Határvidék

- Hííííí opácska.
Halottam a robanást és nem anak a hatására de a földre érkeztem.
- nyaaaa na na naaaa hát nézenek oda hat nem meg találtak a cuki geninek.
Feltartom kezem, hogy álljanak meg.
- Jaja jaj hát rá ne lépjetek a cuki kis kunaiocskára ott a földön.
Piros pozsgás arccal szakés üveggel a kezemben legközelebbi fának dőltem. Majd nagyot kortyoltam az üvegből. Vártam, hogy most mi lesz, nekem esnek vagy csak kérnek, vagy ki tudja letepernek a földre és holmi tárgyként kezelnek majd? Most kiderül, hogyan is viselkednének egy ilyen helyzetben.

A robbanás következtében bejött az ötletem, Hana azon a fán volt, amelyiket az előbb robbantottam be. Egy fának dőlve röhögött ki minket, és elárulta, rejtett kunai-ok vannak a földön, amiket valahogy elkerültünk az előbb. Kérdezte, hogy jutunk át oda hozzá. Mivel két társam egy fán volt, könnyebben hozzá tudtak férkőzni Hana-hoz, reméltem, nem kapkodnak el semmit. Mivel gondolom látta, hogy a fán vannak, így csapdáról szó se lehet. Nyílt támadással kell Hana-t hozzájuk terelnem. Nem is szórakoztam, a tekercset az oldalamról lekaptam, mire ledobtam a földre, már felette álltam. Ekkor egy jó néhány virág jött elő, melyeket az elmúlt napokban pecsételtem bele, és nem használtam el, ezért volt rendesen a tekercsben. Mivel a virágshurikeneket ki tudja játszani, így nem is szándékoztam támadásra használni, inkább időt akartam nyerni, hogy a többiekkel körbe zárjuk. 10-15 virágot indítottam Hana felé, majd egy robbanó kunai-t az ösvényre, ahonnan jöttünk, hogy elzárjam a menekülési útját, és max a fákon tud elbújni. Egy másikat pedig már neki céloztam, a virágokkal körbevéve, hogy adjanak valami takarást, elrejtsék a cetlit. *Most megvagy* gondoltam magamban, miközben a virágokkal elrejtett cetlit nekidobtam.

Ez valami klón lesz... Vagy ennyire fél vállról vesz minket? Ezt egy kicsit megalázónak, hogy miután megtaláltuk még flegmázik is velünk... Ezért most megfizet. A fáról leugorva nekilendültem a kombo támadásomnak ami a következő képpen nézett ki. Mivel volt két 'robbanó-kunaiom' előkaptam őket. Sendo figyelem elterelését kihasználva a tőlem telhető leggyorsabb úton Hana felé vettem az irányt. Vagyis elrugaszkodtam a fáról és a virág shuriken elterelése mögött közvetlenül érkeztem. Az egyik robbanó-kunait hana felé hajítottam (amikor odaér aktiválom) a másikat arra fogom dobni amerre Hana megpróbál elmozdulni, és ha ez sem lenne elég akkor lelövöm azt a jutsut amit nem szerettem volna... Dainamikku Akushon suttogom halkan ebben az esetben és ha Hana minden támadásom elől kitér ezzel támadok rá!

Megvolt Hana, ott állt előttünk. Mikommival a fán vettük észre, hogy Sendo farkasszemet néz vele, de nem tud közelebb menni hozzá, mivel a földön csapdák voltak. Ez nem zavarta nagyon őt, egyből távoli támadásokkal indított. A virágokat dobálta neki, ahova robbanó kunai-t rejtett. Eggyel pedig az egyetlen járható ösvényt zárta el. Mikommi is akcióba lendült. Egy robbanó kunai-t dobott felé. Eközben a víz stílus: kéreg lövedékkel én is támadást indítottam ellene. Ha ezek nem találnak be, mikommi dinamikus akciója után egyből fizikai támadásba lendülök én is. Ha képtelenek vagyunk megütni, legyőzni, Sendo jelez, hogy arrébb, elrántanám Mikommit, Sendo pedig aktiválná a robbanó jegyzetet, ami nincs annyira távol tőle. Éreztük szerintem mindhárman, közel a siker. most végre elkapjuk.

Ahogy a sorozatos támadások szinte betaláltak volna Hana-ba, hirtelen egy hatalmas kapu jelent meg előtte a semmiből. A kapu egy több méter magas és széles, díszes démoni kapu volt. A virágoknak és a közé rejtett robbanó jegyzetnek esélye sem volt, hogy bármiféle sebzést adjon be, nemhogy Hana-nak, a kapunak se. De legalább ezzel is szereztem egy kis időt, hogy két társam Taijutsu-t alkalmazzon, és megsebezzék őt. Bár a kapu miatt nem láttam Hana-t, hallottam, egy támadás, valószínűleg Mikommi-é, hisz ő ment elsőre, betalált, egy hatalmas csattanást hallottam. A második támadás viszont valószínűleg sikertelennek bizonyult. A Hana mellé dobott inaktív jegyzetem még ép volt, még szerencse , hogy nem aktiváltam. A Kapu kezdett visszasüllyedni a földbe, ki akartam használni a meglepetés erejét, hogy ő sem lát engem a kapu takarása miatt. Futni kezdem, neki a kapunak. A tervem már a fejemben volt. Mivel az inaktív jegyzetem Hana-tól 2 méterre lehetett, így közelebb kellett csalnom hozzá. Robbanó kunai-al a kezemben Ugrottam egy hatalmasat, mellyel a földön lévő shurikeneket szinte átrepültem. A tervem az volt, hogy Hana másik oldalára dobom a robbanó jegyzetet, és attól csupán balra tud kitérni, ekkor aktiválom a korábbi jegyzetem. A jelenleg elhajított jegyzetet csupán akkor aktiválom, ha nem mozdul el tőle, közben társaimnak jelzem, menjenek Hana mögé, így körbezárjuk őt.

Ez meglepett betaláltam, de semmi hatása. Ennek ellenére még ittasan is gyorsabb volt nálunk... Hát persze számíthattunk volna rá hiszen ő jounin. De megérezte a dühömet és ez tetszett. A hatalmas kapu amit megidézett számomra ismeretlen jutsu volt, de valószínűleg komoly ezért megízleletem végre a siker apró darabkájának az ízét. Most már végre komolyan fog venni minket és tudja, hogy mi nem szórakozunk ha felhúznak minket hiszen ilyenek vagyunk mi djukák a bosszú a specialitásunk. Hiába tagadom vagy próbálom elnyomni magamban a klán hagyatékát a saját vérem elöl úgysem tudok elmenekülni. Amikor betaláltam egy pillanatra megálltam talán csak a másodperc egy aprócska töredékére és aztán már rugaszkodtam is hátrafelé. Tudtam, hogy a harcnak még közel sincs vége, ám én elhasználtam az adumat. Ezért hátranyúltam ugrás közben a shurikenekért és már azon járt a fejem, hogyan tudnánk áttörni a védelmét!

Még mielőtt a támadásai Sendonak betaláltak volna, Hana egy nagy kaput idézett meg ami elnyomta az összes robbanást és tmadást. A virágok leestek a falról. Eközben Mikomminak sikerült betalálnia az ütést, Hana lehet, hogy engedte. Nekem az ütésemet viszont már hárította. Most mit tegyünk. Ennyi támadást kivédett, és még csak meg sem tudtuk karcolni. Ekkor a fal eltűnt és láttam, hogy Sendo felénk fut, egy robbanó kunaial a kezében. Dobni készült. Mikommi is egy shuriknet vágott Hana felé, majd hátrált. Nem akartam ott maradni, ezért egy utolsó shuriken dobás után és in hátra ugrottam. Sendo kunaia beleérkezett a földbe, de valószínűleg várt még vele, nem robbantotta fel. Mikoval pedig hátulról vártuk a fejleményeket, ahogy a shurikenek a háta felől érkenek, és két robbanó jegyzet között áll.

Csak ugrottam felé...szálltam egyenesen felé. De hiába. Egy újabb technikával egy szempillantás alatt elmosat az álmainkat, próbálkozásainkat. Vagy mégse? a földre hullottunk ind hárman. felálltunk, hatalmas por lett. Mikor elszállt, Hana egy tekerccsel állt a kezében. Mintha mosolygott volna. Azt mondta, jó úton járunk, a csapatmunkánk is fejlődött. Fájt mindenem, de jól estek ezek a szavak. Odasétáltunk hozzá. A tekercset a földre dobta. A tekercsen egy térkép volt, mely az ország tervrajza volt. A térképen különböző pontok voltak jelölve. Egy mosolygós fej is volt rajta. Ezzel akarta elhitetni velünk, hogy kedvel? Gondolatmentemet az utolsó mondata is igazolta "A következő feladatnál nem enged senkinek." Most jön csak a java a feladatnak. Hana elől kell bújnunk. A tekercset felvettem, majd a többiek között átsétálva elindultam, eközben tanulmányoztam a térképet. Egy gondolat jutott eszembe. - Gyertek - mondtam két társamnak, majd mentem tovább. A térképen egy pontot néztem, ami mellett egy karikázott rész volt. *Valószínűleg itt vagyunk mi, ez pedig az egyik főpont, ami karikázva van. valószínűleg Hana ezeket a pontokat ellenőrizni fogja, ezért állíthatnánk ezeken a pontokon csapdákat neki.* Gondoltam magamban, miközben besétáltam az erdőbe

Amikor felkapott a szél repültem egy darabig tehetetlenül. Ám megtanultam a leckét már kaptam pofonokat ennél talán nagyobbakat is. Mielőtt földet érek egy hátrafordulással kompenzálom a helyzetet és amikor leérkezek a földre még csúszok pár métert a két lábamon. Amikor megállok azonnal felveszem a harcállást ám csak akkor realizálom, hogy Hana megállt. Végül is sikerrel koronázzuk a napot, mert sikerült betalálnom. Legközelebb ennél is többet fogok beleadni. Aztán Hana közli velünk mi az ő elképzelése a következő pár napról és ledobja a földre a térképet amit Sendo fel is markol és el is indul az ellenkező irányba az erdő belsejébe. Nem tehetek más mivel nála a térkép hát követem aztán útközben visszagondolok Hana utasításaira, és elkérem a térképet Sendotól, majd már azon jár az eszem hogyan tudunk csapdát állítani Hanának. Az esélyünk nem túl sok. Gondolom ismer minden fűszálat így hát a terep tárgyakkal kell kezdenünk amiket elmozgatunk... Hmm ez jó is lesz kezdésnek.

Ez sem sikerült, Hana ezt is kivédte. Az erős szél miatt mind a hárman elrepültünk.Szerencsére én voltam a legtávolabb Hanatól,de azért én is kaptam a löketből. A levegőbe kivettem az oldaltáskámból egy kunait és a beledobtam a földbe, így könnyen megtudtam állni és szerencsére nem repültem tovább. Gyorsan felálltam és kihúztam a földből a fegyverem. Vártam, vajon most mi fog történni, de Hana nem indított újabb támadást . Vége volt. Ekkor elővette a ígért tekercset, ami nem volt más mint egy térkép, és bejelentette , hogy a játék folytatódni fog csak most mi fogunk elbújni és ő fog kergetni. Sendo ekkor fel is kapta és elkezdte tanulmányozni a térképet, majd elsétált az ellenkező irányban. Mi persze Mikommival követtük és gondolkoztunk,hogy mi legyen a következő tervünk.

//Kanmiru - kaland kezdete//

És ismét úton... A célállomás pedig ugyanaz, mint a múltkor, látszólag semmi sem változott. Látszólag. Pedig Takuma azóta felnőtt. Amikor először lépte át otthona határait ebbe az irányba, akkor még egy tanácstalan kölyök volt, aki a kapitányára és Kanmirura támaszkodva próbálta túlélni az élet viszontagságait. De rákényszerült arra, hogy a saját lábára álljon, rákényszerült arra, hogy harcoljon a számára fontosakért, kénytelen volt végignézni a halált, a pusztulást, érezni a tehetetlenséget, és a vágyat, hogy jobb legyen! Igen. Takuma sokat idősödött, mióta erre járt. Most saját küldetése volt, nem volt kapitány, aki irányítsa. Nélkülözhetetlen társával és barátjával, Kanmiruval sebesen haladtak Hoppou Takumi no Sato felé, ahova küldetésük szólította. Bár tudták, hogy szívesen látják ott őket, most nem mutatkozhattak meg azonnal, céljuk a rejtőzködés és információgyűjtés volt. Erre a feladatra mindketten kiválóan megfeleltek, hiszen szenzorok lévén kevés dolog maradt előttük rejtve, és eléggé nehéz volt őket meglepni. Takuma tudta ezt és ezért bizakodva vágott neki az útnak. Az elején Kanmiru csatlakozása váratlanul érte, de természetesen örült neki, hiszen már sok mindenen keresztül mentek az idősebb Fukukou-val, egészen összeszoktak. Ráadásul volt egy félbeszakított edzésük is a férfival, amit Takuma szeretett volna folytatni, és így a véletlen megadta neki a lehetőséget. Hiszen hosszú volt még az út, és bár küldetésük volt, nem sürgette őket annyira az idő, így Takuma remélte, hogy napi 1-2 órát majd tudnak gyakorlásra fordítani. Ennyire mindenképpen szüksége volt.

Sötét van. Erdő közepén kis tisztás, az idő nyugodt, szellő se rezdült. A fák közül kilépett egy szarvas, kecses fejét felemelve körülnézett, de senki sem látott, biztonságos a terep. Megnyugodva legelészni kezdett. Kis idő múlva hirtelen felkapta a fejét, mintha valami közeledne. Talán csak a szél...
Az volt, szél, de valamit, valakit kísért. Takumáék hangtalanul vágtak át a tisztáson, ittlétüket csak a hirtelen feltámadó szél jelezte. Szegény állatnak felocsúdni sem volt ideje, már el is hagyta őt a két Fukurou. A fiatalabbik még mosolyogva visszafordult egy pillanatra, mielőtt eltűntek volna a szemközti fák sűrűjében. Hiszen az állatot jóval korábban megérezte, ahogyan Kanmiru is. Egy ideje már lehunyt szemmel haladtak, pusztán az érzékeikre támaszkodva. A chunnin eddig nem tudta, hogy ilyen sebességű mozgás közben is lehet a Taira Doukou-t művelni, így kifejezetten élvezte az új érzéseket, amik átjártak. A sebesség, illetve a szél és a chakra áramlása körülötte és benne egy különös érzés-elegyet hozott létre, amit talán nem is tudott volna szavakkal kifejezni, de nem akart, élvezte a pillanatot. Érzékei kiszélesedtek, az egész erdőt "látta" maga körül, de csak egy jó idő múlva tudott részleteket is kiragadni az összevisszaságból. Ezért is örült, hogy a szarvast megérezte már jóval előre, de már haladtak is tovább, így újabb kihívás után nézett.
A napok teltével Takuma egyre inkább kezdte megszokni az érzést. Már nem tűnt annyira soknak ennyi mindennel foglalkozni, nem kellett fenntartania a koncentrációt, kezdett ösztönössé válni. A részletek elkülönültek, egészen jól fel tudta térképezni a tájat maga előtt futtában is. Ráadásul a Taira Doukou-ban is elmélyült egy kicsit, a folyamatos gyakorlás megtette a magáét. Bár Kanmiru semmi újat nem mutatott neki, de most erre nem is volt szükség, neki az érzések szintjén kellett fejlődnie, hogy minél inkább átadhassa magát a táncnak, de mégis közben kontrollálja azt. Ezt a tudást nem volt egyszerű elmélyíteni, de volt idejük, Takuma pedig alaposan kihasználta ezt az időt.

Djuka Mizuri írta:Ez sem sikerült, Hana ezt is kivédte. Az erős szél miatt mind a hárman elrepültünk.Szerencsére én voltam a legtávolabb Hanatól,de azért én is kaptam a löketből. A levegőbe kivettem az oldaltáskámból egy kunait és a beledobtam a földbe, így könnyen megtudtam állni és szerencsére nem repültem tovább. Gyorsan felálltam és kihúztam a földből a fegyverem. Vártam, vajon most mi fog történni, de Hana nem indított újabb támadást . Vége volt. Ekkor elővette a ígért tekercset, ami nem volt más mint egy térkép, és bejelentette , hogy a játék folytatódni fog csak most mi fogunk elbújni és ő fog kergetni. Sendo ekkor fel is kapta és elkezdte tanulmányozni a térképet, majd elsétált az ellenkező irányban. Mi persze Mikommival követtük és gondolkoztunk,hogy mi legyen a következő tervünk.

/// Csipet Csapat ///


Most törheti a fejét három genin, hogy mit is kezdjen a kapott információval. Ami mellesleg lehet hamis. Most fog a majom vízbe ugrani, és jön az igazi meg mérettetés. Szépen elsétálok tábor helyemhez és ott várom a hajnal hasadást. Pihenek és alszom egy jó nagyot, nem kel most sietnem, hisz vadász most én vagyok.
Lassan a megbeszélés után tit is lepihentek, hisz tudjátok ami eddig történt az csak gyerek játék volt. A neheze még csak most fog jönni.
Más napp reggel mikor felkeltem nyugodtan ittam egy kis vizet és ettem pár falatot. Majd egy szakés üveget magamhoz véve elindultam, hogy felkeresem a genineket és kiosszak néhány igen csak kemény pofont. Talán ha kedvem úgy tartja még meg is kínzom egy kicsit őket, csak úgy meg szokásból.

/// Csipet Csapat ///

A térképpel a kezembe elég messzire mentem, hogy Hana ne hallja, amit mondani akarok a többieknek. Miután elég messzire, de még látóhatáron belül voltunk, láttam, Hana elindul a táborja felé. Az ötletem az volt, hogy az már tudtuk mindhárman, Hana ismeri a környéket, nem véletlenül adott nekünk térképet. talán még meg is hamisította.
- Figyeljetek jól rám. A terv a következő. Ha jól nézem, mi most itt vagyunk *mutatva a térkép egyik pontjára*, a mi táborhelyünk itt, Hana-é pedig itt *ujjammal mutogatva Mikonak és Mizunak*. Szerintem ne menjünk vissza a táborba, hanem állítsunk csapdát neki. Kerítsük körbe csapdákkal az ő területét, azzal is nyerünk időt. És hasonlóan kellene eljárni nekünk is, mint neki, hogy a nyomában lennénk, esetlen az általa bejárt utakon kellene járnunk, pihennünk, és a többit, amit már ellenőrzött. Biztos vagyok benne, ő is készül valamire, nála nem lehet tudni. Úgyhogy mi ezen a ponton táborozzunk *mutattam egy pontra, mely Hana táborától -Ht- mögött volt, és nem a mi táborunk -DjT- mellett* Biztos vagyok, hogy a táborunk felé fog menni, hogy csapdát állítson. persze, ott is állíthatunk neki csapdát. Én vállalom, hogy a DjT helyen felállítom, ti ketten a felénk vezető úton próbáljatok meg drót, és pecsét csapdákat felállítani, és ezen az úton, pihenjetek, és mikor a nap épp, hogy besugárzik a horizonton, ezen a ponton találkozunk *mutatva a Ht mögötti helyre* Értettétek? Akkor, indulás. - azzal elindultam a táborhelyünkre. A táborba 2 ösvény vezetett be és ki, a két ösvényt úgy 3-4 méter választhatta el egymástól. A két ösvényre egy egyszerű drótcsapdát tettem fel, valamint egy-egy levélkupac alá egy-egy robbanó jegyzetet. Alig lehet rájönni, hogy csapda főleg, ha valaki nem is az utat, hanem csupán előre néz. Az ösvény mellett levő fára is dobtam egy-egy robbanó kunai-t, úgy, hogy ha valaki szemből, a fákról közeledne, a takarás miatt ne vegye észre. Majd elaludtam. Korán keltem, tudtam volna még aludni, de elég volt most, hogy bírjam a napot. Egy füst klónt hoztam létre a táborhelyen, egy bokor mögé, hogy azzal is időt nyerjünk. majd az úton kicsit más irányba haladva hoztam létre még további 3 klónt, hogy megzavarják és az irányunkat, valamint helyzetünket nehezen tudja kisakkozni. Majd a találka ponthoz mentem. ott vártam a többieket. Minden kész volt. Eddig is mi vadásztunk, most is mi fogunk rá. A klónokat persze nem úgy helyeztem el, hogy észrevegye, hanem hogy eltereljék a figyelmét, és időt nyerjünk.

//Bocsika melóztam egész héten!//

Amikor Hana elindított minket én csak arra gondoltam, hogy ő gyorsan letudja a vadászatot és lever minket valami durva jutsuval, de nem így lett. Én igyekeztem felmérni a terep adottságait. Tájékozódási pontokat keresek. Meg is találom őket. Egy kidőlt fatörzs a mi táborunk közelében. Be is ások alá egy kis gödröt. Ez még a későbbiekben jól jöhet... Gondolom magamban. Aztán pár száz méterrel odébb találok, egy Y alakú törzset. oda teszek egy robbanójegyzetet a fára. Igyekszem megjegyezni merről jöttem.
Amint pirkadni kezd alszom egy-két órát és megpróbálok elejteni valamit reggelire. Miután sikerült megreggeliznem. Elindulok ahoz a ponthoz amit megbeszéltünk a többiekkel. Kíváncsi vagyok, vajon ők mit találtak ki az éjjel így külön.

//Kanmiru//

Takuma szédelgett. Az új érzés, ami megcsapta, le is tarolta rögtön. Annyira intenzíven hatott a kihalt tájban Kanmiru chakrája, és annyira élénkebben érezte, hogy egy pillanatra tényleg kiment a lábai alól a talaj. Szerencsére hamar összeszedte magát, igyekezett minden információt magába szívni az új érzéssel kapcsolatban, hiszen érzékelte és társa is utalt rá, hogy egy új szintre igyekeznek a Taira Doukou-n belül.
Sok minden megváltozott ebben az új világban. Még a chakra íze is. Most éppen égetett. Azonban volt egy olyan érzése, hogy a Kanmiruból áramló fenyegető vörösség, esetében más hatással járna, nem égetné, hanem simogatná. Az izzó folyam néha elő-előtört társából, legalábbis ő így érzékelte. Akkor jött rá, hogy mi a helyzet, mikor egy pillanatra kinyitotta a szemét. Nem volt ott tűz, bár akár az is lehetett volna, de amit ő érzékelt az tiszta chakra volt. Ami égetett. Ez igen. De mi lenne a helyzet, ha ő csinálná? Miközben eljátszadozott a gondolattal, már érkezett is az utasítás: ő következik. Vett egy nagy levegőt, alapállásba állt, majd hirtelen alámerült.
Némán járta a Taira Doukou lépéseit, mozdulatai finoman kecsesek voltak, azonban a hirtelen és erőszakos irányváltoztatások mégis az egészen valahogy keménnyé tették. Összességében nem lágyságot sugárzott a tánca.
Eddigi edzéseik során csak idáig jutottak, most kellett volna továbblépni, mélyebbre merülni és valahogy fokozni az intenzitást.
Takuma kissé lelassított, nem mozgott már olyan szélesen, inkább összehúzódott, próbált középre koncentrálni és megtalálni a magot. Ahogy így teljesen befele fordult, hirtelen megérezte. Megérezte, hogy mi zajlik benne, nagyon mélyen, megérezte az őserőt, és szél elemi erejét. Érzékei lassan átváltoztak, elkezdte érezni, ahogy a benne áramló chakra simogatja, suttog neki míg lágyan járta a lépéseket, majd mikor hirtelen néhány szélesebb mozdulatot végzett el, a kis szellőcske benne megerősödött, szél lett belőle, és Takuma tudta, hogy csak rajta áll, hogy a változás vége nem egy tornádó lesz-e.
Az érzés új volt. Bár azt már ismerte, ahogy a chakra körbeutazza a testét, körforgást létrehozva, egy soha véget nem érő utat járva, azonban most rájött, hogy ez a dolog, ami benne van, ez maga a szél. Ahogyan erre rájött, megértette, hogy miként tudott annyira egyesülni a természetes széllel, ami alkalmakkor elérte őt: ő nem egy akadály volt, amit a szélnek meg kellett kerülnie, az út benne tovább folytatódhatott, mintha ott se lett volna. És mégis ott volt, irányíthatta az eseményeket. Egy-egy mozdulatára a szél iránya megváltozott, erőssége csökkent, és mindez belőle fakadt. A chakra, ami behálózta őt, kitörhetett, és hatást gyakorolhatott a környezetére, hiszen a szél nem más, mint áramló levegő, ebből pedig az következik, hogy mindenhol ott van, mindenhol a rendelkezésre áll, csak ennek a tudatában kell lenni, és meg kell tanulni felhasználni ezt az információt. Takumának számtalan elképzelése volt erre, így hát mosolyogva nyitotta ki a szemét a gyakorlat elvégzése után.
- Megint nőttem egy picit.

Sendo javaslatára ketté váltunk, majd én mikoval elindultam Hana tábora mögé. Mikommi egyből csapdákat állított, én is neki kezdtem. Tettem robbanó jegyzeteket levélkupacok alá, szóltam mikominak, hol kell vigyáznia. igazából a legjobb ötletnek az bizonyult, ha le tudunk zárni egy területet csapdákkal, amit búvóhelyként is használhatunk majd. Így fák törzseibe tettem robbanó jegyzetetek, amiket aktiválhatunk, ha pihenni jövünk. Azzal ledőltem egy fa törzsébe aludni mikommi keltett, hogy indulunk. nem aludtam sokat, de pihentnek éreztem magam. És elindultunk, hogy találkozzunk Sendoval a megbeszélt helyen

/// Csipet Csapat ///

Nem siettem a felkeléssel, és még így is hajnal 5 kor keltem. Azt sejtettem előre, hogy tele lesz a környék csapdával. Ahol a legtöbb csapda van az egy pihenő hely vagy elterelésnek szánják csak. Lassan és óvatosan haladok a fák közt, hogy elkerülésem a csapdákat amiket még időben ki szurok. Nos tapasztalat és az egyéb dolgok már megtanították nekem, hogy vannak ideális csapda állító helyek. Így azokat jól elkerültem.
Egy robbanó cetlit direkt időzítve magam mögött hagytam mellette egy még előző este leölt állat vérét kis tömlőben. A robbanás felszakította a tömlőt. A vér pedig szét fröccsent és rá sült 1-2 közeli fára. Majd vártam, kíváncsi voltam valamire, hogy vajon mit lépnek erre a hirtelen jött eseményre.

//csipetcsapat//

találkozva a többiekkel vártuk, hogy Mei elinduljon keresni minket. Fel is kelt, majd neki indult keresni minket. Pár apró csapdát, amelyeket direkt feltűnően hagytak a társaim, megtalálta, de a java még csak most jött. Látszott rajta, megfontoltan jár azért, néha meg is állt, egyszer pedig egy robbanó jegyzetet dobott maga mögé, amit felrobbantott. Nem voltam ott, de láttam. Így láttam azt is, hogy valami kis állat felrobbant a cetli által. Nem tudom, mi volt a szándéka. Csak arra gondoltam, hogy miért nem ő robbant. Na mindegy, a hajsza még csak most jön. Egy közelben levő klónomat indítottam futásnak egy kitaposott ösvényen, hogy pár méterrel arrébb terelje, ahol egy bokorban egy levélkupac alá rejtettem egy robbanó cetlit. Ha a klón után fut, abban a pillanatban felrobbantom. ha a klónt távolról semmisíti meg, akkor következik a b terv. most csupán szemlélni kell, mire készül.

Az események felpörögtek miután felkeltünk. Hana elindult és elkezdte a keresésünket. Ám most a mi csapdáink vártak rá, de rokonszenves ügyességgel kerülte ki őket. Vajon mi mást várhatna az ember egy jounintól. Ám nyugtalanított, hogy mintha előre tudná mit tervezünk. Ez nem szerepelt a terveim között. Ám Sendo is készült valamire látszott, hogy neki van egy B terve is. Esküszöm szimpatikus ez az emberke mindig előrukkol valami új ötlettel. És akkor most következik az én ötletem.
- Srácok, ha a védekezés nem jön be akkor szerintem itt lenne az ideje kicsit meglepni a 'mentorunkat'. Mivel a legjobb védekezés a támadás. Most kéne megtámadni ha nem jönnek be a csapdák most talán nagyobb esélyünk lenne, mint előző alkalommal.
Megvártam a többiek, hogyan fogadják az ötletemet aztán tovább kezdtem a fedezékből szövögetni kis terveimet.