Re: Kikötőváros

Hidan Vas. Aug. 01 2010, 02:34

Ahol az imént még Te álltál, ott most már a pofás kis éjjeliszekrény díszeleg, a kalózok legnagyobb meglepetésére. A szablyával támadó fegyvere mélyen belevág az öreg fába, de a kihúzással már akad némi gondja. A fejedre támadó férfi ütése szinte ripityára töri a jobb napokat is látott bútordarabot, míg a harmadik a meghökkenéstől elveszti egyensúlyát, és lendülete átviszi a szekrény felett, így a vízbe zuhan. Remek, eddig minden rendben. Egynek sérült a fegyvertartó keze, bár még mindig talpon van. Egy a vízben, Ő lesz a ma esti teríték a vízi ragadozók étlapján. Három a földön, de már kezdenek feltápászkodni. De hárman még mindig támadásra készek, s nem is restek elmulasztani kötelességüket. Az egyik a szoba túlsó oldaláról egyszerre három dobókést hajít feléd, míg a másik kettő rohamra indul ellened. Az hozzád közelebb eső a levegőbe lendül - bár közel sem tud akkorát ugrani, mint egy ninja - és recézett élű kardjával a nyakadat - nyakatokat - célozza meg, míg a másik alatta átcsúszva a hajópadlón támad a lábaidra egy-egy wakizashival. Összehangol csapatmunka, annyi szent. Nyilván sok balhét vészeltek már át együtt vezérük oldalán, akinek mostanra már sikerült visszanyernie egyensúlyát, két csicskásával egyetemben. Bár orrából patakokban folyik a vér, nem látod különösebb jelét annak, hogy komoly találat érte volna...

**Hakusho Hurima** Vas. Aug. 01 2010, 03:06

A testcsere időzítése tökéletesre sikeredett, de a szerencsétlen éjjeli szekrény elég csúnyán megsínylette, bár sokkal jobb mintha én lettem volna a helyén. Ezen viszont nem sokat gondolkodhatom, a harcnak még közel sincs vége igaz ellenfeleim száma egyel csökkent, de ez még nem ok az örömre, még így is van jó néhány, és hiába ütöm őket, szinte meg sem érzik... Ismét három támadó, egyikük három kést dobott felém, egyikük a nyakam támadja fentről, egyikük a lábaimra pályázik lentről. Ismét egy tökéletes szinkronban végrehajtott kezdeményezés, erősen megszorongatnak, de nem foghatnak ki rajtam egykönnyen. Először a három dobókés fog elérkezni hozzám, amelyeket nem nehéz kivédeni, hisz igaz jó erőben van az elhajítójuk, de a kések sebessége nem érheti el azt a mércét, amellyel egy shinobi hajítaná el őket. Így ezt egy könnyed félreugrással háríthatom. A következő érkező a fentről támadó lesz, igaz hogy hatalmas ereje van, így ha meglendíti a kardot könnyedén végezhetne velem, de a levegőben koordinálni egy ilyen nagy testet túl nehéz ahhoz, hogy levédhesse a hasára mért ütésem. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor a kések elől félreugrok, így azok elsuhannak mellettem, és a fentről támadó a félrevetődés miatt célt téveszt, így egy pillanatig kiszolgáltatott lesz, melyet kihasználva egy gyomorra mért ütéssel megbénítom, ezzel egy időben az alulról érkezőre lököm, így leblokkolva a támadását.

Hidan Vas. Aug. 01 2010, 03:45

Egy macska kecsével és ügyességével térsz ki a feléd hajított dobótőrök útjából, és az ugrás közben támadó banditát is sikeresen hatástalanítottad, azonban a helyzeti körülmények miatt a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy tervezted. A földön végigcsúszó ellenfelet csak súrolta társa becsapódó teste, ami épp arra volt elég, hogy kibillentse az egyensúlyából. Így ha pengéivel nem is tudott sebet ejteni a lábadon, testének puszta lendülete miatt teljes erőből lábszáradnak csapódik, teljesen a falhoz passzírozva a lábaid. A harc e fordulata váratlanul érintett, és ha ugyan annyira nem is fáj a végtagod, arra bőven elég volt, hogy elveszítsd egyensúlyod, és átborulj a teste fölött. Kezed sikerül még kitenned magad elé, így legalább nem arccal fogod fel az esést, azonban egy leheletnyire az orrod előtt, ismerős csizmaorrot pillantasz meg. Alig egynéhány centire az arcodtól kövér vércsepp hullik a padlóra. Ahogy feltekintesz, Hitodenashi arcát látod, tekintete szinte lángol, vérszemet kapott az ütésedtől. A csizma talpa egy pillanat múlva megemelkedik, és már repül is kézfejed felé, és nagyon, nagyon ügyesnek kell lenned ahhoz, hogy ezt a kellemetlen sérülést elkerüld.

**Hakusho Hurima** Kedd Aug. 03 2010, 18:49

A kések hárítása könnyebb volt, mint vártam, a repülőmókust is leütöttem, de a sikló ellenfelet csak félig-meddig sikerült hárítani, a földön elterülve azonnal tudatosul bennem a kiszolgáltatottságom, tekintetem elemelvén a földről egy csizmát tekintek meg. Majd mellettem egy csepp vörös folyadék hullik le, a fejemet felkapva a bandavezért pillantom meg, az előbbi ütésem elég szépen telibe kapta... A vérzés sem állt még el, nem vártam, hogy ilyen gyorsan talpra áll. Gyorsan fel kell tápászkodnom, most túl könnyű préda vagyok. Az ellenfelem lába elemelkedik a földtől, majd a csuklóm felé indul, ezt az örömöt nem adnom meg neki. Gondolatok sokasága siklik át az agyamon, de a legtöbb túl sok időbe kerülne, így a legrövidebb idő alatt kivitelezhetőt kell kiválasztanom. Most nincs sok választásom, így rögtön el kell kezdenem. A támadott kezemmel gyorsan megragadom ellenfelem felém lendített lábát, majd másik kezem támasztékként használva továbblököm azt, így ha minden igaz a támadása célt téveszt és kibillen az egyensúlyából is. Ezután a földön hagyott kezemmel ellököm magam a padlótól, hogy így talpra állva folytathassam a harcot.

Hidan Szer. Szept. 01 2010, 21:15

Akciódat siker koronázta, sőt ha lehet mondani még több is, mivel nagy mázlidra a bandavezér úgy beverte a kobakját, hogy már teljesen harcképtelen volt. Épp újabb csatába kezdtél volna mikor egy hihetetlen erőt érzékeltél mögötted. megfordultál és egy nagyjából tíz éves kölyökre néztél le ki nagyon csúnyán szemlélt téged.
-Ez a bárka a családom tulajdona, és megtiltom, hogy a csatáitokkal tovább folytassátok az elpusztítását. Javaslom, hogy higgadjatok le és az út hátralévő részét a pihenésnek szenteljétek.- Habár a kölyök neme gy félelmetes jelenség, látszott rajta, hogy biztos a dolgában ami azért mégis csak érdekes. Mellesleg az a chakra, nem természetes ami neki van. Talán még nálad is erősebb ám, hogy te mit fogsz tenni senki sem tudja megjósolni. Viszont a többiek látszólag megijedtek, mélyen biccentettek és ahogy jöttek úgy is távoztak. A kis kölyök le sem vette rólad szúrós tekintettét sőt újra megszólalt.
-Mi van tán süket vagy? Ajánlom tedd amit mondtam, vagy nem tartózkodhatsz tovább a hajómon.-Mondta fenyegetően, és várta a reakciódat.

**Hakusho Hurima** Csüt. Szept. 02 2010, 16:42

A legerősebb ellenfelem elsöpörtem az útból, így már csak a csatlósai maradtak... volna. Ökleimet felemelve készülök a további harchoz. Egy pillanatra megdermedek, egy elég magas chakra hatására, ha ez az erősítés hatalmas bajban lennék. Ekkor megfordulok, egy kis gyerek néz fel rám. Az ereje szinte emberfeletti, főleg a korához képest. Még azok az együgyű kalózok is érzik, hogy vele nem szabad kekeckedniük és a jelenlegi chakra szintemmel talán még nekem sem sikerülne legyőznöm. Ökleim leengedem, majd a kölyökre nézek. Mikor a következő mondatába kezd észbe kapok, hisz még a technikám hatása alatt állok. Jobb kezemmel pecsétet formálok, majd a "Shikiri" szóval feloldom a jutsut, Erufu megjelenik a vállamon, majd onnan rögtön a fejemre ugrik át. Reszketve fekszik, ez nem meglepő, míg a technika hatása alatt álltunk éreztem, hogy a chakrája nem természetes, ő is biztosan ezt érzi. Nem tudom ki, ez, vagy talán inkább a "Mi ez?" lenne a helyes kérdés. De mindenképpen tisztáznom kellene a helyzetet. Ezért rövid felvázolásba kezdek.
- Azt hiszem, jobb előre leszögeznem, hogy engem támadtak meg. Eredetileg egy békés hajóútra számítottam, ezzel szemben a legénység a szobámban egyszerűen rajtam ütött. Ha ez a családod hajója, akkor beszélgess el az embereiddel. -
Miután elmondtam, amit szerettem volna elindultam a fedélzetre, hogy friss levegőt szívhassak és pihenhessek még a kikötés előtt.

Hidan Szomb. Szept. 04 2010, 10:45

-Ne aggódj ninja ők is megkapják a nekik járó büntetést, mint ahogyan mindenki aki rá szolgált. Egy órán belül kikötünk, addig ha lehet ne kerülj az utamba.- Mondta a kölyök majd hátat fordított és lassan elsétált. Távolodásával mintha egy kő eset volna le a testedről, nem érezted már azt a szörnyű nyomást melyet az a különös erő tett rád. A fiú jóslata igaznak tűnt már lassacskán látni vélted a partot, mi egyre közeledett feléd. Mikor a hajó megáll a legénység előtted szál le, s a vezérük szúrós szemmel néz rád, és csak ennyit mond.
-Te már hallót vagy.- Mondta, de furcsa mód nem volt olyan nagy öröm a hangjában. Mintha tényleg hinné, hogy az vagy, és az emberek annyira távol maradtak tőled mintha pestises lennél. Érezted a felszín alatti félelmet, bár még nem lehet tudni, mi is váltotta ki ezt. Lehet, hogy ez a titkos félelem téged is megrémiszt? Fuss... rohanj, menj amíg még tudsz! Fuss! Hallod hirtelen a fejedben ezeket a szavakat, de nem tudod ki vagy mi mondta. Lehet, hogy csak a képzeleted, vagy ez valami különleges megérzés lenne? Nem tudni,d e lassan el kell indulnod, ám egy dolog azért feltűnt neked. A flegma stílusú fiút leszállni nem láttad! Lassan elindultál oda, hol úgy hiszed elkezdheted a küldetésed.

//Írj oda ahova jónak látod, majd írd meg a helyszínt PM-be kérlek.//

**Mayakashi Kaen** Vas. Szept. 05 2010, 21:37

Miközben a kikötő felé haladunk természetesen Kunan nem tudja megállni, hogy ne okozzon fájdalmat és így mire oda érünk már erősen sajog a fejem. Ahogy megérkeztünk a kikötőbe megcsapott a borzalmas szag, ami a romlottnak tűnő hal és az öreg fa szagának csodás és émelyítő keveréke. Ahogy körbe nézek a kikötőben rakodó munkásokat, kikötő halász hajókat látok mindenütt. A hajók közül kitűnik egy ami igényesebben van karban tartva, mint a többi rozoga teknő. A hajó mellett a matrózok épp a csomagokat pakolják, amik közül feltűnően elüt néhány igen nagy és igen színes bőrönd, ami valószínűleg a csodás hölgyemény poggyásza. Szerencsére a súlyos csomagokkal nem nekem kell vesződnöm, ezt Kunan intézi, helyette ott van nekem az elkényeztettet hercegnő aki minden kétséget kizáróan az őrületbe fog kergetni minden egyes kérésével és mozdulatával.
Pár percig kell csak várnunk és azonnal feltűnik egy ezüstös hajzuhatag, ami azonnal Kunan nyakába borul. Ahogy a lány arcára nézek az a gondolat fut át az agyamon, hogy ha száz emberből kéne megtalálnom ezt a lányt a mosolya alapján azonnal meg tudnám mondani, hogy ő a főnök és Kunan rokona.
Kunan első mondata máris felviszi bennem a pumpát, ezért, hogy vissza tudjam magam fogni összeszorítom a fogaim és ökölbe szorítom a kezem. A sok éves "szolgálatnak" hála megtanultam kontrollálni a dühömet hála a testvér párosnak és az esetek többségében sikeres is voltam. Amikor nem... hát maradjunk annyiban, hogy azokban az időkben jól összeismerkedtem a nővérekkel a kórházban.
~ Tudod ki a csicskás, de szadista barom...~ mondom ki magamban amit hangosan nem merek.
Amikor a lány is csicskásnak nevez teljesen elkeseredek és azt kérdezem magamtól, hogy miért kell nekem az egész famíliát megismernem, és persze arra is megakarom tudni a választ, hogy miért kell ebben a családban mindenkinek ekkora egoistának lennie.
Miután Kunan elköszön és gyilkos pillantást váltunk a lehető legkedvesebb és legcsábosabb mosolyom öltöm magamra, majd a lányra tekintek. Amikor megpillantom azt a tipikus szúrós tekintetem már tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom. Ám sokszor találkoztam már ilyennel, így ezt is úgy kezelem ahogy általában. Lazán. Először is egy könnyed meghajlás közepette bemutatkozom az igazi nevemen, mivel Kunan kikotyogta azt.
- Örvendek Madam. A nevem Mayakashi Kaen. Megtiszteltetés, hogy engem bíztak meg a szórakoztatásával. Bármiben a szolgálatára állok amikor csak akarja - mondom kedélyes hangon, majd felegyenesedek és folytatom - Mondja hölgyem, hova kíván először ellátogatni? - kérdezem meg úti célunkat a lánytól.

Sai Hétf. Szept. 06 2010, 23:48

- Hai, hai, már eleget hallottam, talán meg is jegyzem - inti le bemutatkozásod. - Részemről minimum a Neyori megszólítást megkövetelem, de ha igazán be akarod nyalni magad, mert látom, igyekszel, akkor hívhatsz Neyori-himének is - túr bele a hajába, a füle mögé utasítva a rendetlen hajszálakat. De ezzel nem nagyon tört meg.
- Hmm, hogy hova, azért vagy, hogy kitaláld. Próbálkozz, hátha megkedvellek! - néz rád várakozón összefűzve a karjait formás mellei előtt.
Ha visszagondolsz az úton "tanultakra", két dolog juthat eszedbe zsigerből: szereti az édességeket és a természet lágy ölét. Legalább is Kunan anyaga alapján. Választhatsz, hogy segítségül hívod a "tudást", vagy valami egészen egyedi módon kápráztatod el a tőled nem sokat váró hölgyeményt.

**Mayakashi Kaen** Kedd Szept. 21 2010, 20:54

Miután lekezelő hangnemben és gesztikulálva közölte velem a hangfekvésével, hogy még egy a talpára ragadt rágót is jobban kedvel, mint engem ízléses szóhasználattal kijelentettem, hogy ez a lány egy boszorkány. Miután kikáromkodtam magam, persze csak magamban ismét elmosolyodok és csak nézek a lányra míg az befejezi.
~ Gondoltam, hogy nem könnyíti meg a dolgomat, de meg kellett próbálnom. Mégis csak könnyebb egy olyan helyet és az ott töltött időt elviselni aminek a kitalálására nem kell időt szánni, mint egy olyat, amit minden idegszálamat megfeszítve találok ki, aztán pedig több órás szenvedés után közlik veled, hogy borzalmas volt a nap és megígérik, hogy tesznek róla, hogy szana-szét rúgják a nehéz munkával megformált hátsódat ~ gondolom szépen át a dolgot.
- Teljesen igaza van Neyori-sama. Ha önnek is megfelel akkor kérem kövessen - mondom alázatos hangnemben, mintha meg se hallottam volna a sértéseket.
Ha valamilyen módon helyesel akkor oda vezetem a járműhöz (ha már nincs itt akkor minden tudásom latba vetem, hogy szerezzek egy normális állapotban lévőt) majd megmondom a "kocsisnak" reményeim szerint diszkréten a kisasszony előtt, hogy vigyen minket a város legjobb cukrászdájába. Ha ez sikerül akkor hátra dőlök és és egy könnyed mosolyt arcomra öltve tekintek a mellettem ülő hölgyre.
- Neyori-sama megmondaná nekem honnan is jött ide Konohába? - próbálok beszélgetést kezdeményezni, mivel udom jól nincs annál rosszabb, ha huzamosabb ideig ültök egy nővel csöndben és nézitek egymást.
Persze, mint sok más feltételezésem ez is saját tapasztalatomra alapoztam, amit még újonc koromban szereztem. Még csak pár hónapja voltam a klubban, amikor megkaptam az addigi legnagyobb vevőmet. Mármint nem a hölgy méretére értem, mivel szemrevaló teremtés volt, hanem a pénztárca vastagságáról beszélek. Igen befolyásos és előkelő hölgy volt és valamilyen oknál fogva megunta az azelőtti hostot akivel ideje nagy részét töltötte és úgy döntött engem választ. Akkor ifjonti fejjel nagyon örültem ennek és lelkes voltam, ám amikor épp az előző kliens utáni rutin dolgokat végeztem, amit ízléses olvasók miatt nem kívánok részletezni bejött a mosdóba a hölgy előttem "használt" hotsja és egy "kedves" szavakkal és tanácsokkal ellátott beszámolót szavalt el aminek a következménye az lett, hogy berezeltem. Miután kicsit lenyugodtam, ami azt jelentette, hogy pár lépés nem jelenti az azonnali szívrohamot, kimentem, kicsit megigazítottam a nyakkendőm, majd mosolyt erőltetve az arcomra leültem a boxba ahol már várt rám a vendég. Ahogy ránéztem nem tudtam elemezni ahogy szoktam, csak néztem rá és mosolyogtam. Amikor feleszméltem valahogy kinyögtem a nevem, szerencsére azt amit munkában használok, de ezután se kép se hang. Remélem nem kell mondanom ezután hányszor kért engem ez a hölgy. Bár nem hibáztathatom, hiszen senki sem szeret húsz percen keresztül szemben ülni egy mosolygó balfékkel, akitől bármit kérdezel csak dadog. Azt pedig elhihetik nekem, hogy ha a nő nem unta volna meg a dolgot én még legalább kétszer annyi ideig tudtam volna folytatni.
Ha megkapom a választ a kérdésre és valami értékelhetőt is tartalmaz a szövegelése akkor próbálom folytatni az elkezdett témát, de ha nem, akkor majd kitalálok valamit egészen addig folytatva ezt, amíg meg nem érkezünk a cukrászdába.

Sai Vas. Szept. 26 2010, 19:37

Meg is adtad a tiszteletet megszólításoddal meg nem is, hiszen nem a kívánt "hime" jelzővel illetted, s ha figyelmes voltál, talán elkaphattál egy halvány félmosolyt. Megvárta, míg kerítesz egy megfelelő járművet, de azon már kuncogott - nem, nem épp pozitívan, hanem sátáni kacajjal - amikor a "kocsisnak" játszottad az agyad. Aztán, hogy megadjátok a módját, kinyújtotta a kezét, és felsegíthetted a kocsira - ugye milyen rendes tőle? Amikor mellé telepedtél, beszélgetést kezdeményeztél.
- Nem lehetett alapos a kiképzés, ha még ennyit sem tudsz - vág vissza csípősen. - Mindig ilyen undorítóan nyalod a talpakat?

**Mayakashi Kaen** Kedd Szept. 28 2010, 21:18

Az a röpke pillanatra felvillanó félmosoly egy kis löketett adott, de ez hamar elmúlt amint felhangzott az a rettentően idegesítő nevetés, aminek az a hölgynek nevezett szörnyeteg a forrása, akinek a szórakoztatásával megbíztak. Nagy kegyesen megengedte, hogy felsegítsem. Persze megfordult a fejemben, hogy most leboruljak elé amiért ilyen nagylelkű, de végül elvetettem az ötletet. Vajon miért? Miután felvetettem egy teljesen szimpla kérdést, azonnal hallgathattam az ócsárlást, persze csak mosolyogtam kedvesen ahogy szoktam.
- Ez a munkám - mondom még mindig mosolyogva - hidd el én sem szívesen töltöm veled a drága időm te hárpia - teszem hozzá az orrom alatt dörmögve ugyan olyan mosolyogó fapofával.
- Vissza térve a kérdésre... ha nem akarja elmondani kegyed mi lenne ha barkochbáznánk? Biztos vagyok benne, hogy ismeri a játékot. Amennyiben nem engedelmével beavatom önt. Én felteszek néhány kérdés, maga pedig igennel vagy nemmel válaszol a kérdésekre - mondom mosolyogva, majd várom a lány válaszát, ami remélhetőleg igen lesz és akkor nem kell annyit strapálnom magam.
Ha mégis ellenkezik, akkor elgondolkozom mivel is vehetném rá, hogy menjen bele a dologba. Elmerülök egy pillanatra a gondolataimban, amikor bevillan egy másik régi ügyfelem.
Már jó ideje a "vállalatnál" dolgoztam, amikor a főnök közölte, hogy kapok egy igazán nehéz esetet. A nő az ötvenes éveiben jár, eléggé kötekedő és nehéz neki eleget tenni. Eddig egy embernek sikerült. Azonnal tudtam, hogy ki az. Elfintorodtam, amikor bevillant előttem az idegesítő képe, amint reggelente felkelt. Miután a főnök egy gonosz mosoly kíséretében mindent elmondott a nőről, amiről úgy vélte semmit sem segít abban, hogy megoldjam a problémát, amit elém állított. Csak ahogy szokta. Miután kimentem az irodából és megfelelően kikáromkodtam magam, majd a mosdóban elvégeztem a szokásos rutint. Amikor a boxom felé tartottam megcsapott az a tipikus alkohol szag, amit a részeg emberek árasztották. Tudtam, hogy a nő ott ül, mert a főnök azt is megemlítette, hogy igen sokat iszik és igen jól is bírja. Akkor még nem tudtam milyen szerencsém is volt, hogy már ivott előtte, nem is keveset. Leültem a boxba, a legmeggyőzőbb mosolyommal és üdvözltem a hölgyet. Ő erre csak azzal válaszolt, hogy azonnal belekötött a hajamba, a ruhámba és a beszédstílusomba. Én persze csak mosolyogtam tovább, szerencsére némileg felkészültem rá. Miután már jó fél óráig vetettem fel az újabb és újabb témákat, ő mindenbe belekötött. Amikor pedig a kitalált történetekhez nyúltam ő mindig rám kontrázott. Ekkor már nagyon elegem lett és már csak egy hajszál választott el, hogy ott hagyjam, amikor eszembe jutott valami. Elnézést kértem és kimentem a mosdóba. Kiadtam magamból az addig elfogyasztott alkoholt, amit elmondanám nem épp kevés volt. Ehhez képest a nő még csak meg sem szédült, de nekem megvolt az előnyöm. Rendbe szedtem magam és visszamentem, majd ismét helyet foglaltam. Csak mosolyogtam mire ő elfintorodott. Megemlítettem neki, hogy hallottam jól bírja az italt mire ő elkezdett kacagni és fennhéjázó stílusban elkezdett hencegni a történeteivel. Én figyelmesen végig hallgattam, majd gratuláltam neki és azt a látszatot keltettem, mintha tisztelném azért, mert alkoholista. Miután kicsit megenyhült a hízelgéstől magabiztosabb hangra váltottam és felajánlottam neki egy versenyt. Ő azonnal beleegyezett, ahogy vártam. Amikor elkezdett kontrázni tudtam, hogy imád versenyezni. Olyan témát választottam amit imád. Az ivászatot. Tudtam, hogy simán nem lenne esélyem, de mivel ő már ipari mennyiséget fogyasztott és nekem megvan a mosdó beli előnyöm, így esélytelen, hogy veszítsek. Igazam lett. A nő annyit ivott, hogy kiütötte magát, nekem nem kellett tovább hallgatnom a rinyálását, a klub nagyon sokat kaszált a sok italból, amit a nő vett és emiatt a főnök leszállt rólam egy ideig.
A történet lényege annyi volt, hogy vannak olyan nők, akik imádnak versenyezni és fogadni. Ami azt jelenti, hogy ha megvered őket, persze csellel, akkor megteszik amit egyébként nem, mert legyőzted őket. Azt találtam ki, hogy ha legyőzöm ő idegesítősségét, akkor nem lesz annyira elviselhetetlen. Így ha nem egyezik bele a játékba, akkor egyszerűen felajánlok neki egy fogadást.

Sai Kedd Okt. 05 2010, 12:18

A lány csak megrázza a fejét, és elutasítóan elfordul: - Utálok barchobázni, unalmas - jelenti ki, majd hozzáfűzi: - Méz Országából látogattam ide. De nem fogok kiselőadást tartani, hogy azt hihesd, jól végzed a munkád azzal, hogy bámulsz magad elé, miközben úgy teszel, mintha figyelnél, pedig valójában egy majom cintányérozik a fejedben. Helyette szépen regélni fogsz, mindent tudni akarok drágalátos rokonaimról, minden kis ügyletüket, minden lépésüket, amit csak mondani tudsz! - fordul feléd erélyesen megragadva a grabancodat. Ez a mozdulat most határozottan emlékeztethet Kunanra... Nem hiába, az alma meg a fája, meg az egész rokonság ugyebár... Meg vagy áldva? Meg, mert még nem alkalmazott erőszakot. (Fő az optimizmus, nem igaz?)

**Hidama Myuu** Kedd Nov. 16 2010, 12:59

//Remélem jó helyre írtam...//

Kirontva a házból a kikötőnek vettem az irányt. Futottam jó darabig, de kifáradtam a kikötőtől nem messze. A maradék pár 100 métert sétálva tettem meg.
Kerestem az öreg bácsit. Többet is láttam ott mászkálni, de aztán észrevettem egyet amelyik csak ácsorgott és nézte a tengert. Odamentem hozzá és megszólítottam. Mondtam, hogy Ami sensei hajóját keresem. Ő csak biccentett és jelzett, hogy kövessem. Odaérve rámutatott a hajóra, én csak bólintottam és felszálltam rá.

Hyuuga Hinata (inaktív) Kedd Nov. 16 2010, 18:16

- Hát nem tűnsz egy sunnyogó alaknak. - teszi hozzá magában Ami.
A kiképzőterepről igaz, hogy eltűnik, de csak pár méterrel arrébb megy, hogy tovább figyeljen téged. Miután elmész onnan, Ami is elindul a hajók felé.
Mikor odaérsz, a hajón már ott vár téged, és jelez, hogy tedd le a cuccaid, és elmagyarázza, merre van a szoba, bár maga a hajó nem túl nagy, így nem lesz nehéz odatalálnod. ( A szoba kinézetét tetszés szerint leírhatod. )
Miközben lenn pakolsz a szobádban, érzed, ahogy a hajó megrándul, és szép lassan haladni kezd. A szobában lévő kis ablakból látod magad mellett a hullámzó tengert, így ha tengeri beteg vagy, nem sűrűn fogsz onnan kinézni, ellen esetben gyönyörű látványt nyújt a kék, hullámzó tenger.
Visszatérsz a felszínre, ahol mestered feltűrt ruhaujjakkal vár téged.
- Bizony, jó sok ideig fogunk most utazni, így bőven lesz időnk tanulni. - szól hozzád. - Az elemekkel való dolgokat egyenlőre hagyjuk. Most valami sokkal praktikusabbra szeretnélek megtanítani. - ekkor drámai szünetet tart, hogy növelje a kíváncsiságodat. - Ez egyszerűnek tűnik, mégis nehéz, hisz nagy koncentráció szükséges hozzá.
Ekkor Ami elindul egy oszlop felé, és amíg azt hiszed, lazán nekimegy, rátámasztja a lábát, és lazán fellépked rá.
- Ennek a jutsunak a lényege a chakra manipulálása. A lábadba kell irányítanod a chakrádat, és ott is tartani, sőt, a hosszú "tapadás" érdekében folyamatosan áramoltatni kell bele, szünet nélkül, vagy kisebb szünetekkel. - Ekkor Ami rögtön megfordul, hogy magadra hagyjon, de az ajtó előtt visszafordul. - Ösztönzésként, ha felérsz a tetejére, akkor kapsz vacsorát. - mosolyog rád, mintha ez természetes lenne.

// Te ne írd bele, hogy felérsz a tetejére! Néhány sikeres próbálkozást elfogadok, de kezdőként belefog kerülni pár postodba, amíg minimum megközelíted a tetejét. //

**Hidama Myuu** Kedd Nov. 16 2010, 19:14

A szoba nem volt túl nagy. Jobb oldalt egyszemélyes ágy, a végében alacsony komód. Balra egy asztal 2 székkel, fölötte pedig ablak, ami remek kilátást nyújtott a hullámokra. Nem nézelődtem sokáig, csak ledobtam a táskát és vissza is mentem a fedélzetre.
Ami sensei kitalálta, hogy utunk végéig az árbocra kell felrohangálnom. Hasznos valóban és nem is bántam, hogy ezzel kezdjük, csak kicsit unalmas. Viszont ételmegvonással fenyegetett… Van egy olyan érzésem, hogy éhesen fekszek le. Meg lehet egyáltalán ezt pár óra alatt csinálni? Kevés lelkesedéssel, de belekezdtem. Jó ideig mást se csináltam csak a chakrát próbáltam a lábamba erőltetni, következő lépésként pedig megtartani benne. Egy helyben állva nem is tűnt olyan vészesnek, de amint először nekirugaszkodtam, már csak reggeliben reménykedtem. A lábam megcsúszott, mintha chakra se lett volna benne és hanyatt vágódtam a padlóra.
- Fenébe… - nyöszörögtem.
Nagy nehezen térdre könyörögtem magam. A hátamat fogtam, mert eléggé beütöttem. A fejemet nem is éreztem hirtelen.
Na nem baj, még egyszer. És még egyszer, aztán megint és megint… és még sokáig. Egy darabig nem jutottam túl az egy lépésen. Mikor azonban már annyit estem, hogy nem éreztem a tagjaimat és nem is volt érdemes foglalkozni velük, sikerült 3-4 lépést produkálni.

Hyuuga Hinata (inaktív) Szer. Nov. 17 2010, 15:51

Az egyik ablakból figyel téged a mester, és néha rosszallón megrázza a fejét. Nem sokáig figyel téged, el kell mennie onnan, mert dolga akadt.
Mindaddig te keservesen gyakorolsz, sokszor esel vissza, szó ami szó, nagyon nehezen megy a tanulás, de érzed, hogy kezdesz belejönni.
Már - már sikerül ott tartanod, hogy eljuss az árboc negyedéig, de leesel, és egyszer nagyon meg is ütöd magad. Nem komoly, maximum lesz néhány lila foltod, de ez belefér egy ninja életébe, nem de?
Néha megállsz pihenni, aztán jó másfél óra múlva kidőlsz a nagy megerőltetéstől. Túl sokat vállaltál egyszerre, de még most se állsz meg, olyan elszánt vagy.
Csak 20 percig pihensz, majd felpattansz, és kicsit erőteljesebben, megfontoltabban indulsz neki a feladatnak. Sétálva, majd futva, valószínűleg közben gondolkodsz, és a lábadba áramoltatod minél több chakrádat.
Nekifutsz, és már egész jól fenn maradsz, a feléig is felfutsz, de ekkor kirúgod magad alól a lábadat, és leesel. Ám mielőtt a nagy magasságból hátra esnél, Ami sensei jelenik meg, majd kap el.
- Látom, kezded megérteni, miről is van itt szó. Azért kicsit vigyázz jobban magadra. - mosolyog halványan, ahogy letesz téged a lábadra, majd újra magadra hagy, te pedig erőt gyűjtve az előbbi tapasztalatokból indulsz neki újra a feladatnak.

**Hidama Myuu** Szer. Nov. 17 2010, 17:55

Esélyem se volt belekapaszkodni valamibe. A hátam és a fejem ér először talajt. Ha Ami sensei nem látja mit, hogy épp zuhanok minden bizonnyal lyukat ütök a hajófenéken. Elkapott és semmi bajom se lett. Miután óva intett és elment kicsit lepihentem.
Lepörgettem a fejemben az előbbieket. Kirúgtam a lábam magam alól… Hogy voltam erre képes? Én szerencsétlen… Azért éreztem ám, hogy bokán rúgtam magam. Éreztem továbbá, hogy vannak karjaim, lábaim, hátam, fejem. Semmiben nem szenvedek hiányt… Ezt holnap sajnálni fogom, mert tele leszek kék foltokkal és hasonló finomságokkal, na akkor nem hiányoznának a tagjaim.
De hát a cél nemes: fejlődés. Fölkeltem és azt csináltam, mint korábban, a sikeres akciómnál. Chakra a helyén… Futás!

Hyuuga Hinata (inaktív) Szer. Nov. 17 2010, 20:58

Újra nekifutsz, remélve, hogy nem esel olyan nagyot, vagy nem bénázod el valahogy, mint az előbbiekben. Egyre jobban kezd kitisztulni előtted ennek a technika alapja, s az, hogy ezzel mestered mire akar tanítani. Mert taníthatna mást is, de ha jobban belegondolsz, rájössz, hogy ezzel inkább a chakra-kontrollra akar téged tanítani, hogy a későbbiekben ez neked ne legyen gond. Persze ez még bőven nem elég ehhez, de a kezdés mindenkinek nehéz.
Amint a futás közben ezt letisztázod magadban, csatakiáltást hangoztatva, ellenmondást nem tűrően futsz fel az árbocra, mintha megparancsolnád neki, hogy tartson magán, ne engedjen áll. Úgy néz ki, működik - már a felénél jársz, de meg se rezzensz.
Bár érzed, ez még nem az igazi, mert inkább erőből futsz, mint hogy a chakrádat használnád előnyben, egész jól megy. Amikor centik választanak el, hogy megérintsd az árboc tetejét, elkerekedik a szemed. A lábad kicsúszik alólad, és lefejeled az árbocot, ám most nem a saját hibádból. Egy fehér folt éktelenkedik a hosszú árbocon. Úgy látszik, hogy vagy Ami szívat téged, vagy egy sirály ajándékozta meg az aznapi terméssel a gyakorló teredet.
Most sokkal éberebb vagy, így még időben átkarolnod az árbocot, majd a lábaddal kitámasztani magad, és fenn maradni. Lassan csúszol le, majd mikor leérsz, elgondolkodsz.
Folytatod, vagy leülsz pihenni?

**Hidama Myuu** Szer. Nov. 17 2010, 22:12

Már megint… Már megint egy ilyen szerencsétlen esemény egy olyan szerencsétlennek, mint amilyen vagyok. Még meg se kezdtük a tényleges küldetést, de máris megtalált a sors bal oldala.
- Vááá! A fenébe is ostoba tollbomba!- acsarogtam és úgy kémleltem közben az eget, mintha megláthatnám.
Ez nyilván nem történt meg. Nekidőltem a hajó korlátjának és karba tett kézzel, magamba roskadva próbáltam megemészteni a történteket.
Hosszú ideje csak az árbocot láttam magam előtt. Most láttam, hogy már zuhanóban a nap, a fénye lassan vörösbe vált. Nincs sok időm a mai napból, sötétben az árboc végét se fogom megtalálni, aztán majd túlszaladok rajta.
Fogtam magam és lementem a szobámba. Levetettem a pulcsim, teljesen beleizzadtam pláne, hogy alatta még egy póló is van. Vagyis már nem alatta, mert a pulcsit levetettem… mindegy…
Kicsit elvágódtam a földön. Hanyatt feküdtem, aztán oldalra. Pihentem. Az ágyba nem akartam belefeküdni, bűzlöttem… És a fa padlókkal amúgy is szorosabb barátságba sikerült kerülnöm az elmúlt pár órában.
Körülbelül fél óra után ismét föltápászkodtam és kimentem a fedélzetre. Még egy sorozatot megpróbálok. Amíg be nem sötétedik. Basszus… kezdek éhesedni… Na nem baj. Gyerünk!

Hyuuga Hinata (inaktív) Csüt. Nov. 18 2010, 22:35

Nem látod, de a mestered sunyiban néha feléd kapja a tekintetét, amíg ő csak tesz-vesz az érdekedben. Fogalmad sincs, milyen hosszú út áll még előttetek, mivel ez a hajó se a leggyorsabb, öregedik már, jó 2-3 nap lesz így is, míg a célállomásra értek, így nincs ok az aggodalomra lesz időd megtanulni bőven.
Bár a nap már lefele kúszik, és te már kezded elveszteni a reményeidet, ezért nekidőlsz a hajó szélének. Káromkodsz magadban egy sort, majd úgy döntesz, lemész a szobádba. Ott te is teszel-veszel, egy kis idő múlva pedig már újra fenn vagy a fedélzeten. Tudod, hogy már csak 1-2 óra kérdése, és vak sötét lesz, ezért belehúzol a gyakorlásba.
Biztatásból a mestered is odaáll az árboc mellé, bár nem dől neki, és kicsit távolabb is áll, nem akarja, hogy véletlen fejbe rúgd, és ezt tudtára is adja veled, bár csak ezzel az apró célzással, te még is megfogod, egész jól informálódsz e téren.
Egyre elszántabban futsz, és már szinte automatikusan, a nélkül, hogy észre vennéd irányítasz chakrát a lábadba, hogy fenn maradj az oszlopon. Felfutsz, csak futsz, és futsz, és futsz... és nem esel le. Már bőven túl mentél a felén, lassan elhagyod a háromnegyedét, mikor már kerek szemmel, száraz torokkal rugaszkodsz el, és ugrasz fel az árboc tetejére. Mestered felnéz rád, és úgy tapsol.
- Gratulálok, nem semmi, ahogy próbálkoztál. Nagyon elszánt vagy, remélem ez a továbbiakban is így lesz.. Most már csak le kell másznod onnan - ekkor elvigyorodik, mert nagyon magas az árboc - és utána jöhetsz vacsorázni. Csak gyere be ezen az ajtón, utána egyenesen, közvetlen az étkezőbe jutsz. - közli veled, majd elmegy.
Miután lemászol, elindulsz az étkező felé, ahogy a mestered elmagyarázta az útvonalat, és lassan tényleg ott vagy. Megérkezel, és látod, hogy bár csak ketten vagytok, kész svédasztal terül el előttetek. Leülsz, és neki látsz enni.

**Hidama Myuu** Pént. Nov. 19 2010, 20:31

Tele vagyok… Teljesen. Ami kaját nem tudtam megenni, azt a szemeimmel elkoptattam.
- Nagyon jó volt. Köszönöm a vacsorát! – mondtam.
Hátradőltem és támasztottam magam. Elégedett voltam. De most itt az ideje egy kis kérdezgetésnek.
- Amúgy mennyi ideig tart majd az út?- kérdeztem.
Megvártam míg válaszol.
- És lehet még tudni valamit erről a küldetésről? Ki a nő? Hol hagyta el? Mármint az ország mely részén? Fel sem fogom, hogy hagyhatott el egy ilyen táskát, aminek kb. szeme fényének kellett volna lennie…
Miután válaszolt elköszönök és megyek aludni. Előtte viszont még felfutok párszor az árbocra, hogy tényleg biztos legyek benne… meg tudom csinálni.

Hyuuga Hinata (inaktív) Vas. Nov. 21 2010, 16:56

Nem hagysz túl sok kaját, látszik, hogy kifáradtál, és megéheztél.
- Körülbelül 2, maximum 3 nap lesz, de csak azért, mert ez a hajó már nagyon régi. - mosolyog rád ugyanúgy, szelíden, mint eddig.
- Attól függ persze, mit szeretnél tudni a küldetésről... túl sokat azon kívül, amit mondtam, semmit. Persze komplikációk előfordulhatnak, mint mindenhol máshol, de ez megint egy másik téma.. - vakarja meg a fejét. - A nő az pedig már egészen öreg, régen egy követ volt, hogy most milyen szerepét tölti a polgárságának, nem tudom. A hotelben hagyta el, ahogy mondtam, egészen Yukigakurében, egy nagyon magas hegy tetején van a hotel, szóval lesz hova gyalogolnod, jó hideg is lesz. Többet neked nem nagyon kell tudnod, úgy vélem. - mosolyog rád. Úgy látszik, egész jól tűri ezt a faggatást.
Miután elmész, észreveszed, hogy egyre komótosabban, lassabban járkálsz, de utolsó erőddel még azért felfutsz az árbocra, hogy biztos légy magadban.
A szobádban lefürdesz, átöltözöl, kikészíted a cuccaidat, és elvégzed az egyéb esti dolgokat. Ásítozva takarózol be, és fekszel le, majd alszol el.

// A legjobb az lenne, ha leírnád, milyen volt az éjszakád, és hogy hogyan kelsz. //

**Hidama Myuu** Kedd Nov. 23 2010, 11:08

Eléggé kimerült voltam, gyorsan elnyomott az álom. Valóban álmodtam is. Bár a mai kapkodás és gyakorlás miatt eszembe se jutott a családom, a régi életem, mégis velük álmodtam… részben…
A házunkhoz közeli városban sétáltam, a piacon. Hideg volt, de nem volt rajtam semmi meleg ruha, csak a szokásos szerelésem. Mászkáltam, nézelődtem, néha odamentem egy-egy árushoz, megnéztem mit árulnak. Összefutottam ismerősökkel, köszöntem nekik, visszaköszöntek. Aztán az egyik árusban a húgomat véltem felfedezni. Közelebb mentem és rákérdeztem, hogy az e akinek gondolom és hogy emlékszik-e rám. Valóban Yuki volt az, de nem tudta ki vagyok, hiába mondtam meg a nevemet is. Utána elmentem onnan és nézelődtem tovább. Mikor legközelebb arra mentem már nem volt ott. Vevők továbbra is vettek dolgokat és mikor látták, hogy Yuki nincs ott a pénzt berakták a pult mögé. Sőt az egyik ember fogta magát és beállt helyette árulni. Gondoltam hazamegyek, megnézem otthon van-e.
Mire a házhoz értem besötétedett. Odabent világosság volt, tehát Yuki biztos itt van. Belépve megláttam, hogy a konyhában van és valamit főz. Megkérdeztem, hogy mit csinál. Anyáéknak vacsorát. Megörültem, rákérdeztem, hogy hol vannak. Azt mondta, hogy a hálószobájukban. Felfutottam az emeletre és berontottam hozzájuk. Két csontváz feküdt az ágyon, alattuk a takaró sötét színű. Rossz szag terjengett az egész szobában, odamentem az ablakhoz és kinyitottam, hogy szelőzzön a szoba. Próbáltam a szüleimet… a csontvázakat felébreszteni. Nem sikerült. Yuki feljött a vacsorával és letette egy asztalra. Odanézve láttam, hogy már rengeteg tálca van ott. Az asztal alatt is, mellette, mögötte, mindenhol. Yuki kiment, én mentem utána. Kérdeztem, hogy mi történt anyáékkal. Azt mondta, hogy nem tudja, majd futásnak eredt és még egyszer mondta, de már zokogva. Utána mentem. Odakint volt, havazott, legalább 30 centis hó volt már. Alig vettem észre, mert a hóban feküdt és nem volt rajta ruha. Azt mondta vigyem el anyáékat, mert már nem bír velük élni. Még mindig sír…
Felébredtem. Még sötét volt. Csak feküdtem és végig játszottam az álmot. Szemét dolgok ezek, mindig olyan valósághű az összes. Még a szagot is éreztem, ami a szüleim szobájában terjengett. Ettől rosszul lettem. Pár percig a hányingerrel küzdöttem, de elmúlt. Visszafeküdtem és próbáltam tovább aludni, ami sikerült is. Nem álmodtam semmit a továbbiakban, mélyen aludtam reggelig.

Hyuuga Hinata (inaktív) Kedd Nov. 23 2010, 20:44

Miközben alszol, nem is sejted, mit művelsz magad körül. Sokszor jönnek be a hajós segédek, hogy megnézzék, mit csinálsz, de mindegyikük arra jut, hogy túl sokat ettél, elrontottad a gyomrod s most ezért álmodsz ilyen embertelen rémálmokat. Valószínűleg így is volt, hisz ez esetben többet ettél, mint sensei-ed egész nap.
Miközben forgolódsz az ágyadban, először az éjjeli szekrény felé fordulsz, majd a következő lendülettel szerencsétlen mód lelököd a virágot onnan. A váza nem törött el, hisz műanyagból van, viszont a víz nagy mennyiségben a padlóra ömlik.
Szegény parketta szinte nyöszörög, hisz öreg már, így meg lehet lepődni, mikor eget rengető gyorsasággal kezd púposodni, majd berohadni. Ráférne már egy újítás, főleg ezután - a virág viszonylag tartja magát, de jobb illatot nem hoz a szobába.
Miután felriadsz, ezt a szagot érzed, és az álmodra is ez hathatott ki olyan csúnyán. Úgy látszik nem biztos, hogy azért álmodsz/álmodtál rosszat, mert elrontottad a gyomrod, hát, a tenger se kedvez neked, se a hullámok, csak úgy rángatják a hajót.
Reggel hatalmas trappolásra ébredsz az ajtó felől. Az undorító szag már elkezdett enyhülni, bár még mindig érezni lehetett az orrfacsaró bűzt. Kezdesz rájönni, hogy nem csak az álom miatt érezted a szagot, miután felkeltél, hanem valamit elrontottál. Azonban az elmélkedésedet az ajtó hirtelen becsapódása, majd a sensei beugrása, és elcsúszása a vízen szakítja meg.
- Jó regg...! - akad el a szava, mikor hirtelen a vízben landol.
A gyors, de annál nevetségesebb jelenet kihozza magadból a nevetést, egyszerűen nem tudod magadban tartani, de milyen ember az, aki nem mosolyodik el ezen egy kicsit is.
- Semmi baj.. amikor gyerek voltam, én is sokszor hecceltem meg így a mestereimet... csak tudnám mikor állítottad ezt a csapdát... - vakarja meg a fejét, kínosan vigyorogva, kicsit pironkodva. Elképesztő, hogy Ami sensei még ilyenkor milyen ragyogóan tud mosolyogni, és nem csesz le téged rögtön.
- Na, az a fő.. - koncentrál a dologra, amiért jött. - Öltözz fel, de vigyázz, el ne csússz a vízen, ezt majd a hajós segédek feltakarítják nap közben. Ma se állunk meg a gyakorlásban, egy igen hasznos technikát fogok megtanítani neked, persze csak reggeli után. A cuccaidat meg ne nagyon dobáld szét, ugyanis szelet kaptunk, vagyis lehet, hogy már holnap, vagy ma este a célnál leszünk.
Hamarosan kiviharzik, te pedig felöltözöl, és ugyanúgy elindulsz az étkező felé, mint előző este, hogy megtömd a korgó pocakodat.

Ajánlott tartalom