Re: Határvidék

**Akihiro Jaken** Csüt. Aug. 16 2018, 17:07

Képzés: Tűz elem

Kora reggel, a Nap még éppen hogy csak kieresztette első sugarait, egy idősebb konohai szeli át kényelmes tempóban az ébredező Falu utcáit. A testes, középkorú férfi zsírfoltos futáregyenruhájában – amely minden bizonnyal látott már szebb napokat -, a vállán átdobva egy jól megtömött táskával halad házról házra. Nem sietős a dolga, az évek alatt belekényelmesedett a munkába – amelyet minden bizonnyal már nem fog sokáig űzni... Táskájában motoszkálva előhúz egy levelet, melyen egy cím mellett egy név áll: Akihiro Jaken.Ahogy a címhez közelít, egy szőkehajú, fekete kabátos, végtelenül jóképű fiatalember lép ki az ajtón, majd elindult az ellenkező irányba, mint amerről a futár érkezik. A férfi szóra nyitja a száját, hogy utána kiáltson, de aztán inkább letesz erről, s unottan legyint egyet. ~ Majd visszajön ~ gondolja, bedobta a levelet az ajtón, majd továbbcsoszog a következő címhez.

***

Két nappal később, késő délután érkeztem haza az edzésről. Mindig is olyan voltam, hogy ha elkezdtem technikát tanulni, de az nem akart sikerülni az első nap, makacsul az edzőterepen maradtam, míg el nem könyvelhettem a sikert. Így történt ez most is. Fáradtan benyitottam az ajtón, s szemem megakadt a földön heverő levélen. Lehajoltam, felvettem és felnyitottam a nekem címzett levelet. Szememet elkezdtem futtatni a sorokon, amelyek minél tovább értem annál gyorsabban haladtak és annál nagyobbra tágultak. - Hogy a retkes k!b@szott k#rva életbe! – hagyta el egy cifra káromkodás a számat, majd pánikolva elkezdtem összepakolni – ergo bevágni minden szart a táskámba ami kellhet – a dolgaimat. Pechemre a nagybátyám küldetésen volt, így ő nem hozhatta el az edzőterepre a levelet nekem, ezért most egy kényelmes utazótempó helyett loholhattam az edzéstől fáradtan a Fű Országába. Végülis, egy kis kardio edzésnek megfelel...

Körülbelül három perccel a levél kézhezvétele után már ki is vetettem magamat az ajtón, s elkezdtem átrohanni a Falun a Főkapuhoz, majd azt is elhagyva Nyugat felé fordultam, s legjobb tudásom szerint haladtam. Szerencsére mindig is jó volt az erőnlétem, a súlyaimat pedig levettem otthon, így kiváló tempót diktálhattam. Így hogy egyedül mentem nem hátráltatott senki, és tulajdonképpen az utazási követelményeknek is megfeleltem – az én csoportom abszolút nem haladta meg a megszabott tizes határt.Hamar rámsötétedett az első nap, de ameddig tudtam haladtam tovább a sötétben is. Másnap reggel még a Nap felbukkanása előtt útnak indultam, és csak futottam míg a lábam bírta. Egy rövid pihenő, kis evés, ivás és haladtam is tovább. Így telt az egész nap, s este is mentem amíg csak tudtam. Másnap reggel ugyanaz az indulás, aztán rohanás tovább és tovább és tovább. Dél körül már piszkosul ki voltam merülve, de amikor felbukkant a határ az új erőt öntött belém. Az adminisztrációt követően újfent a Fű Országának földjére léptem, s meneteltem tovább a képzés helyszínére.

Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülten, mikor délután a távolban végre valahára felbukkant a lepusztított mezőn felhúzott sátortábor. Nem sokkal később oda is értem a bejárathoz, majd a személyzet odahívott egy közeli pulthoz, s az adataimat kérte.Bal kezemmel a térdemen támaszkodva, jobb mutatóujjammat felemelve kértem kis türelmet, míg görnyedten, lihegve próbáltam oxigént juttatni az összeomlott tüdőmbe.Amikor már kínosan sokáig álltam így bénultan a pult előtt, szólásra nyitottam számat: - Ah... Akhhh... Huhh, öcsém... Akihiro... Jakhhen... – fújtattam, majd nyújtózkodtam egy nagyot – Tűz Országa... Chuunin…
A férfi félig felvont szemöldökkel állt egy darabig, s elnézte a kínos mosolyt amely az arcomra fagyott, majd fejét csóválva leírta az adataimat, ezt követően pedig elmondta a számomra fontos információkat – amiket szinte meg sem hallottam, mert a legközelebbi ágyat kerestem szemeimmel.
Amint lehetőségem volt rá megkerestem a számunkra felállított sátor csoportot, majd a legközelebbi szabad ágyhoz vánszorogtam – egy szőke genin lány mellé -, s rávetődtem arcomat a párnába fúrva. Abban a pillanatban jelezte jó hangos horkolásom, hogy elnyomott az álom, amelnyek sátortársaim valószínűleg nem örültek túlságosan.

Valamivel később mozgolódásra keltem. Az emberek elkezdtek kiindulni a sátorból, nekem pedig ötletem sem volt, hogy miért, csak értetlenül néztem őket, nagyokat pislogva. ~ Hát ez meg? Hová megy mindenki? Ne mondd, hogy máris reggel van... ~ fordultam le az ágyról, s rettegve hagytam el a sátrat. A lenyugvó Nap szinte el is tűnt, így nyugodtan sóhajtottam fel – még aludhatok, elvégre csak nem aludtam át a képzés első napját... Ugye...? Hamar leesett, hogy valami eligazításról beszélt a recepciós fickó, így hát követtem a többieket. Egy szakállas alak kezdett beszédet tartani, felhívni a figyelmünket a konfliktusok elkerülésére és a többi és a többi... Nem értem rá a mondanójával foglalkozni, mert miközben prédikált, gyomromnak egy hatalmas kordulása emlékeztetett rá, hogy az elmúlt napok megpróbáltatásai után nem ártana rendesen bekajálnom, a közelgő vacsora pedig a legjobb lehetőségem erre.Amikor a beszéd lezárult elsőként indultam az étkezés helyszínére, s egy jól megpakolt tányérral foglaltam helyet az egyik asztalnál. Amikor végeztem visszaindultam a sátorba, s ismét az ágyamra vetettem magamat. Bőven volt energiám amit vissza kellett nyernem, így minél több alvásra volt szükségem. Szerencsére ismét sikerült pillanatok alatt elaludnom, amit felharsogó horkolásom újfent tanúsított – sátortásraim újabb nagy bánatára.

**Kinshu** Szer. Aug. 22 2018, 19:02

Amint megkaptam az utasítást, tudtam, hogy ez egy a békét megalapozó akció lehet a nagy nemzetektől. Ezt azoknak nehéz lesz bevenni, akik megjárták a háború mocskát. Én szolgáltam a fronton és tudom már milyen az amikor a nagy nemzetek egymásnak feszülnek lakosaik, pedig sárban és vérben ázva harcolnak országaik, vezetőjük igazáért. Most, hogy Kamikot megismertem Iwagakure még fontosabbá vált számomra, azonban a lány már jó ideje eltűnt és nem vette fel velem a kapcsolatot. Úgy sejtem fogságban lehet, nekem viszont erősebbé kell válnom, hogy ki tudjam szabadítani, meg természetesen nem árt ha helyt akarok állni az ANBU kötelékében így ez a képzés pont kapóra jön.
Pár nap alatt összekaptam a cuccomat és elindultam a fű országába. Az út egyhangú volt. Most, hogy béke van a világ mintha egy kicsit megnyugodott volna. Nincs ott a levegőben az a mindent átható feszültség. Az élet mintha szünetelne. A határ menti települések mind elhagyatottak, mint apró kis szellemvárosok a hatalmas semmibe meredve, várják lakóik esetleges visszatérését, hogy ismét megtöltsék őket élettel. Kérdés, hogy mikor heveri ki a világ ezt a háborút, vagy talán már nyakunkban a következő?
Annak aki megjárta a frontok mocskát nehéz lesz ezt feldolgozni hátralévő életében, ezt én is tapasztalom.
A nemzetek akik ide küldik shinobijaikat mind hisznek ebben a törékeny békében és nekünk most Iwagakurében nagyobb szükségünk van a külpolitikai egyensúlyra, mint talán előtte bármikor. Nemzetünk egy nagyon erős belső sebből vérzik és amíg ebből nem áll lábra könnyen martalékává válhat bármelyik szemfüles szomszédjának, ezt pedig nem engedhetem. Nem csak azért mert az ANBU kötelékébe tartozom már, hanem mert az ország lassan több már csak otthonnál!
Egy sátortábor várt a kusagakurei határvidéken, ahol szépen szisztematikusan fel volt építve ez a kiképzőközpont. Látszik, hogy azért komoly rizikót vállaltak ezzel, hogy ilyen gyorsan a háború lezárása után máris közös akciókat szerveznek a nemzetek. Végül is úgy tudom a jelenleg futó chuunin vizsga is ilyen keretek között hasonló céllal került megrendezésre.
Valahol itt történhetett a háború alatt egy csúnya veresége az iwagakurei előrenyomulásnak. Hallottam arról a harcról, a fű országa kitett magáért és megmutatták, hogy miért is vannak ők is a térképen, bár nem egy nagy nemzet, de aznap hősöket avathattak ebben biztos vagyok. Sajnálom, hogy ezt a harcot nem láthattam, de ha arra gondolok ebből a szempontból a helyszín választás is elég irónikus, vagy talán pont céllal történhetett így.
- Hosiga Kinshu, Iwagakure, Genin.
Nyilván nem fogom világgá kürtölni, hogy mi a rangom jelen pillanatban. Ez elvileg titkos ha jól tudom, remélem a nyilvántartásban még szerepelek geninként.
Az estét viszonylag nyugodtan átaludtam, már ha lehet nyugodtnak nevezni azt az álmot, amelyből egy légyzümmögés is felkelt. Miután elmondták milyen főben járó bűn másokra csak rosszul nézni, ez engem nem nyugtatott meg, hiszen "ellenségek" vesznek körül. Bár ahogy a mondás is tartja a bizalmat meg kell előlegeznünk ahhoz, hogy kiérdemeljük, nekem most elsősorban életben kell maradnom, hogy tudjak segíteni a barátaimon és a nemzetemen és ebből a szempontból nézve ez egy darázsfészek.
Másnap reggel kevés alvás után, végre itt vagyok, lássuk hát a medvét!

**Hyuuga Shakaku** Vas. Okt. 07 2018, 19:38

[Képzés – Kollektív]

A hajnal csípős hideget hoz, a faunán megcsillanó apró, folyékony gyémántokkal. Az éjszaka sötétjét és a csillagok milliárdját a lila és egyre kékülő festmény váltja fel, egyre aranyló főszereplőjével a középpontban. A Nap sugaraival könnyedén és gyorsan melegíti fel a környezetet, egyenesen élvezhetővé téve a kis kiruccanást – aztán persze gyorsan jön a felismerés, hogy ez minden, csak nem békés kitelepülés sütögetési szándékkal. A sátrakban ugyan honfitársak, bajtársak, és akár még barátok is aludnak, de a sátorfalon kívül - a háborús időszakhoz ilyen közel, mikor még a vér sem száradt meg a pengeéleken, nemhogy az életet kiontó kezeken – bizony báránybőrbe bújt farkasok lapulnak, szuszognak, durmolnak, vagy legalábbis tettetik az alvást. Az persze más kérdés, hogy aki itt bajt akar keverni, az még ilyen biztonsági protokollt nem látott sátorhelyen.

A napfelkelte mindenesetre békésen eljött, vérontás, életkioltás nélkül – szokatlannak tűnik, nemde, hogy a bérgyilkosok táborai békében is megférnek egymás mellett; ha nincs háborús parancs, akkor vajon a béke marad alapbeállításként? -, és a sátrakba a korábbi adminisztratív személyzet tagjai lépnek, felkeltve a képzésre érkezetteket azzal a felszólítással, hogy az eligazító sátorban van lehetőség megreggelizni, továbbá ott lesz – bármilyen meglepő és váratlan – eligazítás.

A reggeli önmagában egyszerű felhozatal: gyümölcs, zöldség, pékáru és egyebek, egyértelműen úgy tálalva, hogy mindenkinek jusson bőven. A reggeli elfogyasztását követően viszont mindennemű bejelentés és felkonferálás nélkül az előző estétől eltérő személy lép a jelenlévők elé. A nő bemutatkozás nélkül – úgy tűnik itt ezt szinte szokás – kezd bele mondandójába, egy határozott, mégis elegáns mozdulattal dobva át válla fölött hosszú fekete hajának fonatát.

- Itt mindenki tűz elemben jártas, illetve rendelkezik. Ez jó. Az, hogy mindenki más képzettségi fokon van, az részünkről persze nem annyira, de mindezen megpróbálunk közös erővel, mint tanuló és oktató, átlendülni. Az előzetes jelentések átolvasása után mindazonáltal örömmel konstatáltam és könnyedén közlöm, hogy abszolút kezdővel nincs dolgunk, mindenki ismeri az elemet valamilyen mélységben. Az alapokkal így tehát senkit nem fogok untatni, mint például a puszta chakrafelszabadítás, illetve a tűzchakra előidézése. Amiről viszont minden egyes esetben beszélhetünk, az a chakrakontroll és a formázás: a tűz elem az egyik talán legfantáziátlanabb elem: infantilis köpködésből és legitim piromániából áll; amint kitalálja az ember, hogy ő márpedig tűztechnikát fog használni, csupán annyi dolga van, kitalálja, mekkorát. Ez ugyan durva leegyszerűsítése a dolognak, de önmagában a tűztechnikák többségére igaz. Így hát amire mindenkinek figyelnie kell, az a chakrakoncentráció megfelelősége: természetesen igaz, hogy amennyiben több chakrát fókuszálunk a technika manifesztációjára, annál nagyobb, illetve erősebb lehet – hangsúlyozom, lehet. Ha nincs meg a megfelelő egyensúly, akkor bizony vagy kifingott a technika, vagy pedig az arcodba robban még mielőtt annyit mondhatnál, hogy katon. Ezt talán a formai koncentrációval lehet ellensúlyozni, illetve kordában tartani; amennyiben oda tudsz figyelni, hogy egy tűzgolyót hozz létre, ne pedig egy elcseszett tűzokádékot, akkor önmagában tudod a chakrakoncentrátumot is beletölteni. Könnyebb egy gömbbe tölteni, mint egy lyukas szitába. Ennyi. Oszolj.

A nő hangja különösen cseng – amennyiben van valaki, aki jártas a témában, az némi könnyedséggel állapíthatja meg rajta a másnaposság hangjegyeit, s talán még az aznaposságot is -, és mind a jelentkezők többsége, mind pedig a jelenlévő személyzet némi értetlenséggel, illetve a személyzet oldaláról főleg hitetlen megrökönyödéssel bámulnak maguk elé. Legalábbis egészen addig, míg a tegnapi férfi helyéről felállva, furcsán szenvedő arckifejezéssel jelzi a jelentkezők irányába, hogy ismételten kövessék az elöljárókat a kijelölt képzési területek felé.

A tanulókat ezúttal is nemzetek alapján vezényelik ki a kijelölt területekre, és bár a frakciók között van önmagát éreztető távolság, az mégsem akkora, hogy ne lássanak át egymás területeire – talán az átláthatóság promotálása, talán öngyilkos balgaság. A területek felépítése azonban közel azonos: elszórva, különböző távolságban bábuk, illetve a széleken padok, asztalok kihelyezve frissítőkkel és élelemmel, továbbá több hordó víz, nyilván a tűzoltás kedvéért. A hordók mellett széken egy-egy személyzeti mellényt viselő shinobi.

//A jelentkezési sorrendben.//

[Inako]

A szőke lány előtt álló, ugyancsak szőke hajú nő szintén konohai fejpántot, és egy szelíd mosolyt visel.
- Nos, a főinspektor egy igencsak különös személy, azonban nem áll messze a valóságtól. Ti öten hozzám kerültetek beosztásra, méghozzá egy előre meghatározott, illetve igényhez igazított technika elsajátítására. Nyilvánvalóan én leszek az oktatótok, azonban a tapasztalataim szerint az egyén akkor tanul a legeredményesebben, ha van, akivel tanulhat, akivel összevetheti a felfedezéseket és akár versenyezhet is. Térjünk azonban a lényegre! A technika a tűz elembe tartozó futótűz. A neve igencsak pontosan írja le a lényeget: a technika használója kiterjeszti a tűzchakrát, és a használótól az áldozatig a talajon elkezdenek terjedni a lángok, nyilván a koncentrációval azonos tempóban, mígnem szinte fal magasságig felcsapva körülzárják az ellent, egy tűzgyűrűt formálva, másik alkalmazás módja, hogy nagyobb méretű tűzgyűrű formájában leheli ki a használó a lángokat, ám ebben az esetben a lánggyűrű rendkívül lassan halad és könnyen ki lehet térni előle. Értelemszerűen jól kombinálható szél elemű technikával. A legjobb, ha mutatom mindkét alkalmazási módszert.

A szőke hajú nő jó pár lépést tesz, majd pedig kézjeleket formál, egyértelműen lassított sorrendben, hogy a tanulók könnyen el tudják lesni őket, majd szinte lassítva érzékelhető a technika létrehozásának fokozatossága: először felhevül a levegő, a nő hajtincsei megrebbennek a létrejött hősében, a kósza fűszálak meghajolnak a kiterjesztett energia előtt, majd pedig a láthatatlan energia fellobban, aranyló, vörösen izzó lángokká formálódva. Ezt követően ismét csak a hőség az első, ami ugyanúgy láthatatlan, mint a chakra maga, amiből létrejön a technika, ez ugyanis érezhetően közeledik és nagyobb kört ír le, majd kihuny. – Jelen esetben előzetesen összegyűjtjük a chakránkat, megformáljuk a megfelelő mentális képét annak, mit akarunk vele kezdeni, majd fokozatosan kiterjesztjük magunk köré. Evidens, hogy minél magasabb a lángfal, minél erősebb, vastagabb, minél gyorsabban terjed, illetve minél távolabb toljuk el magunktól, annál több chakrát emészt fel.

A nő ismét megjeleníti a technika ezen létrehozási módját, illetve formáját, immáron jóval gyorsabban, majd ezt követően pár percet várva, hogy a levegő ismét egy elfogadhatóbb hőmérsékletre süllyedjen, újra ugyanazokat a kézpecséteket mutatja, ugyancsak kifejezett lassúsággal és hangsúlyozással. Ezúttal azonban az enyhe terpeszalakzatot felvett lábai közül indul el a tűzsáv, keskenyen, majd enyhén szélesedve, és tőle pár méterre a sáv szinte mértani közepén szakadva ketté, elválik, egymással ellentétes irányba indul, és végül sarló vonalat leírva ér körbe. Mikor összeérnek a felek, a lángok az oktató lábától indulva fokozatosan növekednek és duzzadnak, mígnem szakaszonként emelkedik fel a fal a körben.

- Jelen esetben álláspontom szerint nehezebb dolga van az embernek; az előző alkalommal könnyedén lehet létrehozni egy szimmetrikus elemet, egyenletes chakraelosztással kiterjeszteni és felfejleszteni azt. Itt azonban lépésről lépésre kell felépíteni a technikát: előbb az összekötő elemet, amit szét kell választani, és külön kezelni a két sávot egy azonosnak tűnő elhatározással, majd ismét összekötni azokat. A progresszív felfejlesztés itt inkább előjön: ahhoz, hogy a kör tűzfal fellángoljon, az összekötő egységen is több tűzchakrát kell átutalni, így némi időzítésbeli különbség léphet fel kezdetleges elsajátítási állapotban. Önmagában nem nehéz a technika, mégis figyelni kell az időzítésre, a formálásra és az egyenletes elosztásra.

//Idézem a kiírást: „2. kör: tanulás lebonyolítása (megfigyelés, belső/hangosan megfogalmazott észrevételek, következtetések, logikai összefüggések megfogalmazása, próbálkozások, sikertelenség elemzése, valamint mindezek után sikeres kivitelezés 1,5-2 oldal minimális terjedelemben)”, illetve tekintettel arra, hogy a karakter még nem igazán jártas a tűz elemben, valamint figyelembe véve a chakrakészletét, az elsajátítás 3-4 napot öleljen fel.//

[Tomoe]

A fiatal akadémiai tanuló a valóságban nincs messze a konohai szőke lánytól, sem pedig attól a sráctól, akiről akár még hallhatta is, hogy chuunin. Túl sok ideje azonban nemigazán akad ezen tény elemzésére, ugyanis az ötös egysége elé lépő shinobi gyorsan felhívja magára a figyelmet: egyértelműen személyzet, és úgy tűnik, ő fogja őket oktatni, annak ellenére, hogy ő maga alig lehet idősebb, mint Tomoe.

- Sziasztok! Jól aludtatok? Mi a véleményetek eddig? – A fiatal hangja vékony, gyermeki, azonban a hordóknál ülő egyik idősebb alak torokköszörülésére érezhetően, ha nem éppen színpadiasan mélyíti el a hangját. – Akarom mondani. A hozzátok szign... sziná... szignált... köhömm... szóval besorolt technika a sárkánytűz. Ha engem kérdeztek, ez egy roppant gyerekmese elnevezés, igazából túl sok köze nincs a sárkányhoz. Talán csak annyi, hogy a sárkány is tüzet tol a szájából, hát mi is azt fogjuk. Hát naná, hogy nem vizet, hiszen ez egy … tűz elemű... képzés. Igen. A fiatal srác elvörösödve kezdi a tarkóját vakarni,egyértelmű zavarában.

- Egyébként van egy olyan hírneve a dolognak, hogy ez egy elég kemény technika. Hát, biztos az, de azt tudni kell azért, hogy nem érdemes csodát várni, mert ahogy a legtöbb technika, ez is akkor erős, ha megfelelő chakratöltet van mögötte megfelelő fókusszal. Ha kevés chakrát tolsz bele, akkor nem a neves formáját hozod létre, csak egy tűztechnikát. Ha túl sokat tolsz bele, akkor instabillá válik, úgyhogy ez egy fifti-fifti talán. Rosszul fogalmazok, tudom... a lényeg, hogy sok chakrával ki lehet belőle hozni kiemelkedő eredményt, de könnyebb egy magasabb technikát túltölteni és nagyobbat robbantani, mint ezt, de mindenki ilyen felfedezésekkel indul el a tűzelemű utazáson. Gondolom.... Mindegy is. A létrehozáshoz szükség lesz egy dróthuzalra, afféle médiumként, amit eljuttatsz valamilyen úton-módon az ellenhez, illetve a célpontba. Akár még használhatsz erre speciális bevonatú gyúlékony drótot is. Mikor az összeköttetés megvan, a következő kézjeleket formálva – lassítva mutatja őket, fejével szaporán biccentve, hogy a jelenlévők kövessék példáját a kézpecsétformálás terén – a szájhoz emelve a drótot, az előre koncentrált tűzchakrát a szokásos módon kifújjuk. Arra érdemes figyelni, hogy a kifújás kezdeti stádiumában a chakrát úgy koncentráljuk formailag, hogy a dróthuzalt kövesse, és csak a célpont előtt engedjük ott el a formaiságot. A távolság, illetve a lángok ereje, ahogyan az előbb mondtam, csak attól függ, hogy mennyi chakrát áldozunk be a technika létrejöttére. Ha csibefing, akkor csibefing a technika is. Ha többet, akkor nyilván nagyobb lesz a láng és a pusztítás is, de könnyebben kifárad a használó, illetve kifogy a készlet. Mutatom is gyorsan.

A fiatal fiú az egyik asztalról, ahova egyértelműen erre a célra vannak kikészítve dobófegyverek, valamint különböző hosszúságra, méretre szabott dróthuzalok, elvesz egy kunait, felszerelvényezi rá az egyik drótot. A kunait eldobja a távolban található egyik bábu irányába, azt szemközépen találva. A fonal végét a fogai közé fogja, és kézjeleket mutat, szintén kifejezett lassúsággal, majd nagy levegőt vesz és a foga közt tartott fonál mentén kifújja a lángokat.

Ahogyan magyarázta, a fonal mentén halad a láng a kezdeti stádiumban, majd pedig a célpont elé érve fókuszt veszítve terjed ki, és emészti el a célpontot. Még a szájában tartott fonállal fordul a növendékek irányába: – Najjábó ejji, vaj kérjé?

//Idézem a kiírást: „2. kör: tanulás lebonyolítása (megfigyelés, belső/hangosan megfogalmazott észrevételek, következtetések, logikai összefüggések megfogalmazása, próbálkozások, sikertelenség elemzése, valamint mindezek után sikeres kivitelezés 1,5-2 oldal minimális terjedelemben)”, illetve tekintettel arra, hogy a karakter még nem igazán jártas a tűz elemben, valamint figyelembe véve a chakrakészletét, az elsajátítás 3-4 napot öleljen fel.//

[Takashi]

Amikor az ötös osztag megérkezik az egyik legszélesebb terepre, az oktató mozdulatlan arccal várja őket. A férfi magas, talán némileg túlsúlyos, arca unottan rezzenéstelen. Mikor mind az öten felsorakoznak előtte, szó nélkül veszi elő zsebéből kezeit, lassítottan formál kézpecséteket, majd nagy levegőt véve megfordul, és egy gyilkos tűztömeget lehel maga elé, távol mindenféle életjeltől. A tűztömeg kifejezetten forró, még ekkora távolságból is égeti a jelenlévőket, arra késztetve őket, hogy hunyják be szemeiket a forróság és a vakító fényjelenség hatására. A tűztömeg vészes sebességgel távolodik, egyértelműen olyan módon, hogy amennyiben élő lenne annak útjában, mindet elemésztené.
– Üdvözlöm Önöket! A kollégák kisebb bevezetővel indítanak, ebben biztos vagyok, de az Önök szintjén ez már csak felesleges kozmetikázása a helyzetnek. Erről a technikáról pedig aztán tényleg nem lehet mondani; ahogyan a demonstrációból is láthatták, a lényeg csupán annyi, hogy kellően koncentrált és kellő mennyiségű chakrát lövelljen ki. És hogy mennyi a kellő? Hát nem kevés; gyakorlással természetesen ki lehet tapasztalni a dolgokat, de ahhoz kell már egyfajta rutin, és nem csak a tűztechnikák terén általánosságban. Önmagában a jutsu nem más, mint a puszta, finomítatlan erő levetítve tűzchakrára. Semmi kifinomult mozdulat, semmi ravasz mozdulat, semmi gondolkodás. Csak tűzchakra. Csak pusztítás. Felváltva jöjjenek!

//Idézem a kiírást: „2. kör: tanulás lebonyolítása (megfigyelés, belső/hangosan megfogalmazott észrevételek, következtetések, logikai összefüggések megfogalmazása, próbálkozások, sikertelenség elemzése, valamint mindezek után sikeres kivitelezés 1,5-2 oldal minimális terjedelemben)”, illetve tekintettel arra, hogy a karakter még nem igazán jártas a tűz elemben, valamint figyelembe véve a chakrakészletét, az elsajátítás 3-4 napot öleljen fel.//

[Jaken]

- Sorakozó a vonal mögött, köszönöm! – az idős veterán hangja megfáradt, elnyűtt, mintha nem is akarna itt lenni. – Azért vagytok itt, mert kiválasztottak titeket a képzésen való megjelenésre, de hogy érdemes lesz-e a dolog, még kiderül. Na szóval. Tűz elem. A bevezetés.... elment, bár talán túlságosan lerítt róla a fiatalság kapkodása. Ti viszont azért már vagytok egy olyan szinten, ami egy ilyen rövidségű felvezetést is épphogy elégségessé tesz. A tűz elemet nem kell külön bemutatni, sem a tűzchakra előhívását, illetve formálását. Remélem, hogy a pusztító erejét sem, márpedig a jelen technika nem csak egy egyszerű tűz elemű katasztrófa, hanem annál sokkal vészesebb jelenség. A tűznél ugyanis csak egy rosszabb van ugyanebben az elemkategóriában, és az a robbantás, az ugyanis abszolút. A jelen technika pont ezt a két átkot ötvözi: tűzgolyó extra meglepetésmenüvel. De talán elég is a sztorizgatásból, inkább mutatom a lényeget, de jól figyeljetek, mert csak egyszer mutatom! – A férfi kézjelei láthatóak ugyan, de egy könnyed gyorsasággal szaladnak a levegőben, majd pedig láthatóan mély levegőt véve egy tűzgolyót indít útjának, ami a bábunál, illetve abba csapódva felrobban. – A lényege egyszerű: tömörítsétek a chakrát, jóval erősebben, mint szoktátok, viszont ne robbanjon az arcotokba, mert az sok papírmunka. Nekem. A lényeg tehát, hogy olyan mennyiségű chakrát töltsetek egy gömbbe, amit későbbiekben be tudtok robbantani, elvégre ha nem elég a chakra, akkor elmarad a robbanás és csak egy mezei tűzköpetetek lesz. Pusztító az is, de nem eléggé. Itt jelenleg csupán a chakratöltet meghatározása lehet a nehézsége a dolognak, elvégre való igaz, hogy a tűz elem igencsak szegényes a fantázia terén. Golyózni meg nem nehéz, ugye, fiúk? Koncentráljátok egy kvázi mobilis, szálló bombába a chakrát, aztán hajrá, a többi nem igazán érdekel. Ja és ha kérhetem, ne kérdezzetek, azért nem fizetnek.

//Idézem a kiírást: „2. kör: tanulás lebonyolítása (megfigyelés, belső/hangosan megfogalmazott észrevételek, következtetések, logikai összefüggések megfogalmazása, próbálkozások, sikertelenség elemzése, valamint mindezek után sikeres kivitelezés 1,5-2 oldal minimális terjedelemben)”, illetve tekintettel a technika chakrakövetelményére, az elsajátítás 2 napot öleljen fel.//

[Kinshu]

A barna bőrű, ezüstösfehér hajú nő türelmetlenül, mogorva tekintettel várja az előtte felsorakozókat.
– Na végre, azt hittem, más sosem érnek ide. – Sóhajt nagyot, majd az arca egy pillanatról a másikra kitisztul. – Beosztották Önöket hozzám, bár hogy éppen miként tudta a főnökség, hogy elérhető leszek, és éppen nem a világbejáró utamon, még most sem tudom. A lényeg, hogy a rám kiszignált technikát tanítóm meg most Önöknek, bár ennek a többi jelenlévő nem fog örülni, ha tényleg bevonzzuk a viharfelhőket és az esőt... Szóval akkor... – a nő kézjeleket formál, még a tanulók felé fordulva, majd a sor végére érve elfordul tőlük, és a távolba leheli a sárkányfejet alkotó tűzmonstrumot. – Nyilván láthatják, hogy a technika nem kíván különösebb gyakorlatot, az egyetlen nehézsége talán az, hogy sárkányfejet formálunk, de igazából formai manipuláció nélkül is el lehet érni a pusztító hatást, ha valaki nem akar ennyire finnyás lenni. A technika szüleit már ismerik, most azokat ötvözve hozzák létre azok pusztítóbb változatát: a lényeg, hogy itt sokkal nagyobb mennyiségű chakrát használunk fel. Értsék úgy, hogy szükségük lesz a kihelyezett ételre és italra, hogy legalább a fizikai aspektust tudják pótolni. Ne ájuljanak el nekem! Amennyiben úgy érzik, hogy inkább kisebb verzióval kezdenének, az magukon áll, elvégre itt tényleg már csak a chakratöltet lehet az eltérő, illetve az elvi szintű kombináció. Kísérletezzenek kisebb méretben, ha úgy tetszik, és onnan növeljenek méretet és pusztítást, de akár a legvégére hagyhatják a formai manipuláció oldalát is, én nem vagyok finnyás ilyen téren.

//Idézem a kiírást: „2. kör: tanulás lebonyolítása (megfigyelés, belső/hangosan megfogalmazott észrevételek, következtetések, logikai összefüggések megfogalmazása, próbálkozások, sikertelenség elemzése, valamint mindezek után sikeres kivitelezés 1,5-2 oldal minimális terjedelemben)”, illetve tekintettel arra, hogy a karakter még nem igazán jártas a tűz elemben, valamint figyelembe véve a chakrakészletét (legalábbis a technika leíráásból kiindulva), az elsajátítás 3-4 napot öleljen fel.//

//Ha valamit kihagytam, pls szóljatok, betegen írtam, bocsesz. Határidő 2018. október 31. 23:59//

**Akihiro Jaken** Szer. Okt. 17 2018, 18:09

Képzés: Tűz elem

A sátrat betöltő zengő horkolás megszűnt, ahogy a napfelkeltével én magam is felébredtem. Felültem ágyamban bágyadtan megdörzsöltem szemeimet, majd egy hatalmas ásítással kísért nyújtózkodást követően körültekintettem a sátorban. Számos rosszalló, kialvatlan szempár szegeződött rám, s nem értettem ennek az okát. Kérdően fordítottam egyik irányból a másikba a fejemet, de mivel nem kaptam választ a fel nem tett kérdésemre alig láthatóan megvontam a vállamat, és nyugtáztam magamban, hogy igazából egyáltalán nem érdekel a rosszallásuk oka.
Pillanatok alatt összeszedtem a holmimat, felvettem pólómat, a chuunin mellényemet büszkén húztam magamra, az öltözködési sort pedig hosszú, fekete kabátommal zártam. Amikor mindennel kész voltam a központi sátor felé vettem az irányt, majd tetemes mennyiségű ennivalót felhalmozva helyet foglaltam egy asztalnál. Miközben reggelimet falatozgattam jobban szemügyre vettem az egybegyűlteket, tekintve hogy legutóbb olyan fáradt voltam, hogy egyáltalán nem akartam ezzel foglalkozni.
Szinte minden nemzet képviseltette magát, a legkülönfélébb arcokat láttam. Ahogy pásztáztam az embereket egy kirigakurei csoporton megállt a tekintetem. Akaratlanul ökölbe szorult jobb kezem, s eszembe jutott számos emlék a háborúból: a kirigakurei csapat, amelyik kegyetlenül végzett a teljes Megfigyelő Osztaggal; a vezetőjük, a szörnyeteg Yami, akit csak számos társam halála után sikerült megfékeznem szinte a csodával határos módon; s a hordóból előtörő mérhetetlen mennyiségű chakra, amely elkezdte felvenni a Rokubi alakját.
Az emlékek megrohamoztak, de tudtam jól, hogy az időt már nem forgathatom vissza és értelmetlen a múlton rágódni. Az egyetlen cél, hogy erősebbé válhassak és többé ne történhessen meg mindez velem.
A reggeli végeztével egy Kunoichi lépett elő beszédet tartva képzésről, általánosságban a Katon elemről és a szükséges egyensúlyról. ~ Szinte nem is érthetnék jobban egyet vele… A Katon abból áll, hogy durrogtatunk hol kisebb, hol nagyobb technikákat, amelyeknek szinte mindegyike ugyanazon alapul. Semmi fantázia. Nem lehet formázni, olyan kreatívan alkalmazni, mint a többi elemet – legalábbis ehhez átlagon felüli tehetség kell. Az ereje viszont elképesztő méreteket ölthet megfelelő kezekben. Már csak az a kérdés, hogy az én kezeim közt képes e igazán erős, de nem fékezhetetlen erővé válni? ~ gondoltam magamban, majd az étkezőből kitóduló tömeggel tartottam a képzés tényleges helyszínére.

Az én kiképzőm egy eléggé megfáradt Jounin volt, aki ismertette velünk a tanulandó technikát: a Goenkát. Mint kiderült, a technika maga különleges és eltér az eddigi Katon jutsuimtól, mivel képes a végén egy robbanással kiteljesedni. Kiképzőnk a szavak szaporítása helyett inkább gyakorlatban demonstrálta a technikát. Felállt egy gyakorlóbábuval szemben, megalkotta a szükséges kézjeleket, amiket én memorizáltam, majd egy mély levegőt véve egy tűzgolyót indított útnak. A hatalmas, forró lángok egy hatalmas gömbbe sűrűsödve haladtak előre, felperzselve a talajt, majd a bábúba csapódva egy hatalmas robbanással rázta meg a talajt, hűlt helyét hagyva a bábúnak.
~ Valóban pusztító erejű technika, amely később még hasznomra válhat, ha most sikerül megfelelően elsajátítanom. Első ránézésre azt mondanám, hogy a gömb belsejében egy szinte pattanásig feszült chakra magot kell létrehoznom, amelyet tetszésem szerint bármikor aktiválhatok, ezzel előidézve a robbanást. Ehhez azonban jóval több chakrát kell a technikába fektetnem, mint általában szoktam például egy Goukakyuuba. A cél tehát a nagyobb, erősebb, forróbb és tömörebb kivitel. Nem lesz könnyű dolgom, de ha sikerül kikísérleteznem a megfelelő mértékeket, akkor rendben leszek ~ vontam le magamban a következtetéseket, amelyeket oktatóm is azonnal megerősített.
Nem is akartam sokáig húzni az időt, így azonnal felvettem a pozíciót a gyakorlóbábúval szemben, egy pillanatra lehunytam a szememet, elkezdtem chakrát koncentrálni, majd a kézjelek elmutogatása, s egy mély levegővételt követően létrehoztam az első próbálkozásomat. Sok energiát fektettem bele, és első próbálkozásnak egészen elégedett voltam, mivel sikerült egy akkora tűzgömböt létrehoznom, amekkorát még sosem korábban – tény, hogy rég nem használtam a technikát. Egyből éreztem, hogy az utóbbi intenzíven edzéssel eltöltött idő nem veszett kárba és sokat erősödtem a háború befejezése óta. De mint mondtam, ez csak első próbálkozásnak volt kielégítő. Túlzott maximalizmusom nem engedte, hogy még próbálkozzak néhányat aztán legyintsek, hogy így már megteszi. Hosszas órákon keresztül – kisebb-nagyobb szünetekkel - csak és kizárólag azt próbálgattam, hogy mi az a maximum mennyiségű chakra, amelyet egy tűzgömbbe pumpálhatok. Ezt addig csináltam egyre impozánsabb támadásokat végrehajtva, míg végül elégedett nem voltam a méretekkel, amiket öltött a tűzgolyó, s el nem mentem visszapótolni az elveszített energiámat az ebéddel.

Az első lépcsőt a célhoz vezető létrán amit állítottam magamnak már elértem azzal, hogy megvolt a kívánt méret, most a második fok következett: ezt a megszabott méretet megtölteni erővel. Lehunytam szemeimet, s erős koncentrációba kezdtem. Elképzeltem magam előtt a hatalmas, lángoló tűzgömböt, amelynek a nagyjából két méter átmérőjű magjában összesűrűsödik a belepumpált chakra, s csak arra vár, hogy kitörhessen. Miután ez a kép már szín tisztán látszott előttem szemeim kinyíltak, s a kézjelek után megpróbálkoztam a technikával. A chakrairányítási műveletet elvégeztem, a tűzgömb útnak indult, de becsapódáskor nem történt robbanás. ~ Rendben, ezek szerint ennek az első próbálkozásnak a chakramennyisége nem megfelelő a magban ahhoz, hogy robbanást idézhessek elő ~ vontam le magamban a következtetést és újra próbálkoztam. Aztán megint és megint és megint. Órákon keresztül próbálkoztam hiába. Egyre több és több chakrát pumpáltam bele, végül már amennyit csak bírtam, de ez sem volt elég. ~ Legalább robbanna bele az arcomba! Az azt jelentené, hogy megvan hozzá a kellő mennyiségű chakrám… De így? Nem lehetek ennyire béna! Kell, hogy legyen valami más magyarázata. Mit csinálhatnak máshogy a többiek? Lássuk csak… Ha nem tudok elég chakrát pumpálni egy térbe, hogy előidézzem a megfelelő koncentráltságot… akkor a teret kell kisebbé tennem, és abba kell belesűrítenem az eddigi chakramennyiséget! ~ csillant fel a szemem, s alkottam meg villám gyorsan a kézjeleket. Vettem egy mély levegőt, tüdőmben összekevertem a Katon chakrát a levegővel, majd kifújtam az egészet. Az összes magba szánt chakrát mindössze egy villanykörte méretű pontba akartam sűríteni, ami többé kevésbé sikerült is. Ahogy a technika elhagyta a számat szinte azonnal instabillá vált, s egy hatalmas robbanással repített métereket hátra, kiterítve a földön. Füstölgő jobb kezemet nyöszörögve a magasba emeltem, s hüvelykujjammal az ég felé mutattam: - Jól vagyok – préseltem ki ajkaim közt, miközben sajgó porcikáimat átjárta a fájdalom. ~ Bárhogy is nézzük, ez sikernek könyvelhető el… De azt hiszem szükségem van egy nagyobb lélegzetvételű pihenőre ~ maradtam még kicsit füstölögni a földön.
Egészen addig ott voltam, míg nem jelezték a vacsoraidőt. Felálltam, letöröltem kormos arcomat, kicsit leporoltam magamat, s az étkező sátor felé vettem az irányt. Miután a vacsorával visszatöltöttem energiáimat ismét kivonultam a nekem és csapatomnak kijelölt területre, s megint próbálkoztam – ezúttal egy fokkal visszafogottabban. A mag méretét körülbelül egy méter átmérőjűre akartam venni, s a chakramennyiségből is visszavettem egy keveset. Az első jópár alkalommal amikor a mennyiségekkel kísérleteztem, s próbáltam megvalósítani az elképzeléseimet nem sikerült robbanást előidéznem, azonban nem sokkal sötétedés után fordulóponthoz érkezett a tanulásom. Sikerült megalkotnom az egy méteres ármérőjű magot egy kisebb robbanáshoz pont elég sűrű chakrabefektetéssel. A robbanás nem volt számot tevő, viszont lehetett érezni, így tudhattam hogy jó nyomon járok. Számat elégedett mosolyra húztam, szemeim felcsillantak a robbanás láttán – akik már ismertek egy ideje jól ismerhették ezt a magabiztos tekintetet.
Nem akartam pihenni most, hogy kitapasztaltam egy működő kombinációt, így újabb próbálkozásba kezdtem. Minél jobban be akartam biztosítani magamnak a jelenlegi sikert, hogy aztán másnap ezzel építkezhessek tovább. Ismét több órás gyakorlási folyamat következett, az éjszaka egyre sötétebbé és hidegebbé vált – már amennyire hideg lehet amikor az ember hatalmas tűzgolyók tucatjait lövöldözi maga elé. Az idő előrehaladtával az emberek szállingóztak el a gyakorlótérről, s elmentek aludni, míg végül már csak alig páran maradtunk. Nem sokkal később már eljött az az idő is, amikor én is visszavonultam a sátramba, hogy álomra hajtsam a fejemet. Már szinte mindenki aludt a sátorban. Vajon azért jöttek a lehető leghamarabb, hogy elaludhassanak a horkolás kezdete előtt? Lényegtelen. Leültem az ágyamra, hátradőltem, s szinte azonnal elnyomott az álom.
Be kell vallanom, hogy fáradt voltam. Sokszor edzek végig egész estéket, több napon keresztül, de a technika chakrafelhasználását, és a képzésre érkezésem körülményeit tekintve érthető, hogy ezúttal miért voltam kiütve. Egyébként sikerült meglepnem magamat, hogy ilyen jól bírom még így is.

Másnap reggel is csak az ébresztőre keltem, ebből is látszódott, hogy szükségem van az alvásra. A reggeli procedúrát követően – ami közben most nem követtek gyilkos, a kialvatlanságtól elnyűtt szempárok - ismét a kiképzőtéren találtam magamat. Kétszer megcsináltam a technikát az előző nap elért szinttel, a kicsi robbanásokkal. ~ Jól van, kiindulási alapnak megteszi. Ma az lesz a feladatom, hogy mindenkin túl tegyek a csapatomban. Az egészséges versenyzés még nem vált kárára senkinek ~ pillantottam körbe. Megfigyeltem mindenkit, ahogy legalább egyszer teljesítette a technikát. Volt aki rosszabbul teljesített nálam, s volt aki jobban. Kikerestem azt az egyént, aki a legjobban állt, s őt jelöltem ki mércének. ~ Remek! Akkor a cél, hogy annak a csávónak a nap végén elért teljesítményének a KÉTSZERESÉT elérjem! Gyerünk Jaken, dolog van! ~ lovalltam bele magamat a gyakorlásba, s meg is kezdtem azt.
Direkt kisebb térfogatú gömbbel kezdtem, hogy több chakrát ölhessek bele a magba. Ennek meg is volt a hatása, a technika nagyobbat szólt, mint eddig bármikor, de ez ugyebár magának a tűzgömb méretének a rovására ment. Egyre több próbálkozást hajtottam végre, fáradhatatlanul próbáltam megtalálni azt a pontot, amin túl már nem tudtam kisebbé és sűrűbbé tenni a magot. Ezt végül órákon keresztüli próbálkozás és a tűzgolyó többszöri képembe robbanása után – bármennyire is kis léptékben haladtam a mag erősítésével, hogy stabilan tarthassam - sikerült is véghez vinnem. Ekkor következett ismét az ebédidő, amit gyorsan lezavartam és siettem is vissza a gyakorlóterepre.
A gyakorlást most teljesen más megközelítésből kezdtem el. A nap első részében ugyan sikerült elérnem a megfelelően stabil magot egy nagynak mondható robbanás kivitelezéséhez úgy, hogy már a technika megalkotásánál létrehoztam ezt a sűrű központot, ez azonnal a tűzgömb erejének és méretének a rovására ment. Most ki akartam azt gyakorolni, hogy alapvetően úgy indítom útnak a tűzgolyót, hogy benne mindenhol ugyanolyan mennyiségű chakra van, és csak akkor sűrűsödik kisebb pontban robbanásig a technika, amikor én azt aktiválom. Így az alapvető tűzgömb mérete nagyobb, mint amikor a magot használnám, vagy ha csak eleve akkora tűzgömböt alkotnék, amekkorát be tudok robbantani.
A gyakorlóbábúval szembe álltam, majd el is indítottam egy hatalmas, de mégiscsak egyszerű tűzgömböt, amely sebesen száguldott célja felé. Amikor az elé ért megalkottam a Tori kézpecsétet, hogy a lehető legjobban összesűrítsem a már technikában lévő chakrámat. A tűzgömb térfogata kissé összehúzódott, de ez abbamaradt s hamar szétoszlott. Ezt végül még számos ehhez hasonlatos próbálkozás követte, de utána újabb mérföldkövet értem el.

Újabb próbálkozás. Már délelőttről tudtam, hogy milyenné kell összesűrítenem a tűzgömbben lévő chakrát, csak ezúttal egy fokkal bonyolultabban, utólag kellett ezt megtennem. Kis koncentráció után megalkottam a kézjeleket, s a mély levegőt követően kieresztettem a tüzet a számon. Igyekeztem a technika létrehozásánál a lehető legjobban koncentrálni, vizualizálni magamban a végeredményt, és az ahhoz vezető utat. Ez a próbálkozás meglehetősen jól sikerült, ugyanis elértem, hogy a több méter átmérőjű tűzgolyó nagyjából egy méteresre sűrűsödjön össze, majd onnan kitörve elárassza tűzzel a területet még egy kisebb lökéshullámot is generálva. Ezt azonban még muszáj voltam tovább fokozni, mert nem érte el azt a hatásfokot, amit én szerettem volna. Még néhány kísérlet után ismét tartanom kellett egy hosszabb pihenőt, hogy megint a maximális teljesítményemmel dolgozhassak.
A Nap már bőven leszálló ágban volt, régen kiült a szélesen pirosló sáv a horizontra, s azt már az este sötétje kezdte felváltani. Lehunytam mindkét szememet, s vettem jó pár mély lélegzetet. ~ Meg tudom csinálni… Még MA meg tudom csinálni! Gyerünk Jaken, nincs sok hátra a napból, de már közel a cél! ~ merítettem erőt magam bíztatásából s villámgyorsan megalkottam a kézjeleket. A szokásos folyamatot követően a narancssárgás-fehéres lángok átszelték a levegőt felhevítve azt, s megfestve a gyakorlótérre telepedő félhomályt. Miközben haladt a hatalmas tűzgömb egyszerre csak elkezdett összehúzódni, míg végül egy méteres átmérőjű, fehéren izzó gömbbé nem sűrűsödött, majd szinte fülsértően magas hangot hallatva szét nem pattant. A robbanás óriásira tágult, megremegtette a földet, hangja elmélyülve áthasította a levegőt, a lökéshullám pedig kabátomat hátracsapva szinte ledöntött a lábamról. Miután a robbanás elült lepillantottam a lábam elé, megnéztem a barázdákat, amelyeket a lökéshullámnak való ellentartás alatt húztam a földben, s elégedetten pillantottam a tőlem nem messze lévő kisebb kráterre, amelyet a robbanás hagyott maga után.

Félrenéztem a tőlem jobbra álló, irigykedően figyelő srácra, akinek a technikájának az erősségét még reggel állítottam fel mércének, s biccentettem felé egyet. Az éjszaka végül teljesen leszálló sötétjében még többszöri alkalommal megalkottam a technikát ezen a szinten amit elértem, hogy teljesen berögzítsem magamnak, majd elégedetten, mint aki munkáját jól végezte távoztam a sátramba, álomra hajtva a fejemet.
És a horkolás ismét felzendült, betöltve a sátor egészét.

**Hyuuga Shakaku** Szomb. Nov. 03 2018, 10:59

A megadott határidőt hosszabbítom. Új határidő: 2018. év november hónap 24. napja, 23 óra 59 perc.

**Kinshu** Vas. Nov. 25 2018, 20:52

Az éjszaka nagyjából álmatlanul telt számomra. Nem csak a tudat nem hagyott aludni, hogy csupa ellenséggel vagyok körülvéve, de az sem, hogy mitévő leszek, ha a cuccaim nélkül kelek fel. Tudom nem ez lenne a megfelelő hozzá állás, de egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, hogy ezekkel az emberekkel gyilkoltuk egymást kevesebb mint fél évvel ezelőtt. Az sincs kizárva, hogy néhányukkal még farkas szemet is néztem. Ezt a mentalitást azonban el kell engednem, amíg itt vagyok.
Egy kicsit megerőltettem magam, már közel volt a hajnal, amikor végre álom szállt a szememre és már itt is volt a reggel.
A reggel folyamán megismertük a tanárunkat, aki egy számomra szimpatikus fehér hajú és sötétebb bőr tónusú kunichi volt. Elmondása szerint világjáró körútját szakították félbe. Ezek szerint ő tényleg egy olyan valaki lehet, akinek az ideje valószínűleg elég drága lehet. Miután már kivezényeltek minket a gyakorlótérre senseiünk megmutatta a jutsut én pedig az államat kerestem a földön. Tehát nem véletlen, hogy erről a technikáról azt állítják, hogy képes lehet az időjárást is befolyásolni. Lényegében olyan mennyiségű chakrát kell felhasználni a jutsu létrehozásához ha jól értelmezem, amiból három, vagy négy maximális Goukakyouut lehet létrehozni. A tetejében pedig ott van a formai manipuláció ami a chakra műveletek egyik, vagy talán legnehezebb formája. Rendben akkor kezdjük azzal, hogy miként tudnám létrehozni a jutsut. Egy kicsit elvonulok arrébb és megkezdem a szellemi felkészülést. Mielőtt nekiállnék össze vissza lövöldözni különböző jutsukat, mint azt csapat társaim is tették, inkább végig gondolom, hogy mire fogom elhasználni a chakrámat. Mivel ehhez a technikához kiemelkedő mennyiségű katon chakrát kell felszabadítani, így még a gyakorlás is a jelenlegi szintem mellett, nagyjából három vagy négy alkalommal fogom tudni megpróbálni mielőtt teljesen kifektetne.
Miután egy kicsit arrébb mentem a tömegtől hozzá is látok először csak elméleti síkon.
Tehát akkor a chakra mennyiségre kell figyelni és nem fukarkodni. Lényegében ha sikerült létrehozni a megfelelő mennyiségű tüzet, onnan jön a második lépés, a formai manipuláció. Elmutogatom magamnak párszor a kézjeleket, hogy kellő képpen memorizáljam azokat, majd hozzá is látok a katon chakra felszabadításához. Amint úgy érzem, hogy sikerült kellő mennyiségű chakrát felhalmoznom megalkotom a kézjeleket és megpróbálom a megfelelő mennyiségű tüzet létrehozni és kilehelni. Tévedtem, messze nem sikerült kellő mennyiséget összegyűjteni. Ez jelenleg egy nagyobb Goukakyouuhoz lett volna elég. A fenébe el kell engednem azt a jutsut... Nem minden technika azon alapszik, csak a metódus alapjaiban. Ez a technika sokkal több chakrát és koncentrációt igényel az én szintemen nem véletlenül egy A szintű jutsuról beszélünk.
Következő próbálkozásomnál már sikerült egy kicsit több tüzet elküldeni a vak világba, de még most sem jártam sikerrel. A nagy chakra használat miatt igaza volt a fehér hajú kunoichinek valóban ennem kell. Odasétáltam az ételekhez és gyorsan majszoltam egy kicsit, pedig még alig pár órája próbálkozom.
Aznap délutánom azzal telt, hogy nagyjából megpróbáltam még kétszer, de nem sikerült létrehoznom a megfelelő mennyiségű tüzet a technika első lépéséhez. Kora este volt, amikor teljesen kifeküdtem.
Másnap reggel korán keltem a többieket megelőzve, de a senseit sehol sem találtam, így egyedül mentem ki gyakorolni. A hajnal első sugarai akkor ragyogták be a kék eget, amikor én már legalább két próbálkozáson túl voltam, de most már sikerült eljutnom odáig, hogy egy hasonló mennyiségű tüzet létre tudtam hozni, mint amiből a nő tegnap létrehozta a jutsut. Akkor feküdtem ki elsőnek, amikor a többiek megérkeztek. Eléggé furcsállva néztek rám, hogy mégis mit kereshetek itt ilyen korán, de valószínűleg annyi előnyük volt, hogy az ő chakrájuk tovább kitartott mint az enyém. Ezt viszont most találékonysággal pótoltam, mert dél előtt bevettem két energia pirulát, amiknek hatására olyan szinten felpörögtem, hogy a második nap végére már bőven létre tudtam hozni a megfelelő mennyiségű katont a jutsuhoz. Aznap későn este feküdtem le aludni, de nagyon gyorsan el is aludtam. Valószínűleg az energia pirulák miatt, de másnap mindenki után érkeztem meg a kiképzőterepre.
Ez lesz az én napom, gondoltam magamban. Lényegében mindent elsajátítottama második lépés kivitelezéséhez.

Tehát akkor a sárkány fejet megformálni Katonból nem lehet sokkal nehezebb mint egy farkast megformázni raitonból, így nem mondhatom azt, hogy teljesen tapasztalatlan vagyok e téren. Viszont a raiton farkas szignifikánsan kisebb méretű mint ez a sárkány fej. Felhalmoztam a megfelelő mennyiségű katon chakrát, megformáltam a kézpecséteket, majd kimondtam a jutsu nevét, és a világra szabadítottam, eddigi gyakorlásom gyümölcsét. A többieknek már kezdett sárkány formát felvenni a tűz lövedékük, amikor nekem az első próbálkozás egy fúró jellegű valamire hasonlított. Tekintélyes mennyiségű tüzet engedtem szabadjára de még így is messze voltam a sikertől. Aznap nem akartam energia pirulákat bevenni tudatában annak, hogy előző nap mennyire kiütött, így nagyjából három próbálkozás után leültem enni egyet és egy kis sziesztát tartani, miközben figyeltem, hogy többiek miként kivitelezik egyre ügyesebben a technikát. Aznap még kétszer próbálkoztam meg komolyabban az este folyamán, de az utolsó próbálkozás alkalmával sikerült, valami fej szerű valamit létrehozni, de még így sem volt elég jó. Aznap este dühösen mentem el aludni, reméltem, hogy három nap alatt azért el tudom sajátítani ezt a jutsut, de az sajnos kifogott rajtam.
Negyedik nap ismét korán keltem, és már a reggeli után azonnal munkához is láttam. Már csak páran voltunk a gyakorló téren, a többieknek már rég sikerült létrehozni a jutsut, így senseiünk ott sétált körülöttünk és különböző hasznos instrukcióval látta el a többieket, de valamiért hozzám nem jött oda. Nem zavart őszintén szólva, csak füleltem és a többieknek adott tippeket hasznosítottam én is. Dél előtt bevettem ismét két energia pirulát. Már aznap legalább a negyedik próbálkozásom volt, amikor már a formai manipulációt sikerült valamennyire megvalósítani. Ezen a napon már sikerült befolyásolnunk az időjárást is, ezt legalábbis abból szűrtem le, hogy eddig verő fényes napsütés volt, most meg egész nap szakadt az eső, ez meglehetősen lassította és hátráltatta a gyakorlást, mivel az esőben minden Katon jutsu gyengébben jön létre, vagy létre se jön, de adhatom fel. Indokoltnak éreztem, hogy a harmadik energia pirulát is bevegyem, így kora este, amikor végre elállt az eső és már csak én voltam a gyakorló területen.
Felhalmoztam a megfelelő mennyiségű katon chakrát majd elmutogattam a kézjeleket. Katon: Gouryuuka no Jutsu!
- Sensei, látta ezt? Sikerült végre, azt hiszem sikerült!

**Yamanaka Inako** Vas. Nov. 25 2018, 23:15

Kicsit furcsa volt arra a nyugodtságra, békességre ébredni, mint ami a tábort jellemezte. A háborúnak mintha nyoma sem lett volna a Fű országának ezen részén. Aztán persze jött a felismerés, hogy ez csak a jelen állapot, igazából bármelyik pillanatban újra nekieshet két ellenséges tábor ninjája. Inako a hátsó fekhelyen jól elbújt a kíváncsi tekintetet elől, ezért viszonylag későn ébredt fel. Mivel kimaradt a háborúból, fogalma sem volt, milyen nehézségekkel fog szembenézni. Azonban próbált némileg megbízni az emberekben. Talán, akik ide jöttek, nem feltétlenül a harcot keresték, hanem a tudást. Pont ezért volt itt, egy újabb jutsut tanulni.
Hamarosan a tegnapról ismerős arcok bukkantak fel a sátorban. Elmondták, hogy lehetőség van reggelizni, illetve eligazítást is tartani fognak. A Yamanaka örült volna, ha nem kell azonnal kipattanni az ágyból, mégis rávette magát. A reggeliről még annál is kevésbé akart lemaradni. Direkt kényelmes ruhákat hozott, amikben könnyen edzhet. Bár még nem igazán tudta, hogy milyen technikát fog tanulni, reménykedett benne, hogy annyira azért nem lesz bonyolult.
A reggelit szép komótosan fogyasztotta el, de az eligazítás alatt bőven volt ideje ezt megtenni. Egy újabb bemutatkozás maradt el, a fekete hajú nő azonnal belefogott a részletek ismertetésébe.
*Hű, jó sokan vagyunk itt Tűz elemű technikát tanulni! Hallottam, hogy Konohán kívül is gyakori, sokan oldják fel.* Kommentálta magában a hallottakat.
Miután vége lett a felvezető szövegnek, a jelen lévő shinobik nemzetek szerint váltak szét csoportokra. Inako rögtön rájött miért, még nem bíztak a békés együttműködésben. A Tűz országából érkezettek közül sem ismert senkit, úgyhogy nem bánta, hogy más országok katonáival nem osztották be. A kiképző terepek jól elkülönültek egymástól, bár rá lehetett látni mindegyikre. A szőke hajú lány körbenézett. Jól felszereltnek tűnt, látszott, hogy mindenre gondoltak. Még vizes hordókat is észrevett a pályák szélén. Erre elmosolyodott, mert tudta, hogy lesznek balesetek. A Katon jutsukkal vigyázni kellett, ezt pedig jól tudták a szervezők.
A kiképző, akihez került szintén szőke hajzuhataggal volt megáldva. Rögtön belefogott egy újabb eligazításba, ez azonban már koránt sem volt olyan részletes, mint a korábbi.
*Csak öten vagyunk. Minél kevesebben látnak bénázni, annál jobb.* Jegyezte meg magának a kék szemű lány. Aztán rögtön befejezte az események narrálását belső hangjával, amint a jutsura terelődött a szó. A leírás alapján tetszett neki, hiszen kétféle módon is létre lehet hozni. Szerette a kreatívabb technikákat, úgy érezte, ez jól fog jönni a későbbiekben. Alaposan koncentrált a kézpecsétekre, igyekezett megjegyezni a sorrendet. Azt már megtanulta, hogy legtöbbször a Tigris kézjellel zárják le a Katon jutsukat. Árgus szemekkel figyelte, mi fog történni. Kiképzője először a tűzgyűrű variánsát mutatta be. A lángok ugyan lassan haladtak, ám még így is igencsak látványos lett a végeredmény. Látszott, hogy könnyen ki lehet térni előle, de képzetlenebb ellenfél ellen ez is jól működhetett. Viszont, ami igazán megnyerte magának, az a másik alkalmazási mód. Izgatott lett, hiszen csapdába ejtésre kiválóan lehetett használni.
Nekilátott a gyakorlásnak, pedig úgy érezte, nem lesz egyszerű. Még kevésbé volt gyakorlott a Katon technikák terén. Elmutogatta a kézjeleket, ahogy azt az előbb látta. A Tűz elemű chakráját hívta elő és igyekezett megformázni a tűzgyűrűt. Ugyan a másik változata tetszett neki jobban, mégis az első variáció tűnt könnyebbnek, tehát azzal kezdte. Fejében igyekezett megalkotni a kört, hogy formát adjon a technikának. Vegyítette a chakrájával, ám némi forró levegő hagyta csak el a száját. Gyorsan körbepillantott, úgy tűnt senkinek sem sikerült jobban az első próbálkozás. Igyekezett leplezni csalódottságát és újra megpróbálta a technikát. Pontosan ügyelt a kézpecsétek helyes megformálására. Azért annyira már ismerte a Tűz chakráját, hogy tudta, miként hívja elő helyesen. Segített neki, hogy korábban látta a gyűrűt, tehát volt kiindulópontja. Miközben igyekezett megalkotni a technikát, a formát hozzá adta. Némi apró szikra keletkezett, nagyjából alakot is kapott, vagyis kezdett ráérezni.
*Rendben, tehát a formai manipuláció is fontos, de ugyanakkor megfelelő mennyiségű Katon chakrát kell hozzáadnom. Úgy hiszem, növelnem kell a mennyiséget, mert másképp nem fogok látványos eredményt elérni. Viszont óvatosan fogok bánni vele, mert ahogy korábban a fekete hajú nő mondta, könnyen az arcomba robbanhat. Jobb vigyázni és fokozatosan haladni. Nem mellesleg így még a chakrakészletemet sem merítem ki olyan könnyen.* Kész tervvel állt elő a mai napra. Úgy sejtette, az első napján még csak ezzel tud foglalkozni. Ám jobb szerette volna először az egyik verziót megtanulni, hogy utána áttérhessen a másikra.
Kicsit könnyebb bemelegítésnek először lemondott a pontos formai manipulációról. Magára a tűzre fókuszált, hogy megtalálja a megfelelő mennyiséget. Habár így nem lett valami szép, mégis kezdett ráérezni a lényegére.
Az egész délelőtt azzal telt, hogy érezze a technika lényegét és közben igyekezzen megalkotni a tűzgyűrűt. Volt aki előrébb járt, volt aki még ennyit sem ért el. A kiképzőnek azonban igaza lett, egymást sarkallták fejlődésre.
Az ebédszünetben igyekezett visszatölteni elhasznált chakráját. Eléggé kimerítette a technika létrehozása - vagyis inkább a próbálkozások. Sok vizet ivott, mert kezdett kiszáradni. A szervezők jó sok fogással készültek, ám Inako visszafogta magát, hiszen nem akart túlságosan ellustulni délutánra. A gyakorlóterepre vitt magával egy üveg vizet, inkább biztosra ment.
Következhetett a kísérletezgetések újabb sorozata, illetve az ifjú kunoichi úgy döntött, a formai manipulációt is beleveszi innentől. Igazából még csak az alapjait, vagyis megpróbált kissé szabályosabb formát adni a kilehelt tűznek. A kézjelek szinte már maguktól mentek, annyiszor ismételgette el. A kezdeti próbálkozások inkább vicces eredményeket szültek, néha kicsit furcsán formálódtak meg a lángok.
*Azt hiszem, még jobban meg kell formáznom azt a kört, ha tényleg olyan formát szeretnék létrehozni. Nagyjából már megvan, milyen mennyiségű chakrát öljek bele a technika kivitelezésébe, vagyis innentől mehet a gyűrű.* A szokásosnál kevesebbet beszélt, mindent belső hangja kommentált. Persze hangosan is kimondhatta volna, de inkább ennél a megoldásnál maradt. A Housenka no Jutsut vette alapul, ahol bár kisebb gömböket kell megformázni, kiindulási pontnak pont megfelelt.
*Talán eddig azért nem sikerült, mert túl nagy gyűrűt akartam létrehozni. Szépen nézett ki a sensei bemutatója, de nekem kevesebb chakrám van.*
Tehát maradt a kisebb kör forma elérése. A Nap már eléggé közel járt a látóhatárhoz, vagyis késő délután lehetett, amikor némi eredmény jelentkezett. Inako egyre többször és többször próbálta újra, közben vizet sem felejtett inni. A tűzgyűrű sajnos közel sem lett annyira látványos, mint szerette volna, viszont alakult a formája. Elkezdte a gyakorló bábuk egyikét célpontnak használni. A tűzgyűrűt egyenesen oda irányította. A Tűz elemű chakráját tudta irányítani és a forma is létrejött. Lassan haladt és a célzással szintén akadtak gondok, de az első nagyobb lépést megtette. A felhasználható időben még a célzást gyakorolta és a távolságot növelte folyamatosan. A sensei figyelmeztette, hogy minél nagyobb a távolság, annál több chakrát fog felemészteni a technika.
A gyakorlás véget ért, amikor elérkezett a vacsora ideje. Megint kitettek magukért a shinobik, rengeteg féle ételből választhatott a Yamanaka lány. Utána egyből ment aludni, mert tudta, holnap szintén fárasztó nap elébe néz.

A reggel szokásosan telt, az ébresztő után mindenki elment reggelizni. A szokásos öt fős csapat összeállt és a tegnapi kiképző terepre vonult. Inako választott magának egy bábut, amin elkezdhetett gyakorolni. Elmutogatta a kézpecséteket, majd a Tűz chakráját kiterjesztve megformálta a gyűrű alakot. Egészen a bábuig ment, ahol szépen betalált. Tegnap már nem maradt ideje befejezni a mozdulatsort, úgyhogy mostanra hagyta. A könnyebb részével már jól boldogult, ezért áttért a másikra. Visszaemlékezett a sensei szavaira, itt nem a formázás volt a lényeg, hanem az irányítás és a szétválasztás.
*Jól van, tehát létrehozok egy lángcsóvát a földön, majd azt kettéválasztom és bekerítem az ellenfelet. Könnyebben hangzik, mint amilyen valójában. Összekötő elem, szétválasztás, újra összekötés. Menni fog ez!* Biztatta saját magát a szőke hajú kunoichi.
Tűz chakráját a lábához irányította, elvégre a földön kellett megalkotni a lángcsóvákat, nem a levegőben. Segített a koncentrálásban, hogy látta maga előtt a bábut. A cél pontosan a szeme előtt volt, tehát oda kellett irányítani a lángokat. Elmutogatta a kézjeleket és elindította a tüzet. Egyelőre minden irányba akart menni, csak a kijelölt helyre nem. Gyorsan leállította, még mielőtt valami komolyabb kár keletkezett volna.
Új módszert keresett, vagyis először kevesebb chakrával indította útnak a tüzet és közvetlenül néhány centire irányította. Úgy gondolta, jobb lesz apránként haladni és úgy elérni a bábut. Jobban tudta így irányítani a lángokat, nem mentek el oldalirányba.
Néha tartott kisebb szüneteket, mert ez jobban merítette a chakráját, mint az előző napi edzés. Az ebédet is kicsit előbb költötte el, valamint tovább tartotta a pihenőidőt. Kellett neki a feltöltődés. Elnézve a többieket, rájött, hogy kicsit le van maradva, ezért újult erővel fogott neki a gyakorlásnak.
Folyamatosan hosszabbította meg a lángok útját. Egyelőre csak egy sávban haladt, mert fel akarta mérni, mennyi chakrát kell beleölnie, hogy elérjen a bábuig, aztán léphetett a következő fázisra. Szép lassan haladt, viszont egyre biztosabban irányította a tüzet. Amikor már nagyjából elért a gyakorlásnak kijelölt fa alakig, következhetett a szétválasztás. Innentől igyekezett kettő lángcsóvát létrehozni, úgy indította útnak a tüzet. Majdnem elölről indult, mert sokkal nehezebben irányította a szétválasztott lángokat. Szép lassan erre is ráérzett, a bábut két tűzoszlop érte el. A chakramennyiséget és a két lángcsóvát sikerült megtanulnia a második napon. Még jó párszor ismételgette a folyamatot, szünetekkel tarkítva, hogy nehogy túlhajszolja magát. Beérte a többieket, szépen felzárkózott a nap végére.
Este még fáradtabbnak érezte magát, mint az első nap, de ezen nem csodálkozott. Jóval több energiát használt el, de abszolút megérte. Már létre tudta hozni a technika egyik felét, illetve a nehezebbnek a kezdeti lépéseit. Szinte azonnal elaludt, éjszaka nem is álmodott.

Újabb reggel, újabb rutinos napkezdés. Inako már sietve fogyasztotta el a reggelijét, hogy minél hamarabb kiérhessen a kiképző terepre. Sajnos azonban mindenkit be kellett várni a csoportból, ezért ő sem kezdhette el előbb az edzés. Azt az időt felhasználta, hogy felállítsa a napi tervét.
*A kiképző azt mondta, hogy a tűzfalnál az összekötésnél még több chakrát kell beáldozni és nem árt, ha figyelünk az időzítésre. Lehet előbb rá kéne éreznem erre az összekötésre, majd utána dolgozni az időzítésen. Eddig jól haladtam, de úgy érzem, most jön a neheze. Közben úgyis meg fogom tapasztalni, milyen az, amikor nem jól jön létre a technika. Oké, akkor megpróbálom a lángokkal körbezárni a bábut.*
A kézjelek elmutogatása után a kunoichi nekiindította a két lángcsóvát, amit már tudott egyenesen irányítani. Ekkor következett a neheze, vagyis szétválasztani és összezárni a bábu körül. A sensei szavai csengtek fülében, ezért jóval több chakrát ölt bele, hogy más irányba terelje a tüzet és átvezesse az összekötő anyagon. Hiába próbálkozott, elsőre nem jött össze. Sőt, az elején sehogy sem akart a kívánt formába alakulni a két lángfal. Jóval könnyebben kifáradt a sok chakrahasználat miatt, de nem adta fel egykönnyen. Inako újból és újból elismételte a folyamatokat. Kezdett ráérezni, hogy mikor kell jobban koncentrálnia és több chakrát áldozni a technikába. Nagyjából félkörben ölelték körbe a bábut a lángok, vagyis félúton járt délelőtt.
Valóban késett az egyik sáv, de egyelőre arra koncentrált, hogy végre összeérjenek a lángok. Persze azért kisebb-nagyobb szüneteket tartott, a teljes kimerülést nem akarta kockáztatni. A harmadik napon még több vizet ivott, ám szüksége is volt rá, a Katon chakra igencsak melegítette a környéket. A földet egyre többször perzselték fel a vörös lángok és a kör létrehozásához is egyre közelebb jutott az ifjú Yamanaka.
Az ebédet lassan, nem kapkodva fogyasztotta el, mert szüksége volt a pihenésre. Társaival nem sokat beszélt, valahogy mindenki nagyon koncentrált a technika helyes kivitelezésére. Látszólag ő volt itt a legfiatalabb, mégis elismerően konstatálták, milyen messzire jutott két és fél nap alatt. Pont a lemaradása miatt igyekezett még jobban, továbbra is szándékában állt felzárkózni a többiekhez.
A délután nagy része azzal telt, hogy gyakorolta az irányítást. Ugyan azzal az elhatározással hozta létre a tüzet és irányította két sávban, majd szétválasztotta azokat. Lépésről lépésre jutott közelebb ahhoz, hogy teljesen a lángok csapdájába zárja a gyakorló bábut. A gyakorlással együtt rájött arra is, ahogy kezdte megtanulni a technikát, egyre kevesebb chakrába került a lángok megalkotása. Az időzítésen még mindig lehetett volna csiszolni, mert nem egyszerre értek össze a tűzoszlopok, mégis inkább a szétválasztás gyakorlása mellett döntött. Az egész délutánt, amíg le nem ment a Nap, a lángok még jobb irányítására fordította.
Felkészült arra, hogy a következő napon végre az elvártnak megfelelően hozza létre technikát. Visszapótolta az elhasznált energiát egy kiadós vacsorával és alvással.

A negyedik nap reggelén kezdtek kiütközni a folyamatos gyakorlás mellékhatásai. Bár sikerült sokat aludnia, mégsem érezte olyan kipihentnek magát, mint máskor. Mégse kesergett a kék szemű genin, hanem elindult a központi sátor felé, ahol felszolgálták a reggelit. Miután a szokásos csapat minden tagja megérkezett a kijelölt helyre, elindultak a kiképző terepre.
Inako először a tűzgyűrűt próbálgatta, azt néhány próbálkozás után szépen megalkotta. Kicsit kisebb volt, mint amilyennek lennie kellett volna, azonban a kívánt hatást elérte. Majd rátért a nehezére, vagyis a tényleges futótűzre. Néhány kísérlettel szépen közre zárta a bábut, bár a két láng nem egyszerre érte el a hátulját, hanem kis késéssel. Éppen ezért az irányításra kezdett el koncentrálni, hogy egy időben záródjon össze a tűzkör. Újra és újra elismételte a gyakorlatot, az egész délelőtt ezzel ment el. Folyamatosan koncentrált, a fejében konkrét céllal alkotta meg a két lángoszlopot. Vörös tűz hasított végig a talajon, egyenesen a fából készült emberszerűség felé. Ahogy folyamatosan gyakorolt, egyre ügyesebben választotta szét és egyesítette újra a lángokat.
Közben persze megtartotta a szokásos pihenő időket, amik megakadályozták, hogy elájuljon a chakraveszteségtől. Az ebédről sem feledkezett meg, ami még mindig nagyon ízlett neki.
Aztán visszament a terepre, hogy ismét megpróbálkozzon a technikával. Egyre gyorsabban haladtak a lángok, valamint a végén szépen egyesültek. A gyakorlásra kinevezett bábu körül már szinte egyszerre zárult össze a két lángoszlop. Néhányszor még elismételgette, majd késő délután már sikerült úgy kiviteleznie a jutsut, ahogy azt a sensei mutatta be nekik.
- Sikerült – mondta ki halkan, miközben nagy mosoly ült ki az arcára. - Igen, szép lassan eljutottam ide.

**Tsuuzoku Tomoe** Szomb. Dec. 01 2018, 00:22

    ~Ez meg ki? Manapság velem egyidős, vagy pár évvel idősebb geninek tartanak képzéseket? Ennyi erővel én is okíthatnám a Goukakyuu-t… Nem… Nem becsüljük le, lehet azon zsenik közé tartozik akik közül megannyi legenda született már.~ Figyelemmel kísérem ahogy a srác elénk áll és elkezdi a beszédjét, valahogy nem tudok napirendi pontra térni amellet, hogy mennyire bizalmatlan. Lehet, hogy fiatal de akkor is. ~Egy előre megírt beszédet nem túl bonyolult előadni. Nem… Ne legyünk előítéletesek! Lehet, hogy Ő az improvizálás híve és most alkotta meg eme remek beszédet.~

    Ez az első benyomásom magárom a kirendelt felügyelőnkről, a tiszteletem egyenlőre nem nyerte el. A technika viszont… bár a beszédben eléggé félénk, a technikája annál impozánsabb. ~Hallottam már róla. Mármint a technikáról ugye… Ryuuka no Jutsu. A technika chakraeléleti alapja szinte egy és ugyanaz mint a Goukakyuu esetében, csak a körítés más. Vagyis gondolom én. Számomra úgy fest, hogy annyiban másabb, hogy kilehelésnél kisebb helyre koncentrálja, így a vezetőként szolgáló drótra könnyebben kap rá. Ezt részben az ajkak szűkebbre zárásával is el lehet érni, meg lehet az sem hátrány ha nem egyben akarod kiküldeni hanem inkább kisebb dózisban indítani és hosszasabban.~

    Elkezdem a megfelelő előkészületeket, ami nem takar mást, mint egy kunaihoz kötni pár méter drótot. Amikor ez akkor arrébb vonulok, hogy én se zavarjak senkit, meg senki se zavarjon engem. A kunait belehajítom a földbe körülbelül tíz méterre tőlem, majd jó szokásomhoz híven leülök és elkezdem a kézjeleket gyakorolni. Ez szinte már kezd szokásommá válni, másnak furának tűnhet de én nem bánom, hogy így csinálom. Megannyi edzésemkor csináltam így, hogy mostanra el se tudnám képzelni enélkül. Ilyenkor nemes egyszerűséggel csak ülök a földön törökülésben és újra meg újra elismétlem a jutsuhoz szükséges kézjeleket. Eleinte lassan aztán persze egyre inkább igyekszem a memorizálás mellet a végrehajtás tempóját is növelni. Elvégre ennek a gyakorlatnak a végső célja az lenne, hogy gondolkodás nélkűl, a lehető leggyorsabban megformázzam a jeleket, hisz egy harc közben minden másodperc számítani fog. Ilyenkor azért van, hogy elmélyülök a gondolataimban, akad olyan, hogy komplett emlékképek futnak végig az agyamon. Az sem ritka, hogy valamelyik kézpecsét nevéről vagy formájáról jut eszembe valami. Talán pont ezek miatt, de ilyenkor az idő szinte rohan. A csukott szemes ismételgetés és elmélkedés közben egy tenyérre leszek figyelmes amint gyengéden megérinti a vállam. Úgyfest mára vége, hisz mindenki a sátrak felé tart.

    A második napon tényleg nincs más dolgom, mint megfejteni a technika nyitját. Ehhez pedig csak újra és újra meg kell próbálnom, mindaddig amíg ki nem tapasztalom, hogyan és miként kéne. Visszamegyek a tegnapi helyemre, ez alkalommal viszont nem ülök le. Kezeim közé véve a drótot elkezdem megformálni a pecséteket. Magam is meglepődök, hogy milyen természetesen és egész jó sebességgel alkotom a jeleket. Az utolsó jelet kitartva kezeimet a számhoz emelem, majd a tüdőmbe összegyűjtött chakrát elkezdem kifelé préselni. Első próbálkozásom alkalmával a tegnap megfigyelt dolgokat veszem alapul. A Goukakyuunál már megszokott chakra mennyiséget használom, kilehelésnél pedig megpróbálom visszafogni az erejét, ajkaimat pedig szűkebbre zárni. Azonban a kellő hatást nem érem el, mondjuk ez várható is volt. Ahelyett, hogy a drót végigigett volna, inkább csak megpörkölődött kicsit. Egy egyenes irányú hosszúkás lángcsóva lett a vége a próbálkozásomnak, ami akárhogy is nézzük, távol áll a kívánt terméktől. Talán túl sok a chakra amit használok, a második alkalommal csupán csak a negyedét gyűjtöm össze az előzőnek. Újból ajkaimhoz emelem a drótot és kilehelem a lángokat. Ezúttal sem jó. Ezt követően hosszas órákat töltök az általam megfelelőnek ítélt chakra mennyiség megtalálására. Bár tökéletesen nem sikerült végrehajtani a technikát, mégis úgy érzem, hogy az eredeti mennyiség háromnegyede lesz a legideálisabb. Valami azonban még mindig hiányzik. Próbáltam úgy, hogy a drót közvetlen a számban volt. megpróbáltam jóval távolabb vinni, egyik sem jött be. A chakra tartalék és az időm is fogy, hisz a nap már lenyugvóban van. Arról nem is beszélve, hogy tenyereimet már alig érzem. Próbálom megtalálni azt az aprócska valamit, ami még hiányzik az összképhez. Sorra cikáznak az agyamon a tűzzel kapcsolatos emlékeim, kezdve az első táborozásomtól a Goukakyuuig. Elmém talán picit el is kalandozik, hisz pár másodperc erejéig visszaemlékszem arra, hogy még a mostaninál is fiatalabb voltam. Talán az volt a legelső közvetlen élményem a tűzzel, amikor a családi táborozásnál a vékony botocskákat gyűjtöttük meg elősször, majd azokkal a vastagabbakat és így tovább.

   Ekkor ugrik be valami, egy ötlet ami talán müködhet. Talán túl közel áll hozzám a már sokat említett technika, hisz majdnem mindegyik próbálkozásomkor mondhatni egyben engedtem ki a lángokat. Talán ha előbb egy kisebb mennyiséget engednék ki akkor az könnyebben kapna rá a drótra, utána pedig a többi igazodna hozzá. Szinte új erőre kapva, kézfejeim fájdalmát elfelejtve kezdem a kézjelek megformálását. A drótot közvetlen a szám elé tartom, majd végrehajtom előbbi elméletem. Először csak egy kisebbet fújok, majd egy röpke másodperccel utána küldöm a többit is. Csodával határos módon sikerül a technika, legalábbis azt hiszem, a drót ugyanis végig ég. Viszont ezután tényleg nincs tovább, hisz járni is alig maradt erőm.

**Hyuuga Shakaku** Szer. Jan. 02 2019, 17:28

A mező, illetve a kijelölt helyszínek egymás után sorozatosan villannak fel, aranyló vörösre festve a területet, valamint még szinte az eget is. A hőmérséklet hirtelen megemelkedik, majd pedig egyre forróbbá, közel elviselhetetlenné válik. A forróságon és a lenyűgöző színkavalkádon túlmenően mérhetetlen füst is generálódik, ami elvezetése a fákon megbújt shinobik feladata, bár az bizonyos, hogy roppantmód frappáns ördögi terv volna az idegen nemzetek fiait és lányait mérgezésnek kitenni.

Mindenesetre a személyzet gondoskodik mind a megfelelő ventilálásról, mind pedig a frissítők újratöltéséről, esetenként vizes töröközők kiosztásáról, továbbá több medikus is őrjáratozik a környéken, kiemelt figyelemmel a magasabb szintű technikák gyakorlóira. Mindemellett önmagában a látvány már gyönyörű, és a tudat, hogy szó szerint ilyen tűzerő egy helyen és egy időben tömörül, egyenesen adrenalinlöket.

Természetesen nem minden megy terv szerint: ahogyan elhalad felettük a Nap, úgy fáradnak a gyakorlók, ezzel egyetemben, illetve párhuzamosan lankad a figyelmük. Ilyenkor pedig hibák következnek be: egy-egy rosszul elindított technika a távolban látható bokrokat lobbantja lángra, egy másik pedig rögtön két asztalt is, és van, amikor a fákon figyelő shinobiknak kell elugraniuk a becsapódó káosz útjából. Nem csoda tehát, hogy a méretes, szinte megszámlálhatatlan hordóban elhelyezett, tűzoltásra szánt vízmennyiség igenis használatra és kihasználásra kerül, máskülönben lehet, hogy egynegyed Fű leégne az esemény végére. Főleg annak tudatában, hogy itt több nagy kaliberű technika is gyakorlásra kerül, amik már önmagukban alkalmasak lehetnek kisebb települések felégetésére. Tekintettel arra azonban, hogy nem szándéka a jelenlévőknek az újabb háború kirobbantása, mindenki sebtében és abszolút professzionális módon tesz eleget a béke megőrzésének. Így szerencsére néhány személyi sérülést leszámítva, csupán az emberi egók és néhány tárgyi, környezeti kár következik be, semmi olyan, ami ne lenne helyrehozható, illetve begyógyítható.

Az éjszaka során, nyugovóra térés előtt még minden sátorban megjelenik egy-egy medikus, hogy mindenkit megvizsgáljon, mind fizikailag, mind pedig a chakraállapotot. Ez a vizsgálat a képzés utolsó napján azonban a vacsora előtt következik be.

- Szép estét kívánok minden kedves jelenlévőnek! Az együtt töltött idő a végére ért, a nemzetek által tárgyalt képzés befejeződött. Büszkén tekintek most mindenkire, mind oktatóra, mind tanulóra; békés együttműködés tanúja lehettem, ahol mindenki figyelt a másikra, illetve a másik épségének megóvására. Intelligens hallgatókkal állok most szemben, akik mind embertársaikat, mind pedig az elsajátítás alatt álló elemet tisztelik. Elvégre az ember sosem hagyja abba a tanulást, hiszen nem is teheti. Köszönök mindent, jó étvágyat kívánok! – Nyitotta meg a búcsúvacsorát a képzést felkonferáló nő.

//Jaken: szép munka volt, ügyesen leírtad a tanulást, a technikát felírhatod az adatlapra. Mivel határidőben teljesítettél, így +15 ch.
Kinshu: mivel hosszabbított határidőben írtál, nem az eredetiben, így csak +10 ch-t tudok adni, valamint a technikát felírhatod.
Inako: neked is +10 ch, plusz a technikát felírhatod,
Tomoe: sajnos kicsúsztál a hosszabbított határidőből, de mindemellett sajnos hosszra se volt jó, úgyhogy nem tudom a képzésedet elfogadni. Úgy lehetne, ha a technikát külön élményben megemlíted, leírod, hogy begyakorolod. - NT-vel egyeztetve.
Takashi: te semmit se kapsz Very Happy

bocs. Szóval: nem írtál határidőben, sem pedig a hosszabbítás alatt, úgyhogy erre most nem tudok mit adni.

//Még azért kérnék zárót ide attól, aki szeretne írni, de erre nem adok határidőt. Köszönöm szépen a játékot!

Tanulások elfogadva, chakrak felírva ~Madara

Ajánlott tartalom