Erdőségek

A társam meglehetősen furcsán néz ki, miután elolvassa a levelet, viszont az okára nem kérdezek rá. Van egy olyan érzésem hogy közel járunk a célunkhoz. Miután kiadja a parancsot, hogy lemegyünk, azonnal követem. Gyorsan lemegyek utána a létrán, majd megállok nem sokkal mögötte az ajtó előtt. Úgy tűnik Arata eléggé izgatott, mivel azonnal belép a pincébe.
Odabent három emberkét veszek észre, egy nőt és két fickót. A nő valószínűleg a vadász felesége vagy valami hasonló lehet, mivel épp kiszolgálta a két alakot, amikor rájuk törtünk. Az asztalnál ülők lendültek elsőnek akcióba: két-két kunait hajítottak az irányunkba, miközben az egyik kézpecséteket hozott létre. Mivel nagyon kevés helyünk van, így villámgyorsan előidézek a csuklóimon lévő tekercsekből pár shurikent és azokat hajítom a felém zúgó fegyverek irányába. Ha sikerül kiütni a fegyvereket, akkor berontok a helyiségbe. Ha nem sikerülne a tervem, akkor gyorsan a földre lapulok és csak azt követően megyek be.
Amint bent vagyok, a tőlem telhető leggyorsabban megindulok a shinobi elé, aki nem használt ninjutsut. Mire oda érek hozzá, a Ninjato-m már a kezemben van és egy gyors döféssel próbálom elintézni. Ezt követően pedig hagyom hogy egy picit vigyen a lendületem. Ha sikerül leszúrnom, akkor térden taposom, miközben kihúzom belőle a kardomat, majd újabb szúrásokat mérek rá. Ha nem találom el, akkor újra célba veszem, de ezúttal a testemmel csapódok bele. A célom, hogy a földre küldjem. Ha földre küldtem, akkor már sokkal könnyebb lesz leszúrni.
A villámos ellenféllel nem foglalkozok egyenlőre, abban bízok hogy Arata elintézi őt. Elvégre neki is kell csinálnia valamit, nem?

Azonnal támadásba lendülök, miközben hárítom a felém zúgó fegyvereket. Szerencsére a társam úgy cselekedett, ahogy vártam, így a ninjutsu használóval nem igazán kellett foglalkoznom. Sajnos ez is okozza a vesztem... Sikeresen megszúrom az ellenfelemet, de az nem lesz halálos, csupán csak a karját találom el. Majd egy elektromos korong eltalál és már jön is a megrázó élmény. Egyszerűen csak a földre rogytam, fegyveremet pedig elejtettem. Zsibbadt tagokkal állok újra talpra, de a kardom már a másik shinobinál. Kénytelen vagyok elgondolkozni a jelenlegi helyzeten. A Sensei-től kapott fegyvert nem vethetem most be, nehogy azt is elveszítsem. Ráadásul az még chakrával is feltölt. Éppen ezért úgy döntök, cselhez folyamodok.
Eltávolodok a célpontomtól. Kihátrálok a helyiségből, miközben megalkotok néhány kézpecsétet. A végén egyszerűen csak összecsapom a tenyeremet, majd egy vízsugarat lehelek ki(Suiton: Mizurappa). Az átlagosnál több chakrát fektetek bele, ezért erősebb lesz, mint lenne alapból. A célom az, hogy a technikával falhoz csapom az ellenfelemet és kissé eláztatom a pincét. Mivel én már kívül vagyok, a víz csak később fog hozzám kifolyni, ők pedig majd cuppoghatnak a tócsában. Ezzel még akár a villám technikát is fel tudom függeszteni.

//Mindhárman életben vannak, de nem mutatnak túlságosan feltűnő életjeleket; te döntesz a sorsukról. Az egyik shinobinál találsz egy ninja esernyőt.//

A tervem nagyon jól alakul. Sikeresen kilépek a helyiségből, majd gyorsan megalkotom a kézpecséteket, majd már lehelem is a vízsugarat. Az ellenfelemet azonnal a falhoz csapom a technikával, majd a társam elintézi a bentieket egy elektromos támadással. Tetszik a dolog! Ezután Arata meg bíz azzal, ellenőrizzem hogy élnek-e. A többit viszont rám bízza... én dönthetek élet és halál sorsa felől ha úgy van.
Azonnal oda lépek a testekhez és alaposan megvizsgálom őket. Próbálok pulzust kitapintani, illetve amelyik olyan, annak próbálom kihallgatni a légzését. Egyik sem halt meg, így kénytelen vagyok én bevégezni a dolgot. Visszaveszem a kardomat, majd egyesével szúrom le a földön fekvőket. Eközben végig az egykori Sensei van a szemeim előtt, ahogy meghalt. Ez ad erőt, hogy végezzek a pincében maradtakkal. Miután végzek velük, alaposan átkutatom őket, hátha van még náluk valami hasznos. Sajnos nem járok túl nagy sikerrel, csak egyetlen használható dolog van náluk, egy ninja esernyő. Ezt azonnal magamhoz veszem és "feldobom" a hátamra a chakra Katana mellé.
- Most már halottak! - mondom komoran. - Az egyiknél találtam egy ninja esernyőt, megtartom ha nem gáz! - közlöm Arata-val. - És most hogyan tovább?

Könnyedén végzek a földön fekvőkkel, majd kutatom át őket. Az esernyőt megtartom, majd már folytatnám is a küldetést, de egy kicsit jobban megnyílik a társam. Ha nem tudnám, hogy igazán belevaló figura vagyok, akkor most elpirulnék. Azonban számomra ez egyértelmű.
- Semmiség az egész... - jegyzem meg. Hát még amit a Sensei gyilkosa fog kapni! Erről viszont neki nem fontos tudnia, így követem Aratát.
- Igyekszem teljesíteni a megbízó feladatát, ennyi. Tudtommal most nem finomkodni kell, így nem kegyelmezek! - mondom kissé mosolyogva. - Ez a tanulósdi ötlet pedig tetszik. Mit lehet... - kérdezősködnék az említett technikáról, amikor valaki érkezik. Nagyon úgy tűnik, lebuktunk és ezt csak megerősíti, amikor egy hang azt kiáltja, "Anya?". Azonnal visszahúzódok abba a helyiségbe, ahol a halottak vannak. Elvégre ott lephetjük meg a legjobban az újonnan érkezőt. Mivel a kardomat már eltettem, most puszta kézzel várom az újabb kihívást.

Nagyon igyekszek, hogy fedezékbe húzódjak, de az újonnan érkezők túl gyorsak. Lebuktunk! Már éppen arra készülök, hogy megtámadom őket, amikor az egyik megszólal. A kérdést követően a társamra nézek, majd felelek.
- Nem. - mondom egyhangúan, teljesen közömbösen.
Ezután harcra készen elindulok kifelé. Igyekszek lelépni erről a helyről, nem akarok túlerővel harcolni. Ha biztonságos távolságba értünk, akkor megállítom Aratát, hogy némi információt szerezzek.
- És most hogyan tovább? - kérdezem. - Mi a következő lépés? Illetve mikor kerül sor arra a beígért tanulásra?
Kíváncsi vagyok, hogy mit fogunk most csinálni. Elvégre az előbb még úgy volt, hogy mára végeztünk, de felajánlotta, hogy tanít nekem valamit az esernyővel. Ráadásul olyan technikát ami eléggé pusztító, így most már tényleg nagyon érdekelne miről van szó!

// Minovara - Semmi baj, előfordul! //

Tehát Minovara klánbéli Midoriko nem az a fajta leányzó, akinek bárkin könnyen megesik a szíve. Ez, gondolatai alapján feltételezhetően a múltja és jelene miatt van így. Azonban ez nem jelenti azt, hogy minden áron harcolni akar. Ebben van logika, természetesen, és többé kevésbé jól is kalkulál... Ellenben Kowarashi, a bolondos társ enyhén szólva is máshogy gondolja a dolgot.
A Genjutsut használó lány, a levadászandó áldozat könnyei között összegömbölyödött, jelezve, hogy neki ennyi elég volt, feladja. Ekkor viszont, Kowarashi mellette terem és egy lánc segítségével körbeöleli, majd valami fecskendőt döf a lány nyakába, aki hirtelen elernyed, akár egy kicsontozott hal. Ennyi volna?
Kowarashi Midoriko felé fordul, félőrült tekintete végigméri a lányt.
- Itt elválnak útjaink, drágám!
Egy borítékot nyom a kezedbe, majd bal kezével megformálja a tigris pecsét felét. Eltűnik, akár a kámfor!

// Nem láttam értelmét tovább húzni a dolgot. + 10 chakrával jutalmazlak. A Borítékban 3000 ryou van. Ha gondolod, mesélek neked tovább, amennyiben van rá ígény. //

//Pein//

Miután közlöm a rossz hírt, a három szerzet keze ökölbe szorul és nem épp kedvesen néznek rám. Viszont nem tesznek semmit, így engedelmesen távozok, arra azért ügyelve, ha támadnának, akkor védekezhessek. Erre azonban nem kerül sor. Így hát elhagyjuk a környéket. Nem nyugodtam meg túlzottan, eléggé félelmetesek voltak és kissé értelmetlennek tűnt, hogy csak így hagytak minket távozni. Amikor a Sensei testét elrabolták, minden erőmmel azon voltam, hogy vissza szerezzem azt, de nem jártam sikerrel. Ezek meg csak így ránk hagyták a gyilkosságot. Pontosabban rám.
Arata tanácsára azonnal lelépünk, amíg még van lehetőségünk. Egyenesen Kirigakure felé vesszük az irányt, ahol reményeim szerint egy új technikát tanulhatok végre. Azonban a békés hazaút képzete szertefoszlik, amikor léptek zaja csapja meg a fülem. Lopva hátra tekintek, így még észre veszem, amint az egyik létrehoz egy szél technikát.
- Nagy gázban vagyunk... - jegyzem meg Arata-nak, majd megalkotom a Tigris kézpecsétet és egy Shunshin-t alkalmazva felgyorsítom a mozgásomat, hogy minél hamarabb az árokban kössek ki.
Ha úgy látom, nincs esélyem időben az árokba jutni, akkor egy fa védelmébe húzódok és onnan próbálom átvészelni a szél-sárkány porviharát. Ezt követően mindenképp a Néma Gyilkos Technikáját vetem be, hogy kiderítsem merre vannak az ellenfeleink. Mindenképp úgy próbálok helyezkedni, hogy Arata közelében legyek, elvégre én még csak napos csibe vagyok, a kettő a három ellen, pedig nem a legjobb felállás számunkra. A közönséges kardom természetesen már a kezemben van és a tőlem telhető legjobban készülök az összecsapásra.

//Begyorsítottam, hogy haladjunk. Mindenképp itt kötött volna ki a karaktered, egyelőre nehezen, de kikövetkeztethető, mi folyik itt. A jutsutanulást se felejtettem el, hamarosan sor kerül rá.//

Nagyon gyorsan cselekszünk, hogy elhárítsuk a támadást. Mivel nincs elég időnk, hogy elérjük az árkot, egy-egy fa mögé húzódunk be. Lopva kinézek a rejtekemből, így látom, hogy a technika milyen pusztítást csinál. Ráadásul ez alól a saját fám sem bújik ki, egyszerűen csak kettéhasad. Ezt követően Arata már támadásba is lendül, én pedig követném a példáját, ha nem kerül egy ellenfél mögém. A kardommal még kivédem egy csapását, utána viszont megbénulok, majd elveszítem az eszméletemet.
Majd nem tudom mennyi idő múlva magamhoz térek. Egy cellában vagyok, de mivel ájultan kerültem ide, nem emlékszek semmire, hogy merre lehetek. Alaposan körbevizsgálok magam körül mindent, de egy teremtett lélekre sem akadok rá. Így hát magamra aggatom a felszerelésemet és megpróbálkozok kijutni.
- Tudom én mit akartok... - dünnyögöm magam elé. - A fantasztikus személyemet akarják megszerezni! Belőlem ugyan nem kapnak egy falatnyit sem!
Kardommal a kezemben haladok végig a folyosón és indulok el valami kiutat keresni.

//Lehet, nem fogalmaztam eléggé célratörően.//

//Ezt valahogy benéztem  //

Alaposan körbe járom a cellámat, de nem igazán találok megfelelő kiutat. Talán az ablak lenne az, ahol ki tudnék jutni, de még az sem biztos, hogy onnan sikerülne messzire jutnom. Talán Suitonnal ki tudnám vinni az ajtót, vagy ha a kardomba chakrát áramoltatok, akkor a zárat tönkre esetleg tönkre tudnám tenni. Ahogy elmélkedek a kijutáson, meghallom a társam hangját.
- Jah, az biztos... - válaszolok neki. - Nem volt semmi, de hát túlerőben voltak. Az én fantasztikus tudásom pedig most nem volt elég. Legalább életben hagytak minket.
Ekkor leülök és megpróbálok kitalálni valamilyen jó tervet a szökésre. Jó lenne csendben kijutni és meglépni innen. A társam biztos ki fog találni valamit, de az lenne a legjobb, ha kicsit át vehetném az irányítást.
- Azon gondolkoztam, hogy egy vízsugárral megpróbálnám kivinni az ablakot és a falon leszaladva megléphetnénk innen. Esetleg a kardomat oda tartom a zárhoz és a chakrám formai manipulációjával megpróbálhatnám elfordítani a zárat, hogy az kinyíljon. Mit gondolsz? - kérdezem ki a véleményét? - Bár ahogy elnézem mindenem meg van. Robbanócetlivel kirobbanthatom innen magunkat. Viszont azt valószínűleg észre fogják venni. Azt meg nem kellene... Egyéb ötlet? - kérdezek újra, ezúttal tanácstalanul.

//A döntés a tiéd. Ha odabent maradtok, a helyzet bonyolódhat, de hasznos és sokat érő információkkal távozhattok a kastélyból. Ha megléptek, kisebb a kockázat, ezáltal feltételezhetően a nyereség is.//

Örömmel tölt el, hogy tetszik a társamnak az ajánlásom. Azonban ő hamarosan feltöri a zárkáját, majd az enyém előtt állva közli a saját kis ötleteit. Úgy tűnik, egész jó kis páros vagyunk, bár ő most mintha meginogna. Szavai kissé meglepnek, de szerencsére közösen döntünk, mit csináljunk. Így hát elő adom a következő ötletem.
- És mi lenne, ha végeznénk velük? - kérdezem. - Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy ál-szökést. Pár robbanójegyzetet helyezek el a cellákon belül, illetve egyet az ablak alá. Kirobbantom a falat, mire ide csődülnek a harcosaik. Amint bent vannak, felrobbantom a többi cetlit. Ezzel eléggé meg tudjuk ritkítani a soraikat. Nekünk csak el kell bújnunk. A másik lehetőség pedig az, hogy keresztül lopakodjuk magunkat az épületen és minél több infót megszerzünk. Ha egyszer így elkaptak minket, akkor miért ne sikerülne újra? Én azt mondom maradjunk! Robbantunk, vagy lopakodunk? - kérdezem. - A lopakodás lehet hogy kifizetődőbb lenne ezúttal.

Úgy tűnik, a társamnak tetszik az ötletem, majd amikor belemegy a dologba, elhelyezem a robbanócetliket a falon. Ezt követően Arata kinyitja az én cellámat is. Alaposan körbenézek, hol lehetne elbújni. Szerencsére van pár dolog, amit lehet használni. Azonnal a szekrényhez masírozok, majd mielőtt bezárnám az ajtaját, felrobbantom a cetlit. Ezután pedig várunk... Fél perc alatt ide ér egy csapat. ~ Ez nem jó jel. Túl hamar ide értek... Ki tudja hányan lehetnek még, illetve hogy mekkora ez a kóceráj. ~ 
Megvárom, amíg a társam csinál valamit. Amíg ő nem támad, addig nem jövök elő a szekrényből. Amint támadásba lendült, előtörök én is: a szekrényajtót kivágom, majd megalkotom a szükséges kézpecséteket és vizet lehelek ki. Ezt leginkább a padlóra irányítom, eláztatva azt, illetve egy meglehetősen nagy tócsát létrehozva az ellenség alatt. Ezt Arata felhasználhatja és megsokkolhatja őket. Ezt követően kardot rántok és ha még van valaki talpon, akkor rárontok. Gyors és erőteljes csapásokat próbálok rámérni, néha pedig, teljesen találomra egy szúrást indítok el. Próbálok kiszámíthatatlan lenni, elvégre csak így nyerhetek. Ráadásul még csak genin vagyok, ezek meg elvileg magasabb rangban vannak. Éppen ezért nem szabad használnom az általános kenjutsu gyakorlatokat.

//Elnézést a késésért, kárpótlásul +5 chakra!//

Gondosan elrendezem a robbanócetliket a falon, majd Arata is az ő részét. Ezután jön a "bumm" és már ide is csődül az ellenfél. Hárman azonnal megnézik, hogy mi a helyzet, majd Arata is robbant egyet, ami földre küldi a vizsgálódókat. Ez már tetszik! A következő pillanatban a társam előugrott a helyéről és támadásba lendült. Azonnal jelez nekem is, hogy intézzem el a sérülteket, így hát előrontok én is. A közönséges kardomat veszem elő és még futás közben az egyik földön fekvőbe hajítom. A kard könnyedén átdöfi áldozatomat, aki néhány pillanat alatt már ki is leheli lelkét. Majd oda érek hozzájuk, fegyveremet kihúzom a hullából és a másodiknak felmetszem a gyomrát. A harmadik ekkor már felül, a tettemet látva pedig menekülni próbál.
- Kirisute, gomen! - szólalok meg, majd lefejezem a szerencsétlent.
Az utolsó shinobi halála után megyek, hogy a társamnak is tudjak segíteni. Nagyon gyorsan megalkotok néhány kézpecsétet, majd vizet lehelek ki a számon, mire Arata megsokkolja. A chuunin azonnal elterül a földön, nekünk pedig van egy kis időnk fellélegezni. A társam szavaira bólintok egyet, most nincs idő a beszédre. Azonnal követem őt az újabb folyosón. A kardomat most is a kezemben tartom, hátha szükségünk lesz rá és akkor nem kell még azzal is foglalkoznom, hogy időben elővegyem. Hamarosan azonban a folyosó végére érünk, ahonnan két út vezet tovább. Az egyik lefelé, a másik pedig egy ajtóhoz, ahonnan egy nő éneklését lehet hallani. Arata kérdésére elhúzom a számat.
- Szerintem maradjunk együtt, így biztosabb az esélyünk a menekülésre - mondom. - Szerintem menjünk be és ejtsük túszul a csalogányt! Elvégre úgy sokkal könnyebben meg tudunk menekülni. Utána meg ha úgy van, akkor a főnöknek lesz egy jó ágyasa, vagy eladhatja másnak. Nekem aztán ugyan mindegy! Te mit mondasz? - kérdezem a társam, hátha neki is van egy jó ötlete.