Re: Kikötőváros

**Hidama Myuu** Csüt. Nov. 25 2010, 23:24

Furcsán bámultam magam elé miközben az étkező felé vettem az irányt. Még, hogy én állítottam csapdát neki… Biztosan az álmom közben borítottam ki… De mit álmodtam? Nem volt jó, ez maradt meg belőle. Yuki, a szüleim… Na mindegy. Furcsa, hogy hiába tömtem tele magam az este, éhesebb vagyok mint mikor evés nélkül fekszem le.
A tény, hogy szelet kaptunk jó kedvre derített. Nem szeretek sokáig egy helyben maradni. A hajó pedig jelentősen korlátozza a mozgásszabadságom. Bár foghatnám magam és beleugorhatnék a vízbe, hogy versenyt ússzak a hajóval, de nem tudok úszni…
Megint egy hülye gondolat! Távozz, távozz!
Hamarosan megérkezünk és addig még tanulok is valami hasznosat. Vidáman mentem az étkezőbe. A szél a hajamat emelgette. Ez egy nagyszerű pillanat…

//A hétvégén nem tudom, hogy leszek. Elutazunk. Lehet, hogy csak vasárnap este tudok újra írni. :/ De majd kiderül, hogy találok-e netet. Smile

//

Hyuuga Hinata (inaktív) Pént. Nov. 26 2010, 16:16

// Semmi baj! Türelmem határtalan Smile

//

Ami-chan már ott vár téged az étkezdében, és még nagyobb svédasztal vár Téged, mint vacsoránál. Jó ízűen láttok neki az evésnek, és bár nem csámcsog egyikőtök sem, olyan nagy a csönd, hogy hallani lehet, a fogaitok hogyan morzsolják az ételt.
Ami-chan töri meg a csendet.
- Tudod, ma sem állunk meg a gyakorlásban... - kezd bele, majd belekanalaz a levesébe. - Egy igen egyszerű, de nagyon hasznos technikát fogunk megtanulni. De többet nem szeretnék mondani. - mosolyog, miután lenyeli a levest. Ha kérdezel valamit, természetesen válaszol, esetleg beszélgettek is egy kicsit.
Amint végeztetek, kivezet Téged a fedélzetre, és köteleket vesz elő. Meghúzogatja a köteleket, hogy lásd, nincsenek sehol se elvágva, megvágva, és nagyon erősek. Utána átnyújtja neked, és miután megfogod, leül az árboc mellé, nekidől a törzsével, és a karjaival körbefonja az árbocot.
- Kötözz meg, jó erősen. - mosolyog.

**Hidama Myuu** Szer. Dec. 01 2010, 17:51

Tényleg tartalmas egy hajóút ez. Én meg azt hittem 3-4 esetleg 5 napig halálra fogom magam unni. De most miért nem lehet bővebben kifejteni? Na mindegy. Csak morogtam egyet jelezvén, hogy megértettem, amit mondott.
Miután emberesen megreggeliztünk kimentünk a fedélzetre. Elővesz egy kötelet, amit miután megvizsgál átnyújt nekem. Azt mondta kötözzem meg… Most kötözzem hátra a kezét? Vagy az egész testét kötözzem meg?
Végül fogtam a kötelet és előbb a kezét kötöztem meg hátul. Majd a maradékot köré tekertem és valahogy rögzítettem a végét. Számat húzogatva hátráltam pár lépést és megnéztem a kész művet, Valamint vártam, hogy Ami mit hoz ki a dologból.

Hyuuga Hinata (inaktív) Csüt. Dec. 02 2010, 19:30

Amint sikerül őt megkötöznöd, többször próbál belőle saját erejéből kitörni, de mosolyogva állapítja meg, hogy jó munkát végeztél. Bólint, majd csak azt látod, hogy némán mozog a szája, és a kötelek szép lassan, leoldódnak róla, anélkül, hogy mindenféle erőt fejtett volna ki rájuk. Megint meghúzogatja őket, hogy jelezze, nem sérültek meg a kötelek.
Miután kis csodálkozás ült ki a képedre, rögtön megszólal, hogy megnyugtasson.
- Ez egy egészen egyszerű technika.. - szól hozzád. - Ez egy szabaduló jutsu, ismertebb nevén, ahogy talán te is ismered, Nawanuke no Jutsu. A lényege, hogy a kötelekbe, csomókba chakrát vezetsz, és a megfelelő irányításával ki tudod oldani azokat. Nem tudom, hogy mit hiszel... hogy egyszerű-e, vagy nem. Először nagyon bonyolult lesz ezt megtanulnod. De ahogy rá jössz a lényegre, már menni fog. - Amikor befejezi a beszédet, jelentőségteljes szemekkel néz rád. Érzékelteti veled, hogy szeretné, ha feltalálnád magad, ha kreatív lennél, és ha sikerülne majdnem egyedül elsajátítani a technikát. Azt is látod, hogy ezt mind nem rossz indulatúságból vagy lustaságból teszi veled, hanem, mert szeretne belőled önálló ninját faragni.
- Most pedig ülj le. - megragadja a köteleket, és amint leültél, ő is leguggol hozzád. - Ezt most élesben megy. Nyugi, ha nagyon nem megy, és kifogytál a chakrából, segítek. Szólj, ha fáradt vagy, nem akarom, hogy ájulásig gyakorolj, vagy ilyesmi..
Hozzáigazítja a testedet az árbochoz, majd odakötöz. Elég szoros a kötés, de azért biztatón néz és mosolyog rád. Amint ezzel végez, leül pár méterrel hátrébb.
- Mehet a menet.

**Hidama Myuu** Kedd Dec. 07 2010, 11:02

Valami tippnek örültem volna… Mindenesetre először a chakra kötélbe áramoltatását kell gyakorolni. Érezzem azt a kötelet, ami körém van tekerve? De hogy szedte le magáról? … Mindegy, ha nem akarom, hogy nyomot hagyjanak a kötelek, alakítani kell. Bár kicsit feszélyez, hogy figyel… Így hogy fogok bénázni?
Viccesen nézhetek ki a hajón dolgozóknak. Ülök a földön, árbochoz kötözve és erőlködök… Mint a mellékhelységen… Jaj, koncentráljak már a chakrámra inkább!

Hyuuga Hinata (inaktív) Csüt. Dec. 09 2010, 21:16

Ami-chan először érdeklődve rád néz, majd sóhajt egyet.
- Látom kicsit bizonytalan vagy... nyugi, persze, nyugodtan próbálkozhatsz, én nem szólok bele, légy szabad, a lényeg, hogy sikerüljön, Szu-szááá... - próbál laza lenni, több-kevesebb sikerrel. - Nos, hogy valami haszonsat is mondjak. Lényegében ugyanaz, mint a fára mászásnál.. csak itt nem a lábadba koncentrálod a chakrádat, hanem, egy testedhez nem tartozó tárgyba. Tudom, ez nagyon bonyolultnak hangzik, de mivel közvetlen érintkeztek, így sokkal könnyebb, mintha egy körülötted lévő bonyolult, életveszélyes csapdát kéne kioldanod, ami egy rossz mozdulatra aktiválódik. Higyj neked, rossz tapasztalat. - mosolyog rád.
Egy kicsit nyújtózkodik, majd egy ásítást követően újra veled kezd fogalkozni.
- Miután sikeresen belevezetted a kötélbe a chakrádat, a csomóknál kezd el majd mozgatni azt, "keringetni" benne. Így a csomó meglazul, annyira, hogy ki tudd oldani, és megszökni a csapdából. Életmentő egy technika lehet, így érdemes tökéletesre fejleszteni, ajánlom figyelmedbe neked is.

**Hidama Myuu** Csüt. Dec. 16 2010, 10:39

- Értem...
Igen, valahogy így képzeltem én is, de így hogy elmondta sokkal kilátástalanabb lett a dolog... Először bőven elég, ha a chakrámat bele tudom vezetni a kötélbe... Vajon ha sok chakrát vezetnék a kötélbe felrobbanna tőle? Vagy elégne? Vagy csinálna bármi mást, amitől megszűnne létezni? Mondjuk lehet, hogy nekem is fájna...
Na nem baj erőlködjünk. Hasznos ez, igen. Csak egyenlőre unalmas. Viszont minél hamarabb megtanulom, annál hamarabb kezdhetünk valami más jutsuba!
//Megint bocsi, hogy ilyen későn írok, de beindultak a vizsgák... :/ //

Hyuuga Hinata (inaktív) Kedd Dec. 21 2010, 21:52

Mestered érdeklődve figyel Téged, hogy mihez kezdesz, kezdi úgy érezni, hogy túl magas labdát adott neked. Megvakarja a fejét, és feláll.
- Még mindig nem vagy biztos a dolgodban? - dönti oldalra a fejét - kevés chakra, nem megy, sok chakra, akkor meg természetesen olyan dolog történik, ami kárt tesz benned. Ezt egy küldetés során nem akarjuk. De, megnyugtatásképp, mondom, hogy nagyon jó a chakra-kontrollod.
Látja, hogy értetlenül nézel rá, ezért rögtön magyarázkodni kezd.
- Hogy honnan veszem? Drága, amikor az árbocra másztál, berepedt volna alattad, ha túl sok chakrát vezetsz a lábadba. Illetve egész szépen eloszlattad a lábadban is, bár eleinte gyengén ment... ugyanaz a technika, csak idegen testbe.
Mikor látja, hogy még mindig nem kezded el, dühösen kifújja a levegőt, feléd trappol, és leguggol eléd.
- Lassan azért kezdd el, mert nem ülhetünk itt estig! - ekkor szelíd mosolyát veszi fel. - Ha nagyon nem megy, persze, eloldozhatlak...

**Hidama Myuu** Kedd Dec. 21 2010, 23:52

Dicséret… Ez az! Egész jó vagyok… Talán eddig rosszul közelítettem meg a dolgot. A testem azon felületéről próbáltam chakrát áramoltatni a kötélbe, ahol az velem érintkezett. Nem is tudom miért… Így én is belezavarodtam, meg szerintem a chakrám is. Átállok inkább a kézből áramoltatásra. Miért nem a lábam van összekötözve? Egész eddig a chakrát a lábba dolgot gyakoroltam… Mindegy. Már szerintem lassan egy órája görcsölök.
Ekkor rám ripakodott. Felkaptam a fejem és tágra nyílt szemekkel néztem rá.
- Isten ments! – válaszoltam – Megcsinálom, estig biztosan.
Lehajtottam a fejem és eleresztettem egy vigyort. Jobb is lesz, ha tényleg hozzálátok. A végén az árbochoz kötözve hagy és azon forgat a tűz fölött, hogy vacsit csináljon belőlem.
Felnevettem a gondolaton aztán belefogtam a gyakorlásba. Ismét.

Hyuuga Hinata (inaktív) Hétf. Dec. 27 2010, 21:25

Próbálkozásaidat szép lassan eredmény is követi, még pedig az, hogy úgy érzed, már lazul a kötél. Először nem tudod, hogy csak képzelődsz-e, vagy netán tényleg sikerrel járt a kötélbe való chakra-irányítás. Azonban, mikor már mozgolódni kezdesz, és sokkal szabadabban mozogsz, mosolyogva állapítod meg, hogy igen, itt a mai első sikerélmény.
- Aztán szólj, ha pihenésre vágysz..
Folytatod a gyakorlást, mire egyre inkább lazul a kötél, és elkezd rajtad lefele csúszni. Alig telik két percbe, és már olyan méreteket ölt, hogy hirtelen egy kiáltással kitörsz a béklyóból, ami nem esik nehezedre, mivel a csomó már rég kioldódott.
- Gratulálok! - mosolyog rád Ami. - és most, ha szeretnél pihenni, szólj, de utána rögtön kezdjük előről, hogy tökéletesítsük a technikát.

// Bocsi a késői postért, de jönnek/jöttek az ünnepek, és január végéig ugyanilyen lassan fogok postolni, mert jön a félév is, és van mit javítanom.. //

**Hidama Myuu** Kedd Jan. 04 2011, 00:06

- Véégree! cheers

- vigyorogva néztem a kötélkupacot, ami önelégült mosolyba ment át. Igen, eredményes napok ezek.
Ami sensei mondta, hogy pihenhetek. Én meg mondtam neki, hogy inkább még megcsinálom párszor és utána pihenek teljes békességben. Úgyhogy leültem, Ami újra megkötözött, én meg kezdtem az egészet előről... több lelkesedéssel és éppen korgásnak induló gyomorral. Pedig nem is oly rég reggeliztünk, nem?

//Az nem baj, mert nekem meg január végéig tartanak a vizsgáim. Tanulhatunk! ^^ Sok sikert!//

Hyuuga Hinata (inaktív) Szer. Jan. 12 2011, 18:24

Ami-chan döntésed után újra megkötöz, majd kiadja, hogy csináld, ám most nehezítésképp a lábadat is megkötözi. (Bár ez elsőre könnyebb lehet, mint a kezed.)
- Ha ezzel is végeztünk, már vacsorázunk. Ebédhez késő van, a vacsora meg úgyis finomabb, és több... Mmm! Meg amúgy is, sötétedik. A gyakorlat lényegében ugyanaz, mint az előbb, talán kicsit könnyebb onnan figyelve, hogy a lábadba már vezettél chakrát, de nehezebb, mivel már kevés a chakrád. Így mára ez az utolsó próbálkozás, mielőtt bármi bajod is eshetne. Most megyek, rakás más dolgom van, a vacsoránál találkozunk, az étkezőt gondolom megtalálod.
Közli veled, majd elmegy a dolgát végezni.

**Mayakashi Kaen** Pént. Feb. 04 2011, 17:59

Sai írta:
A lány csak megrázza a fejét, és elutasítóan elfordul: - Utálok barchobázni, unalmas - jelenti ki, majd hozzáfűzi: - Méz Országából látogattam ide. De nem fogok kiselőadást tartani, hogy azt hihesd, jól végzed a munkád azzal, hogy bámulsz magad elé, miközben úgy teszel, mintha figyelnél, pedig valójában egy majom cintányérozik a fejedben. Helyette szépen regélni fogsz, mindent tudni akarok drágalátos rokonaimról, minden kis ügyletüket, minden lépésüket, amit csak mondani tudsz! - fordul feléd erélyesen megragadva a grabancodat. Ez a mozdulat most határozottan emlékeztethet Kunanra... Nem hiába, az alma meg a fája, meg az egész rokonság ugyebár... Meg vagy áldva? Meg, mert még nem alkalmazott erőszakot. (Fő az optimizmus, nem igaz?)

Mikor a lány elfordul komor arckifejezésem ismét megjelenik az arcomon és szememet forgatva hallgatom az unalmas monológot Miss Elkényeztetett előadásában. Miközben sértő megjegyzései vadászrepülőként csapódtak belém majd robbantak fel éreztem, hogy kezd elhagyni a türelmem. Igen, abban igaza van, hogy az esetek többségében rá se bagózom arra amit a vendégek dumálnak, de a lényeget felfogom, majd pedig követem a beszélgetés fonalát, hogy szórakoztassam a vendéget amiért ő fizet nekem. Ez a dolgom és TUDOM, hogy jól csinálom. Ráadásul engem senki ne nevezzen butának, főleg ne egy olyan balerina, akinek fogalma sincs arról, hogy mit meg tesznek az emberek azért, hogy képesek legyen megélni. Én személy szerint ezt csinálom. Régebben talán élveztem is, de mára már ez szinte teljesen eltűnt. Miközben elmélkedem lankad a figyelmem és ahogy a lány hirtelen megragad meglepődés ül ki az arcomra, de pillanatokon belül magamra erőltetek egy unott arckifejezést, annak ellenére, hogy a szívem kalapál. Egy pár pillanatig csak bámulok rá, majd remélhetőleg sikeresen lefejtem magamról a lány kezét.
~ Lássuk csak, hogy állunk.... ~ gondolkodom el miközben rágyújtok egy cigire ~ ha elkezdem kiteregetni a főnök és Kuran ügyleteit, akkor biztos lehetek benne, hogy még a ma estét sem fogom megélni. Ám ha nem mondok el semmit akkor pedig a boszorka fog kiakadni, vagyis elégedetlen lesz, ami számomra szintén a halált jelenti. Tehát nincs más választásom..... hazudnom kell ~ mondom, majd eldobom a cigim, majd ránézek a lányra és sóhajtok.
- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de csak annyit tudok mondani neked, amit már szerintem te is tudsz. A főnök vezeti a klubbot, Kuran pedig régen az első számú host volt ott. Most a feladata az én kínzásom. Mind a ketten gonosz és basáskodó emberek... ahogy te is - suttogom a végén, majd folytatom - A club az egyetlen profitot hozó tevékenységük, a másik pedig az én életem megkeserítése. Csak ennyit tudok mondani - mondom, majd villantok egy gúnnyal teli mosolyt.

Sai Hétf. Feb. 14 2011, 00:22

- De jól nevelt unalomhalom vagy - vágja be a durcát, kezeit a mellei alatt összefűzve, és félig elfordulva, amennyire ültében az ember képes ilyesmire. - ezek szerint nem vagy olyan nagy arc, mint gondoltam, csupán egy gyáva kis férgük vagy a sok közül - juj, juj, a drága talán kezdi elvetni a sulykot? Mindenesetre próbálkozik. - Hah, akkor keresnem kell valaki mást, aki neheztel rájuk, és szívesen elnézné, ahogy valaki jól átveri őket a palánkon valami stílusosan durva viccel. Ahh, olyan jó muri lenne!

**Mayakashi Kaen** Hétf. Feb. 14 2011, 21:55

Ahogy az elkényeztetett hercegnőnk locsog bennem egyre megy fel a pumpa és ahogy telik az idő egyre erősebb késztetést érzek rá, hogy tarkón vágjam, de van annyi önuralmam, hogy megálljam így csak eldobom a cigimet és mosolygás nélkül nézek a lányra. Amikor mondandója végére ér elgondolkozok egy pillanatra. A lehetőég, hogy megszívassam azt a két tirpákot egyre csábítóbb, de még mindig ott lebegnek előttem az eddigi fájdalmas verések emlékei és a józan eszem azt súgja, hogy ne tegyek semmi hülyeséget. És, mint általában most is rá hallgatok. Egy erőltetett mosolyt villantok majd kicsit talán remegő hangon megszólalok.
- Kisasszony, elnézést a kérdésért, de maga komolyan öt évesnek néz? Tudja mit, inkább ne válaszoljon. Tudja én sem szórakozásból vagyok itt magával, elhiheti nekem is van jobb dolgom. Azért vagyok itt, hogy az ön napját tegyem széppé így megcsinálom amire kér, de arra nem vagyok hajlandó, hogy a saját sírom ássam. Remélem nem vette tiszteletlenségnek - mondom mosolyogva, de úgy érzem, mintha majd szét pattanna a fejem az idegtől.
~ Megkockáztatom, hogy ez a nap rosszabb, mint Kuran fenyítései együtt... na jó csak majdnem ~ sopánkodok magamban, közben pedig megengedek magamnak egy sóhajt és ismét a lányra nézek.
- Nos, akkor mi legyen kisasszony? - kérdezem várakozva kicsit talán túl érdektelenül.

//Bocs Sai, most nem éreztem annyira a dolgot Very Happy

Gagyi lett//

Sai Szomb. Feb. 19 2011, 22:51

A lány összeszűkítette a szemeit válaszodra, nem, egy cseppet sem tetszett neki. - Rendben, nem vettem annak -feleli. - Hogy ma mi legyen - tesz úgy, mintha elgondolkodna, hogy elültesse a figyelmed, a következő pillanatban azonban akkorát vág a legnemesebbik részedre öklével, hogy hirtelen se köpni, se nyelni ne tudj. Aztán felpattan, és leugrik a kocsiról macskát megszégyenítő ügyességgel landolva, és diszkrét nőiességgel még felmutatja a középső ujját, majd villámgyorsan kezd el futni a tömegben, hoyg eltűnhessen a szemed elől az egyik sikátoron keresztül. Úgy tűnik, ő komolyan vette, hogy móresre tanítja rokonait, és nem igazán érdekli, hogy téged bajba juttat-e vagy sem. Lehet, jobban jártál volna, ha látszólag belemész, mert felügyelhetnéd, és értesíthetnéd a főnökeid is a terveiről, így viszont a nyomát is el fogod veszteni, ah nem teszel valamit, amit sajgó férfiassággal elég nehéz.

**Mayakashi Kaen** Szomb. Márc. 26 2011, 21:41

Amikor végre válaszol bár érzem a hangján, hogy igenis vérig van sértve és nem szokta még meg az elkényeztetett hercegnő, hogy az életben nem mindig minden úgy van, ahogy ő akarja, de végül nem lett a kirohanásomból nagyobb baj. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat, majd miközben ő belekezd az unalmasnak ígérkező gondolatmenetébe én épp készülök rágyújtani az utolsó szál cigimre, ami olyan életmentő a mai nap, mint egy fuldokló embernek egy kis szippantásnyi levegő, amihez akkor jut, amikor felküszködi magát a felszínre. Nekem minden egyes szál egy ilyen pillanatnyi látogatás a felszínre, aztán amint vége van ez a szörnyeteg azonnal vissza húz a sötét mélységbe. Éppen amikor meggyújtanám a kincsként őrzött halált okozó, mégis életmentő cigi papírba csavart dohányt erős késztetést érzek arra, hogy egy bazi nagyot üvöltsek. Na most szerintem mindenki tudja, hogy ha az ember ilyesmire érez késztetést az soha sem jó dolog. A kisebb türelem küszöbbel rendelkezők ezt általában akkor teszik, ha valaki rálép a lábukra, vagy meglöki őket.... ha csak ennyi lenne meg se érezném... ooo dehogy. Velem egy ennél sokkal kellemetlenebb dolog történik épp. Nekem nemes egyszerűséggel a lábam közé ütöttek, ráadásul egy elkényeztetett kis fruska, akire vigyáznom és szórakoztatnom kéne. Persze mint általában nekem abban a pár pillanatban, amíg az esemény bekövetkezik nem azon jár az eszem, hogy "huh, basszus, ez rohadtul fog fájni még legalább három-négy óráig". Áááá, dehogy ez túl egyszerű lenne az én emelkedett gondolkodás módomnak. Miközben egy kislány épp khm.. tökön üt, azon tűnődöm, hogy velem ez bizony már megesett egyszer.
Még csak az első évem jártam a középiskolába, abban az időszakban, sokkal mielőtt elkezdtem volna dolgozni a clubban. Nagyon elvadultam és bár a tanulmányi eredményem a szokásos volt, amikor a tanárok nem figyeltek verekedtem, és az iskola területén randalíroztam a barátaimmal. Ezt persze nem nézték jó szemmel az iskola "urai" és ennek sokszor hangot is adtak. Az egyik ilyen alkalommal már nem csak szavakkal fenyegettek, hanem akcióba is lendültek. Persze mi a haverjaimmal, a kemény legények nem féltünk semmitől és amikor nekünk jöttek nem futottunk el. Majdnem ugyan annyian voltunk én pedig nagyon erőszakos voltam és persze nagyon forró fejű, így neki mentem az egyiknek még a harc elején. Könnyen levertem, de nem figyeltem rá eléggé és ez a kellemetlen esemény akkor sikeresen megtörtént velem életemben először. Mit ne mondjak nem volt leányálom és azonnal összecsuklottam. Ahogy ott feküdtem csak azt láttam, hogy körülöttem mindenki egymást püföli. Én persze csak figyeltem az események, mivel nem tudtam lábra állni. A harc hamar lement. Már nem is emlékszem mi lett a vége, de egy valami megmaradt ezzel kapcsolatban. Még azon a héten, megkerestem a srácot, akinek az egészet köszönhettem. Épp a tetőn találtam rá egyedül. Ahogy megláttam se szó, se beszéd neki mentem. Annyira megvertem a gyereket, hogy nem tudott se beszélni, se talpra állni és az arca annyira el volt torzulva, hogy ha nem tudtam volna ki az, akkor fel sem ismerem. Szerencsére a bandából páran megtaláltak és leállítottak. Nem hiszem, hogy ha nem fognak le életben marad a fickó.
Miközben ezt szépen végig gondolom a lány eltűnik mellőlem és a tömegbe keveredik. Én persze mit tudok csinálni ülök és megállom, hogy elüvöltsem magam. Megpróbálom összeszedni az erőmet és közben figyelni a lányt merre megy, majd után eredni amennyire sajgó férfiasságom és az akaraterőm engedi. Megmondom a kocsisnak, hogy várjon itt, majd visszajövök. Ebben a tömegben nem tudna mit kezdeni a kocsival így gyalog indulok utána.

Sai Csüt. Ápr. 07 2011, 16:33

Jó ideig eltartott, mire a kocsiból kilépve megtámasztott falat végre „el merted engedni”. Persze cseppet sem tartottál attól, hogy összedőlne, sokkal inkább attól. hogy magad rogyszössze, növelve a tömegben az érzetet: „Ez a fiatalember már fényes nappal szégyentelenül be van rúgva, s nem átallja önnön férfiasságát fogdosni! Szégyentelen perverz!”
Lesz mit megköszönni a „kisasszonynak”.
egyelőre azonban kisebb eufórikus élmény lesz végre megtalálni, lehetőleg előbb, mint hogy kobun megneszelné: valami nincs rendben. Mert hogy az álnoknak van érzéke hozzá.
jobb híján hát elindultál a lány nyomán a sikátorban, de hamar újra szitkozódhatnékod támadhatott, hiszen az a nyomorék utcácska alig kétszáz méter után három felé ágazott - tisztára, mint valami gagyi mese válaszútjai - s a lányból még hírmondó sem mardt, hogy merre mehetett.

**Mayakashi Kaen** Vas. Ápr. 10 2011, 18:16

Mikor sikerül kikecmeregni a kocsiból automatikus támaszt keresek és ezt a fal személyében lelem meg. Miközben a falat támasztom, vagyis inkább ő támaszt engem másik kezemmel kétségbeesetten markolom ágyékom azt a téves hitet kergetve, hogy ettől majd jobb lesz. Amikor eljutok a sikátorig megcsap a átható bűz és ettől a kedvem nem lesz fényesebb ezt kijelenthetem. Miközben a számon át veszem a levegőt és botorkálok az elvetemült kis csitri után éppen azon tűnődöm, hogy az élet bizony nehezen tudna jobban kicseszni velem. Ám ezt a kijelentésemet hamar meg is cáfolja a mindenek ura, mert ami elém tárul az nem egy, nem is kettő, hanem három elágazás. Miután hangosan kikáromkodom magam elgondolkozom, hogy vajon melyik út vezet a klub felé vagy a főnök lakásához és ha rájövök, akkor azon indulok tovább. Amennyiben nincs ilyen a középső úton indulok el csoszogó léptekkel és közben átkozom a napot, amikor ez a poronty megszületett.

Sai Pént. Ápr. 22 2011, 00:20

Úgy gondolkodtál, jogos gondolat, hogy a lányka rögtön a főnököd felé veszi az irányt, mivel ő a potenciális célpont, akit majd szeretne móresre tanítani. Valljuk be, ehhez feltételeznünk kell, hogy a lány ismeri az útvonalat, és máris van kivitelezhető ötlete, de ez egyelőre nem futott át az agyadon, így a jobboldali utcácskát követve igyekeztél a "törzshelyed" felé. Na igen ám, de ha ott vagy, mit teszel? Megpróbálod lefülelni? De honnan fog "támadni"? S mi rá a garancia, hogy addig nem fedez fel valaki, aki nem lenne kívánatos személy most épp, legalább is az ő jelenlétére vágynál a legkevésbé. Hát akkor még arra, amit tőle kapnál, ha kiderülne, unokatestvérüknek úgy nyomát vesztetted, ahogy illik.
A lányzónak eddig azonban nyoma sincs, ami roppant kellemetlen, hiszen jóval lassabban haladtál egy ideig, amíg még sajngott a legérzékenyebb pontod. Így jöhet a b opció arra nézve, hol is és hogyan kellene rálelned.

**Hakusho Hurima** Vas. Jún. 24 2012, 13:59

Aránylag gyorsan haza is értem, ez főleg annak köszönhető, hogy elmém folyamatosan támadható pontok után kutatott a rejtvény mondatában. De ez nem nagyon jött össze, hazaérve már nem volt sok dolgom, az előre összekészített felszerelés átnézését követően már készen is álltam az indulásra, mely első célpontként a kikötőbe kell, hogy vezessen, ennyi a biztos információ, melyet még a korház falai között tudtam meg. Több nem áll rendelkezésemre, így ezzel kell gazdálkodnom. Nemigen kell várnom semmire sem, sőt, ha minden igaz, akkor még korai is az indulás, de jobb a békesség. Inkább érek oda jóval előbb, minthogy lustaság miatt késsem le a találkát. A felszerelés átnézését már megejtettem, így most következett a megszokott már-már motorikusan végrehajtott „beöltözés”. Minden szükséges dolgot magamhoz vettem, s ezt követően indultam el otthonomból. A kikötővárosba vezető út hosszú, s időigényes, még egy ninja számára is. S bár az útvonal már évekkel ezelőtt tökéletesen a memóriámba égett még mindig kissé lassan haladok rajta végig. Sosem voltam olyan alak, aki elsieti a dolgokat, kivételes esetnek számít, amikor valamiben hiperaktivizálom magam. Persze ez nem összekeverendő a lustasággal, s precizitás mellőzésével, hiszen precizitás terén nem lehet rám senkinek sem egy rossz szava sem. Az utazás során a kósza gondolatok egyre jobban feledésbe merülnek, s elmém egyetlen mondat köré kezdi összpontosítani teljes kapacitását, hogy ezáltal valamelyest a megfejtés felé terelhesse a dolgokat. „Keresd meg a négyfejű sárkányt, vedd vérét, és az út megnyílik a vízen.” Szóval keressem a négyfejű sárkányt… Eléggé problémás egy feladat e rejtvény megfejtése. De ha kissé egyszerűbben rugaszkodok neki a dolognak és az utolsó mondatrészt veszem alapul, akkor az tűnik logikus megállapításnak, hogy a „négyfejű sárkány” csak egy segítő, aki a vízen át eljuttat a valódi találkozó helyszínére. De ebből a „vedd vérét” rész kimarad… Szóval valószínűleg ez csak egy félkész megoldás, vagy pedig egyszerűen az egészet rossz irányból közelítem meg. Bár az utolsó mondatrészről nem nagyon tudok más elképzeléssel előállni, minthogy hajón kell tovább utaznom, ami így belegondolva eléggé valószínűnek tűnik, mivel a kikötőbe kell mennem. Nagyjából a falu és a kikötő között fél úton kissé megállok, s miután megbizonyosodom róla, hogy senki sincs a környéken felveszem az öreg alakját, ezt követően folytatom az utam. Ez a tett egy biztonsági intézkedésnek is tekinthető. Hiszen nem tudhatom, hogy megfogják-e figyelni az érkezésem. S ha valóban figyelni fogják az öreg jöttét, akkor eléggé bajos lenne, ha egyszer csak a semmiből tűnne fel a kikötőben. Az út további részében is folytatom eddigi agytornám, hisz mást amúgy sem nagyon csinálhatok. Az alakváltás utáni időben pedig már figyelek mind a sántításra, mint pedig az időnkénti köhögésre is. Amint megérkezek keresek egy csendes helyet a várakozáshoz, eközben reménykedem benne, hogy a rejtvénnyel ellentétben nem kell keresnem senkit, hanem az illető keres meg engem, mert ha nem, hát akkor problémásabb lesz az ügy.

Kakuzu (Inaktív) Szer. Jún. 27 2012, 20:37

A legegyszerűbb és gyakorlatilag leglogikusabb módját választottad a rejtvény megfejtésének, ami gyakorlatilag bármit jelenthet. Persze mindazok után, hogy felkészültél és nekivágtál a sokadik nagy utadnak. Gyakorlatilag ügyeltél mindenre. Felszerelés, megjelenés, még a színészkedés is ötből öt pontot kapott. Sajnos egyedül a terved nem jött össze. Hideg szél fújta arrébb a közelben lévő faleveleket a tenger illatával és a hullámokkal egyetemben. Mondhatni igazi mangás jelenet volt, amikor a hős pont felsül. Dönthetsz, vagy vársz tovább netán tovább állsz, és próbálsz még kideríteni valamit erről a sárkányról meg annak véréről. Elvégre, ha itt kell keresned valamit, még az is megeshet, hogy a helyiek tudnak valamit. Ám megeshet, hogy a rejtvény nem is rejtvény hanem egy jelszó.

// Nem sok, de további jó keresést. A reggeli a nap legfontosabb étkezése. //

**Hakusho Hurima** Vas. Júl. 15 2012, 12:44

Hát a tervem… elbukott. A küldetés sajnálatosan továbbra sem hazudtolja meg magát, s nem lesz egyszerűbb. Mondjuk ez egyrészt jó is, hiszen kimaradna az izgalom, akkor pedig már nem is lenne igazi küldetés. Ahogy látom a legegyszerűbb megoldás itt nem is megoldás, s valószínűleg amíg nem jövök rá a mondat nyitjára, addig semmi sem fog történni. Lehet, hogy az öreget is tesztelni akarták volna ezzel a kis rejtvénnyel… De minden esetre, akkor sincs sokkal jobb ötletem az eddigieknél. S egyedül a mondat harmadik részére van biztos megfejtésem. Már, ha az biztos, kitudja, az is megeshet, hogy az sem éppen helytálló és sikerült teljesen rossz oldalról megközelítenem a dolgot. Sőt az is megeshet, hogy az egészet nem is kell megfejtenem, hanem a megfelelő személynek benyögnöm. Jelen pillanatban már nem lepődnék meg semmin, csak azon, hogyha hírtelen a semmiből előtűnne egy négyfejű sárkány, hogy vegyem vérét és aztán kettényílna a víz és sétálhatnák a tengerfenéken. De a lényeg, hogy ha itt maradok, vajmi kevés az esélye, hogy előrébb haladhatok a küldetéssel, s az időm pedig valószínűleg véges. Így ideje lenne körülnézni, hátha valaki tud valamit. Ha mást nem is sikerül megtudnom legalább arról biztos információkat gyűjthetek, hogy hogy főznek a kikötőben, eléggé érdekes, de a megszámlálhatatlan küldetésem közben már megannyiszor jártam ebben a városban, mégsem tértem be egyszer sem vendéglőbe. Ha jobban belegondolok, az otthoni íz világon kívül mást nem is nagyon ismerek, s ez eléggé gyorsan javítandó hiányosság. Így eddigi „őrhelyem” magam mögött hagyva a kutakodás következő útvonala felé indulok, ami az egyik nagyobb kocsma kell, hogy legyen. Itt egy nemesen egyszerű tervezetet fogok kivitelezni, miszerint rendelek magamnak valami gyors kis fogyasztani valót, no meg egy kis kísérőt, persze szigorúan vizet, hisz „szolgálatban vagyok”. Emellett kis blökimnek is rendelek egy kis tejet, hogy ne maradjon ki az étkezésből. Eközben pedig felmérem a helyzetet, hogy megtudjam milyen alakok közé kerültem. Egyelőre ezen kívül nem teszek semmit, csupán megvárom a rendelésem, majd elfogyasztom a kihozott ételt, italt. A terepszemle ugyanis időigényes, s legalább az evést szép nyugodtan befejezhetem, ha minden jól megy.

Kakuzu (Inaktív) Szer. Aug. 01 2012, 20:36

// Elnézést a nagy késésért. //

A test nagy úr és hát kell is az üzemanyag hozzá így pont ezért, vagy csak tényleg kutató munkából felkerested az egyik legnagyobb és legforgalmasabb kocsmát, amit ismersz. Amikor tejet rendelsz a kocsmáros furcsán tekint rád, azonban nem tesz megjegyzést elvégre egyrészt van az említett italból másrészt mindenkinek szíve joga mit iszik amíg fizet. Rendelésed szépen komótosan megérkezik, ami jó esélyt ad arra, hogy amíg nem arra koncentrálsz, még ha csak részben is de legalább fülelhetsz. A napszakhoz képest a csehó mondhatni tele van. Sok matróz és rakodómunkás végzett egy nagyobb munkával így ez talán érthető is. Azonban mire fizetnél, akkor történik meg a nagy fordulat. Két férfi érkezik, akik leülnek melléd pár székkel arrébb. Az egyiken látszik, hogy még teljesen másnapos bár jobban megnézve nem csak, hogy annak tűnik inkább részben részegnek látszik a lustája. Ezen utóbbi személy nagy lelkesedéssel kezdi ecsetelni tegnapi ivászatát barátjának, aki kikerekedett szemekkel hallgatja a sztorit.
- Én mondom neked... ki kéne próbálnod azt a vért. Valami gyíkvér volt a neve azt hiszem. Tegnap lehúztam pár pohárkával, mert persze nem igazi vér az de... nem semmi hatása van. Nem vagyok rosszul miután felkeltem, sőt úgy érzem, mintha még mindig innék. Pedig részben józan vagyok azonban a koordinációm... hát...

**Hakusho Hurima** Csüt. Aug. 23 2012, 17:52

A tervemnek megfelelően egy eléggé zsúfolt hely felé veszem az irányt, az álcám időközben a megszokásnak köszönhetően már-már olyan tökéletes, mintha tényleg én lennék maga Heizo. Nem is igazán kell már figyelnem a dologra, szinte ösztönösen utánzom az öreg férfit. A rendelést is gyorsan, s bonyodalmak nélkül lezavarom, s kisvártatva, amint megérkezik az étek ténylegesen is elkezdődhet a táplálkozással egybefűzött információszerzés. Sokan vannak, de ahogy egyre csak fogy a tányérról a fogyasztanivaló egyre inkább úgy vélem, hogy nem igazán hallhatok bármi számomra hasznosnak nevezhető információmorzsát ezen a helyen. Már épp intek a kocsmárosnak, hogy megtudjam mivel is tartozom a fogyasztásomért, amikor bekövetkezik a már várt esemény, mely segítségével talán néhány lépéssel közelebb kerülhetek a már oly távolinak tűnő cél felé. Egy duó érkezik a helyszínre, s nem sokkal mellettem foglalnak helyet. Nem tűntek ki a tömegből, s csupán annyi figyelmet fordítottam feléjük, mint a több beszélő egyén felé is, de az ő beszélgetésük egy kissé más volt, mint a többi vendégé. Italról beszéltek, de nem a megszokottról, hanem valami különlegességről… A férfi gyíkvérnek nevezte, de szerintem a sárkányvérre gondolt… Három lehetőség van, az első, hogy az italnak köze sincs ahhoz, amit keresek. A második, hogy a férfi azért emlékszik rosszul a névre, mert mindegy volt neki mit, csak ihasson. A harmadik pedig, hogy egyszerűen túl sokat ivott, hogy jól emlékezzen a névre. Az első nem épp jó, viszont a másik két lehetőség nekem kedvez. Ráadásul eddig ez az egyetlen nyom, ami kicsit is kapcsolódhat ahhoz a bizonyos kulcsmondathoz, így hiba lenne figyelmen kívül hagyni… Azonban még meg kell tudnom valamit… Mégpedig azt, hogy hol is lehet kipróbálni ezt a bizonyos italt. Így amikor a kocsmáros ideér hozzám…
- Elnézést, de hallottam egy italról, bizonyos sárkányvérről… Nem tudja véletlenül, hogy hol lehet hozzájutni? – kérdezem a férfit. A legjobb az lenne, ha helyben lennék, s itt árulnák az italt, de ha ez nincs is így bízom abban, hogy tudja a választ. Ha itt lehet kapni, akkor megrendelem, ha nem itt, de tudja hogy hol, akkor oda indulok. Ha pedig nem itt és nem is tudja, hogy hol, akkor az ittas férfit kell megtudakolnom, hogy hol fogyasztotta, ennek egy buktatója lehet, egy ismeretlen öregembernek vajon megmondja-e… Mindenesetre egy próbát megér, tehát ha a csapos nem tudja, hogy miről van szó, akkor a számla rendezése után a férfiakat vonom kérdőre.

//Elnézést a késésért.//

Ajánlott tartalom