Re: Határvidék

Inuzuka Tsume Csüt. Júl. 02 2015, 22:30

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

~Emberek... mindenről csak beszéltek, ahelyett tennétek, amit a világ folyása szerint tennetek kell... ~szinte már sóhajszerű a gondolat, amit a Nibi feléd küld, de már nem vitatkozik.
~De ő.. nem jó neked.~ Továbbra is érzed a helytelenítését, de többet most nem szól. Hagyja hogy tedd amit teszel, legyen az jó vagy rossz dolog, ezen a különös éjszakán.
S feletted a tetőn a nő bizonyára elmosolyodik szavaidon.
-Sokféle embert és mást láttam már Karu.. Nem lepődöm meg ha csinos arcok mögött démont találok.- lágy, gyöngyöző nevetés vegyül a szavakba.
-Ahonnan jöttem, ott.. nem volt maradásom miután egy szörnyeteg elpusztította azt akit szerettem... Új helyet, új földet kerestem, és.. egy háborúban találtam magam, pedig épp azért indultam el, hogy békére leljek.. itt talán sikerül.. s ha nem, úgy odébbállok újfent, amint biztonságban tudhatom az ittenieket. Befogadtak, s kérték, hogy segítsek, ha módomban áll, s én így teszek. - A Nibi macskaszerűen fújt a szavaira, a lángjai felcsaptak, de épp csak a tudatod peremén érzékelted, olyannyira igyekeztél elzárni magadtól.
-Tetszenek a szavaid Karu... igazán ékesszóló vagy, s most.. megpróbálom igaznak tekinteni őket..- Hangja könnyű akár az esti szél, majd hirtelen furcsa fás koppanással megindul valami le a tetőről, s előtted csapódik keményen a földnek. Egy kicsiny rönk, rajta egy papírral, melyen különös jel virít, s szinte egy időben vele a ház oldalától elszakad egy árnyék, könnyedén, mintha már a mozdulat maga dorombolna. Az éji fények karcsú alakot ölelnek. Finom kimonó surran, s egy legyező az édes arc előtt, mely így még most is titokban figyel.
-Láttam a küzdelmed egy részét Karu.. az a Haragszellem veszedelmes és halálos a gyíkok nélkül is... szinte lehetetlen megfékezni... -a legyező lejjebb ereszkedik, s a megrezzenő hószín tincsek alatt különös zöld szemek méregetnek.
-egyedül legalábbis... -közelebb lép, s vele a legyező is lejjebb ereszkedik. Tekintetében tapasztalat ül, s nem is próbálja leplezni a vékony heget, mely végigcsókolta a szemét, s arcát, miközben még közelebb lépett, majd egészen közel hajolt.
- De te.. elég erős vagy.. Mondd csak.. ha megtanítanám a módját.. segítenél megállítani?

**Kenshiro Karu** Csüt. Júl. 02 2015, 23:04

Egy pillanatig csak bámulom a sötétet, ahogy hallgatom a lány szavait. Ezek szerint ő volt az akit éreztem a miközben már eljöttünk a helyről. Most is valami megnyugtató lengi körbe az egész helyet. Valószínűleg ha a chakrának van természete akkor az övé a teremtő oldalon áll. A rövid történetét meghallgatva már elhiszem, hogy miért nem bízik senkiben, hiszen még ő maga is úton van és nem tudja hova tart, akár csak én magam. Annyira elmerültem a szavaiban, hogy észre sem vettem ahogy hirtelen kilépett a fényre megmentőm. Ahogy sejtettem még most sem merte teljesen megmutatni magát. Egy legyező mögé rejtőzött és még egy pillanatig leste a reakciómat. Én ékesszóló? ilyet sem hallottam még, bár talán lehet, hogy egy kicsit elragadtattam magam de vajon miért?! Talán cska imponálni akarok neki vagy egyszerűen annyira régen kommunikáltam másokkal, hogy már nem tudom kifejezni sem magam. Ebben a nagy magányban kezdem elveszíteni az emberségemet és ez ilyenkor mutatkozik meg...
De ő az aki nekem való! Szeretném ha legalább egy kicsit hagynád, hogy minimális esélyem legyen kapcsolatokat kiépíteni...
Miközben a Nibi elégedetlenségével próbáltam kezdeni valamit a lány leeresztette a legyezőt nekem pedig egy pillanatra elállt a lélegzetem. Az arcán egy vágás volt, de ez egyáltalán nem rondított rajta, sőt számomra még vonzóbbá tette, hogy látszik kemény fából faragták. Azok a zöld smaragdszín szemek viszont teljesen rabul ejtettek... Egy pillanatra mintha megállt volna az idő és csak mi ketten (hárman) léteztünk volna. Aztán az édes hangja ismét visszarántott a valóságba én pedig próbáltam illedelmesnek tűnni és miután találkozott a tekintetünk el is néztem a kis falu irányába.
- Az én démonomnál nagyobb nem nagyon létezik ebben a világban, de ne aggódj...
Egy pillanatra majdnem kibukott belőlem az utóbbi hónapok egész története, de aztán a józan eszem diadalmaskodott a szívem fölött. Kérdés, hogy meddig tart ez a csekélyke győzelem. Tudtam, hogy egy örökös háború dúl bennem és ennek a kitörésnek most éppen csak elejét tudtam venni...
Megéreztem azt a finom illatot ahogy közelebb hajolt és egy pillanatra ismét megrészegültem. Másokat a hatalom és az erő részegít meg én nem így voltam ezzel. Bár célom volt mindig is, hogy erősebbé váljak de nem önmagam miatt. Eddig mindig találtam egy felsőbbrendű célt ami vezérelt. Most azonban magam vagyok és bár az életem függ tőle mégis a bosszú fűt és hajszol bele ebbe a csatába.
- Haragszellem? Tehát ezért volt képes elszívni a chakrámat. Tudtam én, hogy itt valami nem stimmel... Legközelebb viszont nem lesz ilyen szerencsés. Természetesen érdekel a dolog. Szeretnék bosszút állni már csak azért is mert az egyik barátomat húzta fel madárijesztőnek... Azt mondod, hogy ismersz valamilyen technikát amivel esetleg el tudnám kapni a grabancát? Következő alkalommal nem fogok hibázni ezt megígérhetem. Viszont amint látod most nem nagyon tudom elkezdeni a tanulást mert törött az egyik karom. Bár úgy érzem gyorsan meg fog gyógyulni de félek várnunk kell egy kicsit amennyiben valamilyen technikára gondoltál.
Egy kicsit közelebb lépek hozzá, hogy még kisebb legyen a távolság köztünk...
- Nem foglak cserben hagyni idegen! Elpusztítom ezt a szellemet erre a szavamat adom!
Szinte magamon éreztem a leheletét amennyiben nem tágít... Szeretném ha ez pillanat most sokáig tartana... Csak figyeljük egymást és próbáljuk kifürkészni a másikat. Egy pillantás mozdulat, vagy rezzenés is elég lenne, de a smaragd szemek végül győzelmet aratnak. Nem is nagyon akarok vetélkedni vele...
- Mit javasolsz? És szeretném ha tudnád én sosem vagyok igazán egyedül...

Inuzuka Tsume Csüt. Júl. 09 2015, 22:04

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

-Nem létezik nagyobb… -mintha egy pillanatig fontolgatta volna, mi is rejtőzik e szavak mögött, majd lassan megrázta a fejét.
-Léteznek igazi nagy démonok is.. melyek, bármilyen sötétnek tűnjenek a szív árnyai, nagyobbak és sötétebbek azoknál. – keltek puha ajkairól a valóban
hűvös szavak. Szinte láttad megfagyni ajkai előtt a levegőt, s szinte láttad ahogyan lélegzetére hófehér páraként indul feléd. Úgy tűnik mindeddig nem érezte meg, vagy nem fedezte fel benned a Nibi erejét, de mindeddig nem is volt ilyen közel hozzád.
Az illata is bonyolult volt, akárcsak ő maga.. Volt benne egy leheletnyi a jázmin nőies finomságából, valamivel több a páfrányok határozottabb zöld zamatából és a citrus frissességéből, s még valami, ami talán saját határozottsága, s ereje volt, mely egyszerre ígért gyors és kíméletlen halált, s bódító élvezetet. Vérzivataros csaták, s elpilledt, fülledt heverészés.. Nem csak az illatában, de zöld tekintetében is ott fodrozódott, s lényének varázsa nem merült ki ebben. Mozdulatai is e kettős élményt rejtették. Egyszerre lágyan gördülők, s kimívelt, precíz, harcedzett mozdulatok.
-A haragszellem egy űr, mely magába szippanthat szinte bármit. Megtört..
vétlen vagy szándékosan, de levetkezte emberségét, kisebb vagy teljes mértékben akár… és körülötte, benne felborult az egység. Meghasadt. – fehér bőre alatt halványan pulzált az élet. Várakozón, mintha már most birokra kívánna kélni újfent a szörnyeteggel. Nevezte, ahogyan tudta, magyarázta, ahogyan gondolta, hogy megértheted.
-Egyetlen alkalommal láttam csak ilyet, bár az sem ment végig a folyamaton… vissza tudták hozni.. ezt a mostanit azonban már nem lehet. – még csak
szomorúnak sem tűnt. Ez a lény most már csak feladatot jelentett, hiszen itt volt a falu, amit meg kellett védenie a rémtől.
-Nem ismerem a valódi erejét, nem ismerem azt, ki volt, mielőtt ez lett belőle, így még veszedelmesebb. Azt tudjuk, hogy azok az átkozott gyíkok ennek ellenére kitartottak mellette. De van lehetőség hogy megállítsuk, egyedül azonban képtelen vagyok rá. Nagy erőt érzek benned, könnyen lehet,hogy már ismered a technikát, amivel meg akarom fékezni. A technika a Örök pecsételés lánca néven ismert, de komoly erőket kíván, s ezért előbb meg kell gyógyulnod. Csak ezt követően tudjuk kigyakorolni az alkalmazását… de addig.- emelte fel kezét
-gyakorolhatjuk azt is, miként olvassunk egymás mozdulataiból. Össze kell csiszolódnunk, hogy a csatamezőn már ne legyen ebből hátrányunk.- tekintetébe különös, tompa izzás költözött, s már nem is figyelt másra, csak rád.

-Karu.. meg tudsz verni vajon ebben a játékban? –s már kezdte is a gyermekek kedvenc Jan ken pon nevű játékát, a kő-papír-ollót.

**Kenshiro Karu** Csüt. Júl. 09 2015, 23:01

Figyeltem a lányt miközben magyarázott. Nem lehetett nálam sokkal idősebb sőt még az is lehet, hogy egykorúak vagyunk. Egész közel kerültem hozzá amikor megpróbálta a rejtett célzásomat értelmezni. Valóban megpróbáltam így leleplezni magam, de már megbántam, mert amint megtudja mi illetve ki lakik a testemben a saját lelkemen kívül valószínűleg inkább akar majd kiiktatni mint a segítségemmel megállítani ezt a lényt.

- Igen tudom, az én démonom nem sötét, sőt inkább fényhozónak nevezném mint sötétnek... a szó szoros értelmében! De most hagyjuk ezt inkább. Mesélj inkább erről a haragszellemről.

Ittam a szavait. Minden kis apró információra szükségünk volt ha le akartuk győzni ezt a valamit. Azt mondja, hogy elnyel minden támadást, tehát a chakrával csak akkor tudjuk megfogni ha olyan technikát alkalmazunk amit nem tud elszívni hanem azonnal sebzi. Talán ezért sebezte meg a tűz technikám. Ha azzal telibe találtam volna valószínűleg most nem lennénk itt és beszélgetnénk, mert megöltem volna. Azonban még az is lehet, hogy talán azt is túlélte volna. Rejtély számomra, hogy a gyíkok miért követik de számolni kell azokkal is mert úgy tűnt tudnak ninjutsut használni ráadásul földet. Örülnék neki ha Ita most itt lenne vele egy kettő alatt elintéznénk ezt a figurát.
- Értem tehát a chakra alapú támadásokból csak olyat szabad használni ami azonnal sebzi. Szerencsére rendelkezem ilyen technikával ha ez előny.

Hallgattam tovább miről is akar beszélni ez a zöld szemű szépség! Egy technikát említett amely mintha ismerősen csengett volna. Talán csak a lánc miatt... Az örök pecsételés lánca? Ezzel még sosem találkoztam de a neve alapján érdekes lehet.

- Érdekes! Még sosem hallottam erről a technikáról. ismerek olyan technikát melynek a segítségével láncokat lehet létrehozni a chakrából, de az egy pecsét technika és nagyobb ellenfelek ellen használható. Ez az általad említett technika mire való pontosan? Ártalmatlanítani lehet vele az ellenfelet gondolom, de vajon milyen módon. Majd később mesélhetnél róla talán egy kicsit többet.

Ekkor azonban a lelki ismeret furdalás teljes erővel szúrt a mellkasomba és talán még hátrébb is léptem egy kicsit a lánytól.

Kérlek ne haragudj rám Nibi. Tudom, hogy nem túl rózsás a viszony köztünk, viszont nem állt szándékomban megbántani téged. Szeretnék bocsánatot kérni! Legközelebb megpróbálok előbb gondolkozni mint beszélni, így talán elkerülhetem az ilyen fölösleges csatározásokat. Tudom kissé indulatos és meggondolatlan vagyok néha de ez csupán a nehézségek miatt van amiken keresztül mentem mostanában.

És talán életemben először egy pozitív érzelmet küldtem a démon felé...
Nem teketóriáztam sokat. Megint közelebb léptem a lányhoz és elsőnek ollót mutattam!

- Szerintem kezdhetnénk a neveddel is, ha már itt vagyunk.

Azzal megeresztettem egy szelíd mosolyt a smaragd szemek felé.

Inuzuka Tsume Vas. Júl. 19 2015, 09:30

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

Szavaidra, melyekkel a démonodat próbáltad kategorizálni, csak megrázta a fejét.
-A démon az démon. Belülről emészti el az embert. Vond dicsfénybe, akkor sem lesz áldás a jelenléte. Lépj túl rajta. Hagyd hátra. A haragszellem is saját démonainak áldozata lett. Elveszítette az emberségét, és már csak egy szörnyeteg.- szavaival nyilvánvalóvá tette, hogy a célzásod nem leplezett le téged, s egyúttal azt is, milyen szilárd elképzelései vannak a lelket fenyegető árnyakról.
-Sokáig én is tápláltam magamban a gyűlölet s a fájdalom démonait. Lassan fölém nőttek. Fájdalmas volt kiszakítani magamból őket, s csak úgy tehettem meg, hogy elindultam. Hátrahagytam mindent. Így hátra kellett hagynom a barátokat, s a népem is.. De felszabadított. Nem értem az utam végére, mégis jobban értem magam, s a világot is, mint akkor. És már látom, milyen szerencsés vagyok, hogy a saját, s nem mások démonaival kellett csak megküzdenem. - könnyedén beszélt róla, mégis keveset mondott. Bizonyára megszokta az óvatosságot. Majd bólintott a támadást taglaló szavaidra.
-Igen.. Vagy olyan technikákat, vagy olyan technikát, mely rengeteg chakrát mozgat miközben fennáll. Többet, mint amit magába képes egyszerre szívni. Sajnos minden embertelensége ellenére képes maradt a gondolkodásra, és állapota ellenére néhány technikát is láttam már tőle, a gyíkok pedig nem csak gondolkoznak, de rendkívül gyorsak is. Minden olyan technika, mely azonnal sebez, vagy képes kiiktatni a gyíkokat, előny. Láttam a leégett mezőt.. Az gondolom te voltál. A gyíkokat még nem láttam tüzet használni.. A tűz nagyszerű választás.-szemében újra kigyúlt az izgalom tüze, ahogy a támadás lehetséges módjain gondolkozott.
-A technika többféle felhasználásra is alkalmas. Először is a saját chakrádat felhasználva láncokat teremthetsz, de ennél jóval összetettebb a második változat, mely során egy védőmező is kialakítható, ám ennek valóban nagy chakraszükséglete van. De most.. elég ennyit erről. Majd ha a kezed jobban lesz...- A Nibi a felé küldött gondolatokra megmoccant börtönében. Szinte lustának hatott, ahogy feljebb emelte a fejét, majd anélkül hogy szólt volna, leengedte. Nehezen megfejthető érzések kísérték ezt a nüansznyi jelenetet; olyan volt, akárha egy vízcsepp hullott volna alá egy tóba, fodrot vetve annak felszínén. Megjósolhatatlannak tűnt, hogy az oly gondosan válogatott szavaid, és szerető energiáid ellenére, miféle hatásokat indíthat és kelthet benne ez az őszinte kérés. Aztán a csendből mégis előmorajlott néhány csendes szó.
~Ez a lány nem fogja elfogadni, hogy benned vagyok... Vigyázz. Ki a tűzzel játszik, megégeti magát.~
A lány azonban a Nibi szavai ellenére e tekintetben ártalmatlannak tűnt. Jókedv ragyogott az arcán, bizonyára élvezte, hogy végre hasonlóval találkozott, vagy a személyes varázsod működött jobban a nők terén, mint eddig.
- Chizue- kő
- Haranu Chizue - fogta meg a kezed puha, fehér ujjaival, s szinte azonnal, meglepetten kerekedtek el a szemei egy pillanatra.
-Figyelj..- húzódott közelebb, mellei finoman a mellkasodnak nyomódtak, ahogy a füledhez hajolt. Elborított az illata.
-jobban.- édes lehelete csiklandozta a füled, majd még egyszer, ahogy levegőt vett.
-A... az ember nagyon sokat elárul a szándékairól egészen.. apró mozdulatokkal.-húzódott hátra. A zöld szín szemében elmélyült, arca valahogy komollyá vált.

**Kenshiro Karu** Vas. Júl. 19 2015, 23:13

A számításaim teljes mértékben bejöttek. Ez a lány elég sokban hasonlít hozzám már csak ha a körülményeket vesszük. Az én igazi démonaim is a saját érzelmeim és ezek kergettek el otthonról. Csak egy kifogás amit a Nibire vetítek ki, pedig ő nem is tehet semmiről. Mennyire igaz is és csak most hetekkel később jövök rá, hogy miért is ilyen dühös rám. Mint amikor a vízből kihúznak a partra és egyszerre megvilágosodok... Hogy ez eddig miért nem jutott eszembe? Ahogy megláttam a lány szemében a tüzet ez bennem is felkorbácsolta az érzelmeket... A fenébe, hogy a karom most törött el. Nagyon érdekes a technika amiről beszél és ez a lánc nekem ismerős. Van egy hasonló technikám amit nagyobb szörnyek elfogására lehet használni ezzel fogtam le a Nibit is annak idején de a lány elmondása alapján ő egy sokkal erősebb technikát ismer ami ráadásul multifunkcionális! A technika legalább A vagy inkább S szintű lehet ha képes egy védőmezőt is létrehozni talán valami pecsét alapján működhetnek a láncok.
- Értem tehát ez a technika még arra is jó lehet, hogy lefogjuk és harcképtelenné tegyük a szellemet és közben megvédhet engem a gyíkok támadásaitól? Érdekes koncepció és talán be is jöhet. Ezúttal megpróbálok olyan technikákat használni amit nem tud ilyen egyszerűen hatástalanítani. Az ígérgetésből viszont most elég lesz mert már így is a csillagokat hozhatnám le neked lassan.
Megeresztettem egy mosolyt a lány felé megint látva, hogy az előzőtől is egy kicsit zavarba.
Egy röpke pillanatra megfagyott az idő és ismét a Nibivel szemben találtam magam. Az érzései ismét zavarosak voltak. talán nem tudta mire vélni az utóbbi megnyilvánulásomat. Azonban a válasz amit kaptam tőle meghökkentett és egy picit eltántorított de csak pár másodpercre.
Nem tudom még, hogy meg akarom-e egyáltalán mondani neki a dolgot. Lehet, hogy egy idő után maga jön rá, ha mondjuk meglátja a pecsétet de én nem fogok ezzel most bajlódni olyan szép ez az este!
Ennek később még meg fogom inni a levét de ezt most nem hagyhatom akkor sem.
Chizue úgy ragyogott akár egy csillag. A szívemhez legközelebb álló két fény forrása a mai éjszakán ragyogtak. A Nibi a szó szoros értelemben a legközelebb áll a szívemhez míg ez a lány már a megjelenésével belopta magát a szívembe. Haranu Chizune megfogta a kezem és a fülembe súgott valamit majd egy pillanatra hozzám simult. Olyan érzés járta át a testemet, hogy egyből elfelejtettem minden fájdalmat, szenvedést és valami teljesen új és idegen de mégis kellemes érzés lett úrrá rajtam. A mellkasomban zakatolt a szívem és valami furcsa bizsergést éreztem a végtagjaimban. Ilyet még tényleg nem éreztem de úgy gondoltam, hogy teljesen fel vagyok töltődve. Az egyik kezemmel fogom a lány kezét és amikor elengedi a kezemet egyszerűen csak átkarolom a csípőjénél. Nem tudom, hogy a testem magától cselekszik-e vagy én irányítok. Talán csak az állatias ösztön felébredt bennem és nem akarja elereszteni a prédát ha az már önszántából ilyen közel merészkedett.
Belenézek Chizue szemébe. Most akár egy nyitott könyv is lehetek számára ha nem lök el magától. Én szelíden megakadályozom, hogy kibogozza magát az ölelésből és óráknak tűnő másodperceken keresztül nézzük egymást. Ott van tekintetében a vándor, a harcos, de a szeretetre vágyó embert is felfedezem benne, aki megunta, hogy soha senkiben nem bízhat meg és már egy kicsit talán elege is van a vándorlásból. Talán a sors hozta így vagy csak véletlen de ez a mi éjszakánk lehetne ha ő is szeretné.
- Én azt hiszem nem tudom, hogy mit csinálok pontosan...
A mondatot nem tudom befejezni mert az ajkamat az övére tapasztom és ha ezt valahogy nem akadályozza meg akkor egy lassú romantikus csókot adok neki miközben velem forog a világ. Most úgy érzem, hogy bármilyen hegyet meg tudnék mászni és bármire képes lennék. De vajon Chizue, hogy reagálja ezt le?

Inuzuka Tsume Vas. Júl. 26 2015, 21:45

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

A benned lévő időtlen térben a Nibi a szavaid ízlelgette. Mintha tetszett volna neki, hogy nem akarod elmondani a lánynak azt, hogy egy testen osztoztok, mégis érezted, hogy nem hisz benne, hogy sokáig titok maradhat.
~Sok dolgot észre vehet.. Nagyon jó a jelek olvasásában. Légy óvatos. ~hasalt el a rácsokon túl. Lángjai csendesen izzottak, akárcsak a lassan hamvadó tábortűz. Elcsitultak a benne dúló érzelmek, de figyelt.
~Ez valóban egy szép este. Tedd, amihez kedved van.~hajtotta le a fejét is. Mintha áldását adta volna a mostani döntésedre. Nem ellenkezett, nem dacolt veled.

Chizue keze enyhén megremegett, ahogy ujjaiddal ráfogtál az övéire, bizonyára nem számított rá, hogy átveheted az irányítást, majd hallottad a levegőt is puhán kifutni az ajkai közül, ahogy megérezte a kezed a derekán. Nagyon közel vagytok egymáshoz. Érzed a testéből áradó hőt, mely ott hol a testetek egymáshoz ér megsokszorozódik, és érzed a testében lévő erőt. Nem csupán fizikailag, de energia szintjén is kiemelkedő, s zöld szemeiben látod ő is valami hasonló megállapításra juthatott, rólad. De van ott sok más is. Kíváncsiság. Árnyalatnyi gyanakvás.
És van a zöld szemekben egy csipetnyi kavargó gyanú. Mintha még nem tudná mi is az, amit pontosan érez.

Majd a pillantásból kifutnak az érzelmek, s egyetlen tündöklő drágakövévé válik a meglepetésnek. Végül lehunyja a szemeit és átadja magát a csókodnak. Mintha túl könnyű lenne...
Érzed is egy penge éles, hideg, rezzenetlen mégis figyelmeztető nyomását a derekadnál. A csók véget ér, és a szavaid ő fejezi be.
-Én viszont.. pontosan tudom.- nyomja meg egy kicsit a pengét.
-Shinobi vagyok Karu. Mindig, minden körülmények között.. készen állok. - csendes természetességéből szinte ragyog az ártatlanság és a veszedelem, majd anélkül, hogy sebet ejtene, hagyja a pengét a földre csúszni, de nem engedi el. Lassan magához húzza, miközben ajka még mindig meglehetősen közel piheg a tiédhez.
- Aludnod kellene.. hogy gyorsabban gyógyulj.. Ne zsigereld ki a tested, másként nem leszel hasznomra. -forrón, kissé szaggatottan cirógat a lélegzete.
-Most.. jobb, ha visszamegyek őrizni a falut.. -de még kivár. Nem indul el. Ott marad a félölelésben, csak lassan bontakozva ki belőle. Ha hagyod, feláll, s még visszanéz rád:
-Holnap. - csak ennyit mond, mielőtt eltűnne.

// Nyugodtan kezdheted a másnapot úgy ahogyan kedved tartja, ő úgyis megtalál. //

**Kenshiro Karu** Vas. Júl. 26 2015, 22:49

Éreztem a lány gyengéd érintését és úgy éreztem sikerült megszereznem magamnak. Egy apró remegés ahogy megérintettem a kezét, majd a leheletét éreztem a nyakamon ami olyan szelíden csiklandozott... A környezet a hangok az illatok szinte minden egy csapásra eltompult. Még a Nibi figyelmeztetését hallottam, majd átadtam magam a lánynak akivel alig ismertük egymást mégis mintha nagyon régi bajtársak lennénk és most egy szenvedélyes csókban forrunk össze. Tudtam, hogy a pillanat nem fog örökké tartani és megpróbáltam minden másodpercét kiélvezni amikor valami furcsát érzek a derekamnál. Egy penge? Érzem ahogy a Nibi lángjai ismét fellobbannak, vagy lehet, hogy ez én vagyok. Adrenalin árad végig az ereimben és hirtelen hátra nyúlok azonban a probléma az, hogy nem a jó kezemmel amivel a lányt tartom, hanem a törött karommal és hirtelen iszonyatos fájdalom nyilall bele a karomba.
- Dehát mit csinálsz? - Nézek szinte kétségbe esetten Chizunéra majd a görcsös fájdalom meggörnyeszti a testem és egy pillanat alatt térdre hullok.
A lány még beszél hozzám amikor ismét csak elkezdem érzékelni a külvilágot. Valami olyasmit mond, hogy menjek aludni mert így nem leszek hasznára. Bár nem akarom és nem is nézek rá csupán a karját látom és amikor elindulna egy pillanatra megragadom a kezét még épp jobb karommal. Ebben az érintésben minden bánatom és érzelmem benne van.
- Chizune kérlek... ne hagyj itt! - Eközben ha figyelmes látja, hogy két könnycsepp hull alá a hideg kőre. - Kérlek ne hagyj egyedül mert már nagyon a végét járom és félek, hogy végleg össze omlok lelkileg... Annyi embert vesztettem el a közelmúltban, hogy nem tudom már a két kezemen megszámolni. El kellett hagynom a klánomat az önzőségem miatt, megnyomorítottak egy életre és állandóan csak a fájdalommal találkozom. Úton útfélen abba botlok, hogy valaki madárijesztőnek húzza fel egy régi barátomat és közben kiderül, hogy terrorizál egy egész falut. Bármennyire is tűnik ez most furcsának, de amikor veled vagyok akkor nem érzem ezt. Te olyan vagy nekem mint aki elcsendesíti a bennem tomboló vihart... A puszta közelséged elég ahhoz, hogy jobban legyek. Kérlek ne hagyj magamra ma éjszaka. A falunak nem lesz semmi baja és különben is itt vagyunk halljuk és látjuk ha lenne akármi is... Kérlek maradj velem Chizune!
Azzal megpróbálok felállni de még mindig elég nehézkesen mozgok mert a fájdalom kisugárzik az egész bal oldalamra.
- Ha meg akartál volna ölni akkor már rég megtetted volna vagy hagytál volna meghalni...
Ha a lány ott marad megpróbálok belekapaszkodni és olyan erősen magamhoz ölelni mint előtte senkit talán csak a szüleimet gyermekként...

Inuzuka Tsume Kedd Júl. 28 2015, 23:23

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

Indul, ám érintésedre hirtelen megmerevedik. Egy ideig csak fel s le piheg a mellkasa, s félig leeresztett pillái mögött mély sötétbe vált a zöld ragyogás. Talán küzdelmet vív önmagában, vagy a lehetőségeket latolgatja.. Azt a vágyakozó, magányba süppedt segélykiáltást azonban, mely szavaidba sűrűsödött, láthatóan képtelen volt elengedni a füled mellett.
-De hát.. lesz még alkalom.. Amíg meg nem gyógyulsz úgysem tehetünk ennél többet. A törés pedig nem jön rendbe pár nap alatt, még akkor sem ha... - nyílnak ki szemei. Próbál a realitás talaján maradni, de egy pillanatra mintha átsuhant volna valami a gondolatai között, nem fejezi be a mondatot.
Szabad kezét finoman a tiédre teszi.
-Maradok. Nem kell félned, nem fogok eltűnni, csak mert ez az este előbb vagy utóbb véget ér. -szemeiben a zöld valami különös, nyugalmas erdőárnyalattá vált, s arcán biztató mosoly kap erőre. Érted.
-Ez valódi. Te valódi vagy és én magam is az vagyok. - bizonyára ő maga is olyan súlyos veszteségeken volt túl, s talán egy időben a valóságot is elveszíthette. Pupillája szűkebbé vált, s arca is kissé megváltozott. Kezét gyengéden a válladra tette, majd megrázott.
-Nem vagy egyedül! Elég volt a sirámokból. Élsz, erős vagy, lehet hogy a karod törött, de nem örökre, rendbe fog jönni. Túl fogod élni ezt is, hiszen túlélő vagy, és ahogy rád nézek, nem látok semmit, ami megváltoztathatatlan lenne. -gyorsan zárja a szavait, mintha rádöbbent volna, hogy elsiklott a hallottak egy részén.
-Sajnálom a barátodat. A mi életünk része a tragédia, így nem ígérhetem meg, hogy soha többé nem lesz ilyen... De kétlem, hogy örülne neki, ha látná hogy összetörsz. Bizonyára azt mondaná, szedd össze magad. Ha valamit tenni akarsz érte, hát állítsd meg a szörnyeteget. -elengedi a vállad, s kihúzza a másik kezét is a tiédből. Egy lépésnyire tőled csak szomorúan térdel.
-Ez.. a lecsendesítés.. természetes adottságom. Valaha emiatt választottak ki engem, hogy tanítsanak. Nehéz volt, mégis emiatt ismerhettem meg azt, aki a legfontosabb volt nekem a világon... de ma már csak az emlékek maradtak,és ha.. ilyen módon szükséged van rám.. az furcsa számomra.. kicsit olyan mintha ismét azon a helyen lennék... mégis egészen más. Nem hozhatja vissza őt.- mintha nem akarna foglalkozni a saját fájdalmával, hirtelen váltással elvigyorodik.
-Nem lesz baja, hát persze hogy nem. Komolyan azt hiszed, hogy úgy jöttem ide, hogy nem gondoskodtam a védelméről?- még egy rövid kacajt is megpróbált, bár fátyolosnak hangzott, mintha még mindig az előző gondolatainak hatása alatt állna.
-Maradok. Nincs miért aggódnod.- húzódott közelebb hozzád, míg melléd ért, s nem csupán fogadta, de viszonozta is az ölelést.

**Kenshiro Karu** Csüt. Júl. 30 2015, 21:47

Elmorzsolt könny cseppjeimet máris szégyellem és megtörlöm az arcom mielőtt megölelem a lányt. Nem tudom, hogy most mihez kezdenék egyedül de jelenleg a gyógyulásra kell összpontosítanom. Aztán amikor átöleltem erősen megszorítom Chizunét és hallgatom a történetét. Szóval ez nem csak a kisugárzása talán van egy ilyen képessége is, hogy mások chakráját elnyomja? talán azért érzem magam ennyire nyugodtnak a közelében? Érdekes lenne legalábbis az alapján amit mondott. Mit nem adnék most én is egy ilyen képességért, de hát egyenlőre be kell érnem azzal amit tudok és amim van. Nagyon úgy tűnik, hogy a technikáknál és a képességeknél most sokkal többet szerezhetek magamnak... egy erős szövetségest akikből most kevés van az oldalamon sőt mondhatni nulla és így a túlélési esélyeim is eléggé közel járnak az imént említett számhoz szóval ezt most nem szabad elrontani vagy magam is megyek a levesbe és fölöslegesen küzdöttem meg a Nibivel. A démon feltehetőleg végig figyelt és csak a megfelelő pillanatra vár. Kicsit már kezd fárasztó lenne ez az örökös harc bennem.
- Tudod az az igazi problémám, hogy kezdem megunni az örökös harcot magammal. - Eközben kicsit megenyhülök és most egy pillanatra minden ismét jegesé fagyott volna körülöttem. Valahol mélyen magamban érzem fellobbanni a sötétség szikráját. Ezt bizonyára érzi a Nibi is és Chizune is egyaránt. A siránkozásból inkább kezd feltörni a harag a végtelen düh, gyűlölet és végül a legerősebb érzés ami most táplálja rossz közérzetemet a félelem. Lehet, hogy a Nibi miatt már nem vagyok egyedül, de szereztem magamnak egy ellenséget aki mindent hall lát és érez amit én. Már az is komoly erőfeszítésembe kerül, hogy megpróbáljam kizárni az érzelmeimből. Ilyen erős sötétség akkor volt utoljára a lelkemben amikor elvették a kekkei genkaiomat. A lánynak igaza volt ott és akkor, ez nem áldás sokkal inkább egy átok. Egy olyan átok ami alól csak a halál oldozhat fel...
Szinte éreztem ahogy ezen a kellemes nyári estén megfagy körülöttem a levegő. El is húzódtam gyorsan Chizunétől. Lehet, hogy még sem kellett volna megállítani és hagyni, hogy elmenjen mert most bizonyára teljesen kiábrándult belőlem. Nem sokan vannak akik megérték azt, hogy meglássák ezt az oldalamat.
A rácsok előtt állok egy pillanatra amíg becsukom a szemem. Ugye Nibi? Én sem állok olyan messze azoktól az emberektől akikkel együtt mentem, hogy elkapjunk téged. Vajon bennem mikor fog felébredni ez a sötét erő? Mit gondolsz meddig lehet egy ilyet elnyomni? Tudom úgy is, hogy gyűlölsz teljesen mind egy mit mondasz vagy mit csinálsz. De egy dolgot tudnod kell kétfarkú... Amint eljön az ideje én nem fogom olcsón adni a bőrömet ezt jobb lesz ha bevésed...
Egyszerűen nem érdekel tovább megpróbálom ignorálni a démont és visszanézni Chizunéra.
- Érdekes történeted van úgy látom te is megéltél már egyet s mást. Majd egyszer meghallgatom nagyon szívesen, de talán igazad volt és valószínűleg el kéne mennem mielőtt porig rombolok mindent magam körül mert most konkrétan szándékomban áll! Nézek bele mélyen a lány szemébe viszont ő ha az enyémet fürkészi csak fájdalmat és szenvedést talál. Ezt teszi az emberrel egy Bijuu...
- Ki kell mennem egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Akkor holnap találkozunk ha tényleg kell neked segítség a szellem ellen. De lehet, hogy inkább egyedül tennék pontot a végére.
Ki sétálok a kisházból nem érdekel, hogy a lány követ-e vagy nem. Kint aktiválom a Shusin no jutsut és a lehető legtávolabb megyek a kis falutól és a lehető legegyszerűbb Módon adom ki az idegességemet. Pár dombal arrébb a kiégett pusztasághoz megyek.
Nem érdekel, hogy ki tartott hősnek és ki barátnak. itanashinak igaza volt mi mind csak gyilkosok vagyunk, de még Chizune reakciójából is erre tudok gondolni. Igaz bátor volt az a csók, de nem ellenkezett mégis könnyű szerrel kivégzett volna... Nehézkesen megformálom a kézpecséteket.
- Ezt mindenkinek aki a fejemre pályázik. KATON Karyuu ENDAN!
A tűztechnikába bele ölöm minden fájdalmamat és szenvedésemet. A fénye sokkal inkább hasonlít már egy születő csillagéhoz mint ahhoz a tűzhöz amit az emberek megszoktak...
Nem nagyon tud érdekelni, hogy ki látta ki figyel vagy ki követ ha egyáltalán van ilyen... Visszamegyek a kórházi és egyszerűen elalszom ha a lány nem követ és nem cselekszik valamit!

Inuzuka Tsume Szer. Aug. 19 2015, 22:20

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

Mit sem érzel a cirógató esti szélből. Chizue fehér arcát is gyorsan elfelejted, ahogy meghoztad a döntést, hogy felkerekedsz.
Mint fürgeteg a pusztaságon, úgy vágsz át a falun, úgy léped át a kaput, s távolodsz messze-messze az aszott füvek rezgő birodalmába. Olybá tűnik még az első pillantásra idilli falu sem nyújt enyhet vívódó lelkednek, s eltaszít mikor épp ölelésre lenne szükséged. Senki nem tartóztat.
Egy kisebb domb tetején állsz meg. Halványan még érzed a perzselt fű és föld szagát. Csak a csillagok vonják fénybe a tájat. Csodájuk mégis fakó. Belülről valami mardosón emészt.
A rács mögött az örökké égő szörnyeteg sárga szeme örvénylőn figyel.
A kongó csendben még hallani véled a morranását, melyet a kérdésedre adott.. az a válasz bármi lehet: lehetsz jobb, rosszabb vagy épp olyan mint társaid akik a szörnyű sötét chakrát alkalmazzák s bűnt bűnre halmoznak..
De ott, a dombtetőn ők maguk semmik, s a Nibi is csupán csendes szemlélő.. Egyedül vagy amennyire csak lehetséges, a saját gondolataiddal, idegességeddel, és erőddel, mely már egy gondolatodra kész előtörni.
Megformálod a kézpecsétet.
~Ez lenne hát? A célod? Felemészted magad?~ meglepett, értetlen hang a rács mögött, tompa arany ragyogású szem. Idegesen fellobbanó kék láng.
A technika létrehozásával jóval több dolgot engedsz el, mint azt előzőleg gondoltad. A határaidon járhatsz, s a rácsok gyengülnek vele…
Finom kék lángpára gomolyog mögöttük. Egészen eltakarta a Nibit, s szüntelen keresi az utat, hogy kitörjön.
Ahogy fellobban az Endan, a pára is utat talál… szivárogni kezd, s ezúttal a tűz, mely természetes része az életednek, eltölt, s belülről, akár a sav marni, égetni kezd. Fájón bizseregsz…
A Nibi lángjainak még most is útját állja a tested fizikai határként, de pusztán idő kérdése, mikor hogy átlépje azt is…
A tűz tombol, heve végigperzseli a tájat. Szinte már hipnotikus az a pusztítás, amire képes, megbűvöl, s emberséged, gondjaid maradványai is meghajolnak a puszta erő láttán.

Valami hűvöset érzel. Zavaróan hűvös, zavaróan szilárd a tűzre szűkült világban. Nyomán a valóság kezd megszilárdulni, s az érzés, hogy a tűz egészen magával ragad, kitölt s elemészt, csitulni kezd.
Finom, hűvös kéz simít végig nyújtott karodon, majd megpihen ujjaidon egy pillanatra.
-Karu!- szinte suttogás, de ott, hol a hűs kéz újra elhozza a valóságot, végre a neved is hallani és érteni kezded. Finoman ráfog a kezedre, s szelíd erőszakkal kényszerít, hogy befejezd a technikát, majd szinte egyazon mozdulattal, simán és folyékonyan ölelésébe von.
-Karu.. elég.- ellobbannak a lángok s egy pillanatra csak a valóságos, hűvös testet érzed, mely átölel, megtart, s önmagadhoz vezet. Majd a belső perzselés, a Nibi kék lángpárája okozta fájdalom is elér az elmédig. Az a macska elég erővel bír ahhoz, hogy elhamvasszon.
-Sssss….-susogja a lány, s egyik kezét a homlokodra teszi.
-Nincs semmi baj. Nincs mi elől menekülnöd.- s ezúttal hűvös, puha ajkak önként ajkaidra pecsételik az enyhülést.
A Nibi a rács mögött áll. Az a kék lángpára, mely eddig elrejtette, lassan eloszlik, ahogy hátsó lábaira ül.
~Pihenj. Felejts. Nyerj enyhülést. A bűnökért majd egy más napon számolunk. Nagyszerű küzdelem lesz!~

Chizue ajkai pedig nem állnak meg egyetlen életet s enyhülést hozó csóknál. A csillagok fényesen ragyognak felettetek, s csupán ketten álltok ölelésbe fonódva, s tiétek az éj, a nőé és férfié.

// Időszerű a következő napra váltani. A kezed továbbra is törött, a Nibi is okozott kisebb-nagyobb belső sebeket, amik miatt kicsit nehezebb a mozgás. Valódi pihenés nélkül a chakrádnak körülbelül 80 %-ával bírsz.
A következő nap kezdetét rád bízom, azt is hogy helyileg hol kezded. Ha valami hétköznapi dologra szükséged van, azt a falusiaktól megkapod. Chizue nincs veled, de ne aggódj, hamarosan csatlakozik, mert elkezdjük a képzésre való hangolódást.
Írásodban az éjszaka eseményeire is kitérhetsz érintőlegesen, ezekben Chizue karakterét mozgathatod, de vedd figyelembe hogy semmi jelét nem adja hogy a Nibit felismerné, nem jelent veszélyt rád, de te sem tehetsz olyasmit ami a függetlenségét befolyásolná, leszámítva a romantikus kapcsolat fejlődését. //

**Kenshiro Karu** Hétf. Aug. 24 2015, 23:32

Ahogy eleresztettem a lángokat, a világ kezdett teljesen eltűnni és a helyén csak a mindent elemésztő tűz lett úrrá. Éreztem a fájdalmat a kétségbe esést de ahogy átadtam magam ennek az elemi erőnek a Nibi is szépen lassan kezdett utat találni ketrecén keresztül és ereje olyan perzselő volt, hogy elképzelni sem tudtam előtte ilyet. Úgy éreztem, hogy az ereimben is tűz kering és rögvest felperzseli a bőröm. Ahogy lelkileg és érzelmileg kezdtem kibillenni a chakrám és ezen keresztül a pecsét is reagált rá és úgy gyengült meg ahogy a hitem önmagamban. A bennem lakó démon megérezte a lehetőséget és nekifeszült a rácsoknak. Éreztem amint a chakra szivárogni kezd a rácsok között és fojtogatóan vesz körbe. A gyűlölet a harag köde telepedett elmémre és szinte teljesen elvakított...
A semmiből hirtelen egy kéz érintette és fonódott a sárkány pecsétet formázó ujjaim köré. Vajon ki lehet az aki ilyenkor ide jön és nem inkább fejvesztve menekül a közelből. Pedig biztosra vettem, hogy senki sem követ. Megéreztem a chakrát mely csillapítja a szinte kínzó forróságot, aztán a személyt aki pedig megszelídíti a bennem lángoló érzelmeket. Maga voltam a tűz, az elem amely megtestesült ő pedig az élet akiért megéri nem semmivé válni és ezt azzal az érintéssel azonnal el is fogadtam. Végül felhagytam a technikával és éreztem ahogy ajka az enyémhez tapad. Egy egyszerű csók volt ám akkor, ott, valóban többet mondott minden szónál. Megéreztem a fájdalmat amelyet a Nibi chakrája okozott, viszont a heves csóktól evvel sem maradt sok időm foglalkozni. Tudtam, hogy Chizune ezúttal nem fogja abbahagyni és most lelkileg is meg fog gyógyítani. Nem ismerem ezt a lányt viszont mégis mintha a sors küldte volna őt ha egyáltalán létezik ilyen. Itanashi szerint létezik és az utunk előre el van rendelve. Őszintén szólva én eddig nem hittem ilyenekben de lehet, hogy most már fogok.
Egy könny futott végig az arcomon amikor egy pillanatra eltávolodtam a zöldszemű lánytól.
- Köszönöm... - Csupán ennyit voltam képes kinyögni aztán letörölte a könnyet az arcomról.
Közel húztam magamhoz a fehér hajú kunoichit és a fülébe súgtam mielőtt újra megcsókoltam volna, hogy...
- Köszönöm, hogy vissza adtad az életem!
Ezek után nem volt már mit mondanom. A testem magától cselekedett vezette az ősi ösztön. Alig tudtunk arrébb menni egy olyan helyre ahol a fű sokkal puhább és alacsonyabb volt és nem érezni az füstöt és a pusztulást, mert ajkunkat mintha összeragasztották volna. Amikor már sikerült megtenni ezt az alig húsz métert egyszerűen csak ledobtam a kabátomat, ami inkább már beillene köpenynek, a földre. Minél hevesebben csókoltam a lányt annál kevésbé fájt és annál inkább éreztem, hogy visszatér az erő a testembe és azon keresztül a Nibit elzáró pecsétbe. Végül a démon is feladta és amikor vízszintes pozícióba kerültem Chizunéval áldását adta ránk. Ekkorra már levettem a sötét pólómat melyet mindig a kabátom alatt hordok és így a lány láthatta az összes pecsétet amely rajtam volt. Nem nagyon volt titkolni valóm előtte... A vérem emléke melyet Kirigakure a vállamba égetett és köldököm felett a hasamon a jelzés amely örökre megkülönböztet mindenkitől ezen a világon, mert általa sosem leszek egyedül. Nem tudtam betelni világos bőrének selymességével de két csók között azért volt időm elveszni gyönyörű zöld szemében. Azon az éjszakán egyé váltunk Chizunéval testileg és lelkileg is talán örök időkre...
Másnap a hajnali napsugarak ébresztettek, viszont meglepettségemre egyedül ébredtem. Chizunénak sem volt többé titka előttem, legalábbis azon a reggelen így éreztem. Nem tudom, hogy ezek után, hogy fogok rá nézni de egy dolog biztos, miután egymáséi lettünk én biztosan függni fogok tőle. Ebben biztos vagyok. Akármerre is tart utam ő része lesz az életemnek efelől kétségem sincs.
Elindultam a faluba és közben igyekeztem magam mögött hagyni a múltat annyira mint a másodjára is felégetett mezőt...
Amikor megérkeztem láttam, hogy helybéliek mind tevékenykednek és egy csendes hétköznap elé néznek. Én viszont egy komoly tanulás miatta jöttem és a személy miatt aki most gyakorlatban meg kellene, hogy mutassa a láncot mellyel képes vagyok a lelkeket is megbéklyózni. Kíváncsian várom hol fog feltűnni Chizune és egyszerűen csak besétálok a kórterembe és megkérem a medikust, hogy nézze meg mi a helyzet a karommal!

Inuzuka Tsume Hétf. Aug. 31 2015, 22:57

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

A nap fényesen ragyog, az idő kellemes, mintha csak az éjjeli kalandod eufóriáját tükrözné. Ahogy belépsz a kórterembe, egy pillanatra látásod kissé eltompítja a benti kellemes homály, de még így is látod a nőt, Chizuét, ahogy háttal áll neked, s egy halom papírt vizsgál. Ma más öltözéket visel mely sokkal jobban illik egy harcoshoz. Könnyű barna nadrágja felett gyönyörű testét könnyű, ám kikeményített, több részből összeillesztett, sötétzöld páncél fedi, karján alkarvédőket visel, s oldalán katana függ. Ha viszonyotok nem mélyült volna el az éjjel, talán fel sem ismernéd azonnal.
-Túl lassan gyógyulsz.-lapoz tovább. Tudja hogy te érkeztél, noha tekintetét nem emeli fel.. Minden valószínűség szerint az eredményeid vannak a kezében.
-Azzal a valamivel benned, gyorsabban kellene, hogy menjen.. hacsak.. hm..- valamin elmélázott, majd leejtve a papírokat a legközelebbi asztalkára, feléd fordult, s zöld szemei a tiédbe mélyedtek.
Nem pirult el, nem sütötte le tekintetét bágyatag bakfis szerelemmel, de arcán felsejlett egy sokat sejtető félmosoly, mely azt sugallta, nem csupán éjjel élvezte amit átéltetek, de az emléke még most is meg-megrohanja borzongatón.
Közelebb lép hozzád, s kezét feléd nyújtja, hogy könnyed érintéssel a mellkasodra tegye.
-Ettél ma már Karu? Nem szabad hogy elhanyagold magad. Azt ő is megérzi. Gyere!-nyúl a kezedért, hogy maga után vonjon, s az egyik közeli kunyhó felé vezessen, ahol egy fazékban főtt rizs, valami zöldséges ragu és friss gyümölcs vár. Különösebb szavak nélkül szolgál ki, de mikor leül szemben veled, tekintetében látod a kíváncsiságot. Sok a kimondatlan kérdés a fejében. És valami más is eszébe juthat, mert belepirul a tányérjába.
-Ha.. így nézel.. nem fogok tudni reggelizni. Pedig utána.. sok dolgot kellene tisztáznunk.

**Kenshiro Karu** Kedd Szept. 01 2015, 11:02

Amint besétáltam a kórterembe különös látvány fogadott. Az ápoló helyett akit tegnap láttam, Chizune állt egy asztal felett és úgy látszik most teljes harci felszerelésben volt. Barna nadrágot és zöld megerősített ám valószínűleg könnyített mellvértet viselt. Mintha egy hivatásos katonát látnék, a tegnap éjszakának már valószínűleg csak legbelül van nyoma. Én minden esetre mosolygósan érkeztem meg és azt gondoltam, hogy egy csókkal indítom a reggelt ám ehelyett egy értékelést kaptam amitől mindjárt el is illant a reggeli jókedv. Mi az, hogy nem gyógyulok elég gyorsan? Azt sejtettem, hogy észre fogja venni a Nibit elzáró pecsétet de azt nem hittem volna, hogy mindjárt ki is fog elemezni. A ténnyel viszont nem vitatkozhattam. Visszamelékezve a lányra aki egy exlaw volt, az ő sérülései pár óra alatt eltűntek. Egy jinchuurikinek sokkal gyorsabban kéne regenerálódnia... Valami itt nincsen rendben. Nem kerestem a kapcsolatot a Nibivel a tegnap éjszaka óta. Éreztem a jelenlétét de most egyszerűen nem volt miről beszélni és a tegnap estét alapul véve még egy jó darabig nem is lesz.
- Igazad lehete... Szerettem volna beszélni veled erről de...
Ekkor azonban félbeszakította a mondandómat és inkább reggelizni invitált. Még mindig nem tudok szabadulni a átható zöld tekintet elől. Egyszerűen nem lehet előle elrejtőzni és ezt valószínűleg ő is tudja. Belém lát amikor ilyen sokáig néz és mintha olvasna a gondolataimban vagy az érzelmeimet pásztázza.
Átsétáltunk a betegszobából egy közeli kunyhó felé. Út közben nem sokat beszéltünk a zöld szemű kunoichi csupán annyit említett meg, hogy ha elhanyagolom magam akkor azt a bennem élő bijuu is meg fogja érezni és feltehetőleg meg is próbálja majd kihasználni. Igaza van és ha belegondolok az utóbbi napokban nem, hogy nem ettem igazán de valahogy az ivás is kimaradt a napirendemből. Csak annyit ittam és ettem amennyire feltétlen szükségem volt. Túlélő üzemmódba kapcsolt a testem és valóban csak a szükséges mennyiséget fogyasztottam el és volt olyan is, hogy több napig nem ettem. Az is lehet, hogy a lassú gyógyulási folyamat ennek tudható be. Amin beértünk a kunyhóba a lány szó nélkül tálalt nekem ételt. Amikor megláttam a főtt rizst, ragut és a friss gyumölcsöt addigra már kopogott a szemem az éhségtől. Illemtudóan megvártam Chizuét ám miközben a konyhában tevékenykedett szinte végig őt néztem. Feszültek a mozdulatai mintha valami aggaszataná. Nem kell különösen jó ember ismerőnek lenni, hogy ezt meglássuk valakin. Ekkor azonban megtört a jég és mielőtt elkezdtünk enni a lány teljesen elpirult.
- Miért hogy nézek? - Mosolyogtam rá... ez azonban nem egy egyszerű baráti mosoly volt hanem valami több.
Megreggeliztünk közben pedig próbáltam csak az ételre és nem a velem szemben ülő lányra koncentrálni. Miután végeztünk mindketten, kisétáltunk a házból én pedig azon gondolkoztam, hogy vajon mivel kezdjem.
- Nézd tudom, hogy el kellett volna mondanom, de mégis hogy kezdhettem volna? "Szia jinchuuriki vagyok egy időzített bomba és a világ kilenc démona közül az egyik le van pecsételve a testembe?"
Megvártam amíg válaszol aztán folytattam.
- Bocsánatot kérek, megérdemled, hogy elmondjam az igazságot. Szeretném ha végig hallgatnád és csak utána itélkezz felettem. Szóval a történetem jelenleg fontos rész annyi, hogy régebben birtokoltam a klánom kekkei genkai képességét a Touton elemet. Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy legyőzhetetlen vagyok általa, illetve nem is legyőzhetetlen hanem inkább különleges. Kirigakure azonban megfosztott a vérörökségemtől is ahogy annak idején a klánomtól és szüleimtől illetve az esélytől a normális életre. - Ekkor megmutatom neki a vállamon lévő gátló pecsétet mellyel megjelöltek. - Ezek után egy exlawal hozott össze a sors és tanúja voltam milyen bámulatos módon képesek ezek a lények regenerálni a hordozóikat. Tudtam, hogy nekem valami nagyobb, több kell. Ezért minden forrásomat kihasználva felkutattam egyet a kilenc bijuu közül és megküzdöttem vele a társaim segítségével. Hatalmas szerencsénkre ekkorra már feltételezhetően fáradt volt volt mert végül nem, hogy túléltük a találkozást de sikeresen lepecsételték belém. Ennek nagyjából pár hónapja. Azóta elhagytam a klánom házát mert kiderült, hogy a démon ereje nem tudja vissza adni a hőn áhított Kekkei genkait. Azt viszont csak később tudtam meg, hogy mostantól az én életem a bennem lakó bijuuétól függ mert amint eltávolították a testemből azonnal belehalok. Tehát örökre össze avgyok vele kötve mert amíg ő képe snélkülem élni én már képtelen lennék nélküle. Nagyjából ennyi a történetem...
Természetesen nem mondtam el minden részletet Chizuénak de kíváncsian várom a reakcióját.
- Illetve ha gondolod befejezhetnénk annak a lánc technikának a tanulását ha már ilyen szép időnk van és viszonylag nyugodt is!

Inuzuka Tsume Pént. Szept. 11 2015, 21:57

//Vérvörös fű II. szakasz, tanulás - Kenshiro Karu kalandja//

A pír rózsái vörösben lobbantak fel, ahogy visszakérdeztél. Chizune nem is tagadhatta volna, hogy az éjszaka emlékei elevenek benne, s hiába köszöntött reggel hűvös, elemző módban, ő is úgy érezte, hogy ami történt, nem puszta technika, hanem annál sokkal több. Aztán ahogy kisétálva a házból, feltetted a kérdést, mély levegőt vett.
-Nem. Az állapotod titok. Súlyos és mély titok, mert ez nemzeteket érint. Karu, melyik nemzet felügyel téged? - zöld szemei kutatóak, de szavaiban ott rezeg az érzelem.
- Nem szeretnék összeütközésbe kerülni nagyhatalmakkal, márpedig nyilvánvalóan van olyan, ami igényt formál rád. Ha viszont valami lehetetlen véletlen miatt szökésben vagy, az még veszedelmesebb dolog.... kérlek ne érts félre, én sem a veszedelmetől nem rettenek, sem attól, hogy harcba szálljak, de sokat.. dolgoztam azon hogy szabad életet élhessek. Az én szaktudásommal ez szinte lehetetlen... Nem szeretnék látókörbe kerülni, és még kevésbé szeretném, ha valakit.. akit szeretek.. ha... elpusztítanának. - hát végül csak kimondta. A szenvtelen elemző burka lefoszlott és egy fiatal nő állt előtted, akinek a szíve épp oly könnyen törik össze, mint bárkié, aki szeret. Hagyta hogy folytasd a történeted, s nem szólt közbe.
-Valóban, egy hordozó sok veszedelemnek van kitéve. Vannak akik csak élő edényként nézik őket, mit sem törődve azzal, hogy emberek.. De ezek szerint nem tudsz róla, hogy bármely ország magáénak nyilvánítaná a szörnyeteged... pedig az hogy a hordozója lettél, talán mégis eltervezett... Nézd csak végig a történeted. Megfosztottak a vérvonalad képességétől, miközben elérték hogy magad akarj egy démont birtokolni... lehet hogy az ebben szerepet játszók már nem is élnek, mert nincs rájuk többé szükség... Kenshiro... egy hatalmas klán egyik lehetséges örököseként nem csak téged személyesen, de a klánod is meggyengítették. Talán az országodat is, bár mindez egy ilyen lény birtoklásáért egy országnak vajmi kevés ár... - az elmélet amin morfondírozni kezdett, rideg számításokon alapuló sötét lehetőségeket vetett fel.
-Sok a megbeszélni valónk, de ha nincs a macskának gazdája, jobb ha haladunk a tanításoddal, mielőtt valaki eljönne érted. Ez a hely jó is lesz a gyakorlásra. Nem sok embert fogunk zavarni. A technika lényege, hogy a chakrád lánccá kell formáznod. Elmagyarázom..

// Ideje megírni a tanulásod Smile

Szép részletes munkát kérek, a tanulás érdekében mozgathatod a leányzót, illetve egy-egy falusi embert, állatot, amire csak szükséged van. Nyugodtan hivatkozz a korábbi hasonló tapasztalataidra is, de koncentrálj a különbségekre, hiszen ez egy másik technika. A szokásokhoz híven vess fel problémákat, keress rá megoldásokat. Írd meg nyugodtan tanításos tanulásként, a lány magyarázhat, korrigálhat, segíthet neked. A sérült kezed mozgásképes, de még nem gyógyult meg.
Úgy írd meg, hogy az írásod minősége és mennyisége, valamint a technika játékos szintű ismerete fog dönteni arról, hogy sikerül-e, tehát balsikereket, félig-meddig sikeres próbálkozásokat mesélhetsz, sikert nem.
Mennyiséget tekintve nyugodtan kibontakozhatsz, minimálisan szeretnék hatvan sort.
A tanulást követően a kalandod következő szakasza fog megkezdődni. //

**Kenshiro Karu** Hétf. Szept. 14 2015, 12:47

Örültem Chizue érzelmeinek mert tudom, hogy nem kidönthetetlen fába vágtam a fejszémet. Ahogy folytatta tovább a lány egyszer csak úgy éreztem, hogy a racionális gondolkodás mögött megbúvó személy talán még inkább sebezhetőbb mint én votlam. Egyszer valamikor nagyon régen Kazuya azt mondta nekem, hogy a nők valamiért sokkal mélyebben meg tudnak élni egy egy érzelmet mint a férfiak. Lehet, hogy ez így van ám jelen esetben nem nagyon volt időnk nagyobb összeborulásokra mert a lánynak igaza volt és van akik valóban keresnek talán még ebben a pillanatban. Amint kimondta, hogy nem szeretné ha elpusztítanának engem akit szeret nagyot dobbant a szívem de ezt egyszerűen csak annyival fejeztem ki, hogy megfogtam a kezét és erősen megszorítottam. Ebben a pillantban ezt tartottam helyesnek, majd mélyen belenéztem a zöld tekintetbe.
- Én is így érzek és szeretném ha tudnád, hogy nem olyan könnyű ám engem elkapni. Azt fogom hagyni, hogy neked bármi bajod essen.
Éreztem ahogy a láng testű szörnyeteg felmordul bennem de egyszerűen csak kizártam és a lányra figyeltem. Érdeklődve hallgattam az elméletét aminek most, hogy így belegondolok volt logikus alapja. Én viszont nem tudtam elképzelni, hogy a lány az öreg és mindenki más aki velem volt a Nibit megelőző időkben egyszerűen csak elárult volna és egy nagyobb grandiózus terv részei lettek volna.
- Ez a feltételezés jogos és úgy gondolom én is , hogy érdemes számba venni de akkor légyszíves arra a kérdésre felelj nekem, hogy ennyi változó mellett Kirigakure honnan tudta, hogy én egy bijuu után fogok indulni és nem egy exlaw után. Mágis mi alapján jutnának olyan következtetésre, hogy engem egy ilyen erejű démon fog érdekelni. Vagy egyszerűen csak kockáztattak és bejött? Nem hiszem... Szerintem itt a történet sokkal összetettebb.
Megvártam Chizue reakcióját aztán rá is tértünka technikára amiről előző nap beszélt. Ám mielőtt bármilyen gyakorlást elkezdtem volna megköszöntem a reggelit fölálltam odasétáltam a lányhoz átöleltem és a fülébe súgtam.
- Nem tudom elmondani, hogy milyen hálás vagyok neked. Nagyon köszönök mindent. Nélküled feltehetően halott lennék...
Azzal ha ő is hagyja akkor hosszan és szenvedélyesen megcsókolom. Egy pillanatra ismét megszűnik az egész világ és cska mi ketten létezünk. Aztán amilyen gyorsan jött el is illan a pillanat.
- Igazad van érdemes lenne elkezdeni a gyakorlást. Bár a karom még mindig nincs rendben de úgy érzem, hogy tudom mozgatni. Tehát akkor chakra láncokról lenne szó...
Chizue magyarázata szerint ez alkalommal a szín tiszta chakrámat kell láncá formáznom és ellentétben az általam ismert technikával ahol egy speciális pecsétet is meg kell alkotni itt pusztán a chakrámból hozom létre a technikát. Ez a jutsu könnyebbik a része, a nehezebbik az, hogy létre kell tudnom hozni köztem és a személy vagy személyek körül egy láthatatlan ha úgy tetszik erőteret aminek a segítségével meg tudom akadályozni, hogy az illető meglépjen vagy bárki más beavatkozzon a harcunkba. Ez a technika kifejezetten bijuuk ellen lett kifejlesztve ezek szerint. A létrehozásához viszont nagyon erős chakrával kell rendelkezni és ezt nem a chakraszintemre érti valószínűleg. Tehát akkor kezdésnek koncentráltam és megpróbáltam a szín tiszta chakrámat formázni. Mivel már ismerek egy hasonló pecsét technikát ezért ez a része a feladatnak annyira nem nehéz. A nehezebb része, hogy olyan szinten kell kiterjesztenem a saját chakrámat, hogy akár egy bijuut is körbe tudjak fogni vele. Ez lesz az a része technikának amivel még sokat fogok küzdeni.
Legelső próbálkozásra leültem a földre és megpróbáltam először elképzelni magamban ahogy a puszta chakrámat bele áramoltatom a két karomba és létrehozom a láncokat. Nem tudom pontosan, hogy mennyit ülhettem így a földön de amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy Chizue már nincs a környéken. Remek ezek szerint magamra hagyott ami lehet, hogy a koncentrálás szempontjából nem is egy utolsó gondolat. Meg vagyok áldva ezzel a lánnyal. Megpróbáltam tehát a jobbkaromból kiengedni egy ilyen chakra láncot és láttm, hogy valami arany színű lánc féleség egy kicsit elmosódva megjelenik és a tenyeremből nagyjából harminc centit halad kifelé aztán egyszer csak eltűnik. A belefektett chakra ahogy megejelent olyan gyorsan el is párolgott.
A következő két próbálkozásnál ugyan idáig jutottam el ám a lánc kinézete a harmadikra már teljesen látható volt sőt ahogy látom a lánc szemek szélén apró recék is találhatóak. Tehát ha ezzel elkapom az áldozatomat akkor azzal okozok neki pár kellemetlen pillanatot.
- Ügyes, valóban gyorsan tanulsz Karu de ez nem lesz elég. Tudom, hogy most a gyógyulásodra kéne első sorban koncentrálnunk de sajnos nincs annyi időnk. Szerencséd, hogy a háború kellős közepén járunk különben most valószínűleg már mindketten halottak lennénk vagy valamelyik szigorúan őrzött nagy nemzet által létesített börtönben várnánk az ítéletet...
Sajnos egyet kell értsek Chizuéval és tudom, hogy csak engem félt.
- Rendben van hölgyem megértettem... azonban vegyük bele azt is, hogy mivel háború van ezt abszolult az előnyünkre fordíthatnánk és felszívódhatnánk, hogy amikor majd rendezik a soraikat akkor netaláljanak már meg. Tudok is egy helyet ahol eltűnhetnénk azonban a hely tulajdonosában nem bízom viszotn tartozom neki ezért mindeképpen el kellene jutnunk oda. Most viszont vissza a tanuláshoz. Mit kell tennem ahhoz, hogy ki tudjam lőni a láncokat?
- Én azt modnanám, hogy először gondolati úton valósítsd meg ahogy a lánc létrehozásával is kezdted. Én most el megyek de majd később visszanézek hozzád. Azt javaslom ha már nagyjából harminc méterre ki tudod lőni a láncot akkor kezd el a kiterjeszteni a chakrádat és először mondjuk csak azt a kis házat próbáld meg lefedni ahol reggeliztünk. Viszlát később!
Azzal rám villantott egy félmosolyt majd ahogy jött el is tűnt.
Az első próbálkozásnál már éreztem, hogy izzadok ahogy erölködömn mégsem sikerült nagyjából 2 méternél távolabbra kilőnöm a láncot. Úgy döntöttem, hogy inkább megpróbálom kiterjeszteni a chakrámat a kiház köré. Így tudom létrehozni azt a területet amelyet az 'erőtérrel' el akarok zárni. A várakozásokkal ellentétben a chakrám kiterjesztése most sokkal könnyebben ment. Valahogy éreztem ahogy a chakra sztaminám sokkal stabilabb és valahogy erősebb is. Őszintén szólva nem tudom megmagyarzázni. Lehet az egésznek érzelmi alapja van vagy a Nibi ereje búlyik meg a mélyben és az én chakrám ezen alapokon nyugszik. Bár a démon chakráját nem tudom felhazsnálni de amint a testembe került hiába zárja el a pecsét egy picit szivárgott már belőle és így kölcsönhatásba került a saját chakrámmal...
Nagyjából a második próbálkozásra úgy érzem, hogy sikerült kiterjesztenem a chakrámat és bevonnom vele az egész házat. Most jött azonban a lánc kilövése. Arra gondoltam, hogy ez egyszer más sikerült amikor a szörny lepecsételő tehcnikát tanultam. Tehát akkor ismét felhalmoztam az ép kezemben a chakrát és létrehoztam a láncot ami szépen kibújt a tenyeremből mint valami kígyó. Aztán koncentráltam és elképzeltem ahogy kilövöm a karomon keresztül nem si egy hanem egyből három láncot. A bejárati ajtót céloztam meg velük ami nagyjából 15 méterre lehetett tőlem és közben kiterjesztettem a chakrámat a ház köré. A tudatom mélyén sikerült a technika de vajon a valóságban?

Inuzuka Tsume Kedd Szept. 29 2015, 20:55

//Vérvörös fű III. szakasz - Kenshiro Karu kalandja//

A technikát elsajátítottad, létrejött, ahogyan elképzeted. Chizune azonban nem elégedett meg ennyivel. Visszatértekor szinte azonnal gyakorlásra szólított fel, noha az épület tisztességes körbekerítése sok erődet kivette. A lány zöld tekintete élesen figyelte a mozdulataidat, igyekezve megelőzni, hogy túlterheld magad, ugyanakkor az utolsó hasznosítható energiát is megpróbálta kipréselni belőled. Abból viszont nem marat sok, így többnyire csak közelebbi, kisebb célpontokat tudtál körbe keríteni, és érezted, hogy a Nibi is érdeklődve nyomja a fejét a rácsainak, próbára téve, hogy menni erőd maradt még.
~Hagyd hogy kisajtoljon mindent.. csak hagyd, és engedj ki engem. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni ez az átkozott, ha találkozunk.~ Hallottad a fenyegető nevetést a hangjában bujkálni.
Chizune ezt nem hallhatta, de minden bizonnyal felismerte a jeleket, melyek a veszedelmes fáradtságra utaltak. A gyakorlást követően a szokásos erélyességével, de mégis az előzőekhez képest lágyabban invitált saját készítésű ebédre, majd pihenésre.
-Az elkövetkezendő napokban, míg teljesen helyre nem jössz, gyakorolnod kell. Ne erőltesd túl magad, de próbáld meg elérni, hogy szinte reflexszerűen képes légy használni ezt a technikát. Addig megpróbálom megtalálni a Szellem búvóhelyét, ha van neki olyan. Vagy legalább körülhatárolni a mozgásterét. - mintha valami emésztette volna belülről.
-Az eddigiek alapján teljesen váratlan helyeken bukkant fel és kezdett tombolni. Őrült.. nem emberi. Talán csak az képez kivételt, ha valaki belép a területére.. -
~Őrült, de kiszagolható. A torz jeleit könnyen észre lehet venni, csak ti emberek vagytok ennyire vakok. Hagyd a lányt elmenni.. és menjünk tovább, amíg nincs itt. Semmi szükség rá.~ A Nibi fel-alá járkált a rács mögött, néha próbára tette, akár a cirkuszi oroszlán, de a pecsét nem gyengült.
Öt nap telt el. A karod rendbe jött. Chizune hol a faluban volt, hol távol. Hol veled, hol odakinn, kutatva a szörnyeteg után, mely nem lehetett messze. Nem kérdezett a démonodról, bár a levegőben lógott, mint a veszedelem árnya, hogy előbb-utóbb meg fogja tenni. Talán úgy döntött, hogy majd akkor teszi meg ha elintéztétek a szellemet.
Az ötödik napot követő hajnalon tért vissza. Egész éjszakára elmaradt. Sarka koppant a szoba padlóján. Nem szokott. Nem lépett hozzád, hogy megcsókoljon, vagy megöleljen, csak letérdelt melléd.
-Megvan. - ajkán mosoly játszott, szemeiben hideg tűz égett, ahogy csendesen kezdte felvázolni a helyzetet.
-Ma leszámolhatunk vele. Nem is lesz talán olyan nehéz. Néhány kilométernyire van egy vizenyős tálszerű mélyedés. Nem sok a szabad vízfelszín, inkább csak a föld nagyon nedves. Annak a környékén fedeztem fel. Megbújt a nádasban. Nem mentem közel, nehogy elijesszem, de biztosan Az volt. Nemrég ölt. Egy nagy szarvas tetemét találtam meg a közelben. A vér szaga még ott volt a levegőben... Széttépték. De legalább nem emberi tetem.. Hála a háborúnak nincsenek nagy karavánok. Akár indulhatunk is.

//Szép tisztességesen megcsináltad a tanulást és összességében igen szép, hosszú írás. Tekintve hogy ez jellemezte a kalandod eddigi szakaszát is, mely során minőségileg építetted a karaktered, a tanulás rész lezárásával a technika mellé chakrát is kapsz:
ch: 30.

Állapotod 100% //

**Kenshiro Karu** Csüt. Okt. 01 2015, 22:39

Tudtam, hogy nehéz lesz ezzel a démonnal de néha azért nehezemre esett ignorálni a cinikus megjegyzéseit. Én ezt a pár napot csöndben magamba zárkózva töltöttem el amíg gyakoroltam és csak vártam vissza Chizuét aki ellenfelünk nyomában volt éjt nap alá téve. A karom sokkal gyorsabban regenerálódott mint azelőtt de erre sem figyeltem már, hiába a csodába illő erő vagy az új technika, a lelkemen ejtett sebet sokkal nehezebben és sokkal lassabban fogom kiheverni mint bármilyen harctéren szerzett sérülést. Chizue néha vissza jött és akkor váltottunk pár szót de alapvetően csak érett mindkettőnkben egy nagyobb beszélgetés de kimondani azonban nem mondtunk ki semmit. Én tudtam, hogy ő is magyarázatot vár, de talán még én is azt várok magamtól az utóbbi hetek után. Amiót a Nibi az életem része lett teljesen megváltozott és átértékelődött minden de ezekben a vészterhes időkben sikerült megtalálnom őt. Annyira nyugodt vagyok amikor a közelemben van és mégis belül mintha felrobbannék. Soha életemben nem éreztem semmi ehhez foghatót. Bár egyszer valamikor régen voltak érzéseim Hyuuga Emi iránt de azok az idők már elmúltak. Útjaink elváltak talán örökre.
Aztán amikor már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy a láncokat is ösztönszerűen használom és az állapotom is teljesen helyre jött, egyik hajnalban felbukkant ő. Hamu szín haja úgy lobogott a lágy nyári szellőben akár csak egy kísértet lépett volna be az ajtón. Az ő cipője azonban koppant a padlón és ezzel elzavarta az álmot a szememből. odalépett hozzám de ahelyett, hogy megölelt vagy megcsókolt volna egyszerűen csak letérdelt mellém és beszélni kezdett. Elmondása szerint megvan az ellenfelünk nem is olyan messze a falutól. Ami esetünkben talán még jó is lehet. Smaragd szín szemeiben gyilkos tűz égett miközben beszámolt a terepviszonyokról. Hmm vizes föld nekem tökéletes. Nem szakítottam félbe hanem csendben megvártam amíg végig mondja amit akar. Közben letérdelt mellém és az arca végre annyi egyedül töltött idő után közel került az enyémhez. Miközben mesélt én felültem az ágyon és felvettem a felsőmet. Magamhoz vettem a cókmókomat is. tudtam, hogy én aznap este biztosan távozni fogok és nem térek vissza ebbe a faluba. Már kezdtem magam otthon érezni és annyira kényelmesen, hogy el is felejtettem, hogy még az ország területét sem hagytam el. Egy vándor nem áll meg. Megtaláltam a nőt a kedves embereket, egy helyet amelyet otthonomnak nevezhetnék, de nekem nincs otthonom. Az a Karu valamikor régen meghalt abban a barlangban amikor megfosztottak a véremtől. Mélyen belenéztem Chizue szemébe.
- Szeretlek, ugye tudod? nagyon hálás vagyok azért amit tettél értem és, hogy egy kis időre is de otthont adtál nekem. Ezt soha nem fogom elfelejteni neked de azt hiszem te is tudod pontosan jól, hogy mozgásban kell maradnom. Így is már jóval több időt töltöttem el ezen a helyen mint szerettem volna. - Egy pillanatra meg álltam mintha meg akarnám csókolni aztán egyszerűen csak felálltam és hátat fordítva neki odaléptem a szekrényhez és elkezdtem matatni valamit. - Tudom, hogy magyarázattal tartozom de talán jobb úgy neked ha nem is tudsz többet rólam. Szeretlek és pont ezért nem szeretnélek veszélybe sodorni. Engem keresni fognak és amint a nyomomra bukkannak téged is megtalálnak. - Komolyan megfordult a fejemben, hogy esetleg lepecsételem a velem kapcsolatos emlékeit de aztán inkább úgy döntöttem, hogy nem alkalmazok egy ilyen kegyetlen technikát rajta, bár csak az ő védelmében tenném de biztosan nem egyezne bele Chizue nem olyan. - Lehet, hogy ez nagyon sablonos de nem tudnám feldolgozni ha miattam valami bajod esne. A démont majd elintézem én ne aggódj ezúttal lesz rá gondom, hogy a föld alatt is maradjon de utána én már nem jövök ide vissza...
Megfordultam de tudtam, hogy most már késő lenne megcsókolni. Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon és közben csak meredten bámultam magam elé. Végül is ez várható volt én azt hiszem ezt Chizue is sejthette...
- Szeretlek és még egyszer köszönök mindent. Kérlek mutasd meg nekem merre találom azt a bestiát. Aztán el is tűntem!
Azzal egyszerűen elindulok abba az irányba amerről ő jött de csak lassan várva, hoyg felzárkózzon és legalább a falu határáig elkísérjen.

Inuzuka Tsume Csüt. Okt. 08 2015, 21:06

//Vérvörös fű III. szakasz - Kenshiro Karu kalandja//

Szavaidra fáradtan elmosolyodott, bár szeméből továbbra sem tűnt el az izzás.
-Ismerem a vándor életet Karu. Tudom hogy megy ez. Tudom, hogy minden pillanatnak örülni kell, és tudom hogy mikor már végképp úgy érzed eleged van mindenből, akkor is tovább kell menned. Kis célok kellenek újabbak és újabbak, másként a végén valahol egyszerűen eltűnsz, mintha nem is léteztél volna. - s ha már erről szólt, kiélvezte a közelséged, még ha ezekben a pillanatokban messze is álltál már tőle.
-Én is szeretlek. Nem gondoltam volna hogy itt, mindentől messze fogok találkozni valakivel, akivel ilyen kötelék alakulhat ki.. De ha most azt mondod, el akarsz válni.. Akkor csak annyira kérlek, hogy az a búcsú legyen olyan, amit megérdemlünk. Harcoljunk a legjobb tudásunk szerint és élvezzük ki minden pillanatát. - húzta ki magát. Arcán elszántság látszott, hangjában mégis szomorúság remegett.
-De tudod.. mégis azt remélem, hogy nekünk kettőnknek nem kell elválnunk. És valahol azt remélem, hogy az, amit beléd zártak, habár eddig igyekeztem nem törődni vele, nem fog minket eltávolítani egymástól. A helyzeted.. -utalt arra, hogy az üldözésed okán aggódsz érte
- nem riaszt. Átéltem már hasonlót, s biztosra veszem hogy engem önmagamért is sokan keresnek. Azok a szörnyetegek, amiből egy benned is van, minden hatalmat érdekelnek, és minden olyan ember is érdekli őket, akiknek bármiféle tudásuk van róluk, s nekem van. Talán az élet kegyetlen, talán épp hogy kegyes, hogy hozzád vezetett, hiszen neked nincs meg a megfelelő kapcsolatod Vele, én viszont segíthetek.- mintha nevetést hallottál volna bensőd sötét zugaiból, s ha bepillantottál, a Nibi a rácsnál ült, s láthatóan jól mulatott a helyzeten.
~Jól döntesz Karu. Hagyd csak hátra. Nem lesz nyugtod tőle, és csak hátráltat minket. Rá nincs szükségünk. Kicsi Chizu maradjon csak távol a nagyoktól. A kislányoknak otthon lenne a helyük. ~ Talán már feltűnhetett, hogy a macska nem nagyon szólítja néven az embereket, most mégis megtette.
Chizue pedig a túlféltő szavaidra megrázza a fejét, megkeményedik, s felpattan.
-A szörnyeteg a kettőnk ügye. Sőt.. előbb volt az enyém, mint a tiéd. Ne hidd, hogy hagyni foglak elmenni, hogy nélkülem harcolj vele! Azt hittem, már rájöttél, hogy nem az a fajta ember vagyok, akit meg kell védeni. Ha hátrahagysz, utánad megyek. Ha megakadályozod, hogy részt vegyek a csatában, találok rá módot hogy megtegyem. Ez most az én egyik célom. Cél ami megtart életben s ép elmével a végtelen úton.- lép egyre közelebb, s közelebb, de minden mondatával illan haragja is.
- Ne hagyj hátra engem. ~Hagyd itt. Ha sikerül újra különválnunk, majd visszajössz ha ezt a gyereket akarod. De most menjünk.~
-Kérlek Karu, ne hagyj hátra engem.- ő nem könnyezik. Próbál erősnek tűnni. Puha kezeivel megérinti az arcod, megfogja, s lecsókolja a könnyed.
-Add nekem a szerelmed. - minden mondat puha csók.
-Ne zárj ki az életedből. Kérlek Karu. Hagyd, hogy elkísérjelek, ameddig tehetem.

**Kenshiro Karu** Kedd Okt. 13 2015, 22:30

Most már tudom a te erődhöz fel kell nőni...
A szobára egy pillanatra teljesen rátelepedett a némaság és az üresség s e két érzés egyszerre sújtott le rám minden erejével... Úgy érzem össze is tudnának törni ha lenne még mit vesztenem. De hiszen van mit vesztenem ismét! A szellemből aki eddig kísértett ismét emberré váltam. Mit tettem? Az egyetlen személyt akiben megbízhatnék éppen most löktem el magamtól. Ennyire ostoba lennék? Hiszen csak őt akarom megvédeni. Nekem is nagyon fontos de ilyenkor valahogy eszembe jut az öreg és ahogy madárijesztőként lóg az út mellett. Emlékszem milyen erőteljesen védelmezte a lányt és akár az életét is oda adta volna érte. Én is oda adnám az életemet ezért a zöldszemű szépségért... Ekkor azonban Chizue is elkezdett beszélni és amit mondott az teljesen megdöbbentett. Azt hittem, hogy el fog küldeni és többé látni sem akar azonban ennek pont az ellenkezője történt.

A falut terrorizáló szörnyeteg valóban az ő ügye is hiszen ő előbb volt itt. Azt gondolom egyedül is le tudta volna győzni, de mint egy anya oroszlán inkább meghagyja a fiatalnak, hogy játszon el a prédával. Hát ekkora különbség lenne köztünk? Ahogy egyre közelebb lépett, úgy éreztem ahogy ismét megszűnik az idő és a Nibi hangja valahol a tudatom peremén semmivé foszlott. Nem hallgattam rá és ahelyett, hogy ellöktem volna a lányt beengedtem és tudtam, hogy egy olyan helyet foglalt most el a szívemben, a lelkemben... bennem, ahol örökké velem fog maradni. Ezt a kapcsolatot azzal a szenvedélyes csókkal pecsételtük meg amely ismét csak olyan volt mint a legelső ott a dombtetőn. A könnyeim felszáradtak és a bennem lakozó tüzet ami eddig szikra volt és amit a Nibinek majdnem sikerült kiirtania, azt most Chizue ezzel a vallomással ismét lángra bírta.
- Drága egyetlen zöld szemű angyalom már azon az estén a dombtetőn neked adtam a szívemet. nagyon örülnék neki ha elkísérnél csupán féltelek. Félek, hogy elveszítelek és ezt nem élném túl. Kérlek ígérd meg nekem, hogy velem maradsz örökre! Nem csak amíg az út tart hanem utána is amíg világ a világ!
Azzal átölelem a lányt és hosszú percekig így maradunk.
Heh érdekes, hogy eddig soha senkit nem neveztél a nevén... Még engem sem és őt meg igen tehát nektek van közös múltatok. Ez a lány fontos nekem az életemet adnám érte és ez neked jó nem? Akkor inkább maradj csöndben és próbálj meg segíteni egy kicsit végre. Eltelt már elég sok idő és nem tudom még hányszor kérjek bocsánatot. A különválásunkról pedig elfelejtetted megemlíteni, hogy az életembe kerül. Milyen érdekes? Félek tőle, hogy ez nem lesz olyan egyszerű mint először terveztem. Ha van valami használható ötleted akkor hallgatom ellenkező esetben kérlek egy picit had legyek vele kettesben... M
A tűz ismét feléledt a szememben és vártam, hogy Chizue mutassa az utat. Már éreztem a győzelem édes ízét, amíg ő velem van semmi sem lehetetlen. Együtt sikerülni fog. Így indultunk útnak.
- Figyelj mire oda érünk kellene találni egy ütőképes tervet. Én arra gondoltam, hogy te elintézed a gyíkokat én meg a végzek gyorsan a figurával. Ne aggódj ezúttal már elővigyázatos leszek. - Azzal elvigyorodtam és maximális sebességre kapcsoltam. Chizue amúgy is képes megelőzni ha nagyon akar.

Inuzuka Tsume Vas. Okt. 25 2015, 21:57

//Vérvörös fű III. szakasz - Kenshiro Karu kalandja//

Nem hallgattál a macskára. Hangja mintha egyre halkabbá vált volna. Nem őt akartad hallani. Nem őrá volt szükséged. Bár hangja elhalkult, elégedetlensége nőttön nőtt. Veszedelmes sötét felhőként kavargott, miközben a lány fényként ragyogott, bár tekintete fátyolossá vált.
-Ígérem Karu.. ígérem! De akkor te se hagyj engem hátra. Nem tudok elképzelni rosszabbat annál, minthogy nem lehetek az életed részese… - csókotok után puha ujjai végigsimítottak az arcodon, majd ajkai is követték egy puha érintésre. Érezted hogy enyhén megremeg a karodban. Testéből a feszültség elillant. Vágyta az érintésed, bár talán szavaiból erőt és magabiztosságot hallhattál, a teste több dolgot elárult.
- Nem félem a halált, de ismerem a féltés érzését. Ismerem az aggodalmat, talán túlságosan is jól… de... Karu, azt a kevés időt, ami számunkra adatik, együtt kell eltölteni azokkal akiket szeretünk. Ha most rád hallgatnék és itt maradnék, nem csak hallosan aggódnék érted, de ha valami történne veled.. örökké a meg nem élt időket gyászolnám, amit elszalasztottam. – egy pillanatra elcsuklott a hangja. Ezt az érzést is túl jól ismerte. Elfordította a tekintetét. Nem akarta hogy lásd, mégis talán már összeraktad, ezek az érzések indították útjára.
A Nibi sem volt tétlen. Csalódott elégedetlensége merész tettre sarkallta. Nekivetette magát a rácsnak. Formáját csak dühösen lobogó lángok alkották, macskaszerű alakja elenyészett. Nagy robajjal csörrentek a rácsok, majd vetették vissza. A Nibi jól tudta, hogy míg meg nem gyengül a pecsét, nem törhet át, de szemmel láthatóan úgy döntött, nem fogja hagyni, hogy kizárd őt.
~Ne hagyj engem ismét figyelmen kívül Kenshiro Karu! Nem én kértem hogy pecsételjenek a testedbe! Te jöttél el hozzám azokkal a szörnyetegekkel, hogy bezárj engem! De nem némíthatsz el! Nem hagyhatsz hátra a sötétségben, mert ahogy most benned vagyok, sokkal jobban látlak, sokkal könnyebben elérlek téged, mint mikor még szabad voltam!~ morgott a rácson túlról, s tekintete veszedelmesen örvénylett, ahogy újra macskaformába álltak a lángok. S még ezek a lángok is csökkentek, ahogy megszólítottad.
~Csak olyanok nevét mondom ki, akik kiérdemelték valami módon… vagy ha valamilyen okból szükség van rá. ~ ült arisztokratikus tartásban a hátsó lábaira, s csak farkai jártak ideges táncot, s tekintete figyelt téged élesen. Még most is feldúlt volt az előbbiek miatt.
~Arról, hogy mi volt köztünk, nem kell tudnod. Épp elég annyi, hogy ez a nő nem jó nekem. Nem jó nekünk. Bármennyire is azt hiszed. A legjobb, ha hátrahagyod, és végre elindulunk, hogy kerítsünk valakit, aki végre szétválaszt minket. Nekem nem az életed kell. Nem a halálod kell. Ha van rá más mód. Nekem csak a szabadságom kell. ~ merevedett meg ültében egy pillanatra, farkai sem táncoltak tovább.
~Ha visszakapom a szabadságom, nem lesz több okom, hogy haragudjak. ~ tette hozzá komolyan, majd félrebillentette a fejét, ahogy hallgatta a szavaid. Aztán csendbe burkolózott. Talán elgondolkozott.
~Kell találni valakit, aki jól ért a pecséthez. Nem csak a felhelyezéséhez. Olyasvalaki, aki ért az emberi testhez és chakrarendszerhez is. Valaki aki látja hol és mit kell különválasztani. De biztosan nem fogjuk itt megtalálni. Feleslegesen időzünk. ~ csapott ismét a farkával. Aztán felállt és hátat fordított, hogy elvonuljon, de azért még visszanézett rád.
~Ne hagyj engem figyelmen kívül. Akkor sem, ha szórakozgatsz. ~ ezt követően visszahúzódott a sötétbe, s ketten maradtatok Chizuével.

A táj csendes volt. Pára ülte meg a levegőt, s kísértetiessé tette a vizenyős területet. Magas füvek és sás közt néha térdig merült a lábad a hideg vízben, s csak cuppanva eresztett az iszap. Csalóka volt a táj és kiismerhetetlen, ahogyan az ellenség is. Chizue mégis magabiztosan vezetett, aztán hirtelen megállt egy szárazabb részen, amit embermagas sás vett körül.
- Itt fedeztem fel a nyomait.- mutat egy sor legázolt sásra, s egy nyilvánvalóan valami nagyméretű gyíktól származó nyomra.
- Nem messze egy hevenyészett szálláshely is van. Nagyon kezdetleges. Se tűz, se sátor.. semmi, csak némi összehordott és lenyomódott káka. Cseppet sem emlékeztet emberi szállásra, mégis láthatóan fektettek bele némi energiát.. – mondja halkan.
-Akkor ahogy beszéltük, megoldom a gyík problémát, de könnyen lehet hogy a szellemhez mindketten kelleni fogunk. Csak óvatosan. A gyíkok könnyen kiszagolhat…- elhallgatott, s hegyezni kezdte a fülét. Ösztönei jó előre figyelmeztették, mielőtt még meghallottátok volna a száraz ropogást. Valami mozgott nem messze tőletek. Aztán megállt. A lány egy szót sem szólt, de keze a kardjára siklott.
Aztán a sásból kirobbant egy magas alak, és rávetette magát. A pillanat tört része alatt az érkező gyík eltűnt a sás között, magával sodorva a lányt.

**Kenshiro Karu** Vas. Okt. 25 2015, 23:57

Hallgatom a Nibit és bármennyire próbálok csak Chizuére figyelni egy részem mégis ismét a rácsok előtt áll. Látom ahogy a hatalmas démon nekifeszül ketrecének de nem juthat ki. Ezt feltehetően ő is tudja de csak azért is megpróbálja újra és újra. Megrészegít az ereje, a hatalma, a szilajsága és már majdnem elkezdem sajnálni amikor tudom, hogy ez a pecsét tart engem jelenleg az élők sorában. Ha ez a démon átveszi a testem felett az irányítást akkor minden bizonnyal eltöröl és akkor csupán csak rab leszek a saját testemben vagy még annál is rosszabb és egyszerűen megszűnök létezni. Azonban a Nibi leül a hátsólábaira és érdekes dolgokat mond.
Sajnálom, nem szerettelek volna mégjobban megbántani. Sosem hagylak hátra a sötétben. Viccelsz? Nem is tudlak hátrahagyni ha akarlak sem. Nem tudom, hogy észrevetted-e de eddig bármikor ha kérdeztél válaszoltam. Ha a céljaink nem is ugyan azok és az elképzeléseink sem, én mindig válaszoltam neked. Igyekeztem tisztelet tudóan viselkedni mert már érzem a köztünk lévő iszonyatos szakadékot. Nem is tudom vannak-e olyanok akik ezt egyáltalán megértik...
Eközben lassan megérkeztünk a lápos részhez én pedig intettem Chizuénak, hogy lassítsunk le mert minden bizonnyal a közelben lehetünk. Amikor megállunk egy pillanatra odafordulok a lányhoz és megcsókolom. Szenvedélyesen és lassan eresztem csak el.
- Szeretném, hogy tudd, hogy soha nem foglak ott hagyni sehol!
Elértél engem akkor is amikor nem voltál belém pecsételve? Ez egy kicsit új, vagy lehet, hogy csak én értettem félre? Ott a barlangban amikor ott voltunk volt egy pillanat amikor úgy éreztem mintha összekapcsolódott volna az elménk, most azonban össze van láncolva nem csak az elménk de a lelkünk is tetszik vagy sem. Engedd meg, hogy elmondjak neked valamit amit eddig nem szerettem volna. Nem tetszik a helyzeted és, hogy bennem vagy, hát hallgasd meg a másik forgatókönyvet. Bizonyára emlékszel, hogy milyen iszonyatos ellenféllel néztünk szembe amikor kijutottunk a barlangokból, de ha nem akkor most had világosítalak fel. Egy egész Kirigakurei osztagot küldtek és a környéken általunk elintézett őrszemek helyzetéből ítélve ők is pontosan tudták hol vagy és nem csak piknikezni mentek a környékre. Bizonyára tisztában vagy vele, hogy Kirigakure befogdosta a testvéreidet és kettőt találhatsz hol fogják őket bevetni. Bármennyire is tetszik ti a shinobi világ szemében fegyverek vagytok. Olyan fegyverek amelyeket minden áron használni fognak akármennyi ember életbe kerül. Lehetsz halhatatlan és lehet isteni erőd ők akkor is többen lesznek és egyedül aligha van esélyed ellenük. Ha tényleg sikerülne találni valakit aki kiszabadítana a testemből téged azt hiszed békén hagynának? Azt hiszed, hogy nem mennének utánad az első adandó alkalommal és ennél talán egy sokkal kellemetlenebb helyen és egy rosszabb társaságban lennél. Mindenki ugyan azt akarja tőled... igába hajtani az erődet. Kértem én valaha is az erődet? Kértem, hogy oszd meg velem vagy adj belőle? Ugye, hogy nem... Mindezek mellett ha találnánk valakit akkor is a műveletbe én belehalnék. Te természetesen tovább élnél de én nem élném túl a beavatkozást ezt valahogy a csontjaimban érzem. Nem kérem azt, hogy érts meg vagy támogass, vagy esetleg próbálj meggyőzni a dolgok ellenkezőjéről, csupán csak annyit kérek, hogy gondold át azt amit mondtam és, hogy a helyzet sülhetett volna el sokkal rosszabbul mindkettőnk számára. Arra mérget vehetsz, hogy nem mi voltunk az egyetlen csapat a környéken akik rád pályáztak. Sajnálom, hogy megfosztottalak a szabadságodtól. Nem tudtam, hogy ez ennyit jelent számotokra és átkozom magam amiért ilyen önző voltam de az idő kerekét nem forgathatom vissza, és a jelenlegi helyzetből megpróbálom a maximumot kihozni. Ha egyszer majd az életemmel kell fizetnem az elkövetett bűnömért állok elébe! Ne aggódj nem foglak figyelmen kívül hagyni, hiszen én éppen pár hónapja szabadultam meg a legnagyobb félelmemtől már sosem leszek egyedül! Ha már itt tartunk akkor szeretnék bemutatkozni mert tudom, hogy ismered az érzéseimet és majdnem nyitott könyv vagyok neked de én ebből a szempontból régi vágású vagyok. A nevem Kenshiro Karu! Benned kit tisztelhetek?
Azzal egy pillanatra közelebb léptem a rácshoz...
A cipőmet mintha beszívta volna a láp. Valami nagyon rossz érzés fogott el, de most nem figyeltem oda rá. Igyekeztem öszpontosítani és kézpecséteket formáztam majd kimondtam halkan a technika nevét és kiküldtem a kupola alakú érzékelő mezőt mely minden test pontos helyét megmutatja nekem a környéken ám elkéstem. Láttam ahogy Chizue teste megfeszül és lassan előkapja a pengéjét majd egy pillanattal később a magas fűből előugrott egy gyík és elsodorta magával a lányt.
- Na ezt már nem...
Mivel ekkorra már tudtam, hogy melyik gyík hol helyezkedik el most ismét gyorsan útjára engedek egy érzékelő mezőt amely ismét végig száguld a lápon és azonnal megmutatja nekem merre tűnt el Chizue a gyíkokkal. tudom, hogy a szellem lenne a prioritás de egyszerűen nem hagyhatom. A shusin no jutsut használom, hogy beérjem a gyíkot és ezúttal nem kegyelmezek neki. Ha nem éppen birkóznak a lánnyal akkor teljes erőből rontok rájuk és a gyík fejét egy vízszintes vágással levágom majd visszafordulok a többi ellenfél felé. Ha éppen Chizuét próbálja elintézni a gyík akkor az imént tanult lánctechnikával kapom el, ám ezek a láncok már nem olyan gyengék, hogy le tudja rázni magáról mert ezek a húsába állnak bele. Letépem a lányról és egy Zessenzannal még a levegőben ketté vágom a testét függőlegesen.
- Most nem menekültök... Visszajöttem törleszteni az adósságot.
Mivel most tudom hol vannak, ezért nem fogom a véletlenre bízni és ha olyan távolságban vannak, hogy támadhatok és Chizue is mögöttem áll akkor nem is tétovázok sokat. Villámgyors kézpecsétek...
- Katon Gouka Messhitsu!
Majd a környékre rászabadul a kánköves pokol...

Inuzuka Tsume Vas. Nov. 08 2015, 20:52

//Vérvörös fű III. szakasz - Kenshiro Karu kalandja//

~Igen. Válaszoltál. ~ Borzolta a macska a lángoló szőrét, ám ezúttal egészen békésnek hatott.
~Volt olyan... aztán jött olyan aki megérthette volna, de nem tette. Az emberek java része süket, ha nem a saját apró-cseprő gondjairól van szó. Ha azt mondod nekik, a jelenlétünk nem több fegyvernél, elhiszik. Elfelejtenek gondolkozni. Elfelejtenek érezni... ~ Libbent meg két farka, s csapott a padlóra, majd felállt, és bár visszanézett még rád, valahol a sötétben heveredett el. Teste sejtelmesen ragyogott, szemei viszont téged figyelve izzottak tovább.
~Elértelek. Mindannyiótokat megnéztelek. Megízleltem a bennetek feszülő érzéseket, energiákat. Megízleltem azokat akik odakinn figyeltek... Nem léteznek határok. Nem úgy, ahogy te gondolod. Még ezek a rácsok is csak a pillanat mementói. Bármikor összetörhetnek.~ fújja ki hangosan a levegőt.
~A testvéreim.. ~ rázta meg magát. Érezted a rosszallást. Szinte ragadtak tőle a szavai, és mellette a düh lángjait is érezted. Ezúttal nem te voltál a célpont.
~Embernek nem szabad használnia minket. Mielőtt az erőmet akarnád, ne felejtsd el, hogy nagy ára van. ~ a bemutatkozásod mintha meglepte volna. Tekintete megrezdült.
~Értékelem a gesztust. A legtöbben Nibiként ismernek. ~

Az érzékelő mezőben nyüzsögtek a gyenge, alig észlelhető teremtmények. Ez a vizes terület élt, noha kihaltnak tűnt. A természet lényeinél azonban sokkal veszedelmesebbnek tűntek azok a jelentős chakraforrások, melyek megjelentek az érzékelt területen. Rajtatok kívül öt. Ebből kettő túl közel... Nem volt időd hosszú vizsgálódásra. Chizuét elragadta egy gyík, s alig haltak el szavaid, téged is elsodort egy zöld pikkelyes állat. Karmos mancsai megpróbálták megragadni a vállad, miközben tizenötcentis, hátulról recézett fogai az arcodhoz közel csattogtak. Egyértelmű volt, hogyha a lendülete által földre dönt, sorsod megpecsételődött.
Távolabbról a lány kiáltását hallottad. És a gyíkot is. Hallottad a csörtéjük zaját.

**Kenshiro Karu** Hétf. Nov. 09 2015, 01:20

Rögtön azután, hogy a lányt elragadta egy gyík a növényzet hirtelen ketté vált és rám vetette magát egy hasonló fenevad ennek azonban hatalmas pengeéles fogai voltak és tudtam pontosan jól, hogy használni is fogja őket amint lehetősége nyílik rá. Legutóbb egy ilyen förtelem eltörte a karomat és napokra harcképtelenné tett. Ám az élet megajándékozott valami mással... valami sokkal értékesebbel mint amit remélni mertem ezen az isten háta mögötti helyen. ha csak a puszta bosszú lenne akkor nem lenne mit vesztenem. Akkor képes lennék most leteríteni ezt a gyíkot majd a gazdája ellen indulni. Két utat látom most magam előtt. A megbeszéltek szerint elintézem mostani ellenfelemet és elindulok a szellem ellen, hogy ne tudjon több ilyen förtelmet a világra idézni, vagy segítek a lánynak és megóvom az életét. Bár tudom, hogy harcedzett és tapasztalt ráadásul rendkívüli chakrával rendelkezik, de valamiért úgy érzem, hogy most szüksége van a segítségemre különben az is lehet, hogy nem fogja élve megúszni. A kötelesség tudat erős volt bennem és miközben farkasszemet néztem ellenemmel, mérlegeltem az esélyeket.
Aztán meghallottam Chizue hangját és egy pillanatra felrémlett bennem gyönyörű borostyán szeme és lágy csókjának íze. Kérlek most segíts! A Nibi halhatta a kiáltást ám ha így is de tudta, hogy ez nem neki szól. Villámgyors kézpecsétek.
"Shinranbanshou Douka no Jutsu". Amint kimondtam a technika nevét megfogom a fejpántomon lévő fém felületet majd egy másodpercen belül a bőröm teljes egészében felveszi a hideg acél minden tulajdonságát és így nézek szembe a gyíkkal. Újabb kézpecsét sorozat után egy utolsó pillantásra ég a szemébe nézek majd mint a Nibi ellen is annak idején útnak engedem a víz gyilkos erejét amellyel annyiszor fájdalmat okoztam a bennem lakó bijuunak is. "Suiton Zessenzan". A vízsugarat nem tartom ki sokáig, csak gyorsan megpróbálom levágni a gyík fejét majd ha sikerül ha nem nekirohanok és közben chakrát koncentrálok a lábamba és mind a két karomba. Akár csak megsebesítettem akár sikerült megölnöm a fogatókönyv mindkét esetben ugyan az. Amint odaértem ahol a gyík áll aktiválom a shusin no jutsut és a szemnek láthatatlan sebességre kapcsolok.
A célpontom pontosan a fehér hajú lány és a vele viaskodó gyík. A távolság bár lehet nagy a jutsunak hála másodpercek alatt sikerül abszolválni. Amint odaérek csak reménykedni merek, hogy még nem késtem el.
- Ne!
Amint meglátom, hogy egymással viaskodnak ráüvöltök a gyíkra.
- Ide gyere te ocsmány dög...
Ha még erre sem reagál akkor egyszerűen letépem a lányról és egy jó húsz méterrel arrább dobom. Ha reagál és rám támad akkor a Chinagare erejét használva telibe próbálom mellkason zúzni a gyíkot aki ennek következtében valószínűleg jó messze elrepül. Akár sikerül akár nem a forgató könyv ezután egyszerű. Megragadom Chizuét és talpra segítem.
- Te most menj el kérlek. Húzódj biztonságos távolságba és kérlek csak akkor gyere vissza ha jelt adok. Nagyon szeretlek és nem tudok úgy másra koncentrálni ha látom, hogy egy ilyen ocsmányság leteper a földre. Tudom, hogy megtudod védeni magad, de én mégis arra kérlek, hogy vonulj vissza, hogy be tudjam fejezni ezt a harcot kedvesem kérlek és csak akkor avatkozz bele ha tényleg szükséges lesz. Túl sokat érsz nekem, még az életemnél is többet és nem bocsájtanám meg magamnak soha sőt belerokkannék ha valami bajod esne.
Miközben beszélek hozzá mélyen belenézek a két gyönyörű szemébe és erőt merítek belőle. Mindeközben a vándor technika folyamatosan aktív. Remélem Chizue hallgat rám és visszavonulót fúj a kedvemért.

Inuzuka Tsume Vas. Nov. 22 2015, 21:32

//Vérvörös fű III. szakasz - Kenshiro Karu kalandja//

Épp időben hoztad létre a technikát, a fogak, mivel ellenállást nem találtak,a nyakadon csattantak. Borzalmas erejüket mutatja, hogy bár a tiszta fém keménységét nem tudták átütni, mégis olyan érzésed van, mintha keménysége ellenére roppanna a nyakad, ahogyan a gyík rád harap. Zavart látsz embertelen tekintetében, ahogy kinyitja a száját, hogy újabb harapással próbálkozzon, de nem hagysz rá időt. A Zessenzan nem véletlenül került fel a repertoárodra, s ebből a közelségből a szörnyeteg iszonyatos gyorsasága sem mentheti meg. Forró vér, hús és valami nyálka ömlik az arcodba, ahogy a feje lerepül, majd érzed, hogy haláltáncában karmai megragadnak, s koordinálatlan rángásba kezdő teste dobálni kezd. Végül keményen a földnek csap, véres víz és homok fröccsen a magasba, a gyík teste pedig eldől.
A vizenyős területet fejhangú, szívszaggató üvöltés rázza fel. A nádasból halálra rémült madarak reppennek fel.
A hang idegen volt. Hátborzongató, mely a rémálmaid mezsgyéjén kísért...
Csatatéren, vagy a korábbi fűbeli menekülésed idején, még mielőtt a macskára szert tettél volna, hallhattál hasonlót. AZ elveszettek hangja.. olyanoké, akiket veszteség ért...
A hang elhal, s hirtelen szakad rád a csend. A mocsár egyetlen teremtménye sem mer neszezni.
Távolabbról fém pendülését hallod. Majd morgást. A zajok visszatértek, és egyértelműen harc zajlik valahol. Bizonyára a lány...
A mocsáron vad szél söpör keresztül, ledönt a lábadról, felemészti a sebességed. A nád szinte derékba hajlik. Recseg-ropog. Vizet, port ver fel, a szemedbe kordja... Mégis elindulsz, hogy megmentsd a lányt, s tekinteted mintha már látná is a röpködő fehér hajat.
Előtted, pár méterre ott táncol a lány és egy gyík.
A nádasban melletted szemmel alig látható mozgás.Sűrűn fogazott orr szagol a levegőbe, majd előront, s ráharap a karodra. Nem tud sebet ejteni, de magával ragad, s a harmadik hüllő nyaka megfeszül, és a földre dob. Karmos lábával rád tipor, s rövid karjaival kézpecsétekbe fog. Megérzed, hogy a föld húzni kezd lefelé. E vizenyős területen ami még rosszabb, ahogy süllyedsz, a víz is kezd elborítani. A szörnyeteg leveszi rólad a lábát, a föld pedig tovább húz.. Ha nem teszel semmit, a mocsár elnyel, s talán a sírod lehet...
Itanashinak hála ismered mire lehet képes egy doton technika...
-Karu!- Chizune észrevehette mi történt, de nincs ideje segíteni neked. Az egyik karja vérzik, de sebessége szemet gyönyörködtető, mégsem elég, hogy legyűrje a gyíkot és segítsen neked... A másik gyík sárga szeme gyűlölettel figyeli, ahogyan süllyedsz... Sűrűn fogazott szája természetellenesnek ható módon mozdul.
-Pusztulj cak el szöööörnyeteg! Pusztulj ész szolgáld a tesztvéremet!

Ajánlott tartalom