Kikötőváros

// Levél a távolba //
 
Csapatvezetőm a kérdésem megválaszolása után feltette sajátját.
- Régebben olvastam a könyvtárban egy könyvet, akkor is Ninjuukat kutattam és az tett egy megjegyzést a tigrisekről. Viszont csak annyit árult el, hogy a hely neve Sunosaka, és hogy a lá országának Észak-Nyugati területén található. Ezért lesz vele némi kutatómunka is. Ami egy kissé furcsa számomra, hogy a legutóbbi ilyen utazásomra elengedtek egymagam is. De ne érts félre nincs baj a társasággal, csak nem feltétlen akarom mások idejét vesztegetni. A próbatétel ismerős, én majdnem otthagytam a fogam, és ideiglenesen a karomat is. Bár mint kiderült csak egy genjutsu volt az a része… szerencsére.
 
Utánam lassan megérkeztek a többiek is, Kaibutsu Hirotoval emlékeim szerint még nem találkoztam, ám a csapat többi tagjával Kenjivel és Inakoval igen, bár az akkori küldetésen annyian voltunk, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni, talán most lesz alkalmunk jobban összeismerkedni. A bemutatkozásaink alapján pedig azt kellett summáznom, hogy ”tűz”erőben nem lesz hiány. Osumi Hiroto az eligazítást követően észrevételemet meghallgatva a csapat nem mindennapi összetételéről és az esetleges okról, úgy döntött megosztja velem a csapat másik küldetését.
- Köszönöm a bizalmat! Igyekszem nem hátráltatni a küldetéseteket.
 
Már éppen indultunk volna, amikor egy fekete köpenyeges, állat maszkos férfi hirtelen utunkat állta, kinézetéből ítélve az anbu egy tagja. Csapatvezetőnk kezével jelzett, hogy maradjunk amíg ő beszél vele. Miután megbizonyosodott arról, hogy az anbu egy tagja átvett tőle egy neki címzett tekercset, ezt követően mi többiek is megkaptuk a sajátunkat. Ezután a speciális alakulat küldötte már tova is szökkent, a levegőből pedig egy elejtett kép lifegett lefelé szép lassan, ami mint kiderült a minket szállító hajó kapitányát ábrázolta.
* Ez remek így legalább senki sem használhatja fel a férfi nevét, hogy átverjen minket. Hacsak nem próbálkoznak meg a Henge no jutsuval.
Mivel Hiroto belenézett saját tekercsébe és ő úgy vélte nem sürgős a tekercs tartalmának megtekintése bízok a megítélésében és csak simán berakom a hátizsákomba, hogy indulhassunk. Osumi javaslatával a haladási sebességet és az éjszakázást illetően semmi bajom nem volt, de amúgy sem az én szavam lenne a leg mérvadóbb az övével szemben, így csak fejjel biccentettem jelezve megértettem. Az út során végig figyelek környezetemre, bár kétlem hogy bárki is lenne olyan ostoba, hogy saját hazájában megtámadjon egy öt fős ninja csapatot.
Az első pihenőnkhöz érve engedek kíváncsiságomnak és felnyitom a tekercset. Meglepetésemre találós kérdés van benne.
* Hát ez tényleg nem fontos a küldetésünk szempontjából, de azért mégis csak jó hogy hamar elolvastam. Legalább tudok majd agyalni rajta, ha időnk engedi. A levél első olvasatára már nyilvánvaló, hogy nem egy tárgyról lesz, szó hanem valami fogalomról, esetleg eszméről. Elvégre az lehet hozható, de vinni nem lehet kézben fogva, mint egy tárgyat.
Az első elmélkedést ezzel le is zártam, legalább sikerült leszűkítenem a kört, és ez is valami.

A megbeszélt időre szépen összeáll a csapat, majd mindenki bemutatkozik. Úgy látom nem csak én vagyok itt visszahúzódó és szűkszavú. Mindenki elmondja azt a minimális információt, amit úgy gondol, hogy elég lesz a küldetésre, utána már mennénk is tovább. Azonban egy újabb alak állít meg minket, aki egy-egy tekercset ad át nekünk. Állítólag a Hokage-tól van, ami elég fura. Éppen tőle jöttünk és most küld még valami tekercset? Nem gondolnám, hogy ennyire feledékeny lenne. Még az indulás előtt meglesem, hogy mi áll a papírosban, majd szép magasra felszalad a szemöldököm. Találós kérdés? Ez komoly? Nem mondom, hogy buta vagyok, de azért a legélesebb kés sem a fiókban. Az ilyen dolgokat meg végképp nem találom ki... Végül miután eltűnik az ANBU, még egy képet is kapunk a kapitányról, akit meg kell találnunk.

Egész nap utazunk, estig meg sem állunk. Végül a szabadban kell éjszakáznunk, amit nem tartok rossz ötletnek. Tényleg jobb az, ha kipihenten ülünk fel a hajóra. Így amikor megállunk, azonnal megkezdem a táborunk felállítását. Doton segítségével létrehozok egy félgömböt, aminek az egyik oldala nyitott, majd a Yoton segítségével egy izzó magma darabot köpök a "bejárathoz" közel. Az majd felfűti nekünk a helyet és nem fogunk fázni az este folyamán.
- Tudtad, hogy nem egyforma a két szemed? - kérdezem Inako-t, majd a választ meg sem várva folytatom is. - Az egyik szebb, mint a másik!
Ezután vigyorogni kezdek, mint a vadalma. Jó lenne egy kicsit oldani a feszültséget. Ha nem támad rám, csak elküld melegebb éghajlatra, akkor megsimogatom a hasam és kérdőn nézek a többiekre.
- Van valakinél kaja? Jó lenne vacsizni egyet mielőtt aludni térünk. Ha olyan helyen leszünk, meg hívom az egész csapatot egy jó kis zabára! 
Ha nem kérdezik, akkor nem mondom el, de egyébként szándékosan nem hoztam magammal ennivalót. Legrosszabb esetben megyek és vadászok egyet, nem fogok éhen halni. Viszont a többiek közt valószínűleg legalább egy valaki akad, aki hozott magával kaját bőven. Akkor meg miért ne húzhatnám le egy kicsit? Majd beülünk valahova egy jó ramenre, sőt, Inako még finom mochira is a vendégem, ha úgy van!

 
 
 
 
 

Egész nap utaztunk, így most jól esik a pihenő. A hasam halkan korogni kezd, amikor a többiek kipakolják az ételeiket. Szerencsére adnak nekem is enni, így nem kell még pluszban vadászattal foglalkoznom. Ezt persze nagyon megköszönöm mindenkinek! Inako is jól fogadja a bókomat, bár azért megjegyzi, hogy most inkább a küldetéssel kellene foglalkozni. Erre pusztán csak bólintok egyet, nem firtatom tovább a témát. Azonban Hiro köhécselve megjegyzi, hogy tartogassak még a visszaútra is.
- Ó, attól nem kell félni. Van még ott, ahonnan ez jött! - mondom vigyorogva.
Ezzel viszont le is zárom ezt a témát. Az újabb téma pedig, hogy miért pont a tigrisekkel akar szerződni Atsushi. Erre kíváncsi vagyok, ezért csendben hallgatom a beszélgetést. Inako reakcióján elmosolyodom, az viszont meglep, hogy a srác lényegében ugyanezt mondja. Végülis az ő döntése. Annak idején én is szimpátia alapon szerződtem le a patkányokkal. Bár ők kerestek meg és nem én őket. Azóta meg nagyon jóban vagyunk. Ezután Hiroto felhozza az ötletet, hogy őrködjünk is este. A második és a harmadik időpontot azonnal le is foglalják a srácok, így marad az első és az utolsó.
- Mit szólnál, ha Te őrködnél elsőnek? - kérdezem Inako-t. - Így eleget tudsz pihenni és nem kell korán kelned!
Ha elfogadja a javaslatomat, akkor én már dőlök is le pihenni. Ha nem, akkor pedig megkezdem az őrködést.

Őrködés
Az őrködés ideje alatt egy darabig a környezetet figyelem, illetve a társaim szuszogását hallgatom. Nem sokkal az ébresztő előtt elhagyom a kis menedékünket és kicsit távolabb megyek, hogy ne keltsek még fel senkit. Így is rálátok a pihenőhelyre, de nem vagyok annyira közel, hogy felriasszam őket. Ezután megalkotok néhány kézpecsétet, majd megérintem a talajt.
- Kuchiyose no Jutsu!
Egy pukkanás kíséretében megjelenik egy patkány a földön. Mivel önállóan nem igazán tudok rejtélyeket megfejteni, kénytelen vagyok egy kis segítséghez folyamodni. A patkány, aki épp előttem áll, egy hírszerző. Szerintem ő segíthet nekem.
- Üdvözöllek kis barátom! - köszöntöm, miközben előkeresem a tekercset, amit kaptam.
- Helló Hiroto! - cincogja vidáman. - Miben segíthetek?
- Kaptam ezt a tekercset... - nyújtom oda. - Kérlek, derítsd ki, hogy mi lehet a feladványra a válasz. Nekem az ilyesmi nem megy... Illetve lenne még valami. Keressetek nekem némi infót a tigrisek falujáról, illetve, hogy hogyan lehet velük leszerződni. Az egyik társam le akar szerződni velük.
- Hmm... rendben van. A dolgok után nézünk!
- Jól van - válaszolom. - Holnap után reggel kereslek még, remélem addigra sikerül valamit találnotok. A tekercsre pedig vigyázzatok! - mondom, majd átadom azt.
Ezután egy pukkanás kíséretében el is tűnik.

Reggel meg sem kell szólalnom, Atsushi már kínálja is az ételt. Természetesen el is fogadom, majd miután megköszöntem, már eszek is. Nem időzünk sokat, miután megreggelizünk, már indulunk is. Az út már nem tart túl sokáig, tényleg nagyon hamar elérjük a célunk első állomását. Két őr állít meg minket. Mivel van nekünk egy vezetőnk, azonnal a háttérbe húzódok és figyelem az eseményeket. Az egyik őr éppen Inako-t próbálja megkörnyékezni. Kicsit vicces a helyzet, hiszen tegnap én is próbálkoztam. Bár én csak a hangulatot akartam oldani. Hogy a helyzetet, oda adom az érdeklődőnek a papírjaimat, hogy kizökkentsem egy kicsit.
- A papírjaim! - mondom neki. - Ami azt illeti, segíthetne megtalálni az említett kapitányt!
A szavaim után kedves mosolyt villantok. Nem szándékozom balhézni, viszont a segítség tényleg jól jöhet.

// Levél a távolba //
 
Reggeli próbálkozásom kudarcnak bizonyult, a pecsétet nem sikerült feltörnöm. A sikertelen próbálkozásom után a találós kérdés szövege felizzott és megváltozott, a következőre:
„ Mi az, amit másokért hozol és közben háttérbe szorítod a saját érdekeidet? ”
Miután elolvastam a következő rejtvényt elkezdtem feltekerni a tekercset, ekkor vettem észre, hogy egy rész után megváltozott a színe. Jobban szemügyre véve, látszott, hogy körülbelül a tekercs egy harmada vált ilyenné. Miután eltettem a tekercset és a többiekhez mentem, akik már készek voltak az indulásra.
- Az én tekercsemben egy rejtvény volt, úgy tűnik nem sikerült megfejtenem a kódot, ami a tekercs titkát őrzi. Viszont ebből a kudarcból legalább kiderült, nem csak egy próbálkozás lehet. Szóval, ha nektek is egy rejtvény van benne szerintem a tiétek is hasonlóan fog működni.
Még ha nem is tudtam mi van a tekercsükben, gondoltam megosztom a többiekkel a tapasztalataimat, hátha a segítségükre lesz.
 
A városőrnek nem tetszett annyira, hogy O. Hiroto kezdeményezte, hogy tartson velünk Zanta kapitányhoz, kicsit bele is állt a fiúba. Nem igazán tetszett a stílusa, de nem akartam bele szólni, mert az csak további bajt hoz, és a csapatvezetőnk is tud vigyázni magára. Amikor Inako is belépett a beszélgetésbe, az őr kezesebb lett és elég könnyen fel is adta munkáját és idegenvezetőnk lett. Kísérőként azonban jobban izgatta, hogy Inakot nézegesse. Ugyan a lány is hasonló helyzetben volt, mint jounin társa és nem szorult a segítségre, mégsem bírtam már, ahogy majdhogynem nyál csorgatva nézegette a lány formás idomait hátulról. Férfiként tudtam, miért is teszi elvégre én sem vagyok vak, és egy két lopott pillantással nem is lett volna gond, de már soknak éreztem amit csinál. Mivel nem akartam beszólni neki, vagy megütni mert akkor valószínűleg nem lett volna olyan segítőkész, így inkább csak közéjük sétáltam. Közben pedig úgy tettem, mint aki annyira nézelődik, hogy fel sem tűnik neki, hogy belerondít a látnivalóba. Ezután inkább gyorsított léptein és a lány mellé ment. Ekkor már legalább mesélt egy kicsit Zantáról is.
* Azt már megtanultam, hogy nem szabad hinni bárkinek. Az öreg tengerészt Sen’int is bolondnak, hitték mégis elvitt egy sárkányhoz. Az hogy Zanta nő parfümtől bűzlik egyet jelent szereti a nőket, a tengeren pedig nem feltétlen találkozhat velük, természetes, hogy kiélvezi a társaságukat, ha tudja. Nos az alkohol kicsit másabb, azzal biztosan feltankol a tengere is, ezért csak remélni tudom, hogy ott mértékletesebb a fogyasztása.
Miközben haladtunk az utcán hátul megállt O. Hiroto, hátranéztem és láttam a tekercset a kezében, és, hogy már csak egy próbálkozása maradt a tekercs állapotát látva, tudtam kétszer már megpróbálta. Talán megállíthattam volna, de már nagyfiú és tudja mit csinál, arra viszont kíváncsi voltam, vajon mi fog történi, így tovább néztem. Végül a harmadik próbálkozása is sikertelen lett, a tekercsből elektromosság tört elő, vezetőnk pedig összeesett. Majd a tekercsből egy Konoha fejpántos kutya is megidéződött. Nem köszönt csak elmondta a nyilvánvalót, miközben a fiút ruhájánál fogva fölemelte és egy pukkanás és füst keretében el is tűnetek. Azon agyalni vajon miért kaptunk egy ilyen tekercset időnk sem volt, ugyanis ahogy végignéztem a járókelőkön akik, megrémültek a látványtól.
- Nyugalom, konohai ninják vagyunk nem lesz semmi baj! A társunk csak óvatlanul próbált egy pecsétet feltörni. De amint látják, már meg is szerveztük a biztonságos haza szállítását! – még ha ezt maga a Hokage is készítette elő nekünk – Ígérem, több ilyen nem fordul elő!
Végül bocsánatkérően meghajoltam a tömeg előtt.
*Akkor ezek szerint innentől Inako veszi át a vezetést. Rangban is ő a következő és O.Hiroto is őt nevezte meg.
 
Ahogy haladtunk az utcán, egy újabb nem mindennapi esettel kerültünk szembe, éppen kihajítottak részeg férfit az egyik kocsmából, aki pedig közvetlenül utána kilépett pedig ki más is lehetett volna mint, az általunk keresett személy. Látványától Akumi viselkedése megváltozott, sokkal visszafogottabb lett személyisége. Mikor az öreg rólunk kérdezett már válaszolni sem akart, vártam egy kicsit hátha valamelyik rangban magasabb társam megteszi, hátha mondott nekik valamit Kakashi-sama. Azonban nem akartam sokáig váratni a kapitányt, nem tűnt annak, aki szívlelné a gyávákat és azokat, akik megváratják, így előrébb léptem.
- Üdvözlöm, hát ön lenne Zanta kapitány, a híres ”Hét tenger kapitánya”, mielőtt bemutatkoznák engedje meg, hogy elmondjam ön sokkal erősebb és nagyobb, mint a mesékben, mint amiket önről lehet hallani. - egy kis hízelgés sosem árt - Most pedig, ahogy ígértem a bemutatkozás, mi konohai ninják vagyunk, akiket a Hokage megbízásából keresik önt, az én nevem Aokaze Atsushi. Ők pedig a társaim, ő a csapatunk gyöngyszeme a bájos Inako - mutatok a lányra, miközben bemutatom, majd vezetem ujjam a két fiúra is - ők pedig Hiroto és Kenji. Mint már említettem Kakashi-sama küldött minket önhöz, azt szeretnénk kérni, hogy vigyen el minket a Láp országába.
Igyekeztem úgy beszélni, hogy érezhető legyen a tisztelet az irányába, de ne hasson úgy, mintha tartanék tőle. Társaim vezetéknevét pedig szándékosan nem mondtam, mivel Inkako nem szeretné felfedni technikáit, ám a Yamanaka név hallatán, biztosan lennének páran, akik rájönnének erre.

Csendben figyelem az eseményeket, melyek az igazoltatásunk körül zajlanak. Úgy tűnik Inako elrabolta az egyik fickó szívét, aki azonnal udvarolni kezd neki. Hiroto ekkor közbe lép ugyan, de a pasas szinte már jelenetet rendez. Halványan elmosolyodom, ráadásul egy eléggé bugyuta ötletem támad... Azonban ezt most megtartom magamnak. Nem szállok be én is és mondom azt, hogy én vagyok a kunoichi udvarlója. Neem, most nem kötekedem. Végül a hapsi úgy dönt, hogy elkísér minket Zantához. A tahó elég alaposan lecsekkolja a társunkat, ráadásul minket lemajmoz, amitől kezd betelni a pohár.
Azonban még most sem cselekszem. Megyek a többiek után és hallgatom a fickó csevegését. A szavai alapján Zanta nem éppen az az ember, akire nekünk szükségünk van. Persze még bármi kiderülhet, de ha tényleg egy vén szeszkazán hajóján fogunk utazni, az nem túl jó ómen. Legutóbb, amikor hajón ültem, majdnem elsüllyedtünk, nem akarom megint átélni azt az élményt...
Menet közben észre veszem, hogy Hiroto a tekercsével babrál. Különösebben nem foglalkozom vele, inkább a környezetünket vizsgálom, hátha követ minket valaki. Így csak az utolsó pillanatban veszem észre, hogy a társunk egy áramütést követően összeesik. Először támadásra gyanakodom, ezért gyorsan körbe pördülök és várom, hogy honnan érkezik a következő támadás. Ez azonban nem történik meg. Egy kutya jelenik meg, aki közli velünk, hogy Hiroto-nak annyi. A társunk nem járt sikerrel a tekercs kinyitásában, ráadásul az elég szépen el is intézte. A csapat vezetőjének annyi... nagyszerű! Viszont nem szabad most kizökkennünk, majd lesz másik vezető.
Amikor Akumi jelzi, hogy megérkeztünk, alaposan megnézem magamnak Zantát. Nem tűnik túl szimpatikus fickónak, viszont az eléggé meglep, hogy a nőcsábász barátunk igen csak össze húzza magát. Már éppen elé akarok állni, hogy bemutatkozzam, amikor Atsuhi átveszi a kezdeményezést. A dumája igen meglep, hiszen én soha nem tudnék ilyen nyálasan szónokolni. Amikor engem mutat be, biccentek egyet.
- Jó napot Zanta mester! - köszöntöm. - Elnézést, ha én nem leszek olyan nyálas, mint a társam, de nekem nem a stílusom. Ha elvisz minket, szívesen segítek a rakodásnál. Mennyibe kerül az út a Láp országába?
A kérdésem után megvárom, hogy a többiek mit mondanak, vagy mivel folytatják a társalgást.

// Levél a távolba // 

A bemutatkozás után a kapitány igen furcsa hangnemben beszélt a Hokagéról, valószínűleg régi barátok lehetnek, így nem is foglalkoztatott tovább a dolog. Ezután Inakot kérdezte, de még a válasza előtt tovább is lépett, és Hiroto izmait ellenőrizte, majd arra kezdett utalni, hogy munkával fogjuk megfizetni az utazást.
* Ezzel nem lesz gond, ha egy munkát el tudok végezni, akkor örömmel segítek. Matrózként pedig már dolgoztam, így van tapasztalatom és tudom, hogy nem is feltétlen nehéz fizikálisan.
Közben Zanta folytatta az beszélgetést az utazásról, annak hosszáról és homályosan fogalmazva annak veszélyeiről, merthogy más kapitányok nem igazán merik mostanában bevállalni az utat, az időjárás miatt. Ezután azt az információt is megosztotta velünk miért is inkább a kétkezi munkánkra van szüksége, mintsem a pénzre. A legénysége cserbenhagyta. Majd távozása előtt elmondta melyik dokkban találkozzunk, ha döntésre jutottunk. Mikor már az öreg elég távolra ért visszatért a ”laza és flörtölő” Akumi is.
- Sajnálom barátom, de nem hiszem, hogy most tudsz majd Inakoval randizgatni. Talán marhának tűnünk, ha elfogadjuk az ajánlatát, de az elmondottak alapján ő lesz az egyetlen, aki hajlandó lenne elvinni minket. Így azt javaslom éljünk is a lehetőséggel, hacsak nem akarok átfutni a tengeren! A tengeri viharok durvák, de nem túlélhetetlenek és nem is biztos, hogy belefutunk akár egy be is. Ha pedig kalózok jönnének velünk szembe… - végignézek a társaságon – akkor maguknak keresték a bajt. – fejezem be e mosollyal az arcomon, jelezve ezzel, hogy szerintem nincs az a kalózcsapat, amelyik elbírna a csapatunkkal.
 
Ha a csapat többi tagja, vagy legalább a vezetőnk is egyet ért:
A hajónál Zanta már várt minket, Hirotot ki is jelölte rakodófiúnak és arra kérte válasszon még valakit maga mellé. Inakot valószínűleg úgysem választaná, na nem azért mert nem bírná a ládákat, de azért Hiroto is férfi így valószínűleg nem hagyná, hogy egy lány rakodjon be vele. Arról nem is beszélve, hogy én sem. Csak Kenji és én maradtunk játékban, végül inkább megkönnyítettem a srác dolgát.
- Majd én segítek felrakodni!
Jelentkeztem önként a feladatra. Az első láda felcipelése után a fedélzeten levettem a hátizsákom és a fölsőmet, és egy félre eső sarokba raktam. Ezután folytattam a pakolást, a kisebb ládákat, amiken volt fogás egyedül a nagyobbakat Hirotoval közösen vittem fel a hajóra.

// Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek, és boldog új évet mindenkinek!  //

Lényegében mindannyian letámadjuk a kapitányt, de ugye jelenleg csak Inako szava a döntő. A férfi felkacag és van egy két keresetlen szava Kakashira, majd a kunoichinak is mond ezt-azt, illetve nekem is mond egy-két jó dolgot.
- Uram, sajnos hajós tapasztalatom még nem igazán van, de viszonylag gyorsan tanulok! - mondom neki mosolyogva. - Remélem nem fogok csalódást okozni!
Ezután persze befogom a képem és hallgatom tovább a mondandóját. 
Elárulja, hogy nincs túl sok embere, szóval mindenképpen segíteni kell neki. Mivel az a feladatunk, hogy jussunk el a Láp Országába, szerintem egyértelmű, hogy vele kell tartanunk. Biztos lenne más is, de ha Kakashi Sensei azt mondta, hogy ő a legjobb, akkor nincs értelme kockáztatni. Ezután Zanta lelép, szóval nekünk még el kell döntenünk, hogy mit csináljunk. Akumi persze azonnal felbátorodik és újra ráhajt Inako-ra. ~Ebből most már elég!~
Nem vagyok az a köpködős fajta, de most a pasas lába elé sercintek egyet. Elég mogorva fejet és úgy szólalok meg:
- Beszarikám, jó lenne, ha most már lekopnál! Köszönjük, hogy Zanta kapitányhoz vezettél minket, de ha nem akarsz egy izzó láva köpetet az arcodba, akkor most mutatsz egy kis tiszteletet Inako Taicho felé és szépen elköszönsz tőle! Mi ugyanis elég kemények vagyunk, hogy Zantával tartsunk!
Ezt követően megvárom, hogy mit lép a hapsi. Nem akarom ellátni a baját, de ha nagyon verésre van szüksége... Akkor úgy elverem, hogy egy darabig csak pépeset tud majd enni.
- Mehetünk? - kérdezem, miután lekopott az idegesítő figura.

Ha a többiek is úgy döntenek, akkor irány a 2-es dokk. Amikor Zanta észre vesz, azonnal kijelöl rakodni. Ehhez pedig választanom kell egy társat. Atsushi elég hamar fel is ajánlja a segítségét, mire egy vigyorral az arcomon válaszolok:
- Ami azt illeti, Inako társaságát szívesebben élveztem volna... de egye fene, gyere akkor te!
Ezután már megyek is, meg sem várom, hogy mit válaszol a társam. Rakodás közben próbálok Atsushi-val beszélgetni. Nem igazán konkrét dolgokról, inkább mindenféléről, leginkább csak fecsegek, hogy jobban menjen a munka.
- Remélem ezúttal nem süllyedek el út közben! - mondom vigyorogva amikor befejezzük a rakodást és társulunk a többiekhez. - Legutóbb sajnos sikerült víz alá kerülnünk...
Így nap végén már nincs túl sok tenni valónk. Zanta kapitány közli velünk, hogy napkeltekor indulás, szóval itt az ideje vacsorázni!
- Van kedvetek egy jót vacsorázni, ha már reggel indulunk? - kérdezem mindenkitől. - Ez az én köröm, fizetem mindenkinek!
Ha Inako, mint a csapatunk vezetője nem dönt másként, akkor én (és aki még szeretne) keresek egy jó helyet, ahol lehet valami meleg ételt enni. Alkoholt senkinek sem fizetek! Most nagyon jól esne, de ezúttal józannak kell lenni! A vacsora alatt kerülöm a konfliktust, még akkor is ha esetleg Akumival összefutnék. Utána pedig irány a hajó, ha rajta alszok, akkor nem tudom lekésni.

Miután végzünk a bepakolással, a csapat elfogadja a meghívásomat, így a számlámra eszünk egy jót. Mivel utána nincs egyéb programunk, visszatérünk a hajóra, hogy lepihenjünk. A lefekvés előtt én egy kicsit még ejtőzök a fedélzeten, utána ugyanúgy alszok, mint a többiek.
Reggel a kapitány kiabál, hogy eligazítás. Mivel hozzá vagyok szokva a kevés alváshoz, illetve ez a foglalkozásunk része, annyira nem esik rosszul korán kelni. Miután felsorakozunk, Zanta kiadja a feladatainkat. Én leszek a mindenes... Ez nem mond túl sokat, de gondolom én mindenütt ott leszek és segítek akinek éppen kell. Inako-t leszámítva, mind egyszerű munkákat kapunk. Remélem Atsushi jól főz és ehető ételeket fogunk kapni tőle...
Végül Shun elárulja, hogy ki mit fog kicsit pontosabban csinálni. Ezek szerint az én dolgom lesz a takarítás. Csodás... Azonban nem kezdek panaszkodni, amint végeztünk, már keresem is a takarító eszközöket és hozzá látok a takarításnak. Egy vödörrel húzok fel vizet, majd felmosom a fedélzetet. Ha ezzel végzek, akkor megyek a konyhára és megkérdezem, hogy van-e ott valami munka. Ha van, akkor segítek, ha nincs, akkor megyek tovább a gépházba.
A következő nap estig leginkább azzal foglalkozok, hogy rendet tartsak a hajón, illetve ha kell, akkor segítek a többieknek. Ha esetleg van valamennyi szabadidőm, akkor egy kis edzéssel töltöm: felüléseket és fekvőtámaszokat csinálok.

// Levél a távolba //


Miközben Hirotoval a ládákat pakoltuk serényen a hajóra, társam igen furcsa mondhatni baljóslatú beszélgetésbe kezdeményezett, majd mosolygott mintha egy vicces történetet mesélt volna. Ami arra késztetett, hogy elmondjam személyes hajós tapasztalataimat.
- Már sikerült nekem is átélni. Mikor én legutóbb hajóra szálltam, kalózok támadtak ránk szerencsére a hajójuk nem volt tűzálló, így még mielőtt megcsáklyázhattak volna minket egy katon technikával kiiktattam az árbócukat. Ezt követően sajnos az elemek, a mi hajónkat is elsüllyesztették és egy jó időre hajótörött lettem. - mosolygok vissza társamra - Úgy tűnik vonzzuk a tengeri galibákat. 
A rakomány felpakolása után, Hiroto beváltotta tegnapi ígéretét miszerint, meghívja a korábban őt megkajáltató társait, egy vacsorára. Pechére mindenki megvendégelte, így az egész csapat vele tartott, ezután a hajón éjszakáztunk.
 
Kora reggel Zanta hangos kiabálással költötte az új legénységét, vagyis minket. A korai keléssel nem volt gondom, ninjaként az ember megtanul kevés idő alatt is sokat pihenni, arról nem is beszélve, hogy az állóképességem messze meghaladja egy átlag emberét így akár napokig is bírom alvás nélkül. Miután a fedélzetre értünk Zanta kiosztotta a feladatokat, vezetői képességeiben ekkor kezdtem kételkedni elvégre anélkül osztott be minket bárhová is, hogy rákérdezett értünk e valamit is az adott feladathoz. Társaim szerencséjére, van némi tapasztalatom a konyhában, de azért remélem nem számítanak sokra. A kapitány beszédének megfogalmazásáról már nem is beszélve, de igyekszem tűrni elvégre az ő hajóján vagyunk, és ténylegesen magamnak kerestem, azt hittem az a tipikus részeg lesz, aki ha hősként kezelik könnyebben tárgyal. Ez egy jó lecke lesz, számomra.
Miután a kapitány elment, Shun részletesebb leírást adott a feladatainkról, majd ő is félrevonult egy igen furcsa indokkal, amire végül inkább rá javított.
* Na, remek legalább már azt tudom az első tiszt miért tart ki mellette.
Amint magunk maradtunk társaimhoz fordulok.
- Ugyan van némi tapasztalatom főzés terén, de a segítséget szívesen veszem mert a repertoárom elég szűkös. Szóval, ha lesz szabadidőtök néha segítsetek ki légyszi, cserébe én is segítek a ti munkátokban.
Ezt követően lassan elindultam a konyhába nekilátni a reggelinek, amint elkészültem szóltam a többieknek. Az első étkezést követően elmosogattam, majd tartottam egy szünetet a fedélzeten, ahol összefutottam Shunnal.
- Mond csak Shun mennyire ismered a Láp országát? Tudod az én utazásomnak két célja is van, az egyik a többiekkel közös küldetés a másik pedig, hogy megtaláljam a Tigrisek rejtett falvát Sunosakat. Egy könyvben olvastam róla, azonban nem említette a pontos helyét, mivel te sok emberrel találkozhatsz a hajóutak alatt, illetve a kikötőkben talán hallottál már róla valamit.
A beszélgetés után visszatértem a konyhába, ahol egy szakácskönyvből összedobtam egy-egyszerűbb egyfogásos ebédet, közben pedig benézett Hiroto segíthet e, felajánlását örömmel elfogadtam. Amint elkészültünk az étellel ismét behívtam a többieket a kantinba. Ezután egy hosszabb szünetet tarthattam, ami alatt felkerestem a többieket hátha kell nekik segítség.
Mielőtt nekiláttam volna a vacsora elkészítésének, arra is maradt egy kis időm, hogy csatlakoztam Hirotohoz az edzésben. Ezt követően ismét kötényt ragadtam, hogy elkészíthessem a társaim vacsoráját. Miután letudtuk a nap utolsó étkezését elmentem Zantáthoz, aki ha még nincs teljesen illuminált állapotban, akkor nála is megpróbálok a tigrisekről érdeklődni, egyéb esetben holnapra halasztom.
- Mondja Zanta kapitány hallott már egy Sunosaka nevű helyről? Valahol a Láp országában található és elvileg tigrisek lakják.
Ha mindkét tengerész tudna információval szolgálni a tigrisek hollétéről, akkor elmondhatnám, hogy egy igen dolgos és hasznos napot zárhatok.