Határvidék

//csipetcsapat//

Végre Sendo is megszabadult a súlyoktól. A tempónk ezek után sokkal gyorsabb lett és estére oda is tudtunk érni a következő pontra. Szerintem ha nem kaptunk volna büntetést és nem kelletek volna azokat a súlyokat cipelni akkor talán márt délutánra el is értünk volna az új táborhelyünket. Miután megérkeztünk és lepakoltunk Hanatól új feladatott kaptunk. El kell, hogy kapjuk őt. Elsőnek ez a hír megrázott hisz mi még egyszerű geninek vagyunk, nulla tapasztalattal. Lehet, hogy mi hárman vagyunk, de ez akkor se lesz valami egyszerű feladat. Mindegy nem fogok kétségbe esni és minden tőlem telhetőt bele fogok adni, hogy sikeresen elvégezzünk az első csapatfeladatunkat. Ezek után Hana eltűnt a saját holmijaival. Csodálkoztam, hogy mégis hova mehetett. Ezek után én is körbenéztem, mint ahogy a többiek is. Megnéztem mindent alaposan, hogy mik lehetnek azok a dolgok illetve helyek amik még nekünk segíthetnek Hana elkapásában. Hana hirtelen vissza tért, de csak három nyúl volt nála. A táskája ami még előbb a hátán volt az márt nem volt nála. Ezzel jelezte, hogy az éjszakát márt nem velünk fogja tölteni és, hogy a hajsza elkezdődött. A nyulakat csak egyszerűen ledobta a földre és ismét eltűnt. Egyet felemeltem a három közül és nyársra szúrtam. Leültem a tűz mellé és szépen megvacsoráztam. Kellet az energia, mert tudtam, hogy a következő napokban kemény időnk fognak ránk várni. Miután megvacsoráztam egy kis fészket kerestem magamnak ahol majd aludni fogok. Ez egy fa alatt volt. Le is feküdtem oda és álomra hajtottam a fejem. Reggel egy hangra ébredtem fel.
Mikommi volt az aki márt előttünk felkelt. Az ébresztésére fel is keltem. Ahogy kinyitottam a szemem elég nagy füstöt láttam. Mikommi elég rendesen begyújtott, de sebaj kezdődhet a hajsza.

//csipetcsapat//

~Hm felébredtek ahogy hallom. Legalább komolyan veszik a dolgot.~
A füstöt természetes, hogy meglátom. Két dolgot jelenthet az egyik, hogy próbálnak meleg reggelit készíteni, vagy kicsit meg melegedni. Vagy az egész csak elterelés.
Végül is úgy kezelem, hogy az egész csak elterelés. Még éjszaka direkt hagytam pár követhető nyomot. Egy letört ág darabka, egy hajszál az egyik ágon. Vagy épp egy felismerhető lábnyom. Természetesen minél közelebb érnek a nyom annál kevesebb, és annál nehezebb észre venni. Egy ponton a fák lombjai közt fel állítottam ágakból és levelekből összetákol figurát. Amire egy sötét szín köpenyt terítettem. Az árnyékok mait úgy tűnik, mintha rejtőzne ott valaki.

( Ne találjatok meg mindent el söre. Elvégre is nyomokat kell olvasni és idegen terepen tájékozódni.)

Mikommi a füsttel remélem kissé megzavarta Hana-t. Összeálltunk egy kör alakba, olyan szorosan és olyan halkan beszéltünk, hogy ha bárki is hallgatózna, esélye se legyen, hogy meghallhassa, miről beszélünk. Így telt pár rövid perc, majd csöndben, egyszerre mondtuk - Gyerünk - de tényleg halkan, nehogy meghallja Hana. Mindenkinél ott volt már a felszerelése. Majd 3-an egymás mellé álltunk, kezeinket összetettük - Bunshin no jutsu - és egy hatalmas füstből futottunk három irányba hatan. Én mentem Mikommi-val, Mikommi ment Mizuri-val, Mizuri pedig velem. Ebből 3 klón, de még magunk se tudtuk már, melyik az és melyik nem. Lényeg, nekem Mikommi-val kellett menjek. Az ál vitánknak remélem bedőlt Hana. Az erdőbe érve nem futottunk, alaposan szemügyre vettünk minden egyes métert a földön, minden fát és bokrot, nyomok után kutatva. De mindvégig csöndben haladtunk, nehogy Hana meghallja, merre vagyunk. Haladtunk befelé a fák sűrű folyosói között. A távolban a másik két csapattal a szélen folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, találtak e valamit. De semmi nyom. * Ennyire ez a nő sem lehet gonosz. Biztos hagyott valami nyomot maga után. Még ha nem is önszántából, a legjobb shinobik is hibáznak néha. * A három csapat csak haladt-haladt befelé, egyre jobban az erdőben. De aztán megtört a jég. - Jó nyomon vagyunk, fiúk. - a földön egy kinőtt fának a gyökere volt, látszott, hogy kissé eltört, le volt taposva. Ez újra erőt adott és még jobban összepontosítva kerestem újabb nyomok után.

Most, hogy sikerült felráznom a többieket elmagyaráztam nekik a tervemet. Meg is értették és el is fogadták a dolgot mivel nekik sem volt jobb ötletük. Ma reggel csak ennyi jutott eszembe, pedig máskor kegyetlenül osztom ám az ötleteket. Sebaj, hátha ez is bejön. A füst remélem beválik elterelésként minden esetre indulás előtt 3 kunai késemre rátűzök egy egy robbanó jegyzetet. Előkészítem a dróthuzalokat is. Milyen érdekes ezek a kis fém huzalok elbírnak egy nálam háromszor nehezebb embert is. Végül megcsináltuk a klónokat és elindultunk abba az irányba amerre láttuk hana lábnyomait egy darabig. Csak bolyongtunk és mentünk az erdőben. Persze mindenki szótlanul. Az én idegeim bevallom pattanásig feszültek. Így teltek a percek egyik után a másik. Egy kis idő után a lelkesedésen kezdett lankadni és kezdtem feladni amikor Sendo hirtelen jelzett, hogy jó irányba megyünk. Ez az mégsem volt hiába a szétválás. Haladtunk tovább. Őszintén megvallva nekem az egész erdő olyan egyformának tűnt. Csak annyi volt a változás, hogy ritkult az aljnövényzet.
Hirtelen megálltam és elkezdtem fülelni. Mintha egy reccsenést hallottam volna. Hana lehetett az talán. Áh nem hiszem, hogy ennyire nyilvánvalóan jelzett volna. Hirtelen megfordultam ahonnan a neszezést hallottam és eldobtam egy robbanó kunait amint hallottam, hogy belecsapódik a fába. Aktiválás! A robbanás megzavarhatta az erdő csendjét. És itt a mi esélyünk elkezdtem sréhen sendoék felé közeledni futva és otthagytam a klónt ami velem volt. Amint odaérek Sendohoz lerántom a földre és már futok is tovább Mizuriért. Remélem Hana bevette a csalit, hogy szétválltunk. Első számú szabály suttogtam magamban miközben Mizuriért rohantam... SOHA NEM VÁLUNK SZÉT!

//csipetcsapat//

Na végre a hajsza el is kezdődött. Elsőnek megcsináltuk a klónokat a füstnél majd szét váltunk. Én Sendo klónjával mentem. Mi leginkább a magasban járőröztünk és ott próbáltunk nyomokat keresni. De misem találtunk nagyon semmi jellegzetes nyomot. Ahogy tovább mentünk egyszer csak megálltunk egy fa tövébe. Sendo intett tehát jó fele megyünk. Igazából ahol mi álltunk onnan nem tudtam kitalálni, hogy Sendo mit is talált vagy, hogy miből jött rá, hogy jó fele megyünk, de mindegy az számomra nem is lényeges az a lényeg, hogy az irány az jó. Hirtelen Mikommi is megállt egy percre. Mintha ő is talált volna valamit. De hirtelen egy robbanó kunait dobott nem mesze tőlem egy fa törzsébe. Mit csinál ? Ez mire lesz jó? Gyorsan leugrottam a fáról a klónnal együtt még a robbanás előtt. Ahogy leugrottunk pont akkor robbant fel a kunai. Szerencsére nem sérültem meg és a klónnak se lett semmi baja. A földre érve gyorsan hátra fordultam és megnéztem Sendóékat.
Szerencsére Sendónak se lett baja, mert MIkommi még időben le tudta rántani a földre. Aztán Mikommi az irányt felém vette.

Miután Mikommi mindenkit megzavart a trükkjével a földre lökött engem. *Nem értettem, miért kellett ezt csinálni, de nem kartam vitatkozni, mert össze kell dolgoznunk.* Ahogy kutattunk tovább, nyomokat keresve Mikommi is talált egy nyomot, de az övé másik irányba vezetett, mint amit én találtam. - Csak össze akar mindet zavarni. - mondtam halkan Mikomminak. Miizuri is lassan odaért hozzánk. A klónos tervünk kudarcba fulladt, mert mind három klón szétpukkant egy "balesetben". Miután rájöttünk, Hana direkt hagyott pár nyomot, hogy eltereljen minket az igazi iránytól, rá kellett jönni, melyik nyom az, amit tényleg véletlen hagyott ott. Újra nyomokat kezdtem keresni. találtam még egy hajszálat az egyik faágon, ami az ösvényre lógott be. De mást nem igazán találtam. Sétáltunk tovább, most már megint hárman együtt. Ez a hajsza kezdett egyre nehezebbé válni. Mivel eddig nyomokat kerestünk, most már rájöttünk, nem mindegyik nyom vezet célhoz. Majd a napsütésnek valami útját állta. Egy árnyék jelent meg pont a lábam előtt. Valaki ült a fán. A hátán egy jellel. Hana volt az. Csöndben megállítottam Mikommi-t, és Mizuri-t, majd felmutattam. Halkan mondtam nekik - Szerintem ez csapda. Biztos, hogy ha el kell kapnunk, nem ülne itt egy fán, tétlenül. Majd egy shuriken-t húztam elő a zsebemből. Távolról akartam megbizonyosodni, nem akartam még egyszer berobbantani magunkat, mint a múltkor. De hátha segítség van nála. valami nyom. A shurikent egy drótra kötöttem. Gondoltam, ha egy bábu és robban akkor messze fog, ha pedig nem robban, akkor magamhoz húzom. Eldobtam a shuriken-t. A fán található valamit eltalálta, beleállt a hátába. Koppant egyet.

Sendo akciója után nekem furcsának tűnt, hogy ilyen nyomokat hagyott nekünk Hana. Bárki bármit mond ez akkor is gyanús nekem. És a hang amit hallottam a fáról, vajon mi lehetett? Nem okozott gondot újra összeszedni a csapatot, és ezek után újra alakzatba fejlődni. Bárki nézne minket, azt hinné, hogy egy cserkész csapat vagyunk. De mi tudtuk, hogy tűt keresünk a szénakazalban, és akármikor csapdába sétálhatunk. Volt egy ötletem, de nem tudtam, hogy a többiek mind tele voltak indíttatással, hogyan nyerjük meg Hana kisded játékát!
- Figyeljetek srácok szerintem csak játszik velünk és valahonnan figyel. A közelben van most is... Érzem a zsigereimben. Legyetek figyelmesek, és próbáljunk meg csapatként működni. Íme a terv. Kell egy hátvéd aki a legfigyelmesebb, aki képes észrevenni akármilyen kis zörejt. Sendo te leszel a hátvéd. De okosan igyekezz ne nekünk háttal haladni. Mizuri te leszel középen, te fogsz felfelé figyelni a fákra. Én megyek elöl én figyelek előre, ám mivel szerintem az én dolgom lesz a legkevesebb majd segítek nektek. Arra haladunk amerre a nyomokat találtuk, de csak lassan, had higgye Hana, hogy még mindig játszunk vele. De lassan haladunk abba az irányba amerre a nyomot találtuk ez a terv megfelel srácok?
Mondtam nekik olyan halkan ahogy csak bírtam!

Ahogy megtaláltuk az újabb nyomokat, kezdett gyanús lenni, hogy egyre feltűnőbb nyomokat hagyott maga után Hana. Ezt mindenki észrevette már. Mikommi előállt egy ötlettel, hogy felosztjuk a nézetet 3 részre, így 3 különböző területet tudunk megvizsgálni, miközben haladunk előre. Sendo volt a hátvéd, én középen, Mikommi meg elöl. Így haladtunk, most már hárman egymás mellett. kissé lemaradtunk 1-1métert, de nem szakadt le soha senki. Mikommi mutatta az utat, merre lehet Hana, Sendo pedig fülelt hátul, hátha meghall valamit. Csöndben mentünk, csak néha egy egy szót súgtunk a másiknak. Biztosak voltunk benne, hogy Hana figyel valahol, ezért tettünk úgy, mintha a nyomait követnénk. pedig csak időt akartunk nyerni. Ekkor Sendo megbökte a vállam, én pedig Mikommi-t. Megálltunk, Sendo pedig felmutatott egy nem túl magas fa ágára, ahol valami ült, mintha Hana lett volna. A biztonság kedvéért, nem mentünk hozzá közel, nem akarta Sendo se, hogy megint robbanó jegyzet legyen, ezért a drót végére kötött kunai-t hajított felé. A kunai a hátába állt, majd leesett a földre. Nem mozdult. 10 méter legalább volt köztünk, tehát ha csapda, elkerüljük a sérülést.

A fáról ledobott célpontról kiderült, egy báb volt, gondolom figyelemelterelésnek. Éreztem Hana-t a közelben. Biztos, hogy a közelben volt. A báb nem mozdult, a földön feküdt tovább. Majd lépéseket hallottam, inkább futást. - Arra - mondtam mutatva egy futó alakra. Bár gondoltam, hogy Hana nem futna el előttünk, így valószínűleg egy klón, de ezzel is jelezni akart valamit, így követni kellett. - Valószínűleg újabb ál Hana, vigyázzunk. - A személy, aki futott, kerülte a bokrokat, egy ösvényen haladt, ebből is következtethettünk rá, csak egy klón. De hova futhat? Hamarosan választ kaptam a kérdésemre. Egy tisztáson kötöttünk ki, amit bokrok vettek körül. Néhány fa és sziklát leszámítva nem volt semmi extra a helyen. A klón eltűnt. - Valószínűleg ez volt a célja, hogy ide hozzon minket. Nézzétek, ott van egy tűzrakóhely. - mutattam egy irányba. - Valószínűleg itt aludt az éjjel. A nap is lassan lenyugszik, talán bölcsebb lenne, ha itt töltenénk az éjjelt. - mondtam a többieknek. Egy nagyobb szellő fújt végig a mezőn. *Remélem nem vihar jön. Az ég tiszta volt* - Keressük még tovább, vagy inkább pihenjünk? - kérdeztem a többiektől. Majd Mikommihoz sétáltam - Inkább pihenjünk és hajnalban induljunk tovább, talán ő is alszik. Az biztos, hogy figyel minket. - súgtam olyan halkan, amennyire csak lehetett. Majd hátrébb álltam - Szerintem pihenjünk le most, ma már eleget üldöztük - mondtam, kissé hangosan, hátha ő is meghallja. Nem voltam fáradt, de egy pár órát most pihennék.

Ez az végre valami jel az egész napos 'üldözés után... Biztos, hogy Hana figyel bennünket. Amikor futásnak eredtünk igyekeztem az élen maradni, közben észrevettem, hogy Sendonak sokkal jobbak a megfigyelő képességei mint nekem. Amikor odaértünk a tisztásra és ritkulni kezdett alj növényzet tudtam, hogy ez az előnyünkre válhat. És hirtelen bevillant egy ötlet amikor Sendo odasúgta nekem mire gondol.
- Valamelyikünk... vagyis te Sendo mivel neked a legjobbak a megfigyelő képességeid egy nagyobb körben át kéne kutatnod a környéket. A lombok itt ritkásabbak és jobban belátható. Készíts egy másolatot mintha aludnál addig Mizuri menjen el fáért én pedig őrködöm mintha letáboroztunk volna. Te pedig igyekezz egy viszonylag nagyobb körben elindulni és megkeresni Hanát ha megleled robbants fel egy robbanó jegyzetet ebből tudni fogjuk Mizurival, hogy kell menni segíteni neked. Nap nyugta előtt térj vissza mindenféle -képpen.
Suttogtam a többieknek amennyire tőlem tellett. Majd fújtam egyet mert elfáradtam a futásban, és vártam társaim reakcióit.

//csipetcsapat//

Ez csak egy bábú, de gondolhattuk volna, Hana ennél jóval elővigyázatosabb. De legalább tudjuk, hogy jó nyomon járunk. És ekkor hirtelen egy alak tűnik fel a fák lombjai közül. Hana volt az. Ahogy megláttuk rögtön utána rohantunk. Nem hiszem, hogy ez ő lenne. Csak egy klón lesz, de ezt az állítást Sendo is megerősítette. Az utunk egy tisztásnál ért végett. A tisztáson még égett a tűz és finom illatot árasztott a füstje. Valószínű Hana járt itt előttünk. Miután körbe néztünk Sendonak az az ötlete támadt, hogy pihenjünk le, és hajnalba sétáljunk tovább. De Mikomminak más ötlete volt. Ő inkább elakarta küldeni Sendont, hogy nézzen körbe, amíg mi itt maradunk.Részemről teljesen mindegy volt nem voltam fáradt.
- Jó rendben elmegyek fáért-Mondtam a többieknek amíg ők a tervet fogják megvalósítani.
Ekkor elhagytam a tisztást és besétáltam az erdőbe. Eleinte a földről szedegettem össze a vékony gyújtósokat majd egyre vastagabbakat törőgettem össze. Miután össze szedtem egy elég nagy adagnyit visszasétáltam a tűzhöz, ahol márt Sendó klónja aludt és Mikommi pedig a tűznél állt várta, hogy hozzam neki a fát.

//csipetcsapat//

Találtok pár nyomot és felfedezitek az előző éjszakai tábor helyem. Szinte én csaltalak titeket erre a helyre. Igazatok volt abban, hogy környéken vagyok, hisz van egy mondás is talán. Minél közelebb a vész annál nagyobb a biztonság. Végig a közelükben voltam és figyeltem őket, hogy teljesítenek. Eddig nemvolt rossz, de ha tapasztalt ellenfelük lenne és természetesen a helyzet éles lenne. Nem igen jutnának 1-2-re. Ha nem tudnak valami ki emelkedőt nyújtani a hátralevő két napban nem fogom oda adni nekik a tekercset. Nincs teljesítmény nincs jutalmazás sem.

A nap lassan lenyugszik és besötétedik. Az égen elszórtan található csak néhány felhő. Éjjelre épen, hogy kielégítő táborhely, de a környezet ismeretlen. Lehetnek rejtet csapdák, vagy rovarok akik folytonos zaklatással nem hagyják aludni a genineket.

A nyomkeresésből visszatérve társaim a tűz mellett ültek, sötét volt már. Leültem közéjük. Mindketten abbahagyták a beszélgetést és figyelmüket felém irányították. - Találtam egy ösvényt, valószínűleg a mi táborunkhoz vezet. valamint az ösvény, ahol jöttünk, egy haszálat is találtam, így biztosak lehetünk benne, hogy Hana a közelben van, most is figyel minket. - majd körbenéztem. A táborhely sötét volt, semmi mozgás nem volt. *Aludnunk kellene, hogy ha hajnalban akarjuk kergetni Hana-t.* A földre dobtam két nyulat, amit visszafelé vadásztam. Majd odahajoltam a társaimhoz, és halkan folytattam. -Nem messze innen, lehet negyed órányira van egy kis barlang. Nem mentem be, lehet rá esély, hogy ott van. - A nyulakat megsütöttük. Gíorsan megettük. - És most aludjunk, holnap folytatjuk, hajnalban. - Majd lefeküdtem egy fa tövébe, ami úgy 5 méterre lehetett az ösvénytől, ami ide vezetett be a táborhelyre. A biztonság kedvéért a drótomat kifeszítettem, a vége a kezemben van, hátha Hana megemlítene egy váratlan látogatást. Valamint egy robbanó jegyzetet helyeztem el egy fa tövébe egy levélkupac alá a másik ösvény elé. Más utat nem láttam, ahol be lehetne jönni a táborhelyre.

Hát akkor megint rám marad az esti őrség... Valahogy már kezdem megszokni, hogy ezzel a csapattal nem nagyon tudok aludni. Végül is inkább őrködök, mint, hogy valakinek a figyelmetlensége miatt holnap ne keljek fel.
- Jól van srácok mondtam halkan. Akkor ha aludni szeretnétek, akkor elvállalom az első őrséget, ha egyikőtök sem ellenkezik, viszont cserébe annyit kérek tőletek, ha jelzek azonnal keljetek fel rendben?
Azzal megfogtam a másik nyúlnak a felét amit Sendo hozott megsütöttem majd félre vonultam a tábor egyik félre eső zugába.
Hana biztos itt van megint a közelben. Valahogy nem hagyott nyugodni az érzés, hogy valaki állandóan figyel. Mintha a magánélet mint olyan megszűnt volna létezni.
Már magasan járt a hold amikor elmentem kicsit távolabb és könnyítettem magamon. Lassan itt az ideje, hogy valaki leváltson engem. Kezdtem megunni a semmit tevést. Ekkor ismét meghallottam azt a furcsa zörgést amit két éjszakával ezelőtt, még Hana társaságában hallottam. Ezúttal nem volt olyan erős, de egyértelmű neszezés volt a közelből, és nem akart abba maradni. Előkaptam egy kunait és vissza mentem a táborba. Majd felkeltettem Mizurit , hogy ő következik az őrségben azzal megpróbáltam aludni egy keveset!

Miután meghoztam a fákat félredobtam és megvártam amíg Mikommi tűzet csinál. Ezután rátettem a fákat a tűzre és leültem a tűz mellé. Vártam. Egy kis idővel később megjelent Sendo is. Nagyából felvázolta nekünk a terepet, és elmondta szerinte merre is lehet Hana. Ezek után nyúllal kínált meg minket amit természetes elfogadtam, hisz éhes voltam. Szépen megsütöttem és megettem. Mikor befejeztem nyugovóra tértem. Mikommi kezdi az őrködést, utána én jövök és utoljára pedig Sendo fog vigyázni ránk.
Most nem aludtam olyan mélyen mint legelőször tanultam abból az esettből és Mikommi is megkért, hogy mindenki legyen résen.Elaludtam. Pár óra múlva MIkommi felébresztett, hogy váltsunk. Felébredtem kinyújtózkodtam és elkezdtem az őr járatott. Eleinte nem történt semmi. Körbe-körbe mászkáltam a tisztás kőrül, leginkább azért, hogy ne aludjak el. Sétáltam körbe körbe. Igazából baromira untam az egészet, de nem volt mit tenni őrködnöm kellet. Ezek után én is halottam azt a valamit amit Mikommi is. Elővetem egy kunait és odasétáltam a fiukhoz. Még nem ébresztetem fel őket viszont nem is mentem a hang után nehogy valami baj legyen. Ahogy viszont erősödött a hang felkeltettem Sendot. És elmondtam neki hogy egyre erősödő hangokat hallok az erdő felől.

Egy ismerős hangra keltem. Mizuri keltett. én jöttem az őrködésben. De mielőtt lefeküdt volna, Hana rohant be a tábor közepére, egyenesen közénk. Mondta, ha így folytatjuk, soha se kapjuk el. Azzal eltűnt. kezdett idegesíteni ez a nő. Azt hiszi, három genin képes bármire. de nem érdekelt. Be fogjuk neki bizonyítani, hogy igen, képesek bármire, ha akarják. Az őrködés helyett mikommi is felkeltettem. - Ébresztő, indulunk. Hana figyel minket. itt van a közelben. Az előbb futott be egy klónja. Ez azt jelenti, hogy végig figyelt minket, tehát nem pihent. Így kimaradt neki egy éjszaka alvás nélkül. itt az időnk. Mi pihentek vagyunk, az idő is nekünk kedvez. Indulnunk kell. mivel a közelben van, javaslom, kezdjük arra, merről a hangokat hallottuk. - Majd mutattam egy irányba, ahonnan pár perce a klón futott ki. Majd táskámat erőltetett menetelés közben magamra kaptam. *Most elkapunk. Te sem vagy isten, nem bírod fáradtan három ellenfél tempóját. el fogunk kapni. * Gondoltam magamban és a sötétben elindultam a fák közé, társaimmal a hátam mögött. Majd lábaim egyre gyorsabb tempót diktáltak, halkan futásba kezdtem.

Hogy mennyire utálom ezért Hanat? Azt most nem tudom leírni szavakkal. Minden esetre Sendonak igaza volt azonnal lépnünk kellett. Bár én nem hiszem, hogy egy juninnak nagy probléma lenne ha egy éjszakát nem alszik, minden esetre az érzékelésén nagy valószínűséggel egy picit ront a helyzet, és ebből nekünk valóban előnyünk származhat.
Felkaptam a cókmókomat a földről. Nagyon nem kellett öltözködnöm. Rád rugdostam egy kis port a tűz maradékaira, majd futásnak eredtem Mizuri, és Sendo után. Talán most az utóbbi két nagy után talán most sikerül becserkésznünk végre Hanat. Már az is jó lenne ha a nyomára akadnánk. Nem arra a fajta nyomra, amit ő gyárt nekünk ahogy azt tegnap tette. Minden esetre, most én is beleadok apait anyait. Ahogy Sendo mellé érek:
- Remek észrevétel, de arra ne építs, hogy fáradt. Biztos ismer valami technikát amivel tudja ezt kontrollálni. Viszont az előny abból a szempontból talán a miénk, hogy az érzékelése romlott és nem tud annyira koncentrálni.
Dicsérem meg Sendot, majd futok a többiekkel. Közben előkészítek egy kunai kést a jobb kezembe.

/Csipetcsapat/

Amikor feküdtem volna le hirtelen megjelent Hana. Gyorsan felugrottam és vártam vajon mi történik. De nem történt igazából semmi, ez is csak egy klón volt. Amilyen gyorsan jelent meg olyan gyorsan is tűnt el.
Most márt legalább megtudtuk, hogy folyton a nyomunkban van és miden tervünkről tudhat. Sendonaknak igaza van most kell elkapnunk őt.Bár harci tapasztalatunk és tudásunk is egyenlő a nullával mégis megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból. Eddig valahogy nem nagyon izgatott ez a "csapatmunka" de most már kezdem belátni, hogy egyedül sokra nem vinnénk. Én is ahogy a többiek gyorsan összepakoltam, hátamra vettem a táskámat, majd miután mindenki elkészülődött nekiindultunk.
- Figyeljünk jobban oda most mindenre. Sötét van így jóval kevesebbet fogunk látni mint eddig, ez nem csak nekünk, de Hananak is egy nehéz feladat. Sendo mi lenne ha most elmennék abba a barlangba amit mondtál? Hát ha tényleg ott van Hana és sikerülne elkapni?

Újra indult az üldözés. Most gyorsabb tempót diktáltunk, mint előző nap. Pihentek voltunk, Hana pedig már nem lehetett a toppon 2 nap alvás nélkül. Az esély, hogy elkapjuk, egyre jobban nőtt. Az erdőbe érve teljes csend volt. Csak a halk lépteinket hallottam. Én megint hátul voltam, szemléltem a terepet. Mivel pihent voltam, a koncentrálásom, jobb megfigyelőképességem volt. A fákat néztem. De nem volt semmi. Igaz, sötét volt, nem láttam tisztán a lombokat, mégis észrevettem volna, ha valami nagyobb árnyék van egy fán. De nem láttam semmit. Semmi érdekeset. Elég közel voltunk egymáshoz, kb másfél méter választott el a többiektől. Mivel nekem volt a legtöbb feladatom a terület egészének pontos felkutatását, ezért kicsit lemaradtam. Hirtelen valami furcsa szagot éreztem. Szaké volt. Hogy kerülhetett ide szaké? Biztos itt van Hana. Nem buktatom le magam, hogy észrevettem. Lassan zsebembe nyúlva egy robbanó jegyzetet vettem elő. Majd Mikommi mellé álltam és hihetetlen halkan a füléhez mondtam. Itt van Hana, majd szemeimet a kezembe tartott robbanó kunai-ra irányítottam. Alig mentem tovább 2 métert, mióta éreztem a szaké szagát. A kunai-t a fába hajítottam hirtelen, majd két társam vállát megfogva futásnak iramodtam. A jegyzet a fa tövébe robbant fel.

Amikor Sendo eldobta a robbanó jegyzetet, már tudtam mire készül. A tudat, hogy elvileg mi vadászunk, de közben minket vadásznak le korántsem volt kecsegtető. Miközben futottunk teljes erőmből azon voltam, hogy megpróbáljak figyelni a környezetemre. A megosztott figyelem pedig nem egy egyszerű dolog, főleg ha az ember egyszerre három dologra is koncentrál. Éreztem Sendo kezét a vállamon, és tudtam, hogy most be fognak indulni az események. Hirtelen megálltam, és elkezdtem felmászni fára. Tudtam, hogy fentről jobb rálátásunk nyílik majd az erdőre, és arra a területre amit Sendo robbanó jegyzete most fel fog forgatni... Gyökerestül...

Ismét elindultunk. Nem voltam márt fáradt és nyugodt is voltam. Az irányt ismét a sűrű erdő felé vettük. Én voltam elől így én csak a szemem előtti utat néztem. Persze néha-néha vissza néztem, hogy minden rendben van e. Elég sötét volt így jobban odakellet figyelnem mindenre. Ahogyan mentünk Sendo valamit észre vett. Egy furcsa illat csapta meg az orrát ,de nem csak neki szerintem mindenkinek. Ekkor Sendo hirtelen egy robbanójegyzetes kunait dobot a fa törzsébe, majd lerántott a földre minket. Itt van Hana.
Remek végre kezd izgalmassá válni a helyzet. Miután lerántott gyorsan felálltam és felmásztam a legközelebbi fa tetejére onnan várva a támadást.