mivel érdemelte ki, amúgy meg figyelmesen a falnak dőlve hallgatja a történetet, míg várnak az érkező szamurájokra.

**Aokaze Atsushi** Pént. Jan. 18 2019, 21:13

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

A lány kérésére kibővíted történetedet. Még ha a némelyik kérdését könnyedén ki is kerülted közben. Látva, hogy vannak tabu témák, a lány nem kérdez többet. Ám igen csak meglepődik, amikor meghallja a te kérdésedet. Majd dühösen összeráncolt szemöldökkel és, felfújt arccal tekint rád.
- Ennyire foglalkozol azzal, amit mondok neked?! Alig pár órája, hogy rákérdeztél én pedig válaszoltam neked. - Majd rögvest ezután szúrós tekintete is tovaszáll és elmosolyodik.
- Semmi gond, elmondom újra. De most ne felejtsd el, ha kérhetem. Az előléptetésemet nem chunin vizsgának köszönhetem, hanem egy küldetésnek. A háború alatt egyszer egy főnemest kellett kísérnie a csapatomnak a Daimyouhoz. Persze a küldetés meghaladta a csapat szintjét, de háború idején nem meglepő, ha a ninják szintjüktől magasabb küldetést kapnak. A küldetés sikeres elvégzése miatt, és mert köze volt a Daimyouhoz, előléptettek minket. Röviden ennyi volna a történet. Van még valami, amit szeretnél megtudni rólam?
Ahogy a lány elfordítja tőled fejét, meg is pillantja a közeledő szamurájokat.
- Megjöttek, akiket várunk. Gyere, menjünk!
Ahogy felkeltek és visszatértek a kapuőrökhöz, hogy ott várjátok be a két férfit meg is érkeznek percekkel később.
- Üdvözlöm önöket! - Köszönt titeket és az őröket. - Minket küldtek a Vas országából Ebisawa Mito úr védelmére. Az én nevem Abe Sousuke, ő pedig a társam, Nosaka Kaito.! - Mutat a mellette álló férfire. - Üdv! - Köszönt titeket majd ismét a társa veszi magához a szót. Akinek a tekintete most csak felétek irányul. - Ti lennétek az Iwagakurei shinobik? Hogy hívnak titeket?
- Üdv! Én Tensei Amai vagyok, ő pedig Tensei Zento!
Gyors bemutatkozásotok után, a kastélyból érkezik egy idősebb férfi, aki az 40-es évei végén jár. Már ahogy közeledik felétek int az őröknek, hogy jöhettek. Akik erre félre állnak megnyitva előttetek az utat. Ahogy oda értek egymáshoz a férfi köszönt is titeket.
- Üdvözöllek titeket! Ebisu vagyok Mito úr főkomornyikja.
Ahogy ti is köszöntitek és bemutatkoztok, már indul is veletek az épületbe, hogy körbevezessen titeket. De mivel nem lesztek itt túl sokáig ezért csak a szobáitokat, a mosdót és a konyhába vezet titeket.
- Sajnálom, de az uram, már nem fogadja önöket. A szobájában kíván pihenni, a holnapi utazásig. Ha van bármi kérdésük a küldetéssel kapcsolatban bármikor a rendelkezésükre állok. Más ügyekben nyugodtan fordulhatnak a személyzet többi tagjához. Étkezni a személyzettel tudnak, majd egy óra múlva a konyhában.
Két szobát kaptok, az alaksorban, ahol a személyzet többi tagja is van. Te a két szamurájjal leszel egy szobában, Amai pedig közvetlen mellettetek. A vacsora után összegyűltök mindannyian a szobátokban, hogy átbeszéljétek a holnapot. Sousuke elővesz egy térképet, amin megvan jelölve az útvonalatok. Az ország domborzatából adódóan, elég kanyargós.
- Mivel, földesúr úgy tudja mindannyian szamurájok vagyunk így nem kérdés, hogy a csapat vezetőjének is annak kell lennie. És mivel közülünk én vagyok a magasabb rangú ezért én leszek az. Van ellenvetésetek? - vár egy kicsit, ha szeretnél mondani valamit - Egyébként a csapatvezetőség csak formalitás. Bármikor bármilyen tanácsot, észrevételt szívesen fogadok bárkitől. Most pedig térjünk rá a formációra. Miként kéne megvédenünk a hintójában pihenő földesurat? Nektek van ötletetek?

// A két szamuráj kinézte: Sousuke, Kaito//

**Tensei Zento** Szer. Jan. 30 2019, 21:57

//Aokaze Atsushi - Földbe Gyökerezve //
// Na kellett egy kis idő, hogy összehangolódjak a stílusoddal Smile

Váltottam E/1-re, mert így nekem is jobb.
Köszönöm az eddigi minőségi játékot is. Kíváncsian várom a folytatást. Smile

//

~ Jó hülye vagyok… ~ Csak egy kicsit kellet volna gondolkodnom, hogy eszembe jusson Amai rövid kis története, de sajnos néha kihagy az agyam. Nem lenne nehéz kitalálni, hogy mitől, amikor az ember egy ilyen kedves teremtés mellett ülhet, és társaloghat vele. Még ilyen fiatalon is, ha az ellenkező nemről van szó.
- ….Van még valami amit megszeretnél tudni rólam? – A kérdéstől nem lepődtem meg, elvégre eleget kíváncsiskodtam. Már éppen mondtam volna, hogy… ~ Köszönöm. Nincs. ~...,de Amai hamar kiszúrta a távolból közeledő szamurájokat.
- Megjöttek, akiket vártunk. Gyere menjünk! – Amai vidámsága engem is jó kedvre derít, így örömmel kellek fel utána a földről. A kapuban bejárata előtt állva várjuk be a közeledő szamurájokat.
Elég határozottan üdvözöl minket a két fiatal szamuráj. Minden bizonnyal nem kell számolnom velük ellenségként, még ha idegen országból valók is, de azért nem árt felmérni az idegilenes csapatársakat is.
~ Tehát Sousuke ás Kaito. ~ Vésem az eszembe a két nevet, miközben alaposan felmérem őket.
~ Elég menőnek tűnnek. ~ Csodálkozom rajtuk. Mondhatni soha nem voltam még küldetésen idegen csapattársakkal.
- Kon'nichiwa! – Köszöntöm őket gyermeki kedvességgel, és egy kedves mosollyal az arcomon, miután Amai bemutatott minket a két fiúnak.
Ezután pedig a főkomornyikból kívánkozott ki mindenképp a szó. – Üdvözöllek Titeket! Ebisu vagyok Mito Úr főparancsnoka. – Köszöntöt minket formálisan, majd mi is egyesével bemutatkoztunk. – Üdvözlöm! Tensei Zento. – Hangzik el tőlem is a bemutatkozás és ezután a komornyikot követve végig vezetett minket a házon. ~ Elég nagy épület. ~ Bámulom a díszítést és az egyéb csodálatos tárgyakat a gazdag környezetben. Habár szerencsére én is elmondhatom, hogy a Tensei klán főágbéli hovatartozásom miatt én sem szűkölködöm semmiben egy átlagos családhoz képest, még is ez a pompa el tud ragadtatni. Az információk hallatán a küldetés ténylegesen holnap reggel kezdődik, így legalább lesz időm megismerkedni a két idegennel, és meglátni kik is ők valójában. Két szobát kaptunk és nem meglepő módon, a nemekre való tekintettel, a két szamurájjal kerülök egy szobába, de ez egyáltalán nincs ellenemre. Nem tagadom van bennem némi féltékenység a két srác után, de biztosan erősebbek lehetek nálam. ~ Meg se forduljon a fejedbe! Bíznod kell a saját képességeidben! Tshuchikage leszek, és ezzel megszüntethetem véglegesen a falu kételyeit a klánnal szemben! ~ Azért én sem vagyok annyira gyenge, és ezen a küldetésen ezt be fogom bizonyítani.
A szobában összegyűlve Sousuke elővesz egy térképet a terület domborzatáról, én az asztaltól kicsit hátrébb állva figyelem az eseményeket. Attól még, hogy van egy célom amit erőteljesen el akarom érni, azért még tudom, hogy egyszerű geninként hol a helyem, bár a srác kijelentette, hogy a vezetői szerep elválása ellenére elfogad tanácsokat. ~ Tehát nekem is lehet ráhatásom az eseményekre. ~ A közelben keresek valami tárgyat aminek valamilyen formában neki tudok dőlni, hogy megtámaszkodjak és még az asztalra is rálássak.
~ Tehát a földesúr tudja azért valamilyen szinten informált lehet. Biztos tudja, hogy mennyien vagyunk. ~ Gondolkodom kezeimet magam előtt keresztbe fűzve. ~ Lehetséges, hogy van taktikai oka is annak, hogy két iwagakurei ninját küldjenek, mivel fennáll a rajtaütés lehetősége. ~ Kezdem el végig gondolni az elejétől a végéig, közben hallgatva azt, amit esetlegesen elhangzik, már ha ennyi idő alatt elkezdi valaki komolyabban.
~ Bár az is lehet, hogy tényleg veszélytelen küldetés lesz, és csak formalitás miatt küldtek minket ide, mivel a földesúr birtoka is a Föld országának határán belül van. ~ Talán az utóbbit lehetne leginkább feltételezni, de maga a rang megkívánja a megfelelő védelem biztosítását, még ha az ellenére is van. A térképre lesve felmérem az útvonalunkat, illetve magát a domborzatot. Fontos tudni, hogy hol a legalkalmasabb az ellenfélnek a rajtaütésre, ez alapvető ninja tudás, amit még akadémián is tanítanak. ~ Itt nem én leszek a döntéshozó. Ezt bízzuk a nagyokra. Amai amúgy is kettőnk között felettem van rangban, így neki van nagyobb beleszólása a történésekbe. ~ Számomra a hallgatás a legbölcsebb döntés ebben a szituációban, így csak figyelmesen hallgatva a többieket a helyen háttal támaszkodva követem az eseményeket.

**Aokaze Atsushi** Szer. Feb. 13 2019, 22:26

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

// Bocsánat, hogy ilyen lassan jött a válasz. Engesztelésül a kaland végén +5 ch-t kapsz. //

Miután találkoztatok a szamuráj párossal és Ebisuval a főkomornyikkal(nem főparancsnok), az idő gyorsan és zökkenőmentesen haladt. Gyors körbevezetés után, eljött a vacsora ideje. Tele hassal pedig megkezdődhetett a csapatmegbeszélés a fiúk szobájában.
Te a megbeszélésből, mintha ki akarnál maradni, arrébb neki dőlsz a szekrénynek. Míg a többiek az asztalon lévő térkép fölött állnak. A Sousuke nevű szamuráj hamar rá is tért a leglényegesebb dologra. Kijelentésével nem ellenkeztetek, a formális vezető szerepet egy szó nélkül neki adtátok. Te magadban továbbra is egymagadban állsz kicsit távolabb a többiektől keresztbe tett kézzel gondolkozva. Külső szemmel ez viszont azt mutatja, egyre inkább elzárkózol a többiektől. Még akkor sem mondasz semmit mikor a véleményeteket kérik ki a formáció kapcsán. Azt gondolva, hogy nem vagy abban a rangban, hogy bele szólhass.
- Szerintem kétfelé válva, kellene kísérnünk a hintót. Elölről és hátulról védve azt. Valószínűleg a magán testőrsége is kísérni fogja. De inkább osszuk el erőinket.
- Tetszik az ötlet magam is hasonlóan gondolkozok. - válaszol neki Sousuke - Én már arra is gondoltam hogyan osszuk szét magunkat. Normál esetben azt mondanám a jobban összeszokott párosok legyenek együtt, mivel jobban ismerik egymást. De mivel most nem csak ninják vagy szamurájok vannak a csapatban így azt mondanám. Elől és hátul is legyen egy-egy. Fáj beismerni, de a ti érzékeitek valamelyest jobbak, mint a mieink.
- Nekem megfelel. De hogyan osszuk szét magunkat?
- Nem hinném, hogy túl kellene bonyolítani. Majd Zento és én leszünk elöl, ti pedig hátul! Ez így neked is megfelel Zento?
Továbbra is kérdezik véleményed, noha számukra látszólag téged hidegen hagy a dolog.

**Tensei Zento** Szomb. Feb. 16 2019, 13:06

A falnak dőlve türelmesen hallgatom, ahogy a többiek megbeszélik a stratégiát, a vagy inkább a csapat szétosztást.
~ Nem rendelkezem, semmijen szenzor képességgel, de a mi érzékeink valóban kifinomultabban, mint az övék. ~ Gondolkodom én is a falnak dőlve.
~ Ez esetben valóban az a legjobb döntés ha megosztjuk az erőnket. ~ Jegyzem meg, majd a felszólításra felkapom a fejem és közelebb lépek az asztalhoz.
- Nekem megfelel. – Jelentem ki a véleményem a szétosztással kapcsolatban. Sousukeval remélhetőleg jó párost fogunk alkotni elől. A legnagyobb valószínűséggel maximum banditákra számíthatunk, de biztos, hogy a legnagyobb erőkifejtés frontálisan lesz, hogy megakadályozzák az esetleges tovább haladást, vagy elzárják a menekítési utakat.
Amennyiben a többieknek nincs több mondani valójuk úgy illedelmesen megvárom, míg Amai is átmegy az ő szobájába. Természetesen előtte kedvesen elköszönöm tőle jóéjszakát kívánva. Miután hárman maradtunk a szobába, már nem áll fent az a veszély, hogy kérdéseimmel hülyének tűnök Amai előtt.
- Uraim. Elnézést a hülye kérdésért, de soha nem találkoztam még veletek hasonlóval. – Szólítom meg őket az ágyam szélén ülve.
- Hogy harcolnak a szamurájok? Használtok kunait, vagy shurikent esetleg robbanójegyzetet? - Teszem fel gyerekes kérdésem, de hát ez van ha az ember fia még nem találkozott szamurájokkal.
- Mi azt az utasítást kaptuk, hogy nem tudhatja meg Ebisu úr, hogy ninják vagyunk, mert gyűlöli őket. – Jegyzem meg a végére kérdésim indokát. A kérdésekre pedig az ágyam szélén ülve várom a válaszokat.

//Bocsánat most csak ennyi tellett tőlem. :/ //

**Aokaze Atsushi** Pént. Feb. 22 2019, 21:07

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

// Nyugi, mindenkivel megesik az ilyen. Előző körben én sem húztam el nagyon a dolgot. //

A formáció átbeszélését, továbbra is a falnak dőlve töltötted magadban elmélkedve. S csak akkor adtál hangot véleményednek mikor konkrétan téged kérdeztek. Ezután noha továbbra sem csatlakoztál be a beszélgetésbe, közelebb mentél az asztalt körülálló társasághoz. Ebből végre ők is látták téged is érdekel valamennyire a dolog. Miután senkinek sem volt ellenvetése a formációval kapcsolatban így a szemek ismét a térképre meredtek.
- A föld országának domborzata lehetővé teszi az útonállóknak, hogy szinte bárhol csapdát állítsanak. A sziklás terepen könnyen el tudnak rejtőzködni. Ezért szerintem ezen a két helyen nem valószínű, hogy támadásra kéne számítani. – Mutat a térképen két hosszabb egyenes szakaszra, amik egy síkságon mennek át.
- Valamint ezen a három helyen gondolom úgy, hogy nagyobb eséllyel csapnak le ránk. Ezért ezeken a helyeken még óvatosabbnak kell lennünk.
Ismét a térképre szegezi mutató ujját, majd mozgatja azt egyik helyről a másikra. Az első ilyen hely egy völgy, két kisebb hegy lábánál.
- Ez lesz az utunk olyan pontja, ahol a legtöbb szikla áll esetleges ellenségeinknek rendelkezésükre elbújni. Valamint az íjászoknak is jobb magasabb pontokról támadni.
Ujja következőnek egy olyan útszakaszon állt meg, ami mellett egy erdő fekszik.
- Gondolom nem kell senkinek részleteznem, hogy itt a legkönnyebb elrejtőzni közvetlen az út mellett. Ami miatt a támadásuk még gyorsabb lehet.
Az utolsó veszélyzóna már a határ közelében fekszik. Ami egy szerpentin út, fel a hegyre.
- Ez a pont több szempontból is veszélyes. Mivel egy meredek hegyoldalban lévő kanyargós útról beszélünk, oldalra biztos nem tudunk menekülni. Vagy előre, vagy hátra, de mivel a támadás is fent fog érni minket valószínűleg lefelé nehéz lenne menekülni. És a felfelé úton még jobban is kifáradunk mint egy nagyjából sík terepen. És ugyan úgy fenn áll a veszélye annak, hogy az ellenségnek lesznek íjászai számunkra talán elérhetetlen magasságokban. Nos ennyit akartam volna még megosztani veletek. Szerintem ennyi elég volt az agyalásból pihenjünk.
Mindenki egyetértett Sousuke véleményével, Amai átment saját szobájába szamurájok pedig ágyaikon kényelembe helyezkedtek. Sousuke csak leült annak szélére, míg Kaitó ugyan le is feküdt rá. De alváshoz még ő sem készülődött. Mivel a lány már nem volt jelen, nem kellett félned és kérdezősködni kezdhettél arról, hogy hogyan is harcolnak a szamurájok. Elvégre, ha ők ostobának tartanak miatta az nem számít hisz, valószínűleg többet nem találkoztok. De Amai klánod tagja, így vele gyakran találkozol így az ő véleménye fontosabb. Nem is beszélve arról, hogy tetszik is neked. Bár Amai esetében, inkább attól kellett volna tartanod, hogy megró, amiért nem végezeted el, amit kért. Hiszen kiadta a parancsot, hogy nézz utána a szamurájoknak.
Első kérdésedre Kaito bólint, hogy figyelnek. Másodikra kicsit elmosolyodnak.
- Semmi ilyesmivel nem harcolunk. Leginkább kardokat, azok közül is a leginkább használtak a katanák és wakizashik. Sokan egyszerre is használják a kettőt. Ritkán használunk naginatákat és íjakat.
- Anélkül adod ki magad szamurájnak, hogy legalább ennek utána néztél volna? Milyen fegyvert hoztál magaddal? - Kérdezi tőled Kaito, aki közben hozzátok hasonlóan felült az ágya szélére.

**Tensei Zento** Hétf. Feb. 25 2019, 16:25

A megbeszélés során Sousuke a térkép fölé hajol és úgy mutogatja el a domborzat hátrányait. Én is kéz kézzel az asztalra támaszkodom és a térképet felűlről nézzem meg alaposan.
- A föld országának domborzata lehetővé teszi az útonállóknak, hogy szinte bárhol csapdát állítsanak. A sziklás terepen könnyen eltudnak rejtőzködni. Ezért ezen a két helyen nem valószínű, hogy támadásra kéne számítani. - A síkság minden bizonnyal sima liba.
- Ez lesz az utunk olyan pontja, ahol a legtöbb szikla áll esetleges ellenségeinknek rendelkezésükre elbújni. Valamint az íjászoknak is jobb magasabb pontokról támadni. - A völgyes rész már necceseb. Nem kell sokáig gondolkodnom, hogy előrukkoljak egy számomra veszélyes és hajmeresztő ötlettel.
- Mi lenne, ha előre mennék és felderíteném a terepet? A föld alatt rejtőzködve ez könnyű lenne és mivel úgy is Sousukéval elől vagyok, akár magamra is vállalom. – Mosolyodom el Amai felé.
~ Most itt az alkalmam bizonyítani. ~ Jegyzem meg magamban. Remélem elfogadják ötletem, de ha kritikát kapok rá, akkor kezdő geninként annak is örülök, főleg ha elmagyarázza nekem valamelyik, hogy ez miért nem jó ötlet. Az erdős rész sem elhanyagolható, ott tényleg könnyű elbújni és egy esetleges felderítés sem oldhatja meg a problémát, de még mindig jobbnak tartom, mint csak számítani egy meglepetés támadásra. Akárhogy nézzük attól még az ellenségeink lesznek nyert helyzetben, ha ölbe tett kézzel belesétálunk a csapdába.
~ Viszont mit fogsz csinálni Zento, ha meglátod az ellenséget? ~ Minden bizonnyal vissza kéne rohanom, hogy jelentést tegyek, ám a szív is közbe szólhat. Nem szívesen hagynám, hogy Amai harcba keveredjen még ha elvileg erősebb is nálam, de a többiek élete is kockáztatva van, és a földesúr jelenlétében még jutuskat sem használhatunk, ami megint nekünk jelent hátrányt. Ez leginkább a szerpentines részen fog egyértelművé válni. Nem mászhatjuk meg chakrával a sziklákat a földesúr jelenlétében, így az íjjászok nagy gondot fognak okozni. Viszont a jövőt nem láthatom. Talán nem lesznek íjjászok és nem keletkeznek, majd ilyen jellegű problémák. Talán még a szamurájokra sem számítanak, csak a földesúr kíséretére.
~ Ki az a bolond, aki inkább nyíltan támadna, amikor lehetősége van lesből támadni? ~ Biztos, hogy lesznek íjászok. A megbeszélés hátralévő részéből nem vonom ki magam, de nem is mélyedek bele. Hallgatom ami elhangzik, de több hozzá fűzni valóm nincs, mivel úgy is minden a terepen fog eldőlni.

A szobában már más a helyzet. Sikerült mosolyt csalnom a két ipse arcára a hülye kérdésemmel, bár Kaitotól egy kis lecseszés is érkezik.
- Ne haragudj Kaito-san. Nem néztem utána. – Kérek elnézést először is.
- Egy Tantom van. Azt mondták ez is elég lesz. – Leveszem a hátamról a kést, és büszkén húzom ki résnyire, hogy pengéje megcsillanjon a gyertyafényben.
- Használtam már párszor. Ez legalább nem jelent újat. – Jegyzem meg döntésem okát. Egy Wakizashival gyakorolnom kellett volna, mielőtt a kezembe veszem.
- Ohh tényleg. Kaito-san megtanítanál pár mozdulatra. Kérlek kérlek kérlek! – Próbálom rávenni elég gyerekesen, de hátha beadja a derekát egy lelkes kisfiúnak.
- Valami menőt!...amivel…ő…letudok nyűgözni valakit. – Kérése végére kicsit elpirult. Talán a fiatal felnőttek is rájöhettek, hogy ez a valaki Amai lehet, és talán pár menő udvarlási tanáccsal is ellátják. Elvégre felnőttek járatosak lehetnek a csajozás terén, főleg ha ilyen menőn néznek ki.
Amenniyben Kaito elfogadja a dolgot, vagy esetleg Sousuke ajánlkozik fel rá, akkor szívesen fogadom és az este egy részét ezzel töltöm – töltjük, de utána kénytelenek leszünk ágyba bújni és kipihenni magunkat a holnapi fáradalmakra.

**Aokaze Atsushi** Kedd Márc. 05 2019, 09:41

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

Miután jobban közéjük áltál és elkezdtél részt venni a tervezésben, elő is állsz egy ötlettel, amiről te magad is tudod, hogy mekkora veszéllyel is jár. A csapat többi tagja csendben végighallgat, és átgondolják ajánlatodat. Végül Sousuke töri meg a csendet.
- Értékelem az ajánlatodat. Zento. De, mi lesz, ha idő előtt meg kell állnunk a nemes valami szeszélye miatt és előjön a hintóból, vagy csak simán kinéz, és nem talál ott? Vagy valami oknál fogva lebuksz, és elkapnak, vagy helyben megölnek. Ám ha út közben valami oknál fogva mégis adódna rá lehetőség, akkor majd élnénk az ajánlatoddal.
Ezután nem sokkal a megbeszélésnek vége lett.

- Nem megrovásnak szántam. Nem kell bocsánatot kérned. Csak meglepett a dolog. - Válaszol a férfi bocsánatkérésedre. Tantod elővétele után Sousuke feléd emeli kezét nyitott tenyérrel.
- Megnézhetném?
Ha átadod neki elő húzza a pengét a hüvelyéből és szemügyre veszi. Bal kezén szőrvágással teszteli élességét. Majd belenéz a pengehátba, hogy megnézze mennyire egyenes. Ezután egyetlen ujján megtartva, a kiegyensúlyozottságát nézi meg. Végezetül pár vágást ejt vele a levegőben. Miután végzett vissza csúsztatja a pengét a hüvelybe és visszaadja neked.
- Remek penge, a pengetükrön látszik, hogy szoktad használni. De az él azt mutatja, hogy jól karban van tartva.
Ha nem adod át neki a fegyvert, nem történik semmi, a szamuráj neheztelés nélkül leengedi kezét. További kérdésed, kérésed hallatán Kaito kicsit elgondolkozik. Fél percig tanakodik magában. Majd rád tekint.
- Látom a szemedben, hogy komolyan gondolod, amit mondtál. És, ahogy elnézlek, nem sokkal lehetsz idősebb, mint azok a kik elkezdik a tanulmányaikat szamurájként. Azonban sajnálatos módon nem teljesíthetjük a kérésedet. Először is nincs elég időnk. Másodszor nincs meg a kellő alaptudásod, harci alapállások stb. Harmadszor, ahogy a társam is mondta a fegyvereink leginkább katanák és wakizashik. A tanto nem elég hosszú az általunk használt harcstílus egyetlen technikájának sem.
Miután Kaito kifejtette milyen problémák állják utat ötletednek, lassan lefeküdtetek aludni hisz holnap hosszú napotok lesz.

Másnap reggel olyan 7 óra körül kopogtatnak ajtótokon. Reggelihez invitálva titeket, ahogy a vacsora ez is a konyhában történik, a személyzetnek fenntartott ebédlőasztalnál. Étkezés után visszatértek szobáitokba és felkészültök az indulásra. 30 perccel később a kúria bejárata előtt, a menetre kész hintó és a kísérőszemélyzettel(4 szolgáló, és 6 kevésbé képzett palotaőr) várakoztok. Az ajtó kinyílása után előlép a földesúr Mito úr, a harmincas évei közepén járó férfi. Ruházata tiszta selyem, szürke színű hakama és haori. Majd utána Ebisu is megérkezik.
- Uram ők a Vas országából küldött szamurájok.
- Örülök Ebisu, hogy végül feladtál azon törekvéseddel, hogy ninjákat is felkérjünk. - Néz komornyikjára, majd vissza rátok.
- Üdv a nevem Ebisawa Mito! A föld országának egy alacsonyabb rangú nemese vagyok. A gondjaitokra bízom magam! De előtte kérlek titeket, mutatkozzatok be!
Először Sousuke lép ki sorotokból, és meghajol a földesúrnak. Valószínűleg azért teszi, mert ő a csapat megszavazott vezetője. És a tegnap esti beszélgetésetek alapján, hogy megmutassa nektek shinobiknak, hogyan tisztelegnek a szamurájok.
- Üdvözlöm Mito úr! A nevem Abe Sousuke, a vas országának szamurája, és az önt védelmező szintén szamuráj csapat vezetője. Katanámat felajánlom az ön védelmére, amíg utazásunk végére nem érünk. Remélem a használatára, nem kerül majd sor.
Amint befejezte visszalép, és Kaito áll a helyér, meghajol és ő is belekezd:
- Üdvözlöm Mito úr! Nosaka Kaito vagyok, a vas országának szamurája. Felajánlom szolgálatomat az ön védelmére!
Kaito bemutatkozása után természetesen Amai következett:
- Üdvözlöm Mito úr! A nevem Erai Amai – a lány álnevet használ, hogy még csak véletlenül se lehessen a ninjákhoz köthető - a vas országának egy kisebb női csoportjának az Onna-bugeisáknak egyik elit tanonca. Kérem ne tévessze meg, hogy még csak tanonc vagyok, vagy hogy a másik nembe tartozok. Akár az életemet is feláldoznám önért! A wakizashimra esküszöm!
Amai bemutatkozásán a földesúr kedvesen rámosolyog, és bólint egyet. Erre a lány visszalép a sorba. Már csak te vagy hátra, vajon képes leszel meggyőzni őt arról, hogy te is a vas országából származol?

**Tensei Zento** Kedd Márc. 05 2019, 17:06

//Aokaze Atsushi - Földbe Gyökerezve//

A javaslatom sajnos elvetették, de legalább megkaptam, hogy miért és ebből csak tanulhatom. Egy bólintással nyugtázom a dolgot, talán Amai is hülyének néz most, de nem érdekel. Reméltem, hogy jó ötlet, de talán még az lehet. A jövő majd eldönti.
A szobában Sosuke elkéri a tantom és én örömmel át is adom. Alaposan megnézi a pengét és örömmel veszem vissza, mikor megdicséri.
- Arigato Sousuke-san. – Köszönöm meg teljes tisztelettel. Nem sokkal később Kaito-tól is választ kapok, aki értékeli igyekezetemet, de sajnos nemet kellett, hogy mondjon.
- Értem Kaito-san. Köszönöm az észrevételt. – Köszönöm meg neki is illedelmesen végül hátra dőlök a puha párnák közé, és még egy darabig a felettem lévő plafont bámulon.
~ Milyen tisztelettudók mind a ketten. ~ Jegyzem meg magamban, közben kezeimet a párnák alatt összefonom, hogy kissé kiemeljék fejem a kényelmetlen vízszintes tartásból. Nem szükséges sok idő, hogy a kimerítő út és társalgás után elaludjak.
Másnap olyan reggel hét óra körül kopogtatnak az ajtón reggelire invitálva minket, amit, mint este, a személyzet körében folytatunk. Igyekszem jól lakni, mert tudom a mai nap még fárasztóbb lesz, mint a tegnapi és sok energiára lesz szükségem, főleg, hogy csak fizikálisan fogok tudni harcolni, és legnagyobb fegyverem, a chakrámat, talonba kell helyezzem erre az időre. A szobánkba vissza térve összeszedem a felszerelésem, bár kissé megvagyok lőve, hogy mit vigyek magammal. Az övtáskám magamon hagyom, de a lábamról a kunai tartó tokot a háti táskámba rakom. Ilyen eszközök csak a ninjákon vannak, mint ahogyan Sousuke is elmondta, ilyen jellegű fegyvereket nem használnak. A Tantot kivételesen az oldalamra kötöm. Alapesetben a hátamon szoktam hordani, hogy ne akadályozzon a mozgásban, de ahogy láttam a két szamuráj az oldalán horda, így példában őket kell követnem. Miután lementünk az udvarra a kíséret és a hintó már ott állt. Próbáltam Amai mellett maradni és beszélgetésbe keveredni vele elütve a várakozási időt, de sajnos az nem tartott olyan sokáig, mint vártam. A kétszárnyú ajtó nyílt és kilépett rajta Mito úr és Ebisu a komornyikja. Mitu úr ruhája is egyértelműen kifejezi rangját és gazdagságát még ha egy alacsonyabb rangú nemes is.
- „Üdv a nevem Ebisawa Mito! A föld országának egy alacsonyabb rangú nemese. A gondjaitokra bízom magam! De előtte kérlek mutatkozzatok be. – Jelenti ki, amire én csak nyelek egy nagyott.
~ Azt hittem nem kell nagyon szóba állnom vele. ~ Jegyzem meg magamban, majd mint a csapat vezetője Sousuke lép ki elsőként és mutatkozik be teljes tisztelettel, majd Kaito. Amai is bemutatkozik állnévvel és egy hamis történettel.
~ Tehát nekem is valami hasonlót kéne kitalálnom. ~ Jegyzem meg magamban, majd Amai után én lépek színre és meghajolok Mito úr előtt.
- Üdvözlöm Mitó Úr…. – Próbálom leplezni szorongásomat amennyire csak tudom. ~ Álnevet Zento. Álnevet…~ Gondolkodom erőteljesen, aztán rájövök, hogy hazudnom sem kell, mivel csupán régi családnevemet használom, mielőtt még kiderült volna, hogy valójában a Tensei klán főági leszármazottja volnék.
- Hozuki Zento vagyok a vas országának tanonca. Kérem korom ne tévessze meg. Nem áll útjába bátorságomnak és elkötelezettségemnek. Bevallom első küldetésem, de kérem engedje, hogy bizonyítsak. Felajánlom a szolgálatom az ön védelmére. -
Mondom el bemutatkozásom, ami talán nem is hazugság. Bizonyítani jöttem és ezt meg is akarom tenni, remélem ennek Mito úr sem áll útjába. Ahogy észre vettem a szamurájok erénye a bátorság az elkötelezettség és az őszinteség. Úgy hiszem mindhármat bizonyítottam még ha a harmadikat átvitt értelemben is.

**Aokaze Atsushi** Kedd Márc. 19 2019, 23:17

// Tensei Zento - Földbe gyökerezve //

A két szamuráj észrevételeit megköszönöd, majd rövid pihenés után az ágyon elalszol. Másnap reggel bőséges étkezés után visszatérsz felkészülni az útra. Felszereléseid pedig most aszerint, helyezed el magadon, ahogy azt a szamurájok mondták, vagy láttál tőlük. Nem volt nehéz dolgod gondolkodás terén, elvégre a tantodon kívül mindenedet a táskádba kellett raknod elrejtve a földesúr szeme elől. Egyetlen fegyveredet, pedig oldaladra erősítetted, mint egy átlagos szamuráj. Nem sokkal később találkoztál is a védelmetekre szoruló személlyel. Aki egy röviden bemutatkozott nektek s tőletek is elvárta ugyan ezt. Amit társaid kezdtek, mutatva egy elfogadható sémát, majd te következtél. Ahogy Amait téged is egy kedves mosollyal bátorít.
- Úgy vélem ideje elindulnunk uram. - Tanácsolja neki a komornyikja.
- Igazad van, menjünk! - Adta ki a tényleges parancsot a férfi, utána elindultak a hintója felé. Miután a két férfi beszállt, a kocsis becsukta utánuk az ajtót és elfoglalta a helyét a gyeplőnél. Majd ti is körbe álltátok, ahogy azt tegnap este megbeszéltétek. Te Sousukéval a lovak előtt mentetek. További 2 testőr társaságában. Hátul pedig Amiai és Kaito, mögöttük további négy testőr és két cseléd.

Utatok eleinte könnyű volt, tempótok nem volt megterhelő. Viszonylag sík és akadálymentes úton haladtatok. Ezért a lassú tempótok ellenére gyorsan haladtatok. Körülbelül fél óra utazás után elértetek az első olyan területre, amit a megbeszélésen kiemeltetek, az első kopár síkságra. Itt tudtatok engedni kicsit a védelmeteken. Hiszen messze ellátni. És ha bárki feltűnne a horizonton, mire elér titeket már fel tudtok készülni. Sőt elébe is menni az egésznek és a harcosok meg is indulhatnak feléjük, hogy ne a földesúr közvetlen közelében dúljanak a harcok. A síkság elhagyása után, utatok nehezedni kezdett. Kisebb dombokon is át kellett haladnotok, még egy hosszabb hasadékot is meg kellett kerülnötök, mivel híd nem volt a min átkelhettetek volna rajta. A falvakat pedig próbáltátok kerülni. Nagy tömegben egy-egy bérgyilkos könnyebben megbújik. Utazásotok 2 órájában elértétek az első olyan kiemelt helyet, ahol kiemelt óvatossággal kell figyelnetek. Ahogy azt a megbeszélésen mondták, a hegyoldalakban sok kisebb nagyobb szikla volt, amik alkalmasak arra hogy egy-két ember elrejtőzzön mögöttük. Némelyek közt pedig volt akkora hely, hogy egy kisebb csapat könnyen elrejtőzhet úgy, hogy nem is lesznek távol egymástól. Szerencsére néhány felettetek áthaladó madáron kívül mással nem találkoztatok az áthaladás során. A völgyön túl volt egy kisebb nagyjából 100m2-es sík terület. Ennek elejénél Ebisu kihajol a hintó ablakán.
- Mito úr elfáradt az utazás során szeretne itt megpihenni! - Mondja a kocsisnak, de ti is halljátok hisz nem vagytok olyan messze. Miután a hintó megáll, azt a részt, ahol a földesúr fog tartózkodni körbe veszik testőrei. Csak utána lépnek ki a hintóból. Közben a cselédek, egy összeszerelhető kempingasztalt is hoznak egy székkel. Miután lerakják és helyet foglal a férfi, frissítő gyanánt egy pohár vizet szolgálnak fel neki, citromkarikával, hogy valami ízt is adjanak neki. Majd az útra csomagolt élelem egy részét is felszolgálják neki. Igaz nektek továbbra is figyelni kell, de ti is meg tudtok pihenni egy kicsit és szükségletiteket is ki tudjátok elégíteni a pihenő alatt.

**Tensei Zento** Csüt. Jún. 27 2019, 15:04

Úgy tűnik bemutatkozásom hihető volt akár csak az álnevem. A földesúr akár csak Amait engem is egy kedves mosollyal bátorít. Az indulásra kiadott parancs után elfogalom a helyem, ahogyan az a megbeszélésen elhangzott.
~ Remélem biztonságos utunk lesz. ~ Ha bár ez a gondolat jár a fejemben, valahogy még sem elégednék meg vele, mivel egy egyszerű sétálgatásban nem tudok bizonyítani, csupán annyit, hogy a küldetést elvégeztem. Talán pont ez lenne a lényeg? Erre akar tanítani az élet? Hogy mindent csak sorjában csináljak és ne akarjak egyszerre sokat. ~ Nem, az nem lehet. ~ Már elindultunk. Egy ideje sétálunk már, de Sousuke nem tűnik túl beszédesnek így csupán csak a gondolataim maradnak. Miért kellene pont nekem lassítani? A sérülésem miatt? ~ Nem ez nem fog megakadályozni. ~ A tensei klán következő vezető jelöltjeként azaz „hercegként” nem lassíthatok. Meg kell mutatnom mindent a klán jelenlegi vezetőjének Jagi-samának, aki nem mellesleg Raion és Nagato Tensei apja.
Az út sokáig könnyű volt. Volt időm a gondolataimba merülni és firtatni a jövőmet, miközben bizonyítási vágyam csak még inkább nőt. Alig fél óra után elérkeztünk egy síkságra amit a megbeszélésen is elhangzott, majd a hídhoz, míg végül a sziklás részhez.
~ Innentől lehet veszélyre számítani. Nem lankadhat a figyelmem. ~ Rövidesen egy körülbelül 100 m2-es sík területre érkeztük ahol a komornyik megállj parancsolt. A cselédek ugrottak. Egy kempingasztal és egy kis szék kapott helyet a földesúr előtt és alatt, míg végül a hűsítő víz egy kis citromkarikával megspékelve.
~ Chö. Nagy luxusban van. ~ Én is lehetnék, ha akarnék. Ha tudnák, hogy ki vagyok. Ami viszont ennél is fontosabb én még mindig Iwagakure shinobija vagyok, aki jelenleg küldetésen van. A pihenés következtében iszok egy pár korty vizet és eszem is pár falatot a magammal hozott élelemből, és mosollyal az arcomon figyelem Amait, aki a túlsó oldalon van. A helyemet nem hagyhatom el, pedig nagyon oda mennék hozzá csak, hogy halljam a hangját, hogy velem foglalkozzon, de ezt jelenleg nem szabad megtennem. A távolban a sziklákat fürkészem. A figyelmem nem lankad és ha kell azonnal előrántom a Tantom.

**Kitsune Haruka** Szer. Júl. 17 2019, 16:43

// Tensei Zento - Ismerd meg az utad //

Könnyű útra vágytál, mégis valahol mélyen benned bújkált egy apró érzés, mely a bizonyításért vágyakozott. Tényleg ez lenne az út melyet majd követned kell? Egy unalmas monotónia, mely egymást követve, mindig csak egy vonalon mozog. Minden egymást követ, s a dolgok majd könnyedén siklanak egymás után egy röpke élet egésszén? Ezt te magad sem hiheted el, bár egyre mélyebben elmerülsz önnön elméd mélységeibe. A séta, mely könnyednek tűnik nem tartogat különösebb eseményeket, társad csendesen ballag melletted, mégis olyan érzés, mintha te csupán állnál, s öngamadban szinte egy lépést sem teszel előre. Haladsz, mégis csupán egyhelyben toporogsz, s talán ez a legrémisztőbb, ez az, melyet egy ember, a te titulosodban nem tehetne meg, igaz? Mégis, az érzés, ott van mélyen benned, a lelked méllyén , s tudod...előbb utóbb lépned kell. Te vagy kinek kezébe kerül majd a klánod sorsa, s tényleg ennyi lenne hát, ennyi amit tehetsz? gyenge embereket kísérgetsz, s mint ki jól végezte dolgát hagyod folyni a dolgokat? Apró munkákat vállalva akarod megszerezni az áhított célt, s azt hiszed a semmiből fog az öledbe hullni a siker? Ha valamit el akarsz érni bizonyítanod kell, hogy elég vagy hozzá, hogy megütöd a mércét, s , hogy képes vagy tovább vinni az örökséget, mit a tenyeredbe helyez a sorsod... s, ezt jól tudod. Tudod, hogy nem elég sétálgatni egy szekér előtt, s egy semmirekellő vagyonos embert védeni, némi alamizsnáért.
Többet kell mutatnod, s talán nem ez a küldetés az, mely hatalmas izgalmakat fog mutatni, s mellyen az erődre igazán szükség lesz, mégis lehet, hogy ezen kicsiny lépéssel leszel közelebb egy hatalmashoz, mely az életed formálója lesz. Volt időd magadba nézni...bár némi kisebb-nagyobb akadályba ütköztetek, mégis nem igényelt nagy erőfeszítést a továbbjutás. Kis idő elteltével egy kisebb sík területre érkeztek, mely az uraság számára tökéletes pihenőnek tűnik, tényleg valami úri nép, hisz ennyi idő után pihenőt tart? Láthatod, hogy gazdag, s gazdag között is van különbbség. Hisz jómagad is hordhatnád fenn az orrod, mégis most is a kötelességed végezve vagy itt mellete, nem pedig nagyúr ként, megvédve ellenségeidtől heverészel a lány szellő súrolta füves síkség közepén, körbeállva millió emberrel, s szinte a levegő is félve érintheti orcád. Minden ember különböző, s ő amolyan kényelmesebb fajta. De ahoz, hogy elérj valamit tenned is kell érte, nemigaz?
Miközben oltottad szomjad, s éhséged, a szemeid valahogy megakadnak Amain, s figyelve őt, valahogy elfog az érzés, mi ez? Féltékenység? Azt, akarod, hogy hangja a füleidhez érjen, s hogy szemei a tieidbe tekintsenek, s szinte ahogyan a szellő elsuhan melleted, mintha ő érintene meg? Talán a képzeleted játéka, melynek most nem dőlhetsz be, hiszen figyelmed nem lankadhat. Bármikor átcsaphat eme könnyed küldetés, egy nehéz csatává. Figyelmednek itt kell lennie, így erőt kell venned magadon, s nem oda figyelni, hová a szíved húz, hanem oda, hová az eszed vezet.
A távoli sziklákat figyeled, melyek csupán csendesen állnak önmagukban, s a fák körülöttük, mintha a szél játékosan rohangálna köztük. Minden olyan nyugodt és békés, egyenlőre semmi veszélyeset nem látni. Mindenki figyel a védelemre, mégis talán kicsit enyhülnek pár perc elteltével, mind láthatják, hogy semmi veszélyes nem fenyeget, csupán te érzel valami furcsát, mintha zavarna valami, de te magad sem tudod mi az. Rossz előérzet kerít hatalmába, de talán csak túlbonyolítod a dolgokat? Mindenki nyugodtnak néz ki, akkor te mégis miért érzel valami furcsán rosszat... Eltelik pár perc, de semmi különös nem történik, majd kissé távolabb, a síkság szélén az egyik szikla mögött valami árnyékot veszel észre. Valami megmozdult mögötte, majd egy másik szikla mögött is kicsit odébb. Két valami, vagy valaki? De mi? Lehet, csupán állatok? Vagy valami veszélyesebb? Nem tudhatod, de amint közelebb merészkedsz vagy merészkedtek ( amennyiben szólsz másoknak is ) , a hozzád/ hozzátok, közelebb eső szikla mögé benézve egy ártatlannak tűnő nyuszika pislogott vissza rátok, s amennyiben az égre tekintetek elég sötét felhők gyülekeznek. Az uraság emberei hamar szedelőszködni kezdenek, s mintdent visszadobálnak a kocsiba, elsőként a védelemre szoruló utast, s lassan vissza kellene sietneted / sietnetek ,hogy minden indulásra készen legyen.
Határvidékek - Page 4 YoungUnfoldedCaterpillar-size_restricted

Egy esőcsepp a karodra, majd egy az orrod hegyére esik, s szinte hallod, ahogyan tovább indul a menet, félbeszakítva a pihenőt. A eső hírtelen jött, s a nyúl... minden csak véletlen lenne? Tovább sietsz, hagyva a másik követ, de ott is csupán egy nyúlacskát találtál volna, valahogy ez a gondolat motoszkál a fejedben, miközben tovább indultok, s az eső zuhogni kezdett. Az út előttetek kissé ködössé válik, a milliónyi esőcsepptől, mely a fölre zuhan szinte egy pillanatnyi idő alatt, nehéz belátni, de mintha lassan egy alak formálódna ki előtted. Egy emberi alak, az út közepén, sötét, s szinte semmit nem látni belőle... fenyegető? vagy csak egy utas? Hogyan reagálsz... úgy tűnik csak áll, s talán azt várja, hogy közelebb érjetek? vagy csupán nem tudja hová tart ebben az ítéletidőben, melyben ti meneteltek.
Határvidékek - Page 4 Tumblr_mvqvyrEJwG1sufzbxo3_500

Határvidékek - Page 4 Tumblr_mvqvyrEJwG1sufzbxo3_500

Már nem is olyan békés ez az út, igaz? Az esőcseppek hidegek, az árnyék előtetek áll, s talán te vagy ki elsőnek észreveszi, majd társaid is felfigyelnek, s a menet megáll. Ebisu kinéz a kocsiból, majd int nektek.
- Mire vártok? Nézzétek meg ki az. - Mondta, majd vissza húzodott a kocsiba, s ti első lépteiteket teszitek meg az árnyék felé, miközben valami furcsa közeledő tárgyat veszel észre magad előtt, gyorsan jön de mi is az? Ahogy elég közel kerül már látod, egy kunai, s szinte alig tudtál kihajolni előlle az esőben, a kunai mégis olyan egyenesen suhant, mintha meg sem kottyanna neki a zuhanó ezernyi vízcsepp. Mégis milyen erővel dobhattál el? Egyenesen beleáll a kocsi oldalába, melyre Ebisu ujra kitekint. - Mégis mire vártok? - Hangzott kissé dühösen, majd saját őreik körülvették a kocsit, melyből látszott, a harc rátok marad. De kivel? s, hogyan ? A békés, s unalmas kis utazásotok... átalakulni látszik...

Ajánlott tartalom