Határvidékek

// Ebisu – Ahol a part szakad //
A csapatvezetőnknek tett aggodalmam süket fülekre talált. Vagy, ha nem is így volt, érdemi reakciót nem érdemelt. Ez egy kicsit rosszul esett, de meg kellett emberelnem magam. Volt még mit tanulnom, nem véletlen voltam még csak Genin. A későbbiekben sem fogom vissza az esetleges javaslataimat, s ha azok rossznak is bizonyulnak majd, a majd nálam tapasztaltabb Jounin biztosan ki fogja azokat javítani. Így meg tanulhatok majd, hogy a későbbiekben jobb lehetőségeket tudjak tenni, ha majd lesz rá alkalom.

A csapat fele a faluba ment, nekünk meg kint kellett folytatnunk a küldetésünket. Ruit követtem, amerre utunk vitt. Ha a küldetésünk arról szólt volna, hogy ki tud tovább menetelni anélkül, hogy észre venne őket bárki is, félsikert arattunk volna. Az elmúlt események miatt, nem szívesen mentem volna le megint a föld alá, de nem volt más választás. Félre kellett tennem aggodalmam, mert a faluban lévő társaim kijuttatása volt most az elsődleges feladat. A kb húsz perces séta alatt, a táj is megváltozott. Sziklás területre értünk, ahol hamarosan meg is pillantottuk a lejáratot. A menetelés közben figyeltem a társaimat és néha elkaptam Shizu tekintetét is. Próbáltam egy bátorítóbb mosollyal tartani benne a lelket, de ez inkább magamnak is szólt, sem mint csak neki. A járatba viszont mindenki lement. Egy őrt sem hagytunk hátra, ami meglepett és bosszantott, de Rui volt a vezető, biztosan így látta jónak.

Elindultunk lefele a járatban. Shizu jelzésére, mindenki arra vette az irányt. Vékony patakhoz értünk, amit egy vasrudakkal elzárt akadály keresztezett. Rui tapasztalatból azonnal elkezdett tervet kitalálni, de hamar meg is akadt a szavakban. Javaslatot kért tőlünk, amire Mitsuko előállt egy ötlettel.
– Ez jónak tűnik, segítek én is. –Sok mindent nem fedtem fel a képességeimből és ez így volt jó. Annyit tudtak rólam, hogy medikus vagyok; Rui azt, hogy idézni is tudok. Most szűk körben, de azt is felfedem, hogy képes vagyok egy elem uralására. Mitsuko mozdulatait leutánozva, a patak vízét én is a kezeim köré vonnám és abba chakrát koncentrálva igyekeznék a rácsokra irányítani a mennyiséget. Igyekeznék minél több erőt kifejteni és reménykedtem abban, hogy ketten meg tudjuk annyira mozdítani azokat, hogy a később menekülő társaink átférjenek rajta. Ám ez a nyugodt feladat máris nem volt nyugodt tovább. Rui jelzett, hogy társaságot kapunk és nem a legjobb értelemben.
– Csodás… –morogtam az orrom alatt és a technikát feloldva, függetlenül annak sikerességétől, megindultam kifele a parancsra. Mitsuko meglátása jó volt a véleményem szerint. A ragacsba remélhetőleg beleragadnak majd, de ha mégis sikerül átjutniuk rajta, akkor én sem voltam tétlen. A patakot kihasználva (amennyiben még a közelben van), kicsivel több chakrát beleadva, kézjeleket kezdtem formálni és a Suiton: Suiryuudan no Jutsu-val ajándékoztam meg az esetleges támadóinkat. Utána pedig egy kunait vettem a kezembe és felkészülten próbáltan meg várni a ránk leselkedő veszélyt.

//Köszönöm a lehetőséget, hogy még írhattam^^//

Használt technika:
Suiton: Suiryuudan no Jutsu

Ez a Ninjutsu beletartozik a legnehezebb Suiton Ninjutsuk közé. Ennek összesen 44 kézjel kell, ami miatt a technikát minimum tíz másodpercig tart véghezvinni. Ez nagyon nagy hátrány is lehet egy ütközet során. A technika másik hátránya, hogy megköveteli a vízben való tartózkodást a technika végrehajtása alatt. Ha nincs meglévő víz, akkor a ninjának nagyon sok chakrába kerül a technika létrehozása.
Magyar név: Víz Elem – Vízsárkány Jutsu
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Ökör, Majom, Nyúl, Patkány, Vadkan, Madár, Ökör, Ló, Madár, Patkány, Tigris, Kutya, Tigris, Kígyó, Ökör, Kos, Kígyó, Vadkan, Kos, Patkány, Majom, Madár, Sárkány, Madár, Ökör, Ló, Kos, Tigris, Kígyó, Vadkan, Patkány, Majom, Nyúl, Vadkan, Sárkány, Kos, Patkány, Ökör, Majom, Madár, Vadkan, Patkány, Kígyó, Madár
Chakraszint: 300
Használói: Hatake Kakashi, Momochi Zabuza, Shibuki, Hoshigake Kisame, Oki, Nidaime Hokage

// Ebisu – Ahol a part szakad //

Sikerült kijutnunk a barlangból. Rui ismeretlen technikát alkalmazott, ami kicsit lelassította a mozgásban, de valami azt súgta, hogy a védelem miatt tette azt, amit. Én inkább minél gyorsabban ki akartam jutni a járatból, mert egy támadás esetén a nyílt terep kicsit kedvezőbb, mint szűk járatokban harcolni. Szerencsére kijutottunk és ez is volt a lényeg. Kellő távolságba mentem a barlang szájától és lélegzetemet visszafojtva vártam, hogy a ránk leselkedő veszély felfedje magát. Mitsuko létrehozta a technikáját, ami remélhetőleg tesz az ellen, hogy könnyedén kijusson az ellenség.

Aztán csend… Robbanás hallatszódott és füst tört elől a barlangból. Annak martalékából egy alak kezdett el kifele mászni a földön és segítséget is kért. Ösztönösen léptem előre egyet, de kár volt. Már nem segíthettem rajta. Egy tűz elemű technika végzett vele kegyetlen módon. Mind a látvány, mind a szagok gyomorforgatóak voltak, de próbáltam elnyomni az undort és az érzelmeimet. Visszaléptem a helyemre és kézjelekbe kezdtem. Sok pecsétet kellett megalkotnom és muszáj is volt sietnem velük, mert nem akartam megtudni, hogy ki lép majd ki a barlangból. De nem voltam elég gyors… Vagy de? Nem. Egy vörös szempárral néztem farkasszemet és abban a pillanatban úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna mindent, ami a jutsum további kézjeleire vonatkozott. A fájdalom pedig nem sokkal utána hasított belém. Döbbent arccal és bal oldalamat fájlalva estem a földre. A csapódás pillanatában, az eddig beszorult levegő fájdalmas ordításba torkollva tört ki belőlem. Mindjárt jött is Rui parancsa, hogy védjenek engem a többiek. Milyen férfias… nekem kéne védenem a lányokat, nem fordítva… A nyugtató szavak valamelyest jól estek. Próbáltam felülni a földön és amint ezzel megvoltam, fájdalmas mosolyt erőltettem a képemre.
– Voltam már jobb helyzetben is… azt hiszem tudok… –Szavaimmal ellentétben, mikor próbáltam talpra állni, visszarogytam a földre. Csak ekkor realizáltam azt is, hogy a bal kezemen egy ujjam odaveszett… Elkerekedett szemekkel néztem a hiányát. Talán emiatt nem érzékeltem azonnal, hogy Rui nevén nevezte támadónkat. Ha ez valóban igaz volt –már pedig minden jel arra mutatott, hogy valóan egy Uchiha az ellenfelünk– kevés esélyt láttam a legyőzésére. Menekülnünk kellett volna, sérülten pedig kevésbé vagyok hasznos.

Próbáltam némileg fedezékbe húzódni, vagy ha kaptam segítséget, akkor hálásan fogadtam el. Éreztem, hogy bal oldalam sajog, mint a &@>#&@#... Jobb kezembe kezdtem el koncentrálni a chakrám és a Shindan segítségével felmérni az állapotom.
– Megleszek… Az ujjam oda és az oldalamon lévő lyukon kívül nincs súlyosabb sérülésem. Az alsó bordáim sajognak, de belső szervet nem ért a támadása. Segíteni egyelőre nem tudok, igyekszek rendbe hozni magam. –Beletellett némi időbe, mire sikerült alaposan megvizsgálnom magam. A sokk és a fájdalom nem hagyott kellően koncentrálni, hiába akartam kizárni az utóbbit. A Shousen Jutsu volt a következő technika, amit alkalmaztam magamon. A bordáim sajgását és a tátongó űrt a testemen igyekeztem mihamarabb rendbe szedni, amennyire csak tudtam. Mert ahogyan érzékeltem, a környezetemben megkezdődött a harc az Uchiha ellen. Reméltem, hogy az esetlegesen talált fedezék kellő védelmet nyújtott, vagy sikerült olyan helyre mennem, –egyedül vagy segítséggel– ahol nem akadályozhattam a harcot, ameddig nem voltam olyan állapotban, hogy segíthessek társaimnak. Az öngyógyításon kívül pedig arra törekedtem, hogy megfigyeljem a csatát, hátha észrevehettem valamit, amit előnyünkre fordíthattam.

Használt technikák: :

Ezzel a technikával a használó az ellensége testébe, pontosabban a teste köré irányított chakrával bénítja meg annak mozgását, amihez folyamatos koncentráció kell. A technika létrehozásához az ellenfél megérintésére van szükség, vagy egy közvetítő anyagra, amin át képes áramoltatni a chakráját a használó. Kivételesen magas chakrakontroll esetén a használó már képes érintés nélkül is létrehozni a hatást. Mivel a Kanashibari a támadó chakrájával blokkolja le az áldozat testének egészét, chakra felszabadításával lehet ellene küzdeni; azonos szintű használók esetén a hatás maximum pár másodpercig tart ki, ha az ellenfél próbálkozik megtörni azt.

// Ebisu – Ahol a part szakad //

Gyors és erős ellenféllel álltunk szemben. Ezt a saját bőrömön tapasztalhattam meg nem is olyan régen. Szerencsére sikerült megfelelő fedezéket találnom és a gyógyításomra koncentrálni. Emellett persze igyekeztem felmérni a környezetet is. A többiek annak ellenére, hogy szerintem most harcoltak először együtt, egészen jó kombinációt hoztak össze. Ami feltűnt, hogy furcsán beszélt, fáradt és furcsa információkat ejtett el. Az igazság tartalmát egyiknek sem tudhattuk biztosra, főleg nem az őrségváltásos dolgot. A legérdekesebb szótöredék az „ébr” rész volt.
~ Nincs olyan régóta ébren? Ez mit jelenthet pontosan? Eddig aludt vagy mi? Nem… Az logikátlan lenne… Valami nem stimmelt, rá kellett jönnöm, hogy mi nem. Az Uchiha klán kihalt… lehet, hogy mégis volt több túlélő, akik valamilyen technikának köszönhetően eddig alvó állapotban volt? Sok időt vártak akkor, hogy felébredjenek és miért pont most? Lehet, hogy azok a massza lények egy Uchiha tulajdonságait is fel tudják venni? Valahogy sebet kéne ejteni rá, hogy vérzik-e egyáltalán… ~Túl sokat gondolkodtam, de emellett folyamatosan koncentráltam a gyógyításomra és diagnózist állítottam fel az állapotomról. Rui parancsára egyszerűen bólintottam csak. Eszembe sem jutott még bármit is lépni a támadóm felé. Nem voltam még olyan állapotban, hogy bármi érdemlegeset tudnék tenni ellene, meg úgy egyébként sem. Maximum néhány shurikent tudtam volna felé küldeni, hogy a mozgását megakadályozzam az adott irányba és az erősebb társaim csapásai tereljem; de nem tettem.

Ellenségünk támadásba lendült. Ösztönösen léptem hátra két lépést és arra az időre megszakítva a gyógyításom. Újabb fedezéket kerestem és folytattam a foltozásom. Ha jól érzékeltem, engem nem vett célba, mert nem támadtam rá, ahogyan a többiek. Ezt kellett a későbbiekben kihasználnom. Bal kezem a hátam mögé próbáltam meg rejteni úgy, hogy ellenségünk ezt ne vehesse észre. Nem zárhattam ki azt a lehetőséget, hogy figyelt rám, fel kellett készülnöm a védekezésre vagy egy esetleges támadásra. Hátam mögé rejtett kezembe igyekeztem chakrát koncentrálni. Rui már bevetette ezt a technikát ellene és én is ugyanezt terveztem, csak kicsit megcsavarva a dolgot. A Chakra no Mesu-t vetném majd be ellenségünk ellen. Azonban a chakrát nem engedném ki a kezem köré, hogy felvegye a kékes aurát, csak akkor, ha támadást kell hárítanom ellene. Ha alkalmam adódna rá, úgy próbálnám meg bevetni a technikámat, hogy megpróbálom megérinteni és így a felgyülemlett chakrát átvezetni. Vagyis a Chakra no Mesu-t az áldozat testén belül létrehozni. Lehetőségimhez képest fontosabb érzékszerv közelében vagy azt eltalálva. De már annak is örülnék, ha alkalmazni tudnám megfelelően, ha kell.

//Köszönöm a haladékot ^^//

Használt technikák:

// Ebisu – Ahol a part szakad //

Felvetett bennem pár dolgot az ellenfelünk észjárása. Békén hagyott, miközben gyógyítottam magam. Ez némi tiszteletet érdemelt, elvégre nem mindenki hagyná azt, hogy a sérült ellenfele meggyógyítsa magát. Vagy csak annyira lefoglalták a többiek, hogy nem volt ideje rám. Erre egészen kicsi esélyt láttam. Mindenesetre a Chakra no Mesu készenlétben volt és nem voltam rest alkalmi sem. A folyamatos önvizsgálat is meghozta z eredményét: vélhetőleg már képes voltam komolyabb fájdalom nélkül mozogni. Még egy kis ideig koncentráltam a gyógyításomra, de az események ezt nem hagyták. Mire reagálhattam volna arra, hogy Shizu csapdába esett, Mitsuko már azon volt, hogy segítsen rajta. Csapatunk vezetőjét füst vette körül, a mási két lány pedig vélhetőleg biztonságban tudhatják magukat néhány pillanat erejéig.

A pihenésemnek annyi lett, mikor megpillantottam a felém rohanó Uchiha alakokat. Bajban voltam: öt ellenfél igyekezett keresztbe tenni nekem és ráadásul egyszerre. Ahogy fel tudtam mérni a terepet, nem csak én kaptam ilyen áldást. Nem számíthattam segítségre, magam kellett megoldanom a helyzetet. Az ellenfelünk fáradt volt, véleményem szerint fogytán volt a chakrájából. Meg kellett tudnom, hogy ezek a másolatok milyen klónok is valójában. Konohai shinobi volt, feltételezhetőleg Kage Bunshin-ok. Akkor viszont nagyobb bajban voltam, mint akartam. A gyógyításomat abbahagytam és abba a kezembe is elkezdtem koncentrálni a chakrámat a Chakra no Mesu-hoz. Előtte viszont elővettem egy shurikent és két robbanójegyzettel ellátott kunait is. Előbbit az egyik klón felé hajítottam, reménykedve abban, hogy ezzel sikerül némi információt szereznem a típusról: már ha betalál. A két kunait pedig úgy próbáltam meg elhajítani feléjük, hogy a talpuk előtt landoljon és abban a pillanatban fel is robbantanám azokat. Az elhajítás után a chakrámat kiereszteném a tenyereimbe, ezzel felvéve a Chakra no Mesu kékes auráját. Nem volt kenyerem a közelharc és igazából semmiféle harc. Itt viszont nem volt lehetőségem elmenekülni, főleg nem abban a tudatban, hogy a társaim itt maradtak volna az ellenféllel. Mély lélegzetet vettem és úgy vártam a rám leselkedő veszélyt. Fogalmam sem volt, hogy a klónok eltávoztak volna vagy sem, de ha támadás érne általuk, a védekezésre fektetném elsősorban a hangsúlyt. Közelharci támadásaikat elkerüléssel vagy a chakrapengék segítségével hárítanám és támadnék vissza a megfelelő pillanatban. Ha technikát használnának, megpróbálnék úgy helyezkedni, hogy egymást süssék ropogósra vagy elkerülném az egészet.

//Felszerelés:
– Shuriken: -1 db (maradt 4db)
– Robbanójegyzetes kunai: -2db (maradt 3db)//

Használt technikák: :

// Ebisu – Ahol a part szakad //

Föld, homok és füst. Tudtam már az kunaiok eldobása pillanatában, hogy kevés haszna lesz a robbanásnak. A másolatok mivoltát próbáltam meg kideríteni és fél sikert arattam csupán. Ami jobban aggasztott viszont, hogy Mitsuko mentőakciója nem sikerült olyan fényesre. Elkerekedett szemekkel figyeltem, ahogyan Shizu teste csak repült és egy reccsenéssel ért földet. Ösztönösen mozdultam volna irányába, mert az nem lehetett, hogy neki ott most vége legyen. Erős volt az ellenfelünk, de mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy a bajtársan életben maradjon… ha nem volt még késő természetesen. Mindennél fontosabbnak tartottam azt, hogy egy társam se essen el, ha én ott voltam. Muszáj volt megmentenem, megtennem mindent, ami csak képességeimhez mérten megengedhettem. Tartoztam neki egyébként is az előbbi miatt. Léptem egyet Shizu irányába, figyelmen kívül hagyva a rám leselkedő veszélyt. Csapatvezetőm szavai zökkentettek ki ballépésemből, mely valószínűleg az életembe került volna. Kapkodtam a fejem, honnan érkezhetett a tűz, de sokat nem kell azon gondolkodnom, hogy elszédülök-e. Örült sebességű tűzfal közeledett felénk, menedék pedig nem igazán volt. Rui gyorsan adta ki a parancsokat. Semmi olyan technikám nem volt, ami használható lenne. A vízsárkányhoz rengeteg kézpecsét kellett, és mivel nem volt a közelben semmi víz, sok chakrát emésztett volna fel. Kockázatos lett volna a bevetése. A kulacsomban lévő kevéske víz meg maximum párásítónak lett volna jó, szóval nulla… bebújtam inkább a fedezékbe és vártam… Bíztam abban, hogy a védelem kitartott, amennyire kellett neki. Rui pedig bizakodás jelét adta meg nekem. Megerősítette, hogy Shizu életben van és itt volt az esélyem, hogy tegyek valami hasznosat is.
– Itt nem fogom tudni ellátni. El kell vigyem olyan messzire, amennyire csak lehetséges. Engem hagyott egy ideig, hogy befoltozzam magam, de nem hinném, hogy ismét megtenné ezt a szívességet. Most lehet itt az idő, hogy visszavonuljunk. Ha sikerül elmenekülnöm Shizuval, ketten még kevesebbek lesztek ellene. –Hadartam el aggodalmam Rui felé, ha még nem voltunk szénné égett emberi maradványok. Egyiküket sem hagyhattam hátra. Tapasztalatlan voltam még, de annyira talán még én is jó voltam, hogy némileg megosszam az ellenfél erejét és ezzel egy kicsit is gyengítsem őt. Viszont Shizu ellátása volt az elsőszámú prioritás. – Megpróbálok olyan messze jutni, amennyire csak tudok Taichō, de vigyázzatok magatokra. Nem tudok hátra hagyni árnyékklónt, hogy gyógyítson. –Intéztem még gyorsan szavaim Rui felé és aztán Mitsukora néztem. – Bátor és erős vagy. Bízz magadban és menni fog minden. –Ezzel még magam is nyugtattam egy kicsit. Fogalmam sem volt, hogy menni fog-e, de meg kellett próbáljam…

Abban az esetben, ha túléltük sérülés nélkül, Shizu irányába kezdenék el rohanni, amilyen gyorsan csak tudtam. Bíztam Ruiban és abban, hogy képes lesz nekem időt nyerni, de fel lennék készülve arra is, ha ellenségbe akadályozná utam. Shizuhoz érve megszüntetném a kezemben lévő chakrapengét. Nem nézett ki túl jól, de egy olyan támadás után, amit bekapott, csodálkoznék is, ha épségben megúszta volna. Gyors szemmel látható felmérést követően kézjelekbe kezdtem és az égett karjára helyeztem két pulzáló medúza szerű lényt. A beléjük fektetett Irio chakra remélhetőleg megteszi a hatását és legalább a vérzést elkezdi csillapítani és ha csak minimálisan is, de elkezdi helyreállítani az elhalt szöveteket. – Néztél már ki szebben is. Na kapaszkodj. –Mielőtt hátamra vettem volna Shizut, még hátranéztem a csatajelentre. Ha lehetőségem volt a menekülésre, hátamra vettem a lányt és visszavonulót fújtam abba az irányba, amerről érkeztünk. Biztonságos hely kellett minél hamarabb, hogy elláthassam Shizut… Ellenállásban nem reménykedtem, de ha beleütköznék, lehetőségeimhez mérten igyekeznék védekezni.

Használt technikák:

// Ebisu – Ahol a part szakad //

Másodpercek tört része alatt történt minden. A lángok csak közeledtek a védelmünkhöz, amit a két kunoichi kombinált össze. Ahogy megtörtént a gőzrobbanás, a lángok csak haladtak tovább. Szerencse, hogy a kőfal is itt volt. A verejték ömlött rólam a hő miatt, muszáj volt megtörölnöm a homlokom és kiigazítani onnan a rátapadt tincseimet. Szó szerint izzasztó egy harc, de már az is csodaszámba ment, hogy eddig túléltem… és ekkor még nem is tudtam azt, amivel később szembesültem. Szinte azonnal kilőttem abba az irányba, amerre Shizu-t véltem, miután egy bátorító mosolyt is megeresztettem Mitsu felé. Bíztam abban, hogy Rui feltartja majd az ellenségünket, de azért én is meg akartam bizonyosodni arról, hogy az ellenségünk nem próbál meg semmivel sem hátráltatni. De nem mozdult… Gyanús volt nagyon is, de nem foglalkozhattam vele. Muszáj volt elérnem Shizu-t és a lehető legmesszebb eljutni vele, hogy nyugodtan elláthassam a sérüléseit. Ám nem várt dologgal kellett szembesülnöm: Shizu teste eltűnt. Lábaim legyökereztek egy pillanatra. Hogy történhetett ez meg és a legfontosabb, hogy mikor???
– SHIZU ELTŰNT! –Torkom szakadtából kiabáltam oda a csapattársaimnak. Morgolódva mentem is vissza hozzájuk és néztem szét a terepen. Kezdett összeállni a kép is. A csattanás, ahogy Shizu eltűnt, majd jött a tűzfal… Az Uchiha meg nem mozdult. Elterelés volt, mi meg szépen benyakaltuk az egészet. Mentségünk, hogy védtük inkább magunkat, minthogy szénné égjünk. Utána kellett mennünk. Muszáj volt megmentenünk a csapattársunkat. Ezzel szerintem mindenki így volt… Aztán jött a robbanás a faluból is!
– Ez baj! Teljesen lefoglalt minket az Uchiha és nem biztosítottuk a többieknek a kijutást. Shizu-t sem hagyhatjuk cserben. Taichō, be tudod még mérni, hogy merre mehettek? –Fordultam is Rui felé kérdésemmel. Sürgetett az idő, nem is haboztam sokat. A kérdést nem véletlen tettem fel: megharaptam a bal hüvelykujjam és egy egyenes vércsíkot húztam a jobb tenyerembe. Segítségre volt szükségünk, mégpedig egy olyasvalakitől, aki kicsi, észrevehetetlen és gyors volt. Elmutogattam a megfelelő kézjeleket és a földre csaptam a jobb tenyerem:
– Kuchiyose no Jutsu! –A füstfelhő eltünése után Jushi azonnal meg is jelent. Még mielőtt bármibe belekezdett volna a szeleburdi farkas, komoly tekintettel néztem rá. Többször kell majd vele találkoznom, ezt már most megállapítottam. Az akadémia óta nem igazán idéztem meg… alkalmam se nagyon volt.
– Kenji-kun! Miben segítsek? –Annak ellenére, hogy régen találkoztunk, a komoly tekintetemből leszűrte, hogy nem játszani hívtam. Rui-ra néztem és, ha korábbi kérdésemre azt tudta mondani, hogy bemérte őket, fordultam is Jushi-hoz.
– Az egyik társunk veszélyben van, segítened kell megtalálni. Egy Uchiha valószínűleg elrabolta, ezért nagyon fontos, hogy ne vegyen észre. Gyűjts nekünk annyi információt, amennyit csak tudsz. Figyelj minden részletre, de ne magán akciózz! Pontosan tudnunk kell, hogy hova vitte és milyen veszélyre számíthatunk, de bármi fontos lehet. Ha megvan az információ, a szagom alapján megtalálsz. –Az utasítások után megadtam Shizu és az Uchiha személyleírását is és amennyiben Rui mutatta az irányt, Jushi már indult is. Bíztam abban, hogy még sikerül utolérnie őket vagy legalább valamennyire beérni azt a kettőt.
– Így később utánuk tudunk menni, ha mindenki együtt van. Csak bízhatunk abban, hogy Shizu még él, de a többiekre is gondolnunk kell. Vissza kell mennünk biztosítani a járatot. Taichō? –Rui-ra néztem ismét. Elragadott a hév és szinte ellentmondást nem tűrően döntöttem, lehet rosszul. Hittem abban, hogy Jushi-t nem a halálba küldtem, de további lépést csak Rui parancsára tettem.

Használt technikák: